Romániai Magyar Szó, 1992. március (4. évfolyam, 667-693. szám)

1992-03-01 / 667-668. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Ki a „szegény" a gáton? E­urópa kapuit döngetve, az elmúlt két esztendő alatt számtalan ré­gi rossz szokásunktól, már-már megkövesedett belei­degződésünktől pró­báltunk megszabadulni. Képzeletbeli vagy tényleges szögesdróttal bekerített országunkban ugyanis minden silány és csapnivaló volt, ami a kerítésen kí­vül maradt, s különösen haragudtunk (haragudnunk kellett) a kapitalista vi­lág termékeire, dolgaira, megvalósítá­saira, eredményeire. Később a reform­kommunizmusról álmodozók is fekete listáinkra kerültek, gyanúsan tekinget­tünk keletre, nyugatra és délre a szo­cializmus eszméinek árulóira. ..Pártunk és kormányunk­ hivatalos nyilatkoza­taiban különleges figyelmet szenteltek a leggyakrabban felháborítónak minősí­tett magyarországi eseményeknek, a sajtóban pedig bevett szokássá vált, hogy közvetlen nyugati szomszédunktól kizárólag a negatív híreket vettük át. Bárki fellapozhatja az 1989 decembe­re előtti hazai újságkollekciókat, hogy meggyőződjék a fentiek igazáról. Min­dig és mindenkor kiemelt helyen, több­nyire keretes hír formájában közölték a lapok, hogy Magyarországon 10—20— 30 százalékkal éppen mi drágult, hogy hány tucattal növekedett a munkanél­küliek száma (micsoda szörnyűség, a dolgozók nem jutnak munkához és ke­nyérhez!), hogy a kapitalizmus béren­cei ellenzéki pártokba tömörülve dön­tögetik a néphatalmat, hogy zárják be a ráfizetéses gyárakat és üzemeket.... és így tovább és így tovább. Arról per­sze sohasem szólt a krónika, hogy Ma­gyarországon európai körülmények uralkodnak, hogy ha drágán is, de mindent lehet kapni, hogy a nyugdíja­sok még a Kádár-korban is kedvezmé­nyes árú bérletekkel utaztak, a 70 éven felüliek pedig ingyen vagy hogy éven­te minden magyar állampolgárnak bi­zonyos mennyiségű valutát biztosítot­tak turisztikai és egyéb célokra. Arra sem próbált itt senki magyarázatot ad­ni, hogy a nyugati turisták miért oda és miért nem hozzánk özönlenek, s az ottani életszínvonalat sem illett össze­hasonlítani a romániaival. Ez persze a múlt, mondhatná bárki, ha időközben sikerült volna megszaba­dulnunk a külföldi — és főként a ma­gyarországi — ügyeket kizárólag görbe tükrön keresztül nézni. Irigység, rossz­­indulat vagy egyszerűen önmagunk igazolása, de valóban nem értem, miért megnyugtató az, hogy más is szegény és nyomorog, nemcsak mi. És különö­sen azért érthetetlen, mert nem igaz — tudja ezt a román olvasó is, hisz az utóbbi időben százezrek fordultak meg „a magyar pusztán“. Ahol valóban nem fonják még kolbászból a kerítést, ám a látottak alapján, gondolom, egyetlen román állampolgárnak sem jut ideje naphosszat sajnálni magyar testvéreit. És hogy a fentieknek több nyomaté­­kot adjak, hadd említem meg, hogy az elmúlt hét Für­ és Entz-nyilatkozat okozta nagy „országos ködben“ még az egyébként visszafogott hangú Románia libera című lap is bekevert egy saj­­nálkozó-vigasztaló MTI-hírt, amely­ből kiderül, hogy a „magyaroknál sem jó­..“ Szerencsére adatokkal próbál­ja bizonygatni: egy négytagú átlag ma­gyar család mily nehezen él. Jelesen a létminimum valamivel több, mint 32 ezer forintban állapíttatott meg 4 sze­mély számára, ez az összeg pedig a lap szerint 40 dollárt tesz ki. Lehet, hogy e sajnálatos elírás — ugyanis 400 dollár­ról van szó — egyszerű sajtóhiba, ám azt a legtájékozatlanabb román újság­írónak is tudnia kell, hogy a határ mentén jelenleg 4 lejért vásárolják a forintot. Ez pedig testvérek között is azt jelenti, hogy egy négytagú szegény magyar családnak 128 000­ lejnyi jöve­delme van, ami nem potomság. Ha pe­dig a nálunk lefektetett 8500 lejes mi­nimálbért vesszük alapul, akkor egy kétgyermekes szegény román családnak 17 000 feje van. Nos, ki hát a „szegény" a gáton? Félreértés ne essék, tudom: ezek a határokat átszelő pénzátszámítások ha­misak, gyakran telj­ességgel érvényte­lenek, de egy valamit mindenképpen kifejeznek. Jelesen, megközelítőleg kör­vonalazzák életminőségünk szintjét, s ha nem egyéb, betájolják közérzetün­ket. Többek között magyarázatot adnak arra, hogy magyarországi látogatásaim alkalmával miért hallgatom el 10—12 ezer forintos nyugdíjból élő nagynéném előtt, hogy ma sem vagyok képes ha­vonta 50 dollárt összedolgozni. Félő, megszakadna a kacagástól, (hogy az amerikai nénémről ne is szóljak!). KISS ZSUZSA Márciusi vita Atyánk, köszönjük, hogy újra szólhatunk Hozzád. Hideg tél áll mögöttünk, de az élet mégis megmaradt. Neked köszönjük, hogy életünk sok nagy telénél velünk voltál. Bocsásd meg, hogy kezdtünk már türelmetlenkedni, mikor jön el szép tavaszod? Lel­kileg is sokszor nagyon fáztunk, nehéz volt mindenképpen a sok hideget hordozni. Csúszósak voltak utaink, nem mertünk mindig elindulni, féltünk az eleséstől testileg is, lelkileg is. Éreztük, hogy nem szabad elesnünk, köszönjük, hogy oltalmaztál. Március van, hisszük, hogy a tavasz virágai a hótakaró alatt éledeznek, nagyon várjuk, hogy előbukkanjanak s hirdessék a meleg közeledtét. Uram, Te biztos láttad a mi virágjainkat is: a hótakaró alatti erő­feszítést, vágyat, imádságot, a küzdelmet, hogy a fagyos földből elinduljon az élet, s meleged, fényed reményt keltsen bennünk. Te tudod, Istenünk, a legjobban, hogy a hajszálgyökerek hogy kapaszkodnak a földbe, bízva abban, hogy kitéphetetlenül meg­maradnak, s a mi létünk ezernyi hajszálgyökere is a téli fagyot, keménységet, hideget, gyűlöletet kibírja. Ne engedj csüggedni, kishitűnek lenni. Taníts meg, hogy minél több a nehézség, nekünk annál jobban Rád kell figyelnünk, tanácsodat követnünk. A sok hideg, próbatétel vezessen a bűnbánat útján, ne a csalódás kese­rítsen, hanem még jobban Hozzád kössön. A régiek hűségét kérjük, Atyánk, magunknak, s a Te szerete­­tedet népünknek, a világnak. Ámen CSIHA EMESE EGYÜTTES ÜLÉS A PARLAMENTBEN KI TUD IGAZSÁGOT TENNI? A parlamenti munkahét két utolsó nap­jára együttes ülést tervezett a két Ház állandó bürója. A napirend: az együttes ülések Házszabálya és az 1992-es költség­­vetés. Mint kiderült, két óriáskígyó, mely­hez a parlamentnek — tisztesség ne essék szólván — kevéssé fűlt a foga. Lehet, ha a költségvetéssel kezdik, több érdeklődőt vonzott volna. De mert a szervezők a Ház­szabályt részesítették előnyben, a parla­ment óráról órára quorum-gondokkal küz­dött. A minimális létszám, ami még tör­vényes volt: 253, de tizenkettőkor — a­­hogyan Csiha Tamás szenátor úr összeszá­molta — mindössze 188-an tartózkodtak a teremben. Az ülés elnöke is fölismerte a veszélyt, több ízben figyelmeztette a jelen lévőket (!), hogy szégyenszemre be kell majd rekeszteni az ülést, mert nem lesz szabályos a hiányzók magas száma miatt. A gondra a hosszú ebédszünet sem hozott gyógyírt, mert délutánra még kevesebben maradtak. Fél ötre már csak 208-an, amint a szavazatok számából is kitűnt, és ezzel kátyúba került a szekér. Dan Martian el­nök nemcsak hogy névsorolvasást rendelt el, ezt saját maga fel is vállalta. És ezzel telt el még egy jó óra, hogy végigolvasták az ötszázegynehány nevet. Hiába minden, csak nem sikerült még néhány honatyára „szert tenni“ és hat körül a munkálatokat az ötszázegynéhány nevet. Hiába minden. A 90 szakaszból álló Házszabálynak még egyh­armadával sem végeztek, és ott van a költségvetés is ... Február utolsó napjai­ban járunk és az 1992-es költségvetés még a levegőben. Miként egy szenátor elmon­dotta, jobb házaknál ezt már az előző év novemberében letárgyalják, hogy decem­bert immár csak az utolsó tételek, a par­lament javaslatainak érdemben­ beépíté­sére szánhassák és az új esztendőben már érvénybe is léphessen. Minálunk elérk«­'*1* ez márciusban is. Elhangzott a folyosón megjegyzés is, miszerint olyan feneketlen kútba néz a parlament e költségvetés kap­csán, melybe beleszédül majd, hiszen az ország gazdasági-pénzügyi helyzete, annak ellenére, hogy mintegy fél esztendeje hi­­per-szakember áll a kormány élén , to­vább romlott, a válság még inkább elmé­lyült ... A kongó unalomban telő percekbe némi izgalmat csak a parlament körül gyüleke­ző tüntetők hoztak. Mozgósította önmagát a védelmi csapat is, sőt, erősítést is kért. Az ablakon kitekintve, látjuk, két hatalmas autóból egymás után szállnak ki a sisakos, pajzsos katonák. Pedig a tömeg szelíd, nem agresszív. De kérése annál több gondot okoz. A tömeg olyan bérlőkből áll, akik államosított lakásokban laknak, és attól tartanak, ha a parlament kihoz egy olyan törvényt, mely kimondja, hogy az államo­sított lakásokat vissza kell adni az erede­ti tulajdonosnak, akitől az állam különbö­ző jogcímeken vagy többségében éppen jogtalanul elragadta, akkor ők fedél nél­kül maradnak, jobban mondva ki kell köl­tözniük e lakásokból. A jogászoknak főhet a feje: hogyan tegyenek igazságot? Ha a tüntető tömegnek adnak igazat, egy elkö­vetett igazságtalanságot újabbal tetéznek; akinek államosították a házát, azt másod­szorra is megfosztják a tulajdonától. Ha pedig az utóbbiak érdekében döntenek, mit lehet válaszolni — ahogyan a táblák is jelezték, melyeket a tüntetők magukkal hoztak — immár az államosított házakban lakó bérlők millióinak? Ki tud e fájdal­mas kérdésben mindkét felet megnyugtató, érvényes igazságot szolgáltatni? Egy tör­vénybitorló korszak után valóban szinte százával támadnak ilyen kérdések, köztük számos olyan, hogy negyvenesztendős ügyeket kellene orvosolni. A szenátorpá­holyban latolgatják a lehetőségeket. Mert az államosított házakból is — mondja egy sokat tapasztalt jogász — talán nem kell, ha valakinek — egy kis sarkítással — tíz háza volt, valamennyit visszaadni, de valamiképpen igazságot kell tenni számára is. De mi történjék a bérlőkkel, amikor ez a társadalom oly szegény, hogy még a so­­ron levő lakásproblémákat sem tudja meg­­­­oldani, nemhogy újabbakat kezelni ".. A parlament nyolc tagú csoportja próbálta megnyugtatni a tüntetőket, Marian Enache, képviselőházi Front-lider nyilatkozatot ol­vas fel, melynek lényege az, hogy a jelen­legi kormánypárt parlamenti képviselete vállalja: a fogas kérdésre megoldási alter­natívát talál... Persze, a nyilatkozat vé­gén a teremből elhangzik: holnap azok jönnek a parlament elé, akiknek államosí­tották a házát, ők is jogaikat követelik. Nekik mit felelünk majd? BÉRES KATALIN MA A­LAPTESTBEN: • JUH­ÁSZ ZOLTÁN: Errata • Hiá­­tus — ARANY JÁNOS: Plevna • KON­­RÁD GYÖRGY: Egy nyaraló különvé­leményei • Néma tárlat — Sajdik Fe­renc piktogramjai • POLYÁNKI SÁN­DOR: Arany játékos rímei és verses játékai • LÉSTYÁN FERENC: Az Er­délyi Római Katolikus Püspökség a kommunista rendszer első évei alatt • GÁL ÉVA EMESE: Magánúton tanul­tam — beszélgetés Murgu Dorel fiatal karmesterrel • KUDELÁSZ ILDIKÓ: Arcok a kolozsvári magyar színjátszás­ból • ROMÁN GYŐZŐ: Kötet a könyv­tárban — beszélgetés Pillich László kép­viselővel, a Heltai Gáspár Alapítvány kuratóriumának tagjával • KALMÁR ZOLTÁN: Erős várunk nékünk az Is­ten... • GÁBOR FERENC, KOMÁN JÁNOS, IOAN VIERU versei • SLA­­WOMIR MRCZEK: Kiküldött tudósí­tónk • DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN: Vi­torlások a naprendszerben • A tudo­mányon túl • ) ARANY JÁNOS „MENETREND” (Telefaxon) — Az Arany János születé­se 175. évfordulójának nagyváradi és nagyszalontai ünnepségeire február 28— március 1 között kerül sor. • Péntek este a nagyváradi színház Háy Gyula Mohács c. darabjának bemutatójával indított, más­nap Nagyszalonta fogadta a vendégeket, akik a városháza dísztermében méltató dolgozatokat olvastak föl a nagy költőről. Érkeztüket jelezték: Németh G. Béla, Czine Mihály, Csűrös Miklós, Nyilas Ba­lázs (Bp.), Pásztor Emil (Eger), Farkas Péter, Novák László, Szász László (Nagy­kőrös), Dávid Gyula, Faragó József, Koz­ma Dezső, Mózes Huba (K-vár), Radu Enescu, Viorel Horj, Gheorghe Mol­dovan (N­ várad). Este a váradi szín­házban irodalmi est lesz Arany em­lékére, amit Jókai Anna, a Magyar Írószövetség elnöke nyit meg. • Vasárnap reggel 10-kor a nagyszalontai református templomban Tőkés László ünnepi igehir­detése, majd dél felé Kiss István Arany­szobrának ünnepélyes leleplezése teszi em­lékezetessé az ünneplést. 13-kor koszorú­zás lesz az Arany-háznál, délután előadói műsor a helyi művelődési házban. (1992. február 26.) Napról lapra Láda sör Egy képviselő szóvá tett a parla­mentben egy előkelő, sőt fényűző foga­dást, amelyen mai ,de nem csak mai hírességek jelentek meg, hozzátette, egy láda sörbe fogad, ha a felszólalá­sát a televízió közvetíti. A fogadást elvesztette. Igen, csakhogy azon a fogadáson az urak és hölgyek pezsgőt ittak. SZÁSZ JÁNOS A megbeszélések folytatására Budapesten kerül sor A hét első felében Bukarestben tartózkodott a Ma­gyar Köztársaság Országgyűlése magyar—román ba­ráti csoportjának küldöttsége. A látogatás főbb moz­zanatairól hírekben már beszámoltunk. Lapunk mun­katársa a lezajlott találkozók főszereplőivel beszélge­tett el: Bogdán Emil MDF-képviselővel, az Ország­­gyűlés magyar—román baráti csoportjának elnökével, a magyar delegáció, vezetőjével, Viorel Faur szená­torral, a Románia—Magyarország parlamenti csoport elnökével, valamint Tóth József RMDSZ-szenátorral, a csoport alelnökével. A velük készült különinterjúkat az alábbiakban közöljük. A kapcsolatteremtés kitartó, következetes munkát igényel Exkluzív interjú VIOREL FAUR szenátorral — Milyen légkörben zajlottak le a ta­lálkozók és eredményesnek mondha­­tók-e a tárgyalások? — Alkalmunk volt fogadni a magyar parlament magyar—román baráti csoport­jának küldöttségét, melyet Bogdán Emil úr, magas erkölcsi tartású ember, a cso­port elnöke vezetett Több mint más­fél órás megbeszélésünkből néhány, kon­klúzió számba mehető megállapítást szűr­tem le. Mindenekelőtt azt a kifejezésre jutott közös óhajt említeném, hogy a két baráti csoport minél fokozottabb mérték­ben­ hozzájáruljon a két parlament és, kö­vetkezésképpen, a két ország közötti kap­csolatok javításához, fejlesztéséhez. Egy­becsendült az álláspont a tekintetben is, hogy megfelelő figyelmet kell szentelni a nemzetiségi jogok védelmezésének, szava­tolásának, viszont a kisebbségek tisztele­tet, hűséget kell tanúsítsanak ama állam iránt, amelyben élnek. Mindkét oldalról utalások történtek a két népet összefűző történelmi emlékekre, példákra. Ezt a po­zitív hagyományt folytatni kell most is és a jövőben is. Egyébként pontosan ezek az őszinte, szívből fakadó szavak jelentették e találkozó legnagyobb nyereségét. Jelentkeztek kisebb súrlódások is, s a­­zokat sem hagyhatom szó nélkül. A Sze­nátus alelnöke, Moit­ár felvetette, hogy — a Curierul National című lap értesülé­sei szerint — nemrég Magyarországon e­­rőszakoskodtak néhány román turistával szemben. — Elnézést, hogy megszakítom. Ez egy olyan probléma, amely a két ország par­lamentjeinek hatáskörébe tartozik? — Nem, nem, nyilván nem, de az ügy az érdeklődés gyújtópontjába került. Jó lenne, ha a magyar parlamenti képviselők hazatérésük után megérdeklődnek, mi történt a valóságban. Mi tisztában va­gyunk vele, hogy a rendőrség nem mindig és mindenhol viselkedik hibátlan módon Nem is vádoltunk közvetlenül senkit. Csu­pán jelezni akartam, hogy ilyen jellegű problémák is szóba jöttek. A megbeszélő­(Folytatása a 2. oldalon) / • Új sorozat 667—668. szám 1992. február 29—március 1, szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal ára 15 lej­t ELŐTTÜNK A MEGYEI TANÁCSOSOK VÁLASZTÁSA (Üzenetrögzítőn) — A 70/1991-es sz., a helyhatósági választásokat szabályozó tör­vény külön fejezetet, az V.-et szenteli a megyei tanácsosok megválasztásának. Ma­ga az eljárás az utolsó helyi tanács meg­alakulásának napján indul be. Ha tehát mindenhol megtartották az alakuló tanács­üléseket, 3 napon belül megyei választási bizottságnak be kell mutatni. Magára a megyei törvényszék elnöke, aki mellett 3 törvénybíró és a választáson részt vevő 11 párt küldötte vigyáz arra, hogy minden a szabályok szerint történjék. A megyei ta­nácsosok számát a 69/1991. sz. helyhatósá­gi törvény mondja ki és az a megye össz­lakosságától függően 37, 39 vagy 45 fő. A választás közvetett, tehát ez nem a válasz­tópolgárok, hanem az elektorok testületé­nek a jogköre, feladata. Az elektorok (vá­lasztók) maguk a helyi, községi, városi és municípiumi tanácsosok. • Kik és hogyan indulhatnak e közvetett választáson? Azok a pártok, koalíciók, amelyek a helyi ta­nácsokban egyazon megyén belül mandá­tumhoz jutottak. A jelölőlistákat az utolsó helyi tanács megalakulásától számított leg­több 10 napon belül a megyei választási bizottságának be kell mutatni Magára a választásra vagy szavazásra a helyi ta­nácsok megalakulásától számított 30 na­pon belül kerül sor. Akkor lesz érvényes a szavazás, ha a reggel 8-tól este 20 óráig tartó szavazáson az elektorok 2/3-a részt vesz. A mandátumok vagy a megyei taná­csosi helyek odaítélése a 66. szakasz sze­rint az ismert módon történik, azaz a vá­lasztáson részt vett elektorok számát el­osztják a megyei tanácsok, elere meghatá­rozott számával, s az így kapott eredményt (ez a választási kebffciens)­ összevetik a pártlistákra leadott szavazatokkal. A tö­redékszavazatokat is nagyságrendbe állít­ják és így osztják el sorrendben az első osztás után fennmaradó helyeket. A na­gyon kevés elektorral rendelkező pártok e rendszerben kevés eséllyel indulnak, így ezek számára követendő taktika a koalí­ció. És itt szerephez jutnak a független helyi tanácsosok is! (Deák Levente) ELKELNE EGY RENDEZŐ (üzenetrögzítőn) — Lelkes közönség töl­tötte meg a felsőbányai mozi termét, ahol a helyi RMDSZ és MADISZ szervezésében szavalókórus, táncos színházi est megis­métlésére került sor a közönség kívánságá­ra. Bár a műsor egy kissé zsúfolt volt, a műsorszámok összekovácsolták a szerep­lőket a közönséggel. Egy gyakorlott ren­dező útmutatásai csak növelnék az elő­adás színvonalát. (Farkas E. Zoltán) JÖNNEK A „KERESZTBETEVÉSEK” (üzenetrögzítőn) . Alighogy elfoglalta hivatalát Viorel Oancea, Temesvár vá­lasztott polgármestere, elkezdődött az alul­­maradottak küzdelme a város új vezetése ellen. Elkezdődött a „keresztbetevések“ kora. • A napokban a Renel gazdasági önkormányzat villany- és hőenergia szol­gáltató főigazgatóságáról érkezett egy te­lefax-üzenet a városházára, melyben köz­ükt, hogy amennyiben a polgármesteri hi­vatal az elkövetkező 3 napban nem fizeti ki az 570 ezer lej tartozását, kénytelenek lesznek határozatot hozni a város távfűté­sének leállításáról. Amint ez az üzenetből is kiderül, nem a lakosságra eső követelé­sekről van szó, hanem arról az összegről, amivel az állam kellett volna hogy támo­gassa a lakások fűtését. Kellett volna, de nem támogatta! Az állam fennhatósága alatt működő Renel pedig Temesvár ön­­kormányzatán próbálja bevasalni azt a summát, amiért csakis a gazdájánál kelle­ne vernie az asztalt. Vagyis, Állam bácsi (Szilágyi Domokost idézve) „bőkezűen visszaveszi, amit adni elfelejtett.“ (Gazda Árpád) TIPPELHETÜNK (Üzenetrögzítőn) — Tűz ütött ki a ko­lozsvári Postakert utcában egy­ alig pár hete megnyílt bizományiban. Az árukész­let a lángok martaléka lett, de az egy­emeletes, ütött-kopott épület más kárt nem szenvedett. • Itt székel különben a romák helyi pártszervezete is, amit az is jelez, hogy az épület homlokzatán, ki tudja, mily meggondolásból, 2 darab román nemzeti zászló lengedezik, állandóan. • Az égő üz­letből kicsapó lángok a trikolórokban kárt nem tettek. De képzeljük el, hogy mi tör­ténik, vagyis ki és miért követte volna el a felségjel-gyalázó­ merényletet, ha mindez a választási hadjárat kellős közepén esik meg! (Miklós László) A RENDŐRSÉG VISSZAPILLANT (Telexen) — Statisztika készült az 1991- es bűnözés főbb adatairól, mely szerint a legtöbb bűnesetet jegyző megye Temes (4793), a legkevesebbet jegyző Szilágy (608) volt. • A legostobább bűntett: a­ 45 éves D.H. október elején 17 napon át­­ fogva tartotta a 21 éves V.C.-t, s erőszakkal pró­bálta rávenni, hogy hozzámenjen felesé­gül. A lány belehalt a kínzásokba. • A legkegyetlenebb gyilkosság áldozata egy igsi-i 8 éves kislány, akit a 34 éves Gh.F. február 8-áig vitt magával­ a galatai erítély­be, ott megerőszakolta és megfojtotta. • A legnagyobb külföldi büntetést kapó ro­mán állampolgár a 42 éves George Gherut, akit egy ausztriai törvényszék életfogytig­lani börtönbüntetésre ítélt két személy, egy román és egy osztrák állampolgár meggyilkolásáért. • A komráció egyik legtartalmasabb zsákmányát Gabriela Eli­­a Popa, a román kereskedelmi bank onyesti fiókjának igazgatónője zsebelte be, aki mintegy 200 magánvállalkozótól több mint egymillió lej kenőpénzt kapott, köl­csönök jóváhagyása fejében. (A Rompres nyomán) A PARLAMENTBEN HALLOTTUK... (Loco) — Letartóztatták Herbert Józse­fet, Margittá, frissen megválasztott ma­gyar polgármesterét. A kormánykeréknél ülve koccanásos balesete volt, ám a rend­őrök felszólítására megtagadta, hogy alko­holszondába fújjon és vért vegyenek tőle. Ezután került sor őrizetbevételére.* Har­gita megyében 179 331 érvényes szavazatot jegyezhettek a polgármesterekre. Ezek közül 119 309 az RMDSZ-re, 46 998 függet­len jelöltekre, 1546 az RMDSZ és az NMF közös jelöltjére és 1848 a Kisgazdapártra voksolt. A szinte teljes magyar Csíkkarc­­falván az RMDSZ jelöltje ellenében füg­getlen jelöltet választottak meg a helybe­liek, a román Iamandi Emilt. Székelyud­­varhelyen, Fenyéden, Korondon, Ditró­­ban, Székelyderzsen, Homoródalmáson, Madéfalván is a független jelölt lett a­ polgármester. Székelyandrásfalván a Front és az RMDSZ közös jelöltje a román Pi­pa I Ioan volt, aki a voksok 93 százalékát, mondhatja magáénak. (Román Győző) sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 Sikerült bizalomkeltő légkört kialakítani Exkluzív interjú BOGDÁN EMIL képviselővel — Önök válaszlátogatást tesznek most Bukarestben. Múlt év őszén a román par­lament román—magyar csoportjának kül­döttsége folytatott megbeszéléseket Bu­dapesten ... — Szabad György mondotta akkor, hogy frontáttörés történt, mivel nekünk si­került meghívnunk Budapestre a ro­mániai baráti csoportot, és annak tagjai­val jó légkörű, gyümölcsöző megbeszélé­seket folytattunk. A romániai vendégek úgy mentek el — ezt ők nyilatkozták —, hogy nagyon kellemes benyomásokat sze­reztek a tárgyalások során. Ennek viszon­zása volt az, hogy bennünket most meg­hívtak a román fővárosba. — Hogyan jellemezné a tárgyalásokat? — Nagyon sok parlamenti bizottság tag­­jaival tárgyaltunk. A legfontosabbnak vi­szont azt tartom, hogy érzésem szerint si­került bizalomkeltő légkört kialakítani. Mi azzal a céllal érkeztünk ide, hogy barát­kozzunk, s barátságunk nyíltságáról, ő­­szinteségéről biztosítsuk a román felet. Ha kezdetben voltak is némi szélsőséges meg­nyilatkozások, azok hamar elszigetelőd­tek, mert — úgy érzem — a barátság és a megértés az ő részükről is igényeltetik. Új helyzetben vagyunk: felbomlott a Varsói Szerződés, Európa mocorog, kere­si a helyét minden nemzet. Történelmi, visszahozhatatlan pillanatot élünk, amikor nekünk meg kell találnunk azokat a mó­dozatokat, melyek segítségével egy új kapcsolatrendszert alakíthatunk ki. Most már van mód arra, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk, nincsenek ideológiai megkötöttségek. Talán éppen ez a felszaba­­dultság okozza a szélsőséges megnyilatko­zásokat, m°iyek csak hosszú időt, türel­met igénylő, kis lépések politiz­áját köve­telő módszer­ei oszlathatók el Gondoljunk csak a francia—német ellentétekre. A megoldás az volt, hogy rendszeressé tették a találkozásokat. Párbeszéddel — értel­mes emberek között — minden kérdést meg lehet oldani. (Folytatása a 2. oldalon)

Next