Romániai Magyar Szó, 1993. augusztus (5. évfolyam, 1095-1121. szám)

1993-08-01 / 1095-1096. szám

Ro­m­á­n­ia­i M­a­g­y­a­r Sz­ó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • 1993. július 31-augusztus 1. Kompromisszumos béketerv Bosznia számára Csütö­tökön újabb plenáris ülést tar­tottak Genfben a bosznia-hercegovinai helyzet rendezéséről tárgyaló felek. Az ülé­sen a két nemzetközi közvetítő, David Owen és Thorvald Stoltenberg új, komp­romisszumos béketervet terjesztett elő­ Genfi diplomáciai források szerint, me­lyekre a France Presse hivatkozik, az új té­r értelmében három köztársaságot hoz­nának létre Bosznia területén, de etnikai megnevezés nélkül. Voltaképpen a három etnikai miniállam megalakításának és konföderációjának szerb—horvát terve és az etnikai hovatartozás nem fő krité­riumnak tekintő hármas föderációról szóló muzulmán terv közötti kompromisszum­ról van szó. A két közvetítő szerint a há­rom kisállamnak szövetséget — uniót — kellene alkotnia. Térképek nem kerültek megvitatásra, egyelőre az elvi hozzájárulást kell meg­adnia mindhárom félnek. A boszniai szer­be­k és horvátok már a csütörtöki megbe­szélésen egyeté­tettek lord Owen és Stol­tenberg elgondolásával. Alija Izetbego­­vics és a muzulmán többségű, ám meg­osztott boszniai kollektív elnökségi de­legáció haladékot kért, hogy fontolóra ve­hesse az ügyet, így a muzulmán fél vá­lasza tegnapra volt várható, a délelőtti órákra tervezett ü­é­en. A két társelnök derűlátó, mert mint a konferencia szóvivője mondta, a megbe­szélések kedvező, konstruktív légkörben folynak. A washingtoni rádió pedig annak a véleménynek adott hangot tegnap reg­geli híradásában, hogy a felek közelednek a kompromisszumos megoldáshoz. A csütörtöki megbeszélések előtt a há­rom boszniai­ közösség vezetője utasította katonai parancsnokságát, hogy azonnal szüntessék be a harcokat. Hírek szerint azonban a tűzszüneti parancsot teljesen figyelmen kívül hagyták Szarajevónál, de másutt is. Amint a szarajevói rádió jelen­tette, a boszniai szerbek folytatták minden folyamatban levő hadműveletetüket. Kö­­zép-Boszniában is folytatódtak a harcok a boszniai horvátok és a muzulmánok kö­zött. A boszniai szerbek vezetője, Rado­van Karadzsics nyilatkozata megvilágít, hogy miért nem állt be szünet a harcok­ban. Mint mondta, a három fél közötti harcok beszüntetésére vonatkozó paran­csot a szerb erők pénteken, helyi idő sze­rint 12 órától alkalmazzák. Egyébként ugyanezt Karadzsics kabinetje hivatalos közleményben jelentette be. Hogy péntek déltől szünetelnek-e valóban a harcok, arról lapzártáig nem kaptunk, nem is kap­hattunk hírt. MA KEZDŐDIK CHRISTOPHER KÖZEL KELETI KÖRÚTJA Két órai viszonylagos nyugalom után csütörtök este újrakezdődtek az izraeli tám­­adások Dél-Libanon­ban. A tüzérségi csapások főként Nabatijeh városára és környékére, valamint a Tyr közelében le­vő falvakra összpontosultak. A France Fresse jelentése szerint péntek reggel már 114 halottja és 426 sebesültje volt a va­sárnap óta tartó izraeli akciónak. Más­részt izraeli katonai források jelezték, hogy csütörtökön újabb Katyusa-rakéták csapódtak be az ország északi részén le­vő Galileeában. A fundamentalista harco­sok támadásai eddig 3 ember halálát és további 34 sebesülését okozták. A csütörtöki nap folyamán először je­leztek szárazföldi csapattámadásokat a libanoni határnál, izraeli tankok és pán­célos járművek ugyanis behatoltak a Dél- Libanonban kialakított biztonsági öve­zetbe. A France Presse értesülése szerint Rabin izraeli kormányfő hivatalosan cá­folta, hogy döntés született a harcok be­szüntetését illetően, ugyanakkor megerő­sítette, hogy országa állandó kapcsolat­ban van az Egyesült Államokkal a dél-li­banoni konfliktus ügyében. Rabin egyéb­ként telefonbeszélgetést folytatott Warren Christopher amerikai külügyminiszterrel, mely alkalommal kifejtette, hogy a tűz­szünetet akár azonnal el lehet rendelni, amennyiben véget vetnek az Észak-Izrael elleni Katyusa-támadásoknak, Szíria és Libanon pedig kezességet vállal azért, hogy ezek nem fognak megismétlődni. Az amerikai külügyi szóvivő szerint e­­rőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a térségben még Warren Christopher ma kezdődő körútja előtt visszaálljon a nyugalom. Az amerikai külügyminiszter a békefolyamat érdemi kérdéseiről, nem pedig a harctéri eseményekről szeretne tárgyalni — közölte a washingtoni szóvi­vő. Ki kárpótolja? ■MbMmmmmMmMÉI V- ** ■-• CVft u--)! FELMENTETTÉK DEMJANJUKOT Izrael Legfelsőbb Bírósága felmentette az 1988-ban halálra ítélt, most 73 éves Ivan Demjanjukot. Annak idején azzal a váddal ítélték el, hogy tízezreket végzett ki a trebiinkai haláltáborban. A bírósági ülésen az öt ítélőbíró döntése indoklásá­ban rámutatott, hogy jóllehet a vádlott a hitleri SS szolgálatában álló őr volt az említett táborban, nincsenek bizonyítéko­k arra nézve, hogy közvetlenül része lett vol­na a lengyel zsidóság ellen a trebiinkai táborban véghezvitt pusztításhoz. Az elítéltet azt követően mentették fel, hogy a védelem az orosz KGB által ren­delkezésére bocsátott iratokat terjesztett be, amelyekből kiderült, hogy Ivan Dem­­janjuk nem azonos azzal az őrrel, akit az őrizetesek R­ttegett Ivánnak neveztek el. A fizikai hasonlóság pedig nem perdöntő Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Dem­janjuk pere 1987-ben kezdődött, amikor az amerikai hatóságok kiadták Izraelnek. A per folyamán tíz volt treblinkai fogoly vallotta, hogy Demjanjuk azonos a Rette­gett Ivánként emlegetett táborőrrel. A felmentő ítélet kihirdetése után Demjanjukot visszakísérték cellájába. Ott fog maradni kizsuppolásáig. Ehhez azon­ban szükség van arra, hogy valamelyik ország állampolgárságot ajánljon fel neki, lévén, hogy az Egyesült Államok kiadatá­sakor m­efosztotta az amerikai állampol­gárságtól. Tegnap reggeli rádióhírek sze­rint egy szóvivő bejelentette, hogy van már állampolgár­ági ajánlat, csak éppen az ország­­ nevét hallgatta el. Általános vé­lemény szerint azonban Ukrajnáról van szó, tekintve, hogy Demjanjuk Ukrajná­ban született, s így joga van az ukrán ál­lampolgársághoz. ROMÁNIA MINT HÍDFŐ Argentína után Uruguayba érkezett Ion Iliescu román elnök. Elutazása előtt saj­tóértekezletet tartott, ahol a többi közt szólt Románia és a latin-amerikai orszá­gok közötti együttműködés távlatairól, s célzott rá, hogy Románia lehetne Latin- Amerika európai hídfője, s hogy a latin­amerikai és európai országok közötti kap­csolat­­at részben Románián keresztül, illetve segítségével lehetne lebonyolítani. Buenos Airesben aláírták az Argentin —Román Kereskedelmi Kamara alapítási okmányát, s a román küldöttség tagjai találkoztak fontos argentin gazdasági, ke­reskedelmi és kulturális személyiségek­kel; egyezményt írtak alá a diplomáciai és hivatali útlevelek vízummentességé­­ről, a beruházások kölcsönös támogatásá­ról és ösztönzéséről, jóváhagyták az 1990- ben megkötött gazdasági és kereskedelmi együttműködési egyezmény ratifikációs okmányainak kicserélését. Késik, de nem múlik? Az Adevarul című fővárosi lapnak vála­szolva Amtraud Hartmann, a Világbank bukaresti képviselője kijelentette, hogy a nemzetközi pénzintézet nem függesztette fel a Romániának szánt 400 millió dollá­ros szerkezetátalakítási kölcsön második, 183 millió dolláros részét. Ehhez ugyanis hivatalos írásbeli értesítésre lett volna szükség. Igaz, hogy a második részletet még nem folyósítottuk, de ez hamarosan, akár a jövő hét folyamán vagy szeptem­berben megtörténhet — mondotta Hart­mann asszony, majd hozzátette: Folya­matban vannak a kormánnyal való tár­gyalásaink, s ennek kapcsán a Világbank hivatalos közleményt fog nyilvánosságra hozni. BIZALOM A BOLGÁR KORMÁNYNAK A bolgár kormány ismét túlélt egy bi­zalmatlansági szavazást a parlamentben. A bizalmatlansági indítványt a Demok­ratikus Erők Szövetsége (DÍSZ) nyúj­totta be, ám a parlamenti képviselők nagy szavazattöbbséggel elvetették azt. Az utóbbi három hónapban ez volt a harma­dik ilyen próba, melynek a kormányt alá­vetették, de a parlament mind­­­három esetben bizalmat szavazott neki. Ez alka­lommal az okot a helyi adóilletékekről szóló kormányrendelet szolgáltatta, amely a DESZ véleménye szerint lábbal tiporta az állampolgári jogokat. A képviselők többsége — erre vall a szavazás eredmé­nye — más nézetem van. Új miniszterelnök Japánban Morihiro Hosoka­ma az új kormányfő Japánban, miután­ a hét legfőbb politikai párt (hat konzervatív és egy szocialista) koalíciója megerősítette jelölését. Az új miniszterelnök augusztus elején veszi át a tisztséget. Említett koalíció a parlament­ben elért többségének köszönheti, hogy kormányfőt állíthatott. A döntést együttes ülés végén hozta nyilvánosságra a két párt. Morihiro Hosokama egyelőre csak annyit mondott, hogy nem biztos benne mit lesz képes megvalósítani a jelenleg temérdek belső és külső nehézség köze­pette. A megvalósítás mértéke attól füg mennyire kész és képes a kormány meg­oldani az emberek panaszait. SZOMÁLIA: VÁD ENSZ-KATO ELLEN Az African Rights nevű emberi jogi szervezet súlyos visszaélésekkel vádolja a Szomáliában állomásozó ENSZ-katonákat. A szervezet jelentést tett közzé, amelyben rámutat, hogy több esetben a Kéksapká­­sok túlzásba vitték a katonai erő haszná­latát, ami indokolatlanul sok áldozattal járt. Példaként említi, hogy az ENSZ- katonák tüzérséget vetettek be egy kór­házból tüzelő magányos lövész ellen. A jelentés elsősorban a belga alakulatot bí­rálja, gyilkolással, erőszakkal és faji vis­­­szaéléssel vádolja őket. A belga védelmi miniszter elutasította a vádakat, de a BBC külpolitikai tudósító­ja szerint több más szervezet — köztük a Medecins sans Frontiéres — is alátámaszt­ja az African Rights álláspontját. Nem mindig győzelem Vereséget szenvedett a brit konzervatív párt az egyik dél-angliai választókerü­letben megtartott időközi választásokon. A választótestület 16­5­3-zal több szava­­zatot adott le a Liberális Demokrata Párt jelöltjére, mint a konzervatív párti je­löltre, jóllehet az idei áprilisi választá­sokon konzervatív képviselőt küldtek az Alsóházba, mégpedig 23 000 szavazato­s többséggel. A nemrég elhunyt képviselő helyett most az ellenzék jelöltjére esett a hagyományosan konzervatív helyi la­kosság választása, ami a BBC szerint ar­ra vall, hogy a választók elégedetlenek a konzervatívok kormányzásával, pontosab­ban John Major kormányának politiká­jával. Pedig általában szokatlan, hogy a hatalmon levő párt vereséget szenvedjen­­ egy részleges választáson, ám­bár volt már példa rá, hogy egy ilyen vereség után győztek a konzervatívok az általános vá­lasztásokon. Hogy mi okozta ezt a példa nélküli fordulatot a választók magatartá­sában, arra vonatkozólag a már idézett BBC kommentátora egyik okként az ér­téknövekedési adónak a tüzelőanyagokra tehát a gázra és áramfogyasztásra való kivetését jelöli meg, és hangsúlyozza, hogy az intézkedés kiváltképpen a nyugdíjaso­kat aggasztja. NÉMET BÁNYÁSZOK SZTRÁJKJA Tíz napja már Bischofferode német te­lepülés (a volt NDK területén) a figyelem középpontjában áll. Negyven bányász kez­dett itt éhségsztrájkot, így tiltakozván az ellen, hogy rövidesen hétszáz bányász ma­rad munka nélkül, mert véglegesen be­zárják a helyi káliumbányát. Minthogy a világpiacon egyre csökken a kálium ára, a hatóság úgy döntött, összevonja a nyu­gati és a keleti országrész kálium­iparát, a keleti, nem eléggé hatékony kitermelést pedig egyszerűen felszámolja. A bissehof­­ferodei bánya pedig éppen e zónában van. A dolgozók — más, időközben bezárt vállalatok munkásai is — elégedetlenek sze­rezkedéssel és harccal fenyegetőznek. „Privatizálást, de nem mindenáron“ — ez a jelszavuk a keletnémet munkások­nak. • RMSZ FOLYTATÁSOS £ RMSZ­ FOLYTATÁSOS £ RMSZ FOLYTATÁSOS £ RMSZ FOLYTATÁSOS ` A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életCT ám annál zaklatottabb sorsú Lakatos-kormány tábornok-külügyminisztere emlékiratából közlünk részleteket. 2. A marseille-i incidens 1934. ok­tóber 9-én Marse­ile-ben horvát merénylők meggyilkolták Sándor jugosz­láv királyt. Én még ugyanaznap késő dél­után a francia követségtől értesültem a jugoszláv király megdöbbentő haláláról. Arra az estére a francia követhez voltam vacsorára hivatalos, amit azonban a gyá­szos eset miatt lemondtak. Ez a „marseille-i incidens“ sok bonyo­­dalmat és gondot okozott Magyarország­nak, mert a kisantant, elsősorban Benes mozgósítani akarta ellenünk a világot: azt a légből kapott állítást terjesztette u­­gyanis, hogy a gyilkosságot Magyarország felhajtására követték el. Benes ösztönzé­sére a kisantant államai azzal vádoltak bennünket ,hogy mi szerveztük meg, vagy legalábbis tudatosan elősegítettük a m­ar­­seille-i merényletet. Utaltak azokra a ju­goszláv politikai menekültekre, akik a ju­goszláv határ közelében, magyar felség­­területen, Jan­­apusztán voltak elszállá­solva; ál Utólag ott ké­rítették elő és szer­ve­ték meg a merényletet. Hogy mennyire kanóra jött ez a mar­­se'”e-i remrényl'H a k’santantnak, azt a k" 'stt^-ők is bizonyítják: 1933-ban vagy 1931 e’e’é-i — vagyis iával a marsellle-i r*er­­"'let e'őtt — ma^itt kérdezt a ju­­gos-’év vezér'-ari főnök, és a következő rra-'lev ő ajánlatot tette: a Dráva mentén húzódó ("poszláv—mag­yér határon egyet­len éjszakára ..hunyjuk be a szemünket.“, s ne ve­nnünk tudomást a magyar terüle­ten levő Jank­a-vi­ta ellen indítandó ju­goszláv akció­ ó’. Ők ugyanis valamennyi jugoszláv politikai menekültet akiknek Magyarország ott szállást adott, kiemel­nék és magukkal vinnék a határon túlra. -­a­mi beleegyeznénk ebbe, az igen ked­vező hatással lenne a jugoszláv—magyar kapcsolatokra és a két ország viszonyára. Ez a furcsa, ám az akkori belgrádi mes­terkedésekre nagyon is jellemző javaslat teljesen meglepetésszerűen ért. Azt felel­tem, hogy egy politikailag ennyire súlyos és kényes kérdést továbbítanom kell kor­mányomnak. Budapest természetesen el­utasította a javaslatot, a főkolomposok okozták, ezek harminc­­harmincöten lehettek. Legalább ezeket a vezető embereket, akik valóban komoly politikai bűncselekményeket követtek el Jugoszláviában, kellett mihamarabb eltá­volítani Magyarországról. Javaslatom az volt, hogy a bécsi és lausanne-i horvát emigráns vezetőkkel létesítendő megálla­podás alapján havonta két-három horvá­­tot menekítsünk Svájcba, s e célra lás­suk el őket magyar útlevéllel. Útlevél nélkül ugyanis sem Ausztrián nem utaz­hattak volna át, sem Svájcba nem utaz­hattak volna be. Lausanne-ban azután je­lentkezzenek az „Hotel de l‘Europe“-ban Kvaternik tábornok fiánál, adják le ne­ki az útleveleket, amelyeket ő majd rend­re visszajuttat hozzánk. Ez az eljárás akadálytalanul folyt 1933 őszétől 1934 októberéig. Ekkor a követke­ző történt: a horvát csoport utolsó két Hennysy Gusztáv Magyarors­ág sorsa Kelet és Nyugat szeriiD A magam részéről persze azt tartottam volna helyesnek, hogy a magyar kormány törekedjék a jankapusztai tábor fokozatos fölös látására. A tarkor 1933 közepén végleg távoztam Belgrádból és hazatértem Budapestre, az alábbiakat javasoltam Kánya Kálmán ak­kori magyar külügyminiszternek. Az a körülmény, hogy jugoszláv politikai me­nekültek tartózkodnak Magyarországon, mondottam, nagy veszélyt tartogat szá­munkra, valamiképpen meg kell tehát oldanunk ezt a gyúlékony kérdést. A mint­egy kétszá­z menekült zömmel kisember volt, leginkább horvátok, akik a­ szerb el­nyomás elleni tiltakozásul kisebb akciókat hajtottak végre: letépték a jugoszláv lo­bogót, szidalmazták a királyt stb. Lehetet­lenség lett volna valamennyiüket kiuta­sítani az országból. A politikai problémát tagja 1934. októberben megérkezve Lau­­sanne-ba, elment az említett szállodába, de Kvarternik éppen nem volt ott. S ek­kor követték el a horvátok azt a hibát, a­­mely később oly súlyos politikai bonyo­dalmakat okozott Magyarországnak. A ka­pott utasítások ellenére a két horvát le­adta útlevelét a szállodában, ahol termé­szetesen regisztrálták őket. Kvaternik ér­tesülvén a két horvát eljárásáról nagyon elkeseredett, de nem tehetett már semmit; átadta nekik, az addigi gyakorlat szerint, a hamis névre kiállított új útleveleket. Ezután követték el a második súlyos hi­bát. A horvát emigráció úgy szervezte meg a király elleni merényletet, hogy er­re a célra felbérelt és cseh útlevéllel lá­tott el egy Velicsko Georgijev Kerin ne­vű (Peter Kelemen fedőnevű) macedón embert, aki mellé segítőtársul a frissen Svájcba érkezett két horvátot szemelték ki, jóllehet Svájcban is, Franciaország­ban is és más államokban is éltek még horvát emigránsok, akiknek a csoportjai­ból választhattak volna segítőtársakat. Sándor királyt Marseille-ban meggyilkol­ták, s a merénylet áldozatául esett az őt kísérő francia külügyminiszter, Barthou is. A nyomban megindított helyszíni vizs­gálat során a két horvát is rendőrkézre került. Az eljárás iCyen egyszerű volt: a két horvátot gyanúsítottként azonnal le­tartóztatták, és tiszázták az útleveleik dolgát, a határátlépés körülményeit, va­lamint azt is, hogy mi történt a szállodá­ban a hamis útlevelekkel. Mivel az erede­ti útleveleket magyar hatóság állította ki, Magyarországra vetődött a bűnrészes­ség gyanújának árnya, így történt, hogy a Népszövetségben panaszt nyújtottak be Magyarország ellen. A marseille-i incidens genfi tárgyalása nagyon világosan megmutatja, hogy mi­lyen súlyos helyzetben volt Magyarország a Duna-medencében. Hadd utaljak arra is, hogy bizonyos híresztelések szerint a kisantant vezetői, kiváltképpen Benes, ko­molyan fontolóra vették a magyarországi katonai beavatkozás lehetőségét is. Fran­ciaország, de legfőképpen Mussolini, szem­beszállt ezekkel az elképzelésekkel. Ek­kor vitték a Magyarország elleni panaszt a genfi Népszövetség elé. Még jól emlék­szem, hogy amikor a két fél között már a végsőkig éleződtek az ellentétek, Genf­ben háborús hírek kaptak lábra, mire Mussolini tudatta a magyar küldöttséggel, hogy bármi történjék is, számíthatnak a támogatására. A marseille-i incidens jó ideig foglalkoztatta a genfi Népszövetsé­get. Magyarország vádlott lett. A helyzet súlyosra fordult. A kisantant államok kül­ügyminiszterei, Benes, Titulescu és Jeftic Genfben heves támadást intéztek Magyar­­ország ellen, s most már nemcsak a ju­goszláv király meggyilkolásával hozakod­tak elő, hanem kitértek a legkülönfélébb sérelmeikre is, amelyeknek semmi közük sem volt a marseille-i merénylet’’0* (Következik: 3. Kivezető út a második vi­lágháborúból) TARKABARKA HÉT még csak készülőben a következő politikai hivatalos botrány. A bonni spanyol követ­idény, de az olvasót ugyancsak érdekli, régen is bizonyára jót nevettek a „front­­bombaként hatott a hír: a dicső koreai na is van: Palma de Mallorcán a spanyol­forradalom dicső vezére. Kim Ir Szen nem az, akinek közel fél évszázada hiszi az emberiség: semmi köze a tényleg volt for­radalmi hőshöz; a szovjet kommunisták diktálták forradalmi életrajzát, amelyhez aztán a békés időkben már maga az im­­posztor adta hozzá „felemelő“ tetteit. Most pedig a (szovjet) rendelésre készült biog­ráfia írója, bizonyos Park II élete alko­nyán gondolt egyet és megsúgta a szen­zációt a Reuternek. Így tudódott ki, hogy 1945 nyarán — miután elfoglalták Észak- Koreát — az oroszoknak nagy szükségük lévén egy hozzájuk hűséges ottani vezető­­-e, az 1912-ben született Kim Sung In-ra esett választásuk. Ez harcolt ugyan a ja­pánok ellen, de különösebb érdemek­­ nél­kül, majd a Szovjetunióba menekült, ahol fényes jövőre találtatott alkamasnak. Le­gyen ő a koreai kommunista vezér — kapták meg az ukázt a politikai labora­tóriumban (pontosabban: a fent említett Park II, aki szintén a Szovjetunióban élt), s csak egy modell hiányzott. Ám hamaro­san ezt is kerítették. Bizonyos Kim Ir Szen nagyon népszerű volt Korea-szerte az ellenállási mozgalomban és a nép kö­rében, csak az volt a baj, hogy nem egy, hanem tizenhat ilyen nevű hősről szólt a fáma. Nosza az életrajzíró (-hamisító) munkához látott, s egyetlen életbe sűrí­tette mind a tizenhat forradalmár valós, de inkább képzelt hőstetteit. így született a phenjani masztodon. A többit már mi is tudjuk. ■ B : Az már mondvacsinált szenzáció, hogy német kézre kerül a spanyol Palma de Mallorca. „A Német Szövetségi Köz­társaság 17. tagállama“, „Palmenhaus is lehetne“ (Palma de Mallorca) — ilyen és hasonló szalagcímek jelentek meg, majd az egyik cikkíró imigyen motiválta ötle­tét, a sziget, ahol a város terül el, volt már a németeké, háromszáz éven át a vandá­lok voltak urai, mígnem a VIII. században elfoglalták az arabok. Mindezzel a 12 mil­lió példányban megjelenő Bild című né­met lap szórakoztatja, illetve ijesztgeti ol­vasóit, a hírszegény nyári uborkaszezon­ban, ám az ötlet magasabb szférákban — a német parlamenti képviselők agyában — született. Igaz, ők is csak viccnek szán­ták, de a nagy német és angol hírmaga­zinok jóvoltából hamarosan széles kör­ben beszédtéma lett, a szóban lévő spa­nyol turistaparadicsomban­­ mindenkép­pen. Palma de Mallorca most attól han­gos, hogy a turisták fenntartással, vagy éppen reménykedve latolgatják: tényleg német kézre kerül a város (s talán a szi­get is)? Élelmes angol újságírók is vet­ték a lapot, úgyhogy jó tanácsokkal lát­ják el az ottani fürdőzőket, majd az egyik vigasztalásul hozzátette: „Nagy-Britannia szövetségre lép Spanyolországgal, hogy megakadályozzák a német támadást­. ■ ■ ■ A vakációk kellős közepén, amikor Még szerencse, hogy az ügyből nem lett milyen tarka események tanúja a világ — liktuson“, amelynek kézzel fogható hasz­­nál is több német turista nyaral. ■ B ■ Lehet, mindenáron ki akart tűn­ni, lehet csak (nagyobb) praktikus jár­művet akart létrehozni az egyik Toyota­­mérnök. Tény, hogy alkotása első díjat nyert a nagy japán cég pályázatán. „A környék mulattatója“ nevet viselő járgány nem sokkal nagyobb, mint vezetője, há­rom keréken gurul­ó formája olyan, akár egy méretre szabott öltöny. Ám nagyon kényelmes. 4800 pályázó közül nyerte meg a „Különleges járművek“ kategória tró­feáját a Toyota dolgozóinak 17. alkalom­mal megrendezett versenyén. B­B­H A titkokat oly kedvelő Albionból tudtuk meg, hogy nyilvánosság elé lépett a brit nemzetvédelmi hivatal (közismert nevén M 15), amelyet eddig a titokzatos­ság sűrű fátyla takart. E titkosszolgálatról fennállása (1909) óta vajmi keveset tudott a világ, hiszen pár évvel ezelőtt még a létét is tagadták hazájában, s 1989-i g —a nemzetbiztonsági szolgálatról szóló törvény keletkezéséig — működésének hivatalos alapja sem volt. Most bemutatkozott az M 15 es vezérigazgatója, Stella Riming­­ton asszony, aki még azt is megengedte a kíváncsi sajtónak, hogy fényképeket kö­zöljön róla. „De ne gondolják, hogy a nyíltság lavinája indul el“ — sietett leszö­gezni az egyik M 15-tisztségviselő, miután a londoni könyvesboltokban megjelent egy brosúra, amely bemutatja a szervezet cí­merét, nagyjából ismerteti felépítését, de nem árul el semmit költségvetéséről, sem akcióiról. A brit nemzetvédelmi hivatal 2000 személyt foglalkoztat, arról pedig, hogy 42 százalék a nők aránya a szerve­zetben, a brit külföldi titkosszolgálat (az M 16) egyik vezetője csak ezt mondta: „A nők kiváló felderítők“. A kiadvány elárul­ja, hogy a hidegháború befejezése óta lé­nyegesen megváltozott az M 15 működése. Munkájának hetvenöt százaléka a terro­rizmus elhárítását, mindenekelőtt az Ír Köztársasági Hadsereg tervezett akcióinak meghiúsítását célozza; a tevékenység hu­szonöt százaléka pedig kémelhárítás, s csak öt százalék irányul a szubverzió ellen. Bár megfigyelnek egyéneket — külföldie­ket és szervezeteiket is —, majd nyilván­tartást vezetnek róluk, az adatokhoz nem fér hozzá sem a rendőrség, sem a kor­mányhivatal. A királyi család (s persze Károly herceg és Diana hercegnő) telefon­jainak lehallgatása és az ezt követő bot­rány mögött nem az M 15 áll — biztosít­ja olvasóit a tájékoztató könyvecske. Az eddigelé csak kémregényekből ismert szervezet munkájára most fény derült. De csak az M 15-ös ügynökök tudják igazán mi került onnan nyilvánosságra és mi ma­rad továbbra is mély titok. D. BARTHA MARGIT ----------------- Bécsi pillanatképek MIT TÁMOGATNAK AZ OSZTRÁKOK? Bécs újra magába fogad. Kedvesen. Na­gyon sok elrettentőt hall az ember az el­idegenedésről és egyebekről, de az én be­nyomásaim jók. Nem felejtem a nénit, aki útbaigazított volna, ha tud és vigasz­talásképpen vállamra tette kezét. Vagy a kissé bohém sofőrt, aki elhozott Bécsig és mondta, hogy általában nem vesz fel stoppost. Meg a beszédhibás traktorista Deuts­chkreutz-ban, aki, hogy segítsen, vitt néhány km-t az állomásig és kifej­tette, hogy nem tetszett neki Budapes. Ezt nem felejti el az ember. Főleg, hogy Magyarországon újabban szinte nem áll­nak meg a kocsik. A pénz halmozásá­val egyenes arányban csökken a segítő­készség, szolidaritás, bizalom. Bécsi — korábban kolozsvári — ismerő­seim mesélik, hogy a tiroli hegyekben vol­tak nyaralni és az ifjúsági menedékházat (olcsó: 80 schilling egy embernek egy éjsza­kára) egy kolozsvári asszonyka vezeti, aki­nek két gyereke van. Teljes magányban és elszigeteltségben, bár amerikai, új-zé­­landi diákokból kijut neki épp elég. Úgy megörült nekik, hogy magyarok-erdélyi­­ek, hogy állandóan mesélt ismerőseim egy kicsit sajnálkozva mesélték mindezt. (Az asszony nem hagyhatja el a megyét, mun­kavállalása odaköti.) Egyébként kolozsvári,bécsi ismerőseim már nagyon távol vannak otthontól, lel­kileg. De azért a hazai újságokat nagy izgalommal lapozták. Jó lenne, hogy min­denki ott legyen, ahol boldog és hasznos lehet szűkebb-tágabb hazájának. A vásárhelyi lány ’86 óta él itt férjével Nyelvet tanul, szerény 3000 schillinges ösztöndíjjal. Meg­vállal mindent (pl. gyer­­mekügyelést nyáron a parkban különböző rendezvényeken, 90 schilling órabére), no és persze ír, fordít. Szervezett segélyszál­lítmányokat is haza, de nem mindig néz­ték jó szemmel ténykedését. Most állat­védő ligát próbál létrehozni otthon. Az osztrákok csak akkor támogatnak bármit ha az hivatalos és biztos Elnézve a szinte tökéletességet, a tisz­taságot, a működő társadalmat (bürokrá­cia persze itt is létezik, és nem is akármi­lyen), a nyugodt embereket, hogy ne be­széljek a kávéházakról, kultúréletről, fel­­tevődik a kérdés: mikor lesz Erdély ilyen? Sajnos, ilyenkor még Isten is elszomoro­dik. Meg kéne szervezni az átjárhatóságot e világok között, a szabadság áramlását, kultúrcserét. Meg nagyon sok itt kidobott holmi otthon hasznos lenne. Vagy újsá­gok cseréje. Elég fontosnak tűnik egy lap, ami főleg a Nyugatra szakadt erdélyieket tájékoztatná Erdélyről és fordítva. De ezek csak vágyak (egyelőre). . ROZSNYAI LÁSZLÓ Clinton: Semmi különös Csütörtökön újabb két incidens történt Irak déli részében, a légi tilalom öveze­tében: az amerikai haditengerészethez tar­tozó vadászrepülőgépek tüzet nyitottak két iraki rakétalétesítményre. A légvédel­mi rakéták bázisa mintegy 120 kilométer­re van délre a 32-es szélességi foktól — közölte a Pentagon forrásait idézve a France Presse. Az amerikai védelmi mi­nisztérium nem becsülte fel a rakétabázi­soknak okozott károkat, ugyanakkor Bag­................. ........ . ...........1"“..................................... ...................................................... had határozottan cáfolta a támadásról szóló információkat. Az esettel kapcsolatosan Bill Clinton amerikai elnök kijelentette, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, a támadások nem képezik részét egy újabb Irak-ellenes amerikai akciónak. Clinton szerint a piló­ták természetes reakciójáról van szó, ők ugyanis veszélyhelyzetben szoktak így cselekedni. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • A New York-i Kereskedelmi Világ­központban végrehajtott merényletnek mind újabb részletei kerülnek napvilágra. Az egyik vádlott, Ibrahim Al-Gabarowny kapcsolatban állt bizonyos Emnád Salem volt egyiptomi tiszttel, aki az egyiptomi fundamentalisták szellemi vezetőjének (O­­mar Abdel Rahman sejk) tolmácsa volt és közben az FBI-nak dolgozott. Rahman szá­mos tanítványa vett részt a merényletben. Viszont az egyiptomi elnök külpolitikai tanácsosa szerint Iránnak van köze a ter­rorakcióhoz, amelyet arab mudzsaheddi­­nek terveztek ki Afganisztánban. • A Németországban tartózkodó M. Gor­bacsov idézést kapott a berlini törvény­széktől, hogy vegyen részt a volt NDK- vezetők perének tárgyalásán — tanúként. Vallomása talán segítene tisztázni azt, hogy Moszkva miként befolyásolta a hír­hedt Berlini fal felépítéséről szóló dön­tést 1962 augusztusában. Í © Franciaországban az elítéltek­­ száma tavaly 0,5 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. Az Országos Börtönigazgató­ság évi jelentése szerint január 1-jén 50 352 volt a fogságban lévők száma, ezek 33,3 százalékát öt évre, illetve ennél több­re ítélték el.­­ Megbízható genfi forrásokra hivat­kozva a France Presse azt jelentette, hogy a román kormány nem hajlandó 1,5 mil­lió svájci frankot fizetni perköltségként az ex-királytól visszakövetelt festmények ü­­gyében. Románia fenntartja, hogy a fest­mények eredeti tulajdonosa, I. Károly minden kétséget kizáróan a román állam­ra hagyta végrendeletileg a műkincseket, így méltán tart igényt rájuk. Mihály volt király viszont, mint ismeretes, megkérdő­jelezi a román állam igényét.­­ Az orosz parlament vezetősége csü­törtökön bejelentette, hogy szombatra ös­­­szehívták a törvényhozás rendkívüli ülés­szakát.­ Megfigyelők szerint az ülésszak —, jóllehet az Észak-Oszétiában és Ingusföl­­dön meghirdetett rendkívüli állapot meg­hosszabbításának ratifikálásáért ül össze, —, a képviselőknek lehetőséget nyújt ar­ra, hogy folytassák Jelcin ellen a valuta­­reform, illetve a biztonsági miniszter me­nesztése kapcsán indított offenzívájukat.

Next