Romániai Magyar Szó, 1991. szeptember (3. évfolyam, 519-542. szám)
1991-09-03 / 519. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Őszelő és emlékmű A moszkvai puccs rs mintha felgyorsította volna az addig amúgy tempósan kiszabott nyáridőt, s problémát problémára tornyoz nem csak a szovjeteknél, hanem jóval szélesebb környezetben. A moszkvai szél jócskán meglegyintett bennünket is, s bár hivatalosan még tart a nyár, egyből eszünkbe juttatta az őszi-téli gondokat. Problémaérzékenyen várjuk az újabb eseményeket, amelyek nem is váratnak magukra. Itt van mindjárt a pár nap alatt máris sok vitát kavart szovjet hősök emlékműve a fővárosban... Alig kiáltották ki a moldovaiak állami függetlenségüket — természetesen a Prut túloldalán —, máris megindult az offenzíva úgymond a „szovjet gyarmatosítás “ márványba faragott mementója ellen. És folyik a huzakodás, egyesek már éhségsztrájkot is beígértek, ha az obeliszket nem távolítják el mostani helyéről (az, hogy egyszer már eltávolították „még eredetibb“ helyéről, a Győzelem térről, az úgy látszik, senkinek sem jut most eszébe). A telefirkált márvány pedig közömbösen tűr; tulajdonképpen nem is történt semmi, csak az emberekben szabadult el jókora düh mindazok ellen, akiket sorsuk mostani, mind rosszabbra fordulásáért történelmileg is felelősnek tartanak. Most éppen a szovjetek vannak a soron. Ők a „szolgálatos ellenfél“, akivel le kell számolni, hogy a végén kiderüljön: ettől ugyan bizony senki élete nem lesz könnyebb, boldogabb, napfényesebb. Ráadásul, ha a komoly gazdasági-szociális problémák helyett, amelyek megoldatlansága forgószélként tornyosul fejünk fölött, újra a szimbólumok, a tudati hisztéria síkjára tereljük a társadalom érdeklődését, mindent teszünk, csak éppen jót nem ennek a sok megpróbáltatáson átment országnak. Hát most, amikor a még mindig csak félig és bal kézzel alkalmazott földtörvény, az elégtelen és vészesen emelkedő áru mezőgazdasági termés kilátásai, az újabb áremelkedések, a fizetések látszatindexálása idején szobrokkal, emlékművekkel kell nekünk hadakoznunk? Nem elég az, hogy „új életünk hajnalán“, valamikor a negyvenes évek közepén ugyanezzel a szent elfogultsággal és gyermetegséggel vetették rá magukat apáink egy korábbi korszak szimbólumaira — királyok, polgári-földesúri ivadéknak titulált neves elődök, nemzetiségi múltunk számos relikviája, bizonyítéka, egyházi emlékek ellen —, s dobták a sutba a fényes szellők értékrendjét képviselő kegyelet szellemiségében? Muszáj hát megismételni mindik az elődök hibáit? Muszáj szemet szemért, fogat fogért megfizetni? Hát minden huszadik-huszonegyedik századi civilizálódásunk ellenére még mindig a törzsi erkölcs számára hallgatunk bennőnkben? Szó se róla, egy-egy rosszul megválasztott, ízléstelen és felháborító emlékmű eltávolítása, forgalomból való kivonása jelentéses lehet egy társadalmi folyamat szélesebb összefüggésében. De nem minden szoborral és nem minden műemlékkel kell leszámolni, s ennek eldöntését egyáltalán bízzuk a szakértőkre, a hivatalosságokra. Ha most mindenki a maga szenvedélyére, tudására, meggyőződésére, vallására és nemzeti toleranciafokára alakítja át környezeti valóságának szimbólumrendszerét, akkor félő, hogy ebben az országban kő kövön nem marad. Lecsupaszodnak a közterek, eltűnnek az emlékházak, az emléktáblák, kettétörnek az obeliszkek, ebek harmincadjára kerülnek a temetők, a hősök sírjai, s a fű, ami őseink földi maradványaiból még kinő, borzadva igyekezne majd vissza a föld alá, befelé nőni inkább, semhogy maga is a porrá tett emlékek sorsára fusson. Sajnálatos tapasztalat, aki egy kegyeleti tárgy megsemmisítését természetes és szükséges dolognak tartja, az szülei, ősei emlékét sem becsüli kellőképpen. És ne csodálkozzék, ha majd kiveti őt a föld, szelleme pedig nyughatatlanul bolyong a világ fölött, soha megnyugvást nem találva... Az idei őszt nagyon józanul, tisztánlátóan és harcra készen illik fogadni — nem pedig misztikus indulatokkal. A moldovai függetlenség, a szovjet uralom egykori maradványainak felszámolása a maguk helyén fontos dolgok ugyan, de nem olyan országnagy gondok, hogy teljesen lekössék mindennapi figyelmünket. És nem ártana, ha mindezt a politikai tényezők is fontolóra vennék. CSERE GÁBOR KISZOLGÁLTATOTT ISKOLA VEZETŐSÉG Az 1990/1991-es tanév folyamán létrehozták az iskolák körzetesített költségvetési központjait, amelyek egy főkönyvelőt, egy pénztárost stb. foglalkoztatnak Az új pénzügyi intézménynek valamelyik iskola igazgatója is tagja, dokumentumokat jóváhagyó, aláíró jogi személye. Mi történt? A polgármesteri hivatalok tevékenységi körébe tartozó költségvetési feladatokat nem az iskolák vezetőségére, hanem egy új, költséges, államkasszát terhelő pénzügyi részintézményre bízták. Hogyan jártak el egy ilyen körzet iskolái számára kiutalt pénzösszeg elosztásakor? Szabály szerint az iskolák tanulóinak, valamint a tantermek számának figyelembevételével kellett volna szétosztani a kiutalt pénzalapot. Az igazgatók gyűlésein olyan panaszokat hallhattunk, amelyek arról beszéltek, hogy a pénzkiutalásokat engedélyező igazgató igazságtalanul intézkedett, osztozkodott, magának dolgozott. Ezeknek a panaszoknak, a helytállósága utólag is ellenőrizhető, de ilyen jellegű kontrollokról nem tudunk, ezért az elvárt korrigálásokat sem végezhették el. Egyes iskolák jóval kevesebb pénzösszeget kaptak, mint amennyire jogosultak voltak. Ez a hátrányos helyzet elsősorban a tanulókat érintette. Az említett jelenség figyelmeztető példa arra, hogy az önkormányzat felé vezető úton kátyúból kátyúba jutottunk. Egy másik meggyőző példa — amely ugyancsak az iskolavezetőség kiszolgáltatottságáról vall — az évente ismétlődő nyári javításokkal függ össze. Megrendelés alapján, a bank közvetítésével kifizetik az iskolajavítási munkálatokat végző vállalatot. Aztán akkor fog a munkához, amikor neki tetszik, amikor már a körmére égett a gyertya. Olyan minőségű anyagot használ, amilyen van, akkora mennyiséget könyvel el, amekkorát el tud fogadtatni, amennyi nem tűnik szemszúrónak, s azokkal dolgoztat, akikkel akar és olyan hoszszúra húzza a munkálatok idejét, amekkorára neki tetszik. Mi történik? Vegyük sorra a bevált, évtizedeken át használt becsapási, csalási lehetőségeket! Nem azt a mennyiségű, minőségű és értékű árut szállítja a kuncsaftnak, mint amit kifizettek; a megvásároltnál kevesebb anyagot használ el; szakképzetlen segédmunkásokkal dolgoztat, akik legtöbbször nem végeznek jó minőségű munkát; a szakemberek egy része ezalatt magánlakásoknál vagy más megrendelőknél dolgozik és nagyrészt abból az anyagból „gazdálkodnak“ amit az iskolákkal fizetettek ki. Az évtizedeken át észlelt kártevés, mint rossz örökség, tovább él. Az átverések és a gyenge minőségű munka miatt követelhető kártérítés törvényes útja annyira bonyolult, hosszadalmas, hogy ilyen eljárások elindításáról nem is hallani. Ennek a kiszolgáltatottságnak a fölszámolása lehetségessé válik, ha áttérünk a nyugati típusú iskolaköltségvetési formák alkalmazására. , Például Svédországban, Magyarországon stb. kiszámítják egy tanuló évi iskoláztatási költségeit, ami magába foglalja a pedagógusok fizetését, a javítási munkálatokra szánt összeget, a fogyóanyagok, didaktikai szemléltetőeszközök stb., vásárlására kiutalható pénzösszeget, amit az iskolavezetőség — a szükség parancsa szerint — oszt el és veszi ki a bankból minden akadály nélkül. A szembetűnő rossz munkát azonnal fölfüggesztheti, a jót pedig jutalmazhatja. A pénz ilyenszerű, közvetlen kezelési módja lehetővé teszi a visszaélések fölszámolását, az oktatói tevékenység föllendítését, a pénzügyi ellenőrzés megkönnyítését. Az iskolák működtetésére kiutalt pénzösszegek jelenlegi fölhasználásának módja — a költségvetési központok közvetítésével — továbbra is serkenteni fogja a csalást, az igénytelen munkát (a katedrán is), az iskolavezetőség kiszolgáltatottságát. A javasolt iskolaköltségvetési forma alkalmazására való azonnali áttérést máris kérik a kényszerítő körülmények. Beszéljen a meggyőző példa: egy helységben megszüntették azt az állami vállalatot, amely építőanyagokat árusított, és a helyébe lépő részvénytársaság elsősorban azokat a vásárlókat szolgálja ki, akik készpénzben fizetnek, mivel nagy hangsúlyt helyez a pénz forgásának gyorsaságára. A lassú, bürokratikus, papírmunkával járó megrendelés-fizetés, a bank út tán — a mi banktechnikánk körülményei között — nemcsak idő, hanem pénzveszteséget is jelent a magánkereskedő számára. KOMÁN JÁNOS • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • 0 Éllovas a Temesvári ,Poli @ Diákgyőzelem a kolozsvári rangadón , öt centire az álomhatártól! (4. old.) ÚJ KÖLCSEY-SZOB SZATMÁRNÉMET Múlt héten már tudósítottunk Szatmárnémeti nagy eseményéről, a Láncos Templom előtti téren az új Kölcsey-szobor felavatásáról. S arról is szóltunk, hogy a Lakatos Pál alkotásának leleplezésénél a város román lakosságának képviselői is tisztelegtek, közös szellemi elődjükké fogadva Kölcseyt. Az ünnepségnek, mint mellékelt felvételünkön is látható, egyetlen szépséghibája volt: hogy az utcán közlekedő-tülkölő-durrogó gépkocsik gyakran elnyomták a szónokok hangját. Ám ez a kis szervezési hiba nem árnyékolhatja be a szatmáriak örömét. CSOMAFAY FERENC felvételei ■ • 0] sorozat 519. szám 1991. szeptember 3., kedd 0 4 oldal ára 5 lej LASSAN GYÓGYULNAK BE A SEBEK (Üzenetrögzítőn) — Jó hat héttel a katasztrofális Bodza völgyi áradás után, amely Kovászna megyében több mint 35 millió lej kárt okozott, lassan begyógyulnak a sebek. Az akkor elöntött közel másfél ezer lakás helyrehozásaval remélhetőleg elkészülnek a tél beköszöntéséig, a közelgő tanévkezdés sürgeti viszont az elárasztott tantermek mielőbbi helyrehozását. A megyei szervek támogatásával különben folyamatban van a védőgátak megerősítése, az elsodort erdei utak is lassan újraépülnek. És mindezt úgy oldják meg , hogy közben megszakítás nélkül folyik a még súlyosabb károkat szenvedett Bákó megyei települések támogatása. A szolidaritás szép megnyilvánulásaként legutóbb Uzonból indult útnak egy nagy kapacitású tehergépkocsi,a helyi RMDSZ és Vöröskereszt felhívására közel 700 ezer lej értékű szállítmánnyal segítik egy csángó település lakosainak károsultait. (flóra gábor) SUMMA SUMMARUM (Üzenetrögzítőn) — A 153/1990. számú rendelet alapján Beszterce municípiumban létrehozott 7 ellenőrzőbizottság augusztus második felében felülvizsgálta 8 termelőegység, 51 kereskedelmi egység, 10 magánvállalkozó és 4 piac működését. Alig hat nap alatt 16 esetben bukkantak visszaélésre és 2 esetben törvénybe ütköző cselekedetre, 49 924 lej értékben vontak ki a forgalomból meg nem felelő árut, 218 442 lej értékben koboztak el árucikkeket, 560 358 lej indokolhatatlan plusz jövedelm vándorolt az államkasszába, továbbá 389 ezer lej, amit a megbüntetett személyek és egységek pengettek le. Summa summarum: nincs okunk a melldöngetésre. (Luther Ilona) E rovatunkban azok a híradások, panaszok, problémák és gyors tudósítások kapnak helyet, melyeket a lap készítésének napján déli 11 óráig juttatnak el szerkesztőségünkbe faxon (181562) vagy üzenetrögzítőn (180302), esetleg postai küldemény révén. „Bármit leírhat... semmit sem " A fenti aranymondás a nagybányai bíróságon, hangzott el, s a sajátos román demokráciában mintegy tömöríti a sajtó és fent nevezett tiszteletteljes intézmény közötti viszony kvintesszenciáját. De mint mindennek, ennek is megvan a maga története. Olvasóinknak már jeleztük, hogy komoly bajok vannak az első román—magyar közös vállalkozás körül, s hogy a magyar fél az Interpolhoz fordult segítségért. Természetesen mielőtt odajutna az ügy, a hazai bíróságon is tisztázni kell a körülményeket. A második tárgyalásra jómagam is benéztem, hadd ismerjem meg a másik fél érvelését is. Az első dolog, ami meglepett, hogy a magyar félnek nem volt ügyvédje. Szerintük, úgy egyeztek meg a partnerrel — s kérték is ennek jegyzőkönyvbe vételét —, hogy a második tárgyaláson mindketten ügyvéd nélkül jelennek meg. A kétoldalú egyezség csak egyik résztől tartatott be. Másrészt a magyar félnek nem engedték meg, hogy tolmácshoz folyamodjon, azaz — s ezt csak ott, helyben tudták meg — csakis felhatalmazott szinkrontolmácsot vehetett volna igénybe. Mivel az nem volt kéznél, a magyar fél nem értett semmit. A bírónő fordított ugyan neki, de csak azt, amit fontosnak tartott. Nem vagyok meggyőződve, hogy amit ő (a bíró) jelentősnek ítél meg, az a magyar félnek is az. Főleg egy ilyen kusza ügyben. Minden — nem értett — szónak meghatározó szerepe lehet a védekezésben. Ezeket a furcsaságokat nyilván gyorsan lejegyeztem. Mire a román fél ügyvédje — mint az ügyre nézve nagyon fontos tényezőt — megjegyezte, hogy a teremben egyesek írogatnak, noha erre nincs engedélyük. Mire a bírónő elkobozta jegyzeteimet, majd tiltakozásomra azt felelte, hogy bármit megírhatok az újságban, de a teremben külön, előzetes engedély nélkül semmit sem jegyezhetek. (!?) FARKAS E. ZOLTÁN Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 ERIKA BÚCSÚT MOND (Telexen) — A németországi Robotron Erika GMBH cég bejelentette, hogy az utolsó Erika írógép legyártása után — amelyre az elmúlt hét végén került sor — a világszerte ismert és becsült írógéptípust nem gyártják többé. A statisztikák szerint 1910 óta, amikor az első Erika készült, mintegy 9,5 millió gép került piacára. Sajnos, az utóbbi hat évben látványosan csökkent a kereslet, a cég pedig veszteségesnek ítélte a terméket, amely akadályozta a termelés korszerűsítését, a fizetések biztosítását és a munkahelyek stabilitását. Sokan és sokat köszönhetünk Erikának — emlékét megőrizzük. (A Rompres nyomán). A HÁBORÚ UTÁN, DE A HÁBORÚ MIATT PUSZTULTAK (üzenetrögzítőn) — 1991. szeptember 1- jén vasárnap délután Börvely (Szatmár megye) községében a lakosság az RMDSZ kezdeményezésére emlékművet emelt annak a 72 börvelyi lakosnak, akik a 2. világháborúban lelték halálukat. Közöttük nagyon sokan nem a háborúban, nem a fronton pusztultak el, hanem háború után elhurcolták őket és a földvári haláltábor végzett velük. Az ünnepségen részt vett az RMDSZ részéről Szabó Károly szenátor és alulírott. Ott volt még a szomszédos magyarországi falu református lelkésze és Kálmánd falu római katolikus plébánosa. (Pécsi Ferenc parlamenti képviselő) JELENTŐS LÉPÉS A JUGOSZLÁV VÁLSÁG RENDEZÉSÉRE Aláírták a fegyvernyugvási egyezményt Hétfőre virradóan Jugoszlávia és az Európai Közösség Belgrádban aláírta a Horvátországra vonatkozó fegyvernyugvási egyezményt, illetve a tűzszünet betartásának nemzetközi felügyeletére vonatkozó egyezményt. Az erre vonatkozó dokumentumokat Stipe Mesic, Jugoszlávia Elnökségének elnöke, Ante Markovics, a szövetségi kormány elnöke, a hat tagköztársaság elnöke, illetve az EK képviselője, Hans van den Broek holland külügyminiszter írta alá. Az aláírást követő nyilatkozatában van den Broek elmondta, hogy a horvátországi fegyvernyugvást az Európai Gazdasági Közösség országaiból származó, illetve még meg nem állapított számú más országokból származó 300—350 megfigyelő ellenőrzi majd. Az aláírást kemény tárgyalások előzték meg az EK képviselője van den Broek holland és Loncsar jugoszláv külügyminiszter között. A jugoszláv elnökség öszszejövetelére, amelyen a jugoszláv válság megoldására vonatkozó EK javaslatokat elfogadták, vasárnap került sor. Megemlítendő még a belgrádi holland nagykövetség szóvivőjének alig burkolt fenyegetőzése, hogy az EK szankciókat alkalmazhat azon köztársaságok ellen, amelyek megtagadják az egyezmény aláírását. Szerbia múlt szombaton késő este fogad(Folytatása a 2. oldalon) ION ILIESCU IZRAELBEN Ion Iliescu elnök Chaim Herzog izraeli államfő meghívására küldöttség élén négynapos hivatalos látogatásra Izraelbe utazott. Kíséretében van Eugen Dijmarescu gazdasági és pénzügyminiszter, Petre Marculescu ideiglenes mezőgazdasági és élelmezési miniszter, Teodor MeLescanu külügyi államtitkár, Razvan Theodorescu, az RTV elnöke és mások. Az államfő elutazása előtt egyebek között kijelentette a sajtónak: Zsúfolt program, politikai tárgyalások, üzleti megbeszélések, látogatások, találkozók várnak ránk. Reméljük, hogy a térség összes államaival fenntartott kiegyensúlyozott kapcsolatainkkal lehetőségeinken belül pozitív befolyásoló tényezőként jelentkezhetünk — jegyezte meg nemzetközi politikai összefüggésben, a kétoldalú kapcsolatok egyik kedvező összetevőjeként pedig a romániai származású izraeli állampolgárok négyszázezres közösségét említette. (Rompres) A román államfőt, a Ben Gurion repülőtéren az izraeli külügyminiszter fogadta. A 2. oldalon SZOVJETUNIÓBELI HELYZETKÉP