Romániai Magyar Szó, 1994. május (6. évfolyam, 1325-1348. szám)

1994-05-04 / 1325. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST ­ Négy rózsaszín oldal­ abb mint egy hónapig hiányoz­tam az országból, Európából, s hogy kiszakadásom ne vezessen tájékozatlansághoz, végig azt lestem, minden külhoni médiában — lapban, tévében, rádióban —, milyen híreket mondanak az országról, Erdélyről, a honi politikai helyzetről? Csalódottan kellett beletörődnöm, hogy a nyugati s különösképpen az óceánon túli mé­diák nem táplálnak ily makacs kíván­csiságot a romániai valósággal kapcso­latban. Ott egyetlen és jól működő a­­lapelv érvényesül: ha történik valami égrengető, odafigyelünk. Ha nem, hát sem ... Így aztán könnyebben tájéko­zódni tudtam az orosz tajga fölött le­zuhant Airbus tragédiájának részletei­ben, akárcsak a marseille-i szurkolók felháborodásának következményeiben, amikor csapatukat világra szóló igaz­ságtalanság érte... És természetesen utolért Qorazsde tragédiája, amely a­­zokban a napokban s talán azóta is — a­rixon elnök halálát leszámítva, a­­melynek oldalakat szentel a külföldi sajtó — minden mást lesepert a világ­érdeklődés asztaláról. Így aztán, haza­térés után megállapíthattam, hogy az idő ugyan nem állt meg az eltelt hó­napban az országban sem, de ami a világot illeti, vajmi kevéssel hívta fel magára a figyelmet. Senkit sem foglal­koztatott „odaát“, hogy a román poli­tikát netán ET-raportőrök vizsgálják éppen összevont szemmel és elszánt objektivitással (hogy mi lesz belőle, nemsokára elválik, de lehet, hogy té­vedünk) vagy hogy Adrian Nastase milyen érzelmekkel fogadta Entz Géza félig-meddig magánlátogatását s a na­gyobb hatás kedvéért, mindjárt ví­zumkényszerért kiált Magyarország és Románia között — ugyan kihez? hiszen ő az alsóház elnöke! Most pedig, a hosszú eseménytelen­­ségre mintegy replikaképpen, m­aga a The Financial Times keddi száma szen­tel nem kevesebb mint négy oldalt — a maga megszokott rózsaszín oldalain, de semmiképp nem rózsaszín szemü­veggel láttatva — Romániának, ama heti mellékletében, melyben egy-egy ország gazd­asági-politikai jelenvalósá­gát szokása szakavatottan élveboncol­­ni. Figyelem, ezúttal nem fizetett hir­detésről van szó, amit a kormány, a külügyminisztérium helyezett el a te­kintélyes világlapnál, hanem az 1989. óta eltelt négy év rendszerváltásának kijáró komoly szakelemzésről. Az ítélet lényege: minden próbálko­zás ellenére eltipolódtak a román re­formok, különösen a Vácároiu-kor­­mány országlása óta. A középszerű, a tervgazdálkodás sémáin nevelkedett csapat nem engedte szóhoz jutni a va­lódi szakembereket, akik vagy külföld­re, vagy a magánszektor felé tájéko­zódtak. Egyetlen biztató jel a közel félmillió mmgánvállalkozás, de a nyu­gati világ bizalmatlanságát nem sike­rült eloszlatni Románia vezetőinek. Az infrastruktúra megteremtéséhez szük­séges külföldi tőke továbbra is várat magára, s szomorú mérleg, hogy az el­telt négy év alatt csupán 800 millió dollárt ruháztak be komoly üzletekbe Romániában, míg ugyanez idő alatt a feleakkora Magyarországon több mint 5 milliárd dolláros tőkebeáramlást le­hetett tapasztalni. Az összeállításban két interjú is ol­vasható: Ion Iliescu elnökkel és Cor­­neliu Coposuval, a romániai ellenzék szellemi vezérével. Mindketten ugyan­arról a valóságról beszélnek, s mégis mennyire másként! Az első szabályo­san felrója a Nyugatnak, hogy akkor, amikor Romániának a legnagyobb szüksége lett volna a segítségre (tehát 1990. derekán, éppen az általa irányí­tott bányászjárások idején!), akkor ezt megtagadták tőle. Az a tény, hogy má­ra némileg rendeződtek a dolgok az e­­gyüttműködés terén, nem változtat a lényegen. Corneliu Coposu viszont ab­ban látja a sikertelenség fő okát, hogy a kormánypárti politikusok, gyakran színt váltva, többet ügyködnek saját üzleti hasznuk érdekében, mint a nem­zet boldogulásán. A kormánypárt u­­gyanakkor nem kívánja megosztani a hatalmat senkivel: a gazdasági életből kiseperték a politikailag „gyanús“ e­­lemeket, a megyékben pedig központi, irányítással béklyózták meg a helyi közigazgatást. A tekintélyes nyugati tep így teszi szemléletessé a román mezőgazdaság mai helyzetét: képzeljék el az olvasók mindazt a feszültséget, zűrzavart, ami két évvel ezelőtt Los Angelesben fel­halmozódott és a színes bőrűek lázadá­sában tetőzött... Kíváncsi vagyok, mily hevesen vá­dolják majd a Financial Timest rész­rehajlással és rosszindulattal kor­mányköreink, amikor alaposan elmé­lyednek a rólunk alkotott röntgenfel­vétel tanulmányozásában. Hogy nem teszik az ablakba a négy rózsaszín ol­dalt, az is biztos. CSEKE GÁBOR • Tőkés László sorai nemzetpolitikáról és pártpolitikáról • Szocialista pártelnöki válasz az előzetes tájékozódás szükségességéről • Lapkommentár a belügyekbe való beavatkozásról • Kik ülnek a bársonyszékekbe? • „A gyűlölet forgószelében“ • Világseregszemle Marosvásárhelyen • Konokságnál több • A kedves nővérek nyomdokain • Májusi levél Szeretnék szép májusi levelet írni Neked, de vajon miről is? Hogy hosszú, hideg tél után itt van a várva várt tavasz? De hát fázunk még mindig, dider­­günk kívülről is, belül is ... Vagy arról írjak levelet, hogy kezd minden jobb lenni és hogy egyre több az elégedett ember? ... Szeretnék írni a sok szép virágról, rügyek ígéretéről — de akkor fel kéne emeljem tekintetemet a fákig, vagy bízva előre kéne nézzek, hogy ha van virág, el ne tapossam ... Fáradtak vagyunk felemelni szemünket, s lehajtott fejjel csak kullogunk. Jó lenne bíztatni egymást, hogy azért minden rügyet csak nem tép le a vihar, s fiataljaink a május illatából tudnak még lélegzeni. De a Farkas utca alkonyi csendjében nagyon kevés az egymásra talált, kéz a kézben sétáló békés fiatal vagy öreg... Mégis május van s Neked valami szépet, maradandót kell írnom, mert tu­dom, erre vársz. Ha Édesanya vagy, akkor várod gyermeked Anyák napján, hogy érkezzen csokor gyöngyvirággal s elmondja: köszönöm. Köszönöm a vállalást, a maradásra, kitartásra való nevelést, az áldozatot. Ha pedig nem vagy Édesanya, Neked azt írom, hogy talán kevesebb az örömöd, igaz, sokszor kevesebb a csalódásod is, de azért Te is lehetsz segítője sok árva gyermek­ léteknek, akit odasodor a májusi vihar a közeledbe. És jó lenne májusban minden valamire váró embernek megtanulni­­Asszi­­szi Szent Ferenc Együgyű imájából a mindig­ maradandót: „ne engem vigasztaljanak, hanem én vigasztaljak, ne engem értsen­ek meg, hanem én legyek megértő. Ne engem szeretgessenek, hanem én szeressek“. Kérjük Atyánkat, hogy a Pünkösdi szél ezt az imát fújja be világra zárt ablakainkon. CSILLA EMESE ' • A.: '■&&(&&& Oj sorozat 1325. szám 1994. május 4., szerda 4 oldal ára 120 lej Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Pressi Libere 1.,­­ sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó 1., 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R Taxis mentette a taxist­ Kiraboltak és súlyosan összevertek egy zilahi taxisofőrt április 27-én, a Meszes hegység egyik erdei útján. Az 1—SJ—3965 jelzésű taxi vezetőjét egy Marcel nevezetű barna bőrű férfi utas kért fel a fuvarra, de előbb a Béke-negyed romák által la­kott tömbházából két ismeretlen utast is felvettek. A taxit fogadó Marcel, alighogy kiértek a városból, kiszállt s a gépkocsi a másik két utassal a Meszes csúcsa felé in­­dult. Még a csúcs előtti elágazásnál az uta­sok az Egregyre vezető útra térítették a taxist, s háromszáz méterre az országúttól kést szegeztek a hátának. Miután kifosz­tották és csúnyán összeverték, a gépkocsi­val akartak elhajtani, de műszaki hiba akadályozta meg őket ebben. Dühükben majdnem félholtra verték áldozatukat, akire órák múltán akadt rá egy másik szállítócég, az Ángy-Taxi Balog Róbert nevű sofőrje. Lévén, hogy a cég kocsijait rádióadóval látták el, miközben az össze­vert kollégát a kórházba szállították, a diszpécserszolgálat riasztotta a rendőrséget is. A Marcel nevű utasra a Fenyves alatti cigányputrik egyikében bukkantak, ám a gonosztevők keresésére indult taxisoknak nem sikerült elcsípniük a két támadót. Egyelőre nincs értesülésünk arról, hogy a tetteseket előállította volna a rendőrség. (esel) Székedi Ferenc figyelmeztet A Csíki RMDSZ keressen új elnököt! A Csíki RMDSZ pénteken tartott vá­lasztmányi ülést, amelyen megvitatták a területi szervezetek új alapszabályzat-ter­vezetét, amit a legközelebbi SZKT hiva­tott végső formába önteni. Egyúttal a számítógépes tagnyilvántartás bevezetésé­nek előmunkálatairól is szót ejtettek, il­letve arról, hogy a Csíkban a vajdasági magyarok számára gyűjtött pityókasegély szállítási és embargós nehézségek miatt K­ismár nem tud eljutni rendeltetési helyé­re. Javasolták is a községeknek: értékesít­sék a gyorsan romló burgonyát és helyileg döntsenek az adomány felhasználásáról. Székedi Ferenc, a Csíki RMDSZ elnöke, kapva az alkalmon, felolvasta a testület­hez intézett levelét, figyelmeztetve: évek­kel ezelőtt elvállalt elnökségének végső, többször meghosszabbított határideje régen lejárt, s anélkül, hogy lemondás-íze lenne a dolognak, bejelenti, hogy május közepé­től szeretné minden erejét az újságírás­nak — szakmájának — szentelni. Egyúttal kéri, hogy levelét teljes terjedelmében hoz­zuk le, mindenfajta félreértés elkerülése végett s ígéri, „ez lesz az utolsó RMDSZ anyagom“. A hírt, még mielőtt kihűlne, igyekszünk közreadni, a levél szövegének is helyet szorítunk egyik hétvégi számunk­­ban. (gé) A csíksomlyói búcsújárók könyve pünkösdre Dr. P. Boros Fortunát történész, feren­ces rendtartományfőnök, lapszerkesztő és a kolozsvári Szent Bonaventura nyom­da igazgatója Zetelakán született 1895. jú­nius 3-án, meghalt Capul Midián 1952. március 16-án, kényszermunkára ítélt po­litikai fogolyként. A híradások szerint ha­lálát oktatni erőszak okozta: őrei mint gyengélkedő beteget, lapáttal agyonütöt­ték. Cikkeinek és könyveinek számottevő ré­sze foglalkozik a csíksomlyói ferences rend történetével, a rendhez kapcsolódó művelődéstörténeti adalékokkal, valamint a székelyföldi katolikus hitélettel. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gon­dozásában most Csíksomlyó, a kegyhely című könyve jelent meg hasonmás kia­dásban. A könyv ünnepélyes bemutatója, a pün­kösdi búcsús áhitat jegyében, május 18- án, délután 17 órakor lesz a Csíkszeredai Petőfi utcai Kriterion­ Házban. (Kozma Mária) Miért nem áll vizsgálóbizottság elé Tőkés László Április 22-én kelt Nyilatkozatában (má­jus 2-án érkezett hozzánk faxon) Tőkés László püspök megindokolja, miért nem hajlandó a szenátusnak az 1989-es forra­dalmi eseményeket kivizsgáló, Valentin Gabrielescu szenátor vezette bizottsága elé állni. „Bármely vizsgálóbizottsággal szem­ben elengedhetetlen követelmény, hogy munkáját pártatlanul és előítéletsz­entesen folytassa. A bizottság eddigi tevékenysége alapján azonban úgy tűnik, hogy ennek a követelménynek nincsenek biztosítva a feltételei... A jelenlegi bizottság nem határolta el magát attól a valós tényeket durván elferdítő tevékenységtől, amelyet elődje, Sergiu Nicolaescu vezetésével foly­tatott. Elfogadhatatlannak tartom továbbá a bizottság elnökének azon kijelentéseit, amelyek értelmében személyemnek nincs köze a temesvári események kirobban­tá­­sához, hogy Temesvárt a letartóztatottak között nagy számú marosvásárhelyi ma­gyar lett volna, avagy hogy a temesvári mártír halottak között nem lett volna egyetlen magyar nemzetiségű sem ... Egy lehetséges, a szemünk előtt végbemenő in­tézményesített történelemhamisításnak melynek lehetősége adott — nem vagyok hajlandó tárgyává válni, és valamely elő­re vázolt, fordított kép megrajzolását rész­vételemmel támogatni“ — vallja nyilatko­zatában Tőkés László, hangsúlyozva, hogy gesztusával csupán a temesvári forrad­al­­márszervezetek álláspontját erősíti. Nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ameny­­nyiben jóindulatot tapasztalna a bizottság részéről, másítson döntésén. (csé) Előrelátható izgalmaink . Megfigyelők szerint komoly feszültsé­gekre vezethet Kovászna megyében a vál­lalatvezetői, igazgatói kar mandátumának felülvizsgálata, melyre a privatizációs tör­vény előírta második műveletként hama­rosan sor­ kerül. Rossz emlékű marad az a mód ahogy a pár hónapja az állami tu­lajdonjogot képviselő vagyonalapú megbí­zottakat a felsőbbség kinevezte. Joggal tette szóvá akkor a sajtó és tiltakoztak ellene a politikusok, elvégre napnál vilá­gosabb volt, hogy a hatalom pártállás alap­ján saját embereinek kívánta juttatni a többletjövedelmet, illetve a főleg túl nem becsülhető gazdasági hatalmat jelentő bársonyszékeket a megbízottak vállalati tanácsaiban. Azóta részben a tiltakozások, részben az Állami Vagyonügynökség taktikázása következtében módosult a po­litikailag és etnikailag fölöttébb egyszínű névjegyzék, megtörtént a megbízottak ki­nevezése a megyében, állítólag negyven százalékuk (kb. kilencven emberről, illet­ve állásról van szó, a húsosfazékhoz közel ülők két helyet is fönntartottak maguk­nak) magyar nemzetiségű lenne, ha igaz — a listát ugyanis mint titkosat kezelte hetekig a megyei kirendeltség. Ő tudja, miért. Nos, igazgatók vizsgája kezdődött a na­pokban öt háromszéki vállalatban, a pá­lyázókat Bukarestben tesztelték, ezt kö­vetően a már kinevezett helyi megbízottak döntenek sorsukról. Megvizsgáltatnak ed­­igi vezetői eredményeik (ezek szerint a mostani recesszióval küszködők már eleve hátránnyal indulnának?), latra hányják a cég jövőjével kapcsolatos terveiket. A kérdés tehát ez: „Mi lesz a most fungáló igazgatókkal?“ — elvégre Háromszéken volt már példa rá, hogy gazdasági szak­­szerűséget mondtak és másra gondoltak, íme a Vagyonügynökség megyei kirendelt­sége igazgatójának válasza: „A mai igaz­gatók közül egyeseknek nem fog sikerülni megbízatásukat meghosszabbíttatni, e ve­szélyt érezve meg is kérdezték tőlem: De uram, hogyan lenne jobb egy most jött menedzser, mint én, akit húsz éve vezetek? A következőket feleltem: A menedzsernek nem kell tótumfaktumnak lennie, miként ma történik, mikor is az igazgató a fő­könyvelő feladatait is ellátja a vezetőség másodvonalának feladataival együtt. A menedzser csupán a vállalat teljesítmé­nyéért fog felelni, annál inkább, mivel a profit egy része is őt illeti meg. Felszá­molódik az a mai mentalitás, mely dolog­­talanságként határozható meg. Egy sep­siszentgyörgyi gyárban videokamerákat szereltek fel, hogy tetten érhessék azokat, akik az éjszakai műszakból egy-két órát töltenek a munkahelyen, s aztán a keríté­sen átugorva, szépen hazamennek és már este tízkor ágyba bújnak. A menedzser, aki maga határoz felvétel és elbocsátás dolgában, ilyesmit nem fog megtűrni!“ Érdekesek az igazgató úr példái, a vi­deokamerás trükkel meg egészen lehenge­relt. Aki kitalálta, megérdemelné a na­gyobb közfigyelmet, ámbátor mintha hal­lottam volna már ilyesmiről. Mindamel­lett megmaradok véleményem mellett: a nem kormánypárti menedzser nem biztos hogy rosszabb a kormánypártinál! B. KOVÁCS ANDRÁS ZÁRÓRA Jogy KIK RONTJÁK AZ ETNIKUMKÖZI VISZONYOKAT? (Telefaxon) — A kolozsvári Interetnikai Párbeszéd Egyesület május 5-én, 13 órakor sajtóértekezletet tart Kolozsváron, Napo­­csa (Jókai) utca 12. szám alatti ideiglenes (Folytatása a 4. oldalon) TELJES MEGOLDÁS az A­15** Libertetii, B1.113 tel.312. 31­­14,fax: 312 26 06 Képviselőiink: Temesvár: 056/13.38.14 Craiova: 051/12.36.76 Arad: 057/63.34.73. Brassó: 068/11.81.07 Kolozsvár: 064/18.95.13 Iasi: 032/11.35.76. Szatmári 061/73.26.27 Pitesti: 048/63.39.08. Galati 036/43.69.33­­. 59. Mandela és az ANC a dél-afrikai választások győztesei Bár csak tegnap estére várták a Dél-af­rikai Köztársaság történetében új korsza­kot nyitó első multirassziális választások végleges eredményeit, a hétfőn közzétett részleges eredmények alapján már biztos volt a Nelson Mandela vezette Afrikai Nemzeti Kongresszus győzelme. Frederik de Klerk Nemzeti Pártja, amely negyven­hat évig irányította az országot, a hétfő estig ismertté vált adatok szerint a máso­dik legnagyobb politikai erőként került ki a választásokból. Eredménye közben to­vább javulhatott, ha a várakozásoknak megfelelően megszervezte a fokföldi szí­nes bőrűek szavazatainak többségét is. Na­­tal-KwaZuluban, ahol az ANC fő vetély­­társa a Mangosuthu Buthelezi vezette Ink­­hata Szabadság Mozgalom, a választási harc kiegyensúlyozott volt mivel az Ink­­hata a fehérektől is kapott voksokat. De Klerk még vasárnap úgy ítélte meg, hogy pártja adja a nemzeti egységkormányban a két alelnök egyikét. A másik alelnök va­lószínűleg egy ANC-politikus lesz, aki a miniszterelnöki posztot tölti majd be. Nel­son Mandela minden bizonnyal a dél-af­rikai ország történetének első fekete bő­rű elnöke lesz A szavazatok 46 százalékának össze­­számlálása után, hétfő este az ANC a vok­­sok 62,6 százalékát, a Nemzeti Párt 23,7 százalékát, az Inkhata Szabadság Mozgalom pedig 6,2 százalékát tudhatta magáénak. Bár győzelme fölényesnek tekinthető, az ANC a szavazatok 62,6 százalékával még mindig nem érte el azt a kétharmados többséget, amely számára lehetővé tenné az 1999-ig érvényes alkotmány módosítá­sát. Frederik de Klerk dél-afrikai elnök hét­főn elismerte, hogy a Nelson Mandela ve­zette ANC szerezte meg a győzelmet az első faji megkülönböztetésektől mentes választásokon. — Vitathatatlan, hogy or­szágosan az ANC kapta a legtöbb szava­zatot és a Nemzeti Párt a második helyen van — mondta pretoriai sajtóértekezletén az ország hivatalban lévő elnöke. De Klerk gratulált Mandela győzelméhez, egyúttal figyelmeztette a színes bőrű politikust, hogy ne essen a múltban elkövetett hibák csap­dájába. — Ahogy mi sem tudtuk ha­tékonyan kormányozni Dél-Afrikát az (Folytatása a 2. oldalon) Kik voltak a Tárgu Jiu-i lágerben A földvári haláltáborról és a Maniu­­gárdistákról újabban többször is olvashat­tunk, de tudomásunk szerint Tárgu Jiu­­ban is jelentős számban voltak magyar internáltak. Kacsó Sándor feljegyzése sze­rint 1944 szeptemberétől kezdve „külön­féle lágerekbe ... kétezer magyar értelmi­ségi ... s köztük sok ártatlan leánygyer­mek“ volt internálta. Ezek között voltak jelentős számban magyar állampolgárok is, akik 1944 augusztusában útlevéllel jöt­tek hozzánk látogatóba és itt rekedtek. De ezenkívül külön voltak internálva a dunai magyar monitorokon elfogott hajósok. Az egész tábort át sem lehetett tekinteni, különféle csoportokba voltak ott osztva a férfiak , a nők, köztük a tanulóleányok is, és azok nem mindig érintkezhettek egy­mással. Azt azonban pontosan megjegyez­tem, hogy Nagyenyedről 1944. szeptember 18-án indítottak útnak szekérrel Gyula­­fehérvárra, 22-én érkeztünk meg Tárgu Jiuba és legnagyobb részben csak 1945. június 21-én tértünk haza teljesen leron­gyolódva, fizikailag legyengülve. Alig­­alig tudtunk hazavánszorogni. Kacsó Sándort a születésnapján, 1945. február 21-én albummal lepték meg a vele együtt internált magyarok, akik — az aláírások szerint — több mint 150-en voltak. Ennek alapján én összeírtam megyék és foglalkozás szerint a magyar internálta­kat. Számításaim szerint Fehér megyéből 36-an, Aradról 3-an, Hunyad megyéből 39-en, Krassó-Szörényből 9-en, Temes megyéből 50-en, továbbá Bukarestből, Floren­ti-ről és Koronáról 1­1 ember volt internálva. Foglalkozás szerint volt 22 lelkész (jórészt református és római kato­likus pap), 11 tanár, 9 tanító, 11 ügyvéd, 30 tisztviselő, 3 újságíró, 4 mérnök, 2 or­vos, 1 gyógyszerész, 2 kertész, 2 műsze­rész, 11 kereskedő, 1 iparművész, 8 föld­műves, 24 különböző iparos, 3 bányász (a Zsil völgyéből, köztük volt a kommunista Nagy Péter), 5 munkás és egy tanuló. Ezek között vett 3 ittrekedt magyar állampolgár is, voltak még magyar útlevéllel ideláto­gató tanulók és rendezetlen állampolgár­ságú asszonyok is. 20 kislánynak és 9 fiú­nak a nevét jegyeztem föl, voltak köztük IV. osztályos gimnazisták (pl. Bitay Csaba) és I. kereskedelmi osztályos leányok is, a­­kiken igyekeztünk közösen segíteni, és a lehetőségeknek megfelelően tanítottuk is őket. Ők is segítségünkre voltak kisebb dolgokban, így például Bitay Csabának sikerült könyveket beszereznie, és azokat kölcsönözte nekünk. Így jutottunk olvas­nivalóhoz. Májusban súlyosabb betegségek léptek fel, a rossz táplálkozás, a fertőzött ételek miatt kiütött a lágerben a vérhas. Május­ban beálltak a nagy melegek, s ezzel egy­idejűleg a halálesetek. Május 6-án a kö­vetkező megdöbbentő hírt kaptam: „A legkisebbik Tóth gyermek meghalt, mert nem kapott tejet“. Míg ügyvédeink egy­másután szerkesztették a kérvényeket az ügyvédi kamarához, majd a Groza-kor­­mányhoz, különböző bizottságok szálltak ki és ígéreteket tettek, de május 27-én még csak Keresztes Erzsi búcsúzott. Az­tán elkezdődött az észak-erdélyi tanulók hazabocsátása a saját költségükön. Arról is gondoskodni kellett. Június elején mind gyakoribbá vált a vérhas a lágerben, beteg lett egyik orvo­sunk, Fogarasi Zolti is, és így egészen dr. VITA ZSIGMOND (Folytatása a 4. oldalon).

Next