Romániai Magyar Szó, 1993. május (5. évfolyam, 1017-1042. szám)

1993-05-01 / 1017-1018. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL „Kalandorok“ '­­X riport háttérnaplójából Is vagyok kénytelen vallani, egy *x nem mindennapi találkozásról. Több mint egy évet az Antarktisz egyik kutatóállomásán töltött bukaresti fiatalemberre bukkantunk, aki nemrég az egzotikus helyszínen készült fo­tóinak kiállításával próbálta felhívni a természet végtelen szépségeire a figyelmet. Hogy mekkora sikerrel, ar­ra még nincs bemérhető adatunk, ab­ból viszont, ahogy a harminc valahány éves fiatalember eltöprengett, amikor meghallotta szándékunkat, kevés biz­tatót olvastunk ki. Folytatásos riportot készülünk ugyanis szerkeszteni déli­sarki élményeiről, e maga nemébel, egyedülálló és szenzációs kaland kö­rülményeiről és mélyebb tanulságairól, de vajon érdekelni fog-e ez egyáltalán valakit, hiszen rajtunk kívül (akik im­már több estén át faggattuk a barlan­gászati intézet zsiványtanyára emlé­keztető, sok ügyes és hasznos kellék­kel fölszerelt ütött-kopott székhelyén s valójában még csak odáig értünk „tollbamondásban“, hogy pár hónapos felkészítő után a kalandra éhes ku­tatók megérkeztek az örök jég biro­dalmába, felváltani az előttük eszten­deig ottrekedt társaikat, tehát a sza­badidő-rabló találkozások még foly­tatódnak) egyetlen lap, egyetlen rádió vagy tévéműsor nem érdeklődött ily részletesen és alaposan a halárid iránt." Igaz, mondotta, hogy_ hazatérte óta." nem keveset nyilatkozott az Antarktisz-­ ról, de a felszínnél tovább sohase jut­hatott a szűkre szabott, a szenzációt inkább csak jelezni, mint megérteni szándékozó keretek miatt. Még rá is kérdezett: jól meggondoltuk vajon, ér­­dekli-e majd olvasótáborunkat mindaz, amit ő átélt és begyűjtött, immár nem­csak a saját hasznára, hanem a világ megismerésére szomjas emberiség ja­vára? Hogy most, amikor a lapokban az olvasók elsősorban a politikát, a hétköznapi botránykrónikákat, a bű­nözés pikantériáját keresik, hogyaz kaphat majd helyet egy olyan beszá­moló, melyben tulajdonképpen csak annyi történik, hogy emberek utaznak, dolgoznak, a természet megismerésén fáradoznak, barátkoznak, a legnagyobb egyetértésben kommunikálnak, füg­getlenül attól, a föld mely sarkából kerültek egymás mellé.... Szóval, tud­juk-e biztosan, létezik-e igény az ilyen „pacifista“, az életből úgymond kivo­nuló, „nem politizáló“ életmód apró­­cseprő részleteire? A dolgos hétköz­napok ezernyi csillámló tükörcserepé­re? ‘­ Döbbenten, s egyben megbabonázva hallgattuk hangos morfondírozását hiszen az utazás történeteit nyomon követő csillogó tekintetünkből kiolvas­hatta: igen, a munka, a dolgos és bé­kés hétköznapok, a barátság és egy­másra találás eszményeinek igenis, vannak még megszállottjai, jó értelem­ben vett kalandorai. És jó volt ta­pasztalni, hogy minden kétkedése el­lenére, mégiscsak kiolvasta érdeklő­désünk nyomaiból, hogy bennünket nemcsak a sztori, hanem elsősorban az emberek, a közöttük lévő viszony, a rendkívüli körülmények lélekalakító hatása érdekel, minden előítélettől mentesen. E felismerés pedig olyan di­menziót ad vallomásainak, melyet tu­lajdonképpen csak most van alkalma előhívni antarktiszi élményeiből! Való­sággal szárnyakat kap attól, hogy min­ket az egész érdekel, az ő személyisé­gével, vágyaival és gondolataival­­ együtt... " Ritkák a riportkészítésben alany és újságíró egymásra találásának ily in­tenzitású pillanatai. S különösen most, amikor bizonyos agyakban ilyen kér­dések is megfogalmazódnak, miért fog­lalkozik egy magyar lap egy román fiatalember kalandjaival, hiszen a ro­mán lapok szinte biztos, hogy nem foglalkoznak például egy magyar em­ber sikertörténetével.­­. Florian Baciuval — mert neve is van ám a Kalandornak, nehogy valaki fik­tív, a publicisztika kedvéért kitalált figurának vélje — éppen azért talál a szó, mert kimondottan a tettei alapján mér meg másokat Rajta s barlangász barátain keresztül azt kellett tapasz­talnunk, hogy ilyen emberek vannak és léteznek az országban, s­ végül is egymásra találnak Erdélyben , éppúgy, mint Moldovában vagy Olténiában­­nyelvtől és etnikumuktól függetlenül. A funarizmus napjai meg vannak számlálva — mondta legutóbb embe­rünk, és mi hiszünk neki, mert aki ki­állta az antarktiszi próbát, az a kö­zép-európai „próbában” sem hagyja magát alulmaradni.. „ CSERE GÁBOR ­ Postacím: Redacfia „_____. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ U­ sorozat 79776 Bucure* 33. 1 kerület (4+4) 8 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk­h­or. . . telefonszáma: 618 03 02 óra 30 lej _. . ... Telefax: 618 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R 1017—1018., szám Plata Prései Liberal., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ . _ szerkesztősége május 1—d., 79776 Bukarest 33, szombat-vasárnap Szabad Sajtó tér 1 . • Mikor volt Erdély RMDSZ-uralom alatt? • A legnépszerűbb és legolcsóbb: rizs vízzel • A kálvária végállomásai • Nyári bulik januári visszhangjai • Előbb mi, aztán a választók • A tanügyi reform szükségessége Lapozgatom a Képviselőház Tanügyi Bi­zottságához beérkezett Tanügyi törvény­­tervezeteket böngészem a szakminiszté­rium különböző tanév végi , összefoglaló adatait, a Külügyminisztérium 1990—1991- es tanévre vonatkozó ismertetőjét, Romá­nia 1991-es statisztikai közlönyét, vala­mint a Neveléstudományi Intézet szakem­berei által 1993-ban megfogalmazott és ki­adott átfogó és a tanügyi reformtörekvé­sek jegyében fogant „Fehér könyvet“. Egy számadat önmagában se nem igaz, se nem hamis. Ugyanez a szám viszont egy jól meghatározott viszonyrendszerben valós tények, folyamatok objektív tükrö­zőjévé válhat. Ilyen vonatkozásban a ha­zai magyar nyelvű oktatásra vonatkozóan miről is árulkodnak a számok? Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint a romániai magyarok száma az 1977. január 5-i népszámlálás adataihoz viszonyítva 1 713 928 személyről 1 620 199- re csökkent. Ez Románia összlakosságának 7,1 %-át jelenti,­­ Anyanyelvén (magyarul) viszont az or­szág össztanulóinak csupán 4,9 %-a tanul. Az óvodában még a magyar ajkú gyere­kek 6,4 %-a tanul anyanyelvén, a közép­iskolában 4,3 %-a, míg a szakisko­lákban mindössze 1,6 %. A középisko­lába bejutott tanulók számadatait vizsgál­va a következő­ észrevételek tehetők: Ro­mániában az 1991—1992-es tanévben az általános oktatásban (V—VIII. oszt.) 1 397 677 tanulót tartottak nyilván. Ebből 778 420 tanuló tanul tovább középiskolában, teh­át 55,7 %6-os az országos továbbtanulá­si mutató. A magyar tannyelvi oktatás e­­setében ugyanez az arány csak 46,5 %, mert 71870 V—VIII. osztályosra csak 33 409 középiskolás jut. (Az 1989—90-es tanévben 33 555 az 1990—91-esben 41 136 tanuló tanult magyarul a középiskolák­ban.) Az 1990—1991-es tanévben a magyar tan­nyelvű IX. osztályok 9916 tanulót iskoláz­tak be, míg az 1991—1992-es tanévben csak 6947-et. Ez egy év alatt 29,4 %-os vissza­esést jelent, holott az országos szintű reg­resszió csupán 0,4 %. Vessünk egy­ pillantást a felsőfokú ok­tatás számadataira is. A már említett 1991-es Statisztikai Közlöny 738. oldala arról árulkodik, hogy Romániában 100 000 lakosra csak 830 egyetemista jut, míg ez a szám Ausztriában 2572, Belgiumban 2556, Bulgáriában 1677, Dániában 2385, Franciaországban 2655, Hollandiában 2833, Németországban 2779, Norvégiában 2743, Olaszországban 2182, Svédországban 2242, Kanadában 5029, az USA-ban pedig 5438. Az 1990—1991-es tanévben az ország kü­lönböző felsőfokú intézeteiben 8300 ma­gyar egyetemista tanult. Ez azt jelenti, hogy minden százezer magyar nemzetisé­gű romániai állampolgárra csak 512 ma­gyar egyetemista jut, tehát jóval keve­sebb, mint az országos átlagot jelentő 830. Ezeknek a számadatoknak a tükrében nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az 1991—1992-es tanévben az érettségivel ta­nító (szakképzetlen) pedagógusok száza­lékos részaránya megyénként — a két végletet emelve ki — így fest: Kovászna — 25,6 %, Hargita — 23,13 %, Szatmár — 20,28 %, Maros — 16,95 %, Bihar — 13,45%, Arges — 8,82%, Olt — 8,44%, Hunyad — 7,22 %, Prahova — 6,4 %, Délj — 5,48%. Az itt vázolt néhány adat bárkit meg­győzhet arról, hogy a magyar nyelvű ok­tatás sorsáért felelősséget érző szakembe­rek, szülők és diákok egyaránt a hazai tanügyi reformtörekvések szorgalmazói kell hogy legyenek, mert az anyanyelvű iskolahálózatunk is szemléletbeli, minősé­gi és strukturális megújhodást igényel. Ha premisszaként elfogadjuk, hogy a min­ket érintő sajátos tanügyi kérdéseket nem lehet elvonatkoztatni a hazai reform­­törekvések egészétől, ha nem tagadjuk azt, hogy a magyar nyelvű iskolahálózat szintjén is tettenérhetőek a román tan­ügyi rendszer egészének a fogyatékossá­gai, akkor nem szemlélhetjük közömbö­sen a már említett „Fehér könyvet“, amit a tanügyminisztérium kérésére a Nevelés­­tudományi Intézet szakemberei A román tanügy reformja: feltételek és távlatok címmel ez év januárjában jelentetett meg, de sajnos még mindig nem juttatott el az iskolákhoz, a pedagógusközösségekhez , a reform legfontosabb tényezőihez. A kötet szerzői közérthetően tisztázzák a sokak által félreértelmezett tanügyi re­form fogalmát, figyelmeztetve arra a tény­re, hogy tartalmilag e fogalom nem szű­kíthető le egy jó tanügyi törvényre és a pedagógusok statútumára. Egy jó tanügyi törvény, a pedagógusok szakmai-társadal­mi helyzetét tisztázó statútum pozitívan befolyásolhatja a reformfolyamatokat, de nem meríti ki azokat. Oktatáspolitika az átmenet időszakában címet viseli a kötet első fejezete. A re­form, a koherencia, a funkcionalitás és az önszabályozás elvét kell érvényesíteni az átmeneti időszakban, ha azt akarjuk, hogy az elkövetkezendő 5—10 éves periódusban elérhessük a kijelölt célokat. Célként: — a tanügyi rendszer demokratizálódá­sát (vertikális és horizontális demokra­tizálódási folyamat kibontakoztatása; a demokrácia általános alapelveinek érvé­nyesítését az oktató-nevelő tevékenység folyamatában, megszervezésében és veze­tésében);­­­ az oktatás minőségének javítását (az oktató-nevelő tevékenység hatékony­ságának növelése); — a nevelés társadalmi szerepének nö­velését (bármennyire is úgy tűnik, hogy a tanügyi reform sikeréhez elégségesek a helyes politikai és gazdasági döntések, a megfelelő költségvetési politika, az átme­neti időszak sikere új magatartások, meg­felelő kompetenciák, egy össztársadalmi tanulási készség függvénye) jelölik meg. A válságtényezők elemzése címet vise­lő második fejezet azt taglalja, hogy pil­lanatnyilag e célok megvalósításának út­jában gátként ott tornyosul: — az oktatáspolitika válsága (a külön­böző pártok, érdekcsoportok közötti kon­szenzus hiánya a reformcélkitűzések meg­fogalmazásának szintjén); — a kellő önismeret válsága (a tanügyi rendszerre vonatkozó tudományos szintű diagftózis hiánya);­­ — a megismerés válsága , (reformalter­­natívák olyan szintű ismerete, amely a reformcélkitűzések megvalósítását előse­gítő magatartásformákat generálnak a különböző pedagógusközösségek, szerve­zetek szintjén); — a szakemberképzés és -továbbképzés válsága (a pedagógus társadalmi moti­váltságának hiánya, társadalmi helyzete normalizálásának szükségessége); — a vezetés válsága (a döntéshozó struktúrák túlzott központosítása); — a pénzügyi források elégtelensége, a­­lacsony hatékonyságú felhasználása (a ASZTALOS FERENC Hargita megyei képviselő (Folytatása a 8. oldalon) Napról lapra KATONÁK ÉS CIVILEK Az európai normák szerint a fő­ügyész nem lehet katona, így hát fő­ügyészünket leváltották, de tüstént ki­nevezték helyettesnek. Leváltották mint katonát, és kinevezték mint ci­vilt. SZÁSZ JÁNOS Szent György-napok Igazi, „ropogósan“ tavaszi ünnepsorozat lett az idén másodízben megrendezett há­romszéki Szent György-napokból Feltá­masztatott a tavaszi kirakóvásár — ere­dete tulajdonképpen a múlt ködébe vész —, volt fesztiváljellegű fellépéssorozat sza­badtéri színpadon és színházban, volt han­gulatos térzene, megtartotta első közvetí­tését képmagnóról a tulajdonképpen még csak terveinkben létező helyi tévé, déle­lőttönként és esténként pedig akkora tö­meg lepte el az utcákat a központban, me­lyet csak a kellemes felmelegedés és a valódi népünnepély hangulata megérde­melt. Vivat Saint George City! Éljen ! a tavasz! A ma diszkózenére és a táncházba összecsődülő kamaszoknak feltehetően si­kerülni fog a Sárkányölő Szent nevét vi­selő testvértelepülések találkozójává fej­leszteniük a mai szerényebb kezdeteket. A törpevárosból közepes urbs­szá növeke­dett Sepsiszentgyörgy jókorát mulatott eme háromnapos utcai fesztiválon. Saját arcá­ra rajzolta föl egyik, lakóinak zöme által valóban megkívánt markáns vonását. Az egyformaságot temették a kikelet három,­széki ünnepén április 23-, 24. és 25-én. (R. Kovács András) A névadó árnyképe a leendő szobor vázlata? A fazekas szekere a vásáron A bukaresti Masca színház rendhagyó utcai produkciója ALBERT LEVENTE felvételei Ma a laptestben: (a, b, e, és d oldalon) KÖSZÖNJÜK, ZSUZSA (Postán) — Megdöbbenten olvastuk a tragikus hírt: elhunyt Kiss Zsuzsa. Szá­munkra újságíró volt, megszoktuk, vártuk találó, hangulatos cikkeit. Most már tud­juk, hogy nem csak újságíró volt, hanem olyan ember, aki nagyon-nagyon fog hiányozni, aki rokon, barát és magyar volt. Köszönjük, amit értünk tettél! (Cser Zsigmond és családja, Nagyvárad) • Nem ismertem személyesen Kiss Zsuzsát, ő sem ismert engem. Valósággal faltam minden szavát, alig vártam, hogy a rádióban hall­jam a hangját (de nem csak az övét), mintha rokont vesztettem volna... (Szé­kely Géza, Sepsiszentgyörgy) A KONFERENCIA ELMARAD (Üzenetrögzítőn) — Az ákosi konferen­cia, amelyet május 5—7. között tartottak volna meg a faluturizmussal kapcsolatban, elmarad. (Miklós Georgina) CSAK EGYFÉLE NYUGDÍJ JÁR .... (Üzenetrögzítőn) — Cseh Gábor Kolozs­­várról, az RMSZ 1993. április 14-i számá­ban azt kérdezte tőlünk, hogy CASCOM korhatári nyugdíjasként, 11 év állami szolgálattal jogosult-e külön állami kor­határi nyugdíjra is? Ha igen, melyik jog­szabály alapján?­­ Az állami társadalom­­biztosítási nyugdíjakról alkotott, többször módosított kiegészített, de ma is hatályos 1977. évi 3. törvény 63. paragrafusa sze­rint, a nem ugyanabban a társadalombiz­tosítási rendszerben szerzett ledolgozott szolgálati időt, kölcsönösségi alapon a CASCOM, azaz a kisiparosok Nyugdíj Pénztára és az Állami nyugdíj­hivatal is érvényesnek ismeri el, azaz a máshol — itt az államnál ledolgozott 11 évet — a CASCOM korhatári nyugdíj megállapí­tásánál figyelembe kellett volna venni, mi több, az általam szakmai tanácsért,a megerősítésért felkeresett nyugdíjhivatal­vezető állítja, hogy ez csak így történhe­(Folytatása a 8. oldalon) Nincs diszkrimináció! HATÁRÁTKELŐK FIGYELMÉBE A magyar—román közúti határátkelők­nél kialakult a hosszú várakozási idő meg­előzése, illetve megszüntetése érdekében együttműködési megállapodást kötöttek a magyar és a román határőrizeti és vám­szervek. A felek a jövőben kölcsönösen tájékoztatják egymást a határátkelők forgalmának várható növekedéséről, az utazókat pedig sajtóközleményekben ér­tesítik, hol találhatnak kevésbé forgalmas átkelőt. A várakozások megszüntetése ér­dekében — mindegyik állam belső jog­rendjének megfelelően, de egyszerűsítik a határátlépéskor szükséges ellenőrzéseket, s az átkelőkön ideiglenesen szüneteltetik a gyalogos forgalmat. Nagylak, Gyula és Csengersima határátkelőhelyeken olyan ellenőrzési rendszert vezetnek be, amely naponta — mindkét irányban —legalább 8—8 kamion óránkénti átléptetését teszi lehetővé. Ártánd—Bors határállomáson — a megállapodás értelmében — 12 óra alatt legalább 100 kamion áthaladását biz­tosítják. Bejelentették: még ebben az év­ben megnyitják a Méhkerék-Szalonta ha­tárátkelőt, s megkezdődik az Ártánd— Bors átkelő román oldalának átépítése, korszerűsítése. (MTI) ■Jr A román és a magyar rendőrség kép­viselői találkoztak Borson az utóbbiak kérésére. A magyar rendőrség közölte, hogy május 1-jétől intézkedéseket léptet hatályba, miszerint Romániából érkező személygépkocsik nem léphetnek magyar területre, ha nincsenek azonos típusú gu­miabroncsaik az összes keréken, azonos típusú és színű fényszóróik, bitonsági öveik, elakadásjelző háromszögeik, nem­különben sárvédőik az első és a hátsó kerekeknél egyaránt- Borstól Biharkeresz­­tesig tilos a kerékpáros és a gyalogos köz­lekedése, valamint a megállás és az állo­másozás. Érdeklődésünkre a bukaresti magyar konzulátus közölte, hogy az intézkedések nem megkülönböztető jellegűek, általá­nosan vonatkoznak minden Magyaror­szágra érkező személygépkocsira.

Next