Előre, 1989. július (43. évfolyam, 12932-12957. szám)

1989-07-01 / 12932. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLIII. évfolyam 12 932. szám 1989. július 1., szombat­i oldal­ára 50 iráni NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS JELENLÉTÉBEN ÜLÉSEZETT A NAGY NEMZETGYŰLÉS A Nagy Nemzetgyűlés a megkülönböztetett tisztelet és nagyrabecsülés, szeretet és hazalm büszkeség érzékeivel, egyöntetűek és teljesen csatlakozott a Központi Bizottság plenáris ülésének határozatához Nicolae Ceausescu elvtárs újraválasztásáról a XIV. kongresszuson a legmagasabb, a Román Kommunista Párt főtitkári tisztségébe Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztár­saság elnöke jelenlétében június 29-én, csütörtö­kön plenáris ülésen folytatta munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés IX. törvényhozási ciklusának kilen­cedik ülésszaka. A Nagy Nemzetgyűlés Palotá­jának'——' rotundájába érkező Nicolae Ceausescu elvtársat, Elena Ceausescu elvtársnőt az összes jelenlevők a megkülön­böztetett tisztelet és nagyrabe­csülés érzéseivel fogadták, vala­mennyien hosszasan éljenezték a pártot és főtitkárát. Nicolae Ceausescu elvtárssal együtt a hivatalos páholyokban helyet foglaltak az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságának tagjai és az Államtanács tagjai. A képviselők mellett az ülés­szak munkálatain meghívottként részt vett az RKP KB számos tagja, központi intézmények, tö­meg- és társadalmi szervezetek vezetői, tudományos és kulturá­lis életünk képviselői, fővárosi vállalatok és intézmények dol­gozói. . . Jelen voltak továbbá a terem­ben országunkban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, valamint külföldi sajtótudósítóit. Megnyitva az ülésszak munká­latait, a Nagy Nemzetgyűlés el­nöke, Nicolae Giosan elvtárs e­­zeket mondotta: Tisztelt elvtársnők és elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlés képvi­selői —, akik a jelenlegi ülés­szak munkálatainak plénumára ültek össze —, mély megelége­déssel és határtalan örömmel, teljes gondolati és érzelmi egy­ségben az egész párttal és nép­pel, kimondhatatlan lelkesedés­sel fogadták a Román Kommu­nista­ Párt Központi Bizottsága plenáris ülésének határozatát, miszerint javasolják, hogy a XIV. kongresszuson válasszák újra a legmagasabb tisztségbe, a pártfőtitkári tisztségbe a láng­lelkű hazafit és ragyogó forra­dalmár harcost, a szocialista Ro­mánia zseniális megalapítóját, a nemzet legnagyobb hősét, a kor­társ világ jeles személyiségét, mélyen tisztelt és szeretett ve­zetőnket, Nicolae Ceausescu elv­társat. (Hatalmas taps, éljenzés és ováció) A Nagy Nemzetgyűlés képvi­selői, akik közvetlen részvevői Románia szüntelen felemelkedé­se, a haladás és a civilizáció újabb és újabb fokai elérése nagyszerű művének, amelyet oly ragyogóan kezdeményezett és páratlan bölcsességgel vezet a párt főtitkára, a köztársaság el­nöke, Nicolae Ceausescu elvtárs, akárcsak egész népünk, most inkább, mint valaha megértik, hogy az ország gazdasági-társa­dalmi fejlődésének, Románia nemzetközi tekintélye példátlan növekedésének grandiózus meg­valósításai milyen szorsan kap­csolódnak jelenkori történetünk sorsdöntő momentumához, a IX. pártkongresszushoz, amely fel­szabadította és dinamizálta a román nemzet alkotó erőit, ha­talmas lendületet adott az összes tevékenységi területeken végme­nő, mélyreható forradalmi válto­zásoknak.­­ • Számunkra, nagy nemzetgyűlési képviselők számára megtisztelő kötelesség e felemelő pillanatok­ban lelkesítő hazafias büszkeség­gel és rendíthetetlen nagyrabe­csüléssel domborítani ki Nicolae Ceausescu elvtárs döntő jelentő­ségű és kivételes látnoki hozzá­járulását a szocialista demokrá­cia, az új, társadalomnak a nép­pel és a népért való építése hu­manista konceptusának kidolgo­zásához és töretlen alkalmazásá­hoz annak révén, hogy biztosít­va vannak az összes feltételek a dolgozók, az egész nemzet köz­vetlen és cselekvő részvételéhez a társadalom vezetésében. Itt, az ország nagy tanácsában, ebben a történelmi levegőjű épületben kifejezésre juttatjuk mély tiszteletünk és nagyrabe­csülésünk, határtalan szeretetünk és hálánk megkülönböztetett ér­zéseit, hőn szeretett és tisztelt párt- és államvezetőnk, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt állandó gondoskodásáért a parlamenti demokrácia szüntelen tökéletesí­téséről, arról, hogy a Nagy Nem­zetgyűlés fokozottan vállaljon részt a szocialista Románia egész bel- és külpolitikájának kidol­gozásából és megvalósításából. (Hatalmas taps.) Közvetlenül az ön nevéhez kapcsolódik, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elv­társ az utóbbi negyedszázad le­forgása alatt annak irányában kibontakoztatott átfogó folyamat, hogy az összes társadalmi ügye­ket határozottan az ország tör­vényeire alapozzuk, ami szilárd biztosíték és szavatosság Romá­nia töretlen, szabad és független fejlődésére, az összes honpolgá­rok alapvető jogaira és szabad­ságjogaira, népünk szüntelen elő­menetelére a szocializmus és a kommunizmus ragyogó útján, teljes összhangban legégetőbb tö­rekvéseivel, hogy méltóságban éljen és dolgozzék haladásán és jólétén. (Hatalmas taps.) A hazafias büszkeség e fe­lemelő pillanataiban a Nagy Nemzetgyűlés képviselői kifeje­zik forró és teljes csatlakozásu­kat a Központi Bizottság ülésé­nek határozatához, miszerint a XIV. kongresszuson újítsák meg önt, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a leg­magasabb párt- és állami tiszt­ségben. Rendíthetetlen meggyő­ződésünk, hogy az ország nagy fiának illusztris, bölcs és hősi vezetésével Románia töretlenül halad tovább a nép által szaba­don és szuverén módon válasz­tott úton, annak az útján, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat hazánk konkrét a­­dottságainak megfelelően épít­sük, határozott léptekkel halad tovább a kommunizmus egyre ragyogóbb és virágzóbb jövője felé, mind erőteljesebben hallat­va szavát a nagyvilág nemzetei körében mint a nemzetközi béke, megértés és együttműködés elő­mozdításának aktív tényezője. (Hatalmas éljenzés és ováció; hosszas taps.) Hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! Mélyen tisztelt Elena Ceausescu elvtársnő! A Nagy Nemzetgyűlés képvi­selői az egész nemzettel egye­temben jó egészséget és munka­bírást, hosszú életet kívánnak és szeretnék mindig a párt és az állam élén tudni önöket, hogy ugyanazzal a kiapadhatatlan e­­nergiával, magas fokú forradal­mi szellemben vezéreljenek to­vább bennünket a nagyszerű történelmi mű, ama alkotás ki­­teljesítése felé, amelyet oly ra­gyogón valósítanak meg a nép­pel együtt és a népért, amely önöket jelölte ki, hogy vezérel­jék sorsunkat — a szocializmus és a kommunizmus építését drá­ga hazánk, Románia Szocialista Köztársaság földjén. Az egész nemzet akaratával összhangban a képviselők és a meghívottak hosszas tapssal és éljenzéssel juttatták kifejezésre teljes egyetértésüket az RKP KB .plénumának határozatával, mi­szerint a pártban vita tárgyává teszik és jóváhagyás végett a XIV. kongresszus elé terjesztik a javaslatot. Nicolae Ceausescu elvtársat újítják meg a legmaga­sabb tisztségben, a Román Kommunista Párt főtitkárának tisztségében, ami a román nép sorsa szempontjából különleges jelentőségű aktus lesz. Ezután a Nagy Nemzetgyűlés Bürójának javaslatára egyönte­tűen elfogadták az alábbi napi­rendet: 1. Egyes nagy nemzetgyűlési képviselők megválasztásának igazolása. 2. A kormány jelentése a terv megvalósításáról az esztendő első 6 hónapjára és az intézke­désekről a II. félévi és az 1989- es egész évi terv teljesítésére. 3. Törvénytervezet a termékek és szolgáltatások minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről. 4. Törvénytervezet az ésszerű vízgazdálkodásról, a vizek vé­delméről és minőségük biztosítá­sáról. 5. Törvénytervezetek az Állam­tanács által kibocsátott törvény­­erejű rendeletek jóváhagyásáról. Az első napirendi pont kere­tében Nicolae Mihalache elvtárs, az Igazoló Bizottság elnöke je­lentést terjesztett elő annak az igazolásáról, hogy nagy nemzet­gyűlési képviselővé választották Irimie Catargiut a 6. számú Pet­­roljani, Hunedoara megye vá­lasztókerületben és Stefan Gugát, a 35. számú Magurele, Bucuresti municípium választókerületben. A Nagy Nemzetgyűlés egyön­tetűen jóváhagyta az Igazoló Bi­zottság jelentését. Az újonnan megválasztott képviselők letet­ték a bőségesküt Románia Szo­cialista Köztársaság iránt. Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere elő­terjesztette a kormány jelentését a terv megvalósításáról az esz­tendő első 6 hónapjára és az in­tézkedésekről a II. félévi és az 1989-es egész évi terv teljesí­tésére. Manea Manescu elvtárs, az Államtanács alelnöke ismertetést terjesztett elő a termékek és szolgáltatások minőségének biz­tosításáról­ és ellenőrzéséről szóló törvénytervezetre vonatkozóan. A törvénytervezetet az éssze­rű vízgazdálkodásról, a vizek vé­delméről és minőségük biztosí­tásáról a Vízügyi Országos Ta­nács elnöke, Ion Badea elvtárs ismertette. A vita tárgyát képező két tör­vénytervezetet megvizsgált és kedvezően véleményezett illeté­kes nagy nemzetgyűlési állandó bizottságok közös jelentését Elena Pugna elvtársnő, az Ipari és Gazdasági­ Pénzügyi Bizottság alelnöke terjesztette elő. A kormány jelentésével és a két törvénytervezettel kapcsola­tos együttes általános vita kere­tében felszólaltak a következő képviselők: Ion Fratila, Simion Sapunaru, Gheorghe Oprea,­­ Gheorghe­ David, Gheorghe Di­­moiu, Ion Ursu. Délután folytatták az együttes általános vitát a kormány je­lentéséről és a törvénytervére­(Folytatása az 5. oldalon) A Nagy Nemzetgyűlés megszavazta • A TÖRVÉNYT a termékek és a szolgáltatások minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről • A TÖRVÉNYT az ésszerű vízgazdálkodásról a vizek védelméről és minőségük biztosításáról ♦ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS INTERJÚJA a Revolution Africaine című algériai folyóiratnak Mint már közöltük, Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kom­munista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke folyó év június 22-én fogadta Sarah Mohamedet és Lazhari Lab­­tert, a Revolution Africaine című folyóirat, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front pártja központi sajtószerve különtudó­­sítóit, akiknek az alábbi interjút adta. KÉRDÉS: Tisztelt elnök úr, napjainkban világszerte sokat beszélnek a változások­ról és korszerűsítésről, a re­formokról és átalakításokról. Szeretnénk ismerni álláspont­ját ezekről a törekvésekről. Milyen módon viszonyul Ro­mánia ehhez a megújulási fo­lyamathoz?. VÁLASZ: A világ általában egy mélyreható, átalakulási és változási folyamatban van, mind politikai, mind pedig gazdasági téren, összességében elmondha­tó, hogy az erőviszonyokban vi­lágszinten beállt nagy változá­sok — a kolonn­alizmus tényleges felszámolása, a szocialista orszá­gok léte, akárcsak a fejlődő és az el nem kötelezett országok mozgalmának léte, de különös­képpen azon nagy számú állam­nak a léte, amelyek az emberi­ség közel 70 százalékát képviselő lakossággal rendelkeznek, s a­­melyek a gyengén fejlettség és a súlyosbodó elszegényedés álla­potában vannak — újabb és ú­­jabb problémákat teremtenek és vetnek fel az emberi társadalom fejlesztési perspektíváival kap­csolatosan. Mindezeket figyelembe véve, azt mondhatnám, hogy még nem jutottak el a jelenlegi nemzet­közi helyzet mélyreható megér­téséhez, s következésképpen o­­lyan megfelelő intézkedések ki­dolgozásához, amelyek új távla­tokat tárhatnak fel a népek füg­getlen gazdasági-társadalmi ha­ladása előtt. Valóban, sokat beszélnek a változásokról, a korszerűsítések­ről, a reformokról és átalakítá­sokról, de ezekről főként a szo­cialista országokban és néhány olyan országban beszélnek, ame­lyek a független gazdasági-tár­sadalmi haladás útján munkál­kodnak. Miért hangsúlyozom ezt? A­­zért, mert a fejlett kapitalista országokban tulajdonképpen nem hogy nem kerül sor a jelenlegi helyzet beható elemzésére, ha­nem megpróbálják elhitetni azt az eszmét, hogy a kapitalista társadalom mindenható és nem küzd különösen súlyos problé­mákkal. Pedig jól ismert, hogy a helyzet egészen más! Elsősorban, világszinten a fej­lett kapitalista országok foly­tatták és folytatják neoko­­lonialista, tucatnyi és tucat­nyi nép elnyomására irányuló politikájukat, évente több tíz milliárdnyi dollár profitot va­lósítva meg ezen államok rová­sára, ily módon, fenntartva tu­lajdonképpen egy bizonyos ál­lapotot — nem mondhatnám azt, hogy jólétet, de bizonyos gazda­sági-társadalmi problémák meg­oldását. Mindezekkel együtt évtize­dünkben éppen a fejlett kapita­lista országokban vált krónikus­sá a munkanélküliség, napjaink­ban több mint 80 millió embert érintve. Növekedett a szegény­ség. Hivatalos adatok szerint az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 32 millió sze­gény van, közel 30 százalékkal több, mint 1980-ban. Ugyanilyen helyzetet találunk egy sor euró­pai országban, mint például Angliában, Franciaországban, Németország SZK-ban, Olaszor­szágban és másokban. A fejlett kapitalista országok szegényei­nek összlétszáma ma meghalad­ja a 100 milliót. Nőtt a száma a­­zoknak, akik nem rendelkeznek lakással és kénytelenek metrók­ban, hidak alatt vagy más helye­ken aludni. Növekedett az írás­tudatlanok száma. Aggasztóan megnövekedett a kábítószer-fo­gyasztók száma. Növekedett a bűnözés és más negatív társadalmi jelenségek, amelyek erőteljesen bizonyítják a fej­lett kapitalista országokban uralkodó súlyos állapotokat. De, bár beszélnek ezek­ről a jelenségekről, a szóban forgó országok vezető körei még nem vonták le a szükséges konklúziót és nem tervezik egy új, ezen problémák gyökeres megoldására irányuló politika kidolgozását. Ami a szocialista országokat illeti, valóban sokat beszélnek a változásokról, a reformokról, át­alakításokról és korszerűsítések­ről. Összességében rendjén valónak tartom, hogy alaposan elemezzék a dolgok jelenlegi állását egyik vagy másik országban — de nem csak a szocialista országokban, hanem valamennyi államban —, hogy levonják a szükséges kö­vetkeztetéseket a jövőbeli gaz­dasági-társadalmi haladásra, a népek anyagi és szellemi jóléte­­szintjének emelésére vonatko­zóan. Ami elmondható, az az, hogy egyes országok nem végezték el időben ezt az alapos elemzést, nem értették meg, hogy a szo­cializmus nem építhető sablo­nok, „egyedüli modellek“, dog­matikus koncepciók alapján. Is­meretes egyébként, hogy egyes szocialista országok évtizedeken át a „törvény“ és „eszmék“ rang­jára emelték éppen ezeket a negatív állapotokat. Mi úgy véljük tehát, hogy ter­mészetes dolog, ha a szocialista országok, bármelyik nép felteszi a kérdést, hogyan is tökéletesít­se tevékenységét. Amit azonban nem értünk, az az a tény, hogy ezt nem mindig a szocializmus elvei, a szocializmus fejlődése érdekeinek alapjáról­ teszik. El­lenkezőleg, néha — sajnos — a szocialista elvek alábecsülése, sőt, megtagadása és a kapitalista for­mákra való visszatérés állás­pontjáról teszik, ami kétségtele­nül teljességgel negatív dolog, ellentétes , az illető népek­ és a szocializmus érdekeivel! Ami Romániát illeti, még 1965- től kezdődően, a párt IX. kong­resszusa után kritikai álláspont­ra helyezkedett a szocializmus fejlesztésének és megvalósításá­nak útjaira vonatkozóan. Több mint 20 évvel ezelőtt sokat elhá­rítottunk az „egyedüli­ modellre“, a dogmatizmusra vonatkozó ne­gatív állapotokból, úgy vélve, hogy a szocializmust a tudomá­nyos szocializmus elveinek és az általános objektív törvények al­kotó alkalmazása révén kell megvalósítani, összhangban min­den egyes ország realitásaival. Még akkortól helyreállítottuk a saját erőkbe vetett bizalmat, a román nép méltóságát és azon akaratát, hogy teljesen ura le­gyen országának, hogy önállóan döntsön Románia gazdasági-tár­sadalmi haladása megvalósításá­nak útjairól. Ebből a célból létrehoztuk az egész gazdasági-társadalmi te­vékenység vezetésének új, de­mokratikus rendszerét. Az ön­igazgatás, az önálló ügyintézés és önfinanszírozás elveiből in­dultunk ki valamennyi tevé­kenységi területen. Napjainkban minden területen a gazdasági­­társadalmi tevékenységet vezető dolgozói tanácsokkal rendelke­zünk. Az iparban a munkások képviselik ezen tanácsok legke­vesebb 30 százalékát. Természe­tesen­ a mezőgazdaságban a nagy többséget a parasztok képezik, a tudomány, az oktatás, a kultúra terén pedig az illető területeken dolgozó emberek, de ezeken a területeken és tevékenységben is részt vesznek munkások is más tevékenységi szektorokból. Olyan helyi és országos szer­veket hoztunk létre, mint az ipa­ri dolgozók kongresszusa, amely­re 5 évenként kerül sor 11 000 résztvevővel, s amely az ország fejlesztésének alapvető problé­máit vitatja meg.A kongresszus mintegy 1500 tagból álló vezető tanácsot választ. Egy mező­­gazdasági kongresszusunk is van, amelyen a parasztságot szintén 11 000 küldött képviseli, amely választ egy körülbelül 1200—1300 tagból álló szervet, a mezőgaz­daság legfelsőbb tanácsát. Úgy­szintén rendelkezünk a tudo­mány és az oktatás kongresszu­sával, a nevelés és a kultúra kongresszusával, amelyen 7000, illetve 5000 küldött vesz részt, s amelyek szintén megválasztják állandó vezető szerveiket. El­mondhatjuk, hogy tulajdonkép­pen létrehoztuk a forradalmi munkásdemokrácia új rendsze­rét, amelyben a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a dolgozók más kategóriái közvet­lenül részt vesznek az ország bel- és külpolitikájának kidolgo­zásában! Ugyanakkor tökéletesítettük az állami szervek tevékenységét is. Utalni fogok a Nagy Nemzetgyű­lésre. Képviselőit 5 évenként válasszák és rendszerint 2—3 je­löltet állítanak egy képviselői helyre. Vannak megyei, városi és községi néptanácsaink, több mint 60 000 képviselővel, ame­lyek megválasztásánál szintén 2—3 jelöltet állítanak. Általában tökéletesítettük a gazdasági­társadalmi problémáknak, az or­szág bel- és külpolitikájának az egész néppel való széles körű megvitatásának rendszerét. Éppen ezért úgy véljük, hogy a Romániában megvalósított de­mokratikus rendszernek rend­kívül jelentős szerepe volt a nép egységének megszilárdításában, országunk gazdasági-társadalmi fejlesztési programjainak meg­valósításában. Meg kell jegyez­nem, hogy ez tükröződik az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődésében, a nép a­­nyagi és szellemi életszínvonala általános emelésében. Példaként említhetjük, hogy a román ipar ma 135-ször többet termel, mint 1944-ben, amiből egy 120-szoros növekedést a párt IX. kongresszu­sa után valósítottak meg; a me­zőgazdaság 10-szer többet, ami­ből a csaknem 7-szeres növeke­dést szintén a IX. kongresszus után; a nemzeti jövedelem 40- szeresen növekedett, amiből a megközelítőleg­­33-szoros növe­kedést a IX. kongresszus után. Ismerve azt a módot is, aho­gyan m­ás országokban fejlődött a szocializmus, úgy véljük, hogy a tevékenység tökéletesítésére irányuló törekvéseket — korsze­rűsítést, átalakítást, ahogyan ezt egyes országokban nevezik — nem a szocializmus vívmányai­nak tagadása révén, hanem ere­je érvényesítése és olyan új in­tézkedések meghozatala révén kell megvalósítani, amelyek megerősítik az egész­­ nép és a szövetkezeti szocialista tu­lajdont, dinamizálják a­­ szo­cialista fejlődést és­ minden or­szág gazdasági erejének még e­­rőteljesebb növekedését, bizto­sítják az anyagi és szellemi élet­­színvonal emelkedését, a társa­dalmi igazságosság és méltá­nyosság megvalósulását. Ahogyan azt az elején megje­gyeztem, úgy véljük, hogy a napjainkban a világban felvető­dő problémák összefüggnek an­nak szükségességével, hogy vé­get vessenek az egyenlőtlenség és elnyomás régi politikájának, biztosítsák az új típusú - egyen­lőségen, kölcsönös előnyön ala­puló - államközi kapcsolatokat, s egyszersmind azt a követel­ményt, hogy nemzeti szinten is szavatolják a társadalmi méltá­nyosság, a társadalmi egyenlő­ség viszonyait. E nélkül nem beszélhetünk megújulásról, nem beszélhe­tünk korszerűsítésről egyetlen államban sem! Meggyőződésünk, hogy a meg­újítás és a korszerűsítés nap­jainkban felvetődő problémáját egyre jobban megértik, és hogy el fognak jutni a társadalmi e­­gyenlőség és méltányosság szo­cialista elveinek még erőtelje­sebb érvényesítéséhez, hogy gyökeres változásoknak kell be­következnie magában a kapita­lista világ realitásaiban. KÉRDÉS: Egyes szocialist országokban azt állítják, hog a múlt hibáinak leküzdését többpárt­rendszer bevezetése képezi. Mi erről önnek a sze­mélyes véleménye és a Ro­mán Kommunista Párt mit szándékszik tenni ez irány­ban? VÁLASZ: Valóban egyes szo­cialista országokban szóba ke­rült a több párt bevezetése. A pártok létezése, egy országban több politikai párt létezése a történelmi haladás eredménye. A pártok tulajdonképpen egyi­­dőben jelentek meg a világ an­tagonista osztályokra való sza­kadásával, amely elmélyült a kapitalizmus feltételei közepet­te, egyidőben a társadalmi igaz­ságtalanság gyarapodásával, a világ gazdagokra és szegények­re, elnyomottakra és elnyomók­ra való tagozódásának fokozó­dásával. Nyilvánvaló, hogy az antago­­nista osztályokra tagolódó tár­sadalmi rendszerek megszűnésé­vel egyidőben, a társadalmi igazságosság és méltányosság társadalmának megteremtésével — amelyet a szocialista társada­lomnak kell megvalósítania — egyidőben több politikai párt lé­tezése anakronizmust jelent. Az új feltételek közepette ez már (Folytatása a 6. oldalon) AZ EGÉSZ PÁRT OPCIÓJA, AZ EGÉSZ NÉP OPCIÓJA EGYÖNTETŰ ÉS LELKES HELYESLÉS ÖVEZI A JAVASLATOT NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÚJRAVÁLASZTÁSÁRÓL A LEGMAGASABB, A PÁRTFŐTITKÁRI TISZTSÉGBE (3. oldal) Az RKP KB 1989. június 27-28-i plenáris ülésének HATÁROZATA a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusa összehívásáról A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1989. június 27-28-i plenáris ülésének HATÁROZATA (2. oldal)

Next