Romániai Magyar Szó, 1990. április (2. évfolyam, 84-107. szám)
1990-04-01 / 84. szám
NIAI ROMA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST ' ■ :: r.r' ~ r __iu.j. , J» „iíáli.ni-------------- LEVÉL A MISZSZ-KONGRESSZUSHOZ Március 17 és 18-án került sor Marosvásárhelyen a MISZSZ kongresszusára, melynek munkálatai a mindenki által ismert, kényszerítő körülmények miatt megszakadtak. A magyar fiatalok ezen első országos fórumához intézte levelét Sütő András, akit azóta — testben és lélekben megtörve — Budapestre szállítottak sürgősségi gyógykezelésre. A MISZSZ most újrakezdte, pontosabban folytatja félbeszakadt munkáját Csíkszeredában, a tagsághoz intézett Sütő-levél pedig mit sem veszített időszerűségéből. Olvassuk hát — együtt a fiatalokkal — újra Sütő András okos, intő, bátorító, szavait. Drága fiatal barátaim! Nem azért szólok most a más hangján mert nem lenne kedvem személy szerint is köztetek lenni. Mostani egészségi állapotom kényszerít arra, hogy csak e nyílt levél útján, ám teljes szívemből köszöntsem ifjúsági szövetségeink mai forradalmi tanácskozását! Forradalmi? A jelzőt nem túlzás, avagy szónoki hajlam, hanem a kegyes és kegyetlen valóság mondatja velem. Kegyes, mert fél évszázados álmunk ölt testet abban, hogy jövőt formáló, országos tanácskozás végett egybegyűlhettünk s anyanyelvünkön szólhatunk, és kegyetlen, mert a győztes, karácsonyi forradalom utáni hónapok válságos időt hoztak ránk; mindennapi kemény, sőt némelykor véres küzdelemre kényszerítő mozzanatokat, eget ostromló reményeink után csekély elégtételt és keserű kiábrándultságot, az országot elborító örömmámor után, a forradalomért hozott véráldozat után újabb gyászt, temetést, emberi tragédiákat. Most, e békésnek tűnő reggeli órában még nem tudjuk, hogy a tegnapi, magyarellenes, pogromszándékú tüntetésnek hány ártatlan áldozatát fogjuk eltemetni. Még nem tudjuk, hogy a súlyosan bántalmazottak közül hány ifjúnak, nőnek, férfiúnak az élete fog kilobbanni a város klinikáin! Mert újból, mint annyiszor, az iszonyat éjszakáját éltük át, a mesterségesen fölszított gyűlölet, a módszeres uszítás véres éjszakáját. Tegnap délután magam is szemtanúja lehettem olyasminek, amit legrosszabb álmaimban sem láttam: mélységes iszonyodással nézhettem végig, hogy száz meg száz, emberi mivoltából kifordult ember vesz szabályos ostrom alá egy gyógyszertárat, s miért? Egyetlen egy árva magyar szóért, mit a nyelvi egyenjogúság nevében egy kirakatüvegre festettek. Ez a szó, a FARMACIE szó mellett azt hirdette magyarul is, anyanyelvünkön: GYÓGYSZERTÁR. Országépítő munkafeladat, demokráciát építő cselekvés, értelmes emberi munkálkodás, ténykedés helyett a fönt említettek erre a magyar szóra, ennek megsemmisítésére fordították minden energiájukat. S egyidejűleg arra, hogy békés magyarokat, külországbeli filmes híradásokat tettleg bántalmazzanak, munkáslakásokat feldúljanak, gyermekeket hagyjanak nyomukban — vérbefagyva. Ha volt, lehetett valaha fogalmunk arról, hogy a Ceausescu-féle diktatúra több mint két évtizedes, nacionalista, soviniszta, idegengyűlölő kurzusának, milyen iszonyatosak a következményei, azt itt és most, Marosvásárhely utcáin tapasztalhattuk. De hadd tegyük hozzá: ezzel számolnunk kellett és kell ezután is. A lelki útmérgezés esztendeinek tragikus következményeit semmilyen erő nem számolhatja föl egyik napról a másikra. Ennek tudatában kell folytatnunk az elkezdett küzdelmet közösen a román nép legjobb fiaival, mindazokkal, akik jól tudják, hogy a tudatos félrevezetésnek, a sovén uszításnak ezután is lesznek áldozatai, de végül, legvégül a forradalom pozitív eszméi fognak minden sötét erő fölé kerekedni. Higgyétek meg, ifjú barátaim, nem önáltató bizakodás ez! Számos román barátunk, sorstársunk példáját idézhetném most, ha tanácskozásotok ideje engedné. Ezért röviden azt mondanám inkább: a hétfejű sárkánynak két fejét a forradalom reszelte már. Az ország demokratikus, valóban európai rendjének fölépítése végett indított, új forradalomban a sárkány maradék öt fejét is porba hullatja majd — ha románok, magyarok és minden másajkúak valóban összefognak; ha nem áltatjuk magunk azzal, hogy a fényes csodák napjait éljük; ha józan fővel, konok kitartással, egységben és testvéri szövetségben folytatjuk a kétségtelen történelmi lehetőség valóra váltását. De ha már öt maradék sárkányfejet említettem: melyek azok? Talán több is van, több is vicsorog ránk, de maradjunk a legmérgesebbeknél. Egyik azt a lángot fújja, amelynek neve: előjog az ősiség alapján. Kedvenc tétele volt ez a szitává lőtt diktátornak. De ne higgjétek, hogy a román történettudománynak nincsenek európai szintű s gondolkodású tudósai, akiket objektív szemléletükért mindeddig félreállítottak. Bízzunk benne, hogy az új rendben ezek a román történészek újból szóhoz jutnak. A sárkánynak másik feje azt a lángot fújja, melyet úgy hívunk: nyelvi imperializmus. Hadd mondom erre mégis: román költőbarátaink voltak és vannak, akik a jó műfordítás érdekében maguk is megtanulták Vörösmarty vagy Petőfi nyelvét — ez a szellemiség pedig ezután is szembeszegül a sovén nyelvi imperializmus elméletével és gyakorlatával. A harmadik sárkányfej azt a lángot fújja, mit úgy nevezünk: erőszakolt asszimiláció. Ennek legfőbb eszköze volt pedig az anyanyelvünk jogos használatától megfosztott iskolai hálózat, amelyet minden körülmények között újjáalakítunk, jogos igényeinknek megfelelően. Ez a már elindult, pozitív folyamat nyilván akadozik, meg-megtorpan, mint azt jól tudjátok. De megállíthatatlan! Mert Európa legnagyobb nemzetiségének igényeit nem lehet véka alá rejteni. S mert ebben is vannak jó szövetségeink ! A negyedik sárkányfej azt a lángot fújja, mit úgy is nevezhetnénk: indokolatlan gyanakvás a mi jogos egyenjogúsági törekvéseinkkel szemben. A diktátor még kivégzése előtt is azt hangoztatta, hogy ocsmány uralmát ideig-óráig bár fenntarthassa, veszélyben az ország területi integritása, magyar revizionista erők Erdélyt akarják elcsatolni, meghódítani. Kell-e mondanunk, hogy mint minden szava, ez is, a román nép félrevezetését szolgáló, gyalázatos hazugság volt. S még gyalázatosabb az a vád, hogy a romániai magyar SÜTŐ ANDRÁS „ . . „ (Folytatása a 3. oldalon) A VIITORUL-ban olvastuk EZERÉVES GYŰLÖLET EZERÉVES BÉKE Vasile Netea, a román nép legnagyobb történészeinek egyike, tavaly tavasz táján halt meg, majdnem teljesen megvakulva. Ötven éven át Erdélyért írt és harcolt. Műveinek száma meghaladja a negyvenet. Utolsó beszélgetéseink során, drámai hangnemben, betegágyánál, szóba kerültek néhányszor a Szabad Európa rádióállomás által sugárzott statisztikai adatok. Ezek az adatok azok számát tükrözték, akik hétről hétre folyamatosan hagyták el ezt a szerencsétlen országot, Magyarország felé menekülve. Az adatok napról napra növekedtek. Beszélgetéseink időszakában már harmincezer emberről esett szó. Hihetetlen mennyiség ez, ha meggondoljuk, hogy közöttük akadt néhány ezer román is. Utóbbiak közül, a történész fiával folytatott beszélgetései során, kiemelkedett egy lelkész esete. Egy román, ortodox hitű pap elhagyja Szülőföldjét és Egyházát. Merre visz útja? Magyarország felé. Elkeseredésében felcseréli az Erdélyi-fennsíkot a Magyar Pusztával. De lépteit az a Reménység vezérli, hogy ilyképpen megmenti keserűség árán otthagyott Szülőföldjét és Egyházát. — Tehát ezernyi román menekült Budapest felé. S a magyarok befogadták őket. Megsegítették őket. Ellátták őket étellel, lakással és ruhaneművel. Amennyire tehették. Minden nap újabb menekülőkről hallani. Hányan fognak még elmenni? És mennyi ideig tudják még segíteni őket a magyarok? Hát igen. Minden megváltozott. Kossuth Lajos dédunokái segítenek napjainkban Avram láncú dédunokáin. ÚJ TÖRTÉNELEM kezdődik, édes fiam ... A fenti cím és maga a cikk ezen új történelem és Erdély Földje legnagyobb történészének halála jegyében született. Mindezek azon EGYEDÜLÁLLÓ MAGATARTÁS SZÜLETÉSI BIZONYÍTVÁNYÁT képezik, amit tanúsítanunk KELL ezentúl. A románok részéről a magyarok iránt. A magyarok részéről a románok iránt. Ezer év után, mialatt gyűlöltük egymást, ellenségeskedtünk, gyalázkodtunk, hazudtunk egymásnak. Népeink mindenikének történelme szétmarcangolva. Vérrel befröcskölve. Általunk, meg különbözőbarátok által, kiknek érdekeit a köztünk levő gyűlölet, ellenségeskedés, gyalázkodás és hazugság állandó táplálása képezte. Ilyképpen jártunk be elégedetlenséget, lázadást, felkelést, forradalmat. Nézeteltéréseket, csatákat, háborúkat. Egyezményeket, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy ne tartsák őket tiszteletben. Megállapodásokat, melyek egyedül a halasztást, az időnyeréstszolgálták. Szerződéseket, melyeknek tiszteletben tartását senki sem akarta komolyan venni. Mindent átvészeltünk, kivéve azt az egyetlen háborút, amit most rögtön kellene elkezdenünk. Egy, a háború elleni háborút. Mindenki háborúját mindenki ellen. Azok háborúját, akik nem képe- GELU NETER (Folytatása a 3. oldalon) „BÉKÜLÉKENYSÉGET MINDEN VITÁS KÉRDÉSBEN!” (3. oldal) LEGYÜNK MÉLTÓK AZ EGYÜTT KIVÍVOTT SZABADSÁGHOZ Elhangzott a Szabad Román Televízió péntek esti híradó műsorában. Tisztelt polgártársaim, a szabad Románia fiai! A jelenlegi aggasztó körülmények között, ebben a meggyötört hazában, amikor a megszámlálhatatlan társadalmi nehézséghez hozzáadódik a nemzeti együttélés áldatlan válsága — a megbékélés és a keresztény szeretet határozott felhívásával fordulok az ország minden honpolgárához. Emlékezzünk az első Virágvasárnap ünnepére, amikor Jeruzsálem egész népe áhítattal magasztalta Krisztus Urunkat. Ám a tömeg lélektana igen változékony. Nagypéntekig az előbbi korifeusok gyűlöletté változtatták az Úr fogadására összegyűlt nép szeretetét és hűségét, és megfeszítették azt, akit oly nagy odaadással vártak. Kimondhatatlanul nagy volt örömünk és megelégedésünk Karácsonykor, amikor mintegy csoda folytán valóra váltak elvárásaink és szabadon ünnepelhettük az Úr születését. Ezúttal tényleg őbenne testesült meg minden keresztény reményünk, és az ország egész népe — nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül — egymásra talált a szent öröm jegyében. De nemsokára a gyűlölet és a nemzeti viszálykeltés korifeusainak sikerült megtéveszteniük bennünket, s a Jézus Krisztus által megtestesített keresztény szeretet ezúttal is a Kálvária elképesztő útjára lépett, hogy újból megfeszíttessen. Marosvásárhelyen rettenetes dolgok történtek? Három hírlap alatt feledésbe merült a temesvári nemzeti egység. „ Temesvára nemzetimegbékélést jelképezi, a népek összefogását a közös célokért," a szabadság és a demokrácia nemes eszményeiért. Temesvár magát a jövőt jelenti. Marosvásárhely e szemléletben a másik véglet. Váratlanul a múltat hozta vissza: a gyűlöletet, a népek közötti viszályt, az intoleranciát, a gyanút és a vad indulatot. A diktatúra korifeusainak, a reakciós erőknek társadalmi felforgatás, nyílt akciók, ellenséges értelmezések és nemzeti uszítás révén ismét sikerült manipulálniuk a tömegeket, sikerült nemzeti feszültséget teremteniük az országban, végül pedig azokra hárítani a hibát, akik a brutális kegyetlenségek és az ellenséges megnyilvánulások elsődleges áldozatai. Hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar nép nem táplál ellenséges érzelmeket a román nép iránt. Amikor a magyar nemzetiség a demokrácia és a szabadság révén őt megillető jogokat kéri, nem akarja semmilyen jogoktól megfosztani a többségi román népet, amint azt egyes ultranacionalista és sovén körök állítják. Ugyanígy a romániai magyarok nem akarják Erdélyt, hanem csak a szubverzív és demagóg propaganda akarja eme felelőtlen vádakkal egymásra uszítani népeinket, céljuk lévén politikailag destabilizálni az országot és jogaitól megfosztani, illetve hazájából kiűzni a magyar kisebbséget. Amikor ezt állítom, biztos vagyok, hogy magyar polgártársaim döntő többségének az álláspontját fejezem ki, és ugyanolyan biztos vagyok abban is, hogy a magyar kisebbség azon óhaja, hogy saját iskolái és intézményei legyenek, hogy a társadalmi élet különböző szféráiban használhassa anyanyelvét, hogy a román többséggel egyenlő és sajátos vonásait kifejező jogokat élvezzen — tehát ez a jogos óhaj megértésre talál az összes demokratikus erők, a keresztény és felvilágosult románok körében. Másrészt, ami a személyesen engem ért vádakat és fenyegetéseket illeti, kijelentem, hogy a Szabad Románia hű honpolgára vagyok és az leszek mindig, és az Isten áldásából meglévő képességeim szerint TŐKÉS LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) TAPINTATTAL DE FŐLEG SOMMÁS PARLAMENTI TÁJÉKOZTATÓ A MAROSVÁSÁRHELYI FEJLEMÉNYEKRŐL Csütörtökön délután a madarak azt csiripelték, hogy a másnapi parlamenti ülést, ahol a marosvásárhelyi eseményekről lesz szó, zárt ajtók mögött tartják. Szerencsére, nem így történt s ily módon a helyszínen értesülhettünk a kormány álláspontjáról, s jelzést kaphattunk arról is, miként vélekedik egyik-másik párt a történtekről. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a kérdéssel Ion Minzaru, az Ideiglenes Tanács Végrehajtó Bürójának alelnöke foglalkozik, akinek a nemzeti kisebbségek iránt tanúsított demokratikus, európai kitekintésű magatartásáról, véleményformálásáról személyesen is alkalmunk volt meggyőződni. Ezúttal rövid tájékoztatót tartott csupán a marosvásárhelyi fejleményekről, az Ideiglenes Tanács megbízásából a helyszínen működő bizottság helyzetjelentését ismertette. Bejelentette ugyanakkor, hogy a következő parlamenti ülésen az okokat és megnyugtató megoldásokat egyaránt taglaló dokumentummal jelentkezik, amely aztán érdemben megvitatásra kerül. Értékelte a kormánybizottság munkáját, amelynek sikerült elérnie a párbeszéd megkezdését a Vatra Romaneasca és az RMDSZ között. Népes küldöttséggel képviseltette magát mindkettő és a megbeszélésen megfigyelői státusban részt vett Hargita és Kovászna megye egy-egy képviselője is. A hideg, de nem ellenséges légkört az indulatok további feloldása követte, a felek őszintén felelősséggel, írásban leszögezett javaslatokkal jelentkeztek, próbálták az okokat is feltárni. A kormány képviselője úgy látja, a helyzet bonyolultságára való tekintettel, sajnos távol állunk még attól, hogy az okokat megnyugtatóan fölfejthessük, annyi viszont máris bizonyos, hogy távoli szélsőséges csoportosulás keze is benne van az indulatok szításában. Másrészt az okok folyamatos fölfedése elvezetett annak kinyilvánításához, hogy a felek ezután elhatárolják magukat mindenfajta, bármilyen égtájról érkező szélsőséges megnyilatkozástól. A nyugalom mihamarabbi helyreállítása végett két bizottságot alakítottak. Az egyik a sajtó felé közvetíti az osztatlan, mindkét fél véleményét képviselő információkat. A második pedig a tragikus események előidézésében gyanúsítható személyekkel kapcsolatos állampolgári észrevételek kivizsgálására alakult, hogy a lakosság tudja-érezze, jogilag felelősségre vonnak mindenkit, aki a tragikus és lelkünk- HALOGATVA bői immár örökre kitéphetetlen események előidézésében bűnös. Ion Minzatu alelnök, civilben fizikus, tudományos kutató tényközlő hangját is melegség szőtte át, amikor arról beszélt, hogy a megbékélés útján olyan csapat jelentkezett, amely — miként a forradalomban — mélységes keserűséggel, de tisztasággal és határozottan vállalta a híd szerepét: a román és magyar és más nemzetiségű fiataloké, akik demokráciát sehol sem tanultak, de lelkükben érzik és máris gyakorolják. A megbeszéléseken való részvételükkel tulajdonképpen azt az együttműködési platformot viszik tovább, amely a román és magyar lakosság között január első napjaiban spontánul kialakult... A rövid és objektív hangú tájékoztatás ellenére hirtelen megbolydult a terem. A parasztpárt képviselője indulatosan követelte az igazságot, a népnek jogában áll megtudni, mi történt. — Meg fogja tudni — válaszolta Ion Minzatu —, ünnepélyesen ígérem, hogy tisztességes tájékoztatást fogunk nyújtani... Nica Leon, a Szabad Demokrata Párt képviselője, ki előtte való napon a Vatra Romaneasca küldöttségével, Iliescu elnöknél járt, követelte, hogy a következő ülésre e szervezet is kapjon meghívást. Megnyugtatják: úgy lesz. A következő ülésre 1990. április 11-én kerül sor és remélhetőleg, első napirendi pontja a marosvásárhelyi események tárgyilagos elemzése lesz. BÉRES KATALN Új sorozat 84. szám 1990. április 1., vasárnap 4 oldalára 50 bónis Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presa Libera 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Apróhirdetéseket a következő címen fogadunk el: Agentia de publicitate, str. 13 Decembrie nr. 24, 70 069, Bucuresti. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Tiszteletüket tették vala a televízió előtt is. Majd békesség jön újra. Kezdetben vala a békességes űr —a fővárosi Győzelem tér. Aztán megszólaltak vala a harsonák. És bekövetkezett a Nagy Bumm — megjöttek a vásárhelyi legények. SZÉKELY SÁNDOR felvételei Fontos a józanság A Rompres az MTI-re hivatkozva Budapestről jelenti, hogy Magyarország Minisztertanácsának Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Kollégiuma határozatot fogadott el, amely rámutat: „Az egész Erdélyt átfogó magyarellenes tömegtüntetések hátterében minden valószínűség szerint sovén erők húzódnak meg. Románia vezetőségének egyértelműen el kell távolodnia ettől. A kollégium — az erdélyi magyar értelmiség sok képviselőjének véleményével összhangban — felkéri a magyar állampolgárokat, tanúsítsanak mértéktartást , és ha Romániában tartózkodnak, viselkedjenek rendkívül elővigyázatosan és józanul, ne adjanak semmilyen okot provokációkra. “ A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM ÚJ ELNEVEZÉSE A prágai parlament hosszas vita után kompromisszumos megoldásra jutott az állam elnevezése kérdésében — jelenti a France Presse. A képviselők szavazattöbbséggel úgy határoztak, hogy az állam elnevezése a cseh tartományokban Csehszlovák Szövetségi Köztársaság, Szlovákiában Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság lesz. A szlovák képviselők véleménye szerint az utóbbi elnevezésben a kötőjel az állam szövetségi jellegét hangsúlyozza. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanács székháza előtt több ezer ember tüntetett az új elnevezés ellen. A kétféle írásmód sokak szerint a nemzeti érdekeket sérti. Többen követelték a független szlovák állam kikiáltását. ★ Vaclav Havel csehszlovák államelnök megbízásából Marian Calfa kormányfő fogadta Ion Ciubotarut, aki Románia prágai rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként bemutatta megbízólevelét. PIP Egy ortodox román pap kiállt Romániában a legnagyobb nyilvánosság elé, és azt mondta, nem igaz, hogy román parasztok estek áldozatul magyar dühöngőknek. Tudta szerint egyetlen román sem vesztette életét a közelmúlt tragikus napjaiban magyar kéz által. Továbbá azt mondta: a román tömegtájékoztatás egyoldalúan és félrevezetően, indulatokat felkorbácsolóan tájékoztatta a lakosságot a Marosvásárhelyen és az Erdélyben történt eseményekről. Egy román ortodox pap a lelkiismerére hallgatott, és csak az igazat, csak a színtiszta igazat mondta. Lehet, hogy azért, mert politikus alkat, és kibogozva az egész kelet-európai régió iszonyú történelmi gubancba keveredett szálait, arra a meggyőződésre jutott, hogy itt már nincs helye taktikázásnak, diplomáciailag egymásra épülő sakkhúzásoknak, és csak a tiszta gondolat és beszéd segíthet. De az is lehet, hogy nem kellett gondolatmenetének kacskaringós politikai labirintusokon haladnia. Lehet, hogy sokkal egyszerűbb a képlet: csak az Istennek tartozik számadással, és oda vallási meggyőződése révén nem vezethet más út, csak a tiszta lelkiismeret. Ismeretlenül is áldassék a román ortodox pap neve. Nem elsősorban és nem csupán azért, mert rettenetes nagy bajunkban, amikor két nép a kelet-európai sors harapófogójában kényszeredetten egymásnak feszül, s most kiállása oldani látszik a roppant történelmi nyomatékok Hanem azért, mert felvillant egy halovány reményt, hogy lelkiismeret és politika talán még egymásra találhat, ha kölcsönösen felfedezzük: ebből a kelepcéből más kiút már nincsen. SZIGETHY ANDRÁS (Népszabadság, 1990. március 27.)