Romániai Magyar Szó, 1991. május (3. évfolyam, 413-438. szám)
1991-05-01 / 413. szám
Romániai Magyar Szó • 4 Az ortodox keresztények húsvétjakor a Giurgiu megyei Bolintinben történt tragikus események újra figyelmeztetnek arra, hogy mennyire elfajulhatnak a dolgok, ha az igazságszolgáltatás helyét az ököljog, a kollektív bosszúállás veszi át. Nagyon elgondolkoztató az is, hogy átszerveződött rendőrségünk csodálatosképpen nincs jelen, vagy semleges marad, valahányszor egy kisebbségi csoport ellen követnek el kollektív agressziót. Nehogy ünneprontó legyen, az ATV csak 8-án este tudósított az egy-két nappal korábban bekövetkezett eseményekről és akkor is elfogultan vádolta a gyújtogatás áldozatait. Folyik az önigazolás a közvélemény előtt, éppen a társadalom egy részének cigányokkal kapcsolatos előítéleteire apellálva. Vajon abban a 22 családban, amelynek a háza leégett, nem volt se asszony, se gyerek? Keresztényi cselekedet volt-e őket is földönfutóvá tenni? Valóban döbbenetét kiváltó esemény a fiatal egyetemista meggyilkolása ide az azt követő vendetta sem kevésbé döbbenetes. Veszélyes, mert bevett gyakorlattá válhat a hasonló konfliktushelyzetek esetében. Eddig a kollektíven elkövetett agresszió büntetlen maradt, s amikor kerestek, csak a kisebbségiek sorában találtak bűnösöket. A társadalomnak fel kell figyelnie arra, hogy a cigánykérdés megoldásra váró sajátos etnikai probléma, amit nem lehet továbbra is eltussolni, szőnyeg alá seperni. MÁTHÉ MÁRIA Marosvásárhely Tudunk szépen adakozni Semmi, de semmi tapasztalatom sincs a közérdekű gyűjtésben, sem tehetségem a rábeszélésre. Milyen jó volt megállapítani, hogy mindezek a kellékek teljesen feleslegesek is lettek volna „házalásaink“ során, hisz oly szívesen fogadtak — szinte mindenhol — nem egy helyen meg is köszönve nekünk fáradozásainkat. A Nagyenyeden végzett, vagy csak néhány évet járt véndiákokat kerestük fel Szlovácsek Ida volt osztálytársammal és — szándékunkat előre megbeszélve a Bethlen Kollégium igazgatójával — örömmel gyűjtöttük az adományokat, amelyeket majd az iskola javítási munkálataira, vagy szellemi tevékenységek felkarolására fognak felhasználni. Jóleső érzés volt látni és hallani, hogy mennyire megértették, átérezték az emberek ennek az akciónak a szükségességét.Édesanyámnál láttam gyermekkoromban, mit jelent az: szépen adni, úgy, hogy mindkét félnek örömöt szerezzen, úgyhogy mindkét felet felemelje és ne megszégyenítse az átnyújtás-átverés. Olyan adakozó is akadt, nem is egy, aki meghalt szerettei emlékére, vagy csak egyszerűen a nagy múltú iskola iránti tiszteletből kért meg, fogadjuk el az ő megspórolt pénzét. Láttam Enyeden a Nagykönyvet, amelybe mindenki nevét bevezették aki az iskola részére adományozott. Mi majd így szerepelünk ott: „A Dicsőszentmártonban és környékén élő véndiákok részéről“. 1991. ápr. 22. BÁLINT GYÖNGYI tanár Dicsőszentmárton A VATRAGER JELENTI: Atomfegyver nem titok Nyugtalanító hír járja be a világsajtót: több államocska után Székelykeresztúr városállama is bejelentette, hogy rendelkezik atombombával. A bomba létezését titkolni tovább már nem lehetett — hála a csalhatatlan szimatáról nevezetes hírszerző szolgálatnak, melynek ügynökei VR - feliratú jelvényt viselnek a kabáthajtóka alatt. A hírt egy görögkeleti papnak álcázott belügyi szóvivő röppentette világgá. Szerinte az új fegyver eddig ismeretlen fizikai törvények alapján készült, működési elve a csicseriborsóból és lóbabból elektrolízissel előállított mustárgáz, valamint a mustármagból vákuumban derivált ricinusolaj magfúzióján alapszik. A gyártó cég — Magyarország közvetítésével — külföldről, postai csomagokban kapja a nyersanyagot. Egyszer egy exkirályt is kaptak, de kénytelenek voltak visszaküldeni, mert nem hasznosíthatták a gyártási folyamatban — még pukkanni sem akart, nemhogy robbanni. A fegyver szörnyű erejű, egyetlen töltet robbanása az emberiség 2500-szoros halálát okozhatja. E pusztulás alól kivételt képeznek egy, magukat magyaroknak nevező, barbár törzs tagjai, akik ázsiai barangolásaik során Csernobilig jutottak. Itt egy ősi dák atomreaktor meghibásodása folytán akkora sugárhatás érte őket, amely — a VR-szakértők szerint — megölt volna egy egész bikatársadalmat, de a magyarok oda se neki, még übervédettekké váltak általa. Hogy közben kutyafejűekké változtak, meg nyelvük azóta ugató hanghatások káosza, a nyereg alatt puhított húsról ne is beszéljünk! — „Hát, istenem, a védettségnek ára van“ — jelentette ki ennek kapcsán Radhah Cseon Thea távolkeleti főajatollah, a VR védjegyek minőségellenőre, akinek a neve Roe Hej országában a következőt jelenti: „Ó, aki üvöltve borotválkozna, de inkább teát kér". Egyes nyelvészek szerint, más nyelvjárásokban nevének második része így is értelmezhető „ ..., de inkább kötelez a magyarok zsebébe.“ Nem vitatkozom nyelvészekkel, de szerintem ez utóbbi változat értelmetlen — miért éppen a zsebükbe a kötél, mehet az a nyakukra is. Így közérthetőbb. A bomba miatt rengetegen készülnek elhagyni a városállamot. Csak a „Makacs" ragadványnevű magyarok nem mozdulnak. Félő, hogy a bombagyártás monopóliuma a kezükre kerül. Nem csoda, hogy templomok váltak néptelenné, a gyilkos sugárözönt nem bírta akárki. Az elmenekültek pótlására betelepítendők vonatszerelvényét is félúton visszatérítették az említett veszélyre hivatkozva, sőt a „Páterszöktetés“ fedőnevű akciót végrehajtó kommandó is hanyatt-homlok menekült, mert primitívség, barbár erőszakosság, gyilkos indulatok, tehát az elmagyarosodás félreismerhetetlen tünetei ütöttek ki rajtuk. A jelek tehát aggasztóak. Jól értesült személyek már tudni vélik, hogy folyamatban van egy megnemtámadási szerződés aláírása az USA, a Szovjetunió és Székelykeresztúr között. Az új nagyhatalom területén, egy felrobbant kazánház környékén már számos kémet és diverzionistát tettek ártalmatlanná az állambiztonság emberei. A sugárfertőzött ügynökök azzal védekeztek, hogy meleg víz után kutattak, de a vizsgálatok bebizonyították e fizikai nonszenszt. Állításuk szerint a hőközponttal kapcsolatban levő távfűtési hálózat és vízvezetékek révén szereztek tudomást a bombakísérletről. Amint kinyitották a vízcsapokat, a belőlük kihallatszó halálhörgés minden kételyt eloszlatott afelől, hogy ott emberek halnak meg sugárfertőzésben. Ezenkívül tudott dolog, hogy egy fűtőtest hőt sugároz. Nos, a mi radiátoraink mit? Több mint bizonyos, hogy radioaktív sugarakat bocsátanak ki. A világ minden népének ajkán pedig születőben van a remegve elsuttogott fohász: — A magyarok atomjaitól ments meg. Uram, minket! Koalíciós partnerek Megvallom, elcsodálkoztam Eckstein- Kovács Péter MISZSZ-képviselő Gyűjtőpárt“ című írásán. Már maga a címszó kísértetiesen emlékeztet a „gyűjtőtáborra“. Eltöprengtem, ha az RMDSZ egy népi-nemzeti, keresztény erkölcsön alapuló pártnak a magját képezi, míg a MISZSZ- ből egy polgári-liberális orientációjú párt nőhet ki , úgy csak a lehetősége létezik, de a „párt“, mint olyan, még nem! Ami pedig a „pártfegyelmet" illeti, lehet, hogy naivság részemről, de én az RMDSZ-t egyfajta „koalíciós szövetségnek" képzeltem el, amely egységesen lép fel nemzetiségünk alapvető létfontosságú kérdéseiben, míg az ország valamennyi állampolgárát érintő kérdésekben a „koalíciós partnerek“ természetszerűleg a választóik sajátos érdekeit képviselik a törvényhozásban, azaz esetenként a frontosok, liberálisok, ökologisták stb. képviselőivel azonosan szavaznak. A „koalíciós partnerek “-nek tárgyalás útján kell közös nevezőre jutniuk azon kérdésekben, amelyekben egységesen illene fellépni. Csak a párbeszéd nyújthat megoldást. Nem hinném, hogy egyesek már nem, mások viszont még nem képesek erre. A nyilvános vita nem vezet olyan eredményre, mint a tárgyalófelek kerekasztal-konferenciája. FAZEKAS GYÖRGY Arad Félrevert harang kiszolgáltatott árvákért B. Kovács András Gyermekkereskedő volt-e című cikkét, olvasva döntöttem el levelem megírását A leányom a szilágycsehi árvaházban dolgozik. Nagyon megszeretett egy ottani kisfiút, és engedélyezték is, hogy hazahozhassa. Mi is megszerettük a kis Rómeót, aki másfél éves volt novemberben. Itt kezdett el járni, gügyögni, beszélni is velünk tanult meg. Úgy szerettük és foglalkoztunk vele, mint saját gyermekünkkel. Tudtuk, hogy el fogják vinni. Belenyugodtunk — egy számára boldogabb élet reményében. Most már nagyon félünk! Április 4-én jöttek utána és elvitték, de nem az újdonsült nevelőszülei. Egy nő jött érte, aki ügyvédnek nevezte magát. Hiányos angol tudásommal elbeszélgettem vele, és megnyugodtam, hogy jó helyre viszi a gyereket. Leendő lakhelyének a címét is megkaptuk, ami után következett a szomorú búcsúzás. A drága csöppség nem akart megválni tőlünk. Sajnos, a rossz előérzet bebizonyosodott, mert a kapott cím nem egyezett az árvaháznál bejegyzettel. Az álszülők állítólag Bukarestben várták a gyereket „mély szülői szeretettel". Szegénykéz abban a ruhában vitték el, ami rajta volt, s velük együtt egy nagyobbacska leányka is ment, aki állítólag nem volt normális. A rémhírek szerint régen Ceaușescu szívta a vérüket, most pedig mit csinálnak e szerencsétlen árvákkal? Szervátültetésre használják őket? Az önök segítségét kérem, hogy mielőbb megoldást találjunk az árvaházi gyermekek életének és sorsának jobbra fordulása ügyében. Az Isten segedelmével tegyünk valamit ezekért az ártatlan teremtményekért, amíg nem késő. ERNYEI IMRE Szilágycseh Köszönet holland barátainknak Egyszerű falusi iskola a havadi a szó szoros értelmében. Az utóbbi időben átépítették, felszerelése azonban továbbra is szegényes volt, messze elmaradt a kor igényeitől. Többféle anyagi gondjai között a tüzelőellátást is említhetném. A falu vendége volt a hollandiai Leiden város református egyházközségének küldöttsége, amely, természetesen, iskolánkat is meglátogatta. Látva az itteni körülményeket, segítségükről biztosítottak. A napokban kedves barátaink újra eljöttek Havadra. Több tízezer lej értékű segélyt hoztak az iskola részére. (Játékokat az óvodásoknak, iskolai asztalokat, székeket, didaktikai eszközöket, irodai felszereléseket és rengeteg édességet — ez utóbbihoz ritkán jutnak hozzá gyermekeink e demokráciában.) A tanulók és tanítóik is átadták szerény ajándékaikat, s rövid műsorral kedveskedtek vendégeinknek. Végül mindannyian a megterített asztalhoz ültünk, amelyen ott virított közös virágunk, a tulipán ... DEMETER LAJOS Havad Az igazságnál mi erősebb? „Az igazságnál semmi sem erősebb" — tartja a latinból fordított aforizma. Talán elfogadható volt és a valóságot tükrözte akkor és ott, ahol keletkezett, de a XX. század utolsó évtizedében szinte nevetségesnek tűnik rá hivatkozni. Az igazság és jog fogalmának azonosnak kellene lennie minden nemzet, minden nép, minden ember tudatában és legfőképpen azoknak a cselekedetében, életmegnyilvánulásában, akik hivatásbeli, szolgálati kötelességüknek tartják a jog-igazságszolgáltatást, akik tanulmányaik során többet, vagy kevesebbet, de valamit csak elsajátítottak abból a tudományból, amit jognak neveznek, s amelynek ma is az kellene hogy legyen a feladata, hogy igazságot szolgáltasson. Az emberi igazságszolgáltatás nemcsak a jog és becsület kérdése, de az Istenbe vetett hitnek a bizonyságtétele is. Valamikor az igazságszolgáltatást végző szervek, hivatalok a Bibliára, Istenre eskették az ügyfeleket, ezzel mintegy arra célozva, hogy a sátáni fondorlatok megfékezésére az egyetlen, az isteni igazságot akarják érvényre juttatni. Úgy harminc évvel ezelőtt fogtam fel igazán egy immár elhunyt reálszakos tanáromnak a pályaválasztásommal kapcsolatos megjegyzését, melyet mintegy 48 évvel ezelőtt tett: „Hogy tudtad azt a pályát választani, a te lelkiismereteddel összeegyeztethető-e?“ Én akkor igennel válaszoltam, bár bizonyos dolgokban már akkor egyéni véleménnyel rendelkeztem. Hitem és lelki érzésvilágom akkor azt sugallta, hogy az ember fogékony a jóra, s ha a figyelmeztetést kellő időben megkapja, minden tettével a közjót, a krisztusi elveket szolgálja. Azóta sok mindent megéltem, megértem és tanárom emberismeretét, társadalomismeretét, sőt tapasztalatból szerzett véleményalkotását nagyra értékelem. Meggyőződésem, hogy az ember fogékony a jóra, de sokkal hajlamosabb a rosszra. A jog, igazság szolgáltatása, osztogatása, értelmezése láttán szégyenkezés fog el. Szégyenlem, hogy valamikor is jogot végeztem, szégyenkezem azok előtt a jóhiszemű, becsületre valamit is adó embertársaim előtt, akik a jogszolgáltatásról világszerte, vagy akár itthon is, olyan felfogással vannak, vagy voltak, hogy az azonos az igazságszolgáltatással. Befejezésképpen illik ide Dávid király 98. zsoltárának 9. verse: „Az Úr eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal“. Dr. ÁGOSTON ALBERT Marosvásárhely KELLER EMESE rajzai Beérjük-e közleményekkel ? Az Éva Mária Bárki—Domokos Géza levélváltás nemzetiségi-politikai közéletünk megvitatásának ürügyévé vált... Demokratizálódásunk bázisa csak gazdasági erőnk és biztonságunk lehet. Ennek az erőnek és biztonságnak a megteremtése nem csak tőlünk függ. Ha a Parlamentre gondolok, akkor tőlünk függhet talán legkevésbé. Szellemi tőkénket gyarapíthatjuk leginkább önerőből, az általunk megteremtett lehetőségek révén, ami viszont egy ponton túl szintén anyagi természetű. Hírfoszlányokból az idei őszre várható a helyhatósági választások megtartása. Idejében készül-e erre az RMDSZ? Talán igen, de ez a készülődés nem kitapintható. Arra gondolok, hogy az eredményes politizáláshoz, ami helyi szinten is elengedhetetlen, megfelelő alkatú és képzettségű személyiségek kellenek! Ki és hogyan találja meg a megfelelő jelölteket? Kitermeli őket az idő? Időmilliomosok vagyunk? Megkeresik őket helyettünk és nekünk mások? Vannak-e eszközeink és fórumaink a folyamat gyorsításához? ... A helyhatósági választások előtti kampányban az adott helyszín körülményei sokkal lényegesebbek lesznek, mint voltak a parlamenti választásokon. Hogy a költségvetés szegény? Lehet, de, hogy az elnapolt befektetések növelik a veszteségeket, az biztos. A fórumok megteremtésekor a tennivalók összetettségéből adódik, hogy azok helységenkénti, megyénkénti (megyecsoportonkénti) és országos szintjeiben kell(ene) gondolkodni. A helységek fórumain felszínre kerülhetnek a megfelelő egyéniségű emberek, akiknek a képzése a megyei és országos fórumok stratégiai feladata kell hogy legyen. E fórumokon első lépésben a választási kampány menedzsereit kellene felkészíteni. ... A kezdeti, lendület rég lelohadt, a szkepticizmus ha nem is nő, de stagnál, szaporodnak az ellendrukkerek, ugyanakkor politizálni, a közösségért dolgozni erkölcsiekben és anyagiakban sem valami kifizetődő cselekedet. Az értékes emberek nem mindig érzik a közéleti szerepvállalás belső kényszerét, ráadásul a politikai közhangulat nyomott volta is fékként működik. A megfelelő fórumok híján az RMDSZ- tagsághoz csak a kiadott közlemények jutnak el, amelyek természetüknél fogva szűkszavúak. A belterjesség elkerülése végett kellenének háttérinformációk, amelyek elejét vennék a tagság kívülrekedésének és lemorzsolódásának. A tagszervezetek tisztségviselői szabad idejükben és önzetlenül teszik amit tesznek, nem kevés idő és energiaráfordítással, ugyanakkor nekik sincs több fogódzójuk, azokat a független és demokratikus lapokból szerzik, amelyek viszont csak a hozzájuk eljuttatott anyagokat közölhetik, ugyanakkor ezek a tisztségviselők nem juthatnak el minden taghoz. Nemsokára itt a II. RMDSZ-kongresszus. Folyik a felső szintű előkészítő munka, amiről a tagság csak a közleményekből értesül. Vajon jó az, ha csak ennyivel kell hogy beérje? NAGY ISTVÁN Pécska 80 éves lenne Heinrich László Múlt év szeptemberében töltötte volna 80. életévét az öt éve elhunyt dr. Heinrich László tanár, Kolozsvár kiváló pedagógusa, tudománytörténész, kutató, szakíró és szerkesztő. Változatos életútja hol felfelé ívelő, hol megtorpanó. Háború, fogság, forradalom — semmi sem tudta megfosztani élete értelmétől, a tudománytól. Szívós kitartással sikerült — Németh László szavaival élve — „a napok apró vésőütéseivel“ valami szépet adni önmagából népe számára. Már tanári pályája kezdetén négy tankönyvet írt László Tihamérral Fizika és Kísérleti fizika címen. Később még húsz fizika tankönyvet fordított románról magyarra. Számos szakkönyvet és Erdély tudománytörténetét gazdagító művet írt. Mint a Piarista Főgimnázium növendéke, a Jóbarát című ifjúsági lap egyik rovatát vezette. Később, 1957-től a Matematikai és Fizikai Lapok fizikai szerkesztője volt. A lap céljainak valóra váltása — az ifjúság matematika és fizika iránti szeretetének gyarapítása —, és sikeresen megrendezett országos fizikaversenyek kapcsolódnak a nevéhez. A Kriterion Könyvkiadónál 1976-ban megjelent Fizikai kislexikon szerkesztője és a fénytani rész szerzője. A hazai fizikatörténeti kutatásban kiemelkedő helyet foglal el a ma már könyvritkaságnak számító Az első kolozsvári csillagda (1978) és a Károly József Irén nagyváradi fizikus (1985) című műve. Heinrich Lászlót kétszer távolították el a katedráról, először a Bolyai Tudományegyetemről, majd a Brassai Líceumból. Hivalkodásmentes magatartásával példát mutatott arra, hogyan kell élnie és dolgoznia a méltatlanul félreállított erdélyi magyar értelmiséginek, akinek nem az egyéni érvényesülés volt a célja, hanem megismertetni a fiatalokkal Erdély tudományos múltját, feltárni az utókor számára feledésbe merült tudós nagyjaink tevékenységét, és a kutatói munka folytatására ösztönözni a következő generációt. Azon is fáradozott, hogy az erdélyi tudományosságot külföldön népszerűsítse, eredményeit az egyetemes értékrendbe bekapcsolja. Ugyanakkor a Newton klasszikus fizikája (1983) című műve az egyetemes fizikatörténet legnagyobb alakjának bemutatásával pótolja a hiányt könyvespolcainkon. Nemcsak itthon, hanem külföldön is tudós fizikusként tartják számon. Doktori disszertációjának témája (Egy égési galvánelem elektromos feszültségének hőmérsékletfüggése) máig aktuális kérdéssel függ össze, az olcsó és jó hatásfokú áramforrások kutatásával. Erdély csillagászati múltjának teljes történetét átfogó munkát készült megírni, de ez már nem adatott meg neki. Utolsó, posztumusz műve (Színes fizika) csak halála után két évvel, 1987-ben jelent meg. DERZSI PÁL KOVÁCS ZOLTÁN Székelykeresztúr Kolozsvár Még fontosabb, hogy ne tévedjünk Az RMSZ április 12-i számában megjelent Nagyon fontos, hogy ne tévedjünk című cikk, beszámol a nagykárolyi RMDSZ tevékenységéről. Olvasásakor három olyan hibát észleltem, amit úgy érzem, nem ártana tisztázni. Igaz ugyan, hogy adományként saját tagságunktól is kaptunk — egyebek mellett — könyveket, de azt, hogy „dehogy Magyarországról érkeztek!“, így nem lehet kijelenteni. Sajnos, nincs olyan sok könyv, hogy azt a néhány ezer forint értékű könyvet, amit nyíregyházi és mátészalkai adományból kaptunk, ne lehetne felfedezni köztük. A választásokon nem sikerült megyénkből két RMDSZ-szenátort juttatni a parlamentbe, így Pécsi Ferenc képviselőként védi ügyünket, tehát „előléptetése“ tévedés szüleménye. Dr. Bartis Árpádról pedig nehezen tudom elképzelni, hogy judokurzust indítana a székházban. Igaz ugyan, hogy minden sportnak közös célja testben, lélekben erősíteni az embert, de a joga és a judo mégsem ugyanaz. Egyelőre tehát székházunkban csak a jogázók jelentkezését várjuk, mert ez a kurzus indul jelenleg. VÉNIG GABRIELLA Nagykároly Távlatkeresés KOVÁCS LÁSZLÓ (Sepsiszentgyörgyi felvétel) Legalább megszokjuk Valahányszor külföldi kamiont látok egy kórház, vagy egy templom előtt, vegyes érzések rohannak meg. Mint jólnevelt, udvarias polgár, úgy nyugtázom, ahogy illik. Az adományról minden jó érzésű ember csak jót és szépet gondolhat, függetlenül a küldemény tartalmától. Jómagam kimaradok a potyából, részben kényelemből nem gyurakodom, a rászorulóbbakra hagyom. Ha azonban eszembe jut a szállítmányok gyakori tolvaj megdézsmálása, „szelektív" elosztása, gondolataim szertefutnak. Még szörnyűbb, hogy egyes haszonlesők agyából milyen sötét hátsó gondolatok pattannak ki: nem gügyék ezek a külföldiek, hogy csak úgy, a szép szemünkért megajándékozzanak, hiszi a piszi. Már senki sem lepődik meg bizonyos varrás körök felső beintésre történő orvtámadásain a segélyek propagandisztikus, Irredenta motivációit illetően, aminek okán Marosvásárhelyt ajánlatos széles ívben elkerülni. Legalább megszokjuk. A segélyakciók előbb-utóbb úgyis elapadnak.APA ILONA Marosvásárhely Kevés szóval... • Az év első negyedének lapszámaiból 22 darabot nem kézbesítettek. Ez annyi, mint egy hónapig hiába fizetni. Mivel a posta nem tudja (vagy nem akarja) kihordani a lapot, javasolom, hogy az RMSZ-t, valamint más magyar sajtóterméket (pl. a Valóságot, mert azt is rendetlenül kapom) küldjék esetleg a megyei RMDSZ irodájához, ahonnan az előfizetők kevesebb hiánynyal átvehetik (Kocsi Attila, Temesvár) • Sürgősen háztartási munkát vállalna, akár kisgyerek mellé is elszegődne Kádár Margit néni Nagybaconból, aki 58 éves és még jó erőben van.Cím: Kádár Margit, 4030 Baanii Mari, str. Cinodului nr. 237, jud. Covasna) • Mi is reménykedünk a földtörvényben, jó volna visszakapni valamit a földből, vagy legalább az árát, mert már öregek vagyunk és betegesek, a földet úgysem bírnánk megdolgozni. A kutya szájából nehéz ám kivenni a tojást. Bonyolult lesz a földtörvény alkalmazása, különösen a Székelységben, ahol a szántóföld mellett erdő és legelő is tartozott a birtokhoz. (Bartos Dénes, Vajdahunyad). • Nem kell terroristákat importálni, megteszik a különleges alakulatok, vagy a bányászok. Ha kell, külföldnek is szolgálnak magyarázatokkal, széles mosollyal és több nyelven, hogy igenis Románia nemzeti államában minden a legjobb úton halad. Itt van például a két szakaszban való áttérés a piacgazdaságra. Jó előre széles skálájú elméleti felkészítőket tartottak, az anyagiak más lapra tartoznak. Novemberben sem halt bele senki, remélhetőleg ezután sem. Csak egyszerűen kifordul az ember az üzletből. Vagy azért, mert az üzlet üres, vagy azért mert nincs elég pénz a zsebében a kompenzáció ellenére sem. Tehát van Parlamentünk, van piacgazdaságunk, van Alkotmánytervezetünk, tanügyi törvénytervezetünk, földtörvényünk. Minden, ami egy igazi demokráciához szükséges. Csak új emberek nemigen akadnak. A régi nómenklatúra el sem tűnt, csak azok, akiket a népharag első hulláma elsodort, a többiek szépen visszaszivárogtak jól megalapozott régi kapcsolataik alapján, ők rendelkeznek mindazzal, mely a privatizáció alapját képezi: tőke és kapcsolat (Zsigmond Júlia, Kolozsvár.) • Amíg sarokba szorítjuk a demokratikus kibontakozást, addig nem lesz előrehaladás. Szerintem ott van a baj, hogy a nép nem elég érett ahhoz, hogy lerázza magáról a múlt kölönceit. Ha kínosan is, de hordja mint valami megszokott jármot, amitől nehezen tud megszabadulni. Mindezek után nincs ok az aggodalomra, mert minden kezdet nehéz, csak a nép el ne veszítené a türelmét. (Rácz Márton János, Búzásbessenyő). 1991. május 1. Kurír • Kádár Zsombor, Marosvásárhely: Vívódó gondolatai az erdélyi szellemi „exportról“ megszívlelendőek, közlésüket szívesen vállaljuk. • Bartz Imre, Csíkszereda: Egy történelmi esemény megvilágításához, levélben Mihail Roller történész akadémikus 1950 előtt kiadott Románia történelmét hívja segítségül. Ez már csak azért sem perdöntő tanú, mert Roller történelemszemléletének tudományosságát szakmai körökben erősen megkérdőjelezik. • Kun József, Kolozsvár: Sajnálatos húsvét hétfői tettlegességet ír meg, de olyan megfogalmazásban, hogy az eset szereplőiről nehéz eldönteni: ki a fia és a veje és milyen anyát öntöttek meg. • Veress Dávid, Marosvásárhely: „Köszönöm, hogy vállalták gondolataimnak a leközlését, továbbadását (RMSZ, 1991. ápr. 10.)... Még közlöm néhány gondolatomat a romániai magyarság érdekvédelmét szolgáló RMDSZ-ről..." — Részünkről a szerencse, de a továbbiakban már csak arra vállalkozunk, hogy néhány távolabb látó elgondolását a köztudatba dobjuk: az RMDSZ sürgesse a Szórvány Alapítvány létrehozását; — kérje és indokolja meg a Romániában élő kisebbségek történelmének oktatását a többségi gyerekeknek; — a moldvai csángó magyaroknak életet jelentene egy kétnyelvű katekizmus; — az RMDSZ kezdeményezze és szervezze meg az önszámlálást a romániai magyarság és a csángó magyarság körében.“ • Dr. Gyöngyössy János, Székelyudvarhely, a sepsiszentgyörgyi Török Sándor bírálata ellenére újabb „keresztszavas rejtvény" összeállítását és beküldését vállalja. Rajzolt háló nélkül viszont nekünk nincs mit kezdenünk vele. • Székely Ifjak Fóruma (Barabás István), Székelykeresztúr: „Tudomást szereztünk arról, hogy a márciusi szórólapokkal, illetve a székely kérdéssel kapcsolatosan részletesen is nyilatkozott Kolumbán Gábor úr egy, Kozma Szilárd úr által készített interjú alkalmával... Lehetőségeik függvényében szíveskedjenek közzétenni ezen interjút.“ A közlés felől késedelem nélkül döntünk, de ennek egy feltétele van — Kozma Szilárd úr küldje el nekünk szövegét. Igaz, személyesen beszéltünk vele és megígérte ... • Kerekes Ildikó, Székelyudvarhely: Igaz, hogy „naplólapjait“ az RMSZ-zsebkönyv pályázatra küldte, de mert a 11 sűrűn gépelt oldal sem tesz ki egy könyvre való anyagot, írása végül a Szabad szombatnál kötött ki. Köszönjük! • Mikes Kelemen Líceum, Sepsiszentgyörgy. Meghívót küldött a május végén tartandó névadó ünnepségére. Az esemény súlyához mérten képviseltetjük magunkat. • Borsos Szabolcs, Marosvásárhely. Juhász Gyuláról írt emlékező sorokat a költő születésének 108. évfordulója alkalmából (április 4). Írása jóval az évforduló után jutott el hozzánk. Kárpótlásul írjuk ide leveléből a költő Babits általi jellemzésének néhány sorát: „Juhász Gyula verseiből nem könnyű választani, mert nem az egyes darabok tökéletessége a döntő, nála, hanem a homokszemek szállongása. Szinte azt mondhatnám, nem a legjobb versei a legjobbak, és hogy a költő jobb, mint a versei. A versek rövidek, könnyűek, édesek. A költő azonban nehéz lelkű és keserű." • Fülöp Géza, Marosvásárhely: Köszönjük sorait a közművelődésről, ám ebben a tárgykörben jelen pillanatban „túltermelési válságba" kerültünk, (pl. EMKE alakuló ülésének anyagai). Szívesen vennénk a téma konkrét vonatkozásairól, eseményeiről szóló ezutáni beszámolót. • Udvarhelyi Anonymus: Bejelentése egy sokszorosan gyanúsított elvtársról, aki exhibicionista és többszörös gyilkos (stb.) azért nem érdemel hitelt, mert nem önfeljelentésként íródott. • Beke Sándor, Székelyudvarhely: A Székely Útkereső főszerkesztőjeként, erdélyi és külföldi könyvtárak számára felajánlja (díjmentesen) a lap teljes 1990 évi kollekcióját, amennyiben igényt tartanak rá. Az igényléseket május 30-ig az alábbi címre várja: Red. Székely Útkereső, 4150 Odorheiu Secuiesc, C.P. 40, jud. Harghita, Románia. • (Cseke Gábor)