Romániai Magyar Szó, 1992. június (4. évfolyam, 744-768. szám)
1992-06-02 / 744. szám
fcp-" ROMÁNIAI MAGYAR/ ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Számháború? hogy megígérték, május második felében közzétették a lakosság nemzetiség szerinti megoszlását a januári népszámlálás tükrében. Eszerint 89,4% román, 7,1% magyar, (1977-ben 7,9% volt), 1,8% roma, 0,5% német, 0,3% ukrán, 0,2% lipován-orosz, 0,1% mindegyik többi (török, szerb, tatár, szlovák). Ha nem tudnánk, hogy ezek részleges adatok, a bukaresti Adevarul szombati számának címéből sejthetnénk, hogy a felkerekítés megkezdődött. A 90 százalék jobban hangzik! Előre a 99,89 százalék felé! — mint az egykori elnökválasztások idején. A végleges eredmény kihirdetéséig a romák is minden bizonnyal feljönnek. Mégsem lehet az, hogy nemzetközi királyuk székországában csak 1,8 az alattvalók százaléka! Más etnikumok érdekképviselőit nem kérték fel saját kutatásra, mint a romákét, a végeredmény így is meghaladhatja a 110 százalékot. Ugyanis senki sem fogja elhinni, hogy csak annyi sorstársa van, mint amennyit az előkészületektől kezdve vitatott népszámlálás kimutat. Még a németek is keveselhetik a 119 000-es lélekszámot, pedig csodával határos, hogy ennyien ittragadtak. Biztosra vehetjük, hogy a népszámlálás időpontjában nem 1 620 199 magyar élt Romániában (94 000-rel kevesebb, mint az 1977-es népszámlálás szerint). Az űrlap megszerkesztése, a számlálóbiztosok kiválogatása és felkészítése világosan követte a minél egyneműbb társadalom kimutatásának célját. Hogy a népszámlálási metodológiára áldását adták külföldi szakemberek, attól nem esünk extázisba. Máshol élő és tevékenykedő statisztikusok nem tudhatják, milyen megkönnyebbülés itt és most az egyszerű embernek a legelső és hangsúlyozott kérdésre igenelni, vagy elhallgatni az éppen külföldön feketemunkázó családtagot. Tehát kétségkívül többen vagyunk. (Illetve voltunk januárban — most már ki tudja...) A nagy kérdés csak az, hogy mennyivel. Ezres, tízezres, százezres, avagy milliós nagyságrendben saccoljuk-e a csúsztatás mértékét? A népszámlálási adatok vitája, kommentálása rendkívül széles skálán fog mozogni. Akinek sem rokona, sem ismerőse nem maradt széles e hazában, az inkább ezres tételekben sejtené az elszámolás fokát, sőt, bátortalanul megjegyezné, hogy szerinte a statisztikusok még meg is ajándékoztak néhány százaléktöredékkel. Ha már ferdítésre gyanakszunk, akkor ezt a lehetőséget is el kell fogadni. A romániai magyarság részarányának 7 százalék alá csökkenése most (még) nem ildomos... Ezzel szemben mások foggal és körömmel ragaszkodnak két, két és fél, sőt három milliós létszámunkhoz. A milliós nagyságrendű „tévedést“ technikailag is nehéz elképzelni. Az űrlapokat, az elsődleges népszámlálási okmányokat, az ígéret szerint az RMDSZ szakértői csoportjának is kiadják ellenőrzésre. A szúrópróba akár tájegységenként is elvégezhető, a meredek elszámolásokat könnyebben utólérnénk, mint a sánta kutyát. De tegyük fel, hogy kidolgozták a nagy csúsztatások megfoghatatlan technológiáját. Miért sikkasztottak volna el másfél millió magyart hazai és nemzetközi megfigyelőkkel lebonyolítandó parlamenti választások előtt? Hogyan számolnának el a lélekszámúnkhoz képest aránytalanul sok magyar nemzetiségű képviselővel? (A közös jelöltlista még most sem eldöntött dolog.) Lélekszámúnk túllicitálásával magunknak árthatunk — lásd a nagyváradi helyhatósági választásokat. Sok rátermett politikusunk kieshet a parlamenti választási küzdelemből, ha olyan szavazókra számít, akik csak sejtéseinkben léteznek. Azt se higgyük komolyan, hogy a népszámlálási eredmények befolyásolják a nemzetiségi intézményhálózat kiépítésének terveit. (Egyáltalán: folyik itt most tervezés? Még annyi sem, mint a legliberálisabb piacgazdaságban!) Naiv dolog azt képzelni, hogy hárommillió magyarnak kétszer ennyi iskolát létesítenek, aztán majd azok az osztályok is megtelnek valahogyan Az osztályok számát úgy szabják meg, hogy a tanfelügyelők év elején körbetelefonálják az igazgatókat, hány gyermeket „iskoláztak be“. Meggyőződésünk: ezekkel az érvekkel nem tántorítjuk el a számháborúzástól azokat, akik erre már régóta készülődnek. Kár. Újból energiát pazarlunk el, ahelyett, hogy azt is épülésünkre fordítanánk. Hogy akik ittmaradtunk, legyen hol maradnunk. És idővel az elszakadóknak is legyen hova hazatérniük. A mennyiség soha sem elhanyagolható szempont. De van eset, amikor a minőség a döntő. NITS ÁRPÁD A Liberalizmus és kollektív jogok Bármely politikai- és eszmerendszerben mozogva, a nemzetiségi kisebbségi léthelyzetből adódó problémakör megkerülhetetlen, olyannyira, hogy aki ideológiai vértezetben, s az elvszerűség talaján kíván a politikában részt venni, annak — itt és most — meg kell találnia az utat a nemzetiségi kérdés megoldásához. A következőkben vázolni szeretném és talán a bizonyításra is kísérletet tenni, hogy a liberális gondolatvilág keretei között meg lehet közelíteni a nemzetiségi problémakört, el lehet jutni a kollektív jogok elfogadásáig is — mégpedig oly módon, hogy nem kell erőszakot tennünk ideológiai vonzalmainkon —, egyszersmind járható alternatívát kínálva e számunkra rendkívül fontos kérdés kezelésére, megoldására. Induljunk ki néhány, a liberalizmusra jellemző premisszából, alaptételből, melyből később ki lehet bontakoztatni egy hatékony kisebbségi jogvédelmet. Ilyen formán ezen eszmerendszer szerint az emberi szabadság és az egyéni jogok biztosítása, illetve tisztelete elsődleges, az emberi együttélést biztosító közös nevező megtalálása szükségszerű, az emberi természet, ráció, a szabadság és egyenlőség univerzális értékek. Az állam feladata a társadalmi szabadság biztosítása annak önszerveződő tevékenysége alapján, a társadalmi dinamizmus záloga pedig éppen a társadalmi, szellemi, gazdasági sokszínűség, e sokszínű értékek fenntartása és gyarapítása. Mindezekből kirajzolódnak azok a kulcsfogalmak, melyek meghatározói a liberalizmusnak, de egyben kiindulópontjai is lehetnek egy helyes nemzetiségpolitikának, illetve kisebbségi jogvédelemnek. Ilyen kulcsfogalmak a szabadság, az egyenlőség, a jogegyenlőség, a pragmatizmus s ma már tudjuk, hogy ezek szoros is NÉZŐPONT •egymásra hatása biztosította a mintegy két évszázados nyugati fejlődést. A liberalizmus logikája szükségszerűen eljut a demokráciához, mégpedig a törvény előtti egyenlőség princípiumán keresztül, létrehozva azt a liberális demokráciát, mely az egyéni és kollektív szabadságjogok biztosításával válhatott tényleges realitássá. A hatalom vonatkozásában a liberalizmus óvatosabb ugyanis, az állam szerepének csökkenését támogatja, az állam kilépését a társadalomból, a hatalom korlátozását, az államhatalmi és közhatalmi jogosítványok egy részének átruházásával, elismerve egyszersmind a hatalom reguláió szerepét. Zárójeles megjegyzésként említem, hogy egyetlen eszmerendszer sem engedheti meg többé a totalitarizmus után, hogy az állam hozza létre a neki tetsző, hatalmát kiszolgáló társadalmat. E premiszákból kiindulva, következő lépésként szükséges a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos néhány fogalmi tisztázás. E specifikus kérdésben az egyéni jogegyenlőség oldaláról történő megközelítés nem vezet megnyugtató megoldásra. Ugyanis felmerül a liberalizmus egyik csapdája, nevezetesen, hogy az egyének szintjén, de egy adott közösségen belül, az önmegtartó azonosságra, azonosulásra, az identitás lehetőségére van szükség, s nem az összemosó, egyformaságként értelmezett steril egyenlőségre. Lévén azonban, hogy a jogegyenlőség mégiscsak egyik legautentikusabb politikai és jogi értékünk a francia forradalom óta, elvetnünk nem kell s nem is szabad, csupán e sajátos kérdésben differenciáltan kell vizsgálni. Hogyan valósulhat meg tehát a jogegyenlőség a nemzetiségek esetében? Első lépésként szükséges megteremteni annak lehetőségét, hogy a nemzetiségekhez tartozó egyének azonosulhassanak saját közösségükkel, elkerülve ezáltal a többséghez való hasonulás erőszakolt és mesterkélt kikényszerítését. Második lépésként, az ilyenformán elismert, identitással rendelkező közösségek, kollektív személyiségként, közjogi státussal rendelkező személyiségként jelennek meg. A hatalom s a jogrend a társadalmi politikai és jogi viszonyok alanyaiként kezeli, elfogadja társadalmi partnerként és hatalmi tényezőként. A jogegyenlőségnek tehát nemcsak az egyének, de a nemzeti kollektivitások között is létre kell jönnie. VARGA ATTILA (Folytatása a 3. oldalon) Hogyan látják Temesváron az újabb Stolojan-programot? 1. NICOLAE TARÁN, a Temesvári Tudományegyetem Közgazdasági karának tanára, a temesvári városi tanács tagja, a Polgári Szövetség Párt országos vezető testületének a gazdasági restrukturálás problémájával megbízott tagja: — A program alapját a román kormány és a Nemzetközi Valutaalap közötti szerződés képezi. E megállapodást eddig nem hozták nyilvánosságra. A kormány eddig azt állította, hogy önálló úton halad, és nem „külső beavatkozás“ hatására cselekszik. Valójában ez a beavatkozás az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, tehát a kormány a reformot a Nemzetközi Valutaalap felügyelete alatt vállalta fel, egészen 1990-től kezdődően. A miniszterelnök parlamenti beszámolójából fontosnak tűnt az is, hogy a kormány beismeri, a fizetésképtelenség helyzetébe került, és másfél milliárd dollár értékű fizetőeszközre van szüksége. — Mihez kell neki ez a pénz? — Elsősorban kereskedelmi hitelekre van szükség, kb. 600 millió dollárra, a szükséges nyersanyagok, energia, élelmiszerek beszerzésére. Emellett a gazdaság átstrukturálásához is szükség van hitelekre, teljes ágazatok más formába öntéséhez, egyes ipari kolosszusok átstrukturálásához. Ezeken kívül szükség van az infrastruktúra javítására: műutak, vasútvonalak és a távközlés fejlesztésére. Ez lenne tehát az anyagi alapszükséglet, ez másfél milliárd, ugyanakkor a román gazdaságnak ezen felül szüksége van még 600 millió dollárra, amivel a valutatartalékok növekedését biztosíthatná, melyek szintje nagyon veszélyes nívóra süllyedt. Az ország valutatartalékai a jelen pillanatban kb. 800 millió dollárt tesznek ki. Ez pedig az utóbbi 20 év legalacsonyabb értéke. E tartalékok tulajdonképpen érinthetetlenek, egy sor olyan összeg, melyeket csak egészen rendkívüli helyzetben lehet visszavonni: kormánygaranciák stb. Tehát az államkincstár gyakorlatilag üres. Nézzük, mit ajánl a román kormány reform gyanánt, tehát miilyen lépéseket a hitelek megtérítésére. Mert itt tulajdonképpen a megtérítés kérdése forog fenn: ha kölcsönt veszek fel, vagy kölcsönt kérek, olyan programmal kell előállnom, ami lehetővé teszi a kölcsön megtérítését és a hitelező számára elhihető. Elsősorban erre az évre egy sor olyan intézkedést, mely elszegényedéshez vezet. Majdnem 100 százalékosra emeli a kamatlábakat, és júniustól már ezt a szintet használja. Ennek következtében a 92-es infláció a tervek szerint többnyire ugyanezen a 100%-os szinten fog megállapodni, mindazok után, hogy 90-ben 100%-os volt 91-ben pedig 200%-os. A kamatláb megemelésének határozottan inflációgátló hatása lesz, de csak az év vége felé. Várható, hogy decemberre az infláció kb. 20%-osra fog visszaesni. Itt még néhány kérdezett: GAZDA ÁRPÁD (Folytatása a 3. oldalon) ALLTROMSri • CíUea Mö§ilor, ur. 209, sector 2, llúcuregti 1 • tel. 19.33,96,19.31.24,10.27.91 • fax I8.53.0i.. 10.27.91 Figyelmébe ajánlja az USA-ban tervezett és gyártott DETECTO elektronikus mérleget *Ke+c) He súlykapacitás 6 kg memóriakapacitás 38 termékárra román nyelvű kijelzés 12 hónapos jótállás A gyártmányt az Állami Metrológiai Felügyelőség hitelesítette. Nagyban jelentős árengedmény. (258) • Új sorozat 744. szám 1992. június 2., kedd •1 Napról lapra 2x2 Nyilatkozik az illetékes államtitkár, és aszongya: ha nincs mezőgazdasági termelés, nem tudjuk mezőgazdaságiélelmiszeri cikkekkel ellátni a lakosságot. Ami tehát annyi mint 2X2 — 4. Bár Einstenről mesélik, hogy megvizsgálván a logarlécet, kijelentette: 2 X2 az 4 és valami. Nos, ez a valami hiányzik nekünk, de nagyon. SZÁSZ JÁNOS ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1. kerület ára 10 lej Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 • Postacím: Redactia • A diplomácia nem divatlap • A falu határában halott embert találtak • Ez aztán a meglepetés: az orosz hadseregnek van saját hírszerző szolgálata! • A Gyermekmentő Szolgálat bemutatkozik • „Megszületett“ a világ legnagyobb baktériuma Románia elismerte Bosznia-Hercegovinát Tudomásul véve Bosznia-Hercegovina Köztársaság függetlenségének kikiáltását, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával kapcsolatos elvi álláspontja szellemében, a román kormány megvizsgálta a köztársaság hatóságainak kérését és elhatározta: elismeri Bosznia-Hercegovinát független államként és kinyilvánítja felelősségét a vele való diplomáciai kapcsolatok felvétele ügyében — mutat rá a Rompreshez továbbított külügyminisztériumi sajtóközlemény. A kormány egyben felhívta a boszniahercegovinai három nemzeti közösséget, szüntesse be a harcokat és jóhiszeműen folytassa a tárgyalásokat a békés együttélés feltételeinek megteremtéséről az új, független állam keretében. Traian Chebeleu nagykövet, külügyminisztériumi szóvivő nyilatkozott a Román Rádiónak a kormányhatározatról. Egyebek között kijelentette, a döntés megfelel Románia elvi álláspontjának, s emlékeztetett, hogy az EK tagállamai, akárcsak az európai államok többsége és az Egyesült Államok, valamint a harmadik világ számos országa már előbb elismerte az új, független államot. Bosznia-Hercegovinát egyébként a napokban felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, tehát szentesítették teljes jogú tagságát a nemzetközi közösségben. SZERETNI ÖNZETLENÜL Elhalt a zúgó taps, kialudtak a fényorgonák, a zsúfolásig megtelt terem csendesen kiürül, sajtótájékoztatóra készülünk. A várakozás szünetében dr. Edvi Pétert, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnökét úti célja felől kérdeztem. — A romániai magyar ifjúsági szervezetekkel közösen körutat szerveztünk Koncz Zsuzsával, öt romániai városban. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak van egy romániai részlege is, s mi szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy az ebben az országban élők is jobban odafigyeljenek a nehéz helyzetben lévő gyermekek problémáira, s több gondot fordítsanak rájuk. Ezért a turné bevételének jelentős részét a romániai egyesület kapja. Konkrétan: a kolozsvári vak gyermekek iskolájának speciális írógépeket fogunk venni, ami nekik hihetetlenül nagy segítség. — Ha jól tudom, nem először van országunkban, sok mindent látott, tapasztalt ... — Észrevételeim sokrétűek, már csak azért is, mert mi — durván számolva — harmadik éve dolgozunk ennek az országnak a területén, nagyon sok gyermekotthont, gyermekkórházat, árvaházat segítettünk és eddigi tapasztalatom az, hogy ezekkel '89 karácsonyáig senki nem törődött. Szörnyű állapotok fogadtak minket annak idején. Az általunk készített csegőzi filmet a tévé is vetítette. Ehhez a tényhez nem szükségeltetik kommentár. Mi segíteni akarunk, s azt tapasztalom, hogy a Romániában élő emberek érzékenysége is fokozódott, ezen a téren jelentős előrehaladás történt, s ennek nagyon örülünk. — Kérném konkrétabban kifejteni. — ’89 decemberéig a gyermekmenhelyeken — ahol 150—160 000 gyermek élt — az elhalálozási arány iszonyúan magas volt, ma már más a helyzet. Ugyanakkor ezeket az elhanyagolt gyermekotthonokat egyik napról a másikra rendbehozni nem lehet. Segíthet egész Európa, a rendbehozatalra időre van szükség. Mi mint nemzetközi szervezet kapcsolatban állunk a- CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) DALRA FEL! (Üzenetrögzítőn) — Szilágysági magyar népdalvetélkedőt hirdetett a Szilágyság 18. számában, idén másodjára a szilágysági művelődési felügyelőség, az EMKE helyi szervezete és a Szilágyság szerkesztősége 1992. június 6-ra, 10 órai kezdettel. • Három korcsoportban vetélkedhetnek a dalkedvelők: általános iskolások, középiskolások és felnőttek (18 éven felüliek). Kötelező repertoár a hiteles szilágysági népdalból álló népdalcsokor, egy lassú, egy mérsékelt és egy gyorstempójú összeállításban. Forrásmunkának ajánljuk Almási István Szilágysági magyar népzene, Kriterion, 1979-ben megjelent művét. • A lassú dal helyettesíthető bármely vidékről származó népballadával. Jelentkezni a rendezvény helyszínén, a zilahi Szabadság tér 4. sz. alatt, lehet írásban, az előadó személyi adatai mellett megadva a választott dalok címét és forrását is. (Gáspár Attila, Zilah) MI VAN AZ ALAGÚT VÉGÉN? (Üzenetrögzítőn) — Június 2-án, kedden, 19 órai kezdettel a bukaresti Petőfi Hál(Folytatása a 4. oldalon) a TRANSZNISZTRIAI KONFLIKTUS Moszkva vádolja Bukarestet Pavel Gracsev orosz védelmi miniszter azzal vádolta meg Romániát, hogy fegyvereket szállít Moldova Köztársaságnak. A FÁK központi televíziójának adott szombat esti interjúban az orosz miniszter egyetértett azzal, hogy nemzetközi téren a fegyvereladás nem tilos, ugyanakkor kijelentette: „figyelembe véve a polgárháború küszöbén álló Moldova helyzetét, e fegyverszállításokat helytelennek és indokolatlannak tartom“. Gracsev továbbá elmondta, hogy „saját információink szerint Moldova Köztársaság területén román katonai tanácsosok tartózkodnak, moldovai tisztek pedig Romániában végeznek gyakorlatot. Az orosz védelmi miniszter állításaival kapcsolatosan állást foglalt mind a román, mind a moldovai külügyminisztérium. A román külügyi szóvivő sajtóközleményében leszögezi, hogy Románia szempontjából Moldova Köztársaság, mint szuverén és független állam, ugyanolyan jogoknak örvend mint a FÁK többi tagköztársasága, beleértve az Orosz Föderációt is, tehát jogában áll saját hadsereggel rendelkezni. (Folytatása a 2. oldalon) —•