Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)
1993-03-16 / 979. szám
ROMÁNIAI fiptmi ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL KÖRRAJZ KORRAJZ? A mai újság holnapig elévül. Megöregszik. A mai gondokról viszont a tegnapi, tegnapelőtti, a tavalyi, az 1990-es lapszámokban is olvashattunk, még szövegezésük sem változott időközben. Ez a jegyzetfüzetre is érvényes. Az első pillanatban nem tudom azonosítani a dátumot, mikor jegyeztem a rádióhírt: Romániában járt a Helsinki Watch munkatársa és veszélyesnek látta a belpolitikai helyzetet. Beszámolt az ostromhangulatról, a szélsőségesek előretöréséről. Szerinte a kormánynak mielőbb létre kell hoznia egy kisebbségi hivatalt, méltányosan — tehát a kisebbségekre is figyelve — rendeznie kell az oktatást, végül vizsgálja ki a törvénysértéseket. Mikori a hír, 1990 tavaszán mondta be a rádió? Esztendővel később, egy héttel ezelőtt? Bármikor bemondhatta, mert igazat mondott. Valami mégis segít a betájolásban: rögtön a rádióhíres jegyzetlap után következnek nyersben a vállalatok, cégek újévi jókívánságai, az a bort-búzát-békességet-dömping, amely eddig még mindig megjelent esztendő végén, ettől függetlenül a jobb jövő változatlanul: délibáb. Nálunk minden ügy. Nem futó eset, nem rövidebb-hosszabb időben mérhető helyzet, hanem ügy, amelynek leginkább az orvosi diagnosztikából kölcsönvett kifejezés, a krónikus betegség a megfelelője. Minden kisérőtünettel egyetemben. Jön a nyugtalanság, a láz, a köhögés, a fejfájás, jó, ha csak, ennyi, mert a Balkán vért hány. Jó, ha csak ennyi? Európai rálátásban éppenséggel nem jó. Az sem véletlen, hogy a keleti térség egyik legtöbbet kritizált állama Románia. Mert nálunk alapfokon is rendezetlen, tehát induló látóktól terhes a kisebbségi kérdés. Nem az együttélés mindennapi gyakorlata, inkább a hatalom viszonyulása a kisebbségekhez. Ennyit most az ügyről, amelyből esztendő minden napjára kijut, és amely eddig még minden tavasszal tetőzött. Ilyenkor tavasszal szokta mutogatni a hatalom, tévéjében azt a csíkkozmási öregembert, aki a Nyerges tető közelében kiáll a kapuba, és esztendő egy napján piros-fehérzöld zászlót tart kezében. Ilyenkor mutogatják Székelykeresztúr főutcáját, két változatban. Az első, a korábbi, tessék megnézni, egy idegen állam zászlaját tűzték ki házaikra a renitens keresztúriak. A másik, a szelídebb változat, hogy nem mindenütt tűzték ki a magyar zászló mellé a románt... Nem mutogatni kellene sem tévében, sem pedig ujjal ilyenkor, hanem tudomásul venni, hogy ez van — a történelem s a politika logikája szerint. Úgy lábaltunk kimárcius első dekádjából, hogy ki se értünk a télből. Ezt a megkövült teret mondják az általános, illetve a politikai állapot meteorológiájának itt nálunk. Ami elősorban azt jelenti, hogy él bennünk a vágy a valóság pontos, plasztikus érzékelésére és értelmezésére. Másodsorban, hogy emlékszünk, mert emlékezni jó a költészet klasszikusaira, akik úgy rakosgatták egymás mellé természeti képeik, hogy havak-jegekhidegek kör rajza a kor rajza lett végül. Én például Vörösmartytól tudom, mi politikuma van a télnek. OLÁH ISTVÁN Napról lapra KRIMI Látom, hogy a krimikben mennyit gürcöl a rendőrség, míg nagy nehezen hurokra keríti a gazfickókat. A mi tévériportjainkban a tettesek szinte rabruhában hajtják végre merényleteiket s így nem marad más hátra, mint lefilmezni őket. SZÁSZ JÁNOS • SPORT ® SPORT « a 4. oldalon „NEM AZ ÜGYVÉDEKÉ'' Több ismerősöm érdeklődött, én vagyok-e az a szerencsés, akinek a folyószámláján 610 000 lejt gyűjtöttek az RMDSZ tagjaitól a Cseresznyés-ügyben. Kaján mosolyok között jegyezvén meg, hogy jól megy nekünk, ügyvédeknek. A Népújságban magam is olvastam az RMDSZ megyei szervezetének főkönyvelője által szolgáltatott adatok alapján közölt cikket, de csak a gyanús megjegyzések után jöttem rá: félreértésről, mi több, komoly gyanúsításokról van szó, ami személyemet illeti.. Ahogy mondani szokás: pontosítsunk! Igaz, Cseresznyés Pál ügyvédje vagyok 1991. január 17-től. Megbízatásom mind az ügyészség előtti nyomozásra, mind a megyei törvényszék előtti tárgyalásra szólt. A Maros megyei RMDSZ szervezete 2000 lejt fizetett az ügyvédi irodának e munkámért, amiből a nekem járó rész a fenti összeg 60 %-a. Azóta nagyon sok kellemetlenségem volt, tettlegesen bántalmaztak, szóban, írásban, telefonon szidtak, de munkámat becsülettel teljesítettem. Amikor klinikai kezelésre szorultam, Jung Ildikó ügyvédnő ajánlkozott, hogy bekapcsolódik az ügybe. — Az RMDSZ neki is fizetett vagy 3000 lejt. Idegfeszítő 15 hónapi tárgyalások, a sok huzavona, a védelem semmibevétele meg más kellemetlenségek után 1992. július 7-én megszületett 40 évi jogászi tevékenységem legigazságtalanabb ítélete: Cseresznyés Pál és Barabás Ernő 10—10 évi börtönbüntetése, az egymilliós kártérítési kötelezettség és havi US 000 lej járadék Cofariu Mihaila javára, aki 1990. március 20-án sokadmagával jött Marosvásárhelyre, megakadályozni, hogy Erdélyt elfoglalják a magyarok. Az igazságtalan határozat ellen Cseresznyés Pál nevében fellebbezést nyújtottunk be Románia Legfelsőbb Ítélőszékéhez. Az ítélethirdetés után, arra gondolván,, hogy sem Cs.P.-nak, sem B.E-nek, aki külföldön él, nem lesz miből kifizetnie csillagászati összeget, elhatároztuk, mi ügyvédek, hogy gyűjtési akciót indítunk az RMDSZ támogatásával. A szervezethez letett fogalmazványt nem a mi nevünkben közölték, a szervezet tette közzé saját nevében, és így indult meg a gyűjtés két vonalon. Egyrészt arra a CEC-számlára tették le az adakozók a pénzt, melyet Jung Ildikó ügyvédnő nyitott a Cseresznyés Pál nevére, de az ügyvédnő neve is szerepel a folyószámlán. Másrészt volt az RMDSZ megyei szervezetének egy gyűjtési akciója, ami a nagyobb horderejű mozgósítás révén szélesebb körű. Hogy az akciót az ügyvédek indították el, abból is kitűnik, hogy az első hozzájárulok a Jung Ildikó által nyitott számlára fizettek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az erdélyi magyarság bebizonyította segítőkészségét, összefogását két szerencsétlenül járt sorstársunk iránt, amiért köszönetünket fejezzük ki mind az adakozónak, mind a gyűjtőknek, ugyanakkor reméljük, a fellebbviteli ítélőszék kedvezően fogja megoldani a fellebbezést. Tehát kedves ismerőseim, a 610 000 lej nem az ügyvédeké, hanem a Cs.P. és SZ.F. javára gyűjtött közadomány, és ezúton kérjük az RMDSZ Maros megyei szervezetét egy kuratórium létrehozására, vagy különbizottság felállítására, mely gondoskodjon, hogy a pénzt rendeltetésének megfelelően használják fel. Ha pedig a megyei törvényszék határozatát megsemmisítik és az elítélteket, vagyis Cs.P.-t felmentik, még mindig marad Szabadi Ferenc, aki büntetését tölti. És a felszabadult összeget fel lehet használni a többi márciusi halott hozzátartozói vagy sebesültek és nyomorékká váltak megsegítésére. A fentiekkel próbáltam kiegészíteni a foghíjas tájékoztatást s ily módon eloszlatni mindazok kételyeit, akik a több mint hárommillió lej közel egyötödét elveszettnek hitték. MIHALY SÁNDOR ügyvéd • • Hat hónapi kitartásért MŰHOLDVEVŐANTENNA! Induljon tehát ismét a versengés Fortuna kegyeiért, de a hagyománytól eltérően idén már nemcsak egy színes tévékészülékért, hanem egy műholdvevő rendszerért is! S mivel mindenki saját szerencséjének kovácsa, csak akkor kerül versenyhelyzetbe, ha a szabályaink tehát nem változnak - az 1993. esztendő folyamán bizonyítani tudja, hogy megszakítás nélkül hat hónapon át előfizetett lapunkra. Várjuk tehát a szelvényeket (azok fénymásolatát). Megjegyezzük: akárcsak eddig a havi előfizetési bizonylatok is érvényesek. Lélekben megerősödve . . . Déva magyar lakossága március 14-én méltóan emlékezett az 1818—49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire, a reformkor nagy alakjaira, a márciusi ifjakra, a legnagyobb nemzeti költőnkre, Petőfi Sándorra. A délelőtt folyamán népes részvétellel a római katolikus és a református temetőben lévő honvédsírokat koszorúzták meg, másoké mellett, annak a László Zsigmondnak a sírját, aki Petőfivel volt egykorú, aki honvédtisztként harcolta végig a szabadságharcot és aki 1915-ben bekövetkezett haláláig a közeli Kisbarcsán volt lelkipásztor. Az ünnepségsorozat délután a református, templomban irodalmi összeállítással folytatódott. A nívós történelmi visszapillantó és prológus között IX. és X. osztályos diákok felekezetre való különbség nélkül Petőfinek a forradalom előkészítésében és a szabadságharcban játszott szerepét elevenítették fel. És a diákok mondták és mondták a verseket, ismerteket és nyilvánosan itt soha el nem hangzottakat, a kimeríthetetlen életmű, a tragikusan rövid élet megannyi remekét. Mert Petőfi családi költészetében sem tagadta meg önmagát, szeretteinek dedikált verseiben is benne van a forradalom, az a szabadságvágy, melyet olyan égve-lobogva csak ő tudott megérdkkelni. Köszönet a közreműködőknek, a diákoknak, az őket irányító D. Takács Piroska magyartanárnak és Sebestyén Anna tanítónőnek, az énekbetétek betanítójának. (Deák Levente) Március 15 Magyarországon „Ma Európával kell unióra lépnünk“ összefogás, nemzeti újjászületés, a függetlenség megőrzése — Íme néhány gondolat azokból a beszédekből, amelyeket a legnagyobb magyar kormánypárt, az MDF tisztségviselői mondtak vasárnap, március 15-re emlékezve. Megvalósítani a nemzeti újjászületést és megteremteni annak lehetőségét , hogy az ország modernizálása útján újra felzárkózzunk Európához — hangoztatta az MDF ügyvezető elnöke, Für Lajos Encsen. A honvédelmi miniszter részvételével megtartott március 15-i ünnepségen avatták fel a város új zászlaját és címerét. A március 15-i ünnepségek hosszú sorában Lakitelken, az MDF megalakulásának színhelyén a párt alelnöke, Lezsák Sándor többek között elmondta: Magunk próbáljuk megtalálni azt, ami közös, ami összehoz bennünket, a függetlenség megőrzése és a felemelkedés érdekében. Szabó Iván pénzügyminiszter arról beszélt, hogy a most zajló társadalmi átalakulásnak ugyan nincsenek hősi halottai, de vannak munkanélküliek, és az ország súlyos gondokkal küszködik. Budapesten a Demokratikus Charta hívei, szimpatizánsai emlékeztek egy nappal a hivatalos rendezvények előtt. Hitet kell tennünk a gyűlölködés ellen és a szabadság mellett — hangsúlyozták a szónokok a Március 15-e téren kezdődő ünnepségen. Ha Petőfi élne, bizonyára ő sem szeretné, hogy a rádió és a tévé a kormányé, vagy a parlamenté legyen — mondotta Hegyi Gyula, a Charta egyik szóvivője, őt Hankiss Elemér követte a pódiumon, aki szerint a „rendszerváltással megteremtődött szabadsággal meg kell tanulnunk élni“. Ez ideig ugyanis sokaknak csalódást okozott, hogy a szabadság nem jelentett egyenlőséget is — hangoztatta Hankiss. Pomogáts Béla irodalomtörténész a tizenkettedik pontról, az unióról elmondta: 48-ban az Erdéllyel való egyesülést értették ezen, ma Európával kell unióra lépnünk. Persze ez csak úgy lehetséges, ha nem veszélyeztetjük a békességet felelőtlen retorikával. Le kell mondanunk az olyan területbővítő álmokról, miszerint nem zárjuk ki a békés határrendezés lehetőségét — tette hozzá Konrád György író. Szerinte jó stratégiával, nacionalizmus nélkül még a délszláv konfliktus megoldásában is vezető szerepe lehetne Magyarországnak. A fiatalokat pedig arra kell biztatni, hogy a külföldiek megverése helyett inkább az idegen nyelvek tanulására fordítsák energiájukat — mondta Konrád György. Magyarország nem fenyeget egyetlen délszláv köztársaságot sem — hangsúlyozta Martonyi János államtitkár a március 15-e alkalmából tartott első vajdasági ünnepségen. Mint kifejtette, Magyarország támogatja az autonómia létrehozását, ha az ottani magyarok azt tartják jónak. Beszédében Martonyi János megerősítette továbbá: országa nem kívánja a jelenlegi határok módosítását. £) Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj sorozat i _Q__. D »■ •»•s 79776 Bucuresti 33, 979., szám Piata Presei Libere 1., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ , . szerkesztősége március 16., 79776 Bukarest 33, keddi Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldd! Üzenetrögzítő szolgálatunk . . . telefonszáma: 613 03 02 Era 20 le Telefax: 6*8 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R • A pénz beszél, a kutya ugat — Moszkvában (is) • Csak azok tagadnak, akik tovább akarnak hazudni • Ha nincs, akkor miért van? • Zanussi-napok a tékában • Amerikai hófogság • Mi kitartottunk és megmaradtunk • Beismerő vallomás Szarajevóban • TAKARJÁK EL AZ ORRUKAT (Üzenetrögzítőn) — A mai román uralkodó körök nagyon okosnak hiszik magukat, pecsovicsokkal próbálják megtorpedózni a magyarság jogos követeléseit. Eljött az ideje, hogy leszoktassuk a hatalmat a pecsovicsok ellenünk való felhasználásáról. A megoldás egyszerű: ha hivatalos helyen, például elnöki vagy kormányfogadáson megjelenik Hajdú Győző, Furo Iulia, Boda Iosif stb. az RMDSZ képviselői takarják el kézzel vagy zsebkendővel az orrukat. Az érdeklődőknek pedig csak annyit válaszoljanak: Uraim, itt sz... szag van. Bethlen Sándor, Bukarest. (1993. március 14.) Kóimban állítja ki festményeit, közös tárlaton. A kiállítások rendezője: Tamás György stockholmi műgyűjtő. (1993. március 15.) A BIHAR MEGYEIEK ÁLLÁSFOGLALÁSA (Telefaxon) — Szerkesztőségünkbe érkezett az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Állásfoglalása a múlt heti Tőkés László-ellenes sajtókampány, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Antonescu utcai névtáblájának összetérése, a feszültség és hangulatkeltés kapcsán. Az állásfoglalásban az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetősége felhívással fordult az ország és a megye valamennyi illetékes szervéhez, és intézményéhez, a társadalmi élet helyi és országos vezetőihez, különös tekintettel a Bihar megyei prefektúra, a nagyváradi polgármesteri hivatal, illetve a megyei rendőrkapitányság felelős tényezőihez, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel állítsák meg ezt a veszedelmes folyamatot, s a nemtelen indulatok kordában tartásával egyértelműen tegyenek hitet a párbeszéd, a dialógus, egyszóval a demokrácia alapeszméi mellett. Minden más út csak a pusztulásba vezet... “ Az Állásfoglalást jegyzi Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke. (1993. március 13.) ALÁ LEHET ÍRNI (Üzenetrögzítőn) — A DK kolozsvári szervezete pár hónappal ezelőtt jelezte, aláírásokat fog gyűjteni egy memóriumhoz, amelyben felsorolja mindazon törvénysértéseket, melyeket a város polgármestere tevékenységének kezdete óta elkövetett. Több kolozsvári lap (Szabadság, Tribuna Ardealului) szombati számában jelent meg a következő felhívás: Felhívjuk Kolozsvár polgárait, tegyenek ismét tanúbizonyságot az igazi demokráciában való hitükről, igazságszeretetükről, azzal, hogy aláírják a DK által szerkesztett és a kormánynak, az elnöknek, a parlamentnek, valamint Kolozs megye prefektusának benyújtott kérelmet, Funar Gheorghe, kolozsvári polgármester visszaélésének sürgős kivizsgálására. Az aláírandó listák a DK székhelyén találhatók, valamint mindazon szervezeteknél, amelyek csatlakoztak az indítványhoz. Aki olvasóink közül a memóriumot alá kívánja írni, keresse fel az RMDSZ kolozsvári székházát a Pavlov utcában. (Csomafáy Ferenc) MÉGISCSAK? (Telefaxon) — Kedves Barátaim! Komolyan, de halkan mondom, tényleg nincs háború a Gyimesekben és arra kérem a Romániai Magyar Szó szerkesztőit, hogy ezt a hírt rejtsék el jól az újság hasábjain, de úgy, hogy „avatatlan“ szemek fel ne fedezhessék. Mondom mindezt azért, mert Gyimesbükk 52 RMSZ-előfizetője a keddi példányból, melyben megjelent a fenti hír, egyet sem vehetett kézbe. Érdekes módon, Comanestitől Gyimesig valamennyinek lába kelt.. Mégiscsak volna ..háború“? (Deáky András, Gyimesbükk, 1993. március 15-én) ERDÉLYI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA (Telefaxon)— A gyergyószentmiklósi Figura Társaság az erdélyi magyar színjátszás 200 éves évfordulója tiszteletére március 22. és 27. között megrendezi az Erdélyi Magyar Színházak Fesztiválját. Ennek keretében 23-án este 19 órától fellép a Figura (Folytatása a 4. oldalon) MOLNOS-KÉPEK STOKHOLMBAN (Telefaxon) — MOLNOS ZOLTÁN festőművész székelyudvarhelyi tárlata után az észtországi Munkácsy Mihály Magyar Kulturális Egyesület közreműködésével, Tallinnban és Tartuban vett részt a Magyar Képzőművészek csoportkiállításán. Ezt követően 1993. március 20-án Stock Beküldési határidő: 1993. december 31. (postai bélyegző dátuma) Sorshúzás: az 1994. évi RMSZ farsangi bálon. HA ELŐFIZET, JÓL JÁR! Lapunkat rendszeresen olvasva, jártasabb lesz az ország és a nagyvilág dolgaiban. HA ELŐFIZET, az RMSZ IS JÓL JÁR! Hóvihar az USA-ban A várt tavasz helyett hatalmas hóvihar zúdult az Egyesült Államok keleti partvidékére, s haladt tovább az északi országrészekbe, kontinentális méreteket öltve.Az Egyesült Államok történetének legnagyobb hóvihara szombaton tört ki óránkénti 120—160 kilométeres erősségű széllel. A hírek 2 méteres, sőt helyenként 4 méteresnél is nagyobb hótömegről számoltak be. Amellett, hogy több mint 90 személy vesztette életét az ítéletidőben, mintegy 3 millióan maradtak áram nélkül, ezrek rekedtek repülőtereken és vasútállomásokon, az autósztrádákon számtalan kis- és nagykocsi került hófogságba, jó néhány helység pedig megközelíthetetlenné vált. E súlyos helyzetben Floridától Maineig 12 államban rendelték el a sürgősségi állapotot, a legnagyobb repülőtereket — New Yorkban, Washingtonban, Baltimoreban, Bostonban, Philadelphiában, Pittsburghban és Atlantában — lezárták. Bill Clinton elnök pedig máris bejelentette, hogy a katasztrófa sújtotta övezetek sürgős segélyben részesülnek. Az USA keleti partvidékének szinte egyharmadát, s főleg Új-Anglia északi részét és Kelet-Virginiát sújtó hóvihar vasárnap elérte a nagyrészt már szombaton lebénult New Yorkot, ahol a havazást eső váltotta fel. A hatóságok szerint a neheze még csak ezután következik, a meteorológusok szerint ugyanis a keleti partvidéken nagy árvízre s a partfürdők tönkremenetelére lehet számítani. A természeti csapás Kubát is érintette: péntek estétől, óránkénti 170 kilométeres szél tombolt. Itt három ember vesztette életét, 28 pedig megsebesült, 6800 lakás ment tönkre, néhány repülőgép megrongálódott, két toronydaru felborult, Havanna parti övezeteinek egy része víz alatt van. Az Egyesült Államokban pontosan 105 évvel ezelőtt, 1888. március 12—14-én volt még hasonló hóvihar. Akkor a hó vastagsága másfél méter volt, az áldozatok száma pedig mintegy 400. HIRDESSEN RENDSZERESEN a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓban! Egyházellenes diverzió Nagyváradon A nyilvánvalóan hatalmi, politikai érdekből fenntartott feszültség újabb fejezetéhez érkeztünk Nagyváradon. A legutóbb kipattantott hisztériakampányt, melyet „bizonyos körök“ válaszként szántak Tőkés László püspök amerikai körútja során tett valóságfeltáró nyilatkozataira, szinte menetrendszerűen megfejelte a továbbhajszolt diverzió újabb formája! Ez pedig a nagyváradi Törvényszékre szóló 2587/1993. számú idézésben öltött testet, amelyet a helyi posta a 28483. számú ajánlott küldeményként kézbesített ki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület címére. Ezen irat arról „tudósít“, hogy a felperes (!!), a nagyváradi Állami Egyetem 1993. március 26-án reggel 8 órára a helyi Törvényszék 19- es tárgyalótermébe „citálja“ a vádlottat (!!), nevezetesen a Református Püspökséget, azért, hogy a bihari reformátusok garasaiból felépített Püspöki Palotából immár végérvényesen kilakoltassa az épület jog szerinti tulajdonosait! És aki netán azt hitte, hogy ennyivel megelégszenek, tévedett. Március 12-én éjjel, március 13-ra virradóra eddig ismeretlen tettesek — állítólag két férfi és egy nő — összetörték a Maresal Ion Antonescu utca 27. szám alatti Püspöki Palota kétnyelvű feliratos tábláját! A csörömpölésre megriadt portás, aki egyébként a prefektúra „zsoldjában“ áll, tehetetlenül és egykedvűen konstatálta a „új helyzetet“. Az épület gondnoka, aki már tavaly átnyergelt az Egyetem fizetési listájára (!), stílszerűen távollétével „tüntetett“ szombat délelőtt. Őt sem érdekelte, hogy immár tettlegességig fajult az egyházellenes diverzió! BARABÁS ZOLTÁN Nagyvárad, 1993. március 15. Utóirat: 1. A nagyváradi „állapotokra“ jellemző, hogy Tőkés László nyilatkozatát, melyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala nevében tett közzé, egyértelműen tiltakozva az önkényes kilakoltatási eljárás ellen, EGYETLEN NAGYVÁRADI ROMÁN NYELVŰ sajtóorgánum sem volt hajlandó leközölni! Ezzel szemben az Állami Egyetem vezetői szinte nap mint nap nyilatkoztak..., nemegyszer egymást is túllicitálva. 2. Szöges ellentétben a legutóbbi püspöki sajtóértekezleten tanúsított ügybuzgalommal, ez esetben sema Rompres, sem az RTV megyei tudósítói nem „törték“ magukat annak érdekében, hogy a hazai nyilvánosság idejében, és hiteles információk alapján értesüljön a Nagyváradon történtekről. Ennyit és — így! A nyári vakáció idején az Erdélyi Református Egyházkerület és annak szórványszolgálata jóvoltából Csángóföldről és különböző szórványvidékekről érkezett magyar gyermekek táboroztak Algyógyon és Apátkeresztúron. A táborozás alapvető célja — az üdülés mellett — az anyanyelvi oktatás volt: elcsányult, anyanyelvét vesztett vagy már eleve nem ismerő 10—15 éves gyermekeket megtanítani írni és olvasni magyarul. A helyzetet — a nyelvi asszimiláció fokát — nem szeretném dramatizálni. De vajon elegendő-e lesz-e az a néhány nyári hét, hogy az akció sikerrel járjon? Az itt mellékeit köszönő levelek tanúsága szerint — korrektúra, vigyázat! — szórványbéli gyermekeink ennyit, és így tudnak magyarul... MIKLÓS LÁSZLÓ Kedves Nénik és Bácsik Kösöyük sépen hogy it nyaralhatunk Algyogyon az egházi táborban Seben megyéből és Moldovából. Socat yatotunc, tanultunc, enekltunc és fürotunc és nagon na jól ereztük magunkat. Seretnenk nyerőre is ide jönni hogy sokan megtanulunk magyarul. Békeseg Istentől A fogorosi bürksi es Moldovoi gyermekek Kedves nenic is baciic! Ne horogudonoc hódi mem meg tudoc modorul irnii e? Nocon cozulunc nem tudunc modorul beseni sem. Nodon sepen cosonum hed mii Dormaner, is Szotomaro dermechec it tonuhtunc Apad ceresturon enechelni i? iádkozni modorul. Pastor Misiche Armenez$e