Romániai Magyar Szó, 1990. február (2. évfolyam, 33-56. szám)

1990-02-01 / 33. szám

MINISZTERI AJTÓK MÖGÖTT HOL VAGY, SIETSÉG?­ ­ Kiindulópontunk a már közzétett, ismert hír: szombat reggel Pálfalvy Attila közoktatásügyi miniszterhelyettest­ felmentették megbízatásá­ból, úgymond elsietett intézkedései miatt, amelyek felszították a román és magyar szen­vedélyeket. Ennek következtében az önálló magyar nyelvű oktatási intézmények vissza­állítására­­tett valamennyi kísérletet miniszté­riumi rendelettel visszautalták a forradalom előtti állapotba. Hétfőn délelőtt újabb minisztériumi rende­let született, amely az eddigi, sikerrel végre­hajtott átalakításokat és a folyamatban lévő, az érdekelt felek megegyezésével született megoldásokat jóváhagyja, a többi helyzetet pedig alapos vizsgálat tárgyává teszi, ame­lyekre a megoldást az 1990/91-es tanévre szóló iskolahálózat kidolgozásakor — tehát a következő két hónapban­ — hozzák meg. Hétfőn este a miniszterelnök aláírta Pál­falvy Attila kinevezését gépipari miniszterhe­lyettessé, feloldozva — magyarán „rehabili­­­­tálva" — őt a korábbi határozatban ért vá­dak alól. Hogy a miniszterhelyettes úr hogyan élte át ezt a furcsa és csöppet sem­ ártatlan „játszmát", arról tudomást szerezhettünk a Szabad Román Televízió január 29-i magyar adásából, amelyben­­személyesen számolt be leváltásának körülményeiről.» Azok kedvéért, akiknek nem volt módjuk akkor a képernyő előtt ülni, röviden összefoglaljuk az ott el­hangzottakat. „Hafti is, kellően nem ellenőrzött vádak alapján történt gyors és váratlan leváltá­som. .. Nem értesítettek előre, nem adtak módot rá, hogy elmondjam véleményemet a reális helyzetről. . . Egy nap alatt hozták a döntést, s minket kész tények elé állítottak. Mire volt jó ez a nagy sietség? Egyes nacio­nalista körök ilyen gyorsan meg akartak sza­badulni attól a miniszterhelyettestől, aki akart és tudott volna valamit tenni a ceausescu­­rezsim ördögi iskolapolitikája által évtizedek alatt rendszeresen és majdnem teljes sikerrel felszámolt nemzetiségi oktatás minden fokon­­ való becsületes és egyetértésen alapuló visz­­szaállítása érdekében?" Az első kezdeménye­zések a minisztérium kidolgozta- javaslatter­vezet alapján születtek, amelyet a sajtó is közzétett. Csakhogy az érintett iskoláktól füg­­­getlen körök is beleártották magukat az ügyekbe, igyekezve csírájában megfojtani a kezdő lépéseket. Az intervenciók nyomán született, mindent visszautaló határozat tu­lajdonképpen a ceausescu-rendszer iskola­politikájának szintjét állította volna vissza. Ugyanakkor az intézkedéseket kivétel nélkül elodázta volna egy fél évvel. Ám az emberek e téren annyi be nem váltott ígéretet kaptak már, hogy nem érik be az újabbakkal, s bár­milyen kicsi, de konkrét eredményt várnak. Rosszszándékú köröknek ezt sikerült szinte­­szinte megtorpedózni a szombati döntéssel. Szerencse, hogy hétfőn módosítottak rajta, s legalább a már elért eredményeket sikerült megmenteni. Pálfalvy Attila példákat is mon­dott bizonyos helyzetek rosszindulatú beállí­tására (pl. a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanári küldöttsége nagy hibának vélte a ko­lozsvári magyar egyetem 45-ös felállítását is, és az egyesített kereteket megfelelőnek tart­ja a szükséges reformokhoz, a visszaállítás ellen pedig határozottan tiltakozik; a Csíksze­redai általános iskolákban a 46 román nyel­vű osztály átszervezése ellen tiltakoztak, bár azokban zömmel magyar nemzetiségű gyer­mekek járnak, akik a szülői egyetértés nyo­mán anyanyelven kívánnak tanulni, a fenn­maradó diákokból pedig mintegy 10 román tannyelvű osztályra telik, akik emberséges kö­rülmények között elhelyezhetők stb.). ★ Amit Pálfalvy Attila már nem mondhatott el az adásidő szűkössége miatt, az a követ­kező: „A tanügyi kérdésekben is érvényes a politikai kultúra elsajátításának fontossága s annak megértése, hogy a tanügy és a kultúra kérdéseiben a kompromisszum nem megoldás. A sietség hátterében az a történelmi tapasz­talat áll, amit a magyar nemzetiség mind 1918, mind 1945 után a saját bőrén tapasz­talt. A gyulafehérvári fogadalmak gyakorla­tilag csak a békeszerződés aláírásáig voltak teljesen betartva. Ugyanez történt a ’45 utáni ígéretekkel. Sőt, az ezek alapján megvalósul­takat (pl. Bolyai egyetem, iskolák stb.), egye­sek ma is úgy látják, hogy történelmi hibák voltak, és teljesen előnytelenek a román nép számára. Az események gyorsan alakulnak, gyorsab­ban, mint ahogy ezeket egy minisztérium gé­pezete és a megyei tanfelügyelőségek, iskolák követni tudnák. Az emberek oly gyorsan rea­gálják le az igazi demokráciában való rész­vételre szólító felhívásokat, hogy számos olyan szervezési kérdést megelőznek, amit­ a minisztériumnak kellene elintéznie. , Ilyen va­lós, rendkívül bonyolult és összetett probléma az iskolaügy, ahol a közösségek az igazi de­mokráciában való hitük alapján hozzáláttak a ceau­iszta sérelmek egy részének rendezé­séhez. Egy ilyen komplikált politikai helyzet­ben, amikor a kérdések maguk is nagyon ösz­­szetettek, az első pillanatban nehéz „elvét­ osz­­tani, mit lehet megoldani, azonnal és volt !..■?"! alapos előkészítés után, a józan m­egtonkór­­ság alapján az új­ tanév megkezdéséig. e*Ha,­­lasztani." Ezek után jogos a kíváncsiság, hogy g'köz­oktatásügyi minisztertől magától tudi■,k meg, miért járul hozzá az elbocsátáshoz és ennal, elvi indoklásához? A miniszteri előszobában és előtte sokan várakoznak. Mindenki a miniszterrel akar be­szélni.­­Kinek halaszthatatlan az, ügyei­ kinek, igen fontos, k nek haladékot nem tűrő. Van­nak, akik azzal jutnának előre, hogy úgymond lekésik a délutáni vonatot. Diákküldöttségek: jönnek és­ mennek, miniszterhelyettv­ek ta­­nácskoznak a miniszterrel,­ ismerősök surran­nak be az ajtón soron kívül. Délelőtt 10-től délután negyed háromig várunk, amíg beju­tunk az ajtón. Kérdésünk direkt, tárgyszerű. Válaszában Mihai Sora miniszter úr ismertet­ni kezdi a Nemzeti M­egmentési Front plat­­formprogramját, illetve a kisebbségi jogokkal kapcsolatos nyilatkozatát, hangsúlyozva, hogy a minisztérium ebben a szellemben tevékeny­kedik. Megnyugtatjuk, hogy az elvi vonatko­zásokkal mi is tisztában vagyunk, azt a Ion Iliescu úrral készített interjúnk részletesen taglal­ó, sőt, az ún. szeparatista veszélyek felől is eloszlatta a félreértések ködét. Tud­juk továbbá, hogy a sietség nem a legjobb tanácsadó, ezért inkább azt kérdezzük, mi vezetett a hirtelen leváltáshoz? — Mert feszültségek keletkeztek vidéken. . — Elnézést, feszültségek más minisztériu­mi döntések nyomán is keletkeztek, például egyetemisták és a tanári kar, helyettesítő­ ta­nárok és gyakornoki idejüket töltő kihelye­zettek között. Az illető intézkedéseket gyorsan módosították, ,és mindenki végezte tovább a dolgát. — Úgy látszik, a nemzetiségi iskolák körü­lötti feszültségek erőteljesebbek voltak. * /— De hát itt diáktüntetések zajlottak, a minisztérium előtt, az itt dolgozók mondják, voltak napok, amikor a tiltakozók elözönlöt­­ték az épületet, ellepték az utcát, hát az nem éppen elég feszültség? — Ezeket négy-öt nap alatt sikerült elsi­mítanunk. És itt játszódtak le szemünk előtt. Úgy látszik, a vidékcről felhozott panaszok, elégedetlenségek visszhangja mértéken felül torzít, rászed bennünket.­ A legjobb az lenne, ha a minisztérium kimozdulhatna, ha ki tud­nánk vizsgálni az összes vitás helyzeteket, ha a saját szemünkkel látnánk a valóságot és nyugodtan, megfontoltan dönthetnénk min­den esetben. De egyelőre mindenki bennün­ket ostromol itt, nincs időnk szuszogni sem, a folyó ügyek egyik napról a másikra marad­nak. . ... — Visszatérve az eredeti kérdésre, hogyan ítéli meg a­ leváltást? — Azt hiszem, elsiettük. De minden jelzett nehézségünk ellenére szándékunk kimozdulni az emberek közé, s őrködni minden olyan megoldás fölött, ami eddig létrejött. Minden szervezési javaslatot megvizsgálunk a nemze­tiségi iskolákkal kapcsolatban és a lehetősé­gek függvényében, az ősszel kezdődő tanév­től gyakorlatba ültetünk. ★ „Tisztelt Miniszterhelyettes Úri. . . Köszönöm önnek ,hogy elfogadta a miniszterhelye­ttesi címet, habár sok nehézséggel fog járni. . . Azonban egy percre se tessék nyugtalan len­ni, mert mi mindannyian, ,magyarok'..? m­ás a nemzetiségűek, .és különösen a tanügyiek, hí­rűk', a Míniszterhelyettes úrba­n. Minden, perc­ben ön mellett vagyunk. Ezt a mindennapi, becsületesen és lelkiismeretesen elvégzett munkánkkal és az egymás iránti tisztelettel fogjuk bebizonyítani." Az idézet ama számtalan levél egyikéből való, melyek Pálfalvy Attila rövid közoktatás­ügyi m­­inss­ter, írni pályafutásához kívánt, a biztatáson­­­i javaslatokat, ötleteket küldeni siett'­ségül. A medgyesi óvónő sokak vélemé­nyét és meggyőződését fejezte ki, amelyeket csak megerősítettek az intézkedésekkel kap­csolatos, szó a napvilágot látott különböző állásjogla'és.'k is. Mi csak egyet kérdeznénk továbbra is, ma­kacsul: ki sietett igazán? És kinek az érdeke a sietségeket különböző mércével mérni? (r.m.sz.) ★ , ★ A diktatúra áldozataivá vált állampolgárok panaszait és beadványait vizsgáló országos bizottságnál minden egyes kérésnek alaposan utánanéznek A Nor Giank, hazai örmény nyelvű lapunk szerkesztőségében sajtóértekezlet zajlott le Hegyi Karabah tartomány Örményországhoz csatolásával kapcsolatosan (Rompres-felvételek) NYÍLT LEVÉL Most, 45 nappal azután, hogy Temesvárt forradalmunk elindult, úgy érezzük, köte­lességünk állást foglalni a következőkben: 1. Szilárd elhatározásunk, hogy támoga­tunk minden olyan szervezetet és politikai erőt, amely következetesen síkraszáll az or­szág demokratikus átalakulásáért. 2. A demokrácia európai normák szerin­ti megvalósítása feltételezi a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak teljes érvénye­sítését. Meggyőződésünk, csak olyan veze­tés valósíthatja meg Románia európai in­tegrációját, amely érdemlegesen, halogatás nélkül biztosítja a nemzetiségek teljes, tényleges intézkedéseken alapuló egyenjo­gúságát. Hisszük, hogy valamennyi becsü­letes honfitársunk osztja véleményünket és reméljük, hogy a hazánkban kialakuló demokrácia nemzetközi megítélésében ez a szempont elsődleges, döntő. Fontos hangsú­lyozni, hogy a nemzetiségi jogok biztosítá­sa, a diktatúra elnyomó, a nemzetiségeket létükben veszélyeztetett politikájának, e politika következményének a felszámolása nem csorbítja a román nép demokratikus jogait. Határozottan szembehelyezkedünk minden olyan megnyilvánulással, amely megszüntetett iskoláink visszaállítását sze­paratizmusnak, soviniszta törekvésnek minősíti. Kulturális hagyományaink sza­bad ápolása, anyanyelvünknek az élet min­den területén való használata alapvető jo­gunk. 3. A bánsági magyarság reménységgel és bizakodással fogadta a forradalom füzében született programot, amely a­­ nemzetiségi jogok minden téren történő megvalósításá­nak szükségességét hangsúlyozza. Sajátos­ságaink nyílt vállalása nem jelenti az ál­talános demokratikus célkitűzésekkel való szembehelyezkedést. Tárgyilagosan megál­lapítjuk, hogy reményeink valós teljesülé­se várat magára. Határozottan és egyértel­műen leszögezzük, hogy Romániában, szü­lőföldünkön itt és most élni akarunk de­mokratikus jogainkkal. Meggyőződésünk, hogy céljaink elérése feltétele közös ha­zánk, a demokratikus Románia megterem­tésének. Dr. ALBERT FERENC egyetemi tanár, BÁLINTFI OTTÓ egyetemi tanársegéd, dr. BÁRÁNYFI FERE­NC főorvos, dr. BÁ­­RÁNYI ILDIKÓ főorvos, BODÓ BARNA szerkesztő, BODÓ MÁRIA tanárnő, BAKK MIKLÓS rendszermérnök, BAL­ATON ZOLTÁN tudományos kutató. GRAIJA JÁ­NOS­ főszerkesztő, dr. KLEP­" FERENC egyetemi lektor. KOCZKA GYÖRGY dra­maturg. MATEKOVITS ÁGOTA rendszer­­mérnök. dr. MATEKOVITS GYÖRGY or­vos. dr. OBERST­Z LÁSZLÓ mérnök, dr. SÁNDOR ISTVÁN főkutató. TOKÓ TIBOR egyetemi tanár. TŐKÉS LÁSZLÓ refor­mátus lelkipásztor /­ROMANIA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Vitára­ bocsátották a választási törvényt HÁNYAN VAGYUNK? A tervezetben többek között az áll, hogy a nemzetiségek képviseleti arányát a leg­utóbbi népszámlálás adatai alapján álla­pítják meg. Ki nem tudná, hogyan sminkelték általá­ban a statisztikát és különösképpen a né­pességi­­adatlapokat? Ki ne emlékezne arra, egyes túlbuzgó összeírók milyen éllel tették fel a nemzetiségre vonatkozó kér­dést? És ha nem fagyasztották belénk a szót, akkor engedékenyen beírták nemze­tiségünket a ceruzával. A népszámlálás adatai tehát megbízha­tatlanok. De most honnan vegyünk más adatokat? Milyen korrekciós szorzószámot használjunk, amely helyrehozná a centi­­rendszer (meg) osztószáma által okozott csalást? Biztosak lehetünk abban, hogy első va­a­lódi törvényvitánk heves lesz. És nemcsak azért, mert egy demokratikus közegben­ a közvélemény fókuszába állított tervezet ■ szinte a végtelenig finomítgató. Hanem mert új törvényeinknek minden sorukkal tagadniuk kell az eddigi törvénytelensége­ket. (Választási törvénytervezet a 2­ 3. oldalon) KÖZLEMÉNY . Február 1-jén, csütörtökön, békés, néma, engedélyezett tün­tetést szervezünk Csíkszereda főterén, az alábbi magyar és román nyelvű jelszavakkal: „Éljen a szabad Románia!“ — „Traiasca Romania­ liberä!“ — „Suntem­ cu Frontul — $i Frontul sä fie cu noi!“ — „December 7-es pont. — Éljen a Megmentési Front!“ — „Európaiságot — demokráciát!“ — „Spirit european — democratic!“ — „Bolyai Tudományegyetemet!“ — „Vrem Universitäten „BOLYAI“!“ — „Elégtételt Pálfalvynak!“ —­ „Testvériség 7- egyenjogúság!“ — „Frätie — drepturi egale!“ — „Egyenlő esélyt mindenkinek!“ — „Sanse egale pentru toti!“ — „Aki jogot véd — hazafi, * aki jogot sért — nacionalista“ — „Önálló anyanyelvi iskolarendszert" — „Vrem ?coli de sinestätätoarc in litnba noasträ maternä“ — „Sintem maghiari — nu separation “ — „Numai adevárul despre noi in presa!“ -*­ „Az óvodától az egyetemig!“ — „Ciné apara drepturile este patriot, eine le incalca este nationalist!“ Az RMDSZ Hargita Megyei Ideiglenes Szervező Bizottsága nevében FERENCZES ISTVÁN­­• Manescu Manea, Bobu Emil, Dinca Ion és Postelnicu Tudor perének harmadik napján, kedden, a tanúk kihallgatására ke­rült sor. Előző nap a számítógépes szövegszer­kesztő működésbe helyezése és kipróbálása miatt késett a vádlottak kihallgatásának folytatása, kedden viszont a teremben he­lyet foglaló újságírók már nem találtak semmilyen magyarázatot a félórás késésre. Az „sovtársnő" kig­ence Mielőtt a terembe behívnák az első­ tanút ,és amaz letenné az ilyenkor szokásos es­küt, az elnöklő Nitoiu Marian ezredes be­jelenti, hogy a vádlottak egyike, nevezete­sen Postelnicu, kiegészítő­ vallomást tesz. Felébred bennünk a­ kíváncsiság, mert még az első napon, szombaton, a volt belügymi­niszter egy adott pillanatban megjegyezte, hogy a per során a Politikai Végrehajtó Bizottság gyakran szóba­ kerülő ülésein készült jegyzőkönyveket annak idején meghamisították, s megígérte, hogy erre vallomása során, majd részletesen kitér, ígéretét nem tartotta be. Nos, talán most mond valami érdekeset az akkori ülések hangulatáról —­ töprengek, s a többi új­ságíróval, rádió- és tévériporterrel együtt még mindig reménykedek. Teljesen hiába, mert Postelnicu folytat­ja előző napi taktikáját és szüntelenül mentegetőzik. Azt próbálja elhitetni, hogy az ő szerepe, amolyan diszpécseri felada­tokra korlátozódott, azaz mindössze to­vábbított bizonyos parancsokat és utasí­tásokat, így például kérte, foglalják jegy­zőkönyvbe,­­hogy az ,.elvtársnő­" utasításá­ra továbbította a Temesváron tartózkodó beosztottjának, Nuta tábornoknak azt a parancsot, mely szerint a hullák egy részét 33. szám 1990. február 1., csütörtök 4 oldal ára 50 iráni Postacím: Redactia 79776 Bucuresti, 33 Piata Presa Libera 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 .Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. ISMÉT MEGNYÍLHAT A KOLOZSVÁRI MAGYAR KONZULÁTUS Constantin Oancea, román külügymi­niszter-helyettes január 30-án fogadta Szűcs Pált, a Magyar Köztársaság buka­resti nagykövetét. Ez alkalommal továbbí­tották Sergiu Celac, Románia külügymi­nisztere válaszát Horn Gyula magyar kül­ügyminiszter levelére. A román fél a vá­laszlevélben kifejezi óhaját, hogy tovább folytassák az építő, baráti párbeszédet, a román—magyar kapcsolatok új alapokra való helyezése érdekében. A román kormány ilyen értelemben megerősítette beleegyezését, hogy Kolozs­váron mielőbb megnyissák a Magyar Köz­társaság konzulátusát, nem téve azt füg­gővé a debreceni román konzulátus­­meg­nyitásának időpontjától. A román fél szu­verén, egyoldalú döntése ez, és figyelem­be veszi a bukaresti magyar nagykövet ha­tározott biztosítékát, miszerint a Magyar Köztársaság konzulátusának tevékenysége kizárólag konzuli szolgálatokra szorítkozik, az 1963-as bécsi megállapodás és az 1973- as román—magyar konzuli konvenció elő­írásainak megfelelően. ÚJ ALAPOKON A ROMÁN-MAGYAR TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS Tegnapelőtt Magyarország bukaresti nagykövetségén sajtóértekezletet tartottak, amelyen Berend T. István, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke és Radu Voi­­nea, a Román Tudományos Akadémia el­nöke ismertették a két tudományos, inté­zet kapcsolatainak új alapokra helyezését, együttműködési terveit a közös kutatási té­mákat, közös kutatócsoportokat és a szer­vesebb román bekapcsolódást illetően a nemzetközi tudományos életbe. Következő lapszámunkban részletesen beszámolunk a két tudományos intézet megújhodott együttműködéséről. Tőkés László és Gheorghe Calciu a vallásszabadságért vívott harc hősei GEORGE BUSH ELNÖK NYILATKOZATA Az egyesült államokbeli felekezeti rádió- és tévéállomások országos gyűlésén mon­dott beszédében George Bush amerikai el­nök kifejezésre juttatta megelégedését a kelet-európai országokban, valamint Kö­­zép-Amerikában, Dél-Afrikában és a Fü­­löp-szigeteken tapasztalható demokratikus változásokkal és valásszabadsággal kap­csolatban. Miutárt kiemelte a Szovjetunió, Kelet- Németország, Bulgária és Csehszlovákia vallásos életében bekövetkezett minőségi változásokat, Bush elnök rátért a romániai helyzetre. Tőkés László lelkészt és Gheor­ghe Calciu atyát pedig a vallásszabadsá­gért folytatott harc „hőseinek“ nevezte. Ez alkalommal, rámutatva, hogy Calciu atya jelen van a rendezvényen, az elnök a kö­vetkezőket mondotta: „Calciu atya ma ve­lünk van“. „Tudom, örömére szolgál, hogy itt lehet, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a szülőföldjére való vissza­térésben reménykedik“ — fűzte hozzá George Bush. HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS A PER HARMADIK NAPJÁRÓL MIT ÜZENT MILEA TÁBORNOK HALÁLA ELŐTT? a Bega-parti város néptanácsára kellett szállítani, másik részét pedig Bukarestbe — azzal a céllal, hogy elégessék őket. Az ő feladata tehát a parancs továbbítása volt, semmi más. Amikor pedig a­ Szeben megyei első titkár, a diktátor fia telefonon erősítést, csapatokat kért tőle, azt vála­szolta, hogy az adott körülmények között a szükséges beavatkozásra felkészített egységekkel az Állambiztonsági Igazgató­ság parancsnoka, Iulian Vlad táborn­ok rendelkezik. A kérést továbbítani (!) fog­ja neki. Hangsúlyozta továbbá, hogy sze­mély szerint senkit sem molesztált a tün­tetők közül, az 1987. november 15-én Brassóban lejátszódott eseményeket köve­tően nem vezényelt oda csapatokat, ezért a zsarnok és felesége felelősségre vonta, megrótta őt. R­indez — mint mondotta — kiderül a Politikai Végrehajtó Bizottság akkori ülésének gyorsírásos jegyzőkönyvé­ből Talán abból, amelyről ő maga mondta, hogy hamisított. .. Tehát Postelnicu újólag megpróbálta magát olyan belügyminiszterként feltün­tetni, aki nem teljesíti alapvető feladatát, hanem apró-cseprő ügyekkel foglalkozik. Hiába kapta Hát havonta 13 400 lejes fize­tését és a 1000 lejes pótlékot? De akkor vajon miért élvezte hosszú éveken át ceausescuék kegyeit? Mert belügyminisz­teri kinevezését megelőzően kilenc éven át (!) az Állambiztonsági Igazgatóság fő­­­­nöke volt, s —­ amint az a Pacepa-könyv­­ből is kiderül — már akkor az „elvtársnő“ kegyencei közé tartozott. Hogyhogy ne lőjenek?! Hét tanút — katona- és rendőrtisztet, felelős tisztségeket betöltő személyt — idéztek meg. Vallomásaik főleg Postelnicu és Dincu bűntetteire vonatkoztak. A mariucai Dorel 38 éves alezredes, aki­nek a parancsnoksága alatt álló egységet a Magheru sugárútra, a Dalles-terem kör­nyékére vezényelték 1989. december 21-én délután, kétszer is látta Dinca Iont. Késő délután az egykori kormány első miniszte­rének első helyettese megkérdezte az al­ezredestől,­ hány tüntető lehet a környé­ken. Amariucai Dorel azt válaszolta, hogy a tüntetők elfoglalták az egész úttestet a Dalles-teremtől,az Egyetem térig és onnan tovább a Cocot üzletig, mire Dinca idege­sen kifakadt: „Takarodj innen, mert pá­nikkeltő vagy! Nekik kell menni, szét kell őket verni, s akiket elfogsz, idehozod!“ Bizonyos idő elteltével az említett kato­natiszt közelében tartózkodó Milea tá­bornok, Dinca és két civilruhás személy arról beszélgetett, hogy a tömeg közé kell lőni. Milea védelmi miniszter akkor félre­hívta az alezredest és azt a parancsot ad­ta neki, hogy semmilyen körülmények kö­zött se nyisson tüzet az emberekre. Ennek hallatán Dinca felcsattant: „Hogy-hogy ne lőjjenek? ! Nem látod, hogy idáig ér a tö­meg ?­“ Ugyanaz a katonatiszt december 21-ről 22-re virradó éjjel látta, amint Postelnicu a tüntetők közül egy férfit és egy nőt üt­legelt. A továbbiakban az is kiderült, hogy akkor éjjel Nicolae Andruta Ceausescu tábornok irányításával könnyfakasztó gázt használtak a tüntetők ellen. Embervadászat Egyébként a volt belügyminiszter nem­csak az Egyetem tér környékén ütlegelt embereket, hanem mindenütt, ahol decem­ber 21-én délután, este és éjjel megfordult. Bot Mircea rendőrtiszt az említett napon, délután két óra tájt Bucurescu tábornok és két-három polgári személy kíséretében a Bucuresti szálló előtt látta, ahol sisakos, műanyag pajzsokkal felszerelt katonák arra ügyeltek, hogy­ a népgyűlésről vissza­térő emberek ne jussanak be a D­KB előtti térre. Civilruhás emberek — a tanú sze­rint belügyes tisztek lehettek — tüntetők- SZÉKELY LÁSZLÓ­­ (Folytatása a 4. oldalon)

Next