Romániai Magyar Szó, 1991. február (3. évfolyam, 338-361. szám)

1991-02-01 / 338. szám

1991. február 1. AZ RMSZ ÚJRA KÉRDEZ HOGY SZŰK A PARLAMENTBEN? Július eleji ígéretünkből híyen most újra felkerestük az RMDSZ szenátorait és képviselőit az alábbi kérdésekkel: 1) Amióta körkérdésünkre adott válaszai megjelentek a lapokon, s bennük a lakcíme, telefonszáma, hányan zavarták önt személyesen lakásán/telefonon? Volt-e valamilyen negatív hatása az akkori sajtónyilvánosságnak ? 2) Az eltelt hat hónap parlamenti szüneteiben (vakáció, hétvégek), milyen programja volt, milyen közérdekű tevékenységet fejtett ki választói körében? 3) Személyre szóló kérdés (a rajzok alatt). 4) Hány ízben hiányzott a parlamenti ülésszakokról, és milyen okokból kifolyólag. 5) Amennyiben egy választója most kihallgatást kérne öntől, és azt kérdezné: „Mire büszke személyesen e hat hónapból, és miért szégyenkezik?" —, mit válaszolna neki, hogy meggyőző legyen? 6) Próbálja meg néhány kézzelfogható adattal érzékeltetni, „láthatóvá" tenni képviselői tevékenységét, annak eredményességét. 7) Mi a véleménye az RMDSZ-frakció eddigi politizálási gyakorlatáról? 8) Mit üzen másffél év elteltével választóinak, a romániai magyarságnak? (A válaszokat beérkezésük sorrendjében közöljük.) Milyen stádiumban található az ön által júniusban sürgetett, igen fontosnak ítélt önrendelkezési és önigazgatási törvény? 1. Meglehetősen sokan keresnek fel közösségünk sorskérdéseit érintő nagyobb, vagy a mindennapok gondjaihoz kötődő kisebb ügyekkel. Persze ez utóbbiak legalább oly fontosak, ha nem fontosabbak számomra, mint az előbbiek, hiszen azok a „nagy“ dolgok, melyek olykor túlzottan lekötik energiánkat túlhangsúlyozásuk olykor önigazolásnak is tűnhet, éppen a hétköznapi, emberi „kis“ ügyeken keresztül nyerhetik el valós dimenzióikét. Szóval elég gyakoriak a telefonhívások, „ötperces" látogatások, azt azonban nem állíthatom, hogy az otthon töltött hétvégek zajossága pusztán az említett szövegnek köszönhető. Az elmúlt tíz esztendőben újságíróként is nagyon sokan kerestek fel gondjaikkal, s ahol lehetett, mindig igyekeztem — az akkori hatalmasokkal küszködve is — segíteni. Azután, a tavaly december 22-én megfogalmazott, a kolozsvári Szabadság második számában közölt — így tehát magyarságunk ébredésének első mozzanataként számon tartható — Hívó Szó új fejezetet nyitott e kapcsolattartásban is. A december 24- én létrejött kolozsvári szervezetünk alakuló ülésének választottjaként kaptam titkári megbízatást — az elnök Kántor Lajos lett —, s a szervezet építésének máig tartó Kőmíves Kelemen-i munkája ismét nagyon sok emberrel hozott össze. Számoktól eltekintenék. A hivatkozási alapnak tekintett szövegnek egyetlen negatív hatása volt.. Otthon egyesek — szándékosan vagy minden szándéktól mentesen — kifogásolták azon kijelentésemet, hogy ha valaha is eszembe jutna valamilyen pártba beiratkozni, akkor az csupán egy ökológus, természetvédő politikai platform lenne. Én ezzel,jthélységes természet-szeretetemet serettem volna hangsúlyozni, mely életre szóló. Ők viszont az RMDSZ-hez való hűtlenségem jeleként értelmezték- Istenem! 2. Heti programom: hétfőtől csütörtökig parlamenti ülések, a szokásos éjszakába nyújtott frakcióülésekkel, esténkénti munkamegbeszélésekkel, országos kapcsolattartással, telefonálgatással, szélmalomharccal; péntektől vasárnapig otthoni munka, az RMDSZ Főtitkárságán, amely , szerény eredménnyel, nehéz anyagi, körülmények között próbálja felvenni a küzdelmet a nagyváradi kongresszuson átöröklött helyenkénti belső anarchiával, több körzetben tapasztalható szervezetlenséggel, rosszul értelmezett megyei autonómiával, no meg azzal a közegellenállással, amelyet egyeseknek személyes ambícióktól fűtve érdekében áll tovább éltetni. Ezt a programot a választókkal való találkozások, körzeti és megyei munkaüléseken való részvétel „gazdagítja“. És heti néhány óra a család körében telik el... 3. A jelenlegi kontúz belpolitikai körülmények között, amikor a kormányzó pártnak, általában a vezetésnek nem érdeke a civil társadalmi szerveződés valódi kereteinek kialakítása, törvényesítése, e tekintetben minimális az előrelépés. " 4. A házszabály minden képviselő számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy ülésszakonként 15 napot hiányozzék, megfelelő indoklással. Nos, én ezt maximálisankihasználtam", két alkalommal külföldi hivatalos meghívásnak tettem eleget, a többi időt az országos szervezési ügyek megoldásával, a főtitkársági adminisztráció kialakításának háládatlan munkájával töltöttem. ~‘',y 5. Büszke vagyok arra, hogy politikai megnyilatkozásaink következetességével — konkrét eredményeink szegényessége ellenére is — sikerült megőriznünk mind bel-, mind pedig külföldön szervezetünk tekintélyét. A román extrémizmus nem azért támad annyiszor minket, mert gyengék vagyunk, hanem azért, mert egyre nyilvánvalóbb számára is, hogy szándékaink tiszták és igényeink jogosak. Büszke vagyok továbbá arra, hogy tucatnyi tagszervezetünk alakult meg, a legtöbbjükben komoly munka folyik. Szégyellenem kell ugyanakkor, hogy nem sikerült megfékezni a nagyméretű kivándorlást, nem tudtuk visszaadni az emberek hitét abban, hogy itthon maradni és jövőnkért itt , tevékenykedni értelmesebb, mint „felkötni a nyúlcipőt". Szégyellenem kell, hogy a középnemzedék annyira passzív továbbra is a szervezeti életben, s kellemetlen az is, hogy RMDSZ-színekben egyesek igyekeztek saját kis pecsenyéjüket sütögetni, gyerekeik külföldi iskoláztatásának elintézésétől az utazgatásokon át műszaki berendezések beszerzéséig. Meggyőző mindig az, ami őszinte. Így azt szeretném, ha mindenki belátná, hogy negyvenéves balkanizálódásunk nem maradhatott nyomtalan, belső korlátaink (is) tesznek olyanokká, amilyenek vagyunk. 6. A Képviselőház gazdasági szakbizottságába osztattam be, így a munkacsoport munkálataiban igyekeztem aktivizálódni Pécsi Ferenc és Incze Béla képviselőtársaim társaságában. Szakemberekkel folytatott otthoni konzultációk alapján próbálunk módosító, jobbító javaslatokat fűzni a törvény,tervezetek paragrafusaihoz, több-kevesebb sikerrel. Részvételünk — helyzetünkből fakadóan — korrektív lehet, a piacgazdálkodásért küzdünk, amely nélkül elképzelhetetlen, a gazdasági fellendülés. Eredmény, hogy e munkacsoportban ma már a reform hívei vannak túlsúlyban. Ez a mi „szereplésünknek" is köszönhető. Néhány „beugrásom" a plénumokon jobbára véletlenszerű volt. Akkor következett be, amikor olykor — talán szervezetlenségünkből is fakadó — vákuumot kellett kitölteni, s erre a társaktól pont én kaptam megbízást. Frakciónk egyébként — mások fogalmazták meg, tehát nem öndicséret — minden szervezési hiányossága ellenére, az egyik legkomolyabban dolgozó csoport a Házban, az ellenzékben. 7. Parlamenti csoportunk eddigi politizálásával kapcsolatosan otthon is, körünkben is megoszlanak a vélemények. Én mindenképp egy aktívabb, határozottabb, kevésbé kiváró, kevésbé rögtönzésekre épülő politizálás híve lennék. Sajnos, ennek a nyilvánvalóan létező alternatív vonalnak az eddigiekben nem sikerült érvényt szereznünk, s a „felmutatás" hiányában nyilván el sem várható, hogy a társak egyre szélesebb körében legitimizálódjon. Ez a vonulat — úgy érzem — aktivizálódóban van, s biztos vagyok benne, hogy el fogja tudni, fogadtatni magát. Hiszen lehetővé tenné, hogy fél esztendő után végre megtaláljuk és alkalmazzuk azt a "mindenes" titkárunkat, akit a Parlament már június óta fizetne, biztosítaná MISZSZ-es képviselőink és több „korosabb" társunk számára is, hogy az eddiginél otthonosabban érezzék magukat a csoportban, szabadabban fogalmazzák meg elképzeléseiket, politikai szövegeiket, jobban és őszintébben áramlanának körünkben az információk. Nem csupán az állandó és határozottan érvelővédekezést, hanem a kezdeményezés kockázatát is határozottabban fel kellene vállalnunk. 8. Én hittem azt, hogy egyszer vége lesz az embertelen, arctalan kommunista népámításnak. Hiszem, hogy van értelme a jelenlegi építkezésünknek, kínlódásainknak. Csak ocsúdni tudnánk a steril vagdalkozásból, az önpusztító letargiából. PILLICH LÁSZLÓ képviselő úr,AKTÍVABB és nem kiváló politizálás híve lennék** ÚJÉVI LEVÉL (Folytatás az 1. oldalról): üzletekben árukínálat van, stabilizált árakkal, ez lassan, de biztosan gúzsba köti a feketézőket, akik pillanatnyilag az ország legnagyobb ellenségei. Ne áltassuk magunkat, a csoda nem fog segíteni. Ha az ún. ellenzék nem tudja ,rövid időn belül a kormányzást átvenni, úgy nem marad más hátra, mint közös erővel egy nagyon gyors és hatásos program kidolgozása, melyből szerény véleményünk szerint, nem hiányozhatnak a fenti pontok. Írásom elsősorban az erdélyi és az országbanás részén élő magyarokhoz szól, de res ■ilélem, román körökben is felfigyelnek arra, hogy nemcsak a román emigráció részéről, de más területről is akadnak csoportok, személyek, akik aggódó érdeklődéssel figyelik a román életforma újraalakulását. A legutóbbi dokumentumfilm a német TV-ben, melyet David Esrig, a disszidens színházi szakember rendezett, ismét felhívta a figyelmet Romániára. A Ceausescu-idők perverzitásait már sokszor láthatta a német televízió-néző, de a forradalom utáni „sötétség“ mind jobban megrémíti az embereket. Ha a Román-kormány a jövőben aranyat osztana az utcán népének, akkor sem tudná a júniusi bányásznapok borzalmait az emberek emlékezetéből kitörölni. Szerettem volna újévre valami szépet írni! De ezek a gondolatok, melyeket itt papírra vetettem, nem hagyták a szép gondolatokat előtérbe jutni. Talán húsvétra minden szebbre és jobbra fordul. Mert az optimista szemlélet, még ebben a bizonytalannak ígérkező időszakban is, helyénvalóbb, mint ölbe tett kézzel siránkozva megvárni, hátha egyszer minden jóra fordul. Egy olyan új esztendőt kívánok Románia lakosságának, mely végre meghozza a kibontakozás lehetőségét, de ehhez még csak azt a régi mondást fűzném hozzá, segíts magadon, Isten is megsegít. SZERK. MEGJ.: A múlt év decemberében kelt levelet január 28-án kézbesítette a posta. 19. A kapualjban, a földszinten, kb. félórát várakoztak Sütőék Scrieciu, Judea és Gambrea rendőrfőnök társaságában. Az indulás késleltetésének állítólagos oka az volt, hogy a teherautó előtti utat nem sikerült a tömegtől megtisztítani, s így az nem tudott elindulni. Látva, hogy milyen kevés katona és rendőr áll sorfalat a kapu és a teherautó közötti, 4—5 méteres sávon. Sütő azt kérte Scrieciutól, rendeljen ki még legalább száz katonát. Scrieciu azt válaszolta, hogy ez nem áll módjában. Végül Judea közölte,hogy indulhatnak. Elsőként Sütő indult a teherautó felé, mögötte a többi magyar. Néhány lépés után Judea eltűnt Sütő mellől. Az indulás előtt Scrieciu azt ajánlotta Sütőnek, egyezzen bele, hogy közölje a tömeggel: a rendőrség letartóztatta a magyarokat, akiket mint letartóztatásban lévő személyeket szállítanak el. Sütő ezt a megalázó ajánlatot visszautasította. A kapun kilépve Vasile Tira őrnagy azt kiáltotta: vegyétek kezelésbe! Erre egy, a kapu sarkában álló személy — valószínűleg fémtárggyal — úgy fültövön ütötte Sütőt, hogy kb. 1—2 métert hason csúszva zuhant a járdára. A tömeg pedig azt ordította: kijött az öreg (tehát megbeszélt terv alapján várták Sütőt). Ettől a magyar csoport nagy része megijedt, és visszafutott a kapu alá. Mindössze 2—3 ember került fel a teherautó rakterére, akik Sütőt is földobták. Ott mindössze egy katona volt. Ekkor a románok leszaggatták a ponyvát, felugráltak a teherautóra és minden oldalról ütlegelni, rúgni kezdték Sütőt és a másik két személyt. A teherautón lévő katona védeni próbálta Sütőéket, de az ütlegelés közben ő maga is ráesett a letepert Sütőre és Juhásznéra. Valószínűleg a katona védelmére egy kb. 7—8 tagú katonacsapat felugrott a teherautóra és kezdte letaszigálni a támadókat, miközben rákiabáltak a sofőrre, hogy indítson már. Elindultak a sürgősségi klinikára, ahol az orvosok mind attól rettegtek, a székház előtt örjöngő tömeg Sütő után berohan a kórházba is. Kérték, hogy Sütőt vigyék át a kaszárnya területére. Az illetékes katonatiszt ezt megtagadta, mondván, hogy nem vállalhat Sütő életéért felelősséget. Ezért Sütőt hajnalban repülőgéppel Bukarestbe szállították. Az ottani katonakórházban meglátogatta Ion Iliescu. Sajnálatát fejezte ki Sütő feleségének, Évának is. Azt mondta, nyugodjon meg, a tetteseket példásan meg fogják büntetni, a meglévő film- és fotófelvételek alapján a vizsgálatot lefolytatják, a bűnösöket azonosítják. Miután Sütő András visszatért Amerikából Marosvásárhelyre, elmondták neki, hogy a teherautón való ütlegelése után egy személy odament Judeához és jelentette neki, hogy végeztek. Sütőt agyonverték. Judea a tenyerével tapasztotta be a száját, mondván: hallgass! Röviddel a Sütővel való leszámolás után, mint akik jól végezték dolgukat, eltávoztak a felfegyverzett lincselek, s így a padláson maradt — mintegy 60 ember — békésen távozhatott. A március 19-i marosvásárhelyi eseményekről csak néhány mondatban számolt be a román sajtó és televízió, de a 20-i pogrom után már úgy tettek, mintha 19-én mi sem történt volna. Kivétel a marosvásárhelyi Cuvintul Liber; ez olyan cikket közölt, mely szerint a Régen környékéről beszállított román parasztoknak semmi közük sincs Sütő Andrásék megtámadásához, mert ők jóval azelőtt hazamentek már, mielőtt „az ismeretlen személyeket" valaki is bántalmazta volna. Ez a szerecsenmosdatás még Judea Joan mérnökezredest is kellemetlen helyzetbe hozta, tudniillik, ha a tettesek nem a „hodákiak" (az idézőjelet azért tettem, mert az agresszorokat legalább 10 faluból szállították be, tehát „a hodáki" egy gyűjtőfogalom), akkor büntetőjogilag másnak kell viselnie a felelősséget (történetesen például Judea ezredesnek vagy Scrieciu tábornoknak). Ilyen körülmények között született meg a válaszadás jogát semmibevevő román sajtó által visszautasított, de a marosvásárhelyi Népújságban leközölt Judea-válaszcikk (...) A „hivatalos“ Románia és propaganda gépezete a tényekkel mit sem törődve, a márciusi eseményeket igyekezett a szomszéd számlájára írni. Előrángatta a jól ismert magyar „beavatkozásról“ szóló vádaskodásokat. Az állítólagos „magyar turisták" szerepét — amit azóta is állandóan emleget a szélsőséges román sajtó — mér március 16-án megcáfolta a marosvásárhelyi rádió magyar adásában román nyelven Irste Gavril ezredes, Szatmár megye rendőrfőnöke. (...) Ami az állítólagos magyar turisták jelenlétének tényét illeti, csupán annyi igazság van az állítás mögött, hogy a nemzetiségi és gazdasági elnyomás elől Magyarországra áttelepült magyarok kihasználták a március 15-i ünnepnapot, és a két hétvégi munkaszüneti nappal összekötve, hazautaztak rokonlátogatásra. Ezek az emberek 18-án, vasárnap mindnyájan hazatértek, hétfő, 19. munkanap volt, a halálos áldozatokkal járó pogrom pedig március 20-án, kedden zajlott le! A mai napig Judea és Irsic ezredesek őszinte vallomásai román nyelven (román adásban) nem láttak napvilágot! E szükséges tisztázás után nézzük meg, mi történt másnap, hogy zajlott le a marosvásárhelyi tragédia (természetesen magyar turisták részvétele nélkül). Március 20. krónikája: Délután, 18 órakor kapcsolódtam az eseményekbe, ezért a korábban történteket video- és hangfelvételek felidézésével dokumentálom." A városban futótűzként terjedt el Sütő Andrásék vandál bántalmazásának, s az RMDSZ- székház ostromának híre. A magyar munkások egy emberként letették a munkát és elindultak a főtérre, a városháza épülete (a megyei Egységtanács székháza) elé. Az RMDSZ megyei vezetősége szerette volna ezt a tömeget az utcáról a gyárakba visszavinni, azért, hogy a várható román provokáció ne válthassa ki azokat az erőszakos összetűzéseket, amelyeket, jól tudták, mindenáron ki akarnak robbantani. Ezért született meg az a sztrájkfelhívás, amely a 4 pontban foglalt követelések teljesítéséig ülősztrájkra és otthonmaradásra szólította fel a marosvásárhelyi maagyarságot. A követeléseket a marosvásárhelyi rádió magyar adásiban 9.30- kor Káli Király István, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnöke olvasta fel. A szöveg így szólt: (...) Követeléseink: Eg). A nemzetiségi követelések azonnali és torzításmentes bemutatása a román televízióban szakembereink bevonásával. A Román Televíziót és Rádiót, a Cuvintul Liber című napilapot felelőssé tesszük a mai súlyos helyzet kialakulásáért, mivel rendszeresen félretájékoztatták az országos közvéleményt, valamint a megye román lakosságát. Kettő. A városi és megyei Nemzeti Egységtanácsból mondjanak le polgári és közéleti tisztségeikről azok, akik felelősek a Kincses Előd lemondatásával kezdődő pogrom megszervezéséért, név szerint Judea loan, mérnökezredes, Tira Vasile őrnagy és Scrieciu loan tartalékos vezérőrnagy. Három. Passzív és kollaboráns magatartása miatt a rendőrséget felelőssé, betesszük az okozott erkölcsi és anyagi szerokért, valamint ártatlan magyarú embereknek okozott súlyos testi ' sérüve ü lésekért. Négy. Követeljük a tüntetéssorozatot szervező Vatra Románeascá’ : Szövetség törvényen kívül helyezését»' és bűnvádi eljárás megindítását mind* • azok ellen, akik megszervezték a fejszével, husánggal, vasvillával felfegy- e» vérzett tömeg által elkövetett pogro,- gsmot Marosvásárhelyen. Felkérjük a lap--’kosságot, hogy tartózkodjon az egyéni, kezdeményezésektől, óvakodjon minden erőszakos megnyilvánulástól és provokációtól. Az RMDSZ Maros megyei Intézőbizottsága. (Folytatjuk) KINCSES ELŐD Marosvásárhely fekete márciusa Az RMDSZ marosvásárhelyi székháza a március 19-i vandál támadás után KARÁCSONYI ZSIGMOND felvételr ]i Romániai Magyar Szó • 3 A MAROSVÁSÁRHELYI JELENTÉS FÜGGELÉKEI 9 Igaz, hogy a bukaresti televízió január 28—29-i adásában, a hétfőről keddre virradó éjszaka folyamán teljes egészében beolvasták a jelentés és a függelékek szövegét, nem valószínű, hogy épeszű embernek a napi munka után volt még ereje lankadatlan figyelemmel végighallgatni a többórás felolvasást. ígéretünkhöz híven mi tovább folytatjuk a szövegek — bár kissé elhúzódó, de biztos — közlését. I./1. sz. függelék Nem egyéb a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa Végrehajtó Bürója határozatának szövegénél, amit Ion Iliescu elnök írt alá a vásárhelyi események kivizsgálására alakított bizottságról. (Lásd RMSZ. 1990 / 75. szám) I. / 3. sz. függelék Az előbb említett szerv Nyilatkozata a vásárhelyi eseményekkel kapcsolatban. (Lásd RMSZ. 1990 / 75. szám) II. sz. függelék Jegyzék a Marosvásárhelyen 1990. március 19-én és március 19—20. éjszakáján kialakult helyzettel kapcsolatos „tájékozódó küldetésről“ A küldetésben a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának (NSZIT) két tagja vett részt: N.S. Dumitru úr, az NSZIT Tanügyi Bizottságénak elnöke és Verestóy Attila úr, a Kisebbségi Bizottság elnöke. I. A küldetés során a következő találkozókra és megbeszélésekre került sor: 1. Kapcsolatfelvétel a megyei NSZIT vezetőségével (Scrieciu tábornok első alelnök úrral, Kincses Előd úrral, ugyanazon szerv alelnökével, Man A. úrral és másokkal) 8— 10 óra között. 2. Találkozó tanerőkkel és azokkal a diákokkal, akik március 6-án Bukarestben jártak a Tanügyminisztériumban (Paul Cornea és Demény Lajos uraknál), a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) vezetőségével fennálló nézeteltérések rendezéséértaz ülésen részt vett az NSZIT Tanügyi Bizottságának elnöke ismén.11.30 között. 3. Találkozó dr. Pascu Ion egyetemi előadó tanárral, az OGYI rektorával és Simu Gheorghéval, az Orvosi Kar dékánjával az Intézet részéről, valamint Jakabffy Attila úrral, a megyei NSZT részéről: ez alkalommal megállapodás jött létre arra vonatkozólag, hogy 16 órára a románok és magyarok képviselői (tanerők és diákok) között közvetítő ülést hívnak egybe, mindegyik fél négy-négy képviselőjének részvételével, az Intézet vezetőségének védnöksége alatt és az NSZIT küldöttsége (a tájékozódó küldetés résztvevői) jelenlétében — 11.40—12.50 között. 4. Látogatás a Vatra Romaneasca Szövetség helyi székházában, ahol a következő urak fogadtak: V. Turea őrnagy, D. Pop, I. Sabau és más tagok: ez alkalommal bemutattak egy 1988-ban az USA-ban kiadott térképét, amelyen Magyarország Erdélyt is magában foglalja, azt állítva, hogy egy nemrég (1990-ben) kiadott propagandaanyagról van szó, melyet hazai románellenes elemek terjesztenek — 13—14 óra. 5. Ismét a megyei NSZIT székházában, ahol az aznap délelőtti tüntetők nyomására és az illető szervben uralkodó feszültség hatása alatt lemond Kincses E. — 14—14.30 óra között. 6. látogatás a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházában, ahol Szepessy L. úrral tárgyaltunk a Szövetség vezetőségéből, melyet néhány (3) RMDSZ-tag arra kért, szervezzen tiltakozó nagygyűlést (Kincses E. lemondása ellen), a nagygyűlés, részben küldöttségünk közbelépésére elkerülhetővé vált. Megtudtuk, hogy Sütő András úr érkezését várják, a nagygyűlés megelőzése végett — 14,40— 1590 között. 7. Gépkocsin sürgősen szóvó lakásához hajtattunk, de már nem találtuk otthon — az RMDSTI-székházba ment, ahol sikerült megakadályoznia, hogy a magyar lakosság az utcára vonuljon. Visszatérőben Sütő András úr lakásától, a Bem-ház (parókia) előtt tüntető menettel találkoztunk; ezt skandálták: „meghalunk, harcolunk, Erdélyt oda nem adjuk!" (nagyszámú iskolást, fiatalt figyeltünk meg köztük). 8. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben 16 órára tervezett közvetítő ülésre való tekintettel betértünk Scrieciu tábornok úrhoz és felkértük, velünk együtt vegyen részt azon, de jóllehet beleegyezett és gépkocsin elkísért az OGYI-hez, az épületbe nem lépett be, a bejáratnál ugyanis a Diákliga kordont állított, amely csak nagy nehezen engedélyezte belépésünket. 9. Habár a tanári tanácsteremben a tanerők és más személyek tucatjai gyűltek össze, meglepetésünkre Pascu rektor úr azt állította, hogy különleges megbízatás hiányában már nem ért egyet az illető a közvetítő ülés megtartásával, sem pedig a küldöttségünkkel vagy a küldöttségünk jelenlétében tartandó semmiféle hivatalos megbeszéléssel. A tény fölöttébb meglepett, hiszen mindössze négy órával korábban igen kedvezően viszonyult az ügyhöz, és betervezte a szóban forgó ülést. Az egybehívott személyek némelyikével feszült légkörű, spontán párbeszédet folytattunk. Amikor küldöttségünk hivatalos státusának tisztázása végett, telefonösszeköttetésbe akartunk lépni Bukaresttel, az NSZIT Végrehajtó Irodájával, a kapcsolatfelvételt megtagadták, Pascu rektor úr (a 16 . órai ülésre) korábban adott beleegyezéseés a vendéglátó intézet vezetőjeként reá háruló szerep által megkívánt akadémiai udvariasság híján levő hajthatatlanságiról, tett tanúbizonyságot. (Míg a bukarestit telefonbeszélgetést próbáltuk kiharcolni, tanúi voltunk egy telefonbeszélgetésnek, melynek értelmét alig néhány órával később hámoztuk ki: az intézet titkára azt közölte, hogy a tervezett ülés elmarad, és így a tüntetők már ne jöjjenek az OGYI-hez.) Tájékozódó beszélgetéseink során egy szomszédos teremben felfedeztük a 16 órára tervezett, de meg nem tartott dialógusra kijelölt és felkészült magyar tanerők és diákok csoportját. . . • ■ Látogatásunk az OGYI-nál 16—19 óra között zajlott le. 10. Vacsorára menet a városközpontban nagy embertömeget, veszteglő autóbuszokat láttunk és erősen feszült légkört érzékeltünk. Megálltunk az NSZIT megyei székháza előtt (21 óra után), ahol nem sikerült megtalálnunk Scrieciu tábornok urat, de tudomást szereztünk a pártszékházak feldúlásáról és az RMDSZ-székházban tartózkodó egyes tagok elleni agresszióról. Amikor odaértünk, a Bolyai utca, a dúlás szemmel látható nyomaival, néptelen volt. A Sütő A. elleni agresszió szemtanúival való kontaktusaink során megtudtuk, hogy miután megsebesítették és a teherautóra tuszkolták az írót, s a ponyvát, föllebbentve folytatták a sebesültek elleni agressziót, egy katona saját testével takarta el Sütőt, a kocsi padozatán fekvő írót, más katonák pedig, látva a támadók tömegét, a kamion platformjára felugorva vetették vissza a támadókat és odakiáltottak a gépkocsivezetőnek, hogy azonnal indítson. . . . 11. Amikor megtudtuk, hogy a sebesülteket kórházba vitték, oda siettünk, és kapcsolatba léptünk az első áldozatokkal. Az NSZTT Végrehajtó Irodájának közvetlen tájékoztatása végett jelen ámítunk, amikor az áldozatok beszámolóit videokazettára vették, és azt kértük, biztosítsák számunkra e kazetták átvételét, hogy bemutathassuk őket Bukarestben*■ : III. 19. 23 óra — TIT. 20. 2 30 óra. 12. Visszatértünk az NSZIT megyei székházához, ahol Judea mérnök ezredes úr felajánlotta, hogy a légi jávattal Bukarestrő? utazzunk. Mi nem döntöttünk viszont, hoo’ azonnal indulunk egy Bukarestbe utazó személy gépkocsiján. 13. Felsorolt megállapításainkról I0. 20- án 10 óra 30 perckor jelentést tettünk az NSZIT elnökének, Ion Iliescu úrnak. 1990. ni. 28. ■ —• ' ■ N. R. nUMURU VERESTÓY ATTILA III. sz. függelék A Ion Munzatu professzor ,a vizsgálóbizottság kinevezett elnöke) által benyújtott jelentés (lásd folytatásokban az RMSZ 1990 /186— 183. számaiban)* . IV. /1. sz. függelék A Helsinki Watch marosvásárhelyi jelentésének angol nyelvű szövege. IV./2 sz. függelék A Helsinki Watch marosvásárhelyi jelentésének fordítása (magyarul lásd folytatásokban az RMSZ 1990 /188—188. számaiban). TV/3. sz. függelék MISSZIÓS JELENTÉS • A Nemzetközi Emberjogi Szövetség (FIDH) két tagja, az Emberi és Honpolgár Csak a parlamenti jelentés megszövegezése után jutott el a bizottsághoz: az ügycsomóhoz csak francia nyelven csatolták. (RMSZ) 1j Jogok Magyar Védelmi Ligája és a Romániai Emberi Jogvédelmi Liga felkérésére missziót küldött Romániába a magyar kisebbség helyzetének és az Erdélyben lezajlott „etnikumközi“ összecsapásoknak a Simáceáária A küldöttség tagjai: Patrick BAUDOUIN, az FSDH főtitkára, a Párizsi Bíróság ügyvédje, Alain GIRARDET, ítélőbíró, a Pá- prizsi Fellebbviteli bíróságon, Nadine RANYAK tanárnő, a Belga Emberjogi tLi- 'j ga tagja, 1990. április 21-e és 28-a között ■; látogattak el BUKARESTbe, KOLOZSVÁrra és MAROSVÁSÁRHELYre. *»*» . f Kíséretükben állandó jelleggel jelen volt egy személy a magyar, egy pedig a román , liga részéről, megkönnyítve a missziód •munkáját. A, küldöttség meghallgatott számos jó! , tájékozott személyt és a következőktől ka-' pott nyilatkozatot vagy tanúvallomást: . — Domn' CORNEA I -a :• — KÁNTOR Lajos, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozs megyei szervezetének elnöke — Justinian PETRESCU, a VATRA ROMANEASCÅ kolozsvári elnöke it' — Victor BANCU doktor, marosvásár- * helyi sebész’professzor '' — JIMBOLEANU doktor, sebész ugyanabban a kórházban: : — Simranda ENAEHE színházigazgató — KIRÁLY István, az RMDSZ maros- vásárhelyi szervezetének alblnöké és a v. párt más vezetői, köztük MARKÓ Béla, aki egyben a LÁTÓ, című irodalmi folyó , irat főszerkesztője. . . — POP úr, a VATRA ROMÁNEASCA marosvásárhelyi alelnöke és a szervezet egy másik helyi vezetője. — A Nemzeti Parasztpárt marosvásárhelyi vezetője PASCA . Viorel, a Nemzeti Liberális Párt részéről loan CHIOREAN , doktor. — KIRÁLY Károly, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa kisebbségi ügyekkel meg-t?bízot alelnöke — HORVÁTH Andor művelődésügyi mi-:; niszte-he!yettes. — Gabriel ANDREESCU az Emberjogi Liga bukaresti elnöke, a Társadalmi Dialó- gus Coport +•Avis, — MARCOVICI úr, a ROMANIA LIBERA újságírója,! — LE BRETON, Franciaország és SZŰTS, Magyarország romániai nagykövete ... (...) L Rövid történelmi áttekintés A jelenlegi nehézségek megfelelő megér- tése érdekében feltétlenül emlékeztetnünk kell néhány történelmi tényre. rjjfev» A történelmi hivatkozások igen gyakoriak a különböző beszélgetőpartnerek által elmondottakban.A jelenleg mintegy 6 millió román és 2 millió magyar eredetű lakost számláló ERDÉLY 1918-ig a Magyar Királyság Tésis volt. . A magyarok és a románok hajlanak ar-ra, hogy ERDÉLYt olyan területnek tartsák, amelyből kulturális gyökereik legnagyobb részét eredeztetné. Az első világháború végén ERDÉLY kikerült a legyőzött hatalom. AUSZTRIAMAGYARORSZÁG uralma alól és ROMÁNIÁhoz csatolták, amely 1916-tól a győztesek oldalán harcolt. 1940-ben a hitleri uralom nyomására amagyar többségű Észak-Erdályt újra Ma-gyarországhoz csatolták, egészen a második világháború végéig. Úgy tűnik, hogy a románok rossz emlékeket őriznek ebből az időszakból a magyarok magatartásáról. —-- -1945 óta egész Erdély újra Romániához tartozik. A CEAUSESCU-rendszer gyűlöletes volt; Románia egész lakossága számárti, iffzn magyar kisebbségiek, akárcsak más’fílebb- ségiek és a cigányok is, rendkív*TCSZ bánásmódban részesültek, külötföSsítt a legutóbbi években. A kisebbségi jogok megtagadása mellett fokozódott ekkor az erőszakos asszimilációs politika, amely több megnyilvánulási formában jelentkezett, nevezetesen a saját nivelv és kultúra gyakorlásának, a magyar nyelvű oktatásnak, a munkahelyek és főként a felelősségteljes állások betöltésének akadályoztatásában... «sidia» * (Folytatják) n? :