Romániai Magyar Szó, 1993. október (5. évfolyam, 1148-1174. szám)

1993-10-01 / 1148. szám

Romániai Magyar Szó 2 Vélemények — Strasbourg után AZ RIADSZ KÖZLEMÉNYE Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének döntése lehetőséget ad Romániának, hogy a demokratikus jogállam kiépítésével, a magántulajdon szavatolásával, egy működő piacgazdaság kialakításával és nem utolsósorban a kisebbségi kérdés európai normák szerinti rendezésével beilleszkedjék az általános európai jogrendbe. Az RMDSZ minden dokumentumában a fent említett elvek és célok megvalósításáért szállt síkra. Ezeket legutóbb a Memorandumban foglaltuk össze. Az Európa Tanács Románia állandó tagságát egy több pontos feltételrendszer féléven belüli teljesítéséhez kötötte, és elégedetten tapasztaltuk, hogy ezeknek a pontoknak a többsége megegyezik a Memorandumban, az RMDSZ által megfogalmazott demokratikus elvekkel. Az RMDSZ felelősséggel kezeli ezt a folyamatot, és a továbbiakban is minden eszközzel — a Parlamentben, helyhatósági szinten, a politikai tevékenység különböző területein — sürgetni fogja a feltételek teljesítését. Megítélésünk szerint az üres ígéretek ideje lejárt, a konkrét cselekvésnek kell következnie. Ennek során a hatalomnak mind az általános, mind a kisebbségeket érintő sajátos kérdésekben, partnerként kell kezelnie az RMDSZ-t, a romániai magyarság legitim érdekeinek képviselőjét. Ismételten felhívjuk a figyelmet az RMDSZ által már régóta szorgalmazott román—magyar kerekasztal összehívásának a szükségességére, mint olyan egyeztető mechanizmusra, ahol mindkét fél a megfelelő keretben hallgathatja meg egymás véleményét. A határozatban szereplő kritériumok egyértelműen mutatják azt, hogy habár az európai integráció az egész romániai társadalom érdeke és így az Európa Tanácsa állandó tagság is az, a jelenlegi kormányzat mostanáig mégsem tette meg a megfeleő lépéseket a vele szemben támasztott igények teljesítésére. Az Európa Tanács döntése áttételesenaz ellenőrző mechanizmusba iktatott, a kisebbségekkel kapcsolatos kritériumok révén) elismerte, hogy az általános demokratizálódás nem képzelhető el a kisebbségek joghelyzetének egyidejű rendezése nélkül. Miközben a kisebbségi kérdés egyre nagyobb hangsúlyt kap az Európa Tanácsban, Ion Iliescu államelnök szlovákiai beszédében ,megkérdőjelezi az általános demokratizálódást is elősegítő és ellenőrző nemzetközi mechanizmusok létjogosulságát. Ezt az álláspontot a demokrácia és a kisebbségek érdekeivel ellentétesnek tartjuk. Kolozsvár, 1993. szeptember 28. MARKÓ BÉLA szövetségi elnök TAKÁCS CSABA ügyvezető elnök Román részről ajánlásokként A román külügyminisztérium különös megelégedéssel fogadta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének keddi döntését, amellyel ajánlotta Románia teljes jogú tagként való felvételét a páneurópai szervezetbe. Az erről szóló nyilakozatot Mircea Geoana külügyi szóvivő ismertette szokásos heti sajtóértekezletén. A szóban forgó dokumentum szerint a parlamenti közgyűlés említett döntése sikeres befejezését jelenti ama eseménysorozatnak, melynek révén országunk jogi kapcsolatokat teremtett valamennyi európai, illetve euroatlanti politikai, gazdasági és biztonsági szervezettel. Szűkszavú nyilatkozatában a külügyminisztérium kifejezi meggyőződését, hogy október 4-én az ET miniszteri tanácsa is jóváhagyja Románia tagfelvételi kérelmét, és ennek nyomán országunk elfoglalhatja az őt természetszerűen megillető helyet a demokrácia, a jogállamok és a polgári jogok európai családjában. Kérdésekre válaszolva Mircea Geoana elmondta, hogy a felvételi javaslathoz fűzött, egytől-egyig elfogadott módosító indítványok gyakorlatilag megismételnek bizonyos passzusokat a felvétellel foglalkozó bizottságok jelentéseiből. Valamennyi indítvány szerves részét képezi a szóban forgó szövegnek, következésképpen a román fél kész behatóan tanulmányozni őket — mondotta Mircea Geoana, hangsúlyozva, hogy román részről ajánlásokként értelmezik a felvételi javaslatot kiegészítő módosításokat. A strasbourgi magyar álláspontról a külügyi szóvivő kifejtette, hogy parlamenti közgyűlésről lévén szó nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani a képviselők egyik vagy másik országhoz való tartozásának, hiszen vannak közöttük olyanok, akik saját nevükben beszélnek, szavaznak. Mindazonáltal a magyar képviselők tartózkodása, akárcsak más országok tagfelvétele alkalmával, világosan jelzi azon sajátos álláspontot, amelyet a magyar küldöttség az Európa Tanácsban képviseli, szögezte le Mircea Geoana. KOZMA KIS TIBOR Akárcsak azok, akik hosszúra nyúlt piaparty után, kijózanító alvást követően rádöbbennek, hogy illuminált állapotukban tücsköt-békát összehordtak, s bizony igenigen rózsás színekben látták a világot, a román újságírók egy része csütörtökre virradólag kezdett más, józanabb hangot megütni a strasbourgi szavazás kérdésében. Gyérebb az ujjongás, ritkább az olyan jelzők, hogy „történelmi jelentőségű döntés“, „Románia mindig is Európához tartozott, most ezt mások is kénytelenek voltak tudomásul venni“, viszont előbukkan a gondolat, hogy a felvétel feltételesen történt, hat hónaponként megmérettetik az ország, ami azt jelenti: Európa szeme szüntelenül rajtunk lesz. Az Adevarul a lap főszerkesztőjének strasbourgi tudósítását Ellenőrzés alatt címmel közli, Ion Cristoiu pedig az Evenimentul zileiben csütörtökön reggel megjelent kommentárjának A neheze csak most kezdődik jellemző címet adta. Cikkében az Evenimentul zilei főszerkesztője egyebek között azt fejtegeti, hogy a bukaresti vezetés írásban vállalt kötelezettséget arra vonatkozóan, mindenben betartja azokat a normákat, követelményeket, melyeket az Európa Tanács támasztott Romániával szemben. Ezeket lehet ugyan ajánlásoknak is nevezni, de ez semmit sem változtat a tényen: szigorú betartásuk kötelező. A legnagyobb példányszámban megjelenő román napilap főszerkesztője megkockáztatja azt a feltételezést, hogy titkos kötelezettségvállalások is történhettek, melyekről majd a jövőben, valamikor szerzünk tudomást. A tegnapi kommentárjunkban kifejtett, véleménnyel összhangban Ion Cristoiu arra is rámutat, hogy a hatalom megpróbálja majd kijátszani a Románia irányában támasztott követelmények, európai normák betartásának számonkérését, kísérletet tesz a romániai realitások kozmetizálására, minthogy ilyesmiben óriási tapasztalattal rendelkeznek a hatalom urai még a megboldogult idejéből. Csakhogy az „exportra gyártott demokrácia gépezete“ a mostani feltételek között egyre nehezebben fog működni, hiszen Strasbourgból mindent szigorúan ellenőrizni fognak, s a nyugati raportőröket nehéz átverni (bár — tegyük hozzá — ilyesmi is előfordult már). Miután az Evenimentul zilei rámutat, hogy Romániát feltételesen vették be az Európa Tanácsba, azt a kézenfekvő konklúziót vonja le, hogy az ország esetleges kizárása Bukarest szempontjából súlyosabb, szégyenteljesebb döntés lenne, mint az, ha a hét elején nem hagyták volna jóvá felvételi kérését. A Tineretul liber igazgatója, Ilie Cserbanescu, kommentárjában azt fejtegeti, hogy Románia felvétele példa nélkül állóan hosszú ideig, három évig húzódott-halasztódott, ám ebben korántsem Európa a ludas az országgal szemben állított túlzott igények miatt, hanem maga a bukaresti hatalom (bányászlátogatások, voltak ugyan terroristák, de őket egytől egyig szabadon engedték, létezik korrupció, de korrupt személyek nincsenek stb., stb.). Persze a román sajtóban továbbra is bőven van félrebeszélés, ferdítés, féligazságok kimondása. A Romániával szemben állított feltételrendszer ismertetésekor az Adevarul főszerkesztője egy árva szót sem ejt a nemzeti kisebbségek jogai belső jogrendszerbe iktatásának szükségességéről, viszont Dorin Suciu budapesti tudósításában az említett lap mintegy felrója: Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter Bukarestben ugyanazt mondta: Magyarország röpke Romnáia Európa Tanács-i tagságában, Strasbourgban a magyar küldöttek mégis tartózkodtak a szavazás alkalmával. Dorin Suciu a kilencpontos feltételrendszer kidolgozása és elfogadása mögött is magyar cselszövést lát. A hét szavazattal rendelkező magyar delegáció álláspontját a küldöttség három tagja világosan megmagyarázta közvetlenül a szavazást követően. Mint ismeretes, a magyar delegáció a teljes, módosított szövegről történt szavazáskor egyöntetűen tartózkodott, ezzel mintegy kifejezésre juttatva a még meglévő hiányosságok kapcsán érzett magyar fenntartásokat, illetve azt, hogy Magyarország nem szándékozott megakadályozni Románia tagságát. „Egyet tudunk érteni azzal az érveléssel, hogy a felvétel többek között jobb feltételeket teremt a kisebbségek számára is, hiszen ezzel Románia hamarosan csatlakozni fog az Emberi Jogok Európai Konvenciójához, illetve a határozat ajánlása szerint más európai chartákhoz is — mondotta Bratinka József, az Európa Tanács magyar hatpárti képviselőcsoportjának vezetője, majd hozzáfűzte: " Miután az Európa Tanács parlamenti közgyűlése végül minden módosító javaslatot elfogadott, mindezek nyomán a Románia tagfelvételéről szóló határozat véglegesített szövege nézetünk szerint megfelelő garanciákat nyújt a tekintetben, hogy az ország belső jogrendje európai normák szerint alakuljon majd.“ Tabajdi Csaba szerint a magyar küldöttség három feltétel teljesülése esetén nem látta akadályát Románia taggá válásának: ha az Európa Tanács-i ellenőrző mechanizmust egyértelműen kiterjesztik Romániára is, lépéseket téve egyúttal ez utóbbi jogi és működési mechanizmusainak kidolgozására; ha minden módosító javaslatot elfogad a közgyűlés; és ha a felvételi határozat konkrét, egyértelmű ajánlásokat, garanciákat tartalmaz a belső törvénykezés kívánt irányú átalakítására. A magyar delegáció szerint — mutatott rá Tabajdi Csaba — e feltételek lényegében teljesültek“. Kovács László, a delegáció másik tagja, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette: „Annak érdekében dolgoztunk, hogy a felvételi határozatba minél több garancia kerüljön a vállalások teljesítését illetően, és ezt sikerült elérnie. A magyar küldöttek tehát nem titkolták, hogy cselekvően hozzájárultak annak a feltételrendszernek a kidolgozásához, amelyről Bukarestben nem szívesen beszélnek, amelynek jelentőségét igyekeznek csökkenteni, annak ajánlás jellegét kölcsönözni. Mert Romániában nem mindenki örvend annak, hogy Európa tekintete rajtunk van, figyelemmel kíséri a hatalom minden megnyilvánulását, politikai lépését. SZÉKELY LÁSZLÓ EURÓPA SZEME A NAGYVILÁG HÍREI • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Az észak-koreai hatóság beismerte, hogy rakétateszteket hajt végre katonai erejének fokozása céljából, mely szerinte azért fontos, hogy megvédje magát Japánnal szemben, minthogy ennek számos támadó fegyvere van. • A nicaraguai Szandinista Néphadsereg parancsnoka, Humberto Ortega tábornok kijelentette, hogy az ország fegyveres erői soha nem fognak államcsínyt elkövetni, s nem fognak tankokat irányítani békés tüntetők ellen. Ugyanakkor Violeta Chamorro kormányát tartja felelősnek a különleges rendőralakulatok és a szállítóipari sztrájkólók közötti múlt heti összetűzésekért, amikor két ember életét vesztette. • Salman Rushdie brit írót immár két esztendeje nem hajlandó gépének fedélzetén szállítani a British Airways — egy esetleges terrortámadástól való félelmében. A Sátáni versek szerzőjét, mint ismertes, 1989-ben ítélte halálra az iráni szellemi vezér, Khomeini ajatollah ,az iszlám vallás káromlása címén, s azóta nagyon sokan próbálták meg eltenni láb alól az indiai születésű írót. • Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, aki az Osztrák Néppárt Szeptemberi Akadémiájának előadójaként látogatott el Bécsbe, szerda délután nem hivatalos megbeszélést folytatott Erhard Busek osztrák alkancellárral, a Néppárt elnökével, majd találkozott Franz Vranitzky kancellárral. • Hatalmas — a Richter-skálán 6,4 fokozatú — földrengés sújtotta Dél-Indiát Az első jelentések szerint 540 ember vesztette életét a természeti katasztrófában. Jelcin fogadta Vácároiut Moszkvából hazatérve Nicolae Vacároiu kormányfő eredményesnek nevezte háromnapos hivatalos látogatását, mely szerinte elérte alapvető célját, hogy szilárd alapot teremtsen a kétoldalú kapcsolatok, a gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésének. Újságíróknak nyilatkozva a miniszterelnök megemlítette a látogatás alkalmával aláírt megállapodásokat, amelyek a jövőben jogi keretbe illesztik a gazdasági és más természetű együttműködést- Az a körülmény, hogy a román küldöttségben üzletemberek is részt vettek, közvetlen kontaktusokat tett lehetővé különböző vállalatok, minisztériumok és bankok szintjén. A román kormányfő úgy látja, hogy sikerült behatolni az oroszországi piacra, ami jelentős távlatot nyit meg a hazai gazdaság előtt. A moszkvai tárgyaláson felvetődtek az alapszerződéssel és a román kinccsel kapcsolatos megoldatlan problémák is, melyek vonatkozásában a miniszterelnök megértést és nagy fokú nyitottságot tapasztalt minden szinten Moszkvai látogatásának utolsó napján Nicolaa Vácároiut félórás megbeszélésre a Kremlben fogadta Borisz Jelcin elnök. A bukaresti rádiónak nyilatkozva a kormányfő a találkozóról elmondta, hogy Jelcin késznek mutatkozott támogatni a román—orosz kapcsolatok fejlesztését, amelyeknek szerinte újszerű, ideológiamentes, kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatoknak kell lenniük. A találkozón a román miniszterelnök átadta Borisz Jelcinnek Iliescu elnök üzenetét, mely egyebek között felújítja az orosz elnök nevére szóló romániai meghívást. A meghívást Jelcin elfogadta, kifejezve reményét, hogy a jövő év első negyedében sor is kerülhet rá. Újabb ultimátum Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) bizottsághoz, amely kormánymegbízás alapján munkahelyet biztosít a volt képviselőknek. Az Amerika Hangja Rádió mintegy százra becsüli a törvényhozás épületében tartózkodó képviselők számát, s rajtuk kívül. Jelcin távozási parancsa ellenére ott maradt a parlamenti biztonsági szolgálat néhány konzervatív tagja is. A kormányhatóságok bejelentették: akkor sem rendelik el az épület megrohamozását, ha a bentlevők nem vetik alá magukat az elnöki ultimátumnak. A megoldás lehetőségét kutató Alkotmánybíróság kezdeményezésére tegnapra egybehívták Moszkvába a tartományi törvényhozó és végrehajtó hatalmi szervek vezetőit, hogy kiutat mutassanak a politikai válságból. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis jelenleg a tartományok képviselik a legfontosabb erőt, egyedül ők állíthatják helyre ez alkotmányos rendet. Ugyancsak tegnapra volt várható Borisz Jelcin találkozója II. Alekszejjel. Moszkva és egész Oroszország pátriárkájával aki felajánlotta közvetítői szolgálatait az elnök és a feloszlatott parlament közötti kiegyezés útjának egyengetésére. Közben, mint az ITAR—TASZSZ jelentette, Pavel Graesov védelmi miniszter úgy vélekedik, hogy a parlament épületében veszélyes elemek húzódtak meg, akik terrorcselekményeket készítenek elő az orosz vezetők ellen. Mint katona úgy vélem — mondta Graesov —, hogy egy rendkívül véres konfliktus első lépcsőfokairól van szó. A közhangulat alakulását felmérő közvéleménykutatások eredményeire hivatkozva, a BBC azt jelentette, hogy Borisz Jelcin elnök népszerűsége növekvőben van. Kérdés, hogy meddig. A Financial Times ugyanis arról számolt be tegnap reggeli számában, hogy Jelcin gazdaságliberalizáló csomagtervet hagyott jóvá. Ennek értelmében mától kezdve liberalizálják a kenyér árát csökkentik a gabonatermelőknek nyújtott szubvenciókat, emelik a lakbéreket, a közszolgáltatási díjakat. A kamatlábat 180 százalékra emelték, miközben korlátozták a vállalkozóknak nyújtott olcsó kölcsönöket. A külföldi beruházóknak kedvezményeket nyújtanak. A szakszervezetektől megvonják a társadalombiztosítási rendszer fölötti ellenőrzés jogát. Az intézkedések célja könnyíteni a szubvenciók által képviselt súlyos állami terhet, s a fogyasztóval fedezni az árutermelés és a szolgáltatások költségét. Az angol lap szerint a kenyér ára hirtelen meg fog ugrani, a lakbérek a tízszeresükre emelkednek. Az intézkedések drasztikus volta arra vall — így az idézett lap —, hogy Borisz Jelcin most meg van győződve róla: bevezethet ilyen radikális reformokat anélkül, hogy államelnöki pozícióját elveszítené. ABHÁZIA: NÉPSZAVAZÁS A FÜGGETLENSÉGRŐL Az egész frontvonalon folytatják offenzívájukat az abház fegyveres erők, és keletre nyomulnak előre. Szuhumi, a tartományi főváros után két további vákst vettek be. A moszkvai Osztankino tévéállomás értesülése szerint Szuhumiban teljesen leégett a Minisztertanács és a Legfelsőbb Tanács épülete, a televízió épületét pedig levegőbe röpítették. Az abház fővárosban, mint egyébként az egész tartományban szünetel az áram- és vízszolgáltatás, a telefonvonalakat elvágták. A bukaresti rádió jelentése szerint a katonai parancsnokságon kívül Szuhumiban működni kezdtek a kulcsminisztériumok, és rövidesen megkezdi tevékenységét az Abház Köztársaság kormánya. Az Amerika Hangja Rádió azt közölte, hogy abház hivatalosságok bejelentették: rövidesen népszavazáson hagyatják jóvá a Grúziával szembeni függetlenség kihirdetését Igaz, Edvard Sevardnadze grúz elnök ünnepélyes fogadalmat tett arra, hogy az abház fővárost visszafoglalják a grúz kormányerők, bármennyi időbe is teljék ez Egy ENSZ-szóvivő bejelentése szerint tegnapra Genfbe invitálták Grúzia, Oroszország és az abház szeparatisták képviselőit, hogy béketárgyalásokat kezdjenek. Az AP és az AFP hírügynökségek azt jelentették, hogy a tárgyalások Edouard Brunner, Svájc párizsi nagykövete, az ENSZ-főtitkár grúziai különmegbízottja vezetésével fognak lezajlani- Csökkent a békés rendezés esélye A szarajevói parlament szerdán elutasította a béketervet, amely etnikai ismérvek alapján osztotta volna fel Boszniát. Ez pedig — a hírmagyarázók szerint — jócskán csökkenti a boszniai válság rendezésének esélyét. A döntés lényegében a Genfben nemrég jóváhagyott dokumentumok elutasítását jelenti, minthogy a szerbek és a horvátok nem hajlandók újabb engedményeket tenni — közölte a Reuter. A hírügynökségek beszámolnak a szemben álló felek véleményéről: a szarajevói parlament ellenzékének vezetője szerint a muzulmánoknak dolgozik az idő, mert Belgrád nyomására a szerbek kénytelenek lesznek újabb engedményeket tenni. A Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke hangsúlyozta, hogy a belgrádi törvényhozó testület cserébe fogja kérni, hogy vonjanak vissza minden engedményt, amelyet a szerb fél tett a muzulmánoknak. A boszniai szerbek vezetője szerint a genfi béketerv elutasítását jelenti a boszniai muzulmánok parlamentjének a döntése. A nemzetközi közvetítők csütörtökön ültek össze megvitatni a legújabb fejleményeket. A dolgokat csak bonyolítja, hogy a muzulmánok körében is szakadás állt be: a legsúlyosabb az, hogy létrehozták az autonóm Bihács-enklávét Szerdán több ezeritteni lakos próbálta megakadályozni a katonai intervenciót, amelyet Alija Izetbegovics elnök rendelt el ellenük. Semmibe véve a katonaság parancsát, hogy senki ne hagyja el otthonát, Velika Kradusa falu mintegy száz lakosa eltorlaszolta a főutat. S ezen kívül még számos tüntetés volt a helyi elnök, Sz. Abdics mellett. Ennek egyik tanácsosa elmondta, hogy miután a hadsereg 24 órás kijárási tilalmat rendelt el és elfogadta a helyi rádióadót az Izetbegovicshoz hű biztonsági erők átvették az ellenőrzést az enklávé öt városának rendőrségi székhelye és az ottani műszaki berendezés fölött- RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS # Anatolij Csubajsz miniszterelnök-helyettes vezetése alatt a kisebb állami vállalatok privatizációja a vártnál gyorsabban haladt előre. Most a kormány beindította a közepes és nagy állami vállalatok tömeges privatizációjának programját, amit elsősorban azokkal a kuponokkal kíván megvalósítani, amelyeket Oroszország 147 millió lakosa már megkapott. A cél, amelyet kitűztek, 6500 nagyvállalat privatizációja az év végéig. Ez lényegében politikai célkitűzés, annak érdekében, hogy a kapitalista átalakulás visszafordíthatatlanná váljék, hiszen általa felbomlik az állami szektor, és lehetetlenné válik, hogy egyetlen nagy visszalépéssel visszatérjen egy tervgazdaság. A közepes és nagyvállalatok privatizációja azonban úgy megy végbe, hogy közben az ellenőrzés és a tulajdon lényegében a vállalatvezetők és a munkások kezében van. Az ipari lobby tulajdonképpen megkapja, amit akart. A vállalatok nagy része nem nyereséges, sőt éppenséggel fizetésképtelen, ha a piaci árakat vesszük alapul. A kockázat abban rejlik, hogy a vállalatvezetők vagy kikényszerítik, hogy a kormány életben tartsa őket támogatással, illetve bankhitelekkel, vagy pedig nagyhitelen be kell zárni az üzemeket, ami a munkanélküliség ugrásszerű növekedését vonja maga után. Így azután az állami vállalatok vagy csak névlegesen válnak magántulajdonúvá, vagy pedig a privatizáció akkora társadalmi kavarodást idéz elő, hogy az már a reformok politikai fenntarthatóságát veszélyezteti. A fokozatosság valószínűleg itt is kifizetődőbb lenne, különösen ha széles körű erőfeszítések előznék meg egy új magánszektor kiépítése és az ipar átalakítása érdekében. Még ha tovább folyik is a harc az infláció ellen, néhány kulcsfontosságú szektor átalakítása és tőkeállományának megváltoztatása megkönnyítheti a makroökonómiai stabilizációt. Lelassíthatja a kereslet és a termelés zuhanásszerű esését, hozzájárulhat a jövőbeni növekedés megalapozásához, és lefektetheti a gazdaság korszerűsítésének néhány alapkövét. Legnagyobb reménnyel az energiatermelés, a telekommunikáció, az agráripar és a katonai-ipari komplexum azon gyárai kecsegtetnek, amelyeket könnyen és nyereségesen át lehet állítani nem katonai termékek gyártására. Megszívlelve a háború utáni japán stratégia tanulságait, ezt a feladatot, továbbá az új magánszektor támogatását is, egy orosz fejlesztési bank láthatná el. A bank vezetésében, a projektek kiválasztásának irányításában, valamint a kölcsönök feltételeinek mérlegelésében egy olyan tanácsadó bizottság segíthetne, amely nyugati üzletemberekből, illetve a Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság szakértőiből állna. Minthogy a Nyugat által 1992 áprilisában bejelentett 24 milliárd dolláros segélycsomag gyakorlatilag halott, az orosz reformereknek újabb kötelezettségvállalásra van szükségük a Nyugat részéről. A Nyugat fellépésének élére Clinton elnöknek kellene állnia a maga személyes kötelezettségvállalásával. Neki kellene összehangolnia az Oroszországnak nyújtandó segítséget a hét legnagyobb ipari demokrácia (GD 7) vezető pénzügyi tisztségviselőiből álló bizottságon keresztül. A bizottságnak — egy komoly nemzetközi tekintélynek örvendő személy elnökletével, akinek munkáját a helyszínen levő szakemberekből álló csoportok segítenék — elsősorban a következő négy területre kellene összpontosítani figyelmét: stabilizáció, privatizáció, az ipari szerkezet átalakítása és szociális biztonsági háló. A Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a Világbanknak és az EBRD-nek rendszeres kapcsolatot kellene fenntartania ezzel a koordináló bizottsággal. Ezen intézményi keretek között a GS 7 országai bejelenthetnének egy három évre szóló, feltételekhez kötött, meghatározott célra nyújtott segélycsomagot. A pénzt multilaterális szervek, a GS 7 csoport és mások biztosíthatnák, így például az Európai Közösség, Dél-Korea és Szaúd-Arábia. Legalább évi három-négy milliárd dollárnyi adományra lenne szükség egy szociális alap működtetéséhez. Az Egyesült Államok ehhez mintegy félmilliárddal járulhatna hozzá. A Nyugat ezzel a pénzzel valamelyest enyhíthetné az oroszok csalódottságát a Nyugat addigi magatartása miatt, közvetlenül jelezhetné az orosz népnek, hogy lehetséges emberi, arcú kapitalizmus is, megerősíthetné a reformerek pozícióját, és kihúzná a Legfelsőbb Tanácsban és a Polgári Egyesülésben ülő ellenfeleik méregfogát. Minél merészebbek a stabilizációs intézkedések és minél gyorsabb a privatizációs program, annál nagyobb szükség lesz a gondosan megválasztott célokra irányuló és politikailag látható szociális alap finanszírozásához szükséges pénzre. (Folytatjuk) Oroszország válaszúton TÉNYEK ÉS VITÁK 1993. október 1. Arafat Romániába látogat A tuniszi román nagykövet kedden meghívást továbbított Jasszer Arafat Palesztinai vezetőhöz, hogy tegyen hivatalos látogatást Romániában-Ez alkalommal Arafat kifejezte a palesztin nép elismerését és háláját, hogy Bukarest támogatja a palesztin ügyet és a washingtoni egyezmény által fémjelzett békefolyamatot. A látogatás időpontját még nem állapították meg — jelentette a Wafa palesztin hírügynökségre hivatkozó France Presse. -é Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdán fogadta John McCarthy-t, az Egyesült Államok tuniszi nagykövetét, hogy a megszállt palesztin területek gazdasági talpraállásához szükséges pénztámogatásról és az izraeli—palesztin megállapodás végrehajtását célzó tárgyalások mechanizmusáról tárgyaljon vele. Ez volt az első ilyen találkozó azóta, hogy Izrael és a PFSZ kölcsönös elismerése után Washingon újra felvette a párbeszédet a tuniszi központú szervezettel. (AP) Für Lajos moszkvai útja Für Lajos magyar honvédelmi miniszter szerdán katonai küldöttség élén három napos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. — Magyarország az oroszországi válságban egyértelműen a Borisz Jelcin elnök nevével fémjelzett demokratikus erők mellett áll ki — jelentette ki magyar újságíróknak Für Lajos Pavel Gracsov orosz védelmi miniszterrel folytatott tárgyalásai után. Elmondta, hogy vendéglátójával áttekintette az elmúlt egy év katonai együttműködését és azt, hogy mely területeken lehetne a kapcsolatokat szélesíteni. A magyar fél szeretné újraéleszteni a magyar katonatisztek posztgraduális képzését Oroszországban. Szóba kerültek az alkatrész-szállítások és az orosz gyakorlótereknek a honvédség által történő használata is. Für Lajos egynapos látogatást tesz Krasznodarban, ahol felkeresi az ott tanuló magyar tiszteket, akik az orosz adósság fejében érkező MiG 29-es vadászgépek kezelését sajátítják el. (MTI) Ki vezeti Kínát? Teng Hsziao-ping már túl öreg ahhoz, hogy kormányozzon — olvashatjuk a Time című amerikai hetilapban. Egy nyugati diplomáciai forrás szerint a 88 éves vezető elvesztette minden tényleges döntéshozó képességét, és most Teng családtagjai — akik közül némelyek kihasználták a hatalmi vákuumot — szintén elvesztik hatalmukat. A felső vezetés tagjai elhatárolják magukat Teng gyermekeitől, és Teng egy korrupt hívét nemrég — mentelmi jogát megvonva — kivégezték. A rendelkezést az adta ki, aki egyszer talán hivatalosan Teng utóda lesz: Csiang Zseming. ( Hogy halt meg? A SZAKÁCSTÓL BÉRÉGOVOY (Folytatás előző lapszámunkból) Kétséges Halálesetek Francia politikusok rendkívül ritkán vetnek önkezükkel véget életüknek. Bérégovoy öngyilkossága előtt a népfront-belügyminiszter Roger Salengro öngyilkossága volt a legnagyobb feltűnést keltő eset. 1936-ban a szélsőjobboldal dezertőrséggel vádolta meg a szocialista Salengrót, miután az rendeletileg betiltotta a „lázító csoportokat ". Az ellenérdekeltségű lapok azt terjesztették róla, hogy az első világháború idején átállt a németekhez. Az igazság az volt, hogy felettes tisztjének tudtával megpróbált biztonságba helyezni egy sebesültet, és eközben fogságba esett. „Gondolja,nak az emberre, mert ennek az ügynek egy olyan férfiú a szereplője, akinek emberséges a szíve“ — védelmezte miniszterét a miniszterelnök, Léon Blum, a képviselőház előtt. 1936. november 13-án a parlament felmentette Salengrót a vád alól. A felmentés azonban későn jött. Salengro megölte magát Még ritkább, hogy a halál körülményeit oly kevéssé vitassák, mint Salengro esetében. Amikor 1979. október 30-án reggel megtalálták Robert Boulin holttetemét a rambouillet-i erdő egyik kis tavában, a nyomozók igen hamar öngyilkosságra következtettek. Boulint aki annak idején, Giscard alatt egészségügyi miniszter volt és befolyásos gaullista, Raymond Barre miniszterelnök lehetséges utódaként kezelték. Közvetlenül a halálát megelőző hetekben kelt szárnyára a hír, hogy Boulin belekeveredett egy ingatlanügybe. Családja makacsul állítja, hogy Boulin teste már holtan került a vízbe. Gyilkosság vádjával feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, és az eljárás egészen addig húzódott, míg a legfelsőbb bíróság tavaly be nem szüntette. A francia ügyek lényegéhez tartozik, hogy teljesen soha nem deríthetők fel. Miután 1976 karácsonyán Jean de Broglie herceget, egykori minisztert a nyílt utcán lelőtték, a rendőrség igen hamar megtalálta a valószínű tetteseket, később el is ítélték őket — bár az ítélet viszonylag enyhe volt. De hogy kinek a megbízásából cselekedtek és miért, az homályban maradt. öngyilkosságnak tüntették fel René Lucet halálát is, aki ugyan nem volt miniszter, viszont a kommunista CGT által anyagilag kifosztott marseille-i társadalombiztosítás élén állt mint igazgató. Hogy miként sikerülhetett Lucet-nek egyszerre két golyót is a fejébe röpítenie, ez a fogas kérdés a legkevésbé sem rendítette meg az öngyilkossági verziót. Pierre Beregovoy halála is bőven tartogat anyagot a legendák számára. Csak keveset tudunk arról, hogyan is halt meg. A közönséges bűnügyekből oly jól ismert nyomozati eredményeket eddig csak töredékesen hozták nyilvánosságra. Feltételezik, hogy Bérégovoy két lövést adott le testőre szolgálati pisztolyából, melyet titokban vett ki az autó kesztyűtartójából: egy próbalövést valahová és egy másik golyót önmagába. Sem ezeket a lövedékeket, sem — ami még meglepőbb — a két töltényhüvelyt nem találtak meg, noha a környéket alaposan átkutatták fémkereső detektorokkal. Azt hogy Bérégovoy klinikailag négy órán át még életben volt, miután a hatalmas Smith & Wesson 375-ösből kilőtt 9 milliméteres golyó átütötte a koponyáját, az orvosok csak azzal tudják magyarázni, hogy a főcsatorna a létfontosságú központokat még működőképes állapotban hagyta. Végezetül, a képtelenségek sorozatát gyarapítja az is, hogy mind a nevers-i prefektúra, mind az Elysée palota már órákkal az orvosok előtt nyilvánosságra hozta a miniszterelnök halálhírét. Az öszszeesküvési elméletek és a gyilkossági hipotézisek még jóval az esemény után is szájról szájra terjedtek a bisztrókban és az újságárusító kioszkok előtt, de a média küszöbhatárát sohasem érték el. Történelmi titkok A rejtélyességnek hosszú hagyományai vannak Franciaországban. Mi lett vajon a dauphinnel, a trón örökösével, miután XVI. Lajost és Marie-Antoinetteet a forradalom kivégezte? Nevelőapja, egy párizsi mesterember, egyszerűen továbbpasszolta és szem elől tévesztette. És mi az igazság a királynő nyakéke körül: egy gáláns kaland balul sikerült kezdete volt-e csupán, vagy ármányos cselszövés a monarchia lejáratására? És ki volt a vasálarcos férfi, akit 1680-tól egészen 1703-ban bekövetkezett haláláig a Napkirály fogva tartott? Törvénytelen féltestvér, államtitkok veszélyes tudója, vagy esetleg főúri bűnöző? Voltair, és a többiek, akik a titokról a fátylat megpóbálták fellebbenteni, nem lelték meg a viaszt. Olykor maga a misztikum is különös vargabetűket ír le. Bérégovoy utolsó útja a nevers-i hercegi palotából a Loire völgyébe a Roger Salengro park mellett vezetett el.