Romániai Magyar Szó, 1994. június (6. évfolyam, 1349-1374. szám)

1994-06-02 / 1350. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST • C­ SAKivm­it- NAPON túl kell A VÍZUM! (Levélben) — A magyarországi rokon­­látogatásra nem kell vízum c. kishír (RMSZ, május 19) szövegéből az derül ki, hogy aki 30 napnál tovább tartózkodik Ma­­gyarországon, annak kell vízumról gon­doskodnia ... Lányom Magyarországon él, évente 2—3 hónapot töltök náluk és eddig a 30 nap letelte után a pesti kerületi rendőrség hosszabbította meg az ott-tartóz­­kodást. Arra kérem önöket, ha már ezt a kétértelmű információt leadták, szívesked­jenek végül is tisztázni a fentieket a kon­zul úr segítségével. (Kovács Erzsébet, Bu­karest) A Magyar Köztársaság Bukaresti Nagy­­követsége Konzuli Osztályának vezetője szerint a rokonlátogatásra érkezőnők eddig­­aktban a rendőrségen hosszabbították meg az ott-tartózkodást. Újabban viszont a magyarországi rokon a közjegyző előtt vagy a polgármesteri hivatalnál tesz olyan nyilatkozatot, miszerint romániai/erdélyi rokonait vendégül látja és biztosítja ellá­tásukat, míg Magyarországon tartózkod­nak. E nyilatkozat alapján a bukaresti konzuli osztály olyan tartózkodási vízumot ad, ami 30 napnál tovább érvényes, és ez­zel a vízummal kell majd kérni Magyar­­országon, a Rendőrfőkapitányság illeté­kes osztályán a tartózkodási engedélyt. Te­hát 30 napig nem kell sem nyilatkozat, sem vízum. Azon felül viszont szükség van a magyarországi rokon ellátási nyilatkozata alapján kiadott tartózkodási vízumra, amit Bukarestben kell kérni Láb és kamatláb B­aj van, ha egy, a gyakorlati kér­désekben jártas mezőgazda azt mondja, hogy a földet parlagon kell hagyni. Illetve a tulajdonos csak annyit termeljen, amennyivel családja szükségleteit fedezi, s a többivel ne tö­rődjön. Az illető egy legújabbkori tár­sulás ügyvezető mérnöke, és szerinte igazából akkor nyer a tagság, ha a tavaly megtermelt száznyolcvan mil­lióból százat szépen betesz a bankba, és a pénz esztendő leforgása alatt több mint duplázódik! — Ez az üzlet, bará­tom, nem pedig a földmunka... Mert ha én 380—390 milliós össztermelést terveztem az idénre — háromszáz hek­táron —, ahhoz be kell fektetnem 280 milliót. A száznyolcvan milliócskám­hoz fölveszek egy százmilliós kölcsönt, és ezzel rátettem a hurkot a nyakamra, mert megfojt a kamat. A mezőgazdaság kötött ciklusokkal számol: fölveszed a hitelt vetéskor, de csak akkor tudsz törleszteni, amikor arattál, illetve ami­kor eladtad a terményt. Ez pedig nagy idő, s a kamat hónapról hónapra egy­re növekszik! Nagyjából ugyanígy számigáll a szá­zadelőn T. Nagy Imre, Csík vármegye országgyűlési képviselője is, ámbár ő kicsiben. T. Nagy Imre egyetlen szé­kely falusi család évi bevételeit és kia­dásait vetette papírra, és emez egysze­rű matematikai művelettel bebizonyí­totta, hogy egy középgazdaság legfen­­nebb öt vagy hat év alatt nincstelen­né válik, mert a gazda, bármennyit is dolgozik, terméstől, terípésig nem tud hitelek nélkül kiégétni. A nem­ törlesz­­tett jelzálogkölcsön pedig éppen alap­vető értékeitől fosztja meg. Ismétlődik, a helyzet most, kilencven esztendő teltén? Az ügyvezető mérnök olyat mond, amiről a Nagy Imréék korában vagy gazdarendszerében még szó sem lehetett: háromszázharminc lej a tavaszi árpa kilója; aki harminc mázsát termel, annak nem drága. De aki nem vegyszerez, csupán tizenöt mázsát vesz le egy hektárról, annak bizony ez drága. Szigorúan be kell tar­tani az erős lánc törvényét. Ha gyenge, a vetőmag, dolgozhatsz ezeregyig. Ha nem vegyszerezel, mind teheted a föld­be a jó vetőmagot... No de most a hitel-, illetve a ka­matpolitikáról beszélgetünk, ami or­szágos csapás, ugyebár. — Korántsem biztos, hogy idén a termény önköltségi ám kijön. Mindennek úgy nő az ára, mint a dagály, de a búza árához nem nyúl a kormány, mert tart a munká­soktól. Becslések szerint 180—200 lej körül lesz a búza kilónkénti ára, fel­téve, hogy egy hektárról háromezer ki­lót aratnak itt, a hegyvidéken. És mi­ben mutatkozik a finanszírozás szűk­markúsága? A mezőgazdasági vállal­kozók 76 százalékos kamatra vehettek föl hitelt, míg a bank 130—140 száza­lék kamatot ad a betétesnek. Ez a kü­lönbség lenne a segítség, de még így is szinte kétszeres a ráfordítás értéke, mint amennyiért majd eladni lehet. A kamat kálváriájára egy példa: a Vácá­­ro­y-kormány 15—30 százalékos kama­tot ad az őszi kampányra — jelentet­ték be a tavaly a tévében. A bank az­zal fogadott, hogy van hitel, de hatvan százalékos percentre. Ez is több mint semmi, mert akkor féz állam által sza­vatolt 30 százalékot leírják a hatvan­ból, ez fele segítség. Erre fel ősszel ki­lencven százalékos volt a hitel... Hát lehet így gazdálkodni? Az egy Hol­landiát leszámítva, Európában min­denütt szubvencionálják a mezőgazda­ságot. Románia adogat egy-egy kicsit, de általában fezt sem akkor, amikor kell. Azt hiszem­, az államnak nem ér­deke a mezőgazdasági termelés, inkább a külföldi agrártermény a fontos, amit csúszópénzzel be lehet hozni az ország­ba, így válik nyűggé az, ami tulajdon­képpen jó, és a földműves munkájá­nak fő értelme: a termés. Jól áll tehát e gazdaember a lábán, a kamatlábán, mert az igazi, az bi­zony egyre köszvényesebb a sok és hiá­bavaló munkától. OLÁH ISTVÁN • Arafat ismét Mohamed példáját idézi • A kamat kálváriája • Bábaszilva a neve • Negyedannyiért — a feketepiacon • Vád egyenlő ürügy • Mikor a jóhiszeműség az ostobasággal határos • Csak eseti panasszal lehet élni • Férjét védte az elnökfeleség • Kin csattan az ostor ! Koporsó a parkban • Újabb temesvári lecke demokráciából 1994. május 21—23. között nemzetközi tanácskozás folyt Temesváron a helyi de­mokrácia témakörével. A rendezvény egyi­ke volt annak az 52 programnak, amelyet az Európa Bizottság PHARE/Democracy szervezete támogat, és amelyet az OVR (Opération Villages Roumains —­ Román Falvak Mozgalom) kezdeményezett. Közel félezer európai polgármester, illetve vá­lasztott tanácsos, nemzetközi szervezetek képviselői és más meghívottak keresték a választ az alábbi főbb kérdésekre: —• milyen legyen a helyi autonómia és mik legyenek a céljai?; — milyen képzést kapjanak és milyen szabályzat szerint tevékenykedjenek a választott helyi vezetők és a közsé­gi alkalmazottak?; — milyen legyen az OVR Falvak és Bi­zottságok Román Egyesületének az alapokmánya?; — milyen legyen az OVR Falvak és Bi­zottságok folyóirata? Az Európai Unió képviselői hangsúlyoz­ták a helyi demokrácia fontosságát; a fen­ti kérdésekre franciaa, belga, holland an­gol, svájci, horvát, szerb, dán, lengyel és román helyi vezetők fogalmazták meg vá­laszaikat. A tanácskozás konkrét, kézzelfogható e­­redménye, hogy megalakult az Asociatia Nationals a Comitetelor si Satelor Romá­ncai OVR-RO, több száz helyi polgármes­ter pedig egy dokumentumot írt alá: „Le­vél a parlamenti képviselőkhöz-1, amelyben sürgetik a helyitau­tonómia - működés epés­ségéhez". A szükséges kiegészítő törvények meghozatalát. Legfontosabbnak a helyi költségvetés törvényét, a közvagyon tör­vényét és a közalkalmazotti törvényt te­kintik, amelyek nélkül illúzió helyi auto­nómiáról beszélni, bár a 69/1991 törvény ezt jogilag garantálná. A szervezeti előrelépés újabb lendületet adhat az OVB tevékenységének, keretet nyújthat arra, hogy a romániai és nem­zetközi hivatalos szervezetek felé egysé­gesen léphessen fel a mozgalom. Emellett tevékenységének a körét is bővítheti: az eddigi segélyakciókon és lakossági csere­látogatásokon túlmenően konkrét gazda­sági projektek megvalósításával, így pél­dául a falusi turizmus fellendítése irányá­ban is. Az egyesület létrehozása a romá­niai községek közötti együttműködés jogi kereteit is biztosítja, kiinduló lépés a kö­zös érdekképviseleti testület kialakítása irányába. A háromnapos találkozó a kölcsönös megismerést, a tapasztalatok kicserélését is lehetővé tette, ugyanakkor a demokrácia tudományának a gyakorlati oktatását is je­lentette. Tanulni lehetett abból is, aho­gyan a tanácskozást megszervezték: a résztvevők számára nem csak a szállítás, étkeztetés, elszállásolás volt biztosítva (ez utóbbi saját költségre), de a gyors infor­mációnyújtás is, a napi tájékoztató, amely­ben a részletes program mellett az adott témakörre vonatkozó ismertetők és a részt­vevők névsora is szerepelt Az a tény, hogy köztük legalább huszonöt magyar nevű volt, hogy az OVB által kezdeménye­zett faluturizmus a többségükben magyar­lakta falvakban is tért hódít, egyik örven­detes megnyilvánulása annak, hogy az OVB nem alkalmaz etnikai megkülönböz­tetést; ahol tenni vágyó és tudó emberek­kel találkoznak, ott segítenek. Érdekesek és tanulságosak voltak az előadások, de még inkább a „demokrácia műhelyei“, ahogyan a vitafórumokat ne­vezték. Itt a toleráns dialógust lehetett ta­nulni, érvelni, a kérdéseket röviden, tö­mören megfogalmazni. A moderátorok szinte észrevétlenül irányították a hozzá­szólókat, hogy a panaszok, se kormánytól és a nemzetközi szervektől várt segítség­kérés helyett a helyi erőkre alapozott megoldást keressenek, vegyék számba az összefogás előnyeit. Mindinkább az lett a központi kérdés, hogy „mit tehetünk mi?“ Egy ilyen tanácskozásról az ember min­dig néhány színes, érdekes élménnyel tér haza, néha ezek is tanulságosak. Kiderült például, hogy Radu Ceontea szenátor a demokrata szerepét ió el tudja játszani. Elmondta, hogy mi most tanul­, strk,a demokráciát­, bár negyvenöt évi rab­ság után a börtönfálák leomlottak, még tele vagyunk félelemmel, de meg kell ta­nulnunk szabadon élni. Még humorérzék­ről is tanúságot tett, mi­kor a polgármes­terek hoss­zosan vitatták a nemrég kézhez kapott külügyminisztériumi körlevelet, a­­melynek értelmében a külföldi kapcsola­tokról a helyhatóság felső szerveit előre is és utólag is értesíteni kell. Ceontea úr megjegyezte, hogy aggódik a jelenlevő kül­földiek miatt, de szerencsére neki mint szenátornak mentelmi joga van. Egyik szünetben egy temesvári kolléga azt magyarázta egy hölgynek, hogy Funar tulajdonképpen egy Jolly Joker, akit Gav­­ra mozgat, és akit rövidesen félreállítanak. Elítélte a Carities-szal való cinkosságát is, mire a hölgy élénken tiltakozott, hogy Funar is játszott volna. Én tudtam, hogy a kolléga bátor és szókimondó, de kissé meglepett heves kirohanása. Még jobban meglepődött ő, mikor a nőtől megtudta, hogy az a Sabina Funar. Az első nap után mind az RNEP temesvári alelnöke, mind az elnökfeleség eltűnt a tanácskozásról. Egy este dokumentumfilmet vetítettek, amely a román tájak szépségét, a lakosok vendégszeretetét mutatta be. Vatra Mol­­dovitei polgármestere fel volt háborodva, hogy csak máramarosi és mócvidéki falva­kat kaptak lencsevégre a moldvai kolosto­rok freskói helyett. A résztvevők színvonala nagyon eltérő volt. Adrian Moruzi, Brassó polgármeste­re olyan lényegretörően, rendszeresen, kompetensen beszélt, hogy abból a külföl­diek is tanulhattak. Egy másik polgármes­ter viszont az autóbuszban azon háborgott, hogy ezek a külföldiek jönnek a nyakunk­ra és ki akarnak oktatni. Egyik falu szép eredményekről tud beszámolni, a másik a sült galambot várja. Avram Isencu faluból a franciatanárnő utazott Temesvárra saját költségén, aktívan részt vett a tanácsko­záson, de elpanaszolta, hogy a polgármes­terük — aki egy személyben prep is, szö­vetkezeti elnök is — inkább akadályozza a testvérfalu kapcsolatot, mintsem hogy elősegítené. Neki ugyanis nyelvtudás hiá­nyában nincs esélye külföldre utazni, s akkor „hadd dögöljön meg a szomszéd kecskéje is“. Egy másik résztvevő polgár­­mester, aki biológiát is végzett, Géniből hazatérve elmesélte, hogy ott öt napig nem mert lábat mosni, mert félt, a klóro­zott víztől gombafertőzést kap, öröm volt látni és hallani az okos, szép és szerény Smaranda Enachét, a román demokrácia élő szimbólumát; a fiatal kül­földi szervezők optimizmusa és tenni aka­rása ránk az kisugárzott­ Edith Shamel, a franciaországi OVR-hálózat fifetal elnök­nője előadásából kitűnt, hogy alaposan is­meri a kelet-közép-európai országok ag­rárátalakítási folyamatát, és szinte meg­szállottan dolgozik azért, hogy a román fa­lu is előreléphessen. Nyomasztó emlék marad viszont Osijek horvát város 38 éves polgármesterének szomorú tekintete. A temesvári demokrácia-műhelyek so­kunk számára tisztázták, érvényes az a közmondás, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít“. Sajnos, a demokrácia és a gazdaság jórészt feltételezi egymást. A szegénység, elmaradottság inkább a szél­sőségeseknek kedvez, viszont a demokrácia sez egyéni kreatív hozzáállás útján előse­gítheti a gazdasági kibontakozást is. Az Opération Villages Roumains által nyújtott nagy segítség láttán tisztelettel gondolunk Doina Corneára, akinek dön­tő szerepe volt e szervezet létrehozásában a legsötétebb diktatúra körülményei közt. Dr. VINCZE MÁRIA A I •• • •• r || r r | •• • tanügyi önállóság körül KI KIT FORGAT KI BELŐLE? Méltánylandó a lelkiismertesség és tár­gyilagosság, amivel az Európa Tanács megbízásából készült és a napokban köz­zétett König­ Jansson jelentés kisebbségi helyzetünket bemutatja, egy fura ténytár­­sításra azonban mégis fel kell figyelnünk. A magyar sérelmek számbavétele után, a­­zoktól mintegy ellenpontozva, a doku­mentum megjegyzi: „Másfelől viszont a­­zokon a területeken, ahol a magyar kisebb­ség van többségben, nincsenek román is­kolák, csak román osztályok“. A többi visszásság kontextusában ez ma­ga is sérelemként, ezúttal a többségi nem­zet által elszenvedett hátrányként hat. Akik az ún. Harikov jelentés parlamenti vitája ótte alaposan ismerjük a helyi vár­­rás körök érvrendszerét és sajátos logiká­ját, nem nehéz e különben téves megálla­pítás mögött felfedeznünk e körök ama ál­lítását, hogy a Székelyföldön mind a hely­hatóság, mind a tanügy — utóbbi pedig a központi minisztériumnak van közvetlenül alárendelve — úgymond magyar kezekben van, s itt a románság az iskoláztatás te­rén is háttérbe lenne szorítv­e. Mindazonáltal most próbáljunk meg el­tekinteni e hamis beállítás és rágalom igazi indokától, s a sok rossz vért szülő po­litikai célzatosságot mintegy zárójelbe té­ve, vegyük szemügyre a tényeket magukat. A román tannyelvű oktatásra nézve tehát előnytelen, ha csak osztályokban és tagozatokon folyhat — így gondolható to­vább a fent idézett mondat —, azaz román iskolákat kellene felállítani mindenütt, elvégre a magyar kisebbség is ezt kéri ma­gának, s e jog természetszerűen kellene hogy megillesse a helyileg ugyan kisebb­ségnek számító, de országosan államalkotó főtényezőként létező románságot. (König és Jrensson uraknak szemlátomást meg sem fordul a fejükben, hogy a román is­kolák magyar tanulókkal is „feltölthetők“.) Az osztályok és tagozatok létezésének té­nye és a fentebb sugalmazott következte­tés között azonban az abszurditás szakadé­­ka húzódik. Ezt próbálom meg kifejteni, megindokolni az alábbiakban. E konklú­ziót ugyanis már levonta a centralizált ad­minisztráció megyei kormánybiztosa és ne­kilátott gyakorlatilag is a mondvacsinált igény „kielégítéséhez“, mindjárt meglát­juk, milyen következményekkel. B. KOVÁCS ANDRÁS (Folytatása a 4. oldalon) NEM DERÜL KI A LEGFONTOSABB (Telefaxon) — Az 1994. május 28—29-i RMSZ-ből értesültem a műszaki informa­tikusok távképzéséről. A rövidke hírben szó van arról, hogy a 94—95-ös tanévben indul, hogy a dr. Selinger Sándor vezette SYSCOM-SZÁMALK KFT. kötött megál­lapodást a budapesti Gábor Dénes Műsza­ki Főiskolával. Szó van még arról is, hogy a tananyagrendszert Kolozsváron, Sep­­siszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon indítják be (ez a megfogal­mazás nem tőlem származik), hogy a prog­ramcsomag alkalmazásával a mikroelekt­ronika, a számítógépek és az ezekhez kapcsolódó informatikai rendszerek keze­lésében lesz jártas a végzett. Diplomát is kap, méghozzá műszaki informatikus főis­kolai diplomát. Kiderül az is, hogy a ta­nulmányi idő átlagosan három és fél év ____ Ilik -JMMMVI!­XVW AMI(_///ZZL. V ov»x v\\« ( Scheffer bukaresti tárgyalásai De Hoop Scheffer nagykövet, az EBEÉ kisebbségi főbiztosának Romániában tar­tózkodó képviselője kedden találkozott a Szenátus emberi jogi bizottságának tag­jaival, valamint az alsóház kisebbségi cso­portjának képviselőivel. A megbeszélése­ken főként a kisebbségi és az oktatási tör­vény tervezetéről, ezek kidolgozási stá­diumáról esett szó. De Hoop Scheffer elő­zőleg Nagyszebenben, Kolozsváron, Nagy­váradon, Marosvásárhelyen és Brassóban találkozott a helyi hatóságok, illetve a ki­sebbségek és a kisebbségi egyházak képvi­selőivel- Az e találkozókon szerzett tapasz­talatairól a nagykövet beszámolt a Teodor Melescanu külügyminiszterrel folytatott keddi megbeszélésen. Ezenkívül Scheffer úr érdeklődött Romániának az Európai Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatos ál­láspontjáról. Ugyancsak kedden a kisebbségi főbiztos képviselője talákozott Viorel Hrebenciuc­­kal, a kormány főtitkárával, a Nemzeti Kisebbségi Tanács koordinátorával. A megbeszélésen felvetődött annak lehető­sége, hogy Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi főbiztosa a hónap végén el­­,­­ látogasson Romániába. lesz. • Sajnos, a hírből nem derül ki a legfontosabb: mi a feltétele a beiratkozás­nak és kinél­ hol kell jelentkezni bővebb felvilágosításért. Kérem, valamilyen mó­don értesítsenek ezekről a részletekről. (Balázs László, Máramarossziget) NE BÁNTSÁK A DOKTOR URAT! (Postán — Dr. Bárányi Ferenc urat ne sértegesse se nagy, se kicsi, mert egyetlen ember az országban, aki a mozgássérül­tekkel foglalkozik. Még Rómába is elvitt és gyógyszert ad, és küld, akinek szüksége (Folytatása a 4. oldalon) Új sorozat Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, 1350. szám Piata Presei Libere 1., sector 1. 1994. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége június 2., 79776 Bukarest 33, csütörtök Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 ára 150 lej Telefax: 618 15 62­ ­ 1 Telex: 10315-TRANS-R Az SDK nem tesz szuperpárt (Bukarest • RMSZ / gy. j.)­­ Az RDK-ba tömörült pártok képviselői kedd dél­után vitatták meg az LP ’93 szombaton elhangzott és nagy visszhangot keltő in­dítványát, hogy a konvenció alakuljon át politikai párttá. Kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy politikailag csak egysé­gesen lehet fellépni a baloldal uralma el­len. Az RDK pártjai a javaslatot életkép­telennek, mi több károsnak tartották, ked­den heves vita, kölcsönös vádaskodások után döntést is hoztak, mely szerint a konvenció nem alakul át amolyan szuper­párttá. Napocai ferde... szobor '(Bukarest • Evenimentul zilei / f.i.) — Nagy az aggodalom a „fura úr“ — Gheor­­ghe Funar — hivatalában, hiszen az alig fél éve jobb ügyhöz méltó sietséggel fel­avatott Avram láncú szobor 6 fokkal fer­­dült el eredeti tengelyéhez képest, s ha a dőlést nem sikerül leállítani — állítják a szakértők —akkor a mócok királyának havasi kürtös leányzókkal övezett szobra a Nemzeti Színházra bukik. Eredeti elkép­zelés szerint a szobor talapzatát 18 méteres betonoszlopokra kellett volna állítani, ám a mindenáron való ünneplés, avatás miatt, úgy tűnik, az alap mélysége nem haladja meg az 5 métert. Talán ezzel is magya­rázható, hogy a szoboregyüttes dél felé billent, egyelőre az említett hat fokkal. Most, hogy immár nincs Caritas, vajon honnan kerül pénz a szobor újraalapozá­­sára? Antimmá kommandó Crni­óvón (Bukarest • RMSZ / gy.j.) — 38 craio­­vai fiatal, többségükben volt sportoló tit­kos cigányellenes szervezetet, amolyan kommandót alakított. Vezetőjük, aki ne­vét nem árulta el, az Er. zilei-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a romák terrorja ellen szándékoznak fellépni. Harci jelszavuk: Vagy meghalunk, vagy győ­zünk! A szervezet tagjai már több mint hat hónapja „edzenek.­. .Közben felvették a kapcsolatot a romák helyi vezetőivel és a rendőrséggel is, de semmilyen eredményt nem értek el, mi több,­­a hatóságok nem velük, hanem a romákkal működnek együtt Úgy érzik, a kommandó tagjait mind a cigányok, mind a rendőrség üldözi. „Ha bárkit letartóztatnak közülünk, a szervezet tagjai a rendőrség és a prefek­­túra előtt, tömeges harakirit hajtanak vég­re magunkon “ —­ állítja a névtelen vezér. Égő házak Ráksán (Bukarest • BBC/cs.g.)­­ A Szatmár megyei Ráksán (a világtól rossz és nehéz útjai miatt elzárt hegyi település) vasár­nap este felgyújtották a falu szélén épült, meglehetősen jómódú cigányházakat. A zömmel román l­akosságú faluban a negy­venes évek közepén telepedett meg né­hány cigánycsalád, s a telepről való volt az a két fiatalember is, akik a juhoknál bojtárkodtak, a 69 éves Tom­a Cráciun pásztorkodása mellett. A romalegények megpróbáltak az öreg román ember háta mögött bárányokkal kereskedni, de rajta­vesztettek, s ezért bosszúból a pásztort eltették láb alá. A rendőrség hamar átlátott a szitán, le­tartóztatta a gyilkosokat, de a megkesere­dett rokonságnak ez nem volt elég: a tér éjszakáján, ösztönös kezdeményezésre a cigányfertály felé indultak, s mire a tűz­oltóság és a rendőrség a tengelytörő uta­kon felkapaszkodott Ráksába, a cigány­házak jócskán leégtek. Az ügyben folyik a nyomozás, a gyújtogatásban és a bújtoga­­tásban közvetlenül gyanúsítottakat kihall­gatják, a ráksaiak pedig fogadkoznak: fel­építik az ügyben ártatlan cigánylakosság otthonait. Ennek ellenére, a romaközösség vezetője keserűen nyilatkozott: úgy lát­szik, innen is vehetjük a vándorbotot... Megkerült A (Máramarossziget • RMSZ / mazalik al­­fréd)­­ Pár éve bűnügyi történetbe illő körülmények között a Joan Mihályi de Apja emlékházból több értékes tárgy tűnt el, többek között Hollósy Simon A huszti vár c. festménye. A képnek igen kalandos története volt Máramaros megye az ezredéves jubileum­ra rendelte meg a festőtől, s holmi monu­mentális, történelmi képre gondoltak az előkelőségek. 1896-ra a kép elkészült anél­kül, hogy a főispán tetszését elnyerte vol­na: a festő ugyanis inkább a vár alatti polgárházakat hozta előtérbe a romok he­lyett. A kép eltűnése és a körülötte lefolyt nyo­mozás nem derített fényt az eltűnés körül­ményeire, annak ellenére, hogy a lopás fényes nappal történt, a 92 éves Mihályi Lucia szeme láttára, fekit egy karosszékhez kötöztek. A tolvajok ismerhették a hely­színt és az elvinni érdemes értékeket. Budapestről érkezett a hír, hogy a Ma­gyar Nemzeti Galériának megvételre a­­jánlották föl a szóban forgó festményt Sziget reménykedik, hogy a kép ismét visszakerül a városba, hiszen egyszer már lába kelt a II. világháború idején, ami­kor is egy szovjet művészetkedvelő tiszt tulajdonította el s csak nagy nehézségek árán sikerült hazahozni. Reméljük, a kép ezúttal eredeti redelte­­tési helyére, a város tanácstermébe fog kerülni. Nedves évek gyüm (Arad , RMSZ/p. i.) — Tegnap a Ba­nán a szilvafán c. hírünkben furcsa jelen­ségről számoltunk be, ami a tornyai és pécskai szilvafák termésével kapcsolatban e napokban tapasztalható. A találgatások után Gönczi Gyula ny. arádi agrármérnök­höz fordultunk, aki elmondotta: „A bá­baszilva vagy táskaszilva (Taphrina pruni) elnevezésű betegségről van szó, amely szilvafáink elterjedt betegsége és általá­ban csapadékos években okoz nagyobb károkat a szilva és ringlóféléken. Nyár elején a mogyoró nagyságú szilvák kö­zött gyakran láthatók megnyúlt, hat cm hosszúságot is elérő, 1—2 cm széles, la­pos gyümölcsök. Ezek gyakran görbültek vagy kissé csavarodottak, fakó zöldessár­ga színűek. Az ilyen gyümölcsöket nevez­zük bába vagy táskaszilvának. A bába­szilva húsa zöld, kemény, leve nincs, bel­seje üres, magja hiányzik és míg az egész­séges szilva ilyenkor még igen savanyú, ez ízetlen. Felületét bársonyos, szürkés bevonat borítja. Június vége felé a bába­szilván barna, penészes foltok keletkez­nek, végül teljesen megbámul és össze­zsugorodik. Néha egyes hajtások és leve­­­lek is megvastagodnak és eltorzulnak. A bábaszilva felületén látható bársonyos bevonatot a gomba szaporító szervei, az aszkuszok alkotják. A kórokozó micéliu­­ma a fertőzött gyümölcsből behatol a galy­­lyakba, ahol áttelel és tavasszal innen kerül be a fiatal gyümölcsök magházába. Itt rendellenes sejtszaporodást idéz elő, s ennek következménye a gyümölcsna­gyobbodás és eltorzulás. Néhány szót a védekezésről: a bábaszilvás csomókat her­nyózóollóval úgy távolítjuk el, hogy az ágból is hozzávágunk egy jó araszos da­rabot. A levágott bábaszilvás ágakat el kell égetni. A fertőzött fától ne vegyünk oltóvesszőt. Ezt a munkát minél hamarább kell végezni, hogy meggátoljuk a további fertőzést. Javallott rügyfakadás vagy szi­romhullás után a fák permetezése 1%-os bordói lével, ez megelőző permetezés. Az újabb szakirodalomban előfordul, hogy a szilvafélék tafrinás betegségeként em­legetik, elhagyva a másik két régi nevet.“ HIRDESSEN POSTAFIÓK A ROMÁNIAI a 3. oldalon MAGYAR Sióban

Next