Romániai Magyar Szó, 1992. november (4. évfolyam, 876-899. szám)

1992-11-03 / 876. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST *­ ­ Postacím: Redactia Új sorozat ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 876. szám Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ november 3., szerkesztősége kedd 4 oldal 1. kerület 1992. , 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 óra 10 lej ! NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Magunk között G­ondban vagyunk, és mégsem. Hisz öreg hiba, vagy egyszerűen csak kényszerű valóság, hogy leghívebb olvasóink zömétől 300—500 kilométernyi távolságra vagyunk és élünk. Hogy hétvégeken, midőn pilla­natokig pihenhet az írógép s a toll, száguldó-kavargó gondolataink pedig jótékonyan megfáradnak, csak ritkán tudunk asztal mellé telepedni azok tár­saságában, akik éltetik és értelmet ad­nak munkánknak. Akikkel őszintén és kertelés nélkül megvitathatjuk nap mint nap fölmerülő, hétről hétre sokasodó, kínzó gondjainkat. Akikkel és ami­kor a szó legnemesebb értelmében ma­gunk között lehetünk, s szégyen és zokszó nélkül megvallhatjuk: olykor gyengék vagyunk, meg elfáradunk... De nem belefáradunk! Mert lám, az elmúlt hétvégen Szatmárnémeti köz­pontjában, Erzsébet asszony hívó és oltalmazó otthonában — vendéglőjében — kis csapat gyülekezett egybe látá­sunkra, fogadásunkra. Egy ötven tagú lelkes kis sereg, melynek tagjai jó szóval érkeztek, erősítve bennünk a hitet és az akarást. És egyéves szat­márnémeti együttlétünk, együttgon­dolkodásunk emlékeit felelevenítve, megintcsak megbeszéltük közös dol­gainkat, újólag előbbre jutva néhány szerény lépéssel. És bármennyire is úgy képzelné a kívülálló, ilyenkor nem Trianonról és «irredenta» őseinkről regélünk, hanem lapunk prózaian egyszerű, s oly­kor talán kiábrándítóan unalmas gond­jairól, jelenéről és jövőjéről. Mert immár nemcsak elvi, eszmei küzdel­münk acélozza konokságunkat, hanem a puszta létért folyó örök viaskodás. S ott, a szerkesztőségünktől oly távol fekvő Szamos-parti városban rokon­­szenvvel és segíteni akarással hallgat­ták gondjainkat, figyelték terveinket. És mert hosszú órákig valóban magunk között voltunk, beszélhettünk a papír­drágulásról, szegénységünkről, belső és külső válságainkról, vagy — miért ne — a zord időben is kisarjadó remé­nyeinkről, álmainkról. S a felénk szál­ló nemes, biztató szavak megszépítet­ték ezt az eső áztatta hétvégét, elsimít­va homlokunkról a redőt. Jó volt együtt lenni, s az Olvasó szelíden feddő-bí­­ráló szavai közül kihallani az őszinte ragaszkodást és biztatást. Miközben kellemesen tapasztalhattuk, hogy Ol­vasó és szerkesztő azonos hullámhosz­­szon él és gondolkodik, mert a gond és a szükség, de a remény és a cél is egy táborba sodorta-kényszerítette őket. Kisvállalkozó, ügyvéd, munkás és tanár, fiatal, középkorú vagy öreg, mind-mind egy szólamban „énekelt“ velünk, lett légyen szó a piacgazdaság­ról, a törvényismeretről, vagy a lap­­terjesztésről, az előfizetők toborzásáról. Nagyképűség és olcsó lelkendezés nélkül néztünk szembe egymással — hitben megerősödve, lélekben gazda­godva. Gondban vagyunk, és mégsem. Mert minden és mindenki ellenében Szat­márnémeti velünk, mellettünk van. És ugyancsak közelünkben dobog a csí­ki, az erdővidéki, a mezőségi vagy tö­visháti emberek kisebb-nagyobb sere­gének szíve, ami immár több mint biztatás, vagy egyszerű megtartó erő... A látogatásnak vége, az eltöltött meghitt órák emléke azonban kedves és maradandó. Köszönjük, neked, Szatmárnémeti, hogy együtt lehettünk testben és lélekben — magunk között. KISS ZSUZSA PÓRUL JÁRTÁL Tolvaj gazember, ki a táskámat szaty­romból kiloptad.. . ugyan, mit kezdesz édesanyám utolsó fényképével, igazolvá­nyaimmal?! Mert a kulcsokkal is csak ak­kor jutsz valamire, ha nyomon kísérsz... ez esetben azonban ismét pórul jársz, mert felismerlek... láttam tekinteted, mélyen a szemembe néztél, amikor felse­gítettél az autóbusz lépcsőjén, mint aki csordultig van jóindulattal, s másnak is ad belőle: szegény asszony, nehéz a terhe, s ott van vele a gyerek is a gyúródásban. Szorítottad a csuklómat, mintha életedben erre készültél volna, hogy most, amikor oly nehéz a csomagom, s éppen készülök fellépni, segíthess rajtam ... Nem sajnálok semmit, csak azt, hogy a táskámban, a nem létező pénzen kívül, ott lapult egy hangszalag és egy kézirat; a rá­dióhoz kellett volna eljuttatnom, hogy kolléganőm keddi jegyzete elérjen a hall­gatóhoz, akkor is, ha szerző házon kívül van. Ez esik a legrosszabbul az egészből, mert tudom, amit az ember megír, felol­vas, az szinte olyan, mint a gyermeke. Azt sem tudom, mi volt a jegyzetben, hiszen nem nekem szólt, az erdélyi hallgatók­nak ... Nem olvastam el, és most már bá­nom, mert legalább üzenetként, így, el­juttathatnék a címzettekhez valamit be­lőle. FORRÓ ESZTER Csak azt tudtuk megvalósítani, amit nem tekintünk feladatunknak Beszélgetés DUKÁS­ PÉTERREL, az RMDSZ Temes megyei elnökével Az RMDSZ-nek talán Temes megyében kell a legkevésbé hadakoznia a kommunista struktúrák, valamint a többségi szélső nacionalizmus ellen. Temes megyében, ahol inkább érződik a nyugat fuvallata, ahol évszázados hagyomá­nyai vannak a jó interetnikus kapcsolatoknak, ahol nem szükséges minden év­ben megküzdeni a Bartók Béla Líceum magyarságáért, ahol iskolákban, egye­temen több magyar helyet hirdetnek meg, mint amennyire jelentkező van... Mindezek ellenére nem gondtalan az élet RMDSZ-berkekben. Legutóbb a vá­lasztásokon elért silány RMDSZ-eredmények okoztak csalódást a szövetség ve­zetőinek. Dukász Pétert,­a megyei szervezet elnökét elsősorban erről kérdeztem . Mivel magyarázza az RMDSZ me­gyei elnöke, hogy szeptember 27-én a szövetség csupán kétharmadát kapta meg azoknak a szavazatoknak, ame­lyek 90 májusában az RMDSZ-litsákra kerültek?­­ Csak személyes véleményt mondha­tok minderről, mert még nem történt meg egy szakszerű felmérés arra vonatkozóan, hogy hova tűnt el 10 000 szavazat..., mert ennyiről van szó. Én két dolgot gya­nítok. Az egyik az, hogy februárban, a helyhatósági választásokon a tagságunk­kal el kellett feledtetnünk a tulipánt, mint szimbólumot, és rá kellett bírnunk őket, hogy a kulcsra szavazzanak. Ez volt az ország egyetlen megyéje, ahol minden községben, városban az RMDSZ a konven­cióval közös listákon indult. A tagságunk pedig megtanulta, hogy a kulcsra kell szavazni. Abból a 10 ezerből, gondolom, hogy legalább három-négyezer így ment el, vagy a kulcsra pecsételtek, vagy a kulcsra is és a tulipánra is. A másik az, hogy a választó tábor és az RMDSZ közös hibájából a kampány nem úgy folyt le, ahogy kellett volna, és gyanítom, hogy a magyarság teljes létszámban nem ment el szavazni. A felelősségeket persze meg fog­juk állapítani és nyilvánosságra fogjuk hozni. Egyébként úgy vélem, hogy a ket­tős pecsételés egyedül Temes megyében megmagyarázható, az összes többi megyé­ben ugyanis a helyhatósági választásokon indultak RMDSZ-jelöltek, ott csak azt kellett volna tudatosítani, hogy ’ Emil Constantinescu az elnökjelöltünk, a másik két lapon a tulipánra szavazzanak. Ám a­­mennyiben figyelembe vesszük azt, hogy az RMDSZ 90 májusában országosan kö­zel egymillió szavazatot kapott, és ehhez képest az országos szavazatcsökkenés csak­nem 200 ezres, azaz 20 %-os, mi a 30 nál­unkkal az országos tendenciából csak any­­nyival lógunk ki, amennyit a februári reflex jelentett a mi választóinknak. A kampány mindenesetre a 90-esnél komo­lyabb volt. — Miben nyilvánult meg komolysá­ga? — Először is abban, hogy két hónapig tartott, jóllehet egy olyan időszakban, a­­mikor nagyon nehéz volt az emberekkel szóba állni. Három emberünk foglalkozott főállásban a kampány szervezésével. A vidéket komolyan behálóztuk: a képvise­lő- és a szenátorlistán szereplő jelöltjeink mindegyike legalább két-három helyen tartott kampány­gyűlést, ám ezeket az u­ta­kat majdnem teljes sikertelenség övezte. Volt olyan, hogy erős magyar községben kétórás várakozás után is mindössze 7—8 ember jelent meg egy-egy választási gyű­lésen. — Május 23-án tisztújító közgyűlést tartott a szervezet. Mi történt azóta? — Tisztújító közgyűlést tartottunk an­nak érdekében, hogy a közelgő rendkívüli kongresszus előtt a szervezet vezetőinek a legitimitását leellenőrizzük. Információim szerint nem sok megye merészkedett erre, máshol nagyon ragaszkodtak a székekhez. Ezen a közgyűlésen egy új szervezeti sza­bályzatot fogadtunk el, amelyben sok új­donság van, kidolgoztuk például a képvi­selő visszahívhatóságának a rendszerét. E szabályzat szerint a megyei elnökség két különálló testületre oszlik: a politikaira meg a társadalomszervezésire. Nem va­gyok megelégedve a társadalomszervezési, résztestület munkájával, ott valami vál­toztatásokat kell eszközölni. — A struktúra bizonyult életképte­lennek? — Nem, a struktúra nagyon életképes, fel van töltve emberekkel, csak éppen ez a gond, hogy nincsen, és vannak személyi hibák is. A választmánynak lesz a dolga, hogy ez ügyben döntsön. A diagnózist mindenképpen tudjuk. Most szerencsére lejárt egy olyan év, amikor a szervezet nem mint érdekképviselet működött, ha­nem a pártszerepbe kényszerült. Hiszen volt referendum az alkotmányra vonat­kozóan, voltak a helyhatósági választások, most meg az általános és elnökválasztá­sok két fordulója, és kissé sarkítva, ezek­ben az időkben az RMDSZ csak azt tud­ta megvalósítani, amit nem tekint felada­tának. Az elkövetkező 4 évben valószínű, hogy már nem lesznek választások, így minden erőnket a társadalomépítésre for­díthatjuk. Sok vidéki szervezetünk csak papíron létezik, újra fel kell építeni ezeket. — Van valami fejlemény az egyk­ori Magyar Ház visszaigénylésének ügyé­ben? . — A Magyar Házat a polgármesteri hivatal pereli a Tim-Press-től (ami a Re­­nagterea Bánáteaná álneve) azok után, hogy a cég fogta magát, és privatizált ez épületben ... — Tudomásom szerint az RMDSZ-t is pereli egy magánszemély, azért a tömbházlakásért, amelyet még 99-ben az RMDSZ-nek utaltak ki, de még a végleges átköltözés előtt elvettek tőle.. — Nem, erre nem került sor, mert vég­re kaptunk a városházától egy épületet, a­­hová most már véglegesen behurcolkod­­­hatunk. Nagyon meg vagyunk elégedve vele, hiszen a Gyárvárosban az egykori Kovács patika mellett van, ahol a kör­nyéken nagyon sok a magyar. Az épület­ben is sok fantáziát látunk, hiszen két­szintes, van egy kis udvara is garázzsal. Egy kis anyagi ráfordítással a pincét is használhatóvá lehet tenni, és így tulaj­donképpen háromszintes a székházunk. Csak a két felső szint 150 négyzetméter, ha az alsót is beleszámoljuk, akkor 200-on felül van. Az az elképzelésünk, hogy a pincében a fiatalok számára klubot ho­zunk létre, az egyik szinten lesznek az irodák, az orvosi rendelő, a másikon pe­dig egy nagyterem. Most mindenesetre pénzt kell szereznünk, hogy tudjuk rend­behozni az épületet. A legnagyobb gond, hogy nincsen benne központi fűtés, annak a bevezetése pedig milliókba kerül. En­nek ellenére elégedettek vagyunk, hiszen lényegében két és fél éve nincsen székhá­zunk. — Mi lesz a Magyar Házzal, melyben eddig működött a szervezet? —Elképzeléseink szerint a TEMISZ szervezeti központja itt marad, ugyanak­kor az ÚJ SZÓ szerkesztősége továbbra is biztosítja számunkra, hogy azok, akik ehhez az épülethez szoktak, akik itt akar­ják kifizetni a tagdíjat, azok megtehessék ezt . — Mennyire van jelen az RMDSZ a megye politikájában, közigazgatásában? — Négy képviselőnk van a megyei, négy a temesvári városi tanácsban. Megyei szinten körülbelül 60 RMDSZ-képviselő vesz részt a helyhatóságokban, közülük kettő polgármester, egy polgármesterhe­lyettes. Nemrég sikerült aláírni azt a do­kumentumot, mely Csongrád és Temes megye testvérmegyei kapcsolatait hitelesí­ti. Ebben megyei tanácsosainknak, és ki­váltképp Bodó Barnának nagyon jelentős szerepe volt. Én magam pedig Oancea polgármester úrral együtt három hónap­pal ezelőtt részt vettem egy hivatalos de­legációban, a szegedi városháza meghí­vására. Testvérvárosi kapcsolat létesítését készítettük elő. November 7-én várjuk Lippai Pál főpolgármester urat a tárgya­lások folytatására. Hangsúlyozom, mind­két esetben az RMDSZ volt az a híd, mely a két várost, illetve a két megyét össze­kapcsolja. A jelek szerint ugyanez a híd­szerep vár az RMDSZ-re a Szabadkával kialakítandó testvérvárosi kapcsolat meg­valósításában is, melynek polgármestere, Kasza József úr a napokban járt váro­sunkban. Kérdezett: GAZDA ÁRPÁD Tisztelt Kereskedők! üzleteik felszerelése végett a szüksé­ges termékek teljes skáláját kínálja:'/;’1: ' • *•* elektronikus mérlegeket *•* elektronikus pénztárgé-, pékét • ■ * telefonhálózatra kapcsol­ható riasztó és védőrendszere­­­ket . •' *** programozható szövegű dinamikus reklámokat E termékeket azonnal szállítjuk, a hozzájuk tartozó szolgáltatásokkal (betanítás,felszerelés,garancia) együtt. Tájékoztatás végett keresse fel a Társaság székhe-­­ lyét (Bukarest, Bdul Dimitrie Pompei nr.8,sector Z).vagy hívjon minket telefonon (88.59.80 87.67. HJ vagy faxon (17.87.95 87.47.98.) Felkereshet a '97-es BUKARESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON a központi (A) pavilonban. NE FELEDJÉK! E TERMÉKEKBE FEKTETNI ANNYI, MINT HASZONNÁ VÁLTOZTATNI A PROFITOT. • (3M) ■..... ■■■■■ ■■ . ■ ■­­ ................ • Amihez nem elégeoítlő a csirketenyésztési gyakorlat 0 Amikor még jól ment a bénán ® Több mint ezer halott @ Akik behálózták a vidéket © Széké vetett megcosásokra van szükség 0 Emlékezés édes májéra, cukrozott főtt kukoricára © Jókait nem kell bemutatni • nw —M­illllTTinir~'lTBBrHn^4lllT­Jil^TrrHar"",M'^f"*"f"*T*"P*Tl?T^BBHTMPBÉBÍBÍBBMÍ ÍÍÉÍÉBÍÍl BÍÍÍÍÍÍÍ BWÍBBÍ AGGÓDÁS ÉS ÖRDÖGI KÖR (Üzenetrögzítőn) — Tordai József Jenő tanító-igazgató vagyok Tasnádról (Zom­lor negyed, 16-os tömbház, 2-es lakrész), a 825211-es telefonról beszélek. Az 1992. ok­tóber 21 -i RMSZ-ben megjelent Minden ember, annyi ember újságcikk és további, ez ügy iránti érdeklődésük a következő fejleményeket szülte: 1992. október 29-én az újtasnádi óvoda óvónője értesítést ka­pott a Szatmár megyei tanfelügyelőségtől, hogy ez év november 1-jétől az óvodai cso­port félkatedraként, román nyelven műkö­dik és az óvónő áthelyeztetik a tasnád­­szarvadi általános iskola I—IV. összevont osztályának tanítói állására, az újtasnádi óvodába pedig az említett iskola tanítónő­je helyeztetik át. A volt újtasnádi óvónő felháborodása, október 30. reggelére, ez ügy iránti érdeklődésemért osztályom ab­lakainak betöréséhez vezetett. Ez a meg­ígért, testi épségemet veszélyeztető csele­kedetek kezdeti fázisának tudható be. A rendőrségi értesítés is eredménytelennek bizonyult, mivel Cigán szolgálatos rendőr úr, rendőrhiányra hivatkozva, nem tud segíteni az ügy kivizsgálásában ezekben a napokban. Nevezhetném mindezt az Új­­tasnád sorsáért aggódó és jól működő ör­dögi körnek. (1992. október 31.) ÚJDONSÁG A KÖNYVPIACON (üzenetrögzítőn) — Ion Iliescu álamel­nöknek a napokban megjelent, a kreativi­tással kapcsolatos munkáját, ahogyan a televízióból értesülhettünk, a közeljövő­ben olasz nyelvre is lefordítják. Ily mó­don az olasz olvasóközönségnek is alkal­ma nyílik a­ nagy érdeklődéssel várt tu­dományos munkát megismerni. Remél­jük, hogy az olasz fordítást spanyol, fran­cia és angol fordítás is fogja követni — Illyés Károly, Brassó. (1992. október 30.) FURCSASÁG A HATÁRNÁL (Üzenetrögzítőn) — ... ismétlem, októ­ber 8-án megérkeztem a borsi határátke­lőhelyhez. Megérkezésem után megszólí­tott egy jól öltözött fiatalember: — „Jó estét kívánok! (Buna seara!) Soron kívül szeretnének, átmenni a határon és vámvizs­gálat nélkül?“ Mondom, hogyne! „De ezer forint!“ Á, mondom, erre nekem pénzem nincsen, dugott holmim sincs, úgyhogy én nem látom érdemesnek. Előttem a másik gépkocsist is megszólította, azok hajlan­dók voltak, bizonyára nekik megérte. Kí­váncsiságból utánuk mentem. Minden vámvizsgálat nélkül, öt percen belül a határon túl voltak. Megjegyzem, a sor volt legalább másfél kilométer. Hát kér­dem én, nem szándékosan van ez a hosz­­szú sor összehozva a határátkelőhelyeken. Nem gondolják önök, hogy ez a várőrök­nek, vagy az ottani dolgozóknak egy be­épített embere és így keresik a pénzt, el­veszik a szegény embrektől, akiknek tény­leg sürgősen át kell menni? Egyszerűen nem találok szavakat, erre, hogy ilyesmi megtörténhetik. (1992. október 31.) KÁR A BENZINÉRT (Üzenetrögzítőn) — A benzinár meg­emelése a jelek szerint csupán az autóso­kat rövidítette­ meg élvezettel vagy mun­kaeszközzel, a benzinsorokat egy méterrel sem. Temesváron továbbra is fél naptól egy napig terjedő sorbaállásra van ítélve az, aki­ ki szeretné venni a havi benzin­adagját. Csak a város legnagyobb kútjai adnak szabadon is benzint, azoknál na­pokban számolják a sorbanállás idejét. Egyszeri sorállás eredményeképpen 40 li­ter „itóka“ jár az autónak. Ezt persze, meg lehet toldani (a jóérzés határain be­lül) még 10—20—30 literrel, ám a több­letmennyiség ára mellé baksist is kell számolni, méghozzá literenként 50 lejes egységáron. • Sokan hordják most is Ju­goszláviába a drága folyadékot, de egye­sek már arra is rájöttek, hogy kár a ben­zinért, már ami azt­ a mennyiséget illeti, amit az autó a szerb határig s onnan visz­­sza benyakal, így a város különböző pont­jain, de legfőképpen a diáknegyedben nonstop benzinkimérés folyik. A vevők­nek még sorban sem kell állni, igaz, hogy 400 lej egy liter üzemanyag ára. (Gazda Árpád) RESICAI ESEMÉNYEK (Postán) — Brindza Károly (Bocsa L, str. 1 Decembrie 1918, nr. 11) levélben ér­tesít: 1992. november 13-án Resicán dr. Krauter Sebestyén római katolikus püs­pök felszenteli az 1945-ben Szovjetunióba deportált német lakosok emlékére eme­lendő kereszt talapzatát. Az emlékeztető kereszt 1993-ban kerül majd talapzatára. • November 14-én szintén Resicán, a Me­gyei Múzeumban Bottlik József emlék­­kiállítás tárlatnyitójára kerül sor. A szer­vező mindkét esetben a Német Demokra­tikus Fórum (str. Petru Maior, 17) LEHET MÁRTON, SŐT ÁRPÁD IS (Üzenetrögzítőn) — A hét végére össze­hívott megyei tisztújító gyűlés előkészíté­seként az RMDSZ háromszéki választmá­nya a leendő vezetőtestület betöltésére beérkezett név szerinti javaslatokat érté­kelte. A lista ugyan még nyitott, ám szem­betűnő, hogy a tavaszról elnapolt tisztújítók jelöltjeinek névsorához képest számottevő a változás. Márton Árpád, a szervezet je­lenlegi vezetője, tekintve hogy újból kép­viselői mandátummal ruházták fel a vá­lasztók, a továbbiakban nem vállalja az elnökséget, és benyújtott javaslatok alap­ján, nem kizárt viszont, hogy az új elnököt Mártonnak, vagy éppen Árpádnak hívják. (Flóra Gábor) AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK Célvonalban A végéhez ért az amerikai választási kampány: a mai napon eldől, ki lesz az elkövetkező négy esztendőben az USA el­nöke, alelnöke, milyen összetételű lesz a Szenátus, a Képviselőház stb. A kora ta­vasz óta tartó választási csatározások so­rán a legnagyobb figyelmet a Fehér Ház birtoklásáéig kibontakozott küzdelem kö­tötte le. S ez érthető, hiszen a világközvé­lemény, más országok politikai tényezői szempontjából korántsem mindegy, hogy ki fogja irányítani a Szovjetunió felbom­lása után a világ egyetlen szuperhatal­mát. Csakhogy a mai napon nemcsak az amerikai elnököt és alelnököt választják meg, hanem felújítják a 100-tagú Szenátus egyharmadát, teljes egészében a 435-tagú Képviselőházat, megválasztanak 13 kor­mányzót, más helyi vezetőt, s helyi szin­ten népszavazást tartanak több kérdésben, egyebek között a terhességmegszakítás sokat vitatott ügyében. Az amerikai választások egyik sajátos­sága, hogy a szavazók nem közvetlenül, hanem közvetve választják meg az elnö­köt és az alelnököt. A szavazópolgárok tíz elnökjelöltek személyének ismeretében elektorokat választanak, akik azt a meg­bízatást kapják, hogy a választópolgárok által kijelölt elnök- és alelnökjelöltekre szavazzanak. Minden egyes „szövetségi ál-„ lamból csak az a párt küld elektorokat­, amely helyileg elnyerte a többséget. É­szakiz­­bály — winner takes all, a győztes elvisz­ mindent — alkalmazása azt eredményez­heti, hogy az elektorok döntése nem tük­rözi a választótestület akaratát. Sőt olyan helyzet is előállhat, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökét az össz-szava­­zatok 30—40 százalékával választják meg. Tegyük fel: Kalifornia államban a republikánus jelöltre a választók 40 száza­léka szavazott, a demokratapártira pedig 39 százalék. Ez azt jelenti, hogy Kalifor­niában csak a Republikánus Párt küld elektorokat. S ez utóbbiak nyilván pártjuk jelöltjére szavaznak. Ha más államokban is hasonló helyzet alakul ki, a republiká­nus jelölt elfoglalja az elnöki széket, bár a választók nagy töbsége nem szavazott mellette. Az ötven szövetségi államban annyi elektort választanak, ahány szenátora és képviselője van együttesen az illető ál­lamnak a washingtoni Kongresszusban. Tekintet nélkül az állam nagyságára és lakosainak számára, minden állam egy­formán két szenátort küldhet a Szenátus­ba. A képviselőházi tagok száma azonban államonként változik. De a képviselőhá­zi tagok és ettől függően az elektorok szá­ma nincs pontos arányban az államok la­kosainak számával. New York államnak például nagyjából ötvenszer annyi lakosa van, mint Nevadának, mégsem választhat ötvenszer, hanem csak tizennégyszer több elektort. Az elektorok számát és a válasz­tások kimenetelét illetően vannak tehát kulcsállamok — New York, Kalifornia, Pennsylvania, Illinois, Ohio, Texas, Mi­chigan —­és kevésbé fontos államok (Alaszka, Delaware, Nevada, Vermont, SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) ÚJ KORSZAK A HAZAI KÉZILABDA SPORTBAN Erdélyi rangadó: Brassói Dinamo — Nagybányai Minaur HC 22—26 (8—14) Éppen ideje szemügyre venni hazai férfi kézilabda sportunkat, ugyanis a napokban nagy változások történtek a vezetésben. A csalódást okozó olimpiai szereplés után­­Barcelonában csupán a nyolcadik helyen végzett válogatottunk), várható volt az át­szervezés. Kézilabdaszövetségünk élére ezúttal nem szakembert, hanem tekintélyes iași-i üzletembert, a milliomos Adrian Pascalt választották, aki jól jövedelmező magáncéget vezet a moldovai nagyváros­ban, s fő patrónusa a tadi-i Aura HC női profi kézilabda csapatnak. A gáláns mil­liomos több mint 50 millió lejt ajánlott fel kézilabda sportunk szénájának rendbeho­zatalára. Minden A osztályú együttes 500 ezer lejt kapna, az országos­­ bajnok­ságban részt vevő ifjúsági csapatok pe­dig, 100 ezer lejt. Autóbuszt is ajándéko­zott a szövetségnek, a válogatott csapatok szállításának megkönnyítésére. A szövet­ség vezérkara a férfi kézilabda váloga­tott szakvezetőit is kicserélte. A brassói Cézár Nica és a marosvásárhelyi Orbán István edzők helyett Hell Ottót, a Temes­vári Poli mesterét bízta meg a válogatott vezető­edzői tisztével, aki segédedzőnek Ghica Licut, a bukaresti Dinamó edzőjét NÁDUDVART GYÖRGY (Folytatása a 3. oldalon)

Next