Romániai Magyar Szó, 1991. május (3. évfolyam, 413-438. szám)

1991-05-01 / 413. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Primitív felhalmozás L­assan egy hónapja éljük legújabb gazdasági reformunk felemelő korszakát, előre tűzön-vízen, akár holttesteken át, a végső diadalra... Holttestek nincsenek. Még. Várható volt. Aki nem erre számított , az nem számított előre. Álmodozott, például gazdasági programról. Persze, jól tud­juk, sokan bevásároltak előre, jó két havi élelem tárolható a mélyhűtőben, s akkor minden elindul. Kérdés: mennyire indul el? És meny­nyire minden? Ha a­­keresetünk nagy részét a lét­­fenntartásra kell költenünk, akkor szó sem lehet elindulásról. Valóban, növe­kedni fog az üzletek forgalma, vissza­áll egyfajta egyensúlyi állapot, de hol­­ van az az elindulástól?! Ahhoz más sem kell, mint hogy legyen pénzünk­­ az alapszükségleteken kívül másra is.­­ A minap a szervizbe kényszerültem.­­ Fel sem tűnt nincs tumultus, a szerelő­m régi ismerős, természetesnek vettem, s hogy időt szakít megbeszélni, mi lehet­­ a járgánnyal, s miként lehetne megjaví- t tani a hibát. De ez már meglepett, akI mikor azt kérdezte: csináljuk meg a­­­zonnal avagy máskor? Ilyet még nem is tapasztaltam! De hát mióta a tavalyi I alapdíjakat 3,5-szeresére emelték az em­ I berek — ha tehetik — elbajlódnak ott­­­­hon kocsijukkal.­­ Ugye érzi, kedves olvasóm — valami­­­ nincs rendben, önnek nincs pénze, ne- I kém nincs pénzem, sok ismerősünk küsz­ködik. Akkor pedig hol az a regeteg I pénz, aminek forgalomban kell lennie ! a kormányadatok szerint? Ma már­­ aligha tartja őket otthon bárki, mert­­ holnaputánra a mainak felét, ha éri drág­f­ga pénzünk. Aki tud, privatizál. És ős­kori recept szerint a kereskedelem indul el elsőnek, ott forog a leggyorsabban a pénz. Annyian tolongnak üzlethelyi­ségért, hogy a bérleti díjak csillagásza­tiak. Megéri? Főleg, hogy az állam a nagykereskedelmi vállalatok révén to­vábbra is uralja a piacot, az eladó nem szerződhet szabadon a termelővel, nem alakíthatják a piac igényei szerint az árakat , mert beleszól az állam. Ural­kodik, régi jó szokása szerint. Hogy a horribilis bérleti díjak s a külföldről hozott jó minőségű termékekért fize­tendő büntetően magas vámtételek mel­lett még valami haszon is keletkezzen akkora árak vannak a jobb üzletekben, hogy oda belépni is szégyell az ember­fia. Eladás azért van. Van egyfajta ke­reslet. Csak nem tudom visszafogni vé­leményemet, miszerint azok vásárolnak ott, akik az elmúlt időben valamiként összehoztak tőkésíthető (kis) pénzt, ami­ből valami termelő kapacitást lehetne létrehozni. S mivel az állam nem nyit teret, hát­­ a pénzt költik-költögetik. Egymás között forog azok pénze, akik elindíthatnák a valódi privatizációt. Vagyis amikor a magántermelői szféra is jelentkezik, amelyet az állam már nem tud úgy, olyannyira uralma alatt tartani. S talán azt se feledjük: érté­ket csak a termelőmunka teremt. Min­den más másodlagos. Primitív szemlélet az, amikor a gaz­daságpolitika szűklátókörűségének en­gedve, azok, akinek pénzük van, egy­fajta sznobéria hatása alatt, kialakítják a saját zsebüknek megfelelő kereslet­kínálat viszonyt, s a pénz ide-oda ván­dorol a körben anélkül, hogy valóban történne valami a valós, a mindenki számára életbevágóan fontos változások érdekében, így licitálunk rá az állam szándékai­ra. Ez a felhalmozás, amely a luxuscik­kekben jelentkezik, primitív. További értékek teremtését lehetővé tévő vállal­kozásokba nem vonható be. Aki pedig azt állítja, hogy mindezt azért írtam le, mert savanyú a szőlő , nincs miért tagadnom, van benne va­lami. De nem ez a lényeg. A személy­től el kellene jutni a közösségig. Azt keressük, ami mindenkinek jó lehet. BODÓ BARNA Mentsék meg a könyvtárakat! A decemberi változások előtt és után is a helyi közigazgatási költségvetésből fedezték a közkönyvtárak könyvvásár­lását. A zilahi megyei könyvtár — amely a községi könyvtárak állaga gyarapítá­sával is foglalkozott — a prefektúrától idén e célra kiutalt 61 000 lejt március elejéig maradéktalanul elköltötte. A ko­rábbihoz viszonyítva ötszörösen maga­sabb könyvtárak miatt 1991-ben már egyetlen könyvet sem vásárolhatnak. (fejér) MINISZTERJELÖLTEK A PARLAMENTBEN KI IJESZTGETI KOPOTT KORMÁNY A ROMÁN NÉPET? ÚJ ALKATRÉSZEKKEL A miniszterek és magas rangú vendégek számára fenntartott szárnyon sorban 13 palack víz, 13 pohárral. A sorban érkező miniszterek közül kinek búcsúpohár, kinek életvize az elkövetke­ző reformcsatákra. A szemközti oldalon: a miniszterjelöltek. Ott se víz, se pohár. Még nem szentelték fel őket. A képvise­lő urak ma (hétfőn) még csak beszélgettek. Úgy, ahogy illik a parlamentben: mikrofontól; úgy, ahogyan itt divatos: ki mél­­tósággal-felelősséggel, ki a hatalom tudatában pöffeszkedő dur­vasággal. Elsőbben — szinte tapintható forrongásban — végighallgat­ták Petre Roman miniszterelnök előterjesztését és a kormány­módosítás listáját. Az érdeklődést és a kíváncsiságot jócskán lehűtötte a méltatlankodás, hiszen — mint kiderült — a kép­viselők jelentős hányada szintúgy a rádióból értesült a bejelen­tésre kerülő kormánymódosításról, mint bármely más közrend­béli halandó. De ami még kínosabb, a parlament újból meg­győződhetett — amint az megfogalmazást is nyert —, hogy a kormány egyik legkedvesebb fogásával, „a kész tények taktiká­jával“, a meglepetés erejével próbálja a beleegyezést megsze­rezni. A módszer ezúttal nem vált be, a honatyák nem adták egyszerűen voksukat az érdemdús jelöltekre, hanem úgy vélték, előbb — természetesen — a kormánymódosítás gondolat­körébe ágyazva — véleményüket, némelyek éppen aggodal­mukat is megfogalmazták az ország drámai helyzete fölött. Csaknem 4 órán át sorjáztak a vélemények, 25 képviselő lépett a mikrofon elé. A maratoni szóözönből végül egy markáns spekt­rum rajzolódott ki: az ellenzék, két vonatkozásban is. Egyrészt az ellenzék markáns személyiségei egymást kiegészítve fogal­mazták meg kételyeiket a kormánymódosítás módjáról, nem egy tekintetben marasztalván el a jelenlegi végrehajtó hatalmat. Másfelől némelyek elérkezettnek látták az időt, s felhasználván az alkalmat, próbáltak csapást mérni az ellenzéki erőkre, hogy legalább elbátortalanítsák... Figyeljünk elsőbben az ellenzék érveire, melyek a társadalom előmenetelét szolgálták. Ion Diaconescu, a parasztpárt nevé­ben a kormány hitelességének kérdését vetette föl; kételyét fe­jezte ki, hogy valaha is visszaszerezheti a nép bizalmát. És ke­rek-perec bejelentette, hogy pártja nem fogja megszavazni a kormánymódosítást. Dan Lazarescu, a liberális párti frakcióve­zetője „gyöngéd borogatásnak“ minősítette ezt csupán, hiszen az ellenzék felé való nyitás, melyről a miniszterelnök beszélt, olyan emberek kooptálásában nyilvánult meg, „kik lélekben so­hasem voltak liberálisok“. Domokos Géza finom gúnnyal üd­vözölte a miniszterelnöki fantáziát, mellyel a kormánymódo­sítást kitervelte, valamint azt az élénkséget meg kormányzási kultúrát, mely minden pillanatban tudatában van annak, hogy határozottnak, bizalomkeltőnek kell lennie és egyszersmind ön­bizalmat sugároznia. Kár, hogy ez nem fakadhat és nem alap- BÉRES KATALIN (Folytatása a 6. oldalon) Alig néhány napja annak, hogy a volt ifjúsági- és sportügyi miniszterünk, Bogdan Niculescu Duvaz úr sajtóértekezletet tar­tott, terveiről beszélt. Ma már nem miniszter. Pedig egyáltalán nem látszott rajta az a fizikai kopás, elerőtlenedés, melyről a Szenátus előtt miniszterelnökünk, Petre Roman beszélt. Sze­rinte pedig ez volt az egyik oka annak, hogy át kellett alakí­tani a kormányt. Kormányalakítás? Mondhatjuk így is. De talán jobban ille­ne az átrendezés szó. Mert ugyebár, egy egész sor miniszter úgy­szintén a régi kormányban is jelen volt, csak éppen más be­osztásban. Persze, ezért történt jelentősebb változás is, például a hadügy élén. Az új hadvezérről, Constantin Nicolae Spiroiu tábornokról csak kevesen hallottak. A legutóbbi időkben a had­sereg felszereléséért felelt. Innen a következtetés: az elkövet­kezendőkben éppen­ erre helyezik a fő hangsúlyt. Míg Victor Stanculescu tábornok az ipart vezényli. Néhány tréfás kedvű új­ságíró meg is jegyezte: militarizálják ezt a népgazdasági ágat. Mások a hatalomtól való eltávolításról beszélnek. Úgy látszik, ő még csak félig van elkopva, ezért maradt. Nem úgy, mint Vaturescu úr, aki már annyira tönkrement, hogy párizsi nagy­követnek kellett kinevezni. Romulus Neagu úrnak, aki külügyi államtitkárként sínylődött az elmúlt hónapokban, nem tudjuk, melyik belső „alkatrésze“ romlott el, de azt igen, hogy Genfben a román ENSZ-küldöttséget erősíti majd. A többi volt kormány­tag sorsáról nem beszélt Roman úr, de bizonyosan lesz mit ap­rítaniuk a tejbe. Az általuk beindított, de eredménytelennek lát­szó program azonban sok állampolgári munka, azaz kenyér nél­kül hagyott és hagy még. Ők azonban nem mennek a külkép­viseletekhez tisztségviselőknek, az országban maradnak. De pillantsunk újból a kormánylistára, amely a miniszterel­nök szerint nyitás volt az ellenzék felé. Az új tagok többsége is frontos, vagy szimpatizáns. Mert ugye nehéz függetlennek ne­vezni még az apolitikus Stanculescu urat is. A Munkaügyi Mi­nisztérium élén úgymond liberális gondolkodású egyén áll, akit azonban az NLP még ott a Szenátusban megvétózott, mondván, hogy nem is tagja e pártnak. Pedig a kormányfő úgy mutatta be, mint aki 1944-től liberális párttag, íme, egy újabb csendes csúsztatás. Meg aztán el kell mondanunk, hogy Marmeliuc úr már dolgozott a Munkaügyi Minisztérium vezérkarában, s nem valami nagy hatásfokkal. Reménykedjünk azonban, hátha most kamatoztatni fogja a külföldi egyetemeken tanultakat. Igazi li­berális azonban az új Közmunkálatügyi Miniszterünk, Dinu Patriciu, ő e párt ifjú szárnyának egyik vezéralakja. Egyetlen valaki ellenzéki ebben a kormányban, aki mindeddig bírálta a Front programját. Most azonban felesküdött, hogy megvalósítja. Pártbeli társait eléggé elbizonytalanította ezzel. A parlamenti ellenzék is rossz szemmel nézte az egykori építész ténykedését. ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása az 5. oldalon) MAROSVÁSÁRHELY TÜNTETÉS MELEG VÍZÉRT Az utcai megmozdulások — több mint egyéves keserű kényszer (egyesek szerint józan visszafogottság) diktálta — szél­csendje után, pénteken este 10 óra körül­től nem sokkal éjfél előttig, spontán tün­tetés színhelye volt Marosvásárhely főte­re. Mintegy 300—350, többségükben az Unirii negyedbeli lakos vonult a városháza elé, románok és magyarok közösen, hogy ily módon tiltakozzanak a volt Közmű és­ Lakásgazdálkodási Vállalat jogutódja ál­tal csütörtökön foganatosított drasztikus intézkedés ellen, mely értelmében a város különböző pontjain leállították a melegvíz­szolgáltatást. A megmozdulásnak nem volt politikai jellege, a határozott követelés is egyértelműen hangzott: azonnal vonják vissza ezt a több száz, talán több ezer családot sújtó barbár intézkedést, melynek oka — hivatalos megfogalmazás szerint — a közös költségek fizetésében mutatkozó, valóban tekintélyes, lemaradások. Hogy ezek behajtásának mennyire de­mokratikus módját — egyformán sújtani vétkest meg ártatlant — találta meg a vállalat, mutatja az a közfelháborodás, mely az utcára kényszerítette a vásárhe­lyieket a rendőrség (meg mások) nem kis riadalmára. Bár a karhatalom számbelileg is tekintélyes erőket vonultatott ki, nem a­­vatkozott be a tüntetésbe. A helyszínre érkezett polgármester meg helyettese — még mielőtt a kipattant szikra veszélyes lángtengerré terebélyesedett volna — a­­zonnal tárgyalásokat kezdett a tüntetők képviselőivel és rövid egyezkedés után döntés született: lesz melegvíz, visszaáll­hat a közrend. Mindkettő megtörtént, a tüntetők béké­sen hazatértek, szombaton meg vasárnap már újból volt meleg víz ott is ahol a hő­központokat korábban leállították. Igaz, ettől a közköltségek ki nem fizetett szám­lái még nem egyenlítődtek ki, ezeket va­lóban rendezni kell, de semmi esetre sem a becsületes állampolgár rovására. Vagy minden egyes — most már — adminisztra­tív baklövés miatt vonuljunk az utcára? BÖGÖZI ATTILA A SZÉKELY KÖZÉLET az 1918-ban Udvarhelyen megindított és e­­gészen 1944-ig folyamatosan megjelenő po­litikai, közgazdasági és társadalmi hetilap újraindult április 29-én. Az első, hetvenh­á­­rom évvel előtti számban közzétett prog­ramból idéz a mai recenzens, Molnárné Hubbes Éva: (a lap...) „állandó munka­társai közé számítja mindazokat, akik pen­naforgatók, stiliszták, kik eddig is a sajtó munkásai voltak“. És: „Lapunk iránya el­sősorban az új politika szolgálása, székely népünk sorsa javításának minden oldalú felkarolása, igazságos megértés az­ egész vonalon, a társadalmi béke megszilárdítá­sa, mely nélkül nincs egészséges közélet haladás és alkotómunka“. A Székely Közéletet­ 1919 januárjától Tompa László, a jeles költő szerkesztette, és meg kell adni, példaszerűen. A Hídfő Kft kiadásában újrajelenő újság szerkesz­tője Koszta István újságíró. OLÁH ISTVÁN • POSTAFIÓK (mellékletünk a 4. oldalon) SZEMPONTOK EGYEZTETÉSE Beszélgetés dr. HOSSZÚ ZOLTÁN szenátorral, az RMDSZ Arad megyei elnökével . A jelenlegi politikai helyzet azt diktálja, hogy ismételten kijelentsük: nincs fontosabb, mint e vidék nem is csekély létszámot képviselő szórvány­­ magyarsága tudatos és szervezett egy­ségének megteremtése. — Szenátor úr! Mivel a hazai magyar tömegkommunikációban egyre hangsú­­­lyozottabban kerül reflektorfénybe e szempontból a romániai magyarok ér­dekvédelmi szövetségének eddigi tevé­kenysége, és egyre elhatároltabb elvá­rások fogalmazódnak meg jövőbeni tö­rekvéseivel kapcsolatban, még a megyei közgyűlés előtt szükségét látjuk, hogy megvitassunk néhány olyan észrevételt, amelyek beárnyékolják a többre hiva­tott helyi szervezet tevékenységét. Beve­zetésképp általánosítsunk: az ország demokratizálódásának eddigi folyama­tát hanyatlásnak, kudarcnak, megtorpa­nások sorozatának nevezhetjük. Mi a véleménye erről, és nézete szerint mi­lyen helyet foglalnak el e keretben a nemzetiségi jogokat érintő visszarende­ződések? — Véleményem szerint idén március 15- ig valóban elsősorban visszarendeződésről beszélhettünk. Majd számunkra pozitív változás történt a kormány álláspontjában. Bár az utolsó pillanatban, de „megenged­ték“ a történelmi évforduló megünneplé­sét. Eddig, ahol lehetett, akadékoskodtak a törvénytervezetek olyan fejezeteinek meg­­vitatásakor, melyek a nemzetiségiek prob­lémáit próbálják rendezni. És összes módo­sító javaslataink ellenére mindig keresz­tülvitték elhatározásukat. De az a tény, hogy végül is elnapolták az anyanyelvi ok­­tatásra és a pártok megalakulási kritériu­maira vonatkozó cikkelyek megtárgyalását, ügyvédi tapasztalatom alapján pozitívan értékelhető. Hisz az elnapolt per fél győ­zelem. Különben most olyan a közhangulat, hogy számítani lehet az európai normák­nak megfelelő jogszabályzat beiktatására e tekintetben is. Mitterrand elnök látogatá­sa kedvezett nekünk. Kizárt a köpönyeg­forgatás a kormány részéről, hisz a Nyugat minden segítséget feltételekhez köt. A ve­zető körök az elszigetelődéstől most job­ban félnek, mint a szélsőséges erők fenye­getőzéseitől. Remélem, hogy az államha­talom jóindulatú pálfordulása képes a tö­megeket is ez irányba befolyásolni. — A fentiek alapján milyen perspek­tívában látja a romániai magyarok jö­vőjét? — Jelen pillanatban aktivizálódtak a progresszív erők, a Polgári Szövetség, az Anti­totalitárius Demokratikus Fórum. Úgy tűnik, végre megvalósult az ellenzék egy­sége és bár ez az ország összlakosságának csupán a tíz százalékát teszi ki, a felgyü­lemlett keserűség és nyomorúság talán a többieket is előbb-utóbb felrázza, hogy ki­nyilvánítsák elégedetlenségüket. Ami a magyarságot illeti, ez a néptömeg szerves része, még akkor is, ha sajátos helyzete van. Csak az összlakossággal együtt fejlőd­het, bár különleges körülményeiből kifo­lyólag hamarább rájött, hogy nagyobb az érdeke az igazi demokrácia megteremtésé­ben. Ezért progresszív erő a romániai tár­sadalomban. De ezt az úttörő szerepet diszkréten kell felvállalnia, nem melldön­­getéssel. — Miért fulladozik az RMDSZ nem­zetségi egység megteremtésére irányuló törekvése? — Nem fulladozik, csak árnyaltabb lett és változatosabb. Ez normális folyamat, hisz kezdenek kialakulni különböző ideoló­­giai felfogások és értékegységek. Az RMDSZ laza kötőanyag kell hogy legyen, amely bármikor mozgósítani, cselekvésre szólítani képes a nyelv, a kultúra ápolásá­ban, a jogi-politikai indítékok támogatásá­ban, s összefogja a magyarságot a válasz­tások idején. Máskülönben hagyni kell, hogy más ideológiai vagy gazdasági alapo­kon nyugvó magyar pártok és szervezetek is kialakuljanak. Ezt én annak idején is szorgalmaztam Arad megyében, és nem helyeseltem, hogy az RMDSZ monopolizál­ja a helyzetét. — Megengedne néhány szubjektív kérdést? Szenátori elfoglaltságai mel­lett mennyire jut ideje az aradi szerve­zet ügyeivel foglalkozni? — Beismerem, hogy nem sok. Hétvége­ken, amikor a fővárosból hazatérek, bené­zek a székházba. Általában részt veszek az intézőbizottsági üléseken, beszámolok az illető hét parlamenti eseményeiről, és vála­szolok azokra a kérdésekre, melyekben vé­­leményemet kérik. — Érvényesül-e az aradi RMDSZ te­vékenységében az általános országos felfogás és az ön személyes koncepció­ja? — A jelenlegi országos felfogás nem teljesen egyezik a valósággal. Aradi szer­vezetünk is egyelőre távol áll attól, amit, akár országosan, akár helyi szinten eszmé­nyinek tartok. Én viszont optimista va­gyok. Hiszem, hogy négy-öt év múlva sike­­rül levetkőznünk a régi beidegződéseket, bővebb ismereteket szerzünk a jogállami­ság fogalomrendszeréről, és a demokrácia- kérdezett: PÉTERSZABÓ ILONA JUHÁSZ ZOLTÁN (Folytatása a 6. oldalon) • ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 413. szám Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Új sorozat 1991. május 1., Postacím: Redactia Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 szerkesztősége 79776 Bukarest 33, szerda Szabad Sajtó tér 1., 6 oldal ára 1. kerület 5 lej Telefax: 1815 62 • A Romániai Magyar S..u Szerkesztőségének Kedves Kollégák! Mellékelten megküldöm annak az interjúnak teljes szövegét, amelyet Londonban,­ angol nyelven készíthettem Ion Iliescu elnök úrral április 15-én. A Magyar Televízió Panoráma c. műsorában ebből körülbelül 10 perc­­nyit sugároztunk április 19-én. Gondolom, önöknek érdekes lehet a tel­­­­jes szöveg, amely az RMSZ-en kívül sehol a világon nem lát napvilágot.. Remélem,­­lapjukban részletes adatokkal­­cáfolhatják meg azokat a tárgyi tévedéseket, amelyek például az­ 1914 előtti erdélyi viszonyokra,­­ például a román iskolák teljes hiányára vetnek.­., hogy úgy mondjam: a fényt. Érdekes lenne tudni, vajon Iliescu elnök nem tudja, vagy csak nem akarja tudni, hogy Erdélyben számos román iskola működött, és pél­dául kevesebb román gyerekre jutott egy román iskola Erdélyben, mint az ókirályságban. Később az interjúban Iliescu maga is elismerte az erdélyi román kultúra, könyvkiadás virágzását Trianon előtt. Rendkívül érdekes, hogy az elnök megismételte a székelyföldi­ tévé­átjátszó adó felállítására vonatkozó ígéretét. Érdemes lenne megérdek­­lődni mondjuk egy év múlva, mennyi valósul meg belőle. Egyébként Iliescu rendkívül kedvesen és széles mosolyokkal fogadta a Magyar Televízió forgatócsoportját. Gondolom, a tartalom azért ennél mégis csak­ fontosabb. Baráti üdvözlettel: Sugár András magyar tévériporter Köszönjük Sugár Andrásnak az értékes-érdekes anyagot, melyet lapunk 3. oldalán teszünk közzé. Mit mondott a miniszterelnök az Intrafórumon A budapesti Ifjúsági Demokrata Fó­rum által szervezett IV. Intrafórumon a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és vajdasági meghívottak érdeklődéssel követték Antall József miniszterelnök egyórás beszédét Magyarország kisebb­ségpolitikájáról és külpolitikájáról. A miniszterelnök kifejtette, hogy Ma­gyarország semmivel sem kíván több jogot a határain túli magyarság részé­re, mint amennyi megilleti őket, u­­gyanakkor kötelességének érzi e kér­désben egyértelműen állást foglalni és ezt a véleményt képviselni. A magyar kormány az emberi jogok kérdéseként kezeli a magyar kisebbségek helyzetét és számos európai politikussal együtt vallja Mitterrand elnök tavalyi kije­lentését, miszerint a nemzeti kisebbsé­gekkel való bánásmód nem tekinthető­­ belügynek, hanem közös ügy.­­ Minden államnak megvan a joga ar­­­­ra, hogy nemzete tagjainak érdekében­­ felemelje szavát, bárhol is éljenek a­zok. Ebben az értelemben tette annak idején az oly sok kritikát kiváltott ki­jelentését, miszerint bár közjogilag tíz- 1 millió magyar állampolgár kormányfő­je, lélekben, érzésben, mindazok miniszterelnöke kíván lenni, akik a ma­gyar nemzethez tartozónak vallják ma­­­­gukat. Másrészt minden államnak köteles-­­ sége állampolgára jogainak tiszteletben­­ tartása *Az aláírt nemzetközi egyezmé- ÁBRÁM ZOLTÁN (Folytatása a 2. oldalon) Földrengés a Kaukázusban Az Egyesült Államoktól Svédországig több országban is érzékelték azt a föld­mozgást, amelynek epicentruma a szovjet Kaukázusban volt, s melynek erőssége a strasbourgi Geofizikai Intézet műszerei szerint 6,9 fok volt a Richter-skálán a grúz fővárostól északnyugatra (greenwichi idő szerint 9,12 órakor), továbbá 7,2 fok szintén a Richter-skálán a svédországi Uppsalai Egyetem adatai alapján (green­wichi idő szerint 9,18 órakor) az örmény— török határon. A szakértők által az 1988- ashoz hasonlóan súlyosnak ítélt mostani földmozgás Örményországban Leninakan térségében (nem messze a három évvel ezelőtti színhelyétől) következett be, Je­revánban például 30 másodpercig észlel­ték. Grúziában, ahol kedd reggeli adatok szerint legalább 63 halálos áldozatról és 230 sebesültről tudtak, Chinvali térségé­ben voltak a legerősebbek a földlökések. Nagyon sok épület megrongálódott, több ezer ember­­hajléktalan maradt. Grúziá­ban, amelynek fővárosában válságstáb alakult, az első rengés után ismét meg­mozdult a föld, annak következményeiről azonban lapzártáig még nem érkezett hír. Május 1 után ÚJ FOLYTATÁSOS? Z­sigtm­ond Fe­renc HADIFOGLYOK A BARÁT TÖVÉBEN * Akik hadifoglyok voltak, maguk is átélték... * Akik nem voltak, azoknak történelmi vallomás... * Mindan­nyiunknak érdekfe­­szítő olvasmány... * Május folyamán az RMSZ- en keresztül a szerző vendé­gei lehetnek: indul a HADI­FOGLYOK AZ AKARAT !(­VIgBEN!

Next