Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)
1991-01-04 / 314. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL EGY BÁTORÍTÓ MOSOLY Kurta-furcsa, társadalmi megbékélésre felszólító, újévi rádió- és televíziós beszédét Ion Iliescu elnök azzal zárta, hogy barátai, jóakarói, ellenfelei szüntelen megjegyzéseket-tesznek neki, hogyan beszéljen vagy ne beszéljen, hogyan hadonásszon vagy sem kezével, hogyan mosolyogjon vagy ne mosolyogjon. Függetlenül ezektől a tanácsoktól engedtessék meg neki, hogy az új esztendő küszöbén mindenkihez bátorító és baráti mosolyt intézzen. Ami meg is történt. Hogy abban volt-e valami, ami bátorító lett volna, azt csak a nem túl sok jóval kecsegtető jövő döntheti el, hiszen a nagyjából ismertetett 1991-es költségvetési tervezet máris 37 milliárd lejes hiánnyal számol, ami, ha nem jön meg a lakosság munkakedve, akár nagyobb is lehet. Hát ennyit egyelőre a jövőről, amely már meg is kezdődött, amibe tehát bele is léptünk, mert, ha az elnöki beszéd inkább néhány perces mosoly volt, egy 24 órával korábban elhangzott interjú annál több, hiszen visszakalauzolt a mosolyt egyáltalán nem fakasztó közelmúltba, mi több, esélyünk sem nagyon van arra, hogy jobbakba kerüljön. SilviuBrucan, a magát politológusnak nevező ideológus ugyanis meghökkentő kijelentésekkel csapott le az ellenzékre éppúgy, akár a Frontra, a kormányra, de még az elnökre is. Nem kevesebbet, mint azt állította, hogy december 19-én 16 órára államcsíny volt tervezve, amelynek forgatókönyvét is világgá kürtölte. Ezek szerint meg nem nevezett erők három lépésben vették volna át a hatalmat. Előbb a sztrájkoló gépkocsivezetők kamionokkal körbezárták volna a fővárost, azt követően Dumitru Iuga éhségsztrájkoló szakszervezeti vezető hívei átvették volna a tévé irányítását, hogy a diákság felhívására általános sztrájkba lépő munkásság aztán megbénítsa az ország gazdasági életét. Ezt követően délután 4 órakor (hogy miért pont ekkor, azt talán csak Petre Roman tudná megmondani) a kormány lemondott volna. Ebben a helyzetben — így Brucán, aki minden jel szerint ama „hazafiak egy csoportjának“ a tagja, amelynek az Adevárulban már sikerült megfenyítenie az ország népét az államcsíny rémével, s aki nem először osztja ki a kártyát a román politikai életben, az adut nyilván a Frontnak tartva meg — a királyi villámlátogatás is más értelmet kap. Mert ezek szerint, I. Mihály ex-uralkodó nyilván nem imádkozni akart nagyszülei sírjánál, hanem ... Ugyebár, hogy mit, azt nem is kell kimondani..Csakhogy ez a terv összeomlott, mert a munkásság nem válaszolt a diákság felhívására, nincs ugyanis felkészülve a hatalom ilyenszerű, nyilván durva megdöntésére, az ország pedig nyugalmat akar ... Hát így állunk. Valakik valahol megállás nélkül forgatókönyveket gyártanak, összeesküvéseket szőnek, hatalomra törnek, nyugtalanságot keltenek az országban, amely viszont... nyugalmat akar. Silviu Brucan csak azt nem árulja el, hogy milyen nyugalmat, s milyen áron. Mert azt látjuk, hogy nyugalom nincs, nem is lehet mindaddig, amíg az ellenzék jogos követeléseire, kérdéseire késik a válasz. Illetve most már jól időzítve csöpögtetik. Legalábbis szavakban, mert a Tettek továbbra is váratnak magukra. Például az annyi ifjú életét kioltó gyilkosok leleplezése és bíróság elé állítása ügyében. A kormánynak esztendőnyi idő kellett arra, hogy az ügyészségi vizsgálatok menetét megsürgesse. Oda viszont még nem jutott, hogyhatalomra kerülésének körülményeit is tisztázza. Pedig Brucan úr elég világosan fogalmaz: a népi forradalom, vagy inkább lázadás talaján tábornokok összeesküvése döntötte el az ország sorsát... Nem tudom, kit nyugtattak meg Silviu Brucan szavai. Személy szerint engem nem. Mert a továbbiakban ügyesen-atyásan lebutázta azokat, akiknek a kezében van, vagy kerülhet a hatalom. Erre jó ürügyet szolgáltatott a királyi sztori. Csak úgy menet közben odaveti: hiba volt kiutasítani Mihályt az országból, még akkor is, ha a hátsó kapun akart oda belépni. Hiba volt, dehát ezen nem is csodálkozik, mert a politikai intelligencia ma hiánycikk Romániában. S minden jel szerint ebben van valami — mindenképpen nyugtalanságot keltő — igazság, mi több, Silviu Brucan nincs is egyedül e véleményével. Mert, íme, végül is igaznak bizonyult az a napok óta terjengő hír, hogy Andrei Plesu művelődésügyi miniszter beadta lemondását. Mégpedig azért, mert kifogásolja a Románkabinet belső működését, azt, hogy nevében úgy beszélnek, hogy nem is konzultálják. S mindezen sajnos, a bátorító elnöki mosoly mit sem segít. De még Brucan alig burkolt fenyegetése sem, amellyel az ellenzéket tenné felelőssé, ha Európa kapui ismét bezárulnának Románia előtt. Az ország hitelét ugyanis — így ő! — ma egyértelműen az elégedetlenkedők rontják. Az intelligenciahiányban szenvedő hatalom nem. Vajon? , GYARMATH JÁNOS FÉLELEM NE RETTENTSE SZÍVÜNKET! Török, tatár, labanc, orosz hadak dúlták, szívós népe minden veszedelmet átélt. Sokáig járási székhely, vidékközpont volt, de a szocializmus megfosztotta tőle, elvégre nem lehet egy magyar község az ősi Avas központja, így gyárak és tömbházak (ez utóbbiakért különösen nem kár) Avasfelsőfaluba épültek, de mára kiderült, hogy Avasújvárosnak a négy évtizedes hátrányából inkább előnye származott. Nem hígult fel, megtartotta régi településszerkezetét, sajátos arculatát, azonosságtudatát, hagyományait, ami a demokratikus kibontakozásban igen jól jöhet Több ilyen életmentő hagyomány a szilveszterhez kapcsolódik. Az egyik legszebb az, hogy egy csapat férfi és nő felmegy a toronyba énekelni. Hadd töltse be az egész települést a híres XC. zsoltár, a Te benned bíztunk eleitől fogva, az Ez esztendőt megáldjad, az Úrnak jóvolta napjainkhoz napokat és a többi dicséret. Ezúttal még messzebb és több bizakodással szólt az ének éjfélkor a református templom tornyából, melyhez új falakat építenek. A több mint három évtizede Avasújvárosban szolgáló Asztalnok Dezső tiszteletes úr nem kíván nyugdíjba vonulni, amíg nem készül el az új templom, mely — mint ezt az új falak vonalai mutatják — kétszer olyan nagy ■Jesvtninv ? régi/Desztálnagy és életerős község Újváros, ha igesik maradtak hozzá a fiatalok, inkább az ingázás fáradalmait vállalták, mintsem pusztulni hagyják szüleik házát. Most meg míg azok is hazafelé kacsintgatnak.., akiket a városi kényelem mégis elcsábított innen: felbomlott az MTSZ, visszaadták a földeket,gazdálkodni kell, senki nem akarja, idegeneknek hagyni az apák és nagyapák birtokát. S Avasújváros mindig is az Avas egyik legjobban is leghozzáértőbben gazdálkodó települése volt. Sajátos szokás itt a szilveszteri kántálás. A 78 éves Erdei Bálint bácsi úgy tudja, hogy emlékezet óta elmennek a rokonokhoz, barátokhoz és az ablakuk alatt éneklik: Új esztendőben vigadjunk ... Kalácsot, kolbászt, szalonnát, bort kapnak a kántálók, akik sokféle jókívánsággal és tréfás tanáccsal köszönnek el. Bár a legtöbben a családias ünneplést kedvelik, jó hagyományként él a közös szilveszterezés. A fiatalok a diszkóban rendeztek maguknak mulatságot, amolyan hattyus szilvesztert, a házaspárok az iskolában gyűltek össze vigadni, szórakozni. A jókedvű mulatozástól, nótázástól visszhangzott a szőlőhegy, ahol több présházban baráti társaságok jöttek össze. Bak Imre hegyi „vityillójában“ többek között négy Hajdú fiú, Jóska, Zoli, Misu és Pista rúgta a port és repesztette hangszálával a falát. * ' -ai-t A főtéri sörözőben eljegyzést tartottak. MéáhoszS'áí eysé£ fősrökarszonya, Bocsó Viola Zita lányát jegyezte el egy batizi származású legény, Dánku József, aki utolsóéves egyetemista a temesvári építészen. Mi innen kívánunk nekik sok boldogságot. Avasújváros egész lakosságának és mindnyájunknak pedig nevezett énekek egyikével: Fájdalom ne rettentse szívünket, a Fennvaló sok, áldással töltsön be minket és a földmívelő munkája útján menjen. SIKE LAJOS Tempora mutantur et nos mutamur in ullis. Azaz változnak az idők és bennük, mi emberek. Elégedetlenek vagyunk, pedig suo tempore (a maga idején), nem is olyan régen aligha mertük volna leírni, hogy az akkori államvezetés, miként a mai is, számunkra persona non gratis. Méghozzá széles panorámában. Ami szabad fordításban olyan jogi személyt jelent, aki mindent egyre drágábban ad. Az anyagi javakon túl a jogrendszert is beleértve. Nem ismeri a gratis et france, azaz az ingyen és bérmentve fogalmát. Lásd iskolapéldaként a nemzetiségi oktatáshálózat kívánt színvonalú megszervezésének elmulasztását. Hát nem frankó dolog ez a klasszikus műveltség? Engem e bölcs mondások használatára — a később a Bolyai Tudományegyetemre kinevezett — Dr. Blédy Géza latintanár oktatott. Ő mondta, hogy aquila captat muscas, tehát a sas bekapja a legyet is. Hisz az se semmi a beendőben, ha az a leendő történetesen az államkassza. Elmondta azt is, hogy használjuk bátran ezeket a gondolatokat, mert az ókorra emlékeztető hangulatot ébresztenek bennünk. És jó, ha ma is el tudjuk határolni, milyen érában vagyunk. A . causatis nexust (az okozati összefüggést) mindig szem előtt kell tartani. Itt van például a Hannibal ante portás, amit a szótár átvitt értelemben így fordít: „A vész már közvetlenül fenyeget". S ez szóról szóra igaz. Tanárom szavait idézem akkor is, amikor utalok arra: decemberben azt hittük, hogy loeati possidentes, vagyis boldog birtokosok lettünk. És brevi manu (rövid úton) értük el e célt. Miközben sokan életüket adták, hogy megtudják, dulce et decorum est pro patria mari (édes és dicső dolog a hazáért meghalni) és a temesvári lelkész lázadásával végbement a deus ex machina (az isteni beavatkozás), majd a diktátor házaspár detronizálása, hamarosan rá kellett ébrednünk, sajnos, a Circulus vitiosus (a közbenforgó hamis okoskodás) hálójába kerültünk. Amit magyarul így fejezhetünk ki még rövidebben: cseberből vederbe... S ettől fogva egykori tanárom fejünkbe sulykolt bölcs mondásai szerint alakult a világ. Concordia parves res erescunt, discordia maximae dilabuntur. Vagyis az egyetértés a kis dolgokat növeli, a viszály a legnagyobbakat is tönkreteszi. Hát nem ez történt? A helyzet akkor tabula rasa volt. Mindent élőből lehetett volna kezdeni. A világ szimpátiájának élvezésével. Akkor decemberben mi azt mondtuk: aut Vincére, aut mort (győzelem vagy halál). Mi lett belőle? Győzelem semmiképp. De néhány dolgot mélyebben bevéstünk tudatunkba. Például azt, hogy vivere militare est (az élet küzdelem). S hogy amicus certus in re incerta cernitur (veszélyben látszik, ki az igazi barát). Akadtak viszont, akik ezt az ókori mondást követték: audacter calumniare, semper aliquid haeret (merészen kell rágalmazni, mert valami mindig megragad belőle). S kevesen követték azt az intelmet, hogy audiatur et altera pars (az ellenvéleményt is meg kell hallgatni). Kialakult az ambivalencia, az a lelkiállapot, amikor ellentétes érzelmekkel viszonyulunk ugyanazon dolgok iránt. Kibontakozott az ad erato (felgerjedve) és az ad analogiam (valaminek hasonlóságára) gyakorlata. Megtudtuk, nem igaz az, hogy verba non sunt verbera (a szavak még nem ütlegek).. Dehogynem! Néha az ütlegeknél is jobban fájnak. Odáig juttatják az embert, hogy már-már elhisszük, hogy honfitársaink ellenségeink. Márpedig akkor timeo Danaes et dona ferentes (az ellenségnek előzékenységét is gyanúval kell fogadni). Végbement egy rendellenesség: verba volant, scripta volant (a szó elrepül, az írás szintén). A kisebbik baj, hogy a diktátor házaspár kivégzése után elfelejtettük az illemszabályt, hogy de mortuis nil, nisi bene (halottakról vagy jót vagy semmit)! Am salva venia (engedelemmel legyen mondva), nem az a hiba, hogy a mass media túl sokat foglalkozott gaztetteik felgöngyölítésével. Hanem az, hogy közben elmulasztotta megkérdezni a lényegesebbet: quo vadis (hová megyünk)? Meddig áll még a status idem (a változatlan állapot)? És azt sem kérdezte meg senki kellő nyomatékkal, hogy akiknek feladatuk lenne az ismert ige, a salus publica suprema lex (a köz jóléte a legfőbb) biztosítása, azok quo jure (milyen alapon) hozzák népszerűtlen döntéseiket. Olyanokat, amiktől az isten mentsen, azaz quod deus avertat! És milyen jogon kezdik alkalmazni a quos ego (adok én nektek) módszerét? Ki akar itt továbbra is monódiát (egyszólamú éneket) és manó sinistrat (bal kézzel játszandó művet) hallani? Prosperitás helyett politikusok, questorok (pénzügyi tisztviselők) tehetetlenségét vesszük számba. Május 20-a után ismét bebizonyosodott — ha nincs is nekik — barba non facit philosophum (nem a szakáll teszi a bölcset). És az is ismételten kiderült, hogy qui nimium probat, nihil probat (aki túl sokat bizonyít, semmit sem bizonyít). Mert van egy örök igazság: ne suter ultra crepidam (ne avatkozz olyan dologba, amihez nem értesz)! Ezt tavaly így fordíthattuk volna: suszter, maradj a kaptafánál ! Quid faciendum (mit tegyünk)? Jó, jó, elismerem, hogy omne principium difficile (minden kezdet nehéz)! Azt is, hogy non omne licitum est honestum (nem minden tisztességes, amit tenni szabad). De nem bocsátom meg senki egészséges embernek a paramnéziát, a hamis emlékezést, az ígéretek eltorzítását. Iskoláink jelentős részében idén ősszel is elmaradt a venisancte, az ünnepélyes tanévnyitó mise, ami a növendékek egy, vagy rokonfelekezetekhez való tartozását fejezte volna ki. Egykori felsőfokú oktatási intézményeinkben bekövetkezett a relegatio cum infamia, anyanyelvünk szégyenteljes kizárása a fakultások döntő többségéből. Miserere mei Domine (könyörülj rajtam ,Uram)!, de már a sajtóban is ismét hallatja szavát a, magister dixit, a mester mondta ... Egyre több az ignoramus et ignorabimus, vagyis az, amit nem tudunk és nem is fogunk megtudni. Fenyeget bennünket az in integrum restituál (az eredeti állapotba való visszarendeződés). Továbbra is érvényben marad a mundus vult decipi, ergo decipiatur (a világ azt akarja, hogy megcsaljuk, tehát csaljuk meg) törvénye. Az indolencia, az indifferencia és a hurrápatriotizmus lesz ezután is rongyos vitorlája e tájnak? És mindez azért, mert azt mondták az ókoriak, hogy nemo propheta in patria sua, azaz senki sem próféta a saját hazájában? Ilorribile dictu, kimondani is szörnyű, hogy bora ruti, az idő így röpül! Hát meddig kell még várnunk a változásra? Lassacskán odáig jutunk, hogy az üres üzletek láttán így fohászkodunk: omnia mea mecum porto. Amit mi nem így fordítunk, hogy „az az enyém, ami rajtam van”, hanem így: mit veszek magamra, ha az, ami rajtam van, leszakad? Hisz nemcsak politikailag és jogrendszerbelileg, hanem gazdaságilag is ott tartunk, hogy kimondhatjuk: lum proximus ardet — a veszély már közvetlen közelben van. JUHÁSZ ZOLTÁN LATIN ÓRA FELNŐTTEKNEK somMi mm típzmtíSH táma 1990. december 14-én, pénteken nyílt meg a Budavári Palota E épületében a Budapesti Történelmi Múzeum égisze alatt az a kiállítás, melyet a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma és Románia Művelődésügyi Minisztériuma közötti megállapodás alapján jött létre, és csaknem félszáz alkotót vonultatott fel. A tárlatnyitón részt vett hazánk budapesti nagykövete is, beszédet mondott román és magyar nyelven Horváth Andor államtitkár. A tárlat budapesti gazdája Földes Emília, a Budapesti Történelmi Múzeumtól, s a hazai szervezője a temesvári képzőművész, Kariczy Gábor. A tárlat legidősebb kiállítója az 1910-ben született Balla József, a legfiatalabb az 1961-beli Pál Péter Marosvásárhelyről, valamint a Csíkszeredai Koszti István Miklós. A kiállítók: Barabás István, Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Siklódy Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor, Cs. Erdős Tibor, Balla József, Zolcsák Sándor, Gyarmathy János, Bocskay Vince, Albert László, Abody Nagy Béla, Márton Árpád, Nemes László, Bob József, Szász Dorián, Major Gizella, Lukáts Mária, Porzsolt Borbála, Gaál András, Veres Pál, Kopacz Mária, Kusztos Endre, Mérei András, Koszti István Miklós, Kazinczy Gábor, Köröndi Jenő, Benedek István, Molnár Zoltán, Haller József, Deák Ferenc, Lukács Balás Etel, Feszt László, Simon Györgyi, Plugor Sándor, Kancsura István, Balogh Péter, Vinczeffy László, Simon Endre, Mátyás József, Szakáts Béla, Pál Péter, Fekete Zsolt, Györkös Mányi Albert, Kiss Levente, Hunyadi László, Mohi Sándor. Ugyanazok a pénteken az MDF XIV. kerületi székházában szintén erdélyi művészek munkáiból nyílt kisebb tárlat, megnyitóján Németh Géza lelkész mondott ismertetőt. Míg a román főváros magyar képzőművészek tárlatának ad otthont, Szombathelyen fiatal román alkotók munkái láthatók ezekben a napokban. Az Erdély Művészetéért Alapítvány szintén kiállításra készül: pályázatot hirdetett ,meg Erdélyben élő magyar képzőművészek részére. Pályázni lehetett különböző grafikai alkotásokkal és akvarell képekkel. Téma: Szülőföldem, Erdély. Egy művész , legfeljebb 3 művel pályázhatott, amelyeket az alapítvány címére kellett eljuttatni. A beérkezett alkotásokkal vándorkiállítást szerveznek Magyarországon. BÖLÖNI DOMOKOS ■ srömanjai''" " magyar képzőművészek" , * WiM kiállítása r mm I....mmá BÁLINT ZSIGMOND felvételei EGYMÁS VENDÉGEI VOLTUNK EGY ESZTENDŐ A ROMÁNIAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN (A Romániai Magyar Szó szerkesztői RMDSZ-vezetőkkel beszélgettek közös gondokról, feladatokról) (3. oldalon) t o Új sorozat 314 szám 1991. január 4., péntek . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. szerkesztősége ..', 79776 Bukarest 33. .. Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal ára 1. kerület 3 lej Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 LEVÉL WASHINGTONBÓL Mélyen tisztelt Tőkés püspök úr! Köszönöm az ön legutóbbi levelét, amelyben kifejti gondolatait a nemzetközi eseményekről és az ön országában végbement fejlődésről. Az Egyesült Államok teljes mértékben osztja az ön gondjait a romániai demokratikus és gazdasági reformfolyamatokkal, valamint Kelet-Közép Európa jövőjével kapcsolatban. Az Egyesült Államok határozott álláspontot vett fel a politikai pluralizmus, az emberi jogok tisztelete — beleértve a nemzeti kisebbségek tagjainak megvédelmezését is — és a törvényesség védelmében. Reméljük, hogy ez a támogatás, védelem csökkenti majd az elszigetelődés veszélyét, amelyről ön beszámol, és meggyorsítja Romániának egy szabad társadalommá és demokratikus jogálommá való átalakulását, úgy amint az a Helsinki Záróokmányban és a későbbi EBEÉ egyezményekben le lett fektetve. Amint azt ön is tudja, jelenleg is nyommást gyakorolunk a román hatóságokra, hogy olyan konkrét lépéseket tegyenek, melyek jelezhetnék Románia népének és a világnál, a demokrácia melletti elkötelezettségeiket. Továbbra is a valódi demokratikus és gazdaságii reformfolyamatok feltételéhez kötjük a gazdasági segítségnyújtást. Ugyanakkor azonban komoly érdekeltségünket fejezzük ki Románia állampolgárainak jólétét illetően azáltal, hogy párbeszédet folytatunk román személyiségekkel , magánszemélyekkel, kormánytisztviselőkkel, ellenzékiekkel —, segítséget nyújtunk humanitárius célokra, különleges segélytervezeteket kínálunk fel a szabad véleménynyilvánítás, az egyéni jogok és a demokratizálódás előmozdítására. Szorosan figyelemmel kísérjük a romániai eseményeket, beleértve az etnikai és vallási kisebbségekkel való bánásmódot. Abban a hitben és meggyőződésben tesszük ezt, hogy a mód, amint egy ország a kisebbségben levő csoportokkal és egyénekkel bánik, tükrözi annak a különbözőségek iránt tanúsított toleranciáját, valamint az alapvető emberi jogok iránti elkötelezettségét. Ebben az összefüggésben értékelném, ha tudomásunkra jutna bármely romániai kisebbség elleni üldöztetés, vagy megfélemlítés ,hogy így különös figyelmet szentelhessünk neki. Mint mindig, örömmel értékelem az ön személyes meglátásait és nagyra értékelem az ön állandó erőfeszítéseit, melyeket az alapvető emberi jogok érvényesítése és a romániai emberek közötti megbékélés érdekében tesz. Különösen nagyra értékelem az erőfeszítését, hogy kezelésének ideje alatt is írt nekem. Fogadja őszinte jókívánságaimat és mielőbbi felépülést kívánok sérüléséből. őszinte tisztelettel JAMES A. BAKER, IH — Állam- és kormányfők újévi üzenetei — Senkitől sem várhatunk sültgalambot. A hagyományoknak megfelelően szinte kivétel nélkül valamennyi állam vagy kormányfő újévi üzenetben foglalt állást a globális problémákkal kapcsolatban, illetve hazája helyzetét elemezve. Cossága olasz köztársasági elnök az ó esztendő legjelentősebb fejleményének nevezte, hogy Európában megszűnt a szembeállás és kibontakozóban van a népek szabad közössége. Kína 1991-ben is mind szélesebbre tárja kapuit, szívesen látja a világ bármely részéről érkező barátait — jelentette ki Jang Sang-kun kínai elnök. A kelet-európai népekkel való cselekvő hathatós szolidaritásra szólított fel újévi rádió- és tv-beszédében Waldheim osztrák köztársasági elnök. Keleten szociális és nemzeti konfliktusok teszik ingataggá a helyzetet, mert az új demokráciák a (Folytatása a 2. oldalon) ÖBÖL-TÉRSÉG Nincs változás EMBARGÓ-SEGÉLY Az ENSZ BT különbizottsága, amely az Irak elleni szankciók kérdésével foglalkozik, azt javasolta a világszervezet tagállamainak, hogy 18 országnak nyújtsanak azonnali közvetlen technikai, pénzügyi és anyagi segélyt az embargóhoz való csatlakozásuk miatt keletkezett jelentős vesz- teségeik ellensúlyozására. Az illető országok között öt közép-keleteurópai ország — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és Románia — szerepel a listán.