Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember (5. évfolyam, 1123-1147. szám)
1993-09-02 / 1123. szám
1993. szeptember 2. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • Romániai Magyar Szó • NEGYVENÉVESEK A LEGÉNYEK HELYÉN öregfiú-találkozót rendeztek Cegőtelkén — első ízben a falu történetében — az 1948 és 1955 között itt született fiúknak. A találkozót Szántó Árpád kezdeményezte, a nemrég nyugdíjba ment református lelkész fia, kit gyerek- és ifjúkora Cegőtelkéhez kötött, s utána munkája is mint a körzet állatorvosát. A szervezésben Székely Pál mérnök állt melléje, kinek felesége, ibolyáiért a rendezvény lelke mindenre kiterjedő Ügyeimével. A várbudai származású Székelyné tanítónői pályáját ebben a faluban kezdte, itt ment férjhez. Büszkén emlegetik a cegő lelkiek, hogy az elmúlt 50 év alatt ide helyezett 9 tanítónő, illetve óvónő közül 7 az ő fiaik soraiból választott magának életfámat. Az osztályfőnöki óra, melyről kitessékelték a feleségeket, a tervezett hatszorosára sikeredett: délelőtt 10-től délután 4-ig tartott olyan jó hangulatban, hogy hahotázásuk kihallatszott az utcára. Egyetlen nőt engedtek maguk közé, választott osztályfőnöküket — az ugyancsak gyerekkori pajtást —, Mágler Aranka tanárnőt, ki a beszámolók alatt kitöltötte az Emlékkönyvet, melyet a helybeli református egyház irattárában fognak őrizni. 1948 és 1955 között 37 magyar és 12 román fiú született Cegőtelkén. Meghaltak 5-en (román 2). A 10 román fiú közül 1 maradt Cegőtelken (földműves), 7 Besztercére költözött (6 munkás, 1 könyvelő), 1 Vásárhelyre (kisiparos), 1 Krassó-Szörénybe (rendőr). A találkozóra eljött a rendőr és Besztercéről az egyik. 34 magyar fiú közül 15 maradt Cegőtelkén: 1 kisiparos, 1 pünkösdista pásztor, a többi 13-ból 8 a földművelés mellett elszegődöt gyári munkára is. Besztercére költözött 8, munkás 5, mérnök 1, közgazdász 1, állatorvos 1. Tekében lakik 3, munkás 1, technikus 1, mérnök 1. Más megyékben telepedett 6, munkás 5, mérnök 1. Kivándorolt az országból 2, Ohióba (mérnök) és Ausztriába ( munkás) A 34 fiú közül 22 jött el a találkozóra, közöttük az Amerikában élő Papp Károly is, aki beszámolt arról, hogy néhány Erdélyből kitelepedett magyar és román sorstársával összefogva alapítványt hoztak létre romániai árvaházak és fogyatékos gyermekek segélyezésére. Az osztályfőnöki óra után koszorút vittek meghalt társaik és tanítónőjük, Szántó Aranka sírjára. Az esti istentiszteleten — melyen részt vettek az öreglányok, a faluban lakó velük egykorú asszonyok — az öregfiúk kivételesen a karzaton, a legények helyén ültek. Az igehirdetés után rövid verseszenés összeállítással ajándékozták meg az ünnepeiteket a gyerekek és a népviseletbe öltözött fiatal lányok. Ez alkalommal a cegőtelki öregfiúk alapítványt hoztak létre, CSERHALOM néven. A történelmi nevezetességű hely Cegőtelke szomszédságában fekszik, jeltelenül. GUTHER M. ILONA Gérard már torkig van, több mint torkig ezzel az alkalmi kormányossal. De nem mutatja, és nem is haragszik rá. Inkább szánni tudná. Egyébként a vezetés csak aprólékos pontosságot kíván, de semmi szellemi erőfeszítést sem, s éppen elég fáradságába kerül, hogy elfojtsa a saját gondolatait. Aki már annyi idős, mint Stürmer, az jól tudja, hogy az igazi ellenség a reménykedés. Suttyomban azért néha-néha tesz egy kis engedményt: például maga elé képzel egy kis csomag, vastag papírra nyomott bankjegyet, vagy pedig a caobosi repülőteret. Las Piedrastól nem messze, s saját magát, amint kofferrel a kezében ott áll a jegypénztár előtt. De nagyon gyorsan, félve elhessegeti magától az ilyen gondolatokat, s agyában helyreállítja a tökéletes ürességet. A vörös teherkocsi pedig lassított menetben, lötyögve eszi Gérard tenyeréből az utat. _ Égett szagot érzek! Égett szagot érzek! Állj meg! .. Johnny felpattant az ülésről. Kicsibe múlt, hogy bele nem vágta fejét a fülke tetejébe. Gérard ráförmed és ellöki a kezét, mert az megpróbálta kiragadni kezéből a kormányt. . . __ Mi a csudát akarsz vele, az isten falát?Johnny egész súlyával visszazöttyen az ülésre, komikus kiáltást hallott, megragadja az ajtó fogantyúját és kiugrik. Stürmer csak a motort állítja le, mire a K.B. magától megtorpan. Aztán ő is leszáll, de — meg kell mondani — gyorsan. Hanem azonnal megnyugszik: kis fehér, bűzös füst száll fel az elülső bal kerék felöl. _ . . .. _ Hé' Johnny! Semmiség! Bemelegedett az egyik kerék! És mivel a másik nem mutatkozik, Gérard hozzáteszi: — Előre! Két franciakulcsot vesz elő az ülés alól, a szerelvényfal fiókjából meg egy villanylámpát A román szótlanul érkezik mesébe. — Hozd ide az emelőt. Öt perc az egész. Valóban csekélységről volt szó. Johnny hanyatt fekszik a rugó alatt, és éppen javában húz egyet a Lockheed-szelepcsavaron, mikor a szeme valami gyanús dolgon akad meg. — Ilé, Gérard! Sturmer elpöcköli messzire a cigarettáját - odamegy hozzá. — No, rili az? — Nézd csak meg a másik oldalon. GEORGES ARNAUD A félelem bére [22.] Van-e biztosító sasszeg a lökéscsillapítón? — Hol? — A féder alsó részén. — Igen, van. — Az istenfáját! Ezen az oldalon kiesett! — Várj csak ... A román két kézzel rákapaszkodik a rugóra, majd elengedi. Bal oldalt az elülső kerékváz nagyon észrevehetően visszaugrik. — A hidraulikus lökéscsillapítóban nincs valami sok folyadék!... Gérard bebújik Johnny mellé, az autó alá. Egy kis fénykéve törik meg a csövön, sárga foltja körülfogja a töltőcsavart. A fémbe két vonalszerű mélyedés van belekarcolva: semmi kétség, valami szerszám ejtette rajta. Stürmer előveszi zsebéből a zsebkendőjét, beleköp és megdörzsöli vele a fémet. A rárakódott sárréteg lejön róla. Alatta fénylik a fém. A két ember egymásra mered. Egy pillanatra ismét bajtársakká válnak. — Na?! Csavarnak rajta a kulccsal egy félmenetnyit. Erre folynia kellene. De csak egyetlen nyomorúságos csepp reszket a csavarorsón, még arra sem szánja rá magát, hogy lehulljon róla. — Hát a másik oldalon? kérdezi Mihalescu színtelen hangon. A másik kerék felfüggesztésével nincsen semmi baj. Semmiféle karcolásnak a nyoma nem látható a csavarokon, a sasszeg is a helyén van. A záródugó keményen be van szorítva. De mihelyt sikerült Gérard-nak jól megfognia s teljes erejével csavarnia rajta, csak úgy fröcsköl belőle a folyadék. Szabotázs. Kétségtelenül az. Egy pillanatig hallgatnak, szinte már túlzásnak találják a dolgot. De az aljasságnak nincs határa. Az ember mindig talál olyan szemét alakit, aki felülmúlja összes addigi elképzeléseit. Smerloff úr, vigyázzon, hogy rá ne jöjjenek!... Ez a két alak itt nagyon komisz közönség lenne az ön számára! — Van hozzá folyadék a ládában? — Nem hinném. — Véleményed szerint sok megy bele? — Nem tudom. Talán egy coca-colás üveggel. — De hiszen van vizünk is. Az éppen úgy megteszi. — Igen. Idővel ugyan tönkreteszi a csöveket, de mi arra fütyülünk. Fél éven belül, ha addig nem cserélik ki... Tíz perccel később már minden rendben volt, és megint el is indultak, de előbb még egy szempillantást vetettek mindenre, amit szétszerelés nélkül is látni lehetett. — Mégiscsak — mondta a román. — Mégiscsak... Nem is kell hozzá vallásosnak lenni! — Ha jobban szemügyre vesszük, tudod ... — Hogyhogy? — Ide figyelj öregem. Az ipse, aki ezt művelte, irigyelte a bulit, eddig egyetértesz vele? Azaz, hogy szüksége volt rá, vagy irigyelte, ahogy parancsolod, mégpedig nem is egy kicsit. Eddig világos? Akárcsak mi magunk. Akárcsak én, vagy te. Érted már, mire akarok kilyukadni? — Hát... — Pontosan úgy, mint mi. Most aztán dühös vagy, mert úgy gondolod, találtál valakit, aki még nkad is aljasabb; de hát nehogy ezt hidd, fiacskám. Csak fokozatkülönbségről lehet szó, semmi egyébről — De elvégre ... — Semmiféle elvégre, öregem. Nem is tudom, melyiknek kedvesebb nekem: a pasas, akinek van szíve egy kis dohányért kétmásikat eltenni láb alól, vagy te, aki csak fel akarod venni a magad részét, de minden kockázatot rám sórol, és léptennyomon elpárologsz. Johnny bosszúsan, szótlanul szívta a cigaretáját. A teherautó tovább kúszott gödrökön, talajgyűrődéseken keresztül Gérard időnként megkísérelte, hogy felgyorsítsa, s átkapcsolja a másodikra — pedig a második sebesség még egyáltalában nem is sebesség, legfeljebb tizenöt kilométer óránként, de minden siker nélkül. Az autó azonnal táncra perdült, a román meg elzöldült, és ide-oda dobálta magát a helyén. Sturmer végül is letett szándékáról, és felemelte a jobb lábát. Az éjszaka úgy nehezedett rájuk, mintha sohasem akarna véget érni. (Folytatjuk) Kierkegaard: Az ismétlés, avagy gondolatok a létezésről Soren Aabye Kierkegaard lehetett volna boldog is a szó hétköznapi értelme szerint, nőül vehette volna Regina Olsent, gyermekeket nemzhetett volna, s közönséges polgárként, tudósként vagy akár lelkészként tölthette volna élte napjait, ama utolsó pillanatig. Csakhogy 1841. augusztus elején felbontotta az előző év szeptemberében megkötött jegyességet, hiszen „megérezte, hogy a szerelem kiváltságos kivételezettsége megszűnik a házasság mindennapi monotóniájában“. (Gy.Zs Nem véletlenül idéztük fel Kierkegaard életének ezt a meghatározó szakaszát: erre az időszakra esik Az Ismétlés Írása. Ez a munka, amely a Vagy-vagy keletkezése idején is foglalkoztatja, tulajdonképpen sok alapvető filozófiai kérdés tisztázása is. Az ismétlés ..cselekményét“ a szerző több alkalommal is megváltoztatja, teljes részleteket ír át, újabb variációkat hoz létre azáltal, hogy hősét életben hagyja. Az ismétlés kezdetben nem látszik lehetségesnek, hiszen a külső (legyen az házasság vagy bármilyen kifelé forduló társadalmi szerződés) kétségbeesésbe kényszeríti, amikor feladja az én-nek nevezett egzisztenciát. Az ismétlés, Kierkegaard gondolatai nyomán, mégiscsak lehetséges: az egyén, vállalva a kétségbeesést, teremtőerővé növeli énjét, és önmagát fájdalom és szenvedés árán költővé emeli. Látásmódja szerint a költő úgy egzisztál, hogy mindent, mindig kockáztat. A kockázat fájdalmas gyönyörében véli felismerni a létező én-t. KÖNYVTÜKÖR Igazi létezés a vallási egzisztencia is. Fölszabadulva a teológia tanai alól, kijelenti: „az abszolút magam vagyok, a magam örök érvényességében“ — és ekkor nincsen már szükség közvetítőkre, a vallás, Isten, a hit társadalmi külső szereplőire. Az ismétlés itt a hit átélhető tartalmait jelenti, a releváns pillanatot, amelyben az én választhat ekkor is a minden és a semmi között. Kierkegaard üzenete, hogy „az egzisztencia megteremtése kapcsán a belső léthelyzetre utal vissza, ama, hogy az autentikus létezés (...) a külső, az immanens, a praktikumra hagyatkozó életben igazán nem képzelhetőnek Ha az ember elvész ezek között, léte egy vegetatív létezés lesz: bár jár-kel, eszik-iszik — talán még beszél is —, néha vagyont és rangot szerez magának, kierkegaard-i értelemben nincs énje, nincs egzisztenciája — s léte is egy árnyéklétezés“. (Gy.Z.). Ez a mű, amely olyannyira közel állott Bielkéhez, Prousthoz és Kaffkához, ma is (első teljes magyar olvasatban!) izgalmas olvasmány. A közérthetőséget a pontos jegyzetek és Gyenge Zoltán igényes utószava segíti elő. Úgy véljük, hogy "az Ictus kiadó létrehozói körültekintően gondolkodtak, amikor első kiadványukként egy fontos és hiányzó könyvet tettek le asztalunkra. (Kierkegaard: Az ismétlés, Ictus Könyvkiadó Bt., Szeged 1993. Fordította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Gyenge Zoltán.) SIMÓ MÁRTON REPLIKA Békesség, békesség legyen... tokraták! Ilyen is Van! Mesélték világjárt havereink, hogy egy amerikai metrókocsiban a néger férfi a Talmudot lapozgatta két állomás között. Megtapogatta a vállát a ,,bennszülött“, mondván: nem elég neked egy nyomorúság? Nem elég nekünk, amiben élünk, Kertész László bátyám? Kell még fokozni a bajt? Hiányzik nekünk egy belső Mohács? Kell nekünk a megosztottság, a torzsalkodás? Éppen most kell mérgezett nyilakat kilőni embereinkre, amikor annyi gond szakadt az RMDSZ nyakába, amikor nem olyan könynyű elsimítani a „félrejáró, de jót akaró“ képviselőink ügyét sem? Mit kérdezzek még, amikor ön szablyával rontana azok ellen, akik merték elmondani magánvéleményüket a Tőkés-ügyben? Nos, ha nagyon akarta, elmondom, ki vagyok, nem kell az RMSZ-hez folyamodnia. Sepsiszentgyörgyön vagyok fogorvos, teológiára jártam, aztán orvostudományt tanultam, írok is, közöltem több novellát az Utunkban, Igaz Szóban, hetente írok a Háromszékbe, van két leányom, egyik angol—magyar szakos tanárnő immáron, a másik még kicsi, tizedikes. Meg is ölelhet, ha van pénze hozzá és akarata, akkor is vallom, hogy nekünk nem kell új Mohács belése Mohács. Vagy megbékélünk egymással, vagy elveszítjük még a lehetőségét is annak, hogy írmagunk maradjon e nyomorult bolygón. Barátilag nyújtanám a kezem, ha ki tudna évtekelni a gyűlölködőbosszúálló pózból. MARKÓ IMRE Nem értem Kertész Lászlót, a nyugalmazott jogtanácsost, hogy nem ismeri a mértéket, a jó ízlés távol áll tőle, amikor mindegyre visszatér a Tőkés-ügyre. Hagyja már abba a feljelentéseket, lejárt a régi világ, amikor mindent lehetett. Lehetett volna önből is valaki, most szép lassan antihőssé válik. Egy olyan családra tör, amelyik a legderekabbak közé került Erdélyben. Legalább olyan családokra gondolok, mint a Wesselényiek, Kemények, Telekiek. Mert nemcsak rossz arisztokratáink voltak, hanem igen erősen szociálisan orientáltak is. Tőkések és arisztokraták, a sellemi arisz Kinek jó az? Szeretnék a következő pár sorban, az RIDDSZ ez év aug. 24-i számában, (sike) által nekem is címzett „költői“ kérdésre „Kinek jó ez?“) reflektálni. 1. A Szatmár megyei RMDSZ-frakció „meggyengüléséről“. A frakció abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy — bár a legnagyobb a tanácsban — ahhoz nem elég nagy, hogy akár egy egyszerű többséget igénylő döntést is, egymaga keresztül tudjon vinni konvenciós partnereinkkel pedig, nem vagyunk elegen egy minősített többséget igénylő döntés megszavazásához. Ez volt az egyik ok, amely miatt nem tudott a tanács megalakulni, csak tavaly decemberben. 2. Ami a jelenlétet illeti: Alulírott (de a szintén megnevezett Fischer Ildikó is) „rendszerint haza tudnak jönni“ mind a tanács, mind a szakbizottságok gyűléseire. 3. Ami az említett frakciógyűlést illeti: Az időpont megválasztása nem volt a legszerencsésebb, lévén augusztus közepe, amikor szinte mindenki szabadságon van. 4. Az anyagi juttatásról: A Szatmár Megyei Tanács Szervezeti és Működési Szabályzatában az áll, hogy egy tanácsi gyűlésen való részvételéért, a tanácsost az elnök fizetésének a 3%-a (három százaléka) illeti meg. Nem kell matematikai zseninek lenni annak megállapításához, hogy a megye távolabbi helységeiből bejövők esetében ez alig fedezi az útiköltséget. Ezzel nem lehet senkit igazán „a székhez ragasztani“. Feltételezni, hogy valaki ezzel próbálja meg csillapítani pénzéhségét, ez minimum nevetséges. 5 A „csak azért is maradok“ mentalitásról: Amennyiben ez igaz lenne, joggal mondhatná bárki, hogy — enyhén szólva — komolytalan vagyok. Ezt visszautasítom. És felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy mindaddig folytatom tevékenységemet, amíg úgy érzem, hogy eleget tudok tenni vállalt feladatomnak. Ami pedig a, ,magyar átkot“ illeti, már Karinthy is eltemette. Miért kell újra előbányászni ezt az ócska aberrációt? Mindezt elmondhattam volna (sikernek is, ha veszi a fáradságot és megkérdez. Persze lehet, hogy nem óhajtott velem csevegni (tudom, nem vagyok első osztó lyú társalgópartner). Akkor viszont megszerezhette volna a hiányzó információkat a megyei tanács titkárságán (SzMSZ, jelenléti évek vannak és nem titkosak). Vagy talán a tények nem is érdekelték? Mivel nem feltételesem róla, hogy meg akart volna rágalmazni bennünket, arra kell gondolnom, hogy itt másodkézből szerzett részinformációkkal dolgozott. Ez egy „öreg újsági'"róka“ esetében bizony hiba, ha személyesen keres meg, esetleg azt is megtudhatta volna, hogy a „mind jobban magára maradó“ Szabó István a megyei tanács alelnöki, nem pedig elnöke (többek közt az első pontnál szereplő ok miatt is)..Ezennel a címben szereplő kérdést viszszadobom a feladónak. Kissé pontosítva: Kinek jó, ha az újságíró, sugallatokra hallgatva, csak úgy „fül után“ tájékoztat? Félre. X A KOTA ZOLTÁN, (továbbra is) megyei tanácsos Mit ígér a hatalom a mezőgazdasági termelőknek (Folytatdás 1. oldalról) hitelkamatok közti kölönbözetet az állami költségvetésből fedezik. — A kormány évente megállapított öszszegben támogatást nyújt a nemzetgazdaságilag fontosnak minősített termékekre a termelőknek, — ha azokat az államilag megállapított árakon az államilag kijelölt felvásárlóknak adják el; — törzskönyvezett tenyészbika utáni borjúszaporulatra; — különleges talajmunkák végzésére; — A kormány minden év március 1-jéig közzéteszi a nemzetgazdasági szempontból fontosnak nyilvánított termékek garantált árait, amelyek az illető termék előző évi átlagos világpiaci árával egyeznek meg, lejben kifejezve. Garantált árakat gabonára, olajos magvakra, hüvelyesekre, cukorrépára, burgonyára, iparilag feldolgozandó paradicsomra, vetőmagra és ültetőanyagokra, valamint friss tejre állapítanak meg. Azon termelők, akik az államilag megbízott ügynökségekkel szerződést kötnek, a leszerződött termék értékének legalább 30%-áig előleget igényelhetnek; ezt pénz vagy anyagi juttatás formájában kaphatják, megegyezés szerint. A mezőgazdasági termelők által importált tenyészállatok, traktorok, mezőgazdasági gépek, növényvédő szerek, állategészségügyi cikkek, fehérjetakarmányok és takarmányadalékok vámtarifáit 80%-kal csökkentik. Ugyanez a vámkedvezmény érvényes az adományokra is. — A szakmai tanácsadást minden község szintjén államilag fizetett szakemberek biztosítják. — A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium biztosítja és fizeti a szakfolyóiratok és szakanyagok kiadását és terjesztését, valamint ingyenes szaktanfolyamok szervezését. A MÉM feladata lesz a traktorok és mezőgazdasági gépek javítása, karbantartása és használatának biztosítása. Magántermelőknek ingyen bocsátanak rendelkezésére építési terveket, technológiai útmutatókat a növénytermesztést, állattenyésztést, vegyszerek használatát illetően. Évente vásárokat,, versenyeket szerveznek. A támogatások, prémiumok, kiegészítések összegét, a szakanyagok kiadásának és terjesztésének költségeit stb. évente az állami költségvetésbe foglalják bele és az állami szervek, illetőleg a kormány által megbízott intézmények kezelik és utalják ki a termelőknek. A törvény számos büntetőeljárást is előír a fenti rendelkezések be nem tartása esetére. StarMóbealiszt : Ez a látszatra sokat ígérő támogatási törvény számos buktatót rejt magában. Súlyos diszkriminációt jelenthet területileg, de ugyanazon faluban is a növényszerkezet szerint a nemzetgazdasági szempontból fontosnak minősített növények meghatározása, mivel a legtöbb támogatás ezekhez kötődik. A törvény csak az ártámogatások felső határát jelzi (50%), az igényelhető előlegeknek pedig csak az alsó határát (30%), ez a kormányhivatalnokoknak szubjektív döntési lehetőséget biztosít. Ellentmondásos, hogy a földvásárlásnál csak a 20 hektár alatti birtokot támogatják, ami messze az optimális méret alatt van, ellenben az állattenyésztésben a több állatot tartó üzem jut előnyhöz; ez a haladó nagy állami vállalatok állattenyésztésének további szubvencionálását jelenti. A földjelzálog hitelek életbe léptetése előrelépést jelenthet, bár a kedvezményes kamatozású hitelekre ma nincs költségvetési fedezet. Jó, hogy a belső árakat a világpiaci árakhoz viszonyítják, még ha az előző évi helyzet eltérést is mutat a jelen évitől. A domb- és hegyvidéki falvak számára kedvezőtlen a marhahúsra vonatkozó garantált ár hiánya. Az, hogy teljes vámmentesség helyett csak vámkedvezményt irányoznak elő, az adott nagyfokú hiánygazdasági körülmények közt hátrányos a mezőgazdasági termelők számára, viszont védelmet nyújt az alacsony hatékonysággal működő gép- vegyiparnak. A gazdák érdekvédelmi szervezetének igényelnie kell ,hogy a szakmai tanácsadást és a szaktanfolyamokat a kisebbségek nyelvén ,is szervezzék, számukra is jelentessenek meg szakanyagokat, folyóiratot. Minden falu szintjén meg kell szervezni az igényeket felmérő és benyújtó csoportokat; hozzáértő személyek adjanak ebben tanácsot és fogalmazzák meg a beadványokat. A támogatási törvény legfőbb gyengéje, hogy az ország nem' rendelkezik sem a szükséges 'gazdasági potenciállal, sem' a megfelelő intézményi és szervezeti kerettel az életbe léptetéséhez, így inkább demagóg portűntésnek tekinthető a hatalom részéről. Arra alkalmas lesz, hogy fokozza a központosított állami intézkedések lehetőségét, elősegítse a bürokrácia és a korrupció térhódítását, előnyös helyzetbe hozva bizonyos csoportokat. Hosszabb távú agrárpolitikai szempontból elemezve nemcsak hogy nem segíti elő az életképes mezőgazdasági üzemformák kialakítását, hanem még akadályozza, mivel sem a hatékonyság növekedését, sem a környezetvédelem fokozását nem eredményezi. Nagy hibája a törvénynek, hogy központosított adminisztratív módszereket és nem piackonform eszközöket használ, ennél fogva az improduktív irányító gépezetet duzzasztja tovább, feltehetően szűk pártérdekeknek alárendelten. Mivel minden jogosult igényét nem lesz mód kielégíteni, a támogatáshoz valószínűleg a nagy állami vállalatok fognak hozzájutni a magántermelők rovására. Kétségtelenül szükség van a mai román mezőgazdaság támogatására, de ez nem pótolható megvalósíthatatlan ígéretekkel és központosított adminisztratív intézkedésekkel, hanem az új helyzetnek megfelelő integrációs láncok kiépülésének támogatásával, a piaci mechanizmusok érvényesülési lehetőségeinek biztosításával és egy koherens agrárrendtartás kidolgozásával, amely a belső termelőket a világpiaci verseny irányában mozdítja el, kezdetben nagyobb importvédelemmel, amit fokozatosan lehet majd liberalizálni. Korrupció minden szinten A kormányfőt tájékoztatták... A múlt heti kormányátalakítás a Román Fejlesztési Ügynökséget (ARD) is érintette. Menesztették annak a kormányintézménynek a vezetőjét, melynek feladata a külföldi beruházások romániai támogatása, a privatizáció ösztönzése. Emílián Iidelea államtitkári rangú elnököt meglepte a kormányfői döntés, s így már hétfőn sajtóértekezletet tartott, melyen menesztésének okait próbálta kihámozni, s annak során — akarva-akaratlan — néhány korrupciós ügy újabb vonatkozására derített fényt .Persze rögtön felmerülhet — s meg is fogalmazódott — a kérdés: miért csak most tálal ki, miért hallgatott eddig? Mivel félreérthetetlen válasz nem hangzott el, tudósításunkban szorítkozzunk egyelőre arra, amit az ARD volt elnöke elmondott.) Leváltását törvénytelennek tartja, mert kormányhatározat értelmében kinevezése öt évre szólt, s a kormányfő csak az igazgatótanács javaslatára vonhatja vissza a megbízatást, s csak akként nevezhet ki új elnököt. Mert nem így történt, frdelen úr estleg maga kéri majd leváltását, hiszen a kormányfő minden valószínűséggel erre vár, mert a szombati közleményben nem indokolta — mint mások esetében tette — menesztését. Az ARD volt elnöke szerint leváltásához többek között az is hozzájárult, hogy hajthatatlannak bizonyult a Petromin-ügyben. Az ügynökség a már aláírt szerződést kapta meg, s azt vizsgálta, minek utána tájékoztatta annak alapvető hiányosságairól a PETROMIN vezetőségét. De mert a kivizsgálás elhúzódott, csörögni kezdtek a telefonok. A közlekedési miniszter több ízben, a kormányfő egyszer szólt rá az ügynökség vezetőjére, hogy sürgesse a döntést, melyre aztán fittyet hánytak. Május végére elkészült a kormányfőnek szóló jelentés, de azt nem iktatták Vacaroiu úr irodáján. Ennek ellenére a kormányfő tudomást szerzett a jelentésben összegezett ellenérvekről, ám ő továbbra is a közlekedési miniszter álláspontját fogadta el, azaz a flotta eladását hasznos ügyletnek tartotta. A közlekedési miniszter maga kérte érdelen menesztését, ami be is következett. A kormányfő és közlekedési minisztere hittek ama román—görög szerződésben, az ARD elnöke viszont nem. Ennek ellenére nem számított arra, hogy éppen eme álláspontja miatt menessze a kormányfő... Megemlített egyéb panamákat is: a fővárosi Lido Szálloda törvénytelen privatizálási próbálkozásait, a csecsemőknek szánt tejporgyár beindításának megmagyarázhatatlan elodázását. A volt kormánytisztviselő a romániai külföldi beruházások jelenlegi helyzetét is körvonalazta. Azokat, akárcsak a privatizálást, intézményi szinten fékezik. Magát a privatizálást is sürgősen privatizálni kellene ahhoz, hogy valóban beindulhasson. Az ARD számos ajánlatot kap külföldről, ám a korrupció, a bürokrácia miatt azok ritkán lesznek életképes vállalkozássá. Talán ezzel is magyarázható, hogy tavalyhoz viszonyítva idén csökkent a külföldi beruházók érdeklődése. De a jelenlegi kormányt ez kevésbé foglalkoztatja. A privatizációs folyamatban etatista, populista elveket vall, melyek messzemenően fékezik az igazi piacgazdaság kialakítását ... A parlament viharos rendkívüli ülése, a gazdasági élet egyre súlyosabb válsága mellett jelentéktelennek tűnhetnek az ARD volt elnöke által elmondottak. Ennek ellenére rendkívül tanulságosak. Ismételten bizonyítják, hogy a háromrózsás hatalom a helyben topogás bajnoka, a visszarendeződés híve, a caragialei balkanizmus más megtestesítője. Ügynökséget teremt s működtet a küföldi pénzek bevonására, de a beruházásokat maga bojkottálja. Véleményét kéri vegyes vállalkozások létesítése kapcsán, de arra pillanatig sem figyel. Miután „felfelé“, elnöki tanácsossá buktatta a reformmal foglalkozó Negritoiu álamminisztert,, menesztette a fejlesztési ügynökség vezetőjét is, mert az kitartott véleménye mellett, nem értett jegyet a kormány privatizációellenes politikájával. Úgy látszik, a román kormányfő, engedve az őt támogató pártok követeléseinek, olyan embereket nevez ki, akik vakon követik az „útmutatásokat“. Nevezhető-e kormányátalakításnak az a káder rotáció, amit a múlt héten hajtottak végre? Hatékonyabbá lesz-e ezáltal a kormány tevékenysége? Szerintünk aligha! Nem egyes kormánytagokat, államtitkárokat kellett volna meneszteni, hanem a kormányt. Ezt viszont sem az államelnök, sem a többségi párt nem óhajtja. És tudja, miért. Vajon a parlamenti ellenzék tudja-e? S ha igen, mit tesz (mit tehet) az egyre katasztrófálisabb helyzetből való kilábalás végett? Mit tehet az RMDSZ egy olyan kormányfővel szemben, aki egyet mond s ígér az ET képviselőinek s egészen mást — azzal homlokegyenest ellenkezőt nyilatkozik a hazai sajtónak, a kormánypártot támogató szélsőségeseknek? RU