Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember (5. évfolyam, 1123-1147. szám)

1993-09-02 / 1123. szám

ROMÁNIAI országos demokratikus napilap - Bukarest Almát vegyenek! M­ostanában, ha hazamegyek a „fa­tornyosba“, mást se kérdeznek tőlem a falumbeliek: nem talál­tam még valakit, aki megvenné almá­jukat? Mert hála a fennvalónak, ked­vező időjárást rendelt erre az esztendő­re, minek köszönhetően azoknak is ter­mett alma, akik rá se tették a kezüket a metszőollóra, nem költöttek permete­zésre és műtrágyára. Minden jel szerint megkönyörült a Gondviselő a szegény falusi népen, mert nem tudta tovább nézni nincstelenségét és Szerencsétlen­­ségét. Csodát művelt: szilva, körte, al­ma termett ott is, ahol a mast őszön még az őzek és vaddisznók tanyáztak, ahová három éve, mióta a kollektív felbomlott, nemhogy traktor nem tette be kerekét, de ló vagy tehén se a lábát, mivel sok falusinak még szekérre se jut. Olyan magára hagyott a nép, mint emlékezet óta nem volt. Hiába tették vissza a zsoltárba a kommunista hata­lom által kitépetett éneket, k­örököd­be, Uram, pogányok jöttek, a mi fal­­vainkban továbbra is úgy érzik az em­berek, hogy pogányok ülnek a nyaku­kon, akik semmiképpen nem akarják, hogy megfelelő munkaeszközük legyen a visszakapott földhöz, jólét költözzön a házakba, és valóban a maga ura le­gyen a falusi nép. Inkább a káoszt és a reménytelenséget táplálják, s arra bíz­tatják az embereket,­ hogy adják ost földjüket, az árából vegyenek színes televíziót meg bömbölő magnót. S a bugyuták és a vakok hajlanak is rá, el­adják gyermekeik biztos kenyerét, ide­gen kezekbe engedik azt a szép birto­kot, amit őseik évszázadokon át meg tudtak őrizni, még ennél jóval nagyobb veszélyben is. Mert volt tartásuk, er­kölcsi erejük és szilárd magyarságtuda­tuk. De vissza az almához. Nagy az Isten és mégis szereti az ő népét, ha munka és befektetés nélkül is olyan termést adott, hogy sok kertben roskadoznak a fák, de még a volt mtsz-gyümölcsös e­­gyes parcelláin is. S kéne a pénz, a jö­vedelem a falunak, hogy ismét talpra álljon, vagy legalább megpróbáljon talpra állni. S nemcsak az én falum­nak, Kőszegremetének, ahol a jonatán, golden, pármen, kassai stb. vár vevő­re, de megannyi településnek az észak­­nyugati végeken, Biharban, Szatmár­­ban, Szilágyságban, Máramarosban, sőt túl a Királyhágón, Erdélyben. Ám ki gondolta volna, négy év is elegendő ar­ra, hogy a régiek helyett olyan új ke­reskedők jelenjenek meg, akik ne csak a cigarettában, kávéban, francia ko­­­­nyakban, cseresznyepálinkában és ze­nebena-gépekben, de például a szép al­mában, a jó ízű gyümölcsben is fantá­ziát lássanak? Még a hatalmas infláció, az ÉNA és általában a pénzügyi bi­zonytalanság ellenére is. Elvégre olyan alapvető élelemről van szó, amit nem csupán a gyermekek, de az idősek , se nélkülözhetnek , amiből egy-két kilót azért még ebben a szegénységben is megvásárolhat hetente a legtöbb csa­lád. Úgy képzeltük, mielőbb eljön az az idő, amikor a megtermelt búzáért, bur­gonyáért, káposztáért, almáért verseny folyik a kereskedők között, hogy kihív­hatjuk őket a határba, és árverésen ad­juk el a termést. Ez nálunk továbbra is illúzió. Egyelőre legfeljebb almalének vennék meg a szemet gyönyörködtető jonatánt és goldent, úgy 35 lejt adnak kilójáért. Nem kell a németnek — mondja több vállalkozó is —, arrafelé is jó almatermés volt, s védik saját áruikat. Magyarországon szintén nagy a termés, s meglehet, nem engedik át a más almáját, míg a magukét el nem adták. A volt megyei gyümölcsfelvá­sárlók utódai egyelőre csak hümmög­­nek: nincs elég pénzük, ládájuk, de amúgy is elég almát küld nekik a gosz­­tát. Hát akkor frászt — mutat fügét sok kisgazda —, inkább cefrébe a szép al­mával is, lesz belőle pálinka. Vele még több részeg ember, családi perpatvar és ricsaj. De ha lenne már olyan ricsaj is, ami egy picit változtatna ezen az ál­datlan helyzeten! SIKE LAJOS Napról lapra KÜLÖNBSÉG A miniszterelnök szerint a lakosság­nak erőfeszítéseket kell tennie ezekben a nehéz időkben. Talán áldozatokat kell hoznia. Micsoda különbség! SZÁSZ JÁNOS • Pálinkát belőle! • Mi kell ahhoz, hogy a hatalomból valakit leváltsanak • Emlékezetes nap Litvániában • A feleségeket kitessékelték • Választani a minden és a semmi között • Az utcanév mint vörösposztó • Telefonbeszélgetés Horthyról • Titok lengi be az épületet • Egy (?) törvény nagy hibája • Keresd a nőt! Haladni-ha kis lépésekben is A Csíkszeredái időközi polgármestervá­lasztás RMDSZ-jelöltje dr. Csedő Csaba, a megyei kórház igazgatója. Turgy-Keres Csíkszeredán, 1946-ban született, a megye­­székhely nagynevű főgimnáziumában ta­nult. A marosvásárhelyi egyetemi évek után a moldvai Rekecsanyben volt kóror­­vos, majd 1973 és 1990 között Tusnadon körzeti orvos. 1990. óta a megyei kórház igazgatja. A helyhatósági választásokon a városi tanács tagjává választották. • Doktor úr! Ma polgármesterséget vál­lalni szinte teljes esély arra, hogy sikerél­mény nélkül dolgozzon az ember. Mások szabják meg a játék lehetőségeit, valójá­ban nem a polgármester, a tanács gazdál­kodik a városban, hanem a költségvetési leosztások, a szabott keretek, a tehetetlen­ségi erő, ami meghatározza közösségeink kényszerpályáit. Ez a beosztás azonban ké­ri, igényli a sikerélményt... — Az, hogy a mostani konjunktúrában valaki polgármester legyen, valóban nagyon meggondolandó, amin én is sokat tűnőd­tem az elmúlt­ időszakban. De hogy 99 szá­zalékos esélytelenséggel jár, én kicsit túl­zottnak tartom. Ilyen körülmények között, amikor az ember anyagi problémákkal küzd — itt a költségvetésre gondolok —, és amikor az önkormányzat, véleményem szerint, jelen pillanatban önámítás, akkor feltétlenül számolni kell azzal, hogy siker­­telenségek és olyan dolgok következnek be, amelyeken az ember nem tud mindjárt átlépni. Megoldást találni is nagyon ne­héz éppen az anyagi gondok miatt. Nem beszélve arról, hogy a város problémái mi­lyen sokrétűek, és ez minden tevékenysé­gi ágazatra: ipar, egészségügy, oktatás stb. kihat. Ha ezeken a területeken lépni le­hetne, akkor lenne sikeres irány, De nem lehet azzal sem kezdeni, hogy úgysem lesz.­­ Az előző polgármester azért lépe­t vissza, mert úgy érezte, egy helyben topog, nincs lehetőség az előbbre lépésre... — Amit egy helyben topogósnak ne­veznek, azt hiszem, jellemzője az á­meneti időnek. De az útkeresés lehetősége — vé­leményem szerint — adott. Nekem több mint három éve belátásom van a polgár­mesteri hivatal tevékenységébe, tehát is­merem azokat a valóban súlyos gondokat, amelyekkel a hivatal küzd. Nekem az a véleményem, hogy az ember nem állhat meg, és számítania kell a külső segítség­re, a lakosság együttműködésére, az intéz­mények vezetőivel való kooperációra, így pedig — ha kis lépésekben is, de — lehet haladni. • Hogyan látja Csíkszeredának a hely­zetét ma? — Hát rózsásnak semmiképpen sem lehet mondani. Nagy problémák vannak az ipari egységekkel, ugyanakkor óriási gon­dokkal küzd a tanügy is. Amikor odajut egy tanügyi intézmény, hogy a kötelező évi javítását nem lehet kivitelezni, akkor nagy baj van. Hogy az én problémámról, az egészségügyről beszéljek, óriásiak a gondjaink, ezeket egyik napról a másikra intézzük, toldozunk-foldozunk, hogy egy szintet tartani tudjunk. A város helyzetében, amíg a költség­vetési bevétel egy jó hányada nem marad vissza a város dolgainak intézésére, nem látom a nagy előrelépés lehetőségét. De — mint értesültem — a polgármesterek nagy­­váradi tanácskozásán a kormány elé ter­jesztettek egy olyan folyamodványt, hogy a költségvetést ki kell bővíteni ahhoz, hogy valamelyest önkormányzatnak le­hessen nevezni a városgazdálkodást. Ha ez beválik — és feltétlenül be kell válnia, mert addig nem lehet beszélni önkor­mányzatról —, akkor reméljük, hogy ten­ni tudunk valamit... — Milyen területeken lát Csíkszeredá­ban potenciális fejlődési lehetőséget? — Tulajdonképpen egy polgármesternek BIRTÓK JÓZSEF (Folytatása a 4. oldalon) Mit ígér a hatalom a mezőgazdasági termelőknek 1993. június 25-én a parlament jóváhagy­ta a mezőgazdasági termelők állami tá­mogatására vonatkozó törvényt. Tekint­sük át előbb a törvény fontosabb előírá­sait, amelyek számottevő állami támoga­tást ígérnek minden mezőgazdasági ter­melő számára, függetlenül az üzemformá­tól és tulajdonviszonytól. A fontosabb kedvezmények a követke­zők: — A mezőgazdasági területek termelé­kenységének emelése céljából a talajjaví­tó mésztrágyázást teljes egészében az ál­lami költségvetésből fedezik. — Hektáronként legalább 60 kg aktív anyag (nitrát és foszfor) műtrágyát biz­tosítanak támogatásként azokon a területe­ken, melyeken nemzetgazdasági szempont­ból fontosnak minősített növényt termel­nek; a többi termék esetében a támogatás formájában biztosított műtrágya-mennyi­séget évente kormányhatározat fogja sza-­­bályozni. A támogatást szakemberek által összeállított program szerint folyósítják.­­ Támogatást igényelhetnek azok a ma­gántermelők, akik 20 hektár alatti szán­­tóegyenértékben kifejezett mezőgazdasági területtel rendelkeznek, és azt bővíteni szeretnék. Ezt kérésre a tulajdonosi bi­zonyítvány alapján nyújtják. A támoga­tással vásárolt föld tíz évig nem adható el­­ — Törzskönyvezett tenyészállatok vá­sárlásánál az állam az átlagos ár 50 honáig téríthet. A támogatásban részesülő fajo­kat és fajtákat a Mezőgazdasági és Élel­mezési Minisztérium állapítja meg. A tá­mogatott áron vásárolt tehén legalább­­4 évig, a juh és sertés 2 évig nem adható el és nem vágható le.­­ Tenyészállatok tartásánál az állam az évi fenntartási költségek 25%-át téríti meg; az állami hozzájárulást a legköze­­lebbi kutatóállomás költségnyilvánít­ása alapján számítják ki. Csak azok részesül­­nek támogatásban, akik egy teljes terme­lési ciklusban legalább 3 tejelő tehenet, 5 kocát, vagy 20 anyajuhot vagy 500 tojó­tyúkot tartanak. A támogatást csak a pol­gármester által hitelesített adásvételi szer­ződés, valamint az agrárközpont, az állat­egészségügyi kerületi rendelő és eseten­ként a tenyészállat-nyilvántartó hivatal és a területi agrár­kutatóintézet kibocsá­totta bizonyítványok alapján lehet elnyer­ni.­­ Kompenzációs prémium jár erdősí­tés esetén, ha a hivatalos szervek ezt eró­zióellenes vagy védő erdősáv céljából szükségesnek ítélik. Az erdősítési jutalmat akkor kapja a tulajdonos, ha szerződési­leg vállalja, hogy az illető területet jogi­lag szabályozott erdészeti rendszerben ter­meli ki.­­ Az állam támogatja a mezőgazdasági üzemeket termelőeszközök és állatok vá­sárlása, gazdasági épületek és raktárak építése, anyagbeszerzés és általában a ter­melés érd­kében azáltal, hogy kedvezmé­nyes hiteleket ad és olyan garanciát biz­tosít, amely a hitelek elnyeréséhez szük­séges. A mezőgazdasági termelők pénzügyi intézeteken vagy bankokon keresztül a termelési költségeik 60%-át rövid távú, kedvezményes kamatozású hitelekkel fe­dezhetik. Felszerelések, traktorok, gépek és állatok vásárlására 70%-os részarányú kedvezményes középtávú hitel kapható. Nagyobb befektetésekhez 75%-os arány­ban " igényelhető kedvezményes hosszú tá­vú hitel. A hitelek nyújtásánál a földtulajdon is lehet fedezet. A tulajdonosi igazolvány kiadásáig a községi bizottság által kiállí­tott elismervényt is elfogadják a bankok. Domb- és hegyvidéki gazdaságok eseté­ben a közép- és hosszú távú hitelek visz­­szafizetési időszaka további 5 évvel meg­hosszabbítható.. A piaci és a kedvezményes Dr. VINCZE MÁRIA (Folytatása a 3. oldalon) I MÉG EBBEN A HÓNAPBAN Melescanu-Jeszenszky találkozó Budapesten tartott szokásos heti sajtó­­tájékoztatóján Herman János külügymi­­nisztériumi szóvivő egyebek között beszá­molt arról, hogy magyar meghívásra au­gusztus 25—27. között magyar—román fő­osztályvezetői szintű szakértői konzultá­ciót tartottak a magy­ar külügyminiszté­riumban. A cél a kétoldalú kapcsolatok át­tekintése volt. A román delegációt fogad­ta Bába Iván helyettes államtitkár. A meg­beszélések légköre nyílt és korrekt volt, a szakértők rámutattak az elért eredmé-­ nyekre és a további feladatokra, örömmel nyugtázták, hogy előrehaladás tapasztal­ható gazdasági, közlekedési, honvédelmi, belügyi és kulturális téren. Ugyanakkor olyan kérdésekben, mint a kisebbségi nyi­latkozat és a vegyesbizottság felállítása, a főkonzulátusok újranyitása, az aradi em­lékmű helyreállítása vagy az 1956-os for­radalom dokumentumainak hozzáférhető­sége, nincs előrelépés. Véleménycsere folyt a’ má­fyi B'.a román alapszerződés-tervezet nyitott kérdéseiről is. A szakértői megbe­szélések során megállapodás született ar­ról, hogy szeptemberben külügyminiszteri találkozóra kerül sor Romániában. Idő­pontját és tartalmát később egyeztetik. A szóvivői tájékoztatón elhangzott az is, hogy Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter telefonon beszélt román kollégájá­­val, Teodor Melescanuval, és vázolta szá­mára a Horthy Miklós újratemetésével kapcsolatos kormányzati álláspontot. A te­lefonhívással a magyar diplomácia irányí­tója elébe kívánt vágni bármilyen más ér­telmezésnek — jelentette az MTI. Máramarosszigeti mementó A BÖRTÖN BELSŐ UDVARA ♦ * * Postacím: Redactia új sorozat romania, magyar szó 1 79776 Bucuresti 33, 1123., szám plata Presei Libere in sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége szeptember 2. 79776 Bulares, 33 CSÜtörtök Szabad Sajtó tér 1­1 kerület 4 oldal üzenetrögzítő szolgálatunk áfa 50 lei telefonszáma: 618 03 02­ ­ Telefax: 618 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R Parlamenti rapszódia Korruptak helyett indítvány A rendkívüli ülésszak második és egy­ben utolsó napja jóformán teljes érdekte­lenségben telt el (szerencse, hogy nem kel­lett szavazni, mert nem lett volna kivel). Ez a nap a pártszempontoknak volt szen­telve: mindegyiknek félóra jutott, és a legtöbb annak ellenére kihasználta az ide­jét, hogy már csak ismételgetni és variál­ni tudta az addig elhangzottakat. Na, nem mind; a félrekalandozások teljesen egyé­niek voltak (ezúttal Viorel Salagean majd­­nem­ elnökjelölt, független közgazdász, je­lenleg egységpárti szenátor vitte el a pál­mát, aki szerint a korrupciót úgyse tud­juk legyőzni, jobb lenne, ha a románság ügyéért harcolnánk­­ le egész Patagó­­niáig, mert ott már halódik a nemzeti szellem), és az ülésvezető Nastase kép­viselőházi elnök mindig későn szakította félbe a szónokokat (akik azért ugyanúgy folytatták). De hallottunk érdekes dolgokat is. Axió­ma: korrupció csak egy van, nem több, ki­csi, nagy és másféle — monda Dán Mar­tian abbeli igyekezetében, hogy az „úgy­nevezett leleplezések“ politikai disszonan­ciájának gátat vessen. Nehéz dolga volt, mert sok csatlóspárti politikus is rátalált a polifóniára, és már nem csak a kormány­pártnak, az ellenzéknek is énekelt. Ez az­tán kölcsönös bókokat eredményezett: Paunescu dicséri a PSZP beszédeit, mire Gabrielescu parasztpárti szenátor is rájön, hogy a korrupciós bizottság elnökét csak a felülről kapott lazsnakolás k­ényszerítet­­te térdre. (Gabrielescu úr beszéde egyike volt a legerőteljesebbeknek, őt is többször félbeszakította a taps, nevetés, hujjogás, bár ez utóbbi fokozatosan elhalkult, a baloldal úgy döntött, hogy tréfának fogja fel a gúnyt.) Mert az sokszor elhangzott, hogy a bizottsági többség magatartása nem éppen következetes, átdobták a döglött macskát az ügyészségnek, amely, miután 4 éve panaszkodik, hogy nincs személyze­te és bizonyítéka a terroristák, és 3 éve a bányászok elleni eljáráshoz, most rekord­idő alatt rábukkant mindkettőre, hogy megmentse a bevádolt kormánytagokat. Bizarr helyzet! — mondotta Nicolae Ma­nol­escu PSZP-elnök — terroristák nélkü­li terrorizmus után most már van korrup­tak nélküli korrupciónk is. Abban, hogy van korrupció, ugyanis mindenki egyetér­tett, sőt, Adrian Paunescu szerint ez az egyetlen, ami működik az országban. De hogyan is harcoljanak ellene, ha pl. az adócsalás sem bűntény, csak kihágás? Miért makulátlanok a magas rangú tiszt­viselők mindaddig, amíg funkcióban van­nak — kérdezte Kozsokár Gábor — miért csak akkor kiáltanak rájuk kígyót-békát, mikor leváltották őket? (De akkor köte­lezően — lásd Florica vezérőrnagyot, aki ugyancsak nem angyal: miért csak a le­váltása után jutott eszébe becsületesnek lenni?) Mondjanak le — ismételte mind több ellenzéki —, ne kényszerítsék a par­lamentet drasztikusabb fellépésre. Nekik is szégyen, annál inkább, hogy a kormány­­program túl bő dereka volt a korrupció megfékezésére irányuló derűlátástól (is)... Veszélyes játék ez, nemcsak mert a la­kosság türelme véges, hanem, mert rossz­nak, hibásnak tünteti fel az átmenettel járó kényelmetlen, de objektíven nézve pozitív tényeket is — volt Vosganian ör­mény képviselő véleménye. A korrupciós bizottság eddigi munkájá­nak megvitatása ezzel lejárt, és az ered­ménnyel elégedetlen ellenzék benyújtotta abbeli indítványát, hogy a kormány hatá­rolja el magát a gyanúsítottaktól (váltsa le őket). Ez nem azonos a (kormányvál­tást­ célzó) bizalmatlansági indítvánnyal eredetileg ugyan erre összpontosítottak, de annyira általános és populista szöveg­gel (amiben a kisebbségi jogok nem is sze­repeltek), hogy sem a parasztpárt, sem a RMDSZ nem csatlakozott a kezdeménye­ző liberális és demokratapárti (NMF) cso­porthoz, így már más... Az indítványt hat napon belül, összevont ülésen kell letár­gyalni, és titkos szavazással döntenek az elfogadásáról (vagy visszautasításáról). Addig viszont külön dolgozik a két ház, megkezdődött a rendes ülésszak. DEMETER J. ILDIKÓ magyar felvételiztetés lehetőségeit. A be­iratkozás helye: az egyetem központi épü­lete, Kogalniceanu utca 1. szám, szocioló­gia tanszék. (A MŰRE SZAKMAI-OKTA- , TASZ BIZOTTSÁGA). • - MÉG LEHET IRATKOZNI (Telefaxon) • A kolozsvári Babes-Bo­­lyai Tudományegyetem újságírói szakára meghosszabbították a beir­atkozás idejét szeptember 7-ig! • A képességellenőrző teszt helyett amit 1-jén kellett volna meg­tartani, és kizáró jellegű lett volna, ké­pességellenőrző vizsgát tartanak, harmadik vizsgaként a román vagy magyar és az idegen nyelv mellett. A képességellenőrző vizsga nem lesz kizáró jellegű, és erre nem kell külön készülni. Ami fontos: minden magyar anyanyelvű felvételiző iratkozzék be, még akkor is, ha a beiratkozásnál még nem tud felvilágosítást kapni arról, hogy lehet magyar nyelvből felvételizni a ro­mán­ nyelv helyett. Az egyetemen ugyanis azon fáradoznak, hogy biztosíthassák a KELL VAGY NEM TÖBBNYELVŰ FELIRAT? (Helyben) — Az Adevarul szerdai szá­ma Disputa inscriptiilor bilingve — o di­­versiune periculoasa pe fondul centralis­­mului exagerat (A kétnyelvű feliratok vi­tája — veszélyes diverzió a túlzott centra­lizmus talaján) címmel oldalas összeállí­tást közöl, megkérdezve, önkormányzati megyei elnököket és alelnököket: mit szól­nak a két- és többnyelvű feliratok kérdé­séhez. Van, ahol elismerik, szükség van rájuk, másutt kiderül: már vannak, de hiányzik törvényesítésük, harmadik helyen ellenzik őket... " Holnapi számunk ve­zércikke e kérdésben próbál meg csapást mutatni. (Cseke Gábor) Az elmúlás titka Máramarossziget lakói, vagy az átuta­zó idegen, aki elmegy a város központ­­jában levő börtön előtt, a legtöbb eset­ben átmegy az úttesten, hogy fizikailag is minél távolabb kerüljön e borzalmas helytől. Románia jelenkori történelmének e­­gy­ik legszomorúbb eseménysora fűző­dik e helyhez. Sokan tudják, mily ki­emelkedően neves emberek raboskod­tak itt, teljesen ártatlanul. Nem volt más bűnük, mint az, hogy adott pilla­natban részt vettek az ország történel­mét megha­ározó eseményekben és ezért el kellett szenvedniük egy igazságtalan rendszer visszaéléseit, el egészen a fi­zikai megsemmisítésig. A polgármesteri hivataltól kapok kí­sérőt, akivel megnézhetem a börtönt. Az 1898—1897-ben készült épület alap­rajza egy nagy T betűhöz hasonlítható. A T betű felső része az utca felé he­lyezkedik el, kilenc-kilenc ablakkal mindkét szárán. Az utcára néző abla­kok ,a folyosóra nyílnak és a belső ré­szén helyezkedik el a nyolc-nyolc zár­ka. A timpanonnal zárt rész a fő lép­csőház, amelyből háromfelé nyílnak a folyosók. Minden egyes részt rácsok zárnak le. A­­ szárat egy belső csar­nok alkotja, melynek magassága mege­gyezik az épület magasságával, kétol­dalt függő folyosókkal, melyekről cel­lák n­ünak. A lépcső'-'á-'ban, az eme­letek között, d­óbháló biztosi­ja, nehogy valamelyik elítélt levesse magát a mély­be. A falak kb. 65 cm vastagsá­gak. A cellákat elválasztó falak valamivel vé­konyabbak. Az ajtók keményfából ké­szültek, és vasalással vannak ellátva. Láttam olyan ajtót, melyet még külön megerősítettek, nehogy a rabok a sar­kából ki tudják emelni. Minden ajtón van kukucskáló nyílás, ételt beadó ab­lak, és két nagyon erős zár. Háromfajta cella van. Kisebbek, egy vagy több embernek valók, és léteznek eleve több személyre tervezettek. Min­d-mik zárkának az ablakára rács sze­relve és kilátást gátló zsalu. Minél kö­zelebb lép az ember a zsaluhoz, annál kevesebbet lát még az égből is. Minden emeleten két-két ablaktalan, sötét cella. Bementem egy ig­en szűk cellába és merem állítani, akik a sötét­zárka szigorúságáról beszélnek, nem túloznak. A börtön padozata beton, fűtőtestet nem láttam. A rab szükségleteit a tö­rök VVC-n végezhette el. A falakon felírásokat nem lehet látni, mert amikor a börtönben megszüntet­ték a raboskodást, a falakat lemeszel­ték, a bevésett, felírásokat gipszréteg­gel fedték le. Figyelemre méltó, nem találni em­bert, aki valamikor mint alkalmazott dolgozott a börtönben, és beszélne ar­ról az időről. Mindenki, akihez fordul­tam, tagadó választ adott. Titok lengi be az épületet. A szenvedés, a kín, az elmúlás titka. A kiállított halotti bi­zonylatok egyetlen kéztől származnak és függetlenül attól, hogy az illető mi­kor halt meg, mindeniket 1957-ben ál­lították ki. A legtöbb esetben a halál okául szívgyengeség van feltüntetve. Bejártam a börtönt, padlástól romos pincéig. Most nincsenek rabok. Még­sem tudok szabadulni az ott megfogal­mazódott gondolatomtól: bármely pil­lanatban, egy-két napos munkával, új­ra használhatóvá lehet tenni... CSOMAFAY FERENC

Next