Romániai Magyar Szó, 1992. szeptember (4. évfolyam, 822-847. szám)

1992-09-01 / 822. szám

Romániai Magyar Szó 2 A NAGYVILÁG HÍREI Újabb harcok Szarajevóban (Folytatás az­­ oldalról) Franjo Tudjman horvát és Alin Izetbe­­govics bosnyák elnök a londoni, összejö­vetel egyezményeinek alkalmazásáról­, valamint a két köztársaság barátsági és együttműködési szerződésének végrehaj­tásáról tanácskozott Zágrábban. A horvát fővárosba érkezett és­­ egy hetes látogatást tesz a volt Jugoszláviában Marack Goulding, az ENSZ-főtitkár he­lyettese, aki a békeműveletekkel foglalko­zik a világszervezet keretében. Goulding felkeresi az ENSZ-erők oltalma alatt álló horvát szektorokat, majd Szarajevóba és végül Belgrádba látogat. Amint a Rompres beszámol róla, Ad­rian Nastase külügyminiszter szombaton hivatalos látogatást tett Zágrábban, ahol horvát kartársával együtt aláírta a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodást. Ennek értelmében a zágrábi román konzulátust nagykövetségi szintre emelik. A két kül­ügyminiszter hosszasan tanácskozott a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, el­határozta, hogy a közeljövőben számos gazdasági, kulturális, turisztikai és más egyezményt írnak alá, majd áttekintette a londoni konferencia eredményeit, és eszmecserét folytatott a bosznia-hercego­­vinai helyzet és a többi dél­szláv problé­ma építő megközelítésének módozatairól. Az el nem kötelezett országok ma kez­dődő dzsakartai csúcsértekezletét előké­szítendő a tagállamok külügyminiszterei tanácskoztak az indonéz fővárosban. Ha­­rísz Sziladzsics, Bosznia-Hercegovina kül­ügyminisztere felhívta a tagállamokat, zárják ki Jugoszláviát a szervezet sorai­ból, ugyanis egy kompromisszumos meg­oldás folytán Belgrád megőrizhetné tagál­lami státusát, ami viszont sértené a moz-­ galom­­ elveit. A muzulmán államok kül­ügyminiszterei ezt megelőzően lemondtak arról, hogy kérjék Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) kizárását a mozgalomból, elkerülendő az el nem kötelezett országok megosztódását. németországi zavargások Pokolgép robbant Hannoverben Rostockban szombaton mintegy 20 ezer — Stuttgartból, Hannoverből, Hamburgból, Majna-Frankfurtból s más németországi városból érkezett — személy tüntetett a szélsőjobboldaliak múlt heti, külföldiek elleni sorozatos támadásai miatt. A tün­tetés a várakozások ellenére, különösebb incidens nélkül zajlott le egyrészt annak köszönhetően, hogy a békés tüntetők ma­guk csillapították az indulatoskodókat, másrészt pedig a több mint 3000 rendőrt kivezényelt rendfenntartó erőknek sikerült semlegesíteniük mintegy 3000 szélső­­baloldalit. A szombati rostocki tüntetés azonban nem befolyásolta a szélsőjobboldalt, amely szombat éjjel és vasárnap támadások so­rozatát követte el külföldiek ellen. Lip­csében például felgyújtottak egy mene­kültek számára épített sátortábort. Csak a hét végén több mint 700 személyt tartóz­tattak le a rendőrök, akik több helyen összecsaptak a német újfasisztákkal és a bőrfej­esekkel. Ugyanakkor erőszakcselek­ményeket jelentettek a nyugati rész több tartományából is. Vasárnap robbanás zavart meg Hanno­ver belvárosában egy mintegy 150 ezer részvevővel zajló fesztivált. Egy szemét­­kosárban elhelyezett pokolgép robbanása következtében 2 személy­­ életveszélyesen, 6 súlyosan, 8 pedig könnyebben megse­besült. A különböző megnyilatkozások és ada­tok alapján várható a szélsőségesek ak­cióinak további felerősödése, különösen ott, ahol a szociális helyzet és a menekül­tek miatt amúgy is robbanásveszélyes a lakosság hangulata. Német belbiztonsági források szerint az országban az év elejétől mintegy 700 terrorcselekményre került sor, többre, mint a tavaly egész esztendő­ben. STERN - német hírmagazin ABHÁZIA Tűzszünet és tűz Grúzia, Abházia és Oroszország képvi­selői tűzszüneti megállapodást kötöttek tegnapi hatállyal Szocsi tengerparti für­dőhelyen. Elhatározták a hadműveletek beszüntetését, a hadifoglyok, a sebesültek és a halottak­­feltétel nélküli kicserélését, a közlekedés helyreállítását és a felek kö­zötti állandó kapcsolat biztosítását — hangzik az ITAR—TASZSZ és a Reuter jelentése. Úgyszintén megtanácskozták orosz—grúz békefenntartó erők létesíté­sét a vasúti és a közúti közlekedés fel­ügyeletére Abházia területén. A grúz vé­delmi miniszter szerint nincs kizárva, hogy ebben részt vesz a közvetlenül ér­dekelt Örményország is, ugyanis föld­rajzi­­helyzeténél fogva a konfliktus meg­bénította számára a szállítást. A tűzszüneti megállapodás ellenére Abháziában vasárnap elkeseredett har­cok folytak a grúz és az abház erők kö­zött, főként Gagra térségében, ahol tan­kokat is bevetettek. Az utóbbiak oldalán az észak-kaukázusi köztársaságokból ér­kezett önkéntesek is­ küzdöttek. A harc során ismeretlen hadihajó váratlanul tü­zet nyitott a grúz állásokra, majd Szocsi irányába távozott — jelentette ki az orosz hírügynökség tudósítójának a grúz vé­delmi miniszter és hozzátette: információi szerint a támadó orosz hadihajó volt. Ezt az orosz hadiflotta képviselője határozot­tan cáfolta. Több ízben is kértem az abház vezető­séget, hívja össze az autonóm köztársaság parlamentjének ülésszakát, ami hozzájá­rulna a helyzet stabilitásához. Hasonló célból szorgalmazzuk az abház kormány haladéktalan visszatérését Szuhumiba — jelentette ki Eduard Severdnadze, a grúz Államtanács ülésén a RIA hírügynökség­re hivatkozó Moldova-Pres szerint. Második választási menet Tömeges keresztény bojkott és mérsé­kelt muzulmán részvétel jellemezte a li­banoni általános választások második menetét, amelyet vasárnap Bejrút kör­zetében és a Libanoni-hegységben bonyo­lítottak le — közli a France Presse, s rög­tön hozzáteszi, hogy ilyen körülmények között a 49 keresztény és muzulmán jelölt legalább fele hivatalból bekerül a parla­mentbe. Bejrút keresztény negyede egyéb­ként néptelen volt vasárnap, a nyugati és déli részeken viszont, ahol muzulmá­nok laknak, a jelöltek arcképeinek tízez­rei díszítették az épületeket, gépkocsikra szerelt hangszórók szólították a szavazó­polgárokat az urnák elé. A keresztény bojkott miatt a hatóságok kénytelenek voltak felfüggeszteni a szavazást Kiruan­­ban, a fővárostól északra elterülő maro­­nita központban, ahol egyetlen Szíria-barát jelölt maradt versenyben — öt mandá­tumért. A Libanoni-hegységben levő Meinben, ahol közös listán Szíria-barát jelöltek in­dultak két független ellenében, igen cse­kély volt a választói részvétel. Sokan hangoztatták, hogy nem kívánnak szavaz­ni Damaszkusz jelöltjeire. A karhatalom egyébként rendkívüli intézkedéseket foga­natosított az újabb választási menetre. A választások napján az izraeli légierők támadták az Irán-barát Hezbollah hadál­lásait, az izraeli tüzérség pedig ismét lőt­te a dél-libanoni úgynevezett biztonsági övezetet. Ugyanakkor izraeli szuperszoni­kus repülőgépek repültek át a libanoni főváros felett. Az afgán kormány segítséget kér Afganisztán fővárosában, Kabulban szombat reggel elhallgattak a fegyverek, miután pakisztáni közvetítéssel 72 órás tűzszünetben állapodtak meg a szemben álló felek. Haladéktalan segítséget kér a nemzet­közi közösségtől az afgán kormány — je­lenti az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Azt hangsúlyozva, hogy csak Kabulban bi­zonytalan a helyzet, a felhívás megemlíti, hogy Afganisztánnak sürgős segítségre van szüksége a területek aknátlanításához, az utak és közhasznú létesítmények hely­reállításához, valamint hozzávetőleg az 5 millió afgán menekült hazatelepítéséhez Iránból és Pakisztánból. Parlamenti „szomszédolása „AZ ŐSZINTE, TISZTA BESZÉD ÁTTÖR A DEM " A magyar Országgyűlés emberjogi bizottságának elnöke, dr. Fodor Gá­bor képviselő 1962-ben született. Te­matika és életkor különösen szerencsés találkozása ez, amelynek fundamen­tumán imponáló politikai képzettség és judicium áll. Mint ez az alábbi be­szélgetésből is kiderül. ■ Megkérem, elnök úr, mutassa be a bizottság tartalmi struktúráját. — Az emberjogi, kisebbségi és vallás­ügyi bizottság több alterülettel foglalko­zik. Az első általában az emberi jogok kérdése. A parlamentben minden olyan törvényjavaslatot, mely az emberi jogok­kal, a vonatkozó egyetemes nyilatkozatok­kal, a nemzetközi emberi jogok normáival kapcsolatban van — mi véleményezünk. Pár példát mondjak a személyes adatok védelmétől a politikai okokból életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpót­lásáig, a gyermekek jogáról szóló nem­zetközi egyezmény jogrendbe illesztéséig — a mi illetékességünkbe tartozik. Ezek a kérdések alapos nemzetközi jogi isme­reteket igényelnek. Sajnos, a bizottságban ilyennel kevesen rendelkeznek. A másik téma: a kisebbségi szféra. Mi is sokfajta kisebbséggel foglalkozunk. Hiszen számtalan kérdésnek van kisebb­ségi aspektusa, kezdve azokkal, akik vala­milyen oknál fogva a társadalom pere­mére szorultak. Fogyatékosok vagy egyéb más gondjuk van a többségi társadalom­mal. Ilyen kisebbséget jelentenek bizo­nyos szubkultúrák, szexuális szokások is. De ezen túl, igazából a kisebbségi terü­let gerincét nálunk is jelentős mértékben a nemzeti és etnikai kisebbségek problé­mája adja. Néhány ide kapcsolódó bizott­sági feladat: elsősorban a kisebbségi tör­vény, amelynek előkészítésében részt ve­szünk, továbbá minden olyan törvény meghozatala — módosító indítványok megtétele,­­ezek tárgyalása —, melyeknek kisebbségi vonzata van. Néhány példa­­az alkotmánymódosítás 1990-ben, az ön­­kormányzatokról szóló törvény megalko­tása, ilyen lesz a választójogi törvény, melyeknek a kisebbségekre vonatkozóan nagyon fontos passzusai vannak. A harmadik terület: az egyház és a val­lás kérdése. Bizottságunk foglalkozik azon törvények előkészítésével és, parlamenti tárgyalásával, melyek az egyházak viszo­nyait szabályozzák. Tehát a vallásszabad­­sághoz kapcsolódó jogi normák, meg az állam és az egyház viszonyát rendező tör­vények. Konkrétabban: az egyházi ingat­lanok visszaadásával kapcsolatban bizott­ságunknak a törvény vitájában kulcssze­repe volt... Számos más kérdéssel foglalkozunk még, melyek közvetlenül nem szerepel­nek a bizottság nevében. Éppen csak utalnék a menekült­kérdésre, ami elég fontos probléma Magyarországon. Hoz­zánk tartoznak a menekülttáborok, a ha­zánkban tartózkodó idegenek különféle kérdései. És föltétlenül meg kell említenem két elevenbe vágó, mindig nagy vitát kiváltó „témát“. A pénzelosztás kérdését. A költ­ségvetés vitája kapcsán a mi bizottságunk tesz javaslatot a parlamentnek a kisebb­ségeknek és az egyházaknak juttatandó összegek felől. A bizottságban ennek kap­csán mindig iszonytató nagy viták kelet­keznek és hosszas tárgyalások után — és erre büszke vagyok — végül mindig sike­rül teljes konszenzusra jutnunk, ami a magyar parlamentben ritkaság­számba megy. A bizottsági munka egy másik nagy tömbje — tehát a törvényjavaslatok mel­lett —: foglalkozunk bizonyos idevágó témákkal. Például a sajtószabadság és a táji uszítás problémájával. Azzal, hogy van-e korlátja a sajtószabadságnak a fa­sisztáid írások közzétételét tekintve. ■ A parlament em­berjogi szempont­ból hogyan kezelheti a sajtó bizonyos túl-, kapásait, teszem azt például valamely ki­sebbség szüntelen és erkölcstelen táma­dását... Milyen nemzetközi analógiákra lehet hivatkozni ilyen tekintetben? — A sajtószabadságnak vannak bizo­nyos korlátai... Az Amerikai Egyesült Államokban például, ahol jól működő de­mokráciával számolhatunk, bárki alapít­hat például fasisztáid beállítottságú lapot, vagy bármilyet, hiszen bizonyos ideoló­giák nem diszkreditálhatók. De másfe­lől a személyes jogvédelem olyan biztos garanciákat nyújt," hogy ha bárki, akár a sajtóban megsért valakit személyében vagy nemzetiségi, faji hovatartozandósá­­gában, azért nagyon sok pénzt lehet elve­szíteni. Mert az ilyesmi súlyos perekkel jár, és ezeket a kárvallottak nyerik m­eg, ha a vétség bizonyítható. A jogrendnek a személyt védenie kell. Ehhez, természe­tesen, komoly, jó, független bírói rend­szernek kell léteznie. Tehát nem kény­szeresen betiltani kell az ilyen lapokat, hanem nagyon következetesen érvényesí­teni az emberi jogokat. A polgároknak ki kell végre egyenesíteniük a gerincü­ket. A kelet-európai országokban a politi­kai erőknek nagyon sokat kell tenniük, hogy az állam olyan helyzetbe kerüljön, polgárainak egy ilyen típusú védelmet és biztonságot nyújthasson, és egyben a le­hetőséget arra, hogy saját maguk is sze­mélyiségüket teljességgel védhessék és ki­bontakoztathassák. Én személy szerint bí­zom abban, hogy Magyarországon ennek már vannak jelei, hogy az őszinte, tiszta beszéd áttör a demagógián. ■ Térjünk rá a készülő kisebbségi tör­vényre. Itt-tartózkodásom alatt kemény hangú interjúját olvastam a kérdés törté­netéről. — A kisebbségi törvénnyel kapcsolat­ban gyakran elmondottam: nagyon nagy gondnak és problémának tartom, hogy Magyarországon nem született még meg ez a törvény. És úgy gondolom, hogy ezért teljes mértékben a mostani kor­mányt terheli a felelősség. Azért mon­dom ezt, mert nagyon jól emlékszem, ho­gyan indultunk neki e parlamentnek két évvel ezelőtt. Emlékszem, sokan, akik e területen dolgozunk, mily nagy várakozás­sal tekintettünk a kérdés felé, erős elha­tározással, hogy minél hamarabb elfogad­juk a kisebbségi törvényt. Tudtuk jól, hogy ez segít a hazai kisebbségeknek, de a határon túli magyarságnak is ugyan­csak jót tenne, ha lenne egy stabil hivat­kozási alap arra, hogy lám, Magyaror­szág milyen szimpatikusan, nagyvonalúan, színvonalasan tudta szabályozni ezt a kér­dést.­­A bizakodás megvolt bennünk, de aztán viszonylag rövid idő alatt kezdett elpáro­logni, mert kiderült, hogy Magyarorszá­gon is többféle koncepció él, megoszla­nak a politikai vélemények. A legnagyobb probléma, amire aztán fény derült, az volt, hogy magának a kormánynak nincs elképzelése, igazából mit is akar, ezért egyszerűen öngerjesztő viták indultak el. Végül úgy másfél évvel ezelőtt itt a par­lamentben gyűltünk össze többen, azok közül, akik e kérdéssel foglalkoztunk és arra gondoltunk, mindenképpen új erőt kell adni e munkának. Méghozzá úgy, hogy be kell vonni ebbe alaposan a kisebbsége­ket is. (Am­ addig — óriási politikai hi­baként — nem történt meg.) Olyan tör­vényt ugyanis nem lehet meghozni, amire ők nem adják az áldásukat. Nagyon fon­tos, hogy ők azt mondják: ez egy olyan törvény, amit ők el tudnak fogadni, hiszen java­részt az ő érdekeiket kell szolgálnia. És akkor elindult egy újabb előkészítő szakasz. Ez tavaly februárban volt és ta­valy ősszel eljutottunk oda, hogy kialakult a kisebbségi törvénytervezetnek egy­ kon­szenzusos változata. Ezt akkor lefordí­tották több világnyelvre, kiküldték az Eu­rópa Tanácsnak, az Etnikai Hivatalhoz, nagyon jó­­véleményeket jeleztek vissza. A nemzetközi közvélemény várta a fejlemé­nyeket. Derült égből Villámcsapás: nem történt semmi. Hiába kérdeztük, miért nem terjeszti már a kormány be a tör­vényt, semt­mi választ nem kaptunk. "Míg egyszer januárban a kormánymegbízott miniszter egy soros beszélgetésen kiosz­tott a jelen lévő kisebbségek képviselőinek egy egészen más tervezetet azzal, hogy ezt fogja a kormány beterjeszteni. Ami kirobbantotta a botrányt itthon. Hiszen eddig senki nem szólt egy szót sem erről, csak úgy mellékesen kiosztottak egy tör­vénytervezetet. A hazai kisebbségek tilta­koztak, mi bizottsági ülést rendeztünk, hogy világosan lássuk, mi történt. A tör­vénytervezetet visszavonták,­aztán elkezdő­dött megint egy egyezkedés, ami nemigen vezetett eredményre. A helyzetet látván, az ügynek az lett a folyománya, hogy megelégeltük a huzavonát és felállítottunk egy albizottságot ,munkacsoportot. Köz­ben az Alkotmánybíróság is hozott egy döntést, hogy itt mulasztásról van szó a magyar parlament részéről, amiért nem alkotta meg a kisebbségi törvényt. Több oldalról érkeznek a lökések, melyek abba az irányba fogják biztatni a kormányza­tot, hogy beterjesszen egy olyan törvény­­tervezetet, amely valamiféle konszenzu­son alapszik. Hiszen egyébként is kéthar­mados törvényről van szó, tehát kon­szenzus nélkül reménytelen is lenne el­fogadni.­­ Még egy kérdésem lenne, inkább a sa­ját politikai épülésemre — ha szabad így fogalmaznom. Hogyan épülnek be konkré­tan a nemzetközi egyezmények kisebbségi vonatkozásai az adott országok politikai, jogi normáiba? — Az Európa Tanács kü­lönböző dokumentumai kisebbségi vonat­kozásban mennyire nyújtanak fogódzót például a romániai kisebbségek védelmé­ben? — Románia még nem tagja az Euró­pa Tanácsnak, státusa egyelőre megfigye­lői. Magam is tagjaként e nemzetközi fó­rumnak, ismerem azokat az embereket, akik a Tanácsban az anyagokat készítik Romániával kapcsolatban. Az a benyomá­suk, hogy a kisebbségi jogok sérelmet szenvednek Romániában. És nem felel meg azoknak az elvárásoknak, melyeket az Európa Tanács manapság nagyon határo­zottan fogalmaz meg e téren. Hozzátenném, nem szabad illúziókat sem dédelgetni ezekkel a nemzetközi e­­gyezményekkel kapcsolatban, mert ezek általános alapelveket fogalmaznak meg. Jelen esetben pedig ezek az alapelvek nem elegendőek ahhoz, hogy a mai közép-eu­rópai kaotikus viszonyokat jobb irányba tereljék. Biztató viszont, hogy az elmúlt években az Európa Tanács munkájában e­­léggé felgyorsult ama folyamat, mely kü­lönböző irányban a kisebbségi charta felé hat. Vagy egy olyan intézményrend­szer irányában, amely hatékonyabban tud­ná védeni a kisebbségi jogokat. De ezek még csak távlatok. Ami jelenleg érvény­ben van: az Európai Emberjogi Egyez­mény, az európai bíróságok gyakorlata vagy az európa tanácsbeli tagság, amely már magában foglalja azt is, hogy az il­lető ország vállalja magára nézve az e­­gyezmény kötelezőségét. Én azt hiszem, nagyon jó lenne, ha Ro­mánia az Európa Tanács tagjává tudna válni, mert ez jelentős garanciát képez­ne arra, hogy a kialakulófélben lévő kö­zép-európai kisebbségvédelmi mechaniz­musok ott is fokozatosan érvényesülni fognak. Másfelől, nem szeretném, ha bár­miben illúziók lennének. Csodát nem vár­hatunk, a kérdés hosszú küzdelmet je­lent az elkövetkezőkben is. Lejegyezte: BÉRES KATALIN II. Mint lapunk is jelezte: időközben, Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter bejelentette, elkészült a nemzetiségi tör­vény tervezete, ősszel az Országgyűlés elé kerül. Dr. Fodor Gábor képviselővel, ter­mészetesen, jóval ezelőtt beszélgettünk, s bár végül is a törvénytervezet elkészült, tanulságosnak tartottuk előtörténetéből a képviselő úr által jelzett mozzanatokat fölvillantani. SZADDAM HUSSZEIN AZ „AGRESSZIÓRÓL" Szaddam Husszein iraki elnök rádió­­televíziós beszédben nyilatkozott a három­­hatalmi légizárlatról, s mint mondotta, minden tőle telhetőt megtesz „az ameri­kaiak és szövetségeseik összeesküvésének meghiúsításáért“ — jelenti a Reuter, a France Presse és az Associated Press. Az „összeesküvés“ célja — állapította meg az iraki kormányfő — megosztani Irakot, s éppen ezért kudarcra van ítélve. Egyben figyelmeztette az övezet államait, hogy ha segítséget nyújtanak az agresszoroknak, maguk viselik a felelősséget érte és a vár­ható következményekért. * „A jelenlegi körülmények között az iraki nép, az iraki hadsereg előtt az a követelmény áll, nap­ról napra, óráról órára és pillanatról pil­lanatra álljon készen, hogy fokozhassa ütőképességét az agresszió visszaverésére“. Michael A. Nelson tábornok, az­ öböl térségében állomásozó amerikai erők pa­rancsnoka, a Lasalle amerikai vezérhajó fedélzetéről közölte az újságírókkal, hogy az amerikai és a brit légierők dél-iraki fellépése augusztus 27. óta zavartalanul folyik, semmilyen összetűzésre nem került sor. Eddig egyetlen iraki repülőgép vagy helikopter sem repült be a tilalmi övezet­be — mondotta a tábornok. RMSZ-FOLYTATÁSOS RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS „Szemipatatyinszknak" nincs o­­lyan visszhangja a világban, mint „Csernobiln­ak“. Pedig... A DER SPIEGEL riportját Cordt Schnib­ben jegyzi. Az asztal körül ülők arca ragyog a vod­kától és a sok szép szónoklattól; a tányé­rokban bárányhús és lepénytészta púpo­­sodik; a járási tanács elnökének, a dolo­­nyi polgármesternek és a falu összes többi tisztségviselőjének elégedetten ragyog, az arca. Jöjj, kedves vendég, ne kérdezz túl so­kat, ürítsd fenékig poharad, hisz Kazah­sztánban vagy m­ég a legjobb, ha mindjárt egy másik pohárral is utána eresztesz, mi­vel a „poligonon“ vagy, a kísérleti tele­pen. A vodka a sugarak ellen mindig jót tett, mondja a járási tanácselnök teljes komolysággal. Az ötvenes évek elején, amikor az első bombákat ledobták, a had­sereg időnként a robbantások előtt el­rendelte, hogy mérjenek ki száz gramm vodkát a poligon körül lakó parasztoknak. A gyerekeknek, ha eljött a nagy szín­játék órája, fel kellett sorakozniuk az is­kola előtt, tekintetüket a láthatár felé irá­nyítva. Egy vörös gyűrű terjedt szét az égen, egyre vastagabb és vastagabb lett, majd süllyedni kezdett a föld felé, aztán kifehéredett és mind fehérebb lett, majd lába nőtt és rálépett a földre, végül pe­­dig, mint valami felségesen mocskos gom­ba, újfent a magasba emelkedett. Nézz rám, kedves vendég, n*'”’vezöt éves vagyok, büszkélkedik az elv . . még­is, ugye, mintha fiatalabb Rzik­Az atomtól van ez, az tart bennünket fiata­lon.­­Százhatvanhat alkalommal izzott fel a­ vörös gyűrű az égen, és formálódott gom­­­ba alakúvá; háromszáznegyenháromszor robbant a bomba a föld alatt, és rezdül­tek meg tőle az ablakok. 1949 és 1989. között ötszázkilenc alkalommal érte su­gárzás a kísérleti telepet. " Négy még a húsból, kedves vendég,, ne­félj, a mi falunk látja el Szemipalatyinsz­­kot hússal és zöldségfélékkel, s lám, az ot­taniak is még mindig élnek. ötszázezer kazah él a kísérleti telep körül. Tizenöt­ezer Hirosz­ma-bomba radio­aktív, pora és csapadéka hullott le rá­juk. . A tábornokok orosz rulettet játszot­tak velük: a szélirány határozta meg, hogy FÁK-földi képek a radioaktív felhő mely falvak fölé, déli, északi, keleti vagy nyugati irányban száll le. Egy alkalommal, meséli az elnök evés közben, amikor családjával együtt külföld­re utazott, az orosz vámos meglepődve, nézett fel útleveléből, és megkérdezte: Hogyan, te Szemipalatyinszkból jössz? De hát a gyerekeid majd kicsattannak az egészségtől! Szülőfaluja, Dolony, a kísérleti te’en**r­észa'-ra található; átellenben, az atom'if másik oldalán Kajnar fekszik. Többnyire 'ebben az irányban fújt a szél. Valahányszor Danlétkan­ Ko',,',!óv kajnari vadász meglátta az égen ' -t növekedő gombát, ke. ' gyóvért ivott, és előre örült a nagy vadá­szatnak. A­ vadkecskék, az őzek és a kasok minden robbanás után szörnyen összezavarodtak, gyerekjáték volt elejteni őket. Hörcsögöt viszont már jó ideje nem tud puska végre kapni a­ hatvankét éves vadász, és a fecskék is eltűntek a vadász­­területről. Ha megremegett a lába alatt a föld, már tudta, hogy ha újabb portyázásra indull, valahol­ megint fog találni egy újabb dom­bot vagy mélyedést. Kodjajev­ még ma is változatlanul kijár a hegyekbe vadászni, bár tulajjdonkép­­pen már három éve megtiltod:'"­, hogy megegyék az elejtett vad húsát. Nem le­het az a hús annyira veszélyes, mondja reménykedve, elvégre maguk a katonák kérik, hogy vadásszon neki . ÉF ’­oner egy hónapban ehet húst, mondják,ívéii a tisz­tek, attól még nem lesz semmi baja. Ne beszélj olyan sokat, kiabál ki a tor­nácra Kodjajev felesége a hálószobából. „Még mindig fél — suttogja a férfi. — Három éve tilos volt a bombáról beszél­ni.“ Int, hogy menjünk a házának kony­há­jába. Fia ott épp a lócán áll, fülére szorított tenyérrel. A mennyezet: lámpa sz­őfát né­zi ny"rzven. Nem vesz tudomást rólunk. Koda"’'év sem ,vesz tuda"":51. róla. Nincs ki m’nd a négy k'reke.tr'tr'F ''k róla ké­sőbb. Kavi­rban sz'nte n'n-s gyerek, aki­nek ne hiányozzn valamije, k'nek az u.i­­ja ,kinek a keze, kinek a beszélőkéje, ki­nek az értelme. Nemrégiben Kodjajev egy­ négy méter hosszú kígyóra bukkant egy szikla alatt. A kígyónak a hátulsó fele "hiányzott. Szamaival, a vadász fia, harminckét" éves. Veleszületett gyengeelméjűségben " szén­" ved. Ha nem kap rendszeresen orvosságot, amely megnyugtatja, akkor úgy viselke­dik, mint a veszett farkas, meséli az apja Szamakral most a konyha szögletében ku­porog, és ritkás kecskeszakállát húzogat­ja. Anélkül, hogy felpillantana, apja min­den mondatát visszhangszerűen elism­étli. „Csak a részegeseknek lesz ilyen gye­rekük“ — szidták korábban az orvosok Kodjajevet, aki soha életében nem ivott, sem vodkát, sem sört, legfeljebb olykor némi kvászt. „Egyszerű ember vagyok — mondja a vadász —, de tudok autót építe­ni.“ Egy motorkerékpár, vázára fából ka­rosszériát fabrikált. Autója, amelyben két ember foglalhat helyet, és van egy nagy rakfelület, óránként hatvan kilométeres sebességgel kénes haladni. Szamakal látszólag közömbösen kijön utánunk udvarra. Egy tehénnél- amely elili­ja előle a kilátást, addig rúgdossa a hátsó lábát, amíg el nem ballag. A ház asszonya közben felkelt, s ko­nyakkal kínál bennünket. Aztán leül az ági éra, egy oroszlános kép alá, s hétrét görnyed a váratlanul rátörő asztmaro­­hamtól. Szörnyen restelli, hogy ennyire gyengén áll a lábán, mondja a hatvankét éves asszony. Betegsége folytán arca már olyan ráncos, mint egy nyolcvanéves öregasszonyé. Addig ápolta a fiát, pi­aszolta, míg ő maga is meg nem betegedett Szamakal minden szót utána mond A- árván ti' Arno’d Schwarzenecften ábrá-o’ó - tér a" itt, és ütemesen hintáztatja a felső­testét. Most a házaspár lánya ásulta mindkét beteget. Dariga Kodia’eva, akit, amióta csak az eszét tudja, betegek és hptegsé°f'k vesznek körül, már kora ifjúságában el­határozta, hogy orvos lesz. Az általános sorvadás, amely mindenütt jelen van Kaj­­narban, szinte agyonnyomja. A szomszéd házban egy ötvenéves asszony, Nurkan Szvitrejeva tengeti­ az életét, már csak­­mankóval képes úgy-ahogy előrevonszolni magát.. Nővére viszont már egyáltalán fel sem kel. A doktornő kicsiny kórházában mind­össze tizenöt ágy van, pedig havonta leg­alább száz embert kellene kezelnie a fatá­r lakói közül. A valamikor 3600 lelket számláló település közül kétszázegyet a vák vitt el. A torzszülött gyerekek száma egyre nő, a legsúlyosabb torzult­­ újszülöttek, na­pok alatt elpusztulnak. Számuk három év alatt megháromszorozódott. Minden ötö­dik csecsemő holtan jön a világra. A hajnalban járt japán orvosok, akik megmérték a sugárzást, nyíltan megmond­ták kolléganőjüknek: „Itt nem élhetnek tovább!“ Száz kilométerre innen, a szomszéd Szarsalban, a nukleáris bomlási folyamat egyik melléktermékének, a stroncium 90- nek életveszélyesen magas értékeit mér­ték. A stroncium 90 elpusztítja a csont­velőt, s ezzel megakadályozza a vérkép­zést. A parasztok vérében, vizeletében és ürülékében százhússzorosan haladja meg a radioaktivitás a természetes sugárzás mértékét. Leukémia, vészes vérszegénység, aszt­ma: a falu több száz lakosa betegedett meg és pusztult el ezekben a betegségek­ben. Száztizenegyet a rák ölt meg, ki­­lencvenheten felakasztották magukat. Csak a legszívósabb parasztok — két­ezer­háromszázan laknak ma még Szarsalban — élték túl a sugárzást, és a legbölcseb­­bek közül időről időre összejönnek az öre­gek tanácsában, hogy egybegyűjtsék a ve­szélyre utaló újabb jeleket. (Folytatjuk) 1992. szeptember 1. RÖVIDEN • RÖVIDEN •­ A török biztonsági alakulatok és a fegyveres kurd csoportok eleddig a leghe­vesebb harcot vívták a délkelet-törökor­szági Hakkari tartományban. •­ Harminc azeri és két örmény katona vesztette életét Mardakert térségben, He­­gyi-Karabah északkeleti részén a vasár­napi harcok során. Budapest és Berlin között barátsági és együttműködési megállapodást írtak alá a­­magyar fővárosban. Eberhard Diepgent, aki a berlini képviselőház CDU-frakciója küldöttségének élén tartózkodott Budapes­­ten, fogadta a magyar államfő, a házel­nök és a kormányfő. • A havi átlagfizetés ma 5600 rubel (27 dollár) Oroszországban. Az építészek és az építőmunkások havi jövedelme viszont 8—10 ezer rubel vagyis 39—42 dollár. •­ Több mint 10 ezer hektár erdő lett a lángok martaléka a lengyelországi Kato­wicétől délre. A csaknem 8000 tűzoltónak, katonának és rendőrnek nem sikerült meg­fékeznie a legnagyobb európai erdőtüzet, összesen mintegy 40 ezer­­hektár erdő égett le Lengyelországban a szokatlan szá­razság és hőség miatt keletkezett tüzekben.

Next