Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)
1991-01-04 / 314. szám
Romániai Magyar Szó • 4 • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Vasárnapi spanyolviasz Mert ugye, ha péntek, akkor szombat. S ha szombat, akkor vasárnap. Vasárnap pedig — semmi. Vagyis hát nagyjából minden zárva. Holott egy átlagintelligenciájú, de kiváló üzleti érzékkel megáldott marketingszakértő — úgy hívják, hogy Tökmag Johnny — már anno dacumát felfedezte, pedig akkor még nem is létezett szabadszombat, hogy vasárnap jobban el lehet adni bizonyos árukat, hogy ne mondjuk: fogyasztási cikkeket , mert a világot azért mégsem szoktuk mindig megenni. Tökmag Johnny mindenfélét árult, mikor mit tudott éppen felhajtani, de aztán szép csendben szakosította az egész családot, az asszony s a lányok virágát, a fiúk tökmagot és napraforgómagot, ő maga pedig, az anyósával — aki jól bírta a pálinkaszagot s a füstöt — gesztenyét sütögetett. És megéltek, és jól éltek, és ma is élnek, kivéve az anyósát, akit megütött a ... (nem a gutta, dehogy!) sógor. Marketingből Tökmag Johnny most is messze lekörözi az elméleti szakembereket. Tökmag Johnny tudja, hogy vasárnap már nem nagyon lehet újságot kapni a városban, ezért idejében összevásárol mindenfélét, nem számít a politikai színezet, legyen jó tarka meg barka, mindenki találhassa meg a kedvenc bolondériáját, mert manapság csak erre ad pénzt a polgár. Aztán így Johnny meggazdagodna, mielőtt a többi, nehezebb kerekű iparos észbe, azaz hajba kapna. Meggazdagodna, ha be tudná fektetni a pénzét. De nem tudja, hanem inkább az ital fekteti be őt (naponta záróra után) mindig más-más sáncba. Hiába, változatosság gyönyörködtet. S most, hogy minden a duplának a triplájába kerül, Tökmag Johnny bizony fűnek-fának adósa. Elfolyik a keresete a piára. Pedig, ha olvasna minket, íme, itt egy jó üzlet. Vasárnap mindent nagy mennyiségben, nagy kínálatban kell árulni és olcsón. Ez a titok. A lapokat, könyveket például. Megtérül! De Johnny nem olvas, csak eladó alfabéta. BÖLÖNI DOMOKOS Január 4, péntek Az évből eltelt: 3 nap Hátra van még: 362 nap Ma Titusz nevű olvasóinkat köszöntjük PÉNTEKI BÖLCSESSÉGÜNK: ■ A szerelem alapja az a balga hiedelem, hogy az egyik nő nem olyan, mint a másik. (R. A. Dickinson). TAVASZIAS TÉL A Központi Meteorológiai Intézettől jelenti Constantin Ticu szolgálatos meteorológus: Enyhülő tendenciára számíthatunk az év első napjaiban. Az égbolt változóan felhős, a Körösök vidékén, Máramarosban, Erdély és Moldva északi részén hangsúlyozottabb felhősödésekre kerül sor, bőséges esővel. Másutt csak elvétve jeleznek szemerkélő esőt. A főleg nyugati irányból fújó szél sebessége elérheti a 80—90 kilométert óránként. Napközben a hőmérsékleti értékek 4—10, az éjszaka folyamán —3 és 3 fok között váltakoznak. Az ország délkeleti részében éjszaka és a reggel folyamán ködképződés lehetséges. Bukarestben is felmelegedik a levegő hőmérséklete, változó felhőzet, gyenge, néha mérsékelt szél várható. A legmagasabb nappali , hőmérséklet 5—7, az éjszakai értékek 0—2 fok körül alakulnak. ....köd. HIRDESSEN RENDSZERESEN a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓban! JÓ TAKARÍTÁST, MŰVÉSZNŐ! Rájár a rúd az értelmiségiekre. Micsoda demokrácia az, ahol a tízosztályos italkimérő ötször annyit keres, mint a tanár, a bányász háromszor annyit, mint a közgrász, a nyomdász kétszer annyit, mint az újságíró? S még örüljünk, hogy egyelőre nem vagyunk munkanélküliek, s pillanatnyilag még szükség van tanárra, közgazdászra, újságíróra, színészre! Egyelőre. Mert olvasom a Népszabadságban, hogy Borsod—Abaúj—Zemplén megyében már kétezer szzellemi foglalkozásúnak nincs állása, Hajdú-Biharban 659 értelmiségi keres állást, de még a jóval kisebb Vas megyében, mely a gazdag osztrák sógorok szomszédságában van, 130 mérnöknek, tanárnak, közgazdásznak nincs munkahelye. Hallom, hogy kivándorolt színészeink többsége már nincs a pályán. Hiába tehetségük, elhivatottságérzetük, munkabírásuk, s lelkükben a nagy tűz! Ott nagyobb a verseny, keményebb a harc. S a szabadverseny jelenlegi szakasza azt bizonyítja, nincs szükség ennyi színészre. Ismerősöm felháborodva közli: hallottam, T. színésznőnk Szegeden takarítást kellett vállaljon, hogy megéljen! Ez már az erdélyiek kisemmizése és megaláztatása! — így felhevült ismerősöm. Van bennem egy ici-pici részvét, de nem hatódom meg. Azt a színésznőt — eléggé ismerem — senki nem űzte el innen, mint ahogy sokakat nem űztek el. Ha csak rosszul értelmezett becsvágya nem. Itt ezrek, tízezrek tapsoltak neki. De milyen színész az, akinek fontosabb a banán, narancs és az Adidas-cipő, mint a taps? S milyen színész az, aki cserben hagyja közönségét? Mert egyelőre itt még szükség van színészre! Egyébként kívánom neki, ne legyen lelkiismeretfurdalása, mikor takarít ! SIKE LAJOS KELLER EMESE Szenzáció — Fantasztikus! Száz lejjel bemerészkedik a piacra! Távirati stílusban B DECEMBER 29—JANUÁR 2 között B Az oktatás- és tudományügyi minisztérium kidolgozta a líceumi felvételik menetrendjét a IX. osztályba. íme: 1991. június 10- én kifüggesztik a helyek számát; június 17—július 2 között beiratkozás (esetleges orvosi vizsga is); június 23—24: kizáró jellegű orvosi vizsga a sportosztályokba; június 28—július 1: képességvizsgák; július 3—5: írásbelik (román, matematika, anyanyelv a nemzetiségi tanulóknak); július 6—7: eredményhirdetés. Nagy a remitencia a szabad sajtó háza táján. Megjegyezzük, a jelenlegi kritikán aluli terjesztéssel ez nem is csoda. Egy példa: Vrancea megyében a novemberi eladatlan lapok mennyisége mintegy 10 tonnára rúg, ami 1 300 000 lej elfekvő értéknek felel meg. A temesvári szakszervezeti vezetők és Temes megyei parlamenti képviselők találkozóján több órás vita után megegyezés született: a parlamenterek továbbítják a megyei választók panaszait a két ház felé. A szilveszteri ünnepekre a pincegazdaságok több mint 3 millió liter bort szállítottak a vendéglátóiparnak, 150 vagon bort a fogyasztóknak, továbbá 370 ezer liter konyakot, 300 liter vermutot, 300 ezer üveg habzóbort és ugyanannyi pálinkát forgalmaztak. Mindezt megtoldották 115 ezer üveg pezsgővel. Ezek után nincs mit csodálkozni az általános másnaposságon. A honvédelmi minisztérium „felszívta a vizet“ Domokos Géza, az RMDSZ országos elnöke tévényilatkozatára, amely az óév utolsó ellenzéki adásában hangzott el. Abban ugyanis azt tette szóvá „dómnál Géza“ (egyebek mellett), hogy a hadgyakorlatokat nem kötelező a katolikus vallásos ünnepek időpontjára időzíteni, ahogy a székelyek lakta megyékben történt, húsvétkor és karácsonykor is. A válaszként közzétett minisztériumi közlemény szerint a hadgyakorlatokat előre elfogadott ütemterv alapján, az ország minden részében tartják, mindenfajta kivételezés nélkül. . Ion Iliescu elnök szilveszter előtt fogadta a Cotroceni-i- palotában a diplomáciai testület hazánkban akkreditált tagjait, hagyományos óévbúcsúztatóra. A pezsgő se hiányzott. A kormány, újévi első nyilatkozatában felmérte: kinevezése óta több mint 80 új törvény kezdeményezője volt, amelyek felét már el is fogadta a parlament. Csak így tovább! EGY MONDATBAN elmondható jókívánságok sorjázzanak itt alább. • Temesvár és az ország lakosságának az „ajándékok hónapjában“, némi árut is a boltokban. • Claudiu Iordache képviselő úrnak azt, hogy ne kényszerüljön kettős, egy temesvári és egy bukaresti szerepre, főleg ha a kettő nem éppen égi*... • A temesvári december 19-i közlemény aláírójának, mindannyiunk érdekében, hogy végre nem csupán a június közepi bukaresti eseményekkel kapcsolatos hivatalos állásfoglalás lásson napvilágot, de — például — a tavalyi temesvári vérengzésekről készített is. • Méltóságos Kräuter Sebestyén római katolikus püspök úrnak sok erőt, egészséget, születésnapjára, az egyház mgújulásáért végzett munkájához. • Lapunknak, a Temesvári Új Szónak, hogy a mostaninál némileg jobb körülmények között élje meg második évfordulóját, az idei elsőn lett világos, hogy sokszorosan megemelt nyomdai költségek és papírárak ellensúlyozására semmilyen központi segítségre nem számíthat. • Szerb hetilapunk a Nasa Recs szerkesztőségének, hogy vegye észre, más szerkesztőségekben tudják, nem csupán belgrádi és újvidéki (novi sadi) tévéműsorok léteznek, de bukaresti, s még budapesti is. Az NBZ-nek, német napilapunknak, hogy Ceausescu továbbra is „vigye“ a lapot, írhatunk bármit, sorozatot vörös vámpírról, ettől a miénk aligha lesz kelendőbb. Mindannyiunknak pedig, hogy tartsunk ki, nem utolsó sorban lapjaink mellett. A kollégák nevében is köszöni. BODÓ BARNA 4. A bejárati épület előszobájában nekiálltam befejezni a Tőkés-ügyről írt cikkemet. Szóba elegyedtem egy 35 év körüli, jó kiállású, balonkabátos úrral, kiderült, hogy ő Oana ezredes, a tv védőinek parancsnoka. Ezek a védők acélsisakban hasaltak a kerítés tövében — nem mondom, amikor észrevettük őket, arra gondoltunk, hogy Marosvásárhelyen már nem ilyen a légkör ... Dána ezredes azt mondta nekem, hogy siessek az írással, mert mindjárt kezdődik a vásár („imediat íncepe bildul“). Rákérdeztem, miféle vásárra (hadderhaddra) céloz — azt mondta, mindjárt jönnek a terroristák, általában este 8- kor kezdik... A jóslat bevált, valóban rá is kezdték. Behúzódtam az egyik szobácskába. Hamarosan igen felerősödött a lövöldözés , Jakabffy és Pál benn is ragadtak a főépületben. Mai ésszel nagyon furcsának találom már azt a tűzpárbajt:először hallottunk egy hangtompítós lövést, amire legalább negyedórán át a katonaság Kalasnyikov géppisztoly-sorozatokkal válaszolt. A tüzelés befejezése után a hangszóró bemondta hogy a mentő jöjjön a hangszóró adóhoz, sebesültet kell elszállítania. Hozzátette, ne féljetek, nem fognak lőni! Vajon honnan tudta ezt a bemondó? A lövöldözés közben is előfordult, hangszórón figyelmeztették a katonákat, ne egymást lőjék. Ez tragédia, tette hozzá a bemondó. Reggel megszólítottam egy bájos, hófehér dzsekis, vöröskeresztes itarszalagos fiatal nőt: mitől véres a dzsekije, sok volt az áldozat? A hölgy azt válaszolta: súlyos esetről nem tud, a vér pedig a Nicu (Ceausescu fia) vére. —Hogyan? • Elmondta, hogy egy szekus hasba, szúrta, amikor a tévéhez hozták, és mint orvos, ő kötözte be. Hozzátette, képzeljem el, Nicu annyira bornírt volt, azért jött Bukarestbe, hogy átvegye a hatalmat. A tévékamerák elé azzal lépett, hogy szózatot intéz a nemzethez, amely őt nagyon szereti. Csak amikor „leprintisorozták“ (lekishercegezték), akkor döbbent rá, hogy behúzták a csőbe, s azért volt annyira bamba. Amikor megkérdeztem Oana ezredest, miért nem lőtték szét a tankágyúval azokat a házakat, amelyekből a terroristák tüzeltek, azt mondta, hátha maradt még lakó a házakban (?). Azt is elmondta, a tévét úgy terveztette Ceausescu, hogy ne lehessen védeni (ha történetesen valaki fondorlattal rá akarná tenni a kezét), a védelmet az utca túloldalán lévő házakból kellett volna biztosítani, s ezek a házak, amelyeket a pártgazdaság újított fel, mind el vannak látva földalatti kijáratokkal, rejtekhelyekkel. Megkérdeztem, nehéz volt elfoglalni a televíziót, volt-e ellenállás? Ah, dehogy, egy egyszerű csavarelfordítás („schimbare de buton“) volt az egész, hangzott a válasz. Oana elmondta, nagyon nehéz a védők helyzete, katonai erősítésre lenne szükség. Amikor hazatértem, közöltem ezt a megyei katonai vezetéssel. Azt válaszolták, legyek nyugodt, nem lesz semmi probléma ... Reggel 8 órakor feltartott kezekkel megközelítettük autóinkat — egy karcolás se érte őket, pedig a ház emeletéről lőttek a katonákra, azok meg vissza. Egy 70—80 méternyi összekötő úton kihajtottunk, és máris kinn voltunk eggy főutcán, ahol zavartalanul zajlott a forgalom (!?) Elmentünk a Scinteia-házba, a Scinteia szerkesztőségébe vittem a cikkemet. Még nem volt legépelve, diktálni kezdtem egy gépírónőnek. Amikor kb. a felénél tartottunk, jött Jakabffy, mondta, hogy azonnal induljunk, mert közelednek a terroristák. Így otthagytam a kéziratot, amelyet december 25- én és 26-án közölt az Adevárullá keresztelt volt pártlap. Egy rövid cikket arról is írtam, hogy Marosvásárhelyen Király Károly vezetésével megalakult a Frátia-Testvériség Demokrata Fórum, amely bejelentette csatlakozását az NMF-hez. Ez az anyag nem fért be a lapba ... Jakabffy elmondta, beszélt Ion Iliescuval, nagyon örült a vásárhelyi híreknek és Király Károlyt be akarja vonni az ország vezetésébe. Predeálon megálltunk ebédelni — Jakabffyt és Polt felismerték, gratuláltak nekik, azt mondták, végre valahára békén hagyják a magyarokat, s milyen jól megférünk majd egymással a demokráciában. Olyan protekciónk volt, hogy a kedvünkért megszegték a szesz, tilalmat és alkoholt szolgáltak fel (csak nekünk!). Ez alkalommal is tapasztaltuk, milyen szeretettel, kedvességgel viszonyultak hozzánk, magyarokhoz a románok. Az is elhangzott, hogy v végre újra lehetett magyarul beszélni a román tévében. Ismétlem, ismeretlen román emberek szavait idézem. December 25-én kellett volna megválasztani a Nemzeti Megmentési Front (NMF) Maros megyei tanácsát. Ezen a választáson Man Nistor megpróbált egy, a valós nemzetiségi összetételt nem tükröző, a régi rendszer egyes kiszolgálóit átmentő tanácsot megválasztatni. Király Károly huszárvágással válaszolt — kivonult a teremből és közzététe tett egy közleményt, amelynek értelmében a megyei, municípiumi, városi és egységenkénti tanácsok bizonyos tagjaival kapcsolatban ellenvetések merültek fel, s ezért helyzetüket majd azokban a munkaközösségekben vitatják meg, amelyekbe tartoznak. Ha leszavazták őket a munkahelyeiken, nem kerülhettek be a január 2-án megválasztandó tanácsba. Ezen a január másodikai gyűlésen, amelyet Király Károly nyitott meg, eléggé éles politikai küzdelem után megválasztották az NMF Maros megyei tanácsát, a tanács pedig a végrehajtó bizottságot. Király Károlyt december 26-án felhívták Bukarestbe, hogy az NMF országos alelnökévé nevezzék ki. Sütő Andrással latolgatták, ki lehetne az a magyar, aki Király helyett a legmagasabb szintű megyei magyar vezető tisztességét betölthetné. Sajnos, rám gondol-dtak. Behívtak Király irodájába és elő-,adták, milyen szerepet szánnaknekem. Azt válaszoltam, én az ügyvédséget nem akarom otthagyni. Mire András és Károly azt felelte, ilyen időkben nincs jogom félreállni, annál is kevésbé, mivel Tőkés László védelmének vállalásával mind a magyarok, mind a románok szemében hiteles emberré váltam. * Király nagyon sietett és rábízott Sütőre, aki a lakására hívott és rábeszélt a rendkívül fontos megbízatás vállalására. A feladatot csak a márciusi választásokig vállaltam el, kijelentve, hogy utána visszamegyek ügyvédnek. Mialatt Király Bukarestben volt, december 27-én távollétében megválaszdották az NMF Marosvásárhelyi tanácsát, melynek elnöke Judea loan mérnök-ezredes, titkára pedig Sabau loan bíró lett (jelenleg Judea a Vatra Romaneasca politikai pártjának, a P.U.N.R.T.-nek alelnöke, Sabou pedig* a magát továbbra is „kulturális“ szer-;*1 vezetnek nevező Vatra Romaneascá alelnöke). Ugyancsak december 27-én alakult meg Marosvásárhelyen Vatra Roma-neascá kultúrbrigád (egészen február 1-ig illegalitásban működött, nem lépetta nyilvánosság elé, de tevékenységének következményei egyre nyilvánosabbak és nyilvánvalóbbak lettek). Az eufóriás napok még tartottak. Ha láttuk is, hogy nem mindenkinek tetszik az új kurzus, a visszarendeződés híveit egyelőre félresöpörte a népakaarat. Nyíltan nem is próbáltak szembe-, szállni a demokratizálódást követelő e-erőkkel. Marosvásárhelyen nemcsak a l’ Vatra Româneasca alakult meg (amiről, még nem hallottunk), hanem a Vatra, folyóirat és a Látó (az Igaz szó, Hajdú Győző irodalmi folyóiratának utódja), kezdeményezésére létrejött a román és a magyar demokratikus értelmiség Barátság Platformja. December 26-án gyűltünk össze, és teljes nyíltsággal beszéltük meg fájó pontjainkat, határoztuk el, hogy mindent megteszünk a régi görcsök oldásáért, az, új magyar—román viszony kialakításáért. (Folytatjuk) KINCSES ELŐD Marosvásárhely fekete márciusa .Szatmár megyéből • Úgy hírlik egy-két faluban feléledtek a régi farsangi hagyományok és szilveszter éjszakáján behajtották a farsangot, amikor is ilyesmiket kiabáltak. ..Akinek van szép lánya, hajtsa ki a csordába!“. . Most kaptuk a hírt, a karácsony mégse volt olyan békés minden faluban, mint ahogy jeleztük —, a turci pálinka hazájában például több embert megkéseltek, tegyük hozzá nem etnikai okokból. • Az év utolsó estéjén és az új esztendő első napjaiban jó szórakozást ígért a szatmári színház magyar társulata. Szabad a vásár címmel Rejtő Jenő kabaréjeleneteiből mutatott be egy két és fél órás műsort. • A nyomdai nyomorúság miatt lelkes színházbarátok vállalták fel a színház műsorfüzeteinek készítését, nevesen Halász Géza és Gábor Nyíregyházáról, akik a G-Print Iroda, a Mezőbank, a Nyíregyházi Papírgyár és a Tallér Kisszövetkezet jótékony segítségével rövid idő alatt kiadják a szükséges műsorfüzeteket. • Banán hisztéria volt nálunk az elmúlt napokban, amihez a rémhírt, illetve a háttért az a banánszállítmány szolgáltatta, ami a Faipari Vállalathoz érkezett egy külföldi klienstől, méghozzá bútorért, persze, hogy a vállalat saját dolgozóit igyekezett kiszolgálni. Az előirányzott 609 állami lakás helyett csak 460- at sikerült átadni 1990-ben, s még ennél is szomorúbb, hogy semmi más szociális vagy kulturális objektumot nem tudott az építő befejezni. SIKE LAJOS SIKERÉLMÉNY...! Amikor még tisztes szegénységben éltünk, és ha nem is minőségi, de az élethez feltétlenül szükséges használati cikkeket bármikor és bárhol beszerezhettük, akkor, ha egy idegen városba utaztam, az utcák, épületek, templomok, parkok, múzeumok hangulatát kerestem. Az emberek öltözetében, beszédmódjában a másságnak, a kirakatokban a helyi ízlésnek, az újdonságoknak örvendtem. Nos, nemrég egy olyan erdélyi városba utaztam, ahová régóta vágyódtam — gyermekkoromban jártam ott utoljára — és amikor élményeimről faggattak itthon, nem hangulatokról számoltam be, hanem bevásárlási sikerélzményeim tárgyait szedtem elő nagy büszkén. S, amikor a szánalmasan silány árut szemügyre vettem, akkor rémültem meg önmagamtól: beteg vagyok — utolért a járvány, ami szájról szájra terjed és neve: „vegyük meg ma, mert holnap ez se lesz." Hogyan is volt? Amikor kiértem a főtérre, valami volt a levegőben, mindenki tolongott, ki-beáramlott az üzletek ajtóin. Percek alatt rámszakadt a ragályos betegség — mit nekem épületek, templomok, parkok — szemlélődő turistából loholó, szaglászó vásárlóvá vedlettem. « . .. Átkozott (vagy áldott?) az a perc, amikor egy olyan üres üzletbe tévedtem, ahol a kiszolgálók udvariasan távozásra szólítottak, mondván, hogy óvatosságból a bejárati ajtóhoz állítják a pultot, mert villanyégőt kaptak! A győzelem boldog érzése hatalmasodott el rajtam, ott álltam az üzlet előtt egyedül, figyelvén, kit ajándékozzak meg ezzel az értékes információval? Amikor végre kiszemeltem egy megnyerő külsejű hölgyet, elszabadult a pokol, mert ő hangos felkendezéssel szórta világgá a nagy hírt: Emberek, villanyégőt osztanak! ! ! Pár perc teltén, százméteres sor elején állhattam, még mindig a boldog győztes érzésével, amíg belém nem mart a félelem: mi lesz, ha egy óra múlva sem nyitják meg a mennyország kapuját, és az egyre hoszszabb sor minden fellázadt tagja rám támad a téves információért? Ez a stressz és aztán a vásárlás boldogsága vette el az eszemet, mert amikor a zsákmánnyal tovább sétálhattam volna, várost csodálni, azon kaptam magam, hogy újabb és újabb üzletben járok — hátha ismét szerencsém lesz ... Déli harangszókor indultam városnézni, esti záróráig tartott ez a krízis. Nem untatom önöket a részletekkel, inkább felsorolom, mi került a karácsonyfa alá: négy, különböző méretű konyhakés (ugyanis mindenki vette, talán tudnak valamit!), két nyugágy (még „régi“ áron, s mert szép a textilanyaguk, ilyen színeket régóta nem láttam), természetesen villanyégők, ezeknek mindenki örvendeni fog, és egy jó minőségű, de halálosan piszkos férfiing (mert egy nagy üzletben ez volt az egyetlen darab, már rég letapogatták róla a csomagolást, de tovább tapogatták, mert más áru nem lévén, ha már betér az ember, legalább megfog valamit). Hát én ezt is megvettem, mert tudtam, ilyen inget sehol a világon nem lehet kapni — tehát ismét szerencsém volt. Végezetül, ha valaki megirigyelte volna vásárlói sikereimet, előre figyelmeztetem: ne zaklassák az újságot, nem árulom el, melyik városban vásároltam ennyi mindent. A járvány így is terjedőben, magam sem gyógyultam ki teljesen — hallottam, hogy még lehet kapni egy bizonyos városban egy darab széket, csak egy lába hiányzik, de azt pótolni lehet. Remélem, a vadászat eredményes lesz, már négy napja nem volt sikerélményem! VÁLI ÉVA romániai magyarság szolgálatában (Folytatása a 3. oldalon) Zonda Attila RMDSZ-képviselő a vita során olykor átlépett a szomszédos helyiségbe, s az esti tévéhíradó gerjesztette gondolatait osztja meg velünk. Egy varrás úr * arról szónokolt ugyanis perceken át a nézősereg előtt, hogy Románia általános csődhelyzetének oka a románság kiveszett nemzeti tudata, amit azon nyomban föl kell éleszteni. Ennek érdekében heti két órányi adásidőt kér, állítólag már ígérete is van rá... Zonda úr ezt hallva döbbent rá arra, hogy a Vatra elsősorban nem is a kisebbségek, hanem a román nép veszélyeztetője, annak az érdekei ellen dolgozik ... Kéri egyben, hogy a Magyar Szó figyelje fokozottabban az RMDSZ pártközi kapcsolatait, illetve a képviselők áldozatos munkáját, erősítvén a választók hitét a parlamenti csapatban, a vezetőségben. Mert igenis ,dolgoznak. Varga Attila RMDSZ-képviselő a bírálat számára a középutat javasolja: ne romboljon, de ne rejtse el a realitásokat. A lap jövőbe mutató helyzetelemzésekkel, törvényismertetőkkel növelhetné hatóerejét. „Beszélünk a szervezet gazdasági programjáról s a gazdasági szakemberünk azt mondja, hogy az jó, egy másik, szintén szakember meg azt, hogy nem létezik, csak Domokos Géza: „Nem válaszoltunk a Bodó Barna kérdésére. Meddig mehetünk el a kritikában?“ Hangok: „Ameddig el bírunk menni!“ Újabb hangok: „Akik dolgoznak, azokat ne sértse, akik nem dolgoznak, azokat ébressze fel." Tokay György: „Ez nem a Bodó kérdése, ez egy alapkérdés. Csak ő tette fel. Ha valakit bírálni kell, és erre mutatott rá Borsos kolléga, akkor a saját sorainkból azokat kell bírálnunk, akik a visszahúzó erők oldalán állnak. Ami a szervezetet magát illeti, nyugodt lelkiismerettel állhatunk a választók elé. Más kérdés, hogy nem mindannyiunknak sikerült ehhez kellő publicitást teremteni... A lat foglalkozzon többet a szakbizottsági munkával, mert az ott dolgozó embereket megszólaltatni nem tilos. S állítom, nagy kaliberű szakembereink vannak ott...“ Domokos Géza: „Igaztalanok lennénk, ha nem köszönnénk meg a Romániai Magyar Szónak azt, hogy bár független lap, kezdettől fogva támogatta az RMDSZ-t. Közölte a dokumentumait, segítette szándékait, a választások után képviselőit. Persze, sok mindenről írhatott volna jobban, elmélyültebben, érdekesebben a lap. De nem hiszem, hogy szakmai tanácsokat kell adnunk a szerkesztőknek. Fontos, hogy tőlünk minél több információt kapjanak. És éppen mert független lap, ennek a jegyében próbálja olykor alaposabban mérlegelni állásfoglalásait... Bírálat ért minket hasábjain azért, hogy nem működünk együtt mint célprogram. Érzésem szerint, akkor lesz ilyen programunk, ha ezt hozzáigazítjuk a meglévő törvényekhez, keretekhez.“ Czédli József, az RMDSZ gazdasági igazgatója ugyancsak fontosnak véli a lap szerepét abban, hogy a törvények, amelyeket képviselőink kiharcolnak, az újság révén eljussanak az olvasókhoz. „Mert nem csak azok a törvények léteznek, amiket jelenleg a parlament elfogad — hangsúlyozza—, a kormánynak megnövelt hatásköre van, s olyan határozatokat hoz, hogy megállj az ész! A kormányhatározat után pedigjön a pénzügyminisztérium. Itt van a 750 lites fizetéspótlék, amit lényegében a vállalatoknak kell kigazdálkodniuk, s ez azt is jelenti, hogy a nyereségrészesedés rovására megy. Igen ám, de a törvényben az állt, hogy az összeg adó- és társadalombiztosítás-mentes. A pénzügyminisztérium mégis kiadta a rendeletet, hogy igenis, adót ii és társadalombiztosítást kell utána fizetni! Az embereket erről is föl kell világosítani.“ A továbbiakban javasolja, hogy a tulipán vállalat által hirdetett gazdaságii és jogi tanácsadás nyersanyagát hasznosítsuk a lapban, mert minden felvetett probléma másokat is érdekelhet. Ion Cojáról van szó, a Fronttal, majd azért, hogy nem mutattuk ki a kormányzásban való részvételi készségünket Nem arról van szó, hogy ne bírják az RMDSZ-t, ez nem csak elemi jogú , de mi is elvárjuk tőlük. Ha lehet, a zavarkeltést próbálják elkerülni... Külön t£ma a Borsos Géza gondja. Valóban, mind magyarok vagyunk, fogjunk össze. De a romániai magyar társadalom sem mindenben egységes. Különböznek a felelősségek, az emlékek, a múltban elkövetett hibák súlya. Másképpen látjuk a megtett utat. S másképpen ítélhetjük meg az előttünk álló feladatokat, vannak közöttünk meggyőződésben eltérések. Minderről keveset ,vagy egyáltalán nem beszélünk. Egység-kényszerpályán mozgunk. S akkor? Mit tegyünk ilyen helyzetben? Válaszom: induljunk ki életünk valóságából, de föltétlenül gyakorolni kell a kritikai ellenőrzést mindennel és mindenkivel szemben, különbenaz RMDSZ-t kikezdi a stagnálás, a bürokrácia. Meggyőződésem, hogy szövetségünkre még fontos szerep vár a demokráciáért vívott harcban, a magyarság érdekképviseletében. Azzal a feltétellel, hogy a kritika, az önkorrekcióra való hajlam, a világos beszéd igénye meglegyen mind a tagságban, mind a vezetésben. És ahol viszszahúzó, gyengítő erőket látunk, mondjuk ki, a Magyar Szó is, az RMDSZ is, hogy ez nem kell, ez nem válik javára sem a demokráciának, sem a magyarság jövőjének. S a felelősöket, ha vannak, nevezzük bátran a nevükön. Még akkor is, ha mondjuk Domokos Gézának hívják.“ is. Néven nevezni a felelősöket ! . A magunk részéről csak az alábbiakat fűznnénk a megbeszéléshez: ,’*? én- sorozatunk egy esztendejének elteltét — akárcsak az RMDSZ egy éves létét — önmagában eredménynek könyveljük el; olyan tőkének, melyyt, megpróbálta kiegyenlíteni a romániai magyarság által nyújtott erkölcsi-társadalmi hitelt Hogy mennyiben sikerült, ezt az olvasókra bíznánk. 2) A második esztendő küszöbén is hangsúlyozzuk: a végsőkig nyitottak, akarunk maradni minden nézet, vélemény, álláspont és elgondolás előtt, amely jószándékúan előmozdítani kívánja a romániai magyarság ügyét. ( 3) Megszívlelünk minden épkézláb javaslatot, ötletet, felszólítást, ami munkánkkal kapcsolatos. ..; 4) Várjuk az olvasó véleményét, állásfoglalását a mindannyiunkat érintő kérdésekben, a legprózaibbaktól a sorskérdésekig. , 5) És reménykedünk! A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztőbizottsága: Román Győző, Sike Lajos (Szatmár), Székely László (főszerkesztő-helyettes). (főszerkesztő), Kiss Zsuzsa (szerkesztőségi főtitkár), Marosi Barna (Marosvásárhely), Bodó Barna (Temesvár), Cseke Gábor, Deák Levente (Déva), Gyarmath János Nyomda: Combinatul Poligrafic București 40 342 m