Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)
1990-09-08 / 218. szám
1990. szeptember 1. • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • ROMÁNIAI MAGYAR Szó • 3 A GAZDASÁGBAN is lépni kell Mozgalmas augusztus A torjai határon kitűnő minőségű gazdag búzatermést csépeltek. Az aranyszínű szalma is porszárazon felpréselve került be a szép szabályosan épített kazlakba. Vidáman és rég nem tapasztalt megelégedéssel vitték haza a téesz-tagok és a gépészek a gazdag termést a szekerekkel és gépi járművekkel. Megpezsdült az élet, felújult a tenniakarás. Hát így is lehet! Most lesz kenyér bőven, s az állatoknak is abraktakarmány, hisz az árpa is jól eresztett. Egyötödére, egynegyedére esett a gabona szabadpiaci ára. Mindenki hozzájuthat. No, de még ennél is jobban lehet dolgozni, ha a föld visszakerül a gazdálkodó tulajdonába, ha ő tervezheti termelését és értékesítését, ha a teljes jövedelem az övé. Tarján augusztus elsején az RMDSZ munkaülést tartott, ahol röviden áttekintették a szervezet porblémáit. Többek között szó esett a mezőgazdasági kérdésekről is. A tavasz folyamán létrejött egy kezdeményezőbizottság a gazdakör megalakítására, de a tavaszi és nyári munkák alatt tevékenysége szünetelt. Az új mezőgazdasági év közeledte felébresztette a felelősségérzetet és rádöbbentett arra, hogy most már ott is lépni kell. A kezdeményezőbizottság három tagja augusztus 6-án a szomszédos Szentlélekre, onnan Esztelnekre ment az ottani gazdákkal tapasztalatot cserélni, hisz ők már a tavaszon komolyabb akcióba léptek. Másnap reggel a kezdeményezők Torján is elindították a lépéseket a privatizálás felé. Már az első nap több mint 40 gazda, eddigi téesz-tag adta be kilépési kérését. Először a községházán tisztázták birtokuk 1962. évi helyzetét, majd a téeszben írták ki adataikat az akkori belépési kérésekről, utána azon nyomban a kezdeményezőbizottság által megfogalmazott típuskérést töltötték ki és adták be iktatásra a téeszbe. Augusztus 9-én hirdetéssel gazdagyűlést is összehívtak a községi kultúrotthonban, ahol mintegy 250 személy előtt ismertették a gazdakörök szerepét és jelentőségét a falusi sorshelyzet intézésében a mezőgazdaság új útra térítése és az egyéni kezdeményezések, érdekeltségek felébresztése érdekében. Részletesen ismertették a Romániai Magyar Kisgazdapárt által kidolgozott működési szabályzatot és így megalakították egyhangú szavazással a helyi gazdakört. Vezetőségét hozzáértő, közmegbecsülésnek örvendő gazdákból választották. A vezető testület 17 tagból áll. Elnök, három alelnök falurészek szerint, titkárpénztárnok és falurészenként az alelnökök mellett még négy tag, így szervezve, a vezetőség átfogja az egész községet. Az alakulógyűlés meghatározta a belépési díjat is, ugyancsak a székhelyet, irodát és gyűléstermet a községházán, a polgármesteri hivatal egyetértésével. A gazdagyűlés megszavazta csatlakozását a Romániai Magyar Mezőgazdák Szövetségéhez (volt EMGE utódja), melynek székhelye Kolozsvár, és a Csíkszeredában székelő Romániai Magyar Kisgazdapárthoz való felsorakozást. Az első vezetőségi munkaülésen, augusztus 13-án a feladatkörök elosztása is megtörtént a vezetőtestületben. Minden két tag egy szakbizottság mozgatóereje a maga köré szervezett gazdaköri tagokkal az alábbi tevékenységi területeken: 1. Gazdaságszervezés, 2. Talajgazdálkodás, gépesítés, 3. Tápanyaggazdálkodás, növényvédelem, 4. Rét- és legelőgazdálkodás, takarmánytermesztés, 5. Állattenyésztés, 6. Községfejlesztés, környezetvédelem, 7. Művelődés, egyházi élet, 8. Szaknevelés, iskolázás. A fenti szakbizottságok jórészt felölelik a község széleskörű tevékenységi területeit azok segítésére. A munkaölés elindította a téeszből való kilépési kérésekkel és a területek számbavételével foglalkozó bizottság tevékenységét. Rövid egy hét alatt több mint 100 kérést adtak be a gazdák és azon törik a fejüket, hogyan legyen tovább, hisz az új gazdálkodáshoz szükséges törvények megjelenése még késik. A gazdakör elnöke, két alelnöke és egy vezetőségi tag augusztus 16-án részt vett Csíkszeredában a Kisgazdapárt munkaülésén, ahol számos sürgős és fontos kérdés megoldási módjáról tájékozódott. Célunk az, hogy a törvényes keretek tiszteletben tartása mellett elindítsuk egy új, szabad, jobb életet biztosító mezőgazdaság megalapozási és felépítési munkáit. Az új mezőgazdasági évben sok értékes és rég óhajtott megvalósítást szeretnénk felmutatni. ERZSE LÁSZLÓ elnök Torja Zergeboglár Nemes célt tűzött maga elé ez ördöngösfüzesi Zergeboglárkör: megvédi a kihalóban lévő növényritkaságokat. Tagjai főleg iskolások, de a Zergeboglárnak 80 éves tagja is van. Tevékenysége nem szorítkozik a növényvilágra. Madárodúkat, madáretetőket készítenek és azokat rendszeresen takarítják, feltöltik, s ha már a határban járnak, vízforrásokat kutatnak fel, azokat terméskővel körülrakják. Így a mezőn dolgozó embereknek sem kell otthonról cipelniük az ivóvizet. Már több város botanikus kertjének vittek, vagy küldtek növénymagvakat, palántákat, külföldön is ismerik a kis falu természetvédőinek odaadó munkáját, a ritka növényfajtákért cserében például még Kínából is küldtek nekik különleges virágmagvakat. Furcsa, de nem meglepő, hogy az utóbbi években külföldön többre becsülték a kör munkáját, mint idehaza. A '80-as évek elején ez a csapat nyerte meg a Pro natura verseny országos első díját, de azután miind csak olyan köröket tüntettek ki, a melyek a nyomukban sem jártak. Mindezt Lapohos András tanártól, ördöngősfüzes szülöttjétől tudom meg, akinek olyan a kertje, mint egy kísérleti telep. Hosszú soron alma- és körtecsemete növekedik, ezeket a füzesi fiatalok oltották be. Idejében. A vidéken eltűnt már a Cupp alma, a cigánypiros alma, pedig kár érte, mert zamatos, bőtermő, ősszel rázni lehet a fáról, mert ha meg is ütődik, eláll tavaszig. BODOR ANDRÁS Kolozsvár Szemelvények olvasóink leveleiből Helyesléssel olvastam a július 18-án megjelent Postafiók rovatban Fazakas Mihály hozzászólását a volt politikai üldözöttek kárpótlásával kapcsolatban. Magam is (s bizonyára a sok érintett is) egyetértek a szerző javaslatával, hogy azon kategóriájú volt politikai üldözöttek is részesüljenek kárpótlásban, akiket nem ítéltek volt szabadságvesztésre, hanem más formában (szinte hasonló súlyosan) bűntetteit: képzettségüknek, választásuknak megfelelő állásukból kitettek, alacsonyabb munkakörbe helyeztek, illetőleg a központokból vidékre, rendkívül hátrányos munkakörbe szorítottak, s még a legtávolabbra eső falvakban is egész életükön át, úgymond, a társadalmi rendszer, a haza, a dolgozó nép ellenségeként tartottak nyitván, üldöztek és üldöztettek környezetükkel is. (Tóth Márton, Fenyőkéz). • Miért nem hordják a téglát az építkezéseknél a volt megyei főnökök, szekusok is? Valamikor ők lakoltatták ki és internálták építőtelepekre a nekik nem tetsző embereket. A volt kommunista vezetőket félre kellene állítani, ne űzhessék tovább sötét játékukat. (Bálint Miklós, Héderfája). • Nagyon sokan vagyunk olyanok, akik szeretnénk csatlakozni az Antitotalitárius Fórumhoz. Ismerjük programjukat és egyetértünk vele. A régi kommunista nómenklatúra, a szekuritáté bármely formája, valamint a sovinizmus és gyűlölködés ellen együtt akarunk harcolni — magyarok és románok. Alakítsák meg a lehetőségek szerint mielőbb az ország minden városában, ne csak Iasi-ban és Kolozsvárt. Mi ez utóbbiba szeretnénk beiratkozni, csak nem tudjuk a pontos címet (Szabó Katalin ,Marosvásárhely). (Próbálják meg az RMDSZ kolozsvári szervezetén keresztül — a szerk.) • Régi fényképekkel, útleírásokkal, térképekkel lehetne turisztikai rovatot megjelentetni a lapban. Még élnek a régi turisták, akik ismernek és írhatnának ezzel kapcsolatban különböző történeteket. Lehetne cikkeket kérni minden megyéből, városból, külföldi kirándulásokról, táborokról, az egész ország területéről, az olvasókat bizonyára érdekelné, korosztálytól függetlenül. (Gecse Zoltán, Nagyvárad). • Tengerparti szállodánk neve: GRANAT. A fegyverre céloz? Vagy az ember idegeire, miközben azt a tíz napot letölti? Avagy inkább egy bizonyos babféle elnevezésére utal? Nos, ha igen, akkor máris helyben vagyunk. Az étkezdében száraz babból főzött téli eledelt (levest) már háromszor is felszolgáltak, sőt, törtbabot is kaptunk pergelt hagymával, ami gyermekkorom háborús, szegény-nyomorúságos idejére emlékeztet. (Némethi A. Béla, Kolozsvár). • A tévében, közelképben nyilatkozó marosvásárhelyi román honfitársunk szerint, agyonverjük Bartókot. Igen! A vártán (azaz Várán) láthatóan nagyon is éberen őrködő uraság a budapesti TV Panoráma-adásának kamerája előtt, némi gyűlölködéssel vágta a világ szemébe „gyilkosnépség “-voltunkat. Mi, jámbor hazai székely-magyar nézők csak hüledeztünk: mi ez már megint? De hisz — kapott észbe némelyikünk — az agyonverésnél az áldozatnak is jelen kell lennie. Márpedig, legjobb tudomásunk szerint a világhírű zeneszerző, a román nép nagy barátja, még életében hátat fordított az egyre erősebben fasizálódó Európának és messze, Amerikában érte a vég. Én is Bánókhoz folyamodom végkövetkeztetésért — mármint hogy elkerüljem a magam részéről bármely célzatosság vagy viszálykeltési szándék lehetőségét is. Octavian Beul, bukaresti néprajzkutatóhoz intézett leveléből idézek: „Az én igazi vezéreszmém, melynek tökéletesen tudatában vagyok, a népek testvérré válásának eszméje, minden háborúság és viszály ellenére". Ez a mi hitvallásunk is. Őszintén kívánom, hogy marosvásárhelyi olvasóink között akadna olyan, aki e sorokat megismertetné az Indulatos, vádaskodó honfitársainkkal is — mintegy az igazi testvérré válás gesztusaként. (Szalai János, Nagyvárad). • Gyermekeink, valamint a szülők, nagyszülők, pedagógusok nevében nagyon szépen kérjük Önöket, hogy legalább hetente egyszer írjanak cikket SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL. Nagyon sok szülőnek jelentene ez segítséget gyermeke megfelelő nevelésében. Múlóban a nyár és még sok mindent nem tudunk pontosan, illetve megyénként különböznek az értesülések. Még most sem tudja senki például azt, hogy az első osztályba milyen feltételek alapján írathatjuk be gyermekeinket Egyesek szerint a régi előírások alapján — tehát akik szemptember 15-ig betöltötték a 7 évet —, másutt a „határidő" 1990. dec. 31. Kolozsvári rokonom pedig úgy tudja, hogy a szülő beleegyezésével már a 6. évet betöltött gyermeket is be lehet íratni. Ekkora zűrzavart még nem észleltem hosszú tanügyi pályafutásom során. A kicsiknek óriási lelki megrázkódtatást jelentene, ha felvennék az iskolába és októberben kiderülne, hogy vissza kell menniük az óvodába. (Bartók Irma, Sepsiszentgyörgy). • Lemondtam a további reklamálásról a lapkézbesítés ügyében, már nem bírom idegekkel, meddő fáradozás. Attól tartok, ha még sokat ugrálok, egyéb postai küldeményt sem kapok meg — teljesen ki vagyunk szolgáltatva a posta jóindulatának. Javasolnám egy siratófal felállítását a postahivatalok mellett, ahol elsírhatnánk panaszainkat. (Farkas József, Nagybánya). • Nem tudom, létezik-e a Postát Bírálók Országos Bajnoksága, mert vetekedhetne a focivilágbajnoksággal is. Azt sem tudom, mennyire népszerűsödnek lapjaink ebben a kampányban, de az RMSZ bajnokesélyes! Nem elég bírálni, ha nem segítünk, vagy legalább nem próbálunk rámutatni a javulás útjára! (Koncsag Imre, Szentmárton). TANÉVKEZDÉS ELŐTT Mit fognak tanítani ? Hamarosan kezdődik a tanítás. Mindenki főleg azzal törődik, hány magyar iskola, hány magyar osztály indul. Engem az is érdekel, mit fognak tanítani, magyarul is, meg románul is. Mert például milyen történelmet fog tanulni a negyedikbe lépő kisfiam? Ugyanazt, amit óvodás kora óta hallok Huba nevű fiam szájából, hogy a mi őseink a dákok és a rómaiak? Az erdélyi magyaroknak egyik legfájóbb pontja a hazug történelemoktatás. Ezen változtatni kell, és nagyon remélem, ezzel mások, nálam illetékesebbek is tisztában vannak. Szerintem nem volna jó, ha nekem, otthon kellene megmagyaráznom, kik az ő ősei, mikor és hogyan kerültek ide. Egyrészt, mert a kettős nevelésnek nagyon sok a hátulütője. Másrészt, én ma gam is csak hallomásból, meglehetősen hiányosan ismerem a magyar nemzet, az erdélyi magyarság történelmét. Szívesen tanulnám a fiammal együtt. Szeretném, ha a Romániai Magyar Szó ezzel is törődne. Sok fájó sebre lenne gyógyír, ha az újság folytatásokban közölné a magyar nemzet történetét. KELEMEN RÓZA Marosvásárhely (A szerk. megj.: Tekintettel a lapterjesztés kínjaira, az elkallódó lapszámokra, arra gondoltunk, hogy Inkább kötetet jelentetünk meg történelmünkről. Szerettük volna az iskolakezdésig eljuttatni az olvasókhoz, de a nem mindennapi munkához a szerző haladékot kért.) önmagunkat formálva, formáljuk a jövőt Közeledik az új tanév. Soha ekkora felelősséggel nálunk még nem kezdett iskolaévet a társadalom, mint 1990 őszén. A becsületet, az igazságot, az önbizalmat, a munka tiszteletét és az igazi szeretetet kell visszaállítani oda, ahonnan a majdnem fél évszázados zsarnokság elűzte. Hány kificamodott lelkű felnőtt és ifjú van a durvalelkű karrierista vezetők és tantárgybarbárok miatt, azt csak egy szakszerű, őszinte felmérés tudná felszínre hozni. A tiszteletlenség, a farizeusság, az önzés virágkorát élte. Az egyén megvetése, a csordaszellem uralkodott. Az államhatalom, az első számú nevelő, naponta dicsérte a munkát, miközben a munka megvetésére szoktatott általában mindenkit. Egyik legnagyobb vétke az egyformaság, a mindenkit egy szintre állítás színlelt akarása volt. Ekkora bűnt csak a nagyon ostobák tudnak elkövetni. Bizonyíték, hogy a javak elosztása a legszörnyűbb kapitalizmusban (ha egyáltalán volt valaha ilyen) sem történt olyan aljas módon, mint nálunk. Mindezt föl kell számolni. Ez az első számú feladata az új iskolaévnek, önvizsgálat nélkül ez nem megy. Sokaknál a gyógyulás hosszabb időt igényel. (Ne feledjük, mindent pótolni tud a szigorú szeretet). Olyan ifjúságot kell nevelni, aki megveti a hazugságot, a csalást, az istentelenséget. Helyesen tudja értékelni valódi önmagát Olyan egyéniségeket és személyiségeket, akik sohasem akarnak uralkodni, csak segíteni, szolgálni embertársaikat, s mert kiérdemelték megbecsülésüket, tiszteletüket, azok hallgatnak rájuk, vezérüknek tartják. Minden hivatásos nevelőnek szent kötelessége ilyenné formálnia önmagát. Minden felnőttnek azonosulnia kell a krisztusi hittel. Amilyennek elképzeljük a jövő ifjúságát, olyanokká kell váljunk mi felnőttek, mert mindazok, akikkel a gyerek érintkezik, akiket lát, akikről hall, mind nevelői. Hiába készít a felnőtt társadalom egy ideális nevelési programot, ha annak a programnak nem maga a felnőtt a világ az első számú megtestesítője. Gyermekeink azt teszik, amit tőlünk látnak. A tanítói és a tanári munka mellé az a feddhetetlen hivatástudat járul, hogy segítsenek a tanulóknak megtalálni a számukra legmegfelelőbb példákat, amelyek hozzásegítik ahhoz, hogy teljes emberekké váljanak. Ehhez nem drákói szigor, még kevésbé a durvaság, sem a fenyegetés, az ijesztgetés, hanem a megértés, a türelem, a biztatás és az őszinte szeretet szükséges. Vissza kell adni a munka és a tanulás becsületét. „A tanár úr hisz a becsületben?" „Minden becsületes ember szegény marad." „Amíg a lopásból meg lehet gazdagodni, hülye, ahol dolgozik." ,,Ha egy szót sem tanulok, úgy is átmegyek." Ezekért a kérdésekért, kijelentésekért az iskola csak másodsorban felelős, de elsőként kell küzdjön ellenük. Szilárd meggyőződésű, az igazáért kiállni merő, vitatkozni (nem veszekedni) tudó ifjúságra van szüksége az országnak. A vitatkozást meg kell tanítani. Egymás hibáit, tévedéseit esetleges vétkét nyíltan kell megtárgyalni. Ilyenkor senkibe se szabad belefojtani a szót, még akkor se, ha téved. Csak így szűnik meg a besúgók szerepe. Abban a társadalomban, amelyben az emberek félelem nélkül, nyíltan és őszintén elmondanak egymásnak egymásról mindent, ott a baj már alig létezik. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal kezdjük az új iskolaévet: óvónők, tanítók, tanárok, szülők, az egész felnőtt társadalom. Isten áldása nem marad el. BUTYURA SÁNDOR Nyárádszereda Az anyanyelv is élni akar Az anyanyelvi oktatás minden demokratikus szellemű országban politikai kérdés. Minden nemzetiségnek egyenlő joga van, hogy anyanyelvén tanuljon. Ennek a tiszteletben tartása fokmérője a demokrácia erejének. Ahol nincs tolerancia a nemzetiségekkel szemben, ott nem lehet demokratikus jogokról sem beszélni. Még nagyobb baj, amikor mesterségesen szítják a nemzetiségekkel szembeni gyűlöletet, táplálják a sovinizmus mérgét Az intoleranciának ilyen megnyilvánulásai nagyon régi fasiszta módszerek, amelyek nem a hazafias érzésekre, hanem az egyeduralmi politika „ideológiájára" támaszkodnak. Napjainkban is vannak olyanok, akik jobb híján felmelegítik a hitleri „receptet", fittyet hányva annak destruktív, lejáratott, idejemúlt és népszerűtlen jellegére. Most, az új tanév kezdetén minden szülőnek tudnia kell, hogy természetes jogunk az anyanyelvi oktatás. Nemzetiségi létünk alapja az iskolai oktatás anyanyelvűsége. Erről a jogról csak mi dönthetünk. Azért nyílnak meg az iskola kapui, hogy ebben az új tanévben szabad szellemben, szabad nemzetiségi érzülettel, a szabad ember nyíltságával és felszabadultságával lépjen be minden gyermek a tanévnyitás napján az iskola kapuján. A gyermek anyanyelvén válik teljes emberré, egészséges szellemben gondolkodó értelmes emberré. Harmonikus egységben fejlődik a legtermészetesebb közösségével, a családdal, hiszen az iskolai anyanyelvi oktatás természetes kapcsolatba kerül a család anyanyelvi környezetével. A gondolkodás, a személyiségfejlődés, a tudattoripálás, a művelődés egyszerre több irányból, teljes biztonsággal és tökéletesen érthető nyelven áramlik feléje, ami képessé teszi arra, hogy az ismereteket, információkat torzulás nélkül sajátítsa el. Ez a legnagyobb emberi szabadság, amit elképzelhetünk. Hiszen az embert a többi lénytől éppen értelmi képessége különbözteti meg, s értelmével anyanyelvén keresztül foghatja fel a legjobban a művészet s a kultúra emberformáló értékeit. Az anyanyelvi művelődés sohasem zárja ki más nyelvek tanulását, sőt elősegíti azt. Az állam nyelvének tanulása létkérdés, de ennek ismerete is csak a jól ismert anyanyelvre alapozódhat A falusi anyanyelvi oktatás kérdése döntő lépés nemzetiségi jövőnk felé Alakuljanak szülői bizottságok, amelyek szorgalmazzák a falusi iskolák megújulását vagy éppen létesítését. Vannak falvak, ahol azért tűnnek el, magyar anyanyelvi iskolák, mert a tanítók nyugdíjazása után nincs biztosítva oktató. Szamosdobon például kéttanerős iskola létezett Bagoson 14 gyermek várja az összevont egytanerős iskola megnyitását Batizgombáson ugyanez a helyzet. A szülők kezdeményezzék ezeknek az iskoláknak a működtetését, kérjék a tanfelügyelőséget, hogy adjanak lehetőséget az oktatás és nevelés emberformáló munkájához. A közművelődés terén az anyanyelvű iskola különösen faluhelyen igen fontos szerepet tölt be. Előadásokkal, rendezvényekkel felveheti a harcot az alkoholizmus, a munkakerülés, az erkölcsi züllés ellen. Az ifjúságnevelés elképzelhetetlen jól működő iskola nélkül. Nagyon jól tudjuk, milyen sebeket ütött az ifjúság lelkén is az embertelen diktatúra. Most közös feladatunk, hogy fogjanak össze hivatásos nevelők, lelkészek, orvosok és más értelmiségiek, hogy közös erővel az alkotó munka útjára vezessük szeretett és megbecsült ifjainkat, mert ők jelentik számunkra a jövőt. Ennek az ifjúságnak hazában és Istenben kell gondolkodnia, hogy épen és egészségesen maradjon fenn a jövő számára. Én azt szeretném, ha Reményik Sándor versének ez a sora az Ifjúság fülében csengene: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!“. Általuk merítünk erőt a viharok kiállásában, olyan erkölcsi erőt, hogy megmaradhassunk annak, aminek születtünk, és hogy valamennyien otthonra lelve maradjunk Itt a szülőföldünkön. KOVÁCS LÁSZLÓ Szatmárnémeti Könyvtáraink szerep© a demokratizálódás folyamatában Napjainkban a könyvtárakkal szembeni első számú követelmény, hogy a valóságnak megfelelő képet adjanak a világról. Különösen fontosnak mutatkozik e követelmény érvényesítése, amikor könyvajánló tevékenységet fejtünk ki. Könyvtáraink e fontos követelménynek csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha könyvállományuk megfelelőképpen alakul, formálódik. Könyvkiadásunknak arra kell törekednie, hogy könyvtáraink állományába ne kerülhessenek olyan irományok, melyek a valóságot eltorzítva mutatják be, és vallási, nemzeti, nemzetiségi vagy faji ellentétek kialakulását előmozdítanák. Tapasztalhattuk és tapasztaljuk, hogy a népmesék és népmondák közismerten nagy szerepet játszanak az olvasók, de különösen a gyermekolvasók személyiségének fejlődésében. Azonban azt is tudjuk, hogy ezek a népköltészeti remekművek olyan társadalmi-történelmi korszakokat tükröznek, amelyeket a mai gyermek már meg sem ért. Ezért vigyázzunk, válogassuk meg ajánlott könyvállományunkat. A román és magyar népköltészetben egyaránt találkozunk olyan jelenséggel, amelyben az egyik vagy másik nemzet cselszövő, kegyetlen, embertelennek van feltüntetve. Az egyik nagyon elterjedt gyermekdalban, az eredetit is meghamisítva, a diktatúra idején hallhattunk ilyen rigmusokat: „Gólya, gólya gilice, mitől véres a lábad? Magyar gyerek elvágta, román gyerek gyógyítja.“ Kinek használnak ezek vagy ehhez hasonló szövegek? ” Az utóbbi hónapokban felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű könyvcsomagokat kaptunk, melyekben bőven találunk kalandregényeket. Egyik könyvben különböző nemzetiségű— szerb, horvát, dalmát, német, magyar, stb. — matrózok szerepelnek. Gyakran meg sem értik egymás nyelvét. A nehéz tengerészélet, a közös sora, a háború, a betegség, tengeri viharok azonban arra tanítják meg őket, hogy nem az a lényeges, ki milyen nyelven beszél, milyen nemzetiségű, hanem az, hogy nehéz körülmények között milyen helytállást, emberséget, becsületességet tanúsít. E néhány gondolattal csak a figyelmet szeretném felkelteni egy rendkívül aktuális könyvtári feladat teljesítésére, hogyan járulhatna hozzá egy könyvtára népe£, nemzetek és nemzetiségek közötti megértés és együttműködés szellemében történő neveléshez. GELLÉRT GÉZA Székelyudvarhely ilsPiálÉliSÉ^01. . I Halászmese KOVÁCS KÁROLY (Marosvásárhely) felvételt m A halászmese vége DEMETER V. JÁNOS (Kolozsvár) felvétett 1. Az értelem szava Mikor a kolozsvári egyetemen beültem az első filozófiai előadásra, Málnást Bartók György professzor megvárta, míg az utolsó neszezés is elül, akkor így szólott: Kai eszti tu filoszofu peri pantón dünasztai theorem". Látva elképedésünket, lefordította Arisztotelész arany mondását: „És megadatott a filozófusnak, hogy mindenről elmélkedjék". Minden fajta tudománynak, így a régészetnek is feladata mindent kutatni, megvizsgálni, ami a múltban volt. Mikor megkérdezték Hillaryt, hogy miért kell megmászni a Csomolungmát, így válaszolt: ,,Mert van!". Miért kell a régésznek keresnie Petőfi földi maradványait? Mert azok valahol vannak. A tudomány nem teheti meg, hogy ne kutassa azt, amiről feltételezhető, hogy valahol létezik. Az egyik régész állít, a másik tagad. Így araszolgat a tudomány a megbizonyodás felé. Ez a lényege, ez ad létezésének igazolást. Végezze is a tudomány a maga dolgát, tegye, amit tennie kell : keresse az igazságot. 2. Az érzelem hangja Szívből kívánom, hogy soha se találják meg Petőfi csontjait. Nekünk nincs szükségünk szuvasodó, tbc-s nyomokról árulkodó csontokra, szemfogra, hajtincsre. Petőfinek számunkra nincs is testi maradványa, öz év folyamán ő szellemiséggé szublimálódott. ö nem költő, ő a költészet maga, ő nem szabadságharcos. Ő maga a Világszabadság eszméje, ö nem is halt meg, tudatunkban él. Ha mégis megtalálják valaha a csontjait, azokat is vállaljuk. Ahogy testetlenül magunkénak vallottuk, hamvaival is vállaljuk. Addig is fohászkodom Kilóhoz: ó, történetírás múzsája, ne engedd, hogy megtalálják! SOMBORI SÁNDOR Sepsiszentgörgy Barguzinról szólok Gyermekszáj Nemrég vendégeink érkeztek a mangaliai gyorssal. Dédán szálltak fel, a fülkében, ahova a jegyük szólt, négytagú család ült. Ahogy a vonatkiindult az állomásból, megszólalt a nagyobbik gyerek: — Mama, ezek magyarul beszélnek? — Halgass, fiam! — szólt rá az anyja, de a gyermek kíváncsisága nem ismert határt: — Mama, de szabad nekik vonaton, utazni? — Az asszony, kissé elvörösödött, könyökével oldalba bökte csemetéjét és rárivallt: — Úgy felpofozlak, ha még tokát beszélsz... — A párbeszéd nem folytatódott az idegenek jelenlétében. A papa különben végig hallgatott. Csak annyit fűznék mindehhez, hogy a mangaliai gyorsvonat nem Dél-Afrikán halad át, amelyről nemrégiben annyi rémtörténetet olvashattunk. OLÁH JÓZSEF Szatmár Baráti kör a szerzői jogért Ezúton értesítjük a nagyérdeműt, hogy létrehoztuk a volt diktátor baráti körét. Szervezetünk célja megvédelmezni a megboldogult diktátor eszmei és gyakorlati művének szerzői jogát. Tiltakozunk az ellen, hogy az üres üzletek stratégiáját egyesek saját, eredeti elképzelésüknek tartják. Tiltakozunk továbbá az ellen, hogy beárnyékolják a néhai diktátornak az interetnikai feszültségek fokozásában és azok köznyugalom-fokozó szerepének növelésében elért kimagasló sikereit. Úgyszintén tiltakozunk a lekezelő stílus ellen, ahogyan a lakosság különböző rétegeinek egymásra uszításában az egykori diktátor által elért megvalósításokat lefitymálják. Helyszűke miatt Itt megállnánk a tiltakozások felsorolásával, mindezt csak ízelítőnek szántuk, hogy nem lehet ám a nagy életművet olyan könnyen a történelem szemétládájába dobni, miközben elővesszük és munkaidőn kívül is felhasználjuk legrátermettebb embereit; a fejadagszakértőket a sötétség- és hidegfelelősöket, a sovénnacionalista uszítókat, a szimatolókat, leskelődőket, vallatókat, mindazokat, akik a községektől a fővárosig biztosították a pártkongresszusok és egyéb szakadékba vehalazető mérföldkövek mentén vezető olast . A nagy életmű folytatásának tanúja Eugen Barbu és V. C. (Vadim Corneliu) Tudor is. Szavaik a régiek, sőt, a gyűlölettől még jobban sütnek (jót tett nekik, hogy a néhai patrónus bukása után pár hónapig félrehúzódva gyűjtötték erejüket). Emlékezzünk csak, melyek voltak a diktátor utolsó szavai. Nem, nem azokra gondolunk, hogy csak a munkásosztály, meg a nagy nemzetgyűlés előtt hajlandó beszélni. Hanem azokra, hogy külföldről irányított huligánok randalíroznak Temesváron. És mit ír most V. C. Tudor? Temesváron decemberben több ezer magyar diverzionista lőtt az utcára kivonuló elégedetlen lakoságra. Egy embert könnyű kinyírni, de életműve tovább él. És szervezetünk nem engedi elvitatni a szerzői jogot. Várjuk a csatlakozásokat, annak reményében, hogy az eredeti eszmét érintetlenül őrizzük meg és nem engedjük a magasabb szinten való továbbfejlesztés ürügyén kisajátítani A volt diktátor baráti köre A hitelességért felel: LIVIU EPURE Vajdahunyad POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK