Romániai Magyar Szó, 1990. március (2. évfolyam, 57-83. szám)
1990-03-01 / 57. szám
• BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • TUDÓSÍTÁSOK • BELFÖLDI HÍREK Romániai Magyar Szó • 3 KISKAPUS-MEDGYES: A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS „ÖRDÖGI KÖRE“ HM „MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS SZEMPONTBÓL NEM MEGOLDHATATLANOK A BAJOK" A szakember szemszögéből, Fazakas Mihály mérnököt kérem, foglalja össze a szennyeződés mai fokának kialakulását. — Ez a vállalat 1939—40-től kezdett termelni, hadi célokra. Körülbelül ugyanakkor „lépett be“ a füstfeketegyártás is. Már eleve rossz társítás volt ennek a két, külön-külön is nagyon szennyező vállalatnak egymás mellé telpítése, „együtthatásuk“ ugyanis felfokozott. A színesfémércek pörkölése, feldolgozása során keletkező kéngázak felfogására akkoriban még nem létezett technológia, így a vállalat már akkor szennyezte a környezetet, mert ezeket egyszerűen kiengedték a kéményen. Ám, akkoriban még kicsi volt a kapacitás: két kemence üzemelt, 10 tonna végtermékkel. Az államosítás után kezdődött az első fejlesztés: mér az ötvenes évektől 14 kemence dolgozik. 1956-ban beindul, piritpörköléssel, a kénsavgyár. A 60-as évekre jellemző nagy iparfejlesztéssel, Kiskapuson, elkezdődik a komplex színesfémércek feldolgozása. 1965—66-ban indult az első nagy kapacitás, amely horganyt (cinket) és ólmot állít elő. És ezzel együtt, a nagyobb arányú levegőszennyezés... — Szakember számára a komplex érc a gyengébb fémtartalmú érceket jelenti, amelyekből a technológia igyekszik kipréselni, amit csak lehet. AZ eredeti technológia import-érccel javított hazai nyersanyagok feldolgozására készült. A nagy porképződésnek az import-beszüntetés is oka lett. Minél gyengébb ugyanis az érctartalom, annál finomabbra őrlik az ércet. Ebből a finom porból már pörkölés közben a légáramlat sokat magával ragad, s e porral terhelt gázok mosása szinte lehetetlen. A finom porszemcse taszítja a vizet, rárakódik a tisztítóberendezésre, eldugaszolja... Mert, természetesen, eleve gondoltak rá, hogy megakadályozzák a káros, szennyező melléktermékek környezetbe jutását, elektromos porszűrőkkel, a gázok vízzel, mosással történő visszatartásával. A nehézfémekkel szennyezett víz kezelésére ülepítőberendezést hoztak létre. Mindez nem bizonyult eléggé hatásosnak, részben a fentiek miatt, de azért is, mivel a 70-es évek második felében a kapacitást kétszeresére kellett növelni ! Ugyanebben az időszakban teljesen megszakadt a kapcsolat külfölddel... így, a mai súlyos helyzet kialakulásának okai között a termelés erőltetett növelése, a nem megfelelő technológia, az import-korlátozások, a „felülről" jövő irányítás parancsuralmi módszerei egyaránt jelen Vannak és ez további számos akadályt jelentett mind a gyártástechnológia tiszteletben tartása, mind a tisztítóberendezések működtetése tekintetében. Csupán egy példa: a jelzett körülmények miatt évi 50—60 napra emelkedtek a javítási leállások, ami „odafönt“ ismét nemtetszést váltott ki, így az utóbbi években ezeket, önkényesen 25, majd 20 napra, végül zéró napra csökkentették! Mindennek tudatában, mégis felteszem a kérdést: hogyan fogadhatták el mindezt? — Állandóan, kétségbeesetten próbáltunk érvelni, hatni a „fennvalókra“. Az utóbbi években a műszaki érvek már szóhoz sem juthattak. Válasz az ismert demagógia, népgazdasági érdekek hangoztatása, a fenyegetés, hogy „nem akarunk, pedig tudnánk“mindent saját erőből megoldani... Így alakult ki a helybeli „ördögi kör“. Amihez adódott a másik, az országos, a színesfém-kohászati vállalat a maga nemében valóban egyedüli az országban, az itt gyártott alapanyagoktól sok hazai iparág jó működése függ.Szakítsák meg az „ördögi kört" a vállalat leállításával — ezt kérik a környezetvédők; a lakosság szempontjából, sőt az egész környezet szempontjából is, fontos és logikus lenne ez. — Leállítjuk a vállalatot, jó — így a szakember —, de akkor a lánc egyik végén leállhatnak a Nagybánya vidéki, Déva vidéki ércbányák és rotációk. A lánc másik végén pedig, mit csinálnak felhasználóink? A TV-készülékek forrasztásai kiskapusi cinkkel történnek, cink kell a fehér festékbe, a korrózióálló anyagokba, szükség van rá az utolsó zseblámpaelemig ... Nagy fogyasztónk Brassó, a Metrom, a 2-es üzem, a gördülőcsapágy-gyár. Bizmutra a gyógyszeripartól a teherautókabin kilincséig, számos gyártónak van szüksége, stibium nélkül nem lehetgyufát gyártani... Jó, leállítjuk az üzemet. És mi lesz a sok tízezer emberrel, aki nálunk és más iparágakban dolgozik?! A Carbosinnal hasonló a helyzet: tizenkét féle gumiabroncs és nyolcféle egyéb gumitermék nyersanyagát gyártják. — Mégis, mi lehetne a megoldás? Vajon az import? — Részben. Műszaki-tudományos szempontból nem megoldhatatlanok ezek a bajok. Mi, itteni műszakiak, legjobb lelkiismeretünk szerint próbáltunk közbe járni és tenni is az elmúlt évek alatt, ígéreteket kaptunk... — Ég most, a forradalom óta? — Újabb ígéretek vannak, amit lehetséges, hogy a lakosság beadvány-kampánya váltott ki. Kijött a vegyipari miniszter, felfigyeltek ránk, japán technológiákat helyeztek kilátásba. Három éve azonban mi magunk is igen komolyan foglalkoztunk a szennyeződés csökkentésével, erre irányítottuk a korszerűsítési beruházásokat, portisztító és -visszafogó berendezések tervezésére, kivitelezésére. Májusig két gázmosó vonalat beindíthatunk, ami jelentősen csökkenti a távozó gázok ólom- és cinktartalmát. Ily módon ahhoz a 250 m magas kéményhez jutó technológiai gázok már „kimosottak“ lesznek. Vízzel mossuk, de most már import-adalékkal, amelynek kitűnő tulajdonsága, hogy lefogja a kormot is, a „víztaszító“ finom porokat. A vízbe tett néhány kilogramm ilyen oldat, még a berendezéseket is valósággal kitisztítja, tehát nem dugulnak el... Eddig, ha a reaktorok eldugultak, kénytelenek voltak a levegőbe engedni a gázokat, amíg kitisztították azokat; ez most már nem történhet meg! Ezenkívül felszerelnek hét, úgynevezett zsákszűrőt — már a gyárban vannak, a technológiai próbákat végzik —, amelyek elszívják a porömlést; a por viszszakerül — újrahasznosításra. — Emellett, a vállalatnál van még néhány megvalósítandó ötlet: oxigénnel dúsított levegő fölhasználása , a pörkölésnél, aminek révén magasabb hőmérséklet keletkezik, az érc jobban zsugorodik s ennek felhasználásával kevesebb kéngáz jut a levegőbe. Az elméket és anyagi lehetőségeket egyaránt gúzsba kötő diktátori intézkedések és az azt kiszolgáló „központi“, erőszakos végrehajtási eszközök kényszere alól felszabadulva, a gyár szakemberei számos környezetvédő intézkedésben már továbbgondolkoztak. Ezek közé tartozik a vállalat csatornarendszerrel való körülvétele s ebben a szennyezett víz semlegesítése, majd recirkulálása. (Egyébként erre is volt már tervük, de alkalmazását nem engedélyezték!) Jelenleg a két kiskapusi gyár óránként 2600 köbméter vizet szivattyúz a Küküllőből; csak ezzel a módszerrel 1000 köbméter alá lehetne csökkenteni a vízfelhasználást; ennyivel kevesebb szennyezett víz kerülne a folyóba. Mindezek a mai közelebbről megvalósulás felé tartó intézkedések. A két kiskapusi vállalat évi termelése ma meghaladja a 20 milliárd lejt. Az elmúlt hetek egyik csütörtökjén a vállalati küldöttség a vegyipari miniszternél volt és pénteken a miniszter a helyszínre jött. Ami azt jelzi: központilag is van tenniakarás. — Nem vagyunk túlzottan optimisták, de tudomásul kell venni, hogy dolgoznunk kell — mondja Fazakas mérnök. (ő maga is, családostól Medgyesen lakik, két serdülő gyermekével.)" Ez kétségtelen érv. D. MÁTRAY ERZSÉBET (Folytatjuk) Megalakult a Romániai Agrártörténeti és Múltkutatási Társaság (SIRAR) Két évtizednyi hivatalos obstrukció után 1990. január 29-én megalakult a Romániai Agrártörténeti és Múltkutatási Társaság (Societateta de istorie si retrologie agrara din Románia — SIRAR). A nem vagyoni természetű, a technikai, gazdasági és társadalomtudományok területén tevékenykedő szakemberekből álló tudományos és művelődési-nevelési szervezet célja a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium védnöksége alatt tanulmányozni a romániai mezőgazdaság és erdőgazdálkodás történetét, agrárintézményeket, -viszonyokat és -idelógiákat, a falusi életet. A társaságnak vidéken fiókjai és alfiókjai működnek aktív egyéni és kollektív (Vállalatok és intézmények) tagsággal. Bővebb felvilágosítás írásban az alábbi postacímen: S.I.R.A.R., C.P. 19619, Bukarest. Egy idő óta Bukarestben ismét ülésezik a területi hadbíróság. Akárcsak az első fővárosi per idején, most is négyen ülnek a vádlottak padján. Ezúttal azonban mind a négy vádlott katonai személy: a szekuritaté hírhedt és titkos (titokzatos) V. igazgatóságának , amelyet katonai egységként 0666 számmal jegyeztek — kötelékéhez tartoztak. Egészen pontosan, az említett igazgatóság 1. számú osztályához, amelynek fő feladata a két diktátor testi épségének védelme volt. De hát kiről van szó? A kapitányi rangban szolgáló Rusu Mihai Constantin a „tudósnő' testőre volt, aki csaknem végig, egészen Tirgovintéig, az „elvtársnőt" védelmezte. Raj Florian őrnagy a diktátor testőrségének tagjaként teljesített szolgálatot. A két másik mesterlövész, David Aurel őrnagy és Tenasié Poulle kapitány ugyancsak segítséget nyújtott Ceausescuéknak abban, hogy megkíséreljék a menekülést. A vád négyük ellen elősegítették a zsarnoki pár menekülési próbálkozását. A hét-nyolc órás ülések, a tanúkihallgatások során lassacskán tisztázódik az elkeseredett menekülési kísérlet csaknem valamennyi mozzanata. A tanúvallomások amolyan filmkockák, amelyek fényt derítenek a múlt év december 22-én a reggeli óráktól késő délutánig lejátszódott események egy-egy apró momentumára. Függetlenül attól, hogy a hadbíróság végül is milyen ítéletet hoz a négy vádlott perében, már most megállapítható: a diktatúra fennállásának utolsó napján még a testőrség tagjai is felismerték, hogy a végkifejlet, a bukás elkerülhetetlen, s — akár a patkányok a sülylyedő hajóról — ők is menekülni próbáltak, amikor erre alkalom adódott, egyszerűen faképnél hagyva a zsarnoki párt. De mi történt annak a sorsdöntő napnak a reggelén és délelőttjén a KB székházában, majd a snagovi palotában és másutt? A vádlottak és a tanúk vallomásaiból mintegy mozaikszeresen összeáll a kép. De egyben rengeteg kérdőjel is felmerül. S azokra a hadbíróságon — sajnos — nem keresnek minden esetben választ. .. . December 22-én reggel már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az előző nap, valamint az éjszaka folyamán az utcára kivezényelt biztonsági erőit nem képesek ellenőrzésük alatt tartani a belvárost. A hatalmas embertömeg minden különösebb nehézség nélkül eljutott a főváros szívéhez, a Palota térre. A diktátor, aki az éjszakát a KB épületében töltötte, felmérte a helyzet tarthatatlanságát. Főleg akkor döbbent erre rá, amikor egy utolsó, elkeseredett kísérletet tett a tömeg lecsendesítésére, félrevezetésére, s e célból kilépett a KB épületének erkélyére és megpróbált az emberekhez szólni. Ám kifütyülték, sőt megdobálták és hangorkán volt a válasz: „Le a diktátorral!“ Tizenegy óra körül a zsarnoknak indítványozták a helikopterrel való menekülést. Talpeanu Ion alezredes, Ceausescu segédtisztje telefonon a KB épületébe rendelte Stanculescu Victor altábornagyot, aki akkor a Katonakórházban tartózkodott, ahol — mint utólag kiderült — begipszeltette az egyik lábát, hogy elkerülje az esetleges népellenes közvetlen katonai akciókban való részvételt. Ugyanakkor parancs érkezett az otopeni-i speciális repülőgép- és helikopter-bázisra: a gépek álljanak készenlétben. Tulpeanu alezredes, aki időközben megszabadult fegyverzetétől, a liftben a szék alá rejtve el azt (megkezdődött hát a várható felelősségre vonás előli menekülés!), egyiket állítsák le, Tönesie kapitánynak pedig, parancsot adott, a két lift közül az hogy menjen fel a tetőteraszra és jelezzen a helikopternek. Néhány perc múlva a liftbe begyömöszölődött a zsarnoki pár Menescu Manea, Bobu Emil, és három szekus tiszt: Tölpeanu, Tudor Marín kapitány és Raj őrnagy. Mielőtt azonban felért volna a hatodik emeletre, a túlterhelt lift megállt mintegy harminc centiméterre az emelet szintjétől. Ceaușescuékat páni félelem kerítette hatalmába. „Törd, be a liftablakot fegyverrel!" — kiáltotta Raj felé a diktátor. Miután amaz géppisztolyával szétzúzta az üveget, a hatodik emeleten tartózkodók, köztük Stanculescu Victor, kifeszítették a liftajtót és kihúzták abból a benne rekedteket. Az altábornagy balra mutatott, ahol néhány lépcsőfok vezetett fel a tetőteraszra. Ott fent már korábban Tanasié kapitány, egy fehér függönyt lengetve, irányította az aláereszkedő Delfin SA-típusú helikopter leszállását. Amint azt tanúvallomásában elmesélte a helikopter pilótája, a 46 éves Malujan Vasile alezredes, aki tizenhat éve csak speciális bevetéseken vett részt, a manőver meglehetősen bonyolult és kockázatos volt a tetőn található antenna miatt. Az antennát nem bontották le az előzetesen kiadott parancs ellenére. Vajon miért? Először történt meg, hogy helikopter szállt le a KB épületének tetőteraszán. Korábban a gép mindig az épület előtti téren landolt. A gépbe beült a két zsarnok, Bobu Emil, Menescu Manea, Rusu kapitány és Raj őrnagy. A géptechnikusnak ülőhely már nem jutott, ezért guggoló helyzetben utazott,. Tulpeanu alezredes, a diktátor segédtisztje, aki helyett Raj őrnagy ült be a gépbe, még azt sem várta ki, hogy felszálljon a gép, máris elillant a teraszról. A helikopternek abban a pillanatban sikerült felemelkednie a tetőzet cementpadlójáról, amikor ott megjelentek az első tüntetők. David Aurel őrnagy csőre töltött géppisztollyal biztosította a helikoptert ,de lövés nem dördült el. Ceausescuék roppant idegesen viselkedtek, előbb Olt megyébe, majd Doljba akarták irányítani a gépet, aztán egy másik célállomást jelöltek meg, végül az „elvtársnő" utasítására a gép a snagovi palota felé vette az irányt. Az említett palotában valami „nagyon fontos dolga" akadt az „akadémikusnőnek". Még a reggel folyamán Rusu kapitányt elküldte a Primoverii palotába, ahonnan az egy kulcsot hozott neki. Miközben Snagovban a diktátor lebonyolított néhány telefonbeszélgetést, a pilóta és a két testőr felkészült a továbbrepüléshez. Előbb azonban Malujan beszélt telefonon felettesével, akitől megtudta, nem indítanak erősítést a diktátor megmentésére, és aki végül sokat sejtetően hozzáfűzte: „Boldogulj, ahogy tudsz!" A snagovi palotából kilépve, Bobu fekete aktatáskát lóbált a kezében. A búcsúzás pillanatában a táskát átadta Rusunak. A gépbe ugyanazok a személyek ültek vissza, kivéve Bobut és Manescut. A boteni-i repülőtér felé indultak, de a levegőben a pilóta cselhez folyamodott. Fülhallgatón keresztül fogta a kiadott utasításokat, parancsokat, de a rádióadást is, így tisztában volt a helyzettel. Egy adott pillanatban hátrafordult és kétségbeesett hangon azt mondta Ceausescuéknak, hogy amennyiben nem szállnak le, azonnal szétlövik a helikoptert. Rusu, aki szintén rendelkezett fülhallgatóval, nem mondta, hogy sehonnan sem hangzott el ilyen fenyegetés. A megrémült Ceausescuék beleegyeztek, hogy tüstént szánjanak, le. Ez meg is történt: Malujan Vasile alezredes Titu község közelében az országút mentén landolt helikopterével. A diktátor kezet fogott vele, s közben parancsot adott a két testőrnek, szerezzenek egy gépkocsit. Itt álljunk meg egy pillanatra. Marujan Vasile tanúként és nem vádlottként volt kihallgatva. Sőt, időközben ezredesi rangba léptették elő. Miért? Hiszen a pilóta is hozzájárult a menekülési kísérlethez. „Parancsot kaptam, katona vagyok, s végre kellett hajtanom a parancsot" — mondotta mentegetőzve kihallgatása idején. De hát a vádlottak is katonák voltak, s ők is parancsra cselekedtek! Miért bűnösebb mondjuk Tanasie Paulica, aki — a helikopter leszállását megkönnyítendő — a fehér függönyt lengette a tetőn, s akinél nem is volt fegyver, mivel azt a hatodik emeleten hagyta, mint a helikopter pilótája, aki elmenekítette a nép két leggyűlöltebb emberét? Makiján Vasilénak elegendő lett volna azt mondania, hogy képtelen leszállni helikopterével a tetőn, és akkor a diktátor és felesége a tetőteraszra felért tüntetők kezébe került volna! S felmerül egy másik kérdés is: Stanculescu Victor, akit időközben honvédelmi miniszternek neveztek ki, vajon semmiért sem visel felelősséget? Milyen szerepet játszott a menekülési akcióban? S miért nincs a vádlottak padján a tetőn tartózkodó többi személy, köztük Zamfir George őrmester, aki kilenc órától géppisztollyal a kezében a környező épületek tetőzetét figyelte, hogy szükség esetén közbeléphessen? SZÉKELY LÁSZLÓ : EGY BUKARESTI PER MARGÖJÄRA SORJÁZÓ KÉRDŐJELEK Első évfolyam, első szám .. . Marosvásárhelyen új lap jelent meg hétfőn, címe DIALOG, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség román nyelvű tájékoztatója. Ahogy azt mondani szokás, égető szükség volt erre az újságra, a magyarság és a románság párbeszédének nyitott fórumára! A kölcsönös megismerés és megbecsülés hatékony eszköze lehet ez a kéthetente megjelenő lap, valóságos híd, összekötő híd lehet a fölzaklatott lelkek között. Profilja szerint nagyrészt válogatás a romániaimagyar sajtóból, de bőven találhatunk hasábjain saját anyagot, interjút, levelet, emlékeztető följegyzést. Jelképértékű a Tegnap, üzenete, az első oldalon újra olvashatjuk József Attila strokkévaló vallomását, A Dunánál strófáit, soha időszerűbb sorok — „s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk, és nem is kevés". Ady Endrétől a Magyar Jakobinus dala és Krónikás ének 1918-ból, újra elevenen élő jajkiáltás mind! Mindhárom verset Eugen Jebeleanu fordításában közük. Az olvasót köszöntő írás arra figyelmeztet, hogy a karácsonyi forradalom 11 utáni új helyzetben Erdélyben kivételes jelentőségűvé vált a románok és magyarok egyetértésének kérdése. Új dimenziót kapott ez a kérdés. A párbeszéd történelmi fontosságára akkor figyelmeztet a lap, amikor a kisebbségek lakta területeken gyanakvó, ellenséges légkör alakult ki, „Dialogare necesse est!“, szinte kötelező a párbeszéd ebben a helyzetben. NINCS Hegyen túliak (Folytatás az 1. oldalról) bér volt, de igazán kedvesen fogadott. Megmagyarázta, hogy minket miért küldtek ide. Szervezzük meg a magyar iskolákat és a csángókat vonjuk ki az egyház rabságából. — Magyarul tudtak-e. — Nem. — Akkor nem is voltak csángók. — Ez az érdekes! Csángó gyermekek kerültek Iasi-ba, de azok a csángók,akik a magyar nyelvet elfelejtették, románul beszéltek és román iskolába jártak. Ott az volt a helyzet, hogy a gazdagabb csángók, akik megunták volt már a sok hercehurcát, azok már el is felejtettek magyarul. Ezek voltak az úgynevezett „festettek“. A magyar csángók azt mondták nekik, hogy „festettek“, ezek elfelejtettek magyarul. — Ők voltak a vezetőréteg? — ők, ők, a románok mellett. Ők voltak a gazdagabb emberek. Ellene is voltak a magyar iskolának. Az ő gyerekeik kerültek oda a szemináriumba. . — Egyes falvak románosodtak-e el, vagy pedig minden faluban létezett egy-egy ilyen „festett“ csoport? Mit tapasztalt? —Minden faluban volt. A Kerekeseket például Rotarunak hívták. Ellene is voltak a magyar iskolának. Én egy ilyen Rotaru nevű férfinak a házában tanítottam, egy nagy terem, volt elöl, hátul a lakás. Valószínűleg falusi községháza lehetett kezdetben. Rettentő nagy ellenségem volt a házigazda. (Folytatjuk) TOLVAJ KIÁLT RENDŐRÉRT Néhány nappal ezelőtt elcsukló hangon telefonált valaki Gyulafehérvárról. A helyi lap, az Unirea február 21-i számában megjelent egy cikk, és ha az valós tényeken alapszik, akkor itt a vég kezdete. Olvasónk borítékba tette az újságot és kérte, cáfoljuk meg a rágalmakat, hazugságokat. A lap megérkezett. Azt a bizonyos cikket nem kellett sokáig keresgélnünk. A felcímszerűen szereplő szerző a Vatra Romaneasca Szövetség. A cikk címe (Ion Lucranjan után szabadon): Szózat a decemberi forradalom utáni Erdélyről. Idézünk belőle: „Erdély ismét vérzik. A magyarok, kihasználva a Forradalmat, a Bécsi Döntés utáni szomorú emlékű években elkövetettekhez hasonlatos tetteiket az anticeaurizmus köntösébe öltöztetve harcolnak a destabilizálásért. Románokat öldösnek (lásd Hargita, Kovászda, Maros),, leköpdösnek, megaláznak, román tanulókat és tanítókat űznek el az iskolákból, kétségbe vonják a román nyelv, a hivatalos állami nyelv jogait. A revizionizmus, az irredentizmus, a sovinizmus villogtatja oroszlánkörmeit. Az alakuló fiatal román demokráciát kihasználva, a magyar nemzetiség elfogadhatatlan jogokat akar. Teljesítésük súlyosan sértené Románia, az 1918. december 1-jén itt, Gyulafehérváron megvalósított egységes állam szuverenitását, függetlenségét és területi épségét. Hol, melyik nyugati, demokráciában fordul elő,, hogy egy kisebbség kérje a többség, az illető állam nyelvének kiiktatását az iskolából, az igazságszolgáltatásból, a közigazgatásból stb. Külön iskolák, külön vizsgák, külön diákotthonok és kantinok, járdák, ahol külön járkálunk, minden külön. Az apartheid kismiska ahhoz képest, amit az erdélyi magyarok akarnak- Véleményünk szerint a román kormány politikai rövidlátásban szenved. Sőt még a magyar kisebbség malmára hajtja a vizet, kinevezve két magyart, egyet miniszterhelyettesnek a tanügyhöz és egyet a kultúrához. Ez volna az arányosság méltányos tükre? Semmiképpen!“ Itt megállunk a cikk idézésében. A gonoszsággal fűszerezett butaság, műveletlenség, tájékozatlanság továbbra is úgy sugárzik ebből a sajtóközleményből, hogy az csak egy „nagy jelentőségű“ pártfőtitkári beszédrészlethez hasonlítható. A süket és színvak zsarnok is csak fújta a magáét, nem zavarta, hogy szavainak nincs igazságalapja. Persze szívesen odaadta volna a világ minden pénzét egy jó bizonyítékért, úgyhogy vigyázzunk tanítványai provokációira. És a nagy tanítómester is elhallgatta a neki nem tetsző tényeket. Lám a kisfiúk milyen ügyesek! A zárójeles felsorolásból kihagyták Fehér megyét, pedig Kudzsiron, valóban csak románok, román milicisták estek áldozatul — a kudzsiri románok dühének. De ne bolygassuk az első forradalmi napok heves összecsapásait. A cikk jelen időben vádaskodik és hazudozik teljesen alaptalanul és ellenkező előjellel. Egyelőre a magyar gyerekeket és tanáraikat nem engedik be saját iskoláikba és a televízió magyar adása munkatársának a fejét kellett bekötözni. Tehát úgy néz ki, hogy a tolvaj kiált rendőrért... Siralmas, hogy ilyen balosan fasiszta iromány megjelenhet szabad sajtónkban. Siralmas, hogy mint Luka Jenő zilahi olvasónk jelzi levelében, a Vatra Románeasca Szövetség programja és gyűlései vészesen hasonlítanak a náci párt gyűléseire, ahova zsidó nem tehette be a lábát. Pedig a kormány részéről ígéret hangzott el, hogy az átmeneti időszakban sem tűr el sovén uszítást. Sok a tennivaló, de éppen egy ilyen veszélyes gócra ne jutna a figyelemből? NITS ÁRPÁD A MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD FÓRUMA Új lap marosvásárhelyen, a „DIALOG" más kiút egyikünk számára se. NINCs más kiút csak az egyetértés, hogy úgy mondjam: egyetértésre vagyunk ítélve, sorsközösségh ez, ez egyformán kötelező minden román és minden magyar számára. Hiszen a kisebbségek jogát nem elég garantálni, hanem sokkal inkább türelmesen ki kell építeni az intézményes kereteket — Románia elemi érdeke ez a fordulat után. Különösen fontos és tovább nem halasztható, amikor például a marosvásárhelyi román napilap, a Cuvintul liber a lehető legfelelőtlenebb utat választotta, egyszerűen lehetetlenné tette, hogy a román olvasó megismerhesse a magyarok hitelt érdemlő véleményét. A Cuvintul liber a szélsőjobboldal nézeteinek, az uszításnak is teret biztosít, a lélekmérgezés egy fajtája ez is, olyan állapotok alakultak ki, más példát ne hozzak föl, hogy miután Szaaranda Enachét támadások érték a lapban, válaszát csak késve, erélyes követelése, fellépése nyomán voltak hajlandók közölni! A párbeszédhez partner is szükséges, egyfajta empátia, megértés, hogy a román olvasó azt olvassa ki a lapból, ami ott írva található! Közös érdek, hogy kölcsönösen szót értsünk, egymás szavát értsük, mert nem demokrácia az, ha a kisebbségek jogát korlátozzák. A diktatúra szörnyű öröksége, a homogenizálás, a kisebbségek jogfosztottsága, a sajátos kulturális népirtás a legteljesebb történelmi zsákutca. Csak a párbeszéd segítségével találjuk meg a kiutat, ezért köszöntjük örömmel az új vásárhelyi lapot Még csak annyit, hogy a szépen tördelt, zöldfejléces tájékoztató közlönyt nem a posta terjeszti, kinek lenne jó az, ha csak zsebre vágják az elképesztően magas terjesztési díjat és a lap napokig hever a vasúti és postai raktárakban. A lapot az RMDSZ és a MADISZ önkéntes fiataljai terjesztik. Magyar „rikancsok“ — román újságot árulnak. MAROSI BARNA ■ : I-;';. A házigazdák részéről Sylvester Lajos köszönti az egybegyűlteket IMREH S. ISTVÁN felvétele ÁGYÚÖNTŐK ÜKUNOKÁI (Folytatás az 1. Oldalról) már csupán, s megindult a forradalom kisajátítása. A bizonytalan holnap előérzete rányomja bélyegét a jelenlegi hangulatra. Ami aggasztja a romániai kisebbségeket, az a rendkívüli módon aktivizálódott sovén és nacionalista tendenciák, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalmi gépezetre, vegye le napirendről a kisebbségi jogok visszaállítását. A kisebbséget ugyanakkor rejtett célok követésével gyanúsítják. Ezzel tulajdonképpen a diktatórikus rendszer kisebbségi politikáját akarják konzerválni. Elismerést érdemlő a szövetség, a magyarság nyugalma. Tudjuk, hogy nincs csatlakozás a közös Európa-házhoz, csak ha a román demokrata körökkel, a többi kisebbségi erőkkel összefogunk. Ilyen összefüggében ajánlott a tanácskozás figyelmébe néhány problémát: a.) beszélnünk kell szervezetünk jellegéről. Januári találkozónk óta újabb kollektív tagok (szervezetek, társaságok, pártok) jelentették be, hogy hozzánk kívánnak tartozni. Társjellegű viszonyra gondolunk, teljes függetlenséggel. Meg kell vizsgálnunk viszonyunkat a Független Magyar Párttal is. — b.) milyen legyen viszonyunk a többi romániai párttal. Leszögeztük, hogy önállóan indulunk a választásokon, függetlenek vagyunk, koalícióra nem lépünk. — c.) 3 dialógus problémája elkerülhetetlen ebben a feszült helyzetben. Még akik melléjünk állnak, azok se elég tájékozottak irányunkban. Vannak, akik egy régi helyzetet akadnak átmenteni a kisebbségi politikából, sőt, egyesek még azt is visszavonnák, amit a diktatúra tessék-lássék meghagyott. A kérdés az, meddig vitatkozzunk velük és meddig érveljünk, hol az a határ, amikor a harc más útjait kell választani? Ajánlatos bíznunk magunkban, de ne legyenek illúzióink: a nacionalista román politika hamar éreztette befolyását a közvélemény egy részénél, a kormányban, a politikai pártok egy részénél, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsában, minisztériumokban, a diplomáciában, sőt a külföldi sajtó egy részénél is. Szembehelyezkedtek legelemibb céljainkkal, mondván: mi vagyunk az egységbontók, a meggondolatlanok, a rejtett szándékú forradalomgyengítők Ezért kell szervezeteinknek, lapjainknak, a rádiónak, a tévének eloszlatniuk e tévhitet. Mindez rengeteg problémát, részletet vet fel, de jó lenne, ha mindent őszintén mondanánk el egymásnak. A nyíltságon túl legyen közös az akaratunk, s jelöljük ki végül azt a testületet, amely a kongresszusig hátralévő időben a szövetség munkáját szervezi. Egy marosvásárhelyi küldött javasolta: a vitaindító után hallgassák meg a megyei szervezetek helyzetjelentéseit. Sylvester Lajos ismertette a délután külön munkát végző szakbizotttságokat, utána a bukaresti Bara Gyula javasolta: alakítsanak a négy bizottság mellett egy ötödiket is, amely kidolgozná a szövetség működőképes információs láncát. Egy újabb javaslat azt érte el, hogy a programkidolgozó bizottságon belül külön oktatási-iskolaügyi albizottság is alakult, lévén, hogy ez a kérdés vetette föl eddig a legtöbb gyakorlati problémát. Több küldött kérésére a területi szervezetek helyzetjelentéseire a megyék betűrendes sorrendjében került sor. (Holnapi számunkban: Helyzetjelentések, több-kevesebb pontossággal.) mIGÉNY A FÖLDRE Bartha Sándort a csíkszépvízi mtsz főmérnökeként ismertem meg. A januári demokratikus választások után a megyei Mezőgazdasági Vezérigazgatóságnak növénytermesztési igazgatója lett. A mezőgazdasági földterületek bérbeadásának módjáról beszélgettünk, arról, hogy történt ez Csíkszépvízen. — A törvényrendelet megjelenése után gyűlést tartottunk a közös gazdaság tagjaival, a falu lakóival. A faluban 860 család igényelt területet, átlag 57 árat családonként. Csak 25 család vállalt egy hektárnál többet. A kezdeti óvatosság érthető. — Mennyiben tud a gazdaság segíteni a vállalkozóknak? — Elsősorban vetőmaggal. A parcellák elosztásánál figyelembe vesszük a gépi megmunkálás biztosításának lehetőségét. Egyébként az egész megyében azt szeretnénk, ha létrejönnének kisebb társulások, hogy megtarthassuk a vetésforgókat, az ideális kultúrákat. Szépvízen például a vetőmagburgonya-termesztést. — A föld előnyös körülmények közötti művelésének lehetősége visszacsalja a városra elszármazott falusiakat? — Egyelőre nem. A falun lakók, és az ingázók vállalkoznak. A földművelés szaktudást és szeretetet igényel. Mind a föld közvetlen megművelőinek, mind a szakembereknek fel kell frissíteniük szakmai tudásukat. Nagyon sok tudás hevert eddig parlagon. És itt említeném meg az igényt az állattartásra. — Mi a mezőgazdasági igazgatóság szerepe most? — A segítségnyújtás, a helyzet felmérése, koordonálás. Mindannyiunk érdeke, hogy jól termeljünk. És a múlt hibáiból okulva, a jelenre figyeljünk. KARDALUS ERIKA