Romániai Magyar Szó, 1991. szeptember (3. évfolyam, 519-542. szám)

1991-09-03 / 519. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Őszelő és emlékmű A moszkvai puccs rs mintha felgyor­sította volna az addig amúgy tempósan kiszabott nyáridőt, s problémát problémára tornyoz nem csak a szovjeteknél, hanem jóval széle­sebb környezetben. A moszkvai szél jócskán meglegyintett bennünket is, s bár hivatalosan még tart a nyár, egyből eszünkbe juttatta az őszi-téli gondokat. Problémaérzékenyen várjuk az újabb eseményeket, amelyek nem is váratnak magukra. Itt van mindjárt a pár nap alatt máris sok vitát kavart szovjet hősök emlékműve a fővárosban... Alig kiáltot­ták ki a moldovaiak állami függetlensé­güket — természetesen a Prut túlolda­lán —, máris megindult az offenzíva úgymond a „szovjet gyarmatosítás “ márványba faragott mementója ellen. És folyik a huzakodás, egyesek már éh­ségsztrájkot is beígértek, ha az obelisz­­ket nem távolítj­ák el mostani helyéről (az, hogy egyszer már eltávolították „még eredetibb“ helyéről, a Győzelem térről, az úgy látszik, senkinek sem jut most eszébe). A telefirkált márvány pe­dig közömbösen tűr; tulajdonképpen nem is történt semmi, csak az embe­rekben szabadult el jókora düh mind­azok ellen, akiket sorsuk mostani, mind rosszabbra fordulásáért történelmileg is felelősnek tartanak. Most éppen a szovjetek vannak a soron. Ők a „szol­gálatos ellenfél“, akivel le kell számol­ni, hogy a végén kiderüljön: ettől ugyan bizony senki élete nem lesz könnyebb, boldogabb, napfényesebb. Ráadásul, ha a komoly gazdasági-szociális problémák helyett, amelyek megoldatlansága for­gószélként tornyosul fejünk fölött, újra a szimbólumok, a tudati hisztéria sík­jára tereljük a társadalom érdeklődé­sét, mindent teszünk, csak éppen jót nem ennek a sok megpróbáltatáson át­ment országnak. Hát most, amikor a még mindig csak félig és bal kézzel al­kalmazott földtörvény, az elégtelen és vészesen emelkedő áru mezőgazdasági termés kilátásai, az újabb áremelkedé­sek, a fizetések látszatindexálása idején szobrokkal, emlékművekkel kell nekünk hadakoznunk? Nem elég az, hogy „új életünk hajna­lán“, valamikor a negyvenes évek közepén ugyanezzel a szent elfogultság­gal és gyermetegséggel vetették rá ma­gukat apáink egy korábbi korszak szim­bólumaira — királyok, polgári-földesúri ivadéknak titulált neves elődök, nem­zetiségi múltunk számos relikviája, bi­zonyítéka, egyházi emlékek ellen —, s dobták a sutba a fényes szellők érték­rendjét képviselő kegyelet szellemisé­gében? Muszáj hát megismételni min­dik az elődök hibáit? Muszáj szemet szemért, fogat fogért megfizetni? Hát minden huszadik-huszonegyedik száza­di civilizálódásunk ellenére még mindig a törzsi erkölcs számára hallgatunk benn­őnkben? Szó se róla, egy-egy rosszul megvá­lasztott, ízléstelen és felháborító emlék­mű eltávolítása, forgalomból való kivo­nása jelentéses lehet egy társadalmi folyamat szélesebb összefüggésében. De nem minden szoborral és nem minden műemlékkel kell leszámolni, s ennek eldöntését egyáltalán bízzuk a szakér­tőkre, a hivatalosságokra. Ha most mindenki a maga szenvedélyére, tudá­sára, meggyőződésére, vallására és nemzeti toleranciafokára alakítja át környezeti valóságának szimbólum­­rendszerét, akkor félő, hogy ebben az országban kő kövön nem marad. Le­­csupaszodnak a közterek, eltűnnek az emlékházak, az emléktáblák, kettétör­nek az obeliszkek, ebek harmincadjára kerülnek a temetők, a hősök sírjai, s a fű, ami őseink földi maradványaiból még kinő, borzadva igyekezne majd vissza a föld alá, befelé nőni inkább, semhogy maga is a porrá tett emlékek sorsára fusson. Sajnálatos tapasztalat, aki egy kegyeleti tárgy megsemmisíté­sét természetes és szükséges dolognak tartja, az szülei, ősei emlékét sem be­csüli kellőképpen. És ne csodálkozzék, ha majd kiveti őt­ a föld, szelleme pe­dig nyughatatlanul bolyong a világ fö­lött, soha megnyugvást nem találva... Az idei őszt nagyon józanul, tisztán­­látóan és harcra készen illik fogadni — nem pedig misztikus indulatokkal. A moldovai függetlenség, a szovjet uralom egykori maradványainak felszámolása a maguk helyén fontos dolgok ugyan, de nem olyan országnagy gondok, hogy teljesen lekössék mindennapi figyel­münket. És nem ártana, ha mindezt a politikai tényezők is fontolóra vennék. CSERE GÁBOR KISZOLGÁLTATOTT ISKOLA VEZETŐSÉG Az 1990/1991-es tanév folyamán létrehoz­ták az iskolák körzetesített költségvetési központjait, amelyek egy főkönyvelőt, egy pénztárost stb. foglalkoztatnak Az új pénz­ügyi intézménynek valamelyik iskola igaz­gatója­ is tagja, dokumentumokat­ jóváha­gyó, aláíró jogi személye. Mi történt? A polgármesteri­ hivatalok tevékenységi kö­rébe tartozó költségvetési feladatokat nem az iskolák vezetőségére, hanem egy új, költséges, államkasszát terhelő pénzügyi részintézményre bízták. Hogyan jártak el egy ilyen körzet isko­lái számára kiutalt pénzösszeg elosztása­kor? Szabály szerint az iskolák tanulóinak, valamint a tantermek számának figyelem­­bevételével kellett volna szétosztani a ki­utalt pénzalapot. Az igazgatók gyűlésein olyan panaszokat hallhattunk, amelyek ar­ról beszéltek, hogy a pénzkiutalásokat en­gedélyező igazgató igazságtalanul intézke­dett, osztozkodott, magának dolgozott. Ezeknek a panaszoknak, a helytállósága utólag is ellenőrizhető, de ilyen jellegű kontrollokról nem tudunk, ezért az elvárt korrigálásokat sem végezhették el. Egyes iskolák jóval kevesebb pénzösszeget kap­tak, mint amennyire jogosultak voltak. Ez a hátrányos helyzet elsősorban a tanulókat érintette. Az említett jelenség figyelmez­tető példa arra, hogy az önkormányzat fe­lé vezető úton kátyúból kátyúba jutottunk. Egy másik meggyőző példa — amely ugyancsak az iskolavezetőség kiszolgálta­tottságáról vall — az évente ismétlődő nyá­ri javításokkal függ össze. Megrendelés alapján, a bank közvetítésével kifizetik az iskolajavítási munkálatokat végző vállala­tot. Aztán akkor fog a munkához, amikor neki tetszik, amikor már a körmére égett a gyertya. Olyan minőségű anyagot hasz­­­nál, amilyen van, akkora mennyiséget könyvel el, amekkorát el tud fogadtatni, a­­mennyi nem tűnik szemszúrónak, s azok­kal dolgoztat, akikkel akar és­ olyan hosz­­szúra húzza a munkálatok idejét, amekko­rára neki tetszik. Mi történik? Vegyük sorra a bevált, év­tizedeken át használt becsapási, csalási le­hetőségeket! Nem azt a mennyiségű, mi­nőségű és értékű árut szállítja a kuncsaft­nak, mint amit kifizettek; a megvásároltnál kevesebb anyagot használ el; szakképzet­len segédmunkásokkal dolgoztat, akik leg­többször nem végeznek jó minőségű mun­kát; a szakemberek egy része ezalatt ma­gánlakásoknál vagy más megrendelők­nél dolgozik és nagyrészt abból az anyag­ból „gazdálkodnak“ amit az iskolákkal fi­zetettek ki. Az évtizedeken át észlelt kártevés, mint rossz örökség, tovább él. Az átverések és a gyenge minőségű munka miatt követelhető kártérítés törvényes útja annyira bonyolult, hosszadalmas, hogy ilyen eljárások elindí­tásáról nem is hallani. Ennek a kiszolgál­tatottságnak a fölszámolása lehetségessé válik, ha áttérünk a nyugati típusú iskola­költségvetési formák alkalmazására. , Pél­dául Svédországban, Magyarországon stb. kiszámítják egy tanuló évi iskoláztatási költségeit, ami magába foglalja a pedagó­gusok fizetését, a javítási munkálatokra szánt összeget, a fogyóanyagok, didakti­kai szemléltetőeszközök stb., vásárlására kiutalható pénzösszeget, amit az iskolaveze­tőség — a szükség parancsa szerint — oszt el és veszi ki a bankból minden akadály nélkül. A szembetűnő rossz munkát azon­nal fölfüggesztheti, a jót pedig jutalmaz­hatja. A pénz ilyenszerű, közvetlen kezelé­si módja lehetővé teszi a visszaélések föl­számolását, az oktatói tevékenység föllen­dítését, a pénzügyi ellenőrzés megkönnyí­tését. Az iskolák működtetésére kiutalt pénz­összegek jelenlegi fölhasználásának módja — a költségvetési központok közvetítésével — továbbra is serkenteni fogja a csalást, az igénytelen munkát (a katedrán is), az iskolavezetőség kiszolgáltatottságát. A ja­vasolt iskolaköltségvetési forma alkalma­zására való azonnali áttérést máris kérik a kényszerítő körülmények. Beszéljen a meg­győző példa: egy helységben megszüntették azt az állami vállalatot, amely építőanya­gokat árusított, és a helyébe lépő részvény­­társaság elsősorban azokat a vásárlókat szolgálja ki, akik készpénzben fizetnek, mivel nagy hangsúlyt helyez a pénz for­gásának gyorsaságára. A lassú, bürokrati­kus, papírmunkával járó megrendelés-fize­­tés, a bank út tán — a mi banktechnikánk körülményei között — nemcsak idő, hanem pénzveszteséget is jelent a magánkereske­dő számára. KOMÁN JÁNOS • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • 0 Éllovas a Temesvári ,Poli @ Diákgyőzelem a kolozsvári rangadón , öt centire az álomhatártól! (4. old.) ÚJ KÖLCSEY-SZOB SZA­TMÁRNÉMET Múlt héten már tudósítottunk Szatmárnémeti nagy eseményé­ről, a Láncos Templom előtti téren az új Kölcsey-szobor fel­avatásáról. S arról is szóltunk, hogy a Lakatos Pál alkotásá­nak leleplezésénél a város román lakosságának képviselői is tisztelegtek, közös szellemi elődjükké fogadva Kölcseyt. Az ünnepségnek, mint mellékelt felvételünkön is látható, egyet­len szépséghibája volt: hogy az utcán közlekedő-tülkölő-dur­­rogó gépkocsik gyakran elnyomták a szónokok hangját. Ám ez a kis szervezési hiba nem árnyékolhatja be a szatmári­ak örömét. CSOMAFAY FERENC felvételei ■ • 0] sorozat 519. szám 1991. szeptember 3., kedd 0 4 oldal ára 5 lej LASSAN GYÓGYULNAK­ BE A SEBEK (Üzenetrögzítőn) — Jó hat héttel a ka­tasztrofális Bodza völgyi áradás után, a­­mely Kovászna megyében több mint 35 millió lej kárt okozott, lassan begyógyul­nak a sebek. Az akkor elöntött közel más­fél ezer lakás helyrehozása­val remélhetőleg elkészülnek a tél beköszöntéséig, a közel­gő tanévkezdés sürgeti viszont az elárasz­tott tantermek mielőbbi helyrehozását. A megyei szervek támogatásával különben folyamatban van a védőgátak megerősíté­se, az elsodort erdei utak is lassan újraé­­pülnek. És mindezt úgy oldják meg , hogy közben megszakítás nélkül folyik a még súlyosabb károkat szenvedett Bákó me­gyei települések támogatása. A szolidaritás szép megnyilvánulásaként legutóbb Uzon­­ból indult útnak egy nagy kapacitású te­hergépkocsi,­a helyi RMDSZ és Vöröske­reszt felhívására közel 700 ezer lej értékű szállítmánnyal segítik egy csángó telepü­lés lakosainak károsultait. (flóra gábor) SUMMA SUMMARUM (Üzenetrögzítőn) — A 153/1990. számú rendelet alapján Beszterce municípiumban létrehozott 7­ ellenőrzőbizottság augusztus második felében felülvizsgálta 8 termelő­­egység, 51 kereskedelmi egység, 10 magán­­vállalkozó és 4 piac működését. Alig hat nap alatt 16 esetben bukkantak visszaélés­re és 2 esetben törvénybe ütköző cseleke­detre, 49 924 lej értékben vontak ki a forgalomból meg nem felelő árut, 218 442 lej értékben koboztak el árucikkeket, 560 358 lej indokolhatatlan plusz jövede­lm vándorolt az államkasszába, továbbá 389 ezer lej, amit a megbüntetett szemé­lyek és egységek pengettek le. Summa summarum: nincs okunk a melldöngetés­­re. (Luther Ilona) E rovatunkban azok a híradások, pa­naszok, problémák és gyors tudósítások kapnak helyet, melyeket a lap készítésének napján déli 11 óráig juttatnak el szer­kesztőségünkbe faxon (181562) vagy üze­netrögzítőn (180302), esetleg postai külde­mény révén. „Bármit leírhat... semmit sem " A fenti aranymondás a nagybányai bíróságon, hangzott el, s a sajátos román demokráciában mintegy tömöríti a saj­tó és fent nevezett tiszteletteljes intéz­mény közötti viszony kvintesszenciáját. De mint mindennek, ennek is megvan a maga története. Olvasóinknak már jeleztük, hogy ko­moly bajok vannak az első román—ma­gyar közös vállalkozás körül, s hogy a magyar fél az Interpolhoz fordult segít­ségért. Természetesen mielőtt odajutna az ügy, a hazai bíróságon is tisztázni kell a­ körülményeket. A második tárgya­lásra jómagam is benéztem, hadd ismer­jem meg a másik fél érvelését is. Az el­ső dolog, ami meglepett, hogy a magyar félnek nem volt ügyvédje. Szerintük, úgy egyeztek meg a partnerrel — s kér­ték is ennek jegyzőkönyvbe vételét —, hogy a második tárgyaláson mindketten ügyvéd nélkül jelennek meg. A kétolda­­lú egyezség csak egyik résztől tartatott be. Másrészt a magyar félnek nem en­gedték meg, hogy tolmácshoz folyamod­jon, azaz — s ezt csak ott, helyben tud­ták meg — csakis felhatalmazott szin­krontolmácsot vehetett volna igénybe. Mivel az nem volt kéznél, a magyar fél nem értett semmit. A bírónő fordított ugyan neki, de csak azt, amit fontosnak tartott. Nem vagyok meggyőződve, hogy amit ő (a bíró) jelentősnek ítél meg, az a magyar félnek is az. Főleg egy ilyen kusza ügyben. Minden — nem értett — szónak meghatározó szerepe lehet a védekezésben. Ezeket a furcsaságokat nyilván gyorsan lejegyeztem. Mire a román fél ügyvédje — mint az ügyre nézve nagyon fontos tényezőt — meg­jegyezte, hogy a teremben egyesek íro­gatnak, noha erre nincs engedélyük. Mire a bírónő elkobozta jegyzeteimet, majd tiltakozásomra azt felelte, hogy bármit megírhatok az újságban, de a teremben külön, előzetes engedély nél­kül semmit sem jegyezhetek. (!?) FARKAS E. ZOLTÁN Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 ERIKA BÚCSÚT MOND (Telexen) — A németországi Robotron Erika GMBH cég bejelentette, hogy az u­tolsó Erika írógép legyártása után — a­­melyre az elmúlt hét végén került sor — a világszerte ismert és becsült írógéptí­­pust nem gyártják többé. A statisztikák szerint 1910 óta, amikor az első Erika ké­szült, mintegy 9,5 millió gép került piac­á­ra. Sajnos, az utóbbi hat évben látványo­san csökkent a kereslet, a cég pedig vesz­teségesnek ítélte a terméket, amely aka­dályozta a termelés korszerűsítését, a fi­zetések biztosítását és a munkahelyek sta­bilitását. Sokan és sokat köszönhetünk E­­rikának — emlékét megőrizzük. (A Rom­­pres nyomán). A HÁBORÚ UTÁN, DE A HÁBORÚ MIATT PUSZTULTAK (üzenetrögzítőn) — 1991. szeptember 1- jén vasárnap délután Börvely (Szatmár megye) községében a lakosság az RMDSZ kezdeményezésére emlékművet emelt an­nak a 72 börvelyi lakosnak, akik a 2. vi­lágháborúban lelték halálukat. Közöttük na­­gyon­ sokan nem a háborúban, nem a fron­ton pusztultak el, hanem háború után el­hurcolták őket és a földvári­ haláltábor végzett velük. Az ünnepségen részt vett az RMDSZ részéről Szabó Károly szenátor és alulírott. Ott volt még a szomszédos ma­gyarországi falu református lelkésze és Kálmánd falu római katolikus plébánosa. (Pécsi Ferenc parlamenti képviselő) JELENTŐS LÉPÉS A JUGOSZLÁV VÁLSÁG RENDEZÉSÉRE Aláírták a fegyvernyugvási egyezményt Hétfőre virradóan Jugoszlávia és az Eu­rópai Közösség Belgrádban aláírta a Hor­vátországra vonatkozó fegyvernyugvási e­­gyezményt, illetve a tűzszünet betartásá­nak nemzetközi felügyeletére vonatkozó e­­gyezményt. Az erre vonatkozó dokumentu­mokat Stipe Mesic, Jugoszlávia Elnöksé­gének elnöke, Ante Markovics, a szövetsé­gi kormány elnöke, a hat tagköztársaság elnöke, illetve az EK képviselője, Hans van den Broek holland külügyminiszter írta alá. Az aláírást követő nyilatkozatában van den Broek elmondta, hogy a horvátorszá­gi fegyvernyugvást az Európai Gazdasági Közösség országaiból származó, illetve még meg nem állapított számú más országokból származó 300—350 megfigyelő ellenőrzi majd. Az aláírást kemény tárgyalások előzték meg az EK képviselője van den Broek holland és Loncsar jugoszláv külügymi­niszter között. A jugoszláv elnökség ösz­­szejövetelére, amelyen a jugoszláv válság megoldására vonatkozó EK javaslatokat elfogadták, vasárnap került sor. Megem­lítendő még a belgrádi holland nagykö­vetség szóvivőjének alig burkolt fenyege­tőzése, hogy az EK szankciókat alkalmaz­hat azon köztársaságok ellen, amelyek megtagadják az egyezmény aláírását. Szerbia múlt szombaton késő este fogad­(Folytatása a 2. oldalon) ION ILIESCU IZRAELBEN Ion Iliescu elnök Chaim Herzog izraeli államfő meghívására küldöttség élén négy­napos hivatalos látogatásra Izraelbe uta­zott. Kíséretében van Eugen Dijmarescu gazdasági és pénzügyminiszter, Petre Mar­­culescu­ ideiglenes mezőgazdasági és élel­mezési miniszter, Teodor MeLescanu kül­ügyi államtitkár, Razvan Theodorescu, az RTV elnöke és mások. Az államfő eluta­zása előtt egyebek között kijelentette a sajtónak: Zsúfolt program, politikai tár­gyalások, üzleti megbeszélések, látogatá­sok, találkozók várnak ránk. Reméljük, hogy a térség összes államaival fenntar­tott kiegyensúlyozott kapcsolatainkkal le­hetőségeinken belül pozitív befolyásoló té­nyezőként jelentkezhetünk — jegyezte meg nemzetközi politikai összefüggésben, a kétoldalú kapcsolatok egyik kedvező összetevőjeként pedig a romániai szárma­zású izraeli állampolgárok négyszázezres közösségét említette. (Rompres) A román államfőt, a Ben Gurion repü­lőtéren az izraeli külügyminiszter fogad­ta. A 2. oldalon SZOVJETUNIÓBELI HELYZETKÉP

Next