Romániai Magyar Szó, 1993. október (5. évfolyam, 1148-1174. szám)

1993-10-01 / 1148. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Suszternek a kaptafáról B­ár nem tapsolunk a jelenlegi kormány eddigi ténykedései nem állíthatjuk: a kormányfő nem ért a könyveléshez, a mezőgazda­sági miniszter nem jártas az agrártu­dományokban. És azt sem cáfolhatjuk, hogy a néhány aszály sújtotta déli me­gyét leszámítva, az országban a várt­nál jobb volt a mezőgazdasági ter­més. Szeptember végén vagyunk, nagyjá­ból tudni lehet, mire számíthat az or­szág élelmezése. Vannak viszont „ille­tékesek“, akik nem óhajtanak tudo­mást szerezni a valóságról. És teszi ezt a kormányfő, s tanításai nyomán a mezőgazdasági miniszter is. A köny­velésben jártas kormányfő jobb ügy­höz méltó buzgalommal ragaszkodik a papírjai alapján megállapított és vi­lágpiaci szintűnek kikiáltott felvásár­lási árakhoz. Az eredmény: üresek a Romcereal-raktárak, hiába ígérnek a búza ellenértékében építőanyagot, gé­peket. Ki lenne az a boldogtalan, aki a piaci ár feléért adná el gabonáját? De minek nevezhető az a tisztségviselő, aki képtelen megérteni, hogy az álta­la ajánlott árra a legmegszorultabb gazdálkodó is fittyet hány? Javában törik a tengerit, s Erdély­ben abból is bőven termett, de az ál­lam, valamennyiünk „gazdája“ csak 95 lejt fizet egy­ kilóért, miközben a takarmánygabona piaci ára ama ös­­­­­szeg kétszerese. Bár tudva tudja ezt a kormány, a felvásárló, a híradások sze­rint mindenki csodálkozik, hogy a ter­melők nem sietnek a Romcereal felé. Hát nem rohannak, de államunk sem hagyja magát, s csak azoknak ad ked­vezményes hitelt, akik gabonával, ter­ményben fizetnek, akárcsak a megbol-­­dogult idején. S mert így jön a hitel, s a már megszokott módon nem jön a gázolaj, ezen az őszön a tavalyihoz képest is később zárul a betakarítás, Mikulásig húzódik el majd a vetés. A rádióban vallatóra fogott mezőgaz­dasági miniszter a nagy számokat sze­reti, és csak kereskedelmi társaságok­ban, mezőgazdasági társulásokban tud­ja elképzelni a romániai mezőgazdaság jövőjét, mely csak derűs és bizakodó lehet. Biztatja is lelkesen a gazdákat, vásároljanak államilag garantált ve­tőmagot, műtrágyát, vegyszereket, és akkor 4-5 tonnás hozamot is elérhet­nek, amiből alig 10 mázsát kell a kifi­zetésekre fordítaniuk. S mondotta mindezt egy egyetemi tanár, aki min­den bizonnyal csak a volt állami gaz­daságok meg kísérleti állomások föld­jein fordult meg mostanában, ezért halovány fogalma sincs arról, miként­­ gürcöl az egyéni termelő, hogy földjét megművelje. Nincs, de magától értető­dőnek tartja, hogy jövő évben a föld­művesnek is jövedelemadót kell fizet­nie, hiszen méltánytalanság az, hogy rajta kívül mindenki fizet az állam­kasszának, mely lám, mennyi minden­nel támogatja a mezőgazdasági terme­lőt. A nagy hozamhoz szokott szakem­ber a 4—5 ezer kilós hektárátlagból a várható adót is kiszámítja, ami nem teszi templomegerévé a gazdát. Csak éhezővé — mondjuk mi, csak nincste­lenné, ali otthagyja földjét (s erre minden bizonnyal számít is a hata­lom). Hogy nincs birtoklevél, s addig nem illik adót kivetni? Semmi köze egymáshoz a kettőnek — így a minisz­ter, aki büszkén jelenthette: a Vácá­­rd­y-csapat országlása idején ötször annyi birtoklevelet osztottak ki, mint a korábbi két kormány, s így számuk meghaladta az 500 000-et (a több mint hatmillióból, de ezt nem tette hozzá a miniszter). Az üzemanyaghiány, a kevés és drága gép miatt kínkeserves az őszi kam­pány. A nehezen begyűjtött termésből a vártnál jóval kevesebb jut az állami raktárakba, de erre nem hajlandó fel­figyelni a kormány, melynek egyik lé­nyeges feladata az élelemszükséglet biztosítása lenne. A kormányfő ma­kacs kitartással ragaszkodik a megál­lapított felvásárlási árakhoz, a mező­­gazdasági miniszter a diktatúrabeli ag­ráraktivista példaképe lehetne. Ma­gad uram, ha szolgád nincsen" — mondhatja továbbra is a földműves, és túrja a földet, de az őt semmibe vevő államra, s általa a városiakra im­már egyre kevesebbet gondol. FERENCZ L. IMRE Tandíjas helyek a bölcsészkaron Hat tandíjas helyet hagytak jóvá a ko­lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar főszakán. Jelent­kezni a bölcsészkar titkárságán lehet ok­tóber 5-ig, kedden déli 12 óráig. A magyar tanszék • Mindenki keserű szájízzel távozott • Kis dolgokon múlnak a nagyok • 147 millióan már megkapták • Akárcsak a megboldogult idején• Jenő bácsi Neptunról • Az ET döntése áttételesen elismerte • Helységnév és helységnév • Többek között nanóle «• Meghívás Arafatnak • Segély, de mikor? • Találkozók a Tilosban . A rendtartó székely falu mintájára Beszélgetés Dézsi Zoltánnal, Gyergyószentmiklós polgármesterével • Az eltelt időszakban mennyiben sike­rült megvalósítania a városi tanácsnak a helyi autonómiát?­­ Az autonómia feltételei egyelőre nem adottak, igaz, hogy a megye és a főispáni hivatal szabadkezet ad, vagy nem gátol, de ahhoz, hogy valóban tenni tudjunk, nincs a­­nyagi lehetőségünk. Bár sok rossz törvény is van, még azt sem mondanám, hogy a törvények akadályoznak. De az lehetet­lenség, hogy 1993 második fél­évi költség­­vetését szeptemberben kaptuk meg, és egy olyan költségvetést, amely eleve nem ele­gendő a fél év lefedéséhez. Azaz, ha a fi­zetéseket lefedjük, már nem jut semmi másra. Minden polgármesteri hivatalnak gondja, hogy az állami támogatás nagyon szerény. A helyi adókból befolyó összegek­nek gyakorlatilag azt az összetevőjét adták nekünk, amelyeknek a behajtása a legne­hezebb. Például a gyergyószentmiklósi nagyvállalatok kívülről szépek, belülről haldokolnak. Tiszta jövedelmük bizonyos hányada, ami nekünk lenne átutalva, a ta­valy se jött be, a tavalyelőtt sem, s akkor ez nekem hiába szerepel, mint bevételi forrás. Most, fél évi költségvetéskor 20 millió lej adóssággal indultunk. Ha egyen­lítjük az adósságokat, decemberben azt mondhatom az alkalmazottaknak: kellemes ünnepeket, fizetés nincs. Egy konkrét pél­da: a város közvilágítása Gyergyószent­­miklóson nem­ jó, de tűrhető. .A most iskola­­kezdéskor beiktattunk még 60 évet az ut­cákon, hogy az iskolába két váltásban járó, későn hazamenő gyermekek el merjenek futni egyik lámpától a másikig. A Villa­mossági Vállalat megértő, kölcsönöz. Én bízom benne, hogy utólag ki tudjuk egyen­líteni a tartozásokat. Ezt a bizalmat arra is alapozom, hogy költségvetésünk kiutalá­sa ama 24%-os általános emelés-korrigálás előtt történt, s ha megkapjuk a kiegészí­tést, talán év végéig kihúzzuk. Egy másik tartozást, egy tavasszal elvégzett aszfalto­zási munkálatot csak most tudtunk egyen­líteni. Gyergyószentmiklóson az aszfalto­zott utak állapota jó, a nem aszfaltozottaké nagyon rossz. Az önkormányzat csak egy irányban tud megvalósulni: hogy fokozza elvárásait a polgárral szemben, hogy a rendtartó szé­kely falu mintájára kidolgozza a saját tör­vényeit. Itt nem arra gondolok, hogy az elszegényedett polgár még többet fizessen. Volt, aki sugallta, állapítsunk meg helyi adókat, adóztassuk meg jobban a kultúrát. Szívesen tenném egy virágzó gazdasági helyzetben, de könyörgöm, ki tudna ott megfizetni, ahol a város egyharmada mun­kanélküli? Azért is bírálat ért, hogy nem büntetünk. Az az ember, aki átélte, mit jelent kis fizetésből élni, azt is meg kell értse, hogy büntetni nehéz. Nem akarom ostorral csapkodni a gyergyóiakat, a vétke­zőket sem, hanem emberileg hatni rájuk, és foganatosítani bizonyos rendszabályokat. Aki átnézi határozatainkat, láthatja, azok elég célirányosak. A kezdetekben talán öt­letszerűbbek voltak, de hamar rájöttünk, hogy mindennek föl kell mérni a realitás értékét, hatását, átfogó erejét. • A­ tanácstagoknak mennyiben sike­rült valóban tanácsosokká válniuk, akik felelősséggel végzik kötelességüket? — Amit tárgyalásra szánunk, tanácsülés előtt 5 nappal le van téve egy szekrénybe, ahol minden tanácstag hozzáférhet, kiveszi, áttanulmányozza. Pillanatnyi gondunk, hogy a költözés óta (a régi tanácsépület­ben lesz a törvényszék) nincs külön ter­münk a tanácsosok számára, ezért is ter­vünk bővíteni az épületet. A tanácsosok hozzáállásáról pozitív a tapasztalatom: megrágják a dolgokat, odafigyelnek, hatá­rozataink nem lógnak a levegőben. A 21 tanácsosból 18 RMDSZ-es, de nem kell azt gondolni, hogy ez egy húron pendülő, kéz­felemelő apparátust jelent. Szerencsére nem: mindenki megtartotta az önállóságát. Az igazság az, hogy a problémáink is olya­nok, hogy gyakran mind a két félnek igaza van, s talán egy harmadik megoldás lenne a jé. Sajnos, a határozat®iíto is beleszól-­ nak az anyagiak, és döntéseink gyakran ütköznek falakba. — Nem alakult ki egy olyan privatizált réteg, akire bizonyos­­városrendezési gon­dokban alapozni lehetne? — Alakult, s az állam gondoskodik is ar­ról, hogy meg legyenek adóztatva. De Gy­er­­gyó kisváros, itt nincs egy tőkeerős közösség. A túlzott iparosítás lefedte a vidéket átlag­fizetésű emberekkel, kevés volt, aki a pri­vatizációban lépni tudott. Ennek dacára a gazdasági kezdeményezések száma elég nagy, s egyre inkább mutatkoznak annak jelei, hogy nemcsak meggazdagodni akar­nak az emberek, hanem termelni is. Van­nak jól működő magángyárak, mindegy, hogy faárut, vagy bőrdzsekit gyártanak, de termelnek. De ezek részaránya még min­dig nagyon kevés. . •­­ Tekintettel a vidék sajátosságaira, a turisztika mint lehetőség, mennyire ak­názható ki? — Mint adottság, itt valóban jól állnánk. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE (Folytatása a 8. oldalon) Pletykálkodók CSOMAFÁY FERENC felvétele Vox populi Egész Neptunt le lehetne takarni azzal a sok újságcikkel, amelyet Neptunról írtak. Kis- és nagypoli­­tikus, hozzáértő és dilettáns egy­aránt szót kapott. Csupán az nem hallatta véleményét, akiért minden­ki úgy küzd — legalábbis kinyilat­kozva —, mint Toldi Miklós. Vagyis a nép- Megkértük hát az erdélyi ma­gyar nép egyik legősibb ágából szár­mazó Kiskasza Jenő bácsit, aki a jó szilvapálinkájáról híres szilágy­sági faluban él, fejtse ki nézeteit. — Kérem, tisztelettel, először is azt mondanám el, hogy én a tenger­parton soha nem jártam, mert se pénzem, se fürdőgatyám nem volt hozzá soha. Egyébként is nálunk, mióta a vászongatya kétágú, az a divat, hogy amikor lemegyünk a Krasznára, a sarcot, vagyis azt a kötőt, amivel a malacnak kivisszük a málét, meg amibe felszedjük a vackort, csak úgy átkötjük a lábunk közt és behuppanunk a vízbe. De mindez nem jelenti azt: olyan bu­ták lennénk, hogy ne hallottunk volna Neptunról- Még mennyit hal­lottunk! Mondta a rádió, mutatta a tévé, írta az újság, hogy Ceauses­­cu elvtárs ott fogadta, ha nagy me­leg volt, Arafat elvtársat, Khadafi elvtársat, Honecker elvtársat és elvtársat és más urakat. Hogy nem tengervizet ittak, később ezt is meg­tudtuk, amikor a felforduláskor a nyaraló minden zugát bemutatták. Mondtam is Pista komámnak: az anyjuk mindenit, ezek aztán nem gugyuló szilágysági bort ittak! — De most nem erről van szó Jenő bácsi, hanem a hármakról, pontosabban Tokajról, Borbélyról és Frundáról! — Hát kérem, én tokajit csak egyszer ittam életemben, azt is a múlt h őszön, hogy az unokám haza­jött pár napra arról a magyarorszá­gi építkezésről, ahol egy hónap, a­­latt többet keres, mint itthon két évig. Hozott a kötök egy kis üveg to­kajit, de az olyan vét­ám, hogy nyolc­vanéves létemre is megbizsergett a vérem, de úgy ám, hogy elkezdtem vót­a menyemet tapogatni. Szé­gyelltem is később erősen. Ami a borbélyt illeti, kérem, a mi falunk­ban soha nem volt borbély, nem vagyunk mi Szevilla, mert az otta­ni borbélyokat sokat hallottam rá­dióban énekelni. Mi csak úgy az ol­lóval vágjuk le a hajunkat, vagy ha nagy ritkán Zilahra megyünk, ott utánaigazítják. Az meg pláne nem érdekel bennünket, hogy ki mit fundál ki. Demokrácia van, min­denki srundáljon azt, ami neki jól­esik! — Még mindig nem értjük egy­mást Jenő bátyám: itt komoly dol­gokról, az RMDSZ politikájáról van szó! —■ Én ismerek egy Öröm nevű embert, de azt Jánosnak és nem Dénesnek hívják. Mintha hallottam volna erről az Öröm Dénesről, tán még a pap is említette volna a­­ templomban, hogy nincs pénze, de azért szereti a magyarokat. Ha több pénze lenne, akkor még job­ban szeretné. A politika viszont ná­lunk a kocsmában zajlik. Az este azt vitatták, amikor éppen betér­tem egy féldecire, hogy miként za­varta végig hajnalban Nagybandi Laci hálóingben feleségét az utcán. Aztán nagyokat káromkodva azt be­szélték, hogy megint nem biztosít tüzelőt télire se a tanács, se az ál­lam, így ismét lopnunk kell a fát az erdőről... Hát én kérem, ennyit mondhatok a politikáról. De most már megyek, mert a malac még nem kapott enni! SIKE LAJOS MERRE TART AZ MDF? (Üzenetrögzítőn) — Magas rangú MDF küldöttség kezdi 5 napos erdélyi körútját október 2-án Nagyváradon. A magyaror­szági kormánykoalíció legrangosabb párt­jának küldöttségét Lezsák Sándor vezeti, aki az erdélyi út megkezdése előtt egy nappal, október 1-jén vette át az ügyveze­tő elnöki tisztséget pártjában. Jelen lesz a küldöttségben a párt alelnöke, Szabó Tamás privatizációs miniszter és Nahimi Péter. Nagyváradon Tőkés Lászlóval és Tempfli Józseffel folytatnak megbeszélé­seket, október 3-án Kolozsváron találkoz­nak az RMDSZ ügyvezető elnökségével és neves értelmiségiekkel. Ottani program­jukban a Házsongárdi temető, Kós Károly háza és Kovács Zoltán festőművész mű­termének megtekintése is szerep­­. Hétfői (Folytatása a 8. oldalon) . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj sorozat n . 79776 Bucuresti 33, 1148. Szám Plata Prései Libere 1., 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ .. . szerkesztősége October 1. 79776 Bukarest 33, péntek Szabad Sajtó tér 1., sector 1. # Postacím: Redacfia 1 kerület (4 "10­4) o oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 50 lei telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62­ 0 Telex: 10315-TRANS-R Októberi áhítat Az utolsó évnegyed ajtaján megyünk be. Csendben, szinte észrevétlenül. Lépéseink fázósak, fájóak. Gondolataink, szavaink földre kényszerítettek, akár a falevelek az októberi szélben. Ó, Istenem, csak közömbössé ne váljunk! Ne legyen „mindegy“ az életünk! De legyen imádkozó figyelés az októberi lombhul­lásunk. Csak így válhatunk méltókká az októberi dátumokhoz. A fekete betű­sökhöz is, amikor lehajtott fejjel járjuk Arad sötét színezetű Maros-parti avar­ját, az emlékezés döbbenetével, íratlan szép októberi faleveleket átfogva imád­ságra kulcsolt kezünkkel. De így válhatunk méltókká a piros betűshöz is, ami­kor a kicsi nagyember Wittemberg kapujánál világgá írta történelmet, hitet formáló tételeit. Mi maradhat nekünk, a dátumok között járva, októberben? A hűség. Hűség a régiekhez, a hűségesekhez, de hűség Isten Jézus Krisztus­ban lehajlott megváltásához. Ez mérheti meg októberi méltóságunkat, de szol­gáló alázatunkat is. Lassan a szép tarka falevélszőnyeg egészen befedi utainkat, s gondterhelt, sokszor azért reménységet hordozó életünkben távolból, a gályákról hallszik az ének: „Térj magadhoz drága Sion“. Megértjük Atyánk, hogy a magunkhoz térésnek egyetlen lehetősége van, ha továbbénekeljük a múltból felénk jövő éneket: „van még néked Istened, Sion! Sohase feledd el , megvívhat tengerekkel.“ (179. ének) CSILLA EMESE Újabb ultimátum Moszkvában Lesz Szibériai Csütörtökre­ virradó­ éjszaka nyugalom volt Moszkvában a parlament épülete kö­rül, a rendfenntartó erők létszáma pedig szemmel láthatóan kisebb, mint az elmúlt napokban. Igaz, a Fehér Házhoz vezető utakat mindenütt tartálykocsik barikádoz­­zák el továbbra is. Az Orosz Föderáció Biz­tonsági Tanácsa Borisz Jelcin elnökletével tartott szerdai ülésén megállapította, hogy az országban nyugalom van, a helyzet sta­bil. Mint a bukaresti rádió kiküldött mun­katársa jelentette, a Tanács ajánlotta a kormánynak: tegyen m­k minden lehető intézkedést annak érdekében, hogy elkerül­jék a feszültséggócok kialakulását. Annál inkább szükség van erre, mert a BBC meg­állapítása szerint tartományi szinten sem mondható teljesen egyértelműnek a hely­zet. Novoszibirszkben például helyi vezetők találkoztak szerdán, és bejelentették, hogy Köztársaság? ,kikiáltják a­ Szibériai Köztársaságot, a­­mennyiben Jecicin nem vonja vissza a par­lament feloszlatására vonatkozó elnöki rendeletét. A biztonsági tanács ajánlása nyomán a kormány közzétette a parlament épületé­ben szervezett ellenállás felszámolásának és az épület október 4-ig történő kiürítésé­nek tüzetes tervét. A terv személyes bizton­ságot, mozgásszabadságot, politikai és tár­sadalmi akciószabadságot ígér mindazok­nak, akik önként távoznak a parlament épületéből! A bukaresti rádió tudósítója szerint, te­­kinteve, hogy az újságírók előtt lezárták az ajtókat, nem lehet pontosan tudni, hányan­­vannak még az épületben, de annyi bizo­nyos, hogy egyre többen fordulnak ahhoz a (Folytatása a 2. oldalon) Hogyan szervezzünk [nagyobb dicsőségünkre] külügyminisztert Úgy látszik, az emberrablás, repülőgép­­eltérítés, amelyet oly előszeretettel gyako­roltak világszerte a különböző jobb- és baloldali szélsőséges terrorszervezetek, meghaladottá vált. Ma már elegánsan (és veszélytelenül) rabolhatunk magunk na­gyobb dicsőségére akár egy külügyminisz­tert is. Ez történt Székelyudvarhelyen. A magas rangú látogatás előtt egy nap­pal, minden valamirevaló villanyoszlopon vastag fekete betűkkel nyomtatott plaká­tok hirdették az EMK—OBKE (E dé­li Magyar Kezdeményezés — Orbán Balázs Kulturális Egyesület) aláírásával, illetve fölülírásával, hogy a vármegyeház díszter­mében külügyminiszteri előadásra kerül sor. Sőt az arra érdemesek, akiknek neve rajta volt a „listán“, pecsétes meghívókat is kaptak, amelyben felkérik, hogy: „tisz­telje meg jelenlétével (családjával együtt) 1993. szeptember 18-án 15 órai kezdettel a Megyeháza dísztermében sorra kerülő ren­dezvényünket. Vendégünk Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter.“ Kissé bizarrnak tűnt, hogy egy hivatalos látogatás során, amelyet két ország külügyminisztériumának protokollosztálya szervez, harmadiknak egy kisvárosi (habár „országos hatókörű“) kulturális egyesület társuljon be, sőt az is, hogy egy RMDSZ- platform vállalja magára a kéretlen har­madik szerepét, holott nyilvánvaló, hogy még Székelyudvarhelyen sem rendíthetet­len pártoló minden magyar nemzetiségű lakos. A rejtély csakhamar megoldódott: „A négyszáz éves gimnázium meglátogatása után kellemetlen pillanatok. Kiderül, hogy a külügyi protokollban ■ nem esett szó a városházi fellépésről, nem beszélve a fal­ragaszokról, amelyek az EMK—OBKE ügybuzgóit teszik meg a magyar diploma­ta romániai látogatásának fő szervezőivé.“ (Udvarhelyi Híradó, 1993. szeptember 21.) Talán említésre sem lenne méltó a fen­ti eset, mert nem­ példa nélküli városunk­ban. Volt itt már kiplakátolva olyan tekin- NÉZŐPONT­ ­elyes közéleti személyiség, aki nem is tud­ta, hogy előadását türelmesen, majd tü­relmetlenül várja a lóvá tett közönség (csa­ládjával együtt). Talán nevetni kéne rajta, ahogyan kinek-kinek temperamentuma sze­rint nevetséges, vagy gusztustalan az ilyen vagy hasonló eset, de nem lehet már el­menni szó nélkül mellette, mert minden meg nem cáfolt hazug plakát, leírt „csúsz­tatás“ betonszilárd igazsággá válik egy pár év elteltével, és készpénznek veszi esetleg egy jámbor történészhallgató, aki állam­vizsga dolgozatát „Székelyudvarhely poli­tikai, kulturális élete és Katona Ádám te- ZEPECZANER JENŐ (Folytatása a 8. oldalon) Az Unimode Kft. vállalkozókat keres­ő import kaputelefon-rendszerek szerelésére Várjuk jelentkezéseiket Kolozsvár, Memorandumalul utca 1 szám * telf/taxir.095- J.1.030 .

Next