Romániai Magyar Szó, 1993. február (5. évfolyam, 943-966. szám)
1993-02-02 / 943. szám
Romániai Magyar Szó 2 ÚTJÁT ÁLLTÁK A JUGOSZLÁV HAJÓKNAK Fordulat következett be a dunai embargó alakulásában, vagy legalábbis változott az olajszállító konvojok taktikája. Miután öt ilyen konvoj, mellőzve a román és a bolgár hatóságok leghatározottabb felszólítását, tovább hajózott és szerb területi vizekre érkezett, pontosabban Prahovo kikötőjében állt parthoz, szombat délután az első tolóhajó, a Bihacs 3400 tonna benzint és 2700 tonna pakurát kitevő rakományával egyetemben a Vaskapu II. előkikötőjében bukkant fel zsilipelést kérve. Nem sokkal utána, az Oraszok következett szintén kőolajrakománnyal. Mindkettő Prahovo szerb kikötő felől érkezett. De miért nem rakta ki a kőolajtermékeket a két konvoj? Román illetékesek véleménye szerint — hangzik a BBC helyszíni tudósítása — valószínűleg azért, mert az öszszesen 30 tartályuszály rakománya egyszerűen meghaladja a szerb kikötő fogadókapacitását. Következésképpen a Bihacs és az Oraszok tovább szeretett volna hajózni Szmederevo vagy Belgrád felé. Csakhogy a Vaskapu nem tárult fel előttük. Vasárnap délután több órás tárgyalás, alkudozás után mindkettő visszafordult Prahova felé. Mégpedig kőolajterhe nélkül, mint erről a bukaresti rádió hétfő délelőtt beszámolt,megemlítve, hogy a Dunán zavartalan ,a forgalom. Felmerült a kérdés: miért nem akadályozza meg Ukrajna a tartálykonvojok,, feltöltését hiszen valamennyi ukrán területről érkezett román területi vizekre. Az ukrán külügyminisztérium azonban leszögezte: a tartálykonvojokat a Duna nemzetközi vizein töltötték fel orosz, bolgár,görög, ciprusi, illetve török kőolajjal mégpedig ausztriai, bosznia-hercegovinai, horvátországi, illetve cseh vagy szlovák rendeltetéssel. Ukrajna egyébként külügyminiszteri találkozót javasolt Romániának február első felére a dunai embargóválság ügyében Ogyesszába, Bukarestbe vagy Iszmailba. Egyes értesülések szerint Németország vámszakértőket küldött Romániába, hogy segítsék az embargó érvényesítését. A német vámosok a dunai hajózást ellenőrzik majd, valószínűleg ugyanúgy, mint Bulgáriában dolgozó kollégáik: nem avatkoznak be, csak a szállítmányok eredetét és rendeltetését vizsgálják korszerű számítógépes módszerekkel és a gyors informálódást lehetővé tevő műholdas készülékekkel — jelenti a budapesti rádió. Pokolgépekkel Jelcin ellen Merényletkísértet vagy humbug? Az orosz elnök elleni merényletkísérlettel vádolnak Moszkvában egy 33 éves őrnagyot. A tiszt a távolkeleti Habarovszkból érkezett Moszkvába saját készítésű pokolgépekkel. Őrizetbe vétele után elmondta: azért akart végezni Borisz Jelcinnel, mert szerinte csalással választották meg. Az őrnagy december 25-én hagyta el habarovszki laktanyáját, ahol szolgált. Január 1-je óta Moszkvában bujkált, míg az egyik kormányépület padlásán a biztonsági őrök lefülelték. Az orosz legfőbb ügyész egy különleges felügyelőt bízott meg az elfogott tiszt kihallgatásával, a tervezett gyilkosság okainak és esetleges egyéb résztvevőinek a felderítésével. Egy korábban kiadott hivatalos közlemény azonban feltételezi, hogy esetleg nem is volt szó semmilyen merényletkísérletről, csupán az őrizetbe vett őrnagy állította be így a dolgokat. Az előadott tervek meglehetősen primitívnek tűnnek, ezek alapján a merénylet semmiképpen sem sikerülhetett volna. A gyanúsítottat orvosszakértők is megvizsgálják, hogy vajon beszámítható állapotban van-e. Ohne Worte («OgonjoK», 2/92). A szakértői találkozó után BUKARESTBEN ÉS BUDAPESTEN A román külügyminisztérium sajtóközleményben szögezte le, hogy a román— magyar tanácskozások nyitott, pragmatikus szellemben zajlottak le, a külügyi megbízottak kifejezésre juttatták, készek jóhiszeműen tovább munkálkodni kölcsönösen előnyös megoldások felkutatásáért a napirenden levő kérdésekben. A felek megállapodtak: a tanácskozásokat Budapesten folytatják később megállapítandó időpontban. Budapesten Jeszenszky Géza külügyminiszter, megelégedéssel nyugtázta, hogy Bukarestben hasznosnak tartották a magyar—román külügyi szakértői tanácskozást. A magyar külügyek vezetője kijelentette a tévéhíradónak, hogy a következő budapesti fordulóban Magyarország ismét felveti a külpolitikai kérdéseket, illetve megismétli korábbi javaslatait, mert szerinte azok lényegesen megváltoztathatnák a kétoldalú viszonyt. -------------------------JVW. .V , -----------------■ • I Angola Nem a főváros a célpont Angolai kormányforrások szerint az UNITA erői az ország északi részén elterülő, gyémántban gazdag Luanda Norte tartomány felé nyomulnak előre és nem a jól megerősített fővárost, Luandát akarják bevenni, hanem igyekeznek meghódítani az ország egész területét, amelynek körülbelül 75 százaléka már a kezükön van. A fővároson kívül csupán néhány nagyobb város, így Melange, Namibe, Benguela, Lubango, valamint a Cabinda kőolajvidék áll a kormánycsapatok ellenőrzése alatt. Különben az angolai reguláris hadsereg és katonai rendőrségi állománya körülbelül 25 ezer fő, míg a zendülőké 35 ezer. A múlt hét folyamán az ENSZ égisze alatt Addis Abebában lebonyolított béketárgyalások holtpontra jutottak. Mindöszsze annyiban sikerült megegyezni, hogy a megbeszéléseket rövidesen Lisszabonban, a portugál fővárosban folytatják. A Biztonsági Tanács különben további három hónapra, április 30-ig meghosszabbította az ENSZ Angolai Ellenőrző Miszsziójának (UNAVEM) mandátumát. Butrosz Gáli, a világszervezet főtitkára indítványozta a BT-nek, hogy 714 főről 64- re csökkentse az angolai fővárosban állomásozó ENSZ-személyzet létszámát, s amennyiben a harcok folytatódnak, április végétől függesszék fel az ENSZ-akciókat Angolában,. . . ® A NAGYVILÁG HÍREI . Hitler ellen tüntettek Lángoló fáklyával, égő gyertyával a kézben tízezrek emlékeztek szerte Németországban Hitler 60 évvel ezelőtti hatalomra jutásának tragikus következményeire. Berlinben a kilométereken át húzódó élő lánc áthaladt a Brandenburgi kapu alatt, a hitlerista rohamosztagok első felvonulásának színhelyén. A rostocki menetben ott volt Richard von Weizsäcker államfő is. Helmut Kohl szövetségi kancellár beszédében a német és az európai történelem katasztrófáik választóvonalának nevezte Hitler hatalomra jutását. Hasonló antirasszista felvonulás volt a hollandiai Amszterdamban, a lengyelországi, Oswiecimben, az egykori auschwitzi haláltábor színhelyén és másutt. BOSZNIA UGYE A BT ELŐTT Franciaország teljes Mivel a boszniai szerbek és muzulmánok visszautasították a genfi béketerv aláírását, a Jugoszlávia-értekezlet társelnökei a bosnyák dossziét átadták az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Ezzel kapcsolatosan Cyrus Vance és David Owen kijelentette: mi a globális rendezés elfogadását javasoljuk a Biztonsági Tanácsnak. Ha ennek ellenére egy vagy több fél továbbra is visszautasítja a béketervét, reméljük, hogy az ENSZ megfelelő eszközökkel, legyenek azok politikai, gazdasági vagy katonai eszközök, rákényszeríti azt a szemben álló felekre. A két társelnököt hétfőn New Yorkba várták. Szerdán követik őket a boszniai szerbek, horvátok és muzulmánok vezetői, hogy ismertessék álláspontjukat, mielőtt a BT „végső döntést“ hoz az ügyben. A genfi béketárgyalások kudarca után Franciaország teljes légizárlatot javasol Bosznia-Hercegovinában, hogy aztán második lépésként nyugati katonai védőgyűrű zárhassa körül Szarajevót. A párizsi vezérkar angol támogatást kért ahhoz, hogy közös francia—brit hadosztály léphessen fel a bosnyák főváros ostromának megszüntetésére. A katonai beavatkozás vázlatos tervét a The New York Times című amerikai lap ismertette. Értesülése szerint a britek csak akkor hajlandók támogatni a javaslatot, ha az Egyesült Államok is kész részt venni az akcióban. A párizsi indítvány már megérkezett Washingtonba is — közölte a lap. Ezzel szemben Oroszország ellenez egy esetleges Szerbia elleni katonai akciót. Moszkva a tárgyalásos megoldás híve. Az orosz miniszterelnök a davosi világgazdasági fórum alkalmából tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a dél-szláv válság légizárlatot javasol egyik központi témája lesz az orosz—amerikai csúcstalálkozónak. Genfből való hazaérkezése után a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadzsics kijelentette: Felajánlottuk, hogy az ENSZ vegye saját igazgatása alá Szarajevót. Résziek vagyunk átadni nekik a várost, ahogy azt a szarajevói repülőtérrel is tettük — mondotta Karadzsics a Reuternek adott nyilatkozatában. Szarajevóban vasárnap szórványos lövöldözések voltak. A támadások többek között kéksisakosokat is célba vettek. Az ENSZ-katonák a város áramszolgáltatásának helyreállításán dolgoztak, amikor rájuk lőttek. Fegyverszüneti megállapodás született a Boszniában napok óta egymás ellen harcoló horvátok és muzulmánok között. Ezt a tényt azonban beárnyékolta az a levél, amelyet a bosnyák katonaság parancsnoka intézett a herceg-boszniai horvát hadsereg vezetőségéhez. A levél szerint a horvátok több alapvető egyezményt is semmibe vettek, egyetlen céljuk a Hercegovinán belüli önálló horvát állam megteremtése. Ezzel szemben a horvátok szélsőséges fundamentalizmussal vádolják a muzulmánokat. Vasárnap újabb harcok voltak a horvátok, muzulmánok és szerbek között. Ez utóbbiakhoz további erősítés érkezett. A horvát államfő kijelentette, hogy országa kész fegyverrel visszafoglalni minden talpalatnyi elfoglalt területet a szerbektől, ha békés úton nem sikerül megoldást találni a délszláv válságra. Franjo Tudjman látogatást tett a szerb Krajinától visszafoglalt területeken. Egy nyilatkozatában — békülékenyebb hangon — azt is megemlítette, hogy a tárgyalásos megoldás lehetőségét még nem adták fel. LEVÉL A PROTON TÚLRÓL Parlamenti puccskísérlet Moldovában A hetek óta zajló parlamenti csetepaté az elmúlt héten mintha csillapodóban lett volna, s a hétvége is csendesnek ígérkezett, hisz Snegur elnök Párizsba repült. Csütörtökön azonban bombaként robbant be a törvényhozás négy prominens vezetőjének lemondásáról szóló közös nyilatkozat. Pénteken a rádió kora reggeli híradójában drámai hangon hívták meg az újságírókat, diplomatákat, érdeklődőket arra a sajtóértekezletre, amelyet a lemondott „négyek“ tartottak. Az elmondottakból egyértelműen kitűnt, hogy Snegur elnök karácsonyi népszavazási javaslatát követően, szerintük olyan válságossá vált a helyzet, hogy kollektív lemondásukkal tartották szükségesnek rádöbbenteni az állampolgárokat: az ország Sorsforduló helyzetbe került. A bimbózó besszarábiai demokrácia védelmében, de főként a fejlődés egyedüli üdvözítő útjának elfogadása érdekében a moldovai ellenzék eddig is élt bizonyos kényszerítő eszközökkel — a transnistriai önkéntesek éhségsztrájkja, a román ortodox papok templomfoglalása, az egy véleményen lévő értelmiségiek kongresszusa, a parlamenti viták obstrukciója stb. —, így hát nem volt annyira meglepő a parlament megbénítására irányuló jelen akció. Annál is inkább, mivel a fő veszély onnan fenyeget: esetleg törvénybe iktatják Moldova önállóságát, függetlenségét, netán különleges státust adnak a kisebbségek lakta területeknek, vagy kisebbségi jogokat is elfogadtat ez a kolhozelnökökből és más nómeklatúra-elemekből összeállított törvényhozói fórum (a minősítést az ellenzéki szóhasználatból vettem !) Snegur elnök időközben Párizsban aláírta Moldova csatlakozását a Párizsi Chartához, megbeszéléseket folytatott a francia—moldovai (két szuverén ország közötti) együttműködés bővítéséről, a nagy frankofon családba való beépülésről. Nemzetközi sajtóértekezletén megismételte immár közismert nézetét, jelesen, hogy egyedül a választópolgárok hivatottak eldönteni: független országban vagy más állam kötelékében kívánnak élni. A „négyek“ lemondását egyelőre nem kívánta kommentálni, de mintha éreztette volna a párizsi sajtóval, hogy nem tartja oly tragikusnak a kisinyovi parlamenti puccskísérletet. A moldovai parlament impozáns palotája körül egyébként nyugodt a hangulat, még csak az őrséget sem erősítették meg. Az utca hangulatát pedig egyelőre még az sem zavarta meg, hogy a szombati Statul tárii című lapban két teljes oldalt foglal el az a memórium, amelyet a Kereszténydemokrata Népi Front 50 képviselője írt alá, s amelyben minden kertelés nélkül kijelentik: „Egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogy Mircea Snegur elnök képtelen a köztársaság vezetésére“. Hétfőn folytatta munkálatait a „megbolygatott“ moldovai parlament, s talán arról is dönt, elfogadják-e a „négyek“ lemondását. Annál is inkább, mivel valóban négy népszerű emberről van szó, akiket a másik tábor is elfogadott. Moraftunak mindenkor sikerült fenntartania az egyensúlyt a politikai erők csatározásában. Hadirca alelnök a vitavezetésben jeleskedett; Mátéi képviselő a sajtóval tartott fenn jó kapcsolatot; Nedelciuc pedig a külpolitikai kérdésekben nyilatkozott jó érzékkel. Félő azonban, hogy mostani kétségbeesett lépésük után rádöbbentek: ők sem pótolhatatlanok a demokráciáért vívott küzdelemben. SIKLÓSI NÁNDOR Realista megközelítéssel a viták megoldhatók Iliescu: (Folytatás az 1. oldalról élünk egymáshoz. Érdekeltek vagyunk közelségünk, nemzetgazdaságaink komplementer jellege kölcsönös előnyeinek kiaknázásában. Fő, hogy sokkal több a közös érdekünk, mint amennyi a történelem teremtette nézeteltérésünk. A nézetkülönbségek, diszkrepanciák, ellentétek könynyen meghaladhatók, ha kezelésükben realisták vagyunk, és ha a közös érdekeket állítjuk előtérbe. Kiaknázva a kooperációban rejlő lehetőségeket, elősegíthetjük együttműködésünket Európával és az egész világgal. A konfliktusos helyzetek fenntartása, ösztönzése viszont terméketlen mindkét fél számára. A világgazdasági integrációnk szemszögéből is. A kölcsönös gyanakvások táplálása, a feszültségek fenntartása nemcsak a politikai légkört, az együttélést károsítja, de külön-külön mindkét ország fejlődésének alapérdekeire, s együttvéve mindkét ország európai integrációjának esélyeire is károsan kihat. Egyetértek tehát a kérdésben megfogalmazott aggodalommal. — Antall József miniszterelnök, a kormánykoalíció vezető pártjának elnöke most keményen elhatárolta magát a saját pártján belüli jobboldali szélsőségektől is. Régiónkban létfontosságú a szélsőségek elítélése, ön is, izraeli útja előtt, éles szavakkal szólt az antiszemita tünetekről, holott Romániában a zsidóság létszáma már elenyésző. Vajon a kölcsönös bizalom, az együttműködés légkörét nem szolgálná-e az egyéb romániai szélsőségekkel, például a romániai magyarságot érintőkkel szembeni határozott, nyílt állásfoglalás? — De igen, természetesen. Gondolom, a kérdés belpolitikai célzatú. Nos, a fő kérdés az, hogy nálunk mind magyar, mind román részről művi úton is ébren tartják a mesterséges feszültségeket. Más kisebbségekkel ugyanis nemigen vannak gondjaink. A cigányok integrációs problémáival küszködünk még, de jobbára korlátozott, helyi, falusi konfliktusokat, illetve külföldre emigrált roma csoportok fölvetette gondokat, kellett csak megoldani. A cigány integráció nem könnyű, de nem is kezelhetetlen folyamat. A magyar kisebbség, s a többséggel való viszonya kérdéseit azonban érzésem szerint gyakran, s mindkét részről mesterségesen túlhevítik. A szélsőségek pedig kölcsönösen gerjesztik egymást. Ezt már 1990-ben is, és máskor is mindkét félnek elmondtam. Mindenkor hangsúlyoztam: a legfontosabb, hogy mindegyik fél elsősorban a „saját“ szélsőségeseivel harcoljon, hogy kialakíthassa az érintkezés, a szértés lehetőségét, platformját. Túl a történelem balesetein, itt századok óta együtt éltek, megértették egymást románok és magyarok. Igazán folyamatos az egyszerű emberek együttélése volt, a kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében. És nem is az egyszerű emberek okozzák a gondokat. Bizonyos politikusok, értelmiségiek túlfeszítenek helyzeteket, állapotokat. Azt hiszem, a mai, új politikai keret, az új alkotmányban megfogalmazott alkotmányos alapok, akárcsak a gyakorlatunk lehetővé teszi, hogy könnyűszerrel megoldjunk bármilyen kérdést, amely (az általános fejlődés összefüggésrendszerében) a különféle rétegek, etnikumok sajátosságaihoz fűződően felmerül. Szerintem a nehéz kérdések éppen a közös kérdések, amelyek egyaránt érintik a ro■ mánokat, a magyarokat, és más etnikai csoportokat. A megoldást is együtt kell megtalálnunk. Meg kell oldanunk az átmenet nagy általános, társadalmi és gazdasági kérdéseit, és minden kisebbségi,, akár etnikai, akár vallási vagy szakmai csoport sajátos kérdéseit is. — Elnök úr, a román—magyar viszonyban mostanság mintha a közeledés jelei is mutatkoznának. E folyamat középpontjában úgy véljük, a magyar—román alapszerződés aláírásának lehetősége áll. De viták folynak például arról a — nemzetiségi kollektív jogokra vonatkozó — klauzuláról, amelynek beiktatását a szerződésbe a magyar fél javasolja. Mi a véleménye erről? — Azt hiszem, a külügyminisztériumaink megbeszélésein szereplő kérdések kölcsönös jóakarattal megoldhatók. Föltéve, hogy bizonyos alaptételekből indulunk ki. Főként abból, hogy két szomszédos országról van szó, amelyek döntő érdekei közösek. A történelem fölhalmozta gondokat realizmussal, megértéssel kell megközelíteni — és akkor lehetetlen, hogy a kérdésekre ne találjunk közös válaszokat. Egyazon európai összefüggésrendszerben élünk, a közös európai eszmék számos, irányadó nemzetközi okmányban, egyezményben is megtestesültek, s ezekhez mindkét ország csatlakozott. Amenynyien tehát tiszteletben tartjuk ezeket az elveket, amelyeket a nemzetközi életmár szentesített, megfogalmazhatjuk az államaink kapcsolatainak új, jogi alapját jelentő dokumentumokat is. Remélem, a két fél képviselői megtalálják a megfelelő válaszokat a kérdésekre. Vagyis a tisztességes megfogalmazását annak a politikai akaratnak, amely az országaink közötti kapcsolatot a kölcsönös tisztelet alapjaira kívánja helyezni, hogy országaink ezáltal is e rendkívül zaklatott régió stabilizáló tényezői legyenek. — Elnök úr, tehát úgy gondolja, hogy a nemzetiségi jogokra vonatkozó magyar klauzulajavaslat fő vonalaiban elfogadható? — Nekünk e tekintetben semmiféle nehézségeink sincsenek. Olyan jogi kerettel és politikai gyakorlattal rendelkezünk, amelyek miatt semmi okunk kisebbrendűségi komplexusokra e téren. Legelső, még az 1990-beli ideiglenes testületek működésének idején foganatosított, s később az új alkotmányban szentesített intézkedéseinknek megfelelően a nemzeti kisebbségek képviselői cselekvően jelen vannak a parlamentben. Az összes kisebbség képviselői közvetlenül részt vesznek a törvényhozásban. Harminckilenc magyar képviselő van jelen a román parlamentben. A külügyminisztérium mellett létrejött külpolitikai konzultatív tanácsban részt vesz valamennyi parlamenti politikai erő, s így a nemzeti kisebbségek képviselői is, módjukban áll kifejteni álláspontjukat, javaslataikat. A külügyminisztériumnak szembesülnie kellett e testület megfogalmazta tervezetekkel, amelyeket a parlament ratifikál. — Olvastuk az elnök úr nyilatkozatát erről. Mégis meg kell mondanunk, hogy a kisebbségek közérzete nem mindig tükröz éppenséggel elégedettséget. Az RMDSZ kongresszusán, bár igen különböző intonációban, de mindig megfogalmazódtak ezek a gondok. Más szóval, lenne bőven tennivaló is. Magának az RMDSZ-nek, és a többi nemzetiség szervezeteinek a létezése, az RMDSZ kongresszusa, minden vélemény szabad megnyilvánulása annak a tág demokráciának a kifejeződése, amelyben a mai Románia élete kibontakozik. Azt bizonyítja, hogy minden kisebbségi csoportnak módja van a szabad önkifejezésre. — Maga a román sajtó is azt írja, hogy most „a román térfélen van a labda“... — Nem tudom, milyen labdáról van szó. Csak azt tudom, hogy igen különböző vélemények fogalmazódtak meg. Mi nagyra értékeltük, hogy a mérsékelt, higgadt, konstruktív hang volt az uralkodó az RMDSZ kongresszusán — bár hangot kaptak egészen aberrált nézetek is. Semmiképpen sem érthetünk egyet például azzal, hogy a kisebbség, és azon belül a magyar kisebbség sorsa ma rosszabb, mint volt Ceaușescu idején. Ez is elhangzott ugyanis. Ez nem tekinthető sem korrekt, sem konstruktív nézetnek; provokatív jellegű, nem szolgálja a kérdések megoldását. Aggasztó, hogy például egy közismerten vasgárdista múltú, Olaszországban élő milliomos, akit Ceaușescu a bizalmával tüntetett ki, ma több, gyűlöletre uszító lapot finanszírozhat Romániában, s az Audiovizuális Tanácstól Iași-tól Temesvárig több rádió-, illetve tévéstúdió üzemeltetésére kapott engedélyt. Ez sem Romániának, sem a román nemzetnek, sem a román nemzet és a romániai magyarság kapcsolatának nem tesz jót. De a két ország viszonyának sem. Egyébként a román nemzetnek is jól felfogott érdeke, hogy a romániai magyarságnak jó legyen a közérzete. A vasgárdista típusú sajtó, rádió, televízió szüntelenül gerjeszt és fenntart egy ellenségképet, és ez az ellenségkép: a magyarság. — Ez a kérdés nem vethető fel egyoldalúan. S ha a végsőkig viszem, ez a sajtó állami ellenőrzését igényelné. Cenzúrát. Amit, Ugye, egyelőre sem a közvélemény, sem a sajtó nem fogadna különösebb megértéssel ... Ha figyelmesen elemeznék a romániai médiákat és sajtót, semmiképp sem fedezhetnék föl például egy kormánypárti irány dominanciáját. Épp ellenkezőleg. Egyetlen kormánypárti, a hatalom oldalán álló újságot sem találnak. A román — és a romániai magyar — sajtót a kritikus hang uralja, egészen a hatalmi tényezőkkel szembeni szitkokig terjedően. Odáig menően, ami egyebütt büntetőjogilag is megengedhetetlen. Ilyen ez az átmeneti helyzet, amely a román társadalom bizonyos állapotát is jellemzi. E pillanatban nem képzelhetők el e téren adminisztratív intézkedések, avagy egy sajtótörvény, amely szabályozná a helyzetet. Bár ennek egyébként lennének, vannak hívei is. — A magyar sajtóban is vannak persze ellenszenves jelenségek. Cenzúra hál’istennek nálunk sincsen. Talán nem tűnik beavatkozásnak Románia belügyeibe a kérdés: vajon a román Audiovizuális Tanács, amely nyilván rengeteg frekvencia- és stúdiókérés fölött dönt, miért ad engedélyt egy közismert vasgárdista múltú, magyargyűlölő úrnak, Ioan Constantin Dragannak a terjeszkedésre a médiában? Az általa támogatott sajtóban megjelenő szövegeket aligha lehet megmagyarázni közönségünknek, vagy Európának. — Én más példákkal szolgálhatok. A román és a magyar sajtóból is. Ne higygyék, hogy a mieinknek könnyebb megmagyarázni számos más jelenséget... Beleértve például az állam legfelső intézményeivel szembeni legteljesebb tiszteletlenséget. Holott egy demokratikus országban az állammal, az állami intézményekkel szembeni tisztelet, alapszabály. Egy nyugati politikus azt mondotta, hogy a demokrácia a csendőrrel szembeni tisztelettel kezdődik. Tehát a közintézménynyel, az állami intézménnyel szembeni respektussal. Ezt a magatartást nálunk még igen sokan nagyon kis mértékben tették a magukévá. Ez a romániai román és magyar sajtóra nézve egyaránt igaz. A jelenség tehát, amelyet az önök által megfogalmazott kérdés fölvetett, sokkal szélesebb körű. Az a benyomásom egyébként, hogy Magyarországon e tekintetben nagyobb a rigorozitás. Úgy tudom, önöknél a legnagyobb médiák állami ellenőrzés alatt állnak. Nálunk viszont az Audiovizuális Tanács az önök által ismert összetételű parlament szerve, és semmiféle hatalmi szervnek nincsen rá befolyása. Az önök által említett út részaránya, fajsúlya a médiákban jelentéktelen. Az utóbbi időben rengeteg magánrádió és magántelevízió létesült. Számos pénzügyi erő működik a román sajtóban, médiában, amelynek határozottan kormányellenes a hangja. Az Audiovizuális Tanács tehát nem vádolható például azzal, hogy előnybe részesítené azt a pártot, amely ma hatalmon van Romániában — ez a párt például egyetlen magánrádiót sem birtokol. Nyugtázom, tudomásul veszem az észrevételt, csak azt mondom,, hogy ezt a mai romániai kontextusban kell megvizsgálni. — Az olyan típusú sajtó, rádió, televízió, amilyet Drágán úr támogat, fenyegetettséget ébreszt, félelmet kelt a romániai magyarság soraiban. — Nemcsak a romániai magyar kisebbség — a többség, soraiban is. Sőt. A többség soraiban talán még nagyobb az elégedetlenség a sajtó és a médiák bizonyos eszközeivel, mint a kisebbségi rétegekben. — Ugyanolyan okokból? — Azonos okokból is. Vannak például lapjaink, amelyek a vasgárdista mozgalom dicséretét zengik, ön az említett úrról elmondta, hogy vasgárdista volt. De vannak lapok, amelyek a légionárius mozgalom, a Vasgárda alapítójának, Corneliu Zelea Codreanunak az apologétái. Amelyek a vasgárdista ideológiát magasztalják föl. Amelyek rá akarják erőltetni a vasgárdista mozgalmat a román politikai életre, törvényesíteni akarják. Ismétlem tehát: a jelenség sokkal szélesebb körű. Márpedig ezekre nemigen reagál senki, sem önök, sem mások. Természetesen nem tehetek ezért szemrehányást önöknek, csak éppen megjegyzem. — Ha megengedi, visszatérnénk még egyszer az alapszerződés ügyéhez, örvendenénk, ha azt a jó hírt közölhetnénk olvasóinkkal, hogy ön derűlátó a magyar fél javasolta klauzula elfogadásának esélyeit illetően. Beszélgetésünk végezetéül megerősítené ezt a bizakodását? — Konkrét szövegeket nem minősíthetek, hiszen nem is ismerem a magyar fél javasolta textus pontos tartalmát, fogalmazását. Elvben azonban én már régebben is kifejtettem: bármikor és bármilyen szinten hajlandó vagyok tárgyalni, hogy kimozdítsam a holtpontról kapcsolataink bizonyos elemeit. Annak érdekében, hogy mindkét fél jelezze: magunk mögé akarunk utasítani minden gyanakvást, ellenérzést, amely beárnyékolja kapcsolatainkat. Azt remélem, hogy az alapszerződés aláírása is ilyen pozitív jelzés lehet. Meggyőződésem, hogy realista megközelítéssel az alapszerződés-tervezet beszélgetésünk pillanatában még vitatott két mozzanata is megoldható. — Nagyon örülünk, hogy bízik a megoldásban. Azt hisszük, ez talán egyben előkészítése is lehet magas szintű találkozóknak. — Valóban remélem, hogy az alapszerződés tető alá hozása megnyitja az utat a magas szintű találkozóhoz is. — Köszönjük a beszélgetést. 1993. január 30. 1993. február 2. Izraeli ajánlat Az izraeli kormány kész engedélyezni a kitoloncolt palesztinok egyharmadának visszatérését otthonába, illetve a kiszabott büntetés csökkentését a többiek számára — közölte az izraeli rádió. Az ajánlat válasz a washingtoni követelésekre, amelyekkel Amerika egy „látványos gesztus“ megtételére igyekezett rávenni Izraelt. A Fehér Ház ugyanis el akarja kerülni, hogy a Biztonsági Tanácsban szavazásra bocsássák a zsidó állam elleni szankciókat. A tervek szerint Warren Christopher amerikai külügyminiszternek hétfőn kellett találkoznia Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral, hogy eszmecserét folytassanak a közel-keleti válság ügyében. A palesztinok elutasították az izraeli kormány ajánlatát, miszerint egyharmaduk visszatérhet Izraelbe. A terroristák támogatásával vádolt palesztinok egyébként megünnepelték, hogy a gázai övezetben szombaton két izraeli katona életét vesztette egy merényletben. Jeruzsálemben közölték, hogy az izraeli titkosszolgálat letartóztatta a Hamasz nevű iszlám ellenállási mozgalom három amerikai állampolgárságú tagját. Kettőjüket a Tel Aviv-i repülőtéren, a harmadikat pedig a megszállt Ciszjjordániában vették őrizetbe. Elnöki jachton Kétnapos zavargások után a zairi elnöki gárda alakulatai megfékezték a katonák zendülését és helyreállították a rendet az ország fővárosában, Kinshasában. Mobutu Szesze Szeko elnök engedélyével francia katonai alakulat ügyel fel a helybeli francia állampolgárok biztonságára. Miután az államfő megtagadta a volt gyarmattartó Belgiumtól, hogy hasonló rendeltetéssel katonaságot vezényeljen a helyszírtre, a Zairban élő belga állampolgárok oltalmazására kirendelt 300 főnyi belga ejtőernyős osztag a szomszédos Kongói fővárosában, Brazzaville-ben állomásozik, hogy segédkezzen körülbelül 1500 honfitársa hazatelepítésében. Egy körülbelül 400 főnyi belga csoport — zömében nők és gyermekek *— a Kamonyola elnöki jacht, fedélzetén érkezett Brazzaville-be, s innen folytatja útját Európa felé. A médiák szerint a zairi zavargások során 65—100 ember vesztette életét, közöttük három külföldi állampolgár. Minthogy az áldozatok között egyetlen belga sincs katonáink Brazzaville-ben maradnak, hogy ne kockáztassanak egy felesleges konfrontációt — jelentette brüsszeli sajtóértekezletén Willy Claes, Belgium külügyminisztere. Terrorhullám Kolumbiában Pokolgépes merényletet hajtottak végre a hétvégén a kolumbiai főváros egyik bevásárlóközpontjában. A nagy erejű robbanásnak harmincöt halálos áldozata van, köztük hat gyermek. A merényletért nem vállaltak felelősséget, de a gyanú mindenekelőtt a hírhedt kokainbáróra, a börtönéből tavaly megszökött Pablo Escobarra irányul, aki két hete hadat üzent a kolumbiai kormánynak, és bejelentette egy terrorszervezet megalakítását. A szombati robbantás a harmadik ilyen merénylet, amelyet az utóbbi tíz napban követtek el Bogotában. A terrorcselekmények nyomán Cesar Gaviria elnök összehívta a Nemzeti Biztonsági Tanács rendkívüli ülését. ALÁÍRÁSRA vár... A lengyel parlament felsőháza is elfogadta az alsóház által már jóváhagyott abortusztörvényt. Hatálybalépéséhez már csak Lech Walesa aláírása szükséges. A lengyel államfő azonban közölte: csak olyan abortusztörvényt ír alá, amely semmiképp sem liberális.