Romániai Magyar Szó, 1992. november (4. évfolyam, 876-899. szám)
1992-11-03 / 876. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST * Postacím: Redactia Új sorozat ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 876. szám Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ november 3., szerkesztősége kedd 4 oldal 1. kerület 1992. , 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 óra 10 lej ! NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Magunk között Gondban vagyunk, és mégsem. Hisz öreg hiba, vagy egyszerűen csak kényszerű valóság, hogy leghívebb olvasóink zömétől 300—500 kilométernyi távolságra vagyunk és élünk. Hogy hétvégeken, midőn pillanatokig pihenhet az írógép s a toll, száguldó-kavargó gondolataink pedig jótékonyan megfáradnak, csak ritkán tudunk asztal mellé telepedni azok társaságában, akik éltetik és értelmet adnak munkánknak. Akikkel őszintén és kertelés nélkül megvitathatjuk nap mint nap fölmerülő, hétről hétre sokasodó, kínzó gondjainkat. Akikkel és amikor a szó legnemesebb értelmében magunk között lehetünk, s szégyen és zokszó nélkül megvallhatjuk: olykor gyengék vagyunk, meg elfáradunk... De nem belefáradunk! Mert lám, az elmúlt hétvégen Szatmárnémeti központjában, Erzsébet asszony hívó és oltalmazó otthonában — vendéglőjében — kis csapat gyülekezett egybe látásunkra, fogadásunkra. Egy ötven tagú lelkes kis sereg, melynek tagjai jó szóval érkeztek, erősítve bennünk a hitet és az akarást. És egyéves szatmárnémeti együttlétünk, együttgondolkodásunk emlékeit felelevenítve, megintcsak megbeszéltük közös dolgainkat, újólag előbbre jutva néhány szerény lépéssel. És bármennyire is úgy képzelné a kívülálló, ilyenkor nem Trianonról és «irredenta» őseinkről regélünk, hanem lapunk prózaian egyszerű, s olykor talán kiábrándítóan unalmas gondjairól, jelenéről és jövőjéről. Mert immár nemcsak elvi, eszmei küzdelmünk acélozza konokságunkat, hanem a puszta létért folyó örök viaskodás. S ott, a szerkesztőségünktől oly távol fekvő Szamos-parti városban rokonszenvvel és segíteni akarással hallgatták gondjainkat, figyelték terveinket. És mert hosszú órákig valóban magunk között voltunk, beszélhettünk a papírdrágulásról, szegénységünkről, belső és külső válságainkról, vagy — miért ne — a zord időben is kisarjadó reményeinkről, álmainkról. S a felénk szálló nemes, biztató szavak megszépítették ezt az eső áztatta hétvégét, elsimítva homlokunkról a redőt. Jó volt együtt lenni, s az Olvasó szelíden feddő-bíráló szavai közül kihallani az őszinte ragaszkodást és biztatást. Miközben kellemesen tapasztalhattuk, hogy Olvasó és szerkesztő azonos hullámhoszszon él és gondolkodik, mert a gond és a szükség, de a remény és a cél is egy táborba sodorta-kényszerítette őket. Kisvállalkozó, ügyvéd, munkás és tanár, fiatal, középkorú vagy öreg, mind-mind egy szólamban „énekelt“ velünk, lett légyen szó a piacgazdaságról, a törvényismeretről, vagy a lapterjesztésről, az előfizetők toborzásáról. Nagyképűség és olcsó lelkendezés nélkül néztünk szembe egymással — hitben megerősödve, lélekben gazdagodva. Gondban vagyunk, és mégsem. Mert minden és mindenki ellenében Szatmárnémeti velünk, mellettünk van. És ugyancsak közelünkben dobog a csíki, az erdővidéki, a mezőségi vagy tövisháti emberek kisebb-nagyobb seregének szíve, ami immár több mint biztatás, vagy egyszerű megtartó erő... A látogatásnak vége, az eltöltött meghitt órák emléke azonban kedves és maradandó. Köszönjük, neked, Szatmárnémeti, hogy együtt lehettünk testben és lélekben — magunk között. KISS ZSUZSA PÓRUL JÁRTÁL Tolvaj gazember, ki a táskámat szatyromból kiloptad.. . ugyan, mit kezdesz édesanyám utolsó fényképével, igazolványaimmal?! Mert a kulcsokkal is csak akkor jutsz valamire, ha nyomon kísérsz... ez esetben azonban ismét pórul jársz, mert felismerlek... láttam tekinteted, mélyen a szemembe néztél, amikor felsegítettél az autóbusz lépcsőjén, mint aki csordultig van jóindulattal, s másnak is ad belőle: szegény asszony, nehéz a terhe, s ott van vele a gyerek is a gyúródásban. Szorítottad a csuklómat, mintha életedben erre készültél volna, hogy most, amikor oly nehéz a csomagom, s éppen készülök fellépni, segíthess rajtam ... Nem sajnálok semmit, csak azt, hogy a táskámban, a nem létező pénzen kívül, ott lapult egy hangszalag és egy kézirat; a rádióhoz kellett volna eljuttatnom, hogy kolléganőm keddi jegyzete elérjen a hallgatóhoz, akkor is, ha szerző házon kívül van. Ez esik a legrosszabbul az egészből, mert tudom, amit az ember megír, felolvas, az szinte olyan, mint a gyermeke. Azt sem tudom, mi volt a jegyzetben, hiszen nem nekem szólt, az erdélyi hallgatóknak ... Nem olvastam el, és most már bánom, mert legalább üzenetként, így, eljuttathatnék a címzettekhez valamit belőle. FORRÓ ESZTER Csak azt tudtuk megvalósítani, amit nem tekintünk feladatunknak Beszélgetés DUKÁS PÉTERREL, az RMDSZ Temes megyei elnökével Az RMDSZ-nek talán Temes megyében kell a legkevésbé hadakoznia a kommunista struktúrák, valamint a többségi szélső nacionalizmus ellen. Temes megyében, ahol inkább érződik a nyugat fuvallata, ahol évszázados hagyományai vannak a jó interetnikus kapcsolatoknak, ahol nem szükséges minden évben megküzdeni a Bartók Béla Líceum magyarságáért, ahol iskolákban, egyetemen több magyar helyet hirdetnek meg, mint amennyire jelentkező van... Mindezek ellenére nem gondtalan az élet RMDSZ-berkekben. Legutóbb a választásokon elért silány RMDSZ-eredmények okoztak csalódást a szövetség vezetőinek. Dukász Pétert,a megyei szervezet elnökét elsősorban erről kérdeztem . Mivel magyarázza az RMDSZ megyei elnöke, hogy szeptember 27-én a szövetség csupán kétharmadát kapta meg azoknak a szavazatoknak, amelyek 90 májusában az RMDSZ-litsákra kerültek? Csak személyes véleményt mondhatok minderről, mert még nem történt meg egy szakszerű felmérés arra vonatkozóan, hogy hova tűnt el 10 000 szavazat..., mert ennyiről van szó. Én két dolgot gyanítok. Az egyik az, hogy februárban, a helyhatósági választásokon a tagságunkkal el kellett feledtetnünk a tulipánt, mint szimbólumot, és rá kellett bírnunk őket, hogy a kulcsra szavazzanak. Ez volt az ország egyetlen megyéje, ahol minden községben, városban az RMDSZ a konvencióval közös listákon indult. A tagságunk pedig megtanulta, hogy a kulcsra kell szavazni. Abból a 10 ezerből, gondolom, hogy legalább három-négyezer így ment el, vagy a kulcsra pecsételtek, vagy a kulcsra is és a tulipánra is. A másik az, hogy a választó tábor és az RMDSZ közös hibájából a kampány nem úgy folyt le, ahogy kellett volna, és gyanítom, hogy a magyarság teljes létszámban nem ment el szavazni. A felelősségeket persze meg fogjuk állapítani és nyilvánosságra fogjuk hozni. Egyébként úgy vélem, hogy a kettős pecsételés egyedül Temes megyében megmagyarázható, az összes többi megyében ugyanis a helyhatósági választásokon indultak RMDSZ-jelöltek, ott csak azt kellett volna tudatosítani, hogy ’ Emil Constantinescu az elnökjelöltünk, a másik két lapon a tulipánra szavazzanak. Ám amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy az RMDSZ 90 májusában országosan közel egymillió szavazatot kapott, és ehhez képest az országos szavazatcsökkenés csaknem 200 ezres, azaz 20 %-os, mi a 30 nálunkkal az országos tendenciából csak anynyival lógunk ki, amennyit a februári reflex jelentett a mi választóinknak. A kampány mindenesetre a 90-esnél komolyabb volt. — Miben nyilvánult meg komolysága? — Először is abban, hogy két hónapig tartott, jóllehet egy olyan időszakban, amikor nagyon nehéz volt az emberekkel szóba állni. Három emberünk foglalkozott főállásban a kampány szervezésével. A vidéket komolyan behálóztuk: a képviselő- és a szenátorlistán szereplő jelöltjeink mindegyike legalább két-három helyen tartott kampánygyűlést, ám ezeket az utakat majdnem teljes sikertelenség övezte. Volt olyan, hogy erős magyar községben kétórás várakozás után is mindössze 7—8 ember jelent meg egy-egy választási gyűlésen. — Május 23-án tisztújító közgyűlést tartott a szervezet. Mi történt azóta? — Tisztújító közgyűlést tartottunk annak érdekében, hogy a közelgő rendkívüli kongresszus előtt a szervezet vezetőinek a legitimitását leellenőrizzük. Információim szerint nem sok megye merészkedett erre, máshol nagyon ragaszkodtak a székekhez. Ezen a közgyűlésen egy új szervezeti szabályzatot fogadtunk el, amelyben sok újdonság van, kidolgoztuk például a képviselő visszahívhatóságának a rendszerét. E szabályzat szerint a megyei elnökség két különálló testületre oszlik: a politikaira meg a társadalomszervezésire. Nem vagyok megelégedve a társadalomszervezési, résztestület munkájával, ott valami változtatásokat kell eszközölni. — A struktúra bizonyult életképtelennek? — Nem, a struktúra nagyon életképes, fel van töltve emberekkel, csak éppen ez a gond, hogy nincsen, és vannak személyi hibák is. A választmánynak lesz a dolga, hogy ez ügyben döntsön. A diagnózist mindenképpen tudjuk. Most szerencsére lejárt egy olyan év, amikor a szervezet nem mint érdekképviselet működött, hanem a pártszerepbe kényszerült. Hiszen volt referendum az alkotmányra vonatkozóan, voltak a helyhatósági választások, most meg az általános és elnökválasztások két fordulója, és kissé sarkítva, ezekben az időkben az RMDSZ csak azt tudta megvalósítani, amit nem tekint feladatának. Az elkövetkező 4 évben valószínű, hogy már nem lesznek választások, így minden erőnket a társadalomépítésre fordíthatjuk. Sok vidéki szervezetünk csak papíron létezik, újra fel kell építeni ezeket. — Van valami fejlemény az egykori Magyar Ház visszaigénylésének ügyében? . — A Magyar Házat a polgármesteri hivatal pereli a Tim-Press-től (ami a Renagterea Bánáteaná álneve) azok után, hogy a cég fogta magát, és privatizált ez épületben ... — Tudomásom szerint az RMDSZ-t is pereli egy magánszemély, azért a tömbházlakásért, amelyet még 99-ben az RMDSZ-nek utaltak ki, de még a végleges átköltözés előtt elvettek tőle.. — Nem, erre nem került sor, mert végre kaptunk a városházától egy épületet, ahová most már véglegesen behurcolkodhatunk. Nagyon meg vagyunk elégedve vele, hiszen a Gyárvárosban az egykori Kovács patika mellett van, ahol a környéken nagyon sok a magyar. Az épületben is sok fantáziát látunk, hiszen kétszintes, van egy kis udvara is garázzsal. Egy kis anyagi ráfordítással a pincét is használhatóvá lehet tenni, és így tulajdonképpen háromszintes a székházunk. Csak a két felső szint 150 négyzetméter, ha az alsót is beleszámoljuk, akkor 200-on felül van. Az az elképzelésünk, hogy a pincében a fiatalok számára klubot hozunk létre, az egyik szinten lesznek az irodák, az orvosi rendelő, a másikon pedig egy nagyterem. Most mindenesetre pénzt kell szereznünk, hogy tudjuk rendbehozni az épületet. A legnagyobb gond, hogy nincsen benne központi fűtés, annak a bevezetése pedig milliókba kerül. Ennek ellenére elégedettek vagyunk, hiszen lényegében két és fél éve nincsen székházunk. — Mi lesz a Magyar Házzal, melyben eddig működött a szervezet? —Elképzeléseink szerint a TEMISZ szervezeti központja itt marad, ugyanakkor az ÚJ SZÓ szerkesztősége továbbra is biztosítja számunkra, hogy azok, akik ehhez az épülethez szoktak, akik itt akarják kifizetni a tagdíjat, azok megtehessék ezt . — Mennyire van jelen az RMDSZ a megye politikájában, közigazgatásában? — Négy képviselőnk van a megyei, négy a temesvári városi tanácsban. Megyei szinten körülbelül 60 RMDSZ-képviselő vesz részt a helyhatóságokban, közülük kettő polgármester, egy polgármesterhelyettes. Nemrég sikerült aláírni azt a dokumentumot, mely Csongrád és Temes megye testvérmegyei kapcsolatait hitelesíti. Ebben megyei tanácsosainknak, és kiváltképp Bodó Barnának nagyon jelentős szerepe volt. Én magam pedig Oancea polgármester úrral együtt három hónappal ezelőtt részt vettem egy hivatalos delegációban, a szegedi városháza meghívására. Testvérvárosi kapcsolat létesítését készítettük elő. November 7-én várjuk Lippai Pál főpolgármester urat a tárgyalások folytatására. Hangsúlyozom, mindkét esetben az RMDSZ volt az a híd, mely a két várost, illetve a két megyét összekapcsolja. A jelek szerint ugyanez a hídszerep vár az RMDSZ-re a Szabadkával kialakítandó testvérvárosi kapcsolat megvalósításában is, melynek polgármestere, Kasza József úr a napokban járt városunkban. Kérdezett: GAZDA ÁRPÁD Tisztelt Kereskedők! üzleteik felszerelése végett a szükséges termékek teljes skáláját kínálja:'/;’1: ' • *•* elektronikus mérlegeket *•* elektronikus pénztárgé-, pékét • ■ * telefonhálózatra kapcsolható riasztó és védőrendszereket . •' *** programozható szövegű dinamikus reklámokat E termékeket azonnal szállítjuk, a hozzájuk tartozó szolgáltatásokkal (betanítás,felszerelés,garancia) együtt. Tájékoztatás végett keresse fel a Társaság székhe- lyét (Bukarest, Bdul Dimitrie Pompei nr.8,sector Z).vagy hívjon minket telefonon (88.59.80 87.67. HJ vagy faxon (17.87.95 87.47.98.) Felkereshet a '97-es BUKARESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON a központi (A) pavilonban. NE FELEDJÉK! E TERMÉKEKBE FEKTETNI ANNYI, MINT HASZONNÁ VÁLTOZTATNI A PROFITOT. • (3M) ■..... ■■■■■ ■■ . ■ ■ ................ • Amihez nem elégeoítlő a csirketenyésztési gyakorlat 0 Amikor még jól ment a bénán ® Több mint ezer halott @ Akik behálózták a vidéket © Széké vetett megcosásokra van szükség 0 Emlékezés édes májéra, cukrozott főtt kukoricára © Jókait nem kell bemutatni • nw —MillllTTinir~'lTBBrHn^4lllTJil^TrrHar"",M'^f"*"f"*T*"P*Tl?T^BBHTMPBÉBÍBÍBBMÍ ÍÍÉÍÉBÍÍl BÍÍÍÍÍÍÍ BWÍBBÍ AGGÓDÁS ÉS ÖRDÖGI KÖR (Üzenetrögzítőn) — Tordai József Jenő tanító-igazgató vagyok Tasnádról (Zomlor negyed, 16-os tömbház, 2-es lakrész), a 825211-es telefonról beszélek. Az 1992. október 21 -i RMSZ-ben megjelent Minden ember, annyi ember újságcikk és további, ez ügy iránti érdeklődésük a következő fejleményeket szülte: 1992. október 29-én az újtasnádi óvoda óvónője értesítést kapott a Szatmár megyei tanfelügyelőségtől, hogy ez év november 1-jétől az óvodai csoport félkatedraként, román nyelven működik és az óvónő áthelyeztetik a tasnádszarvadi általános iskola I—IV. összevont osztályának tanítói állására, az újtasnádi óvodába pedig az említett iskola tanítónője helyeztetik át. A volt újtasnádi óvónő felháborodása, október 30. reggelére, ez ügy iránti érdeklődésemért osztályom ablakainak betöréséhez vezetett. Ez a megígért, testi épségemet veszélyeztető cselekedetek kezdeti fázisának tudható be. A rendőrségi értesítés is eredménytelennek bizonyult, mivel Cigán szolgálatos rendőr úr, rendőrhiányra hivatkozva, nem tud segíteni az ügy kivizsgálásában ezekben a napokban. Nevezhetném mindezt az Újtasnád sorsáért aggódó és jól működő ördögi körnek. (1992. október 31.) ÚJDONSÁG A KÖNYVPIACON (üzenetrögzítőn) — Ion Iliescu álamelnöknek a napokban megjelent, a kreativitással kapcsolatos munkáját, ahogyan a televízióból értesülhettünk, a közeljövőben olasz nyelvre is lefordítják. Ily módon az olasz olvasóközönségnek is alkalma nyílik a nagy érdeklődéssel várt tudományos munkát megismerni. Reméljük, hogy az olasz fordítást spanyol, francia és angol fordítás is fogja követni — Illyés Károly, Brassó. (1992. október 30.) FURCSASÁG A HATÁRNÁL (Üzenetrögzítőn) — ... ismétlem, október 8-án megérkeztem a borsi határátkelőhelyhez. Megérkezésem után megszólított egy jól öltözött fiatalember: — „Jó estét kívánok! (Buna seara!) Soron kívül szeretnének, átmenni a határon és vámvizsgálat nélkül?“ Mondom, hogyne! „De ezer forint!“ Á, mondom, erre nekem pénzem nincsen, dugott holmim sincs, úgyhogy én nem látom érdemesnek. Előttem a másik gépkocsist is megszólította, azok hajlandók voltak, bizonyára nekik megérte. Kíváncsiságból utánuk mentem. Minden vámvizsgálat nélkül, öt percen belül a határon túl voltak. Megjegyzem, a sor volt legalább másfél kilométer. Hát kérdem én, nem szándékosan van ez a hoszszú sor összehozva a határátkelőhelyeken. Nem gondolják önök, hogy ez a várőröknek, vagy az ottani dolgozóknak egy beépített embere és így keresik a pénzt, elveszik a szegény embrektől, akiknek tényleg sürgősen át kell menni? Egyszerűen nem találok szavakat, erre, hogy ilyesmi megtörténhetik. (1992. október 31.) KÁR A BENZINÉRT (Üzenetrögzítőn) — A benzinár megemelése a jelek szerint csupán az autósokat rövidítette meg élvezettel vagy munkaeszközzel, a benzinsorokat egy méterrel sem. Temesváron továbbra is fél naptól egy napig terjedő sorbaállásra van ítélve az, aki ki szeretné venni a havi benzinadagját. Csak a város legnagyobb kútjai adnak szabadon is benzint, azoknál napokban számolják a sorbanállás idejét. Egyszeri sorállás eredményeképpen 40 liter „itóka“ jár az autónak. Ezt persze, meg lehet toldani (a jóérzés határain belül) még 10—20—30 literrel, ám a többletmennyiség ára mellé baksist is kell számolni, méghozzá literenként 50 lejes egységáron. • Sokan hordják most is Jugoszláviába a drága folyadékot, de egyesek már arra is rájöttek, hogy kár a benzinért, már ami azt a mennyiséget illeti, amit az autó a szerb határig s onnan viszsza benyakal, így a város különböző pontjain, de legfőképpen a diáknegyedben nonstop benzinkimérés folyik. A vevőknek még sorban sem kell állni, igaz, hogy 400 lej egy liter üzemanyag ára. (Gazda Árpád) RESICAI ESEMÉNYEK (Postán) — Brindza Károly (Bocsa L, str. 1 Decembrie 1918, nr. 11) levélben értesít: 1992. november 13-án Resicán dr. Krauter Sebestyén római katolikus püspök felszenteli az 1945-ben Szovjetunióba deportált német lakosok emlékére emelendő kereszt talapzatát. Az emlékeztető kereszt 1993-ban kerül majd talapzatára. • November 14-én szintén Resicán, a Megyei Múzeumban Bottlik József emlékkiállítás tárlatnyitójára kerül sor. A szervező mindkét esetben a Német Demokratikus Fórum (str. Petru Maior, 17) LEHET MÁRTON, SŐT ÁRPÁD IS (Üzenetrögzítőn) — A hét végére összehívott megyei tisztújító gyűlés előkészítéseként az RMDSZ háromszéki választmánya a leendő vezetőtestület betöltésére beérkezett név szerinti javaslatokat értékelte. A lista ugyan még nyitott, ám szembetűnő, hogy a tavaszról elnapolt tisztújítók jelöltjeinek névsorához képest számottevő a változás. Márton Árpád, a szervezet jelenlegi vezetője, tekintve hogy újból képviselői mandátummal ruházták fel a választók, a továbbiakban nem vállalja az elnökséget, és benyújtott javaslatok alapján, nem kizárt viszont, hogy az új elnököt Mártonnak, vagy éppen Árpádnak hívják. (Flóra Gábor) AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK Célvonalban A végéhez ért az amerikai választási kampány: a mai napon eldől, ki lesz az elkövetkező négy esztendőben az USA elnöke, alelnöke, milyen összetételű lesz a Szenátus, a Képviselőház stb. A kora tavasz óta tartó választási csatározások során a legnagyobb figyelmet a Fehér Ház birtoklásáéig kibontakozott küzdelem kötötte le. S ez érthető, hiszen a világközvélemény, más országok politikai tényezői szempontjából korántsem mindegy, hogy ki fogja irányítani a Szovjetunió felbomlása után a világ egyetlen szuperhatalmát. Csakhogy a mai napon nemcsak az amerikai elnököt és alelnököt választják meg, hanem felújítják a 100-tagú Szenátus egyharmadát, teljes egészében a 435-tagú Képviselőházat, megválasztanak 13 kormányzót, más helyi vezetőt, s helyi szinten népszavazást tartanak több kérdésben, egyebek között a terhességmegszakítás sokat vitatott ügyében. Az amerikai választások egyik sajátossága, hogy a szavazók nem közvetlenül, hanem közvetve választják meg az elnököt és az alelnököt. A szavazópolgárok tíz elnökjelöltek személyének ismeretében elektorokat választanak, akik azt a megbízatást kapják, hogy a választópolgárok által kijelölt elnök- és alelnökjelöltekre szavazzanak. Minden egyes „szövetségi ál-„ lamból csak az a párt küld elektorokat, amely helyileg elnyerte a többséget. Északizbály — winner takes all, a győztes elvisz mindent — alkalmazása azt eredményezheti, hogy az elektorok döntése nem tükrözi a választótestület akaratát. Sőt olyan helyzet is előállhat, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökét az össz-szavazatok 30—40 százalékával választják meg. Tegyük fel: Kalifornia államban a republikánus jelöltre a választók 40 százaléka szavazott, a demokratapártira pedig 39 százalék. Ez azt jelenti, hogy Kaliforniában csak a Republikánus Párt küld elektorokat. S ez utóbbiak nyilván pártjuk jelöltjére szavaznak. Ha más államokban is hasonló helyzet alakul ki, a republikánus jelölt elfoglalja az elnöki széket, bár a választók nagy töbsége nem szavazott mellette. Az ötven szövetségi államban annyi elektort választanak, ahány szenátora és képviselője van együttesen az illető államnak a washingtoni Kongresszusban. Tekintet nélkül az állam nagyságára és lakosainak számára, minden állam egyformán két szenátort küldhet a Szenátusba. A képviselőházi tagok száma azonban államonként változik. De a képviselőházi tagok és ettől függően az elektorok száma nincs pontos arányban az államok lakosainak számával. New York államnak például nagyjából ötvenszer annyi lakosa van, mint Nevadának, mégsem választhat ötvenszer, hanem csak tizennégyszer több elektort. Az elektorok számát és a választások kimenetelét illetően vannak tehát kulcsállamok — New York, Kalifornia, Pennsylvania, Illinois, Ohio, Texas, Michigan —és kevésbé fontos államok (Alaszka, Delaware, Nevada, Vermont, SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) ÚJ KORSZAK A HAZAI KÉZILABDA SPORTBAN Erdélyi rangadó: Brassói Dinamo — Nagybányai Minaur HC 22—26 (8—14) Éppen ideje szemügyre venni hazai férfi kézilabda sportunkat, ugyanis a napokban nagy változások történtek a vezetésben. A csalódást okozó olimpiai szereplés utánBarcelonában csupán a nyolcadik helyen végzett válogatottunk), várható volt az átszervezés. Kézilabdaszövetségünk élére ezúttal nem szakembert, hanem tekintélyes iași-i üzletembert, a milliomos Adrian Pascalt választották, aki jól jövedelmező magáncéget vezet a moldovai nagyvárosban, s fő patrónusa a tadi-i Aura HC női profi kézilabda csapatnak. A gáláns milliomos több mint 50 millió lejt ajánlott fel kézilabda sportunk szénájának rendbehozatalára. Minden A osztályú együttes 500 ezer lejt kapna, az országos bajnokságban részt vevő ifjúsági csapatok pedig, 100 ezer lejt. Autóbuszt is ajándékozott a szövetségnek, a válogatott csapatok szállításának megkönnyítésére. A szövetség vezérkara a férfi kézilabda válogatott szakvezetőit is kicserélte. A brassói Cézár Nica és a marosvásárhelyi Orbán István edzők helyett Hell Ottót, a Temesvári Poli mesterét bízta meg a válogatott vezetőedzői tisztével, aki segédedzőnek Ghica Licut, a bukaresti Dinamó edzőjét NÁDUDVART GYÖRGY (Folytatása a 3. oldalon)