Romániai Magyar Szó, 1991. május (3. évfolyam, 413-438. szám)
1991-05-01 / 413. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Primitív felhalmozás Lassan egy hónapja éljük legújabb gazdasági reformunk felemelő korszakát, előre tűzön-vízen, akár holttesteken át, a végső diadalra... Holttestek nincsenek. Még. Várható volt. Aki nem erre számított , az nem számított előre. Álmodozott, például gazdasági programról. Persze, jól tudjuk, sokan bevásároltak előre, jó két havi élelem tárolható a mélyhűtőben, s akkor minden elindul. Kérdés: mennyire indul el? És menynyire minden? Ha akeresetünk nagy részét a létfenntartásra kell költenünk, akkor szó sem lehet elindulásról. Valóban, növekedni fog az üzletek forgalma, visszaáll egyfajta egyensúlyi állapot, de hol van az az elindulástól?! Ahhoz más sem kell, mint hogy legyen pénzünk az alapszükségleteken kívül másra is. A minap a szervizbe kényszerültem. Fel sem tűnt nincs tumultus, a szerelőm régi ismerős, természetesnek vettem, s hogy időt szakít megbeszélni, mi lehet a járgánnyal, s miként lehetne megjaví- t tani a hibát. De ez már meglepett, akI mikor azt kérdezte: csináljuk meg azonnal avagy máskor? Ilyet még nem is tapasztaltam! De hát mióta a tavalyi I alapdíjakat 3,5-szeresére emelték az em I berek — ha tehetik — elbajlódnak otthon kocsijukkal. Ugye érzi, kedves olvasóm — valami nincs rendben, önnek nincs pénze, ne- I kém nincs pénzem, sok ismerősünk küszködik. Akkor pedig hol az a regeteg I pénz, aminek forgalomban kell lennie ! a kormányadatok szerint? Ma már aligha tartja őket otthon bárki, mert holnaputánra a mainak felét, ha éri drágfga pénzünk. Aki tud, privatizál. És őskori recept szerint a kereskedelem indul el elsőnek, ott forog a leggyorsabban a pénz. Annyian tolongnak üzlethelyiségért, hogy a bérleti díjak csillagászatiak. Megéri? Főleg, hogy az állam a nagykereskedelmi vállalatok révén továbbra is uralja a piacot, az eladó nem szerződhet szabadon a termelővel, nem alakíthatják a piac igényei szerint az árakat , mert beleszól az állam. Uralkodik, régi jó szokása szerint. Hogy a horribilis bérleti díjak s a külföldről hozott jó minőségű termékekért fizetendő büntetően magas vámtételek mellett még valami haszon is keletkezzen akkora árak vannak a jobb üzletekben, hogy oda belépni is szégyell az emberfia. Eladás azért van. Van egyfajta kereslet. Csak nem tudom visszafogni véleményemet, miszerint azok vásárolnak ott, akik az elmúlt időben valamiként összehoztak tőkésíthető (kis) pénzt, amiből valami termelő kapacitást lehetne létrehozni. S mivel az állam nem nyit teret, hát a pénzt költik-költögetik. Egymás között forog azok pénze, akik elindíthatnák a valódi privatizációt. Vagyis amikor a magántermelői szféra is jelentkezik, amelyet az állam már nem tud úgy, olyannyira uralma alatt tartani. S talán azt se feledjük: értéket csak a termelőmunka teremt. Minden más másodlagos. Primitív szemlélet az, amikor a gazdaságpolitika szűklátókörűségének engedve, azok, akinek pénzük van, egyfajta sznobéria hatása alatt, kialakítják a saját zsebüknek megfelelő keresletkínálat viszonyt, s a pénz ide-oda vándorol a körben anélkül, hogy valóban történne valami a valós, a mindenki számára életbevágóan fontos változások érdekében, így licitálunk rá az állam szándékaira. Ez a felhalmozás, amely a luxuscikkekben jelentkezik, primitív. További értékek teremtését lehetővé tévő vállalkozásokba nem vonható be. Aki pedig azt állítja, hogy mindezt azért írtam le, mert savanyú a szőlő , nincs miért tagadnom, van benne valami. De nem ez a lényeg. A személytől el kellene jutni a közösségig. Azt keressük, ami mindenkinek jó lehet. BODÓ BARNA Mentsék meg a könyvtárakat! A decemberi változások előtt és után is a helyi közigazgatási költségvetésből fedezték a közkönyvtárak könyvvásárlását. A zilahi megyei könyvtár — amely a községi könyvtárak állaga gyarapításával is foglalkozott — a prefektúrától idén e célra kiutalt 61 000 lejt március elejéig maradéktalanul elköltötte. A korábbihoz viszonyítva ötszörösen magasabb könyvtárak miatt 1991-ben már egyetlen könyvet sem vásárolhatnak. (fejér) MINISZTERJELÖLTEK A PARLAMENTBEN KI IJESZTGETI KOPOTT KORMÁNY A ROMÁN NÉPET? ÚJ ALKATRÉSZEKKEL A miniszterek és magas rangú vendégek számára fenntartott szárnyon sorban 13 palack víz, 13 pohárral. A sorban érkező miniszterek közül kinek búcsúpohár, kinek életvize az elkövetkező reformcsatákra. A szemközti oldalon: a miniszterjelöltek. Ott se víz, se pohár. Még nem szentelték fel őket. A képviselő urak ma (hétfőn) még csak beszélgettek. Úgy, ahogy illik a parlamentben: mikrofontól; úgy, ahogyan itt divatos: ki méltósággal-felelősséggel, ki a hatalom tudatában pöffeszkedő durvasággal. Elsőbben — szinte tapintható forrongásban — végighallgatták Petre Roman miniszterelnök előterjesztését és a kormánymódosítás listáját. Az érdeklődést és a kíváncsiságot jócskán lehűtötte a méltatlankodás, hiszen — mint kiderült — a képviselők jelentős hányada szintúgy a rádióból értesült a bejelentésre kerülő kormánymódosításról, mint bármely más közrendbéli halandó. De ami még kínosabb, a parlament újból meggyőződhetett — amint az megfogalmazást is nyert —, hogy a kormány egyik legkedvesebb fogásával, „a kész tények taktikájával“, a meglepetés erejével próbálja a beleegyezést megszerezni. A módszer ezúttal nem vált be, a honatyák nem adták egyszerűen voksukat az érdemdús jelöltekre, hanem úgy vélték, előbb — természetesen — a kormánymódosítás gondolatkörébe ágyazva — véleményüket, némelyek éppen aggodalmukat is megfogalmazták az ország drámai helyzete fölött. Csaknem 4 órán át sorjáztak a vélemények, 25 képviselő lépett a mikrofon elé. A maratoni szóözönből végül egy markáns spektrum rajzolódott ki: az ellenzék, két vonatkozásban is. Egyrészt az ellenzék markáns személyiségei egymást kiegészítve fogalmazták meg kételyeiket a kormánymódosítás módjáról, nem egy tekintetben marasztalván el a jelenlegi végrehajtó hatalmat. Másfelől némelyek elérkezettnek látták az időt, s felhasználván az alkalmat, próbáltak csapást mérni az ellenzéki erőkre, hogy legalább elbátortalanítsák... Figyeljünk elsőbben az ellenzék érveire, melyek a társadalom előmenetelét szolgálták. Ion Diaconescu, a parasztpárt nevében a kormány hitelességének kérdését vetette föl; kételyét fejezte ki, hogy valaha is visszaszerezheti a nép bizalmát. És kerek-perec bejelentette, hogy pártja nem fogja megszavazni a kormánymódosítást. Dan Lazarescu, a liberális párti frakcióvezetője „gyöngéd borogatásnak“ minősítette ezt csupán, hiszen az ellenzék felé való nyitás, melyről a miniszterelnök beszélt, olyan emberek kooptálásában nyilvánult meg, „kik lélekben sohasem voltak liberálisok“. Domokos Géza finom gúnnyal üdvözölte a miniszterelnöki fantáziát, mellyel a kormánymódosítást kitervelte, valamint azt az élénkséget meg kormányzási kultúrát, mely minden pillanatban tudatában van annak, hogy határozottnak, bizalomkeltőnek kell lennie és egyszersmind önbizalmat sugároznia. Kár, hogy ez nem fakadhat és nem alap- BÉRES KATALIN (Folytatása a 6. oldalon) Alig néhány napja annak, hogy a volt ifjúsági- és sportügyi miniszterünk, Bogdan Niculescu Duvaz úr sajtóértekezletet tartott, terveiről beszélt. Ma már nem miniszter. Pedig egyáltalán nem látszott rajta az a fizikai kopás, elerőtlenedés, melyről a Szenátus előtt miniszterelnökünk, Petre Roman beszélt. Szerinte pedig ez volt az egyik oka annak, hogy át kellett alakítani a kormányt. Kormányalakítás? Mondhatjuk így is. De talán jobban illene az átrendezés szó. Mert ugyebár, egy egész sor miniszter úgyszintén a régi kormányban is jelen volt, csak éppen más beosztásban. Persze, ezért történt jelentősebb változás is, például a hadügy élén. Az új hadvezérről, Constantin Nicolae Spiroiu tábornokról csak kevesen hallottak. A legutóbbi időkben a hadsereg felszereléséért felelt. Innen a következtetés: az elkövetkezendőkben éppen erre helyezik a fő hangsúlyt. Míg Victor Stanculescu tábornok az ipart vezényli. Néhány tréfás kedvű újságíró meg is jegyezte: militarizálják ezt a népgazdasági ágat. Mások a hatalomtól való eltávolításról beszélnek. Úgy látszik, ő még csak félig van elkopva, ezért maradt. Nem úgy, mint Vaturescu úr, aki már annyira tönkrement, hogy párizsi nagykövetnek kellett kinevezni. Romulus Neagu úrnak, aki külügyi államtitkárként sínylődött az elmúlt hónapokban, nem tudjuk, melyik belső „alkatrésze“ romlott el, de azt igen, hogy Genfben a román ENSZ-küldöttséget erősíti majd. A többi volt kormánytag sorsáról nem beszélt Roman úr, de bizonyosan lesz mit aprítaniuk a tejbe. Az általuk beindított, de eredménytelennek látszó program azonban sok állampolgári munka, azaz kenyér nélkül hagyott és hagy még. Ők azonban nem mennek a külképviseletekhez tisztségviselőknek, az országban maradnak. De pillantsunk újból a kormánylistára, amely a miniszterelnök szerint nyitás volt az ellenzék felé. Az új tagok többsége is frontos, vagy szimpatizáns. Mert ugye nehéz függetlennek nevezni még az apolitikus Stanculescu urat is. A Munkaügyi Minisztérium élén úgymond liberális gondolkodású egyén áll, akit azonban az NLP még ott a Szenátusban megvétózott, mondván, hogy nem is tagja e pártnak. Pedig a kormányfő úgy mutatta be, mint aki 1944-től liberális párttag, íme, egy újabb csendes csúsztatás. Meg aztán el kell mondanunk, hogy Marmeliuc úr már dolgozott a Munkaügyi Minisztérium vezérkarában, s nem valami nagy hatásfokkal. Reménykedjünk azonban, hátha most kamatoztatni fogja a külföldi egyetemeken tanultakat. Igazi liberális azonban az új Közmunkálatügyi Miniszterünk, Dinu Patriciu, ő e párt ifjú szárnyának egyik vezéralakja. Egyetlen valaki ellenzéki ebben a kormányban, aki mindeddig bírálta a Front programját. Most azonban felesküdött, hogy megvalósítja. Pártbeli társait eléggé elbizonytalanította ezzel. A parlamenti ellenzék is rossz szemmel nézte az egykori építész ténykedését. ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása az 5. oldalon) MAROSVÁSÁRHELY TÜNTETÉS MELEG VÍZÉRT Az utcai megmozdulások — több mint egyéves keserű kényszer (egyesek szerint józan visszafogottság) diktálta — szélcsendje után, pénteken este 10 óra körültől nem sokkal éjfél előttig, spontán tüntetés színhelye volt Marosvásárhely főtere. Mintegy 300—350, többségükben az Unirii negyedbeli lakos vonult a városháza elé, románok és magyarok közösen, hogy ily módon tiltakozzanak a volt Közmű és Lakásgazdálkodási Vállalat jogutódja által csütörtökön foganatosított drasztikus intézkedés ellen, mely értelmében a város különböző pontjain leállították a melegvízszolgáltatást. A megmozdulásnak nem volt politikai jellege, a határozott követelés is egyértelműen hangzott: azonnal vonják vissza ezt a több száz, talán több ezer családot sújtó barbár intézkedést, melynek oka — hivatalos megfogalmazás szerint — a közös költségek fizetésében mutatkozó, valóban tekintélyes, lemaradások. Hogy ezek behajtásának mennyire demokratikus módját — egyformán sújtani vétkest meg ártatlant — találta meg a vállalat, mutatja az a közfelháborodás, mely az utcára kényszerítette a vásárhelyieket a rendőrség (meg mások) nem kis riadalmára. Bár a karhatalom számbelileg is tekintélyes erőket vonultatott ki, nem avatkozott be a tüntetésbe. A helyszínre érkezett polgármester meg helyettese — még mielőtt a kipattant szikra veszélyes lángtengerré terebélyesedett volna — azonnal tárgyalásokat kezdett a tüntetők képviselőivel és rövid egyezkedés után döntés született: lesz melegvíz, visszaállhat a közrend. Mindkettő megtörtént, a tüntetők békésen hazatértek, szombaton meg vasárnap már újból volt meleg víz ott is ahol a hőközpontokat korábban leállították. Igaz, ettől a közköltségek ki nem fizetett számlái még nem egyenlítődtek ki, ezeket valóban rendezni kell, de semmi esetre sem a becsületes állampolgár rovására. Vagy minden egyes — most már — adminisztratív baklövés miatt vonuljunk az utcára? BÖGÖZI ATTILA A SZÉKELY KÖZÉLET az 1918-ban Udvarhelyen megindított és egészen 1944-ig folyamatosan megjelenő politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap újraindult április 29-én. Az első, hetvenhárom évvel előtti számban közzétett programból idéz a mai recenzens, Molnárné Hubbes Éva: (a lap...) „állandó munkatársai közé számítja mindazokat, akik pennaforgatók, stiliszták, kik eddig is a sajtó munkásai voltak“. És: „Lapunk iránya elsősorban az új politika szolgálása, székely népünk sorsa javításának minden oldalú felkarolása, igazságos megértés az egész vonalon, a társadalmi béke megszilárdítása, mely nélkül nincs egészséges közélet haladás és alkotómunka“. A Székely Közéletet 1919 januárjától Tompa László, a jeles költő szerkesztette, és meg kell adni, példaszerűen. A Hídfő Kft kiadásában újrajelenő újság szerkesztője Koszta István újságíró. OLÁH ISTVÁN • POSTAFIÓK (mellékletünk a 4. oldalon) SZEMPONTOK EGYEZTETÉSE Beszélgetés dr. HOSSZÚ ZOLTÁN szenátorral, az RMDSZ Arad megyei elnökével . A jelenlegi politikai helyzet azt diktálja, hogy ismételten kijelentsük: nincs fontosabb, mint e vidék nem is csekély létszámot képviselő szórvány magyarsága tudatos és szervezett egységének megteremtése. — Szenátor úr! Mivel a hazai magyar tömegkommunikációban egyre hangsúlyozottabban kerül reflektorfénybe e szempontból a romániai magyarok érdekvédelmi szövetségének eddigi tevékenysége, és egyre elhatároltabb elvárások fogalmazódnak meg jövőbeni törekvéseivel kapcsolatban, még a megyei közgyűlés előtt szükségét látjuk, hogy megvitassunk néhány olyan észrevételt, amelyek beárnyékolják a többre hivatott helyi szervezet tevékenységét. Bevezetésképp általánosítsunk: az ország demokratizálódásának eddigi folyamatát hanyatlásnak, kudarcnak, megtorpanások sorozatának nevezhetjük. Mi a véleménye erről, és nézete szerint milyen helyet foglalnak el e keretben a nemzetiségi jogokat érintő visszarendeződések? — Véleményem szerint idén március 15- ig valóban elsősorban visszarendeződésről beszélhettünk. Majd számunkra pozitív változás történt a kormány álláspontjában. Bár az utolsó pillanatban, de „megengedték“ a történelmi évforduló megünneplését. Eddig, ahol lehetett, akadékoskodtak a törvénytervezetek olyan fejezeteinek megvitatásakor, melyek a nemzetiségiek problémáit próbálják rendezni. És összes módosító javaslataink ellenére mindig keresztülvitték elhatározásukat. De az a tény, hogy végül is elnapolták az anyanyelvi oktatásra és a pártok megalakulási kritériumaira vonatkozó cikkelyek megtárgyalását, ügyvédi tapasztalatom alapján pozitívan értékelhető. Hisz az elnapolt per fél győzelem. Különben most olyan a közhangulat, hogy számítani lehet az európai normáknak megfelelő jogszabályzat beiktatására e tekintetben is. Mitterrand elnök látogatása kedvezett nekünk. Kizárt a köpönyegforgatás a kormány részéről, hisz a Nyugat minden segítséget feltételekhez köt. A vezető körök az elszigetelődéstől most jobban félnek, mint a szélsőséges erők fenyegetőzéseitől. Remélem, hogy az államhatalom jóindulatú pálfordulása képes a tömegeket is ez irányba befolyásolni. — A fentiek alapján milyen perspektívában látja a romániai magyarok jövőjét? — Jelen pillanatban aktivizálódtak a progresszív erők, a Polgári Szövetség, az Antitotalitárius Demokratikus Fórum. Úgy tűnik, végre megvalósult az ellenzék egysége és bár ez az ország összlakosságának csupán a tíz százalékát teszi ki, a felgyülemlett keserűség és nyomorúság talán a többieket is előbb-utóbb felrázza, hogy kinyilvánítsák elégedetlenségüket. Ami a magyarságot illeti, ez a néptömeg szerves része, még akkor is, ha sajátos helyzete van. Csak az összlakossággal együtt fejlődhet, bár különleges körülményeiből kifolyólag hamarább rájött, hogy nagyobb az érdeke az igazi demokrácia megteremtésében. Ezért progresszív erő a romániai társadalomban. De ezt az úttörő szerepet diszkréten kell felvállalnia, nem melldöngetéssel. — Miért fulladozik az RMDSZ nemzetségi egység megteremtésére irányuló törekvése? — Nem fulladozik, csak árnyaltabb lett és változatosabb. Ez normális folyamat, hisz kezdenek kialakulni különböző ideológiai felfogások és értékegységek. Az RMDSZ laza kötőanyag kell hogy legyen, amely bármikor mozgósítani, cselekvésre szólítani képes a nyelv, a kultúra ápolásában, a jogi-politikai indítékok támogatásában, s összefogja a magyarságot a választások idején. Máskülönben hagyni kell, hogy más ideológiai vagy gazdasági alapokon nyugvó magyar pártok és szervezetek is kialakuljanak. Ezt én annak idején is szorgalmaztam Arad megyében, és nem helyeseltem, hogy az RMDSZ monopolizálja a helyzetét. — Megengedne néhány szubjektív kérdést? Szenátori elfoglaltságai mellett mennyire jut ideje az aradi szervezet ügyeivel foglalkozni? — Beismerem, hogy nem sok. Hétvégeken, amikor a fővárosból hazatérek, benézek a székházba. Általában részt veszek az intézőbizottsági üléseken, beszámolok az illető hét parlamenti eseményeiről, és válaszolok azokra a kérdésekre, melyekben véleményemet kérik. — Érvényesül-e az aradi RMDSZ tevékenységében az általános országos felfogás és az ön személyes koncepciója? — A jelenlegi országos felfogás nem teljesen egyezik a valósággal. Aradi szervezetünk is egyelőre távol áll attól, amit, akár országosan, akár helyi szinten eszményinek tartok. Én viszont optimista vagyok. Hiszem, hogy négy-öt év múlva sikerül levetkőznünk a régi beidegződéseket, bővebb ismereteket szerzünk a jogállamiság fogalomrendszeréről, és a demokrácia- kérdezett: PÉTERSZABÓ ILONA JUHÁSZ ZOLTÁN (Folytatása a 6. oldalon) • ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 413. szám Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Új sorozat 1991. május 1., Postacím: Redactia Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 szerkesztősége 79776 Bukarest 33, szerda Szabad Sajtó tér 1., 6 oldal ára 1. kerület 5 lej Telefax: 1815 62 • A Romániai Magyar S..u Szerkesztőségének Kedves Kollégák! Mellékelten megküldöm annak az interjúnak teljes szövegét, amelyet Londonban, angol nyelven készíthettem Ion Iliescu elnök úrral április 15-én. A Magyar Televízió Panoráma c. műsorában ebből körülbelül 10 percnyit sugároztunk április 19-én. Gondolom, önöknek érdekes lehet a teljes szöveg, amely az RMSZ-en kívül sehol a világon nem lát napvilágot.. Remélem,lapjukban részletes adatokkalcáfolhatják meg azokat a tárgyi tévedéseket, amelyek például az 1914 előtti erdélyi viszonyokra, például a román iskolák teljes hiányára vetnek.., hogy úgy mondjam: a fényt. Érdekes lenne tudni, vajon Iliescu elnök nem tudja, vagy csak nem akarja tudni, hogy Erdélyben számos román iskola működött, és például kevesebb román gyerekre jutott egy román iskola Erdélyben, mint az ókirályságban. Később az interjúban Iliescu maga is elismerte az erdélyi román kultúra, könyvkiadás virágzását Trianon előtt. Rendkívül érdekes, hogy az elnök megismételte a székelyföldi tévéátjátszó adó felállítására vonatkozó ígéretét. Érdemes lenne megérdeklődni mondjuk egy év múlva, mennyi valósul meg belőle. Egyébként Iliescu rendkívül kedvesen és széles mosolyokkal fogadta a Magyar Televízió forgatócsoportját. Gondolom, a tartalom azért ennél mégis csak fontosabb. Baráti üdvözlettel: Sugár András magyar tévériporter Köszönjük Sugár Andrásnak az értékes-érdekes anyagot, melyet lapunk 3. oldalán teszünk közzé. Mit mondott a miniszterelnök az Intrafórumon A budapesti Ifjúsági Demokrata Fórum által szervezett IV. Intrafórumon a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és vajdasági meghívottak érdeklődéssel követték Antall József miniszterelnök egyórás beszédét Magyarország kisebbségpolitikájáról és külpolitikájáról. A miniszterelnök kifejtette, hogy Magyarország semmivel sem kíván több jogot a határain túli magyarság részére, mint amennyi megilleti őket, ugyanakkor kötelességének érzi e kérdésben egyértelműen állást foglalni és ezt a véleményt képviselni. A magyar kormány az emberi jogok kérdéseként kezeli a magyar kisebbségek helyzetét és számos európai politikussal együtt vallja Mitterrand elnök tavalyi kijelentését, miszerint a nemzeti kisebbségekkel való bánásmód nem tekinthető belügynek, hanem közös ügy. Minden államnak megvan a joga arra, hogy nemzete tagjainak érdekében felemelje szavát, bárhol is éljenek azok. Ebben az értelemben tette annak idején az oly sok kritikát kiváltott kijelentését, miszerint bár közjogilag tíz- 1 millió magyar állampolgár kormányfője, lélekben, érzésben, mindazok miniszterelnöke kíván lenni, akik a magyar nemzethez tartozónak vallják magukat. Másrészt minden államnak köteles- sége állampolgára jogainak tiszteletben tartása *Az aláírt nemzetközi egyezmé- ÁBRÁM ZOLTÁN (Folytatása a 2. oldalon) Földrengés a Kaukázusban Az Egyesült Államoktól Svédországig több országban is érzékelték azt a földmozgást, amelynek epicentruma a szovjet Kaukázusban volt, s melynek erőssége a strasbourgi Geofizikai Intézet műszerei szerint 6,9 fok volt a Richter-skálán a grúz fővárostól északnyugatra (greenwichi idő szerint 9,12 órakor), továbbá 7,2 fok szintén a Richter-skálán a svédországi Uppsalai Egyetem adatai alapján (greenwichi idő szerint 9,18 órakor) az örmény— török határon. A szakértők által az 1988- ashoz hasonlóan súlyosnak ítélt mostani földmozgás Örményországban Leninakan térségében (nem messze a három évvel ezelőtti színhelyétől) következett be, Jerevánban például 30 másodpercig észlelték. Grúziában, ahol kedd reggeli adatok szerint legalább 63 halálos áldozatról és 230 sebesültről tudtak, Chinvali térségében voltak a legerősebbek a földlökések. Nagyon sok épület megrongálódott, több ezer emberhajléktalan maradt. Grúziában, amelynek fővárosában válságstáb alakult, az első rengés után ismét megmozdult a föld, annak következményeiről azonban lapzártáig még nem érkezett hír. Május 1 után ÚJ FOLYTATÁSOS? Zsigtmond Ferenc HADIFOGLYOK A BARÁT TÖVÉBEN * Akik hadifoglyok voltak, maguk is átélték... * Akik nem voltak, azoknak történelmi vallomás... * Mindannyiunknak érdekfeszítő olvasmány... * Május folyamán az RMSZ- en keresztül a szerző vendégei lehetnek: indul a HADIFOGLYOK AZ AKARAT !(VIgBEN!