Romániai Magyar Szó, 1990. február (2. évfolyam, 33-56. szám)
1990-02-01 / 33. szám
MINISZTERI AJTÓK MÖGÖTT HOL VAGY, SIETSÉG? Kiindulópontunk a már közzétett, ismert hír: szombat reggel Pálfalvy Attila közoktatásügyi miniszterhelyettest felmentették megbízatásából, úgymond elsietett intézkedései miatt, amelyek felszították a román és magyar szenvedélyeket. Ennek következtében az önálló magyar nyelvű oktatási intézmények visszaállításáratett valamennyi kísérletet minisztériumi rendelettel visszautalták a forradalom előtti állapotba. Hétfőn délelőtt újabb minisztériumi rendelet született, amely az eddigi, sikerrel végrehajtott átalakításokat és a folyamatban lévő, az érdekelt felek megegyezésével született megoldásokat jóváhagyja, a többi helyzetet pedig alapos vizsgálat tárgyává teszi, amelyekre a megoldást az 1990/91-es tanévre szóló iskolahálózat kidolgozásakor — tehát a következő két hónapban — hozzák meg. Hétfőn este a miniszterelnök aláírta Pálfalvy Attila kinevezését gépipari miniszterhelyettessé, feloldozva — magyarán „rehabilitálva" — őt a korábbi határozatban ért vádak alól. Hogy a miniszterhelyettes úr hogyan élte át ezt a furcsa és csöppet sem ártatlan „játszmát", arról tudomást szerezhettünk a Szabad Román Televízió január 29-i magyar adásából, amelybenszemélyesen számolt be leváltásának körülményeiről.» Azok kedvéért, akiknek nem volt módjuk akkor a képernyő előtt ülni, röviden összefoglaljuk az ott elhangzottakat. „Hafti is, kellően nem ellenőrzött vádak alapján történt gyors és váratlan leváltásom. .. Nem értesítettek előre, nem adtak módot rá, hogy elmondjam véleményemet a reális helyzetről. . . Egy nap alatt hozták a döntést, s minket kész tények elé állítottak. Mire volt jó ez a nagy sietség? Egyes nacionalista körök ilyen gyorsan meg akartak szabadulni attól a miniszterhelyettestől, aki akart és tudott volna valamit tenni a ceausescurezsim ördögi iskolapolitikája által évtizedek alatt rendszeresen és majdnem teljes sikerrel felszámolt nemzetiségi oktatás minden fokon való becsületes és egyetértésen alapuló viszszaállítása érdekében?" Az első kezdeményezések a minisztérium kidolgozta- javaslattervezet alapján születtek, amelyet a sajtó is közzétett. Csakhogy az érintett iskoláktól független körök is beleártották magukat az ügyekbe, igyekezve csírájában megfojtani a kezdő lépéseket. Az intervenciók nyomán született, mindent visszautaló határozat tulajdonképpen a ceausescu-rendszer iskolapolitikájának szintjét állította volna vissza. Ugyanakkor az intézkedéseket kivétel nélkül elodázta volna egy fél évvel. Ám az emberek e téren annyi be nem váltott ígéretet kaptak már, hogy nem érik be az újabbakkal, s bármilyen kicsi, de konkrét eredményt várnak. Rosszszándékú köröknek ezt sikerült szinteszinte megtorpedózni a szombati döntéssel. Szerencse, hogy hétfőn módosítottak rajta, s legalább a már elért eredményeket sikerült megmenteni. Pálfalvy Attila példákat is mondott bizonyos helyzetek rosszindulatú beállítására (pl. a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanári küldöttsége nagy hibának vélte a kolozsvári magyar egyetem 45-ös felállítását is, és az egyesített kereteket megfelelőnek tartja a szükséges reformokhoz, a visszaállítás ellen pedig határozottan tiltakozik; a Csíkszeredai általános iskolákban a 46 román nyelvű osztály átszervezése ellen tiltakoztak, bár azokban zömmel magyar nemzetiségű gyermekek járnak, akik a szülői egyetértés nyomán anyanyelven kívánnak tanulni, a fennmaradó diákokból pedig mintegy 10 román tannyelvű osztályra telik, akik emberséges körülmények között elhelyezhetők stb.). ★ Amit Pálfalvy Attila már nem mondhatott el az adásidő szűkössége miatt, az a következő: „A tanügyi kérdésekben is érvényes a politikai kultúra elsajátításának fontossága s annak megértése, hogy a tanügy és a kultúra kérdéseiben a kompromisszum nem megoldás. A sietség hátterében az a történelmi tapasztalat áll, amit a magyar nemzetiség mind 1918, mind 1945 után a saját bőrén tapasztalt. A gyulafehérvári fogadalmak gyakorlatilag csak a békeszerződés aláírásáig voltak teljesen betartva. Ugyanez történt a ’45 utáni ígéretekkel. Sőt, az ezek alapján megvalósultakat (pl. Bolyai egyetem, iskolák stb.), egyesek ma is úgy látják, hogy történelmi hibák voltak, és teljesen előnytelenek a román nép számára. Az események gyorsan alakulnak, gyorsabban, mint ahogy ezeket egy minisztérium gépezete és a megyei tanfelügyelőségek, iskolák követni tudnák. Az emberek oly gyorsan reagálják le az igazi demokráciában való részvételre szólító felhívásokat, hogy számos olyan szervezési kérdést megelőznek, amit a minisztériumnak kellene elintéznie. , Ilyen valós, rendkívül bonyolult és összetett probléma az iskolaügy, ahol a közösségek az igazi demokráciában való hitük alapján hozzáláttak a ceauiszta sérelmek egy részének rendezéséhez. Egy ilyen komplikált politikai helyzetben, amikor a kérdések maguk is nagyon öszszetettek, az első pillanatban nehéz „elvét osztani, mit lehet megoldani, azonnal és volt !..■?"! alapos előkészítés után, a józan megtonkórság alapján az új tanév megkezdéséig. e*Ha,lasztani." Ezek után jogos a kíváncsiság, hogy g'közoktatásügyi minisztertől magától tudi■,k meg, miért járul hozzá az elbocsátáshoz és ennal, elvi indoklásához? A miniszteri előszobában és előtte sokan várakoznak. Mindenki a miniszterrel akar beszélni.Kinek halaszthatatlan az, ügyei kinek, igen fontos, k nek haladékot nem tűrő. Vannak, akik azzal jutnának előre, hogy úgymond lekésik a délutáni vonatot. Diákküldöttségek: jönnek és mennek, miniszterhelyettvek tanácskoznak a miniszterrel, ismerősök surrannak be az ajtón soron kívül. Délelőtt 10-től délután negyed háromig várunk, amíg bejutunk az ajtón. Kérdésünk direkt, tárgyszerű. Válaszában Mihai Sora miniszter úr ismertetni kezdi a Nemzeti Megmentési Front platformprogramját, illetve a kisebbségi jogokkal kapcsolatos nyilatkozatát, hangsúlyozva, hogy a minisztérium ebben a szellemben tevékenykedik. Megnyugtatjuk, hogy az elvi vonatkozásokkal mi is tisztában vagyunk, azt a Ion Iliescu úrral készített interjúnk részletesen taglaló, sőt, az ún. szeparatista veszélyek felől is eloszlatta a félreértések ködét. Tudjuk továbbá, hogy a sietség nem a legjobb tanácsadó, ezért inkább azt kérdezzük, mi vezetett a hirtelen leváltáshoz? — Mert feszültségek keletkeztek vidéken. . — Elnézést, feszültségek más minisztériumi döntések nyomán is keletkeztek, például egyetemisták és a tanári kar, helyettesítő tanárok és gyakornoki idejüket töltő kihelyezettek között. Az illető intézkedéseket gyorsan módosították, ,és mindenki végezte tovább a dolgát. — Úgy látszik, a nemzetiségi iskolák körülötti feszültségek erőteljesebbek voltak. * /— De hát itt diáktüntetések zajlottak, a minisztérium előtt, az itt dolgozók mondják, voltak napok, amikor a tiltakozók elözönlötték az épületet, ellepték az utcát, hát az nem éppen elég feszültség? — Ezeket négy-öt nap alatt sikerült elsimítanunk. És itt játszódtak le szemünk előtt. Úgy látszik, a vidékcről felhozott panaszok, elégedetlenségek visszhangja mértéken felül torzít, rászed bennünket. A legjobb az lenne, ha a minisztérium kimozdulhatna, ha ki tudnánk vizsgálni az összes vitás helyzeteket, ha a saját szemünkkel látnánk a valóságot és nyugodtan, megfontoltan dönthetnénk minden esetben. De egyelőre mindenki bennünket ostromol itt, nincs időnk szuszogni sem, a folyó ügyek egyik napról a másikra maradnak. . ... — Visszatérve az eredeti kérdésre, hogyan ítéli meg a leváltást? — Azt hiszem, elsiettük. De minden jelzett nehézségünk ellenére szándékunk kimozdulni az emberek közé, s őrködni minden olyan megoldás fölött, ami eddig létrejött. Minden szervezési javaslatot megvizsgálunk a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban és a lehetőségek függvényében, az ősszel kezdődő tanévtől gyakorlatba ültetünk. ★ „Tisztelt Miniszterhelyettes Úri. . . Köszönöm önnek ,hogy elfogadta a miniszterhelyettesi címet, habár sok nehézséggel fog járni. . . Azonban egy percre se tessék nyugtalan lenni, mert mi mindannyian, ,magyarok'..? más a nemzetiségűek, .és különösen a tanügyiek, hírűk', a Míniszterhelyettes úrban. Minden, percben ön mellett vagyunk. Ezt a mindennapi, becsületesen és lelkiismeretesen elvégzett munkánkkal és az egymás iránti tisztelettel fogjuk bebizonyítani." Az idézet ama számtalan levél egyikéből való, melyek Pálfalvy Attila rövid közoktatásügyi minsster, írni pályafutásához kívánt, a biztatásoni javaslatokat, ötleteket küldeni siett'ségül. A medgyesi óvónő sokak véleményét és meggyőződését fejezte ki, amelyeket csak megerősítettek az intézkedésekkel kapcsolatos, szó a napvilágot látott különböző állásjogla'és.'k is. Mi csak egyet kérdeznénk továbbra is, makacsul: ki sietett igazán? És kinek az érdeke a sietségeket különböző mércével mérni? (r.m.sz.) ★ , ★ A diktatúra áldozataivá vált állampolgárok panaszait és beadványait vizsgáló országos bizottságnál minden egyes kérésnek alaposan utánanéznek A Nor Giank, hazai örmény nyelvű lapunk szerkesztőségében sajtóértekezlet zajlott le Hegyi Karabah tartomány Örményországhoz csatolásával kapcsolatosan (Rompres-felvételek) NYÍLT LEVÉL Most, 45 nappal azután, hogy Temesvárt forradalmunk elindult, úgy érezzük, kötelességünk állást foglalni a következőkben: 1. Szilárd elhatározásunk, hogy támogatunk minden olyan szervezetet és politikai erőt, amely következetesen síkraszáll az ország demokratikus átalakulásáért. 2. A demokrácia európai normák szerinti megvalósítása feltételezi a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak teljes érvényesítését. Meggyőződésünk, csak olyan vezetés valósíthatja meg Románia európai integrációját, amely érdemlegesen, halogatás nélkül biztosítja a nemzetiségek teljes, tényleges intézkedéseken alapuló egyenjogúságát. Hisszük, hogy valamennyi becsületes honfitársunk osztja véleményünket és reméljük, hogy a hazánkban kialakuló demokrácia nemzetközi megítélésében ez a szempont elsődleges, döntő. Fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása, a diktatúra elnyomó, a nemzetiségeket létükben veszélyeztetett politikájának, e politika következményének a felszámolása nem csorbítja a román nép demokratikus jogait. Határozottan szembehelyezkedünk minden olyan megnyilvánulással, amely megszüntetett iskoláink visszaállítását szeparatizmusnak, soviniszta törekvésnek minősíti. Kulturális hagyományaink szabad ápolása, anyanyelvünknek az élet minden területén való használata alapvető jogunk. 3. A bánsági magyarság reménységgel és bizakodással fogadta a forradalom füzében született programot, amely a nemzetiségi jogok minden téren történő megvalósításának szükségességét hangsúlyozza. Sajátosságaink nyílt vállalása nem jelenti az általános demokratikus célkitűzésekkel való szembehelyezkedést. Tárgyilagosan megállapítjuk, hogy reményeink valós teljesülése várat magára. Határozottan és egyértelműen leszögezzük, hogy Romániában, szülőföldünkön itt és most élni akarunk demokratikus jogainkkal. Meggyőződésünk, hogy céljaink elérése feltétele közös hazánk, a demokratikus Románia megteremtésének. Dr. ALBERT FERENC egyetemi tanár, BÁLINTFI OTTÓ egyetemi tanársegéd, dr. BÁRÁNYFI FERENC főorvos, dr. BÁRÁNYI ILDIKÓ főorvos, BODÓ BARNA szerkesztő, BODÓ MÁRIA tanárnő, BAKK MIKLÓS rendszermérnök, BALATON ZOLTÁN tudományos kutató. GRAIJA JÁNOS főszerkesztő, dr. KLEP" FERENC egyetemi lektor. KOCZKA GYÖRGY dramaturg. MATEKOVITS ÁGOTA rendszermérnök. dr. MATEKOVITS GYÖRGY orvos. dr. OBERSTZ LÁSZLÓ mérnök, dr. SÁNDOR ISTVÁN főkutató. TOKÓ TIBOR egyetemi tanár. TŐKÉS LÁSZLÓ református lelkipásztor /ROMANIA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Vitára bocsátották a választási törvényt HÁNYAN VAGYUNK? A tervezetben többek között az áll, hogy a nemzetiségek képviseleti arányát a legutóbbi népszámlálás adatai alapján állapítják meg. Ki nem tudná, hogyan sminkelték általában a statisztikát és különösképpen a népességiadatlapokat? Ki ne emlékezne arra, egyes túlbuzgó összeírók milyen éllel tették fel a nemzetiségre vonatkozó kérdést? És ha nem fagyasztották belénk a szót, akkor engedékenyen beírták nemzetiségünket a ceruzával. A népszámlálás adatai tehát megbízhatatlanok. De most honnan vegyünk más adatokat? Milyen korrekciós szorzószámot használjunk, amely helyrehozná a centirendszer (meg) osztószáma által okozott csalást? Biztosak lehetünk abban, hogy első vaalódi törvényvitánk heves lesz. És nemcsak azért, mert egy demokratikus közegben a közvélemény fókuszába állított tervezet ■ szinte a végtelenig finomítgató. Hanem mert új törvényeinknek minden sorukkal tagadniuk kell az eddigi törvénytelenségeket. (Választási törvénytervezet a 2 3. oldalon) KÖZLEMÉNY . Február 1-jén, csütörtökön, békés, néma, engedélyezett tüntetést szervezünk Csíkszereda főterén, az alábbi magyar és román nyelvű jelszavakkal: „Éljen a szabad Románia!“ — „Traiasca Romania liberä!“ — „Suntem cu Frontul — $i Frontul sä fie cu noi!“ — „December 7-es pont. — Éljen a Megmentési Front!“ — „Európaiságot — demokráciát!“ — „Spirit european — democratic!“ — „Bolyai Tudományegyetemet!“ — „Vrem Universitäten „BOLYAI“!“ — „Elégtételt Pálfalvynak!“ — „Testvériség 7- egyenjogúság!“ — „Frätie — drepturi egale!“ — „Egyenlő esélyt mindenkinek!“ — „Sanse egale pentru toti!“ — „Aki jogot véd — hazafi, * aki jogot sért — nacionalista“ — „Önálló anyanyelvi iskolarendszert" — „Vrem ?coli de sinestätätoarc in litnba noasträ maternä“ — „Sintem maghiari — nu separation “ — „Numai adevárul despre noi in presa!“ -* „Az óvodától az egyetemig!“ — „Ciné apara drepturile este patriot, eine le incalca este nationalist!“ Az RMDSZ Hargita Megyei Ideiglenes Szervező Bizottsága nevében FERENCZES ISTVÁN• Manescu Manea, Bobu Emil, Dinca Ion és Postelnicu Tudor perének harmadik napján, kedden, a tanúk kihallgatására került sor. Előző nap a számítógépes szövegszerkesztő működésbe helyezése és kipróbálása miatt késett a vádlottak kihallgatásának folytatása, kedden viszont a teremben helyet foglaló újságírók már nem találtak semmilyen magyarázatot a félórás késésre. Az „sovtársnő" kigence Mielőtt a terembe behívnák az első tanút ,és amaz letenné az ilyenkor szokásos esküt, az elnöklő Nitoiu Marian ezredes bejelenti, hogy a vádlottak egyike, nevezetesen Postelnicu, kiegészítő vallomást tesz. Felébred bennünk a kíváncsiság, mert még az első napon, szombaton, a volt belügyminiszter egy adott pillanatban megjegyezte, hogy a per során a Politikai Végrehajtó Bizottság gyakran szóba kerülő ülésein készült jegyzőkönyveket annak idején meghamisították, s megígérte, hogy erre vallomása során, majd részletesen kitér, ígéretét nem tartotta be. Nos, talán most mond valami érdekeset az akkori ülések hangulatáról — töprengek, s a többi újságíróval, rádió- és tévériporterrel együtt még mindig reménykedek. Teljesen hiába, mert Postelnicu folytatja előző napi taktikáját és szüntelenül mentegetőzik. Azt próbálja elhitetni, hogy az ő szerepe, amolyan diszpécseri feladatokra korlátozódott, azaz mindössze továbbított bizonyos parancsokat és utasításokat, így például kérte, foglalják jegyzőkönyvbe,hogy az ,.elvtársnő" utasítására továbbította a Temesváron tartózkodó beosztottjának, Nuta tábornoknak azt a parancsot, mely szerint a hullák egy részét 33. szám 1990. február 1., csütörtök 4 oldal ára 50 iráni Postacím: Redactia 79776 Bucuresti, 33 Piata Presa Libera 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 .Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. ISMÉT MEGNYÍLHAT A KOLOZSVÁRI MAGYAR KONZULÁTUS Constantin Oancea, román külügyminiszter-helyettes január 30-án fogadta Szűcs Pált, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét. Ez alkalommal továbbították Sergiu Celac, Románia külügyminisztere válaszát Horn Gyula magyar külügyminiszter levelére. A román fél a válaszlevélben kifejezi óhaját, hogy tovább folytassák az építő, baráti párbeszédet, a román—magyar kapcsolatok új alapokra való helyezése érdekében. A román kormány ilyen értelemben megerősítette beleegyezését, hogy Kolozsváron mielőbb megnyissák a Magyar Köztársaság konzulátusát, nem téve azt függővé a debreceni román konzulátusmegnyitásának időpontjától. A román fél szuverén, egyoldalú döntése ez, és figyelembe veszi a bukaresti magyar nagykövet határozott biztosítékát, miszerint a Magyar Köztársaság konzulátusának tevékenysége kizárólag konzuli szolgálatokra szorítkozik, az 1963-as bécsi megállapodás és az 1973- as román—magyar konzuli konvenció előírásainak megfelelően. ÚJ ALAPOKON A ROMÁN-MAGYAR TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS Tegnapelőtt Magyarország bukaresti nagykövetségén sajtóértekezletet tartottak, amelyen Berend T. István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Radu Voinea, a Román Tudományos Akadémia elnöke ismertették a két tudományos, intézet kapcsolatainak új alapokra helyezését, együttműködési terveit a közös kutatási témákat, közös kutatócsoportokat és a szervesebb román bekapcsolódást illetően a nemzetközi tudományos életbe. Következő lapszámunkban részletesen beszámolunk a két tudományos intézet megújhodott együttműködéséről. Tőkés László és Gheorghe Calciu a vallásszabadságért vívott harc hősei GEORGE BUSH ELNÖK NYILATKOZATA Az egyesült államokbeli felekezeti rádió- és tévéállomások országos gyűlésén mondott beszédében George Bush amerikai elnök kifejezésre juttatta megelégedését a kelet-európai országokban, valamint Közép-Amerikában, Dél-Afrikában és a Fülöp-szigeteken tapasztalható demokratikus változásokkal és valásszabadsággal kapcsolatban. Miutárt kiemelte a Szovjetunió, Kelet- Németország, Bulgária és Csehszlovákia vallásos életében bekövetkezett minőségi változásokat, Bush elnök rátért a romániai helyzetre. Tőkés László lelkészt és Gheorghe Calciu atyát pedig a vallásszabadságért folytatott harc „hőseinek“ nevezte. Ez alkalommal, rámutatva, hogy Calciu atya jelen van a rendezvényen, az elnök a következőket mondotta: „Calciu atya ma velünk van“. „Tudom, örömére szolgál, hogy itt lehet, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a szülőföldjére való visszatérésben reménykedik“ — fűzte hozzá George Bush. HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS A PER HARMADIK NAPJÁRÓL MIT ÜZENT MILEA TÁBORNOK HALÁLA ELŐTT? a Bega-parti város néptanácsára kellett szállítani, másik részét pedig Bukarestbe — azzal a céllal, hogy elégessék őket. Az ő feladata tehát a parancs továbbítása volt, semmi más. Amikor pedig a Szeben megyei első titkár, a diktátor fia telefonon erősítést, csapatokat kért tőle, azt válaszolta, hogy az adott körülmények között a szükséges beavatkozásra felkészített egységekkel az Állambiztonsági Igazgatóság parancsnoka, Iulian Vlad tábornok rendelkezik. A kérést továbbítani (!) fogja neki. Hangsúlyozta továbbá, hogy személy szerint senkit sem molesztált a tüntetők közül, az 1987. november 15-én Brassóban lejátszódott eseményeket követően nem vezényelt oda csapatokat, ezért a zsarnok és felesége felelősségre vonta, megrótta őt. Rindez — mint mondotta — kiderül a Politikai Végrehajtó Bizottság akkori ülésének gyorsírásos jegyzőkönyvéből Talán abból, amelyről ő maga mondta, hogy hamisított. .. Tehát Postelnicu újólag megpróbálta magát olyan belügyminiszterként feltüntetni, aki nem teljesíti alapvető feladatát, hanem apró-cseprő ügyekkel foglalkozik. Hiába kapta Hát havonta 13 400 lejes fizetését és a 1000 lejes pótlékot? De akkor vajon miért élvezte hosszú éveken át ceausescuék kegyeit? Mert belügyminiszteri kinevezését megelőzően kilenc éven át (!) az Állambiztonsági Igazgatóság főnöke volt, s — amint az a Pacepa-könyvből is kiderül — már akkor az „elvtársnő“ kegyencei közé tartozott. Hogyhogy ne lőjenek?! Hét tanút — katona- és rendőrtisztet, felelős tisztségeket betöltő személyt — idéztek meg. Vallomásaik főleg Postelnicu és Dincu bűntetteire vonatkoztak. A mariucai Dorel 38 éves alezredes, akinek a parancsnoksága alatt álló egységet a Magheru sugárútra, a Dalles-terem környékére vezényelték 1989. december 21-én délután, kétszer is látta Dinca Iont. Késő délután az egykori kormány első miniszterének első helyettese megkérdezte az alezredestől, hány tüntető lehet a környéken. Amariucai Dorel azt válaszolta, hogy a tüntetők elfoglalták az egész úttestet a Dalles-teremtől,az Egyetem térig és onnan tovább a Cocot üzletig, mire Dinca idegesen kifakadt: „Takarodj innen, mert pánikkeltő vagy! Nekik kell menni, szét kell őket verni, s akiket elfogsz, idehozod!“ Bizonyos idő elteltével az említett katonatiszt közelében tartózkodó Milea tábornok, Dinca és két civilruhás személy arról beszélgetett, hogy a tömeg közé kell lőni. Milea védelmi miniszter akkor félrehívta az alezredest és azt a parancsot adta neki, hogy semmilyen körülmények között se nyisson tüzet az emberekre. Ennek hallatán Dinca felcsattant: „Hogy-hogy ne lőjjenek? ! Nem látod, hogy idáig ér a tömeg ?“ Ugyanaz a katonatiszt december 21-ről 22-re virradó éjjel látta, amint Postelnicu a tüntetők közül egy férfit és egy nőt ütlegelt. A továbbiakban az is kiderült, hogy akkor éjjel Nicolae Andruta Ceausescu tábornok irányításával könnyfakasztó gázt használtak a tüntetők ellen. Embervadászat Egyébként a volt belügyminiszter nemcsak az Egyetem tér környékén ütlegelt embereket, hanem mindenütt, ahol december 21-én délután, este és éjjel megfordult. Bot Mircea rendőrtiszt az említett napon, délután két óra tájt Bucurescu tábornok és két-három polgári személy kíséretében a Bucuresti szálló előtt látta, ahol sisakos, műanyag pajzsokkal felszerelt katonák arra ügyeltek, hogy a népgyűlésről visszatérő emberek ne jussanak be a DKB előtti térre. Civilruhás emberek — a tanú szerint belügyes tisztek lehettek — tüntetők- SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 4. oldalon)