Romániai Magyar Szó, 1994. június (6. évfolyam, 1349-1374. szám)
1994-06-02 / 1350. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST • C SAKivmit- NAPON túl kell A VÍZUM! (Levélben) — A magyarországi rokonlátogatásra nem kell vízum c. kishír (RMSZ, május 19) szövegéből az derül ki, hogy aki 30 napnál tovább tartózkodik Magyarországon, annak kell vízumról gondoskodnia ... Lányom Magyarországon él, évente 2—3 hónapot töltök náluk és eddig a 30 nap letelte után a pesti kerületi rendőrség hosszabbította meg az ott-tartózkodást. Arra kérem önöket, ha már ezt a kétértelmű információt leadták, szíveskedjenek végül is tisztázni a fentieket a konzul úr segítségével. (Kovács Erzsébet, Bukarest) A Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége Konzuli Osztályának vezetője szerint a rokonlátogatásra érkezőnők eddigaktban a rendőrségen hosszabbították meg az ott-tartózkodást. Újabban viszont a magyarországi rokon a közjegyző előtt vagy a polgármesteri hivatalnál tesz olyan nyilatkozatot, miszerint romániai/erdélyi rokonait vendégül látja és biztosítja ellátásukat, míg Magyarországon tartózkodnak. E nyilatkozat alapján a bukaresti konzuli osztály olyan tartózkodási vízumot ad, ami 30 napnál tovább érvényes, és ezzel a vízummal kell majd kérni Magyarországon, a Rendőrfőkapitányság illetékes osztályán a tartózkodási engedélyt. Tehát 30 napig nem kell sem nyilatkozat, sem vízum. Azon felül viszont szükség van a magyarországi rokon ellátási nyilatkozata alapján kiadott tartózkodási vízumra, amit Bukarestben kell kérni Láb és kamatláb Baj van, ha egy, a gyakorlati kérdésekben jártas mezőgazda azt mondja, hogy a földet parlagon kell hagyni. Illetve a tulajdonos csak annyit termeljen, amennyivel családja szükségleteit fedezi, s a többivel ne törődjön. Az illető egy legújabbkori társulás ügyvezető mérnöke, és szerinte igazából akkor nyer a tagság, ha a tavaly megtermelt száznyolcvan millióból százat szépen betesz a bankba, és a pénz esztendő leforgása alatt több mint duplázódik! — Ez az üzlet, barátom, nem pedig a földmunka... Mert ha én 380—390 milliós össztermelést terveztem az idénre — háromszáz hektáron —, ahhoz be kell fektetnem 280 milliót. A száznyolcvan milliócskámhoz fölveszek egy százmilliós kölcsönt, és ezzel rátettem a hurkot a nyakamra, mert megfojt a kamat. A mezőgazdaság kötött ciklusokkal számol: fölveszed a hitelt vetéskor, de csak akkor tudsz törleszteni, amikor arattál, illetve amikor eladtad a terményt. Ez pedig nagy idő, s a kamat hónapról hónapra egyre növekszik! Nagyjából ugyanígy számigáll a századelőn T. Nagy Imre, Csík vármegye országgyűlési képviselője is, ámbár ő kicsiben. T. Nagy Imre egyetlen székely falusi család évi bevételeit és kiadásait vetette papírra, és emez egyszerű matematikai művelettel bebizonyította, hogy egy középgazdaság legfennebb öt vagy hat év alatt nincstelenné válik, mert a gazda, bármennyit is dolgozik, terméstől, terípésig nem tud hitelek nélkül kiégétni. A nem törlesztett jelzálogkölcsön pedig éppen alapvető értékeitől fosztja meg. Ismétlődik, a helyzet most, kilencven esztendő teltén? Az ügyvezető mérnök olyat mond, amiről a Nagy Imréék korában vagy gazdarendszerében még szó sem lehetett: háromszázharminc lej a tavaszi árpa kilója; aki harminc mázsát termel, annak nem drága. De aki nem vegyszerez, csupán tizenöt mázsát vesz le egy hektárról, annak bizony ez drága. Szigorúan be kell tartani az erős lánc törvényét. Ha gyenge, a vetőmag, dolgozhatsz ezeregyig. Ha nem vegyszerezel, mind teheted a földbe a jó vetőmagot... No de most a hitel-, illetve a kamatpolitikáról beszélgetünk, ami országos csapás, ugyebár. — Korántsem biztos, hogy idén a termény önköltségi ám kijön. Mindennek úgy nő az ára, mint a dagály, de a búza árához nem nyúl a kormány, mert tart a munkásoktól. Becslések szerint 180—200 lej körül lesz a búza kilónkénti ára, feltéve, hogy egy hektárról háromezer kilót aratnak itt, a hegyvidéken. És miben mutatkozik a finanszírozás szűkmarkúsága? A mezőgazdasági vállalkozók 76 százalékos kamatra vehettek föl hitelt, míg a bank 130—140 százalék kamatot ad a betétesnek. Ez a különbség lenne a segítség, de még így is szinte kétszeres a ráfordítás értéke, mint amennyiért majd eladni lehet. A kamat kálváriájára egy példa: a Vácároy-kormány 15—30 százalékos kamatot ad az őszi kampányra — jelentették be a tavaly a tévében. A bank azzal fogadott, hogy van hitel, de hatvan százalékos percentre. Ez is több mint semmi, mert akkor féz állam által szavatolt 30 százalékot leírják a hatvanból, ez fele segítség. Erre fel ősszel kilencven százalékos volt a hitel... Hát lehet így gazdálkodni? Az egy Hollandiát leszámítva, Európában mindenütt szubvencionálják a mezőgazdaságot. Románia adogat egy-egy kicsit, de általában fezt sem akkor, amikor kell. Azt hiszem, az államnak nem érdeke a mezőgazdasági termelés, inkább a külföldi agrártermény a fontos, amit csúszópénzzel be lehet hozni az országba, így válik nyűggé az, ami tulajdonképpen jó, és a földműves munkájának fő értelme: a termés. Jól áll tehát e gazdaember a lábán, a kamatlábán, mert az igazi, az bizony egyre köszvényesebb a sok és hiábavaló munkától. OLÁH ISTVÁN • Arafat ismét Mohamed példáját idézi • A kamat kálváriája • Bábaszilva a neve • Negyedannyiért — a feketepiacon • Vád egyenlő ürügy • Mikor a jóhiszeműség az ostobasággal határos • Csak eseti panasszal lehet élni • Férjét védte az elnökfeleség • Kin csattan az ostor ! Koporsó a parkban • Újabb temesvári lecke demokráciából 1994. május 21—23. között nemzetközi tanácskozás folyt Temesváron a helyi demokrácia témakörével. A rendezvény egyike volt annak az 52 programnak, amelyet az Európa Bizottság PHARE/Democracy szervezete támogat, és amelyet az OVR (Opération Villages Roumains — Román Falvak Mozgalom) kezdeményezett. Közel félezer európai polgármester, illetve választott tanácsos, nemzetközi szervezetek képviselői és más meghívottak keresték a választ az alábbi főbb kérdésekre: —• milyen legyen a helyi autonómia és mik legyenek a céljai?; — milyen képzést kapjanak és milyen szabályzat szerint tevékenykedjenek a választott helyi vezetők és a községi alkalmazottak?; — milyen legyen az OVR Falvak és Bizottságok Román Egyesületének az alapokmánya?; — milyen legyen az OVR Falvak és Bizottságok folyóirata? Az Európai Unió képviselői hangsúlyozták a helyi demokrácia fontosságát; a fenti kérdésekre franciaa, belga, holland angol, svájci, horvát, szerb, dán, lengyel és román helyi vezetők fogalmazták meg válaszaikat. A tanácskozás konkrét, kézzelfogható eredménye, hogy megalakult az Asociatia Nationals a Comitetelor si Satelor Románcai OVR-RO, több száz helyi polgármester pedig egy dokumentumot írt alá: „Levél a parlamenti képviselőkhöz-1, amelyben sürgetik a helyitautonómia - működés epésségéhez". A szükséges kiegészítő törvények meghozatalát. Legfontosabbnak a helyi költségvetés törvényét, a közvagyon törvényét és a közalkalmazotti törvényt tekintik, amelyek nélkül illúzió helyi autonómiáról beszélni, bár a 69/1991 törvény ezt jogilag garantálná. A szervezeti előrelépés újabb lendületet adhat az OVB tevékenységének, keretet nyújthat arra, hogy a romániai és nemzetközi hivatalos szervezetek felé egységesen léphessen fel a mozgalom. Emellett tevékenységének a körét is bővítheti: az eddigi segélyakciókon és lakossági cserelátogatásokon túlmenően konkrét gazdasági projektek megvalósításával, így például a falusi turizmus fellendítése irányában is. Az egyesület létrehozása a romániai községek közötti együttműködés jogi kereteit is biztosítja, kiinduló lépés a közös érdekképviseleti testület kialakítása irányába. A háromnapos találkozó a kölcsönös megismerést, a tapasztalatok kicserélését is lehetővé tette, ugyanakkor a demokrácia tudományának a gyakorlati oktatását is jelentette. Tanulni lehetett abból is, ahogyan a tanácskozást megszervezték: a résztvevők számára nem csak a szállítás, étkeztetés, elszállásolás volt biztosítva (ez utóbbi saját költségre), de a gyors információnyújtás is, a napi tájékoztató, amelyben a részletes program mellett az adott témakörre vonatkozó ismertetők és a résztvevők névsora is szerepelt Az a tény, hogy köztük legalább huszonöt magyar nevű volt, hogy az OVB által kezdeményezett faluturizmus a többségükben magyarlakta falvakban is tért hódít, egyik örvendetes megnyilvánulása annak, hogy az OVB nem alkalmaz etnikai megkülönböztetést; ahol tenni vágyó és tudó emberekkel találkoznak, ott segítenek. Érdekesek és tanulságosak voltak az előadások, de még inkább a „demokrácia műhelyei“, ahogyan a vitafórumokat nevezték. Itt a toleráns dialógust lehetett tanulni, érvelni, a kérdéseket röviden, tömören megfogalmazni. A moderátorok szinte észrevétlenül irányították a hozzászólókat, hogy a panaszok, se kormánytól és a nemzetközi szervektől várt segítségkérés helyett a helyi erőkre alapozott megoldást keressenek, vegyék számba az összefogás előnyeit. Mindinkább az lett a központi kérdés, hogy „mit tehetünk mi?“ Egy ilyen tanácskozásról az ember mindig néhány színes, érdekes élménnyel tér haza, néha ezek is tanulságosak. Kiderült például, hogy Radu Ceontea szenátor a demokrata szerepét ió el tudja játszani. Elmondta, hogy mi most tanul, strk,a demokráciát, bár negyvenöt évi rabság után a börtönfálák leomlottak, még tele vagyunk félelemmel, de meg kell tanulnunk szabadon élni. Még humorérzékről is tanúságot tett, mikor a polgármesterek hosszosan vitatták a nemrég kézhez kapott külügyminisztériumi körlevelet, amelynek értelmében a külföldi kapcsolatokról a helyhatóság felső szerveit előre is és utólag is értesíteni kell. Ceontea úr megjegyezte, hogy aggódik a jelenlevő külföldiek miatt, de szerencsére neki mint szenátornak mentelmi joga van. Egyik szünetben egy temesvári kolléga azt magyarázta egy hölgynek, hogy Funar tulajdonképpen egy Jolly Joker, akit Gavra mozgat, és akit rövidesen félreállítanak. Elítélte a Carities-szal való cinkosságát is, mire a hölgy élénken tiltakozott, hogy Funar is játszott volna. Én tudtam, hogy a kolléga bátor és szókimondó, de kissé meglepett heves kirohanása. Még jobban meglepődött ő, mikor a nőtől megtudta, hogy az a Sabina Funar. Az első nap után mind az RNEP temesvári alelnöke, mind az elnökfeleség eltűnt a tanácskozásról. Egy este dokumentumfilmet vetítettek, amely a román tájak szépségét, a lakosok vendégszeretetét mutatta be. Vatra Moldovitei polgármestere fel volt háborodva, hogy csak máramarosi és mócvidéki falvakat kaptak lencsevégre a moldvai kolostorok freskói helyett. A résztvevők színvonala nagyon eltérő volt. Adrian Moruzi, Brassó polgármestere olyan lényegretörően, rendszeresen, kompetensen beszélt, hogy abból a külföldiek is tanulhattak. Egy másik polgármester viszont az autóbuszban azon háborgott, hogy ezek a külföldiek jönnek a nyakunkra és ki akarnak oktatni. Egyik falu szép eredményekről tud beszámolni, a másik a sült galambot várja. Avram Isencu faluból a franciatanárnő utazott Temesvárra saját költségén, aktívan részt vett a tanácskozáson, de elpanaszolta, hogy a polgármesterük — aki egy személyben prep is, szövetkezeti elnök is — inkább akadályozza a testvérfalu kapcsolatot, mintsem hogy elősegítené. Neki ugyanis nyelvtudás hiányában nincs esélye külföldre utazni, s akkor „hadd dögöljön meg a szomszéd kecskéje is“. Egy másik résztvevő polgármester, aki biológiát is végzett, Géniből hazatérve elmesélte, hogy ott öt napig nem mert lábat mosni, mert félt, a klórozott víztől gombafertőzést kap, öröm volt látni és hallani az okos, szép és szerény Smaranda Enachét, a román demokrácia élő szimbólumát; a fiatal külföldi szervezők optimizmusa és tenni akarása ránk az kisugárzott Edith Shamel, a franciaországi OVR-hálózat fifetal elnöknője előadásából kitűnt, hogy alaposan ismeri a kelet-közép-európai országok agrárátalakítási folyamatát, és szinte megszállottan dolgozik azért, hogy a román falu is előreléphessen. Nyomasztó emlék marad viszont Osijek horvát város 38 éves polgármesterének szomorú tekintete. A temesvári demokrácia-műhelyek sokunk számára tisztázták, érvényes az a közmondás, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít“. Sajnos, a demokrácia és a gazdaság jórészt feltételezi egymást. A szegénység, elmaradottság inkább a szélsőségeseknek kedvez, viszont a demokrácia sez egyéni kreatív hozzáállás útján elősegítheti a gazdasági kibontakozást is. Az Opération Villages Roumains által nyújtott nagy segítség láttán tisztelettel gondolunk Doina Corneára, akinek döntő szerepe volt e szervezet létrehozásában a legsötétebb diktatúra körülményei közt. Dr. VINCZE MÁRIA A I •• • •• r || r r | •• • tanügyi önállóság körül KI KIT FORGAT KI BELŐLE? Méltánylandó a lelkiismertesség és tárgyilagosság, amivel az Európa Tanács megbízásából készült és a napokban közzétett König Jansson jelentés kisebbségi helyzetünket bemutatja, egy fura ténytársításra azonban mégis fel kell figyelnünk. A magyar sérelmek számbavétele után, azoktól mintegy ellenpontozva, a dokumentum megjegyzi: „Másfelől viszont azokon a területeken, ahol a magyar kisebbség van többségben, nincsenek román iskolák, csak román osztályok“. A többi visszásság kontextusában ez maga is sérelemként, ezúttal a többségi nemzet által elszenvedett hátrányként hat. Akik az ún. Harikov jelentés parlamenti vitája ótte alaposan ismerjük a helyi várrás körök érvrendszerét és sajátos logikáját, nem nehéz e különben téves megállapítás mögött felfedeznünk e körök ama állítását, hogy a Székelyföldön mind a helyhatóság, mind a tanügy — utóbbi pedig a központi minisztériumnak van közvetlenül alárendelve — úgymond magyar kezekben van, s itt a románság az iskoláztatás terén is háttérbe lenne szorítve. Mindazonáltal most próbáljunk meg eltekinteni e hamis beállítás és rágalom igazi indokától, s a sok rossz vért szülő politikai célzatosságot mintegy zárójelbe téve, vegyük szemügyre a tényeket magukat. A román tannyelvű oktatásra nézve tehát előnytelen, ha csak osztályokban és tagozatokon folyhat — így gondolható tovább a fent idézett mondat —, azaz román iskolákat kellene felállítani mindenütt, elvégre a magyar kisebbség is ezt kéri magának, s e jog természetszerűen kellene hogy megillesse a helyileg ugyan kisebbségnek számító, de országosan államalkotó főtényezőként létező románságot. (König és Jrensson uraknak szemlátomást meg sem fordul a fejükben, hogy a román iskolák magyar tanulókkal is „feltölthetők“.) Az osztályok és tagozatok létezésének ténye és a fentebb sugalmazott következtetés között azonban az abszurditás szakadéka húzódik. Ezt próbálom meg kifejteni, megindokolni az alábbiakban. E konklúziót ugyanis már levonta a centralizált adminisztráció megyei kormánybiztosa és nekilátott gyakorlatilag is a mondvacsinált igény „kielégítéséhez“, mindjárt meglátjuk, milyen következményekkel. B. KOVÁCS ANDRÁS (Folytatása a 4. oldalon) NEM DERÜL KI A LEGFONTOSABB (Telefaxon) — Az 1994. május 28—29-i RMSZ-ből értesültem a műszaki informatikusok távképzéséről. A rövidke hírben szó van arról, hogy a 94—95-ös tanévben indul, hogy a dr. Selinger Sándor vezette SYSCOM-SZÁMALK KFT. kötött megállapodást a budapesti Gábor Dénes Műszaki Főiskolával. Szó van még arról is, hogy a tananyagrendszert Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon indítják be (ez a megfogalmazás nem tőlem származik), hogy a programcsomag alkalmazásával a mikroelektronika, a számítógépek és az ezekhez kapcsolódó informatikai rendszerek kezelésében lesz jártas a végzett. Diplomát is kap, méghozzá műszaki informatikus főiskolai diplomát. Kiderül az is, hogy a tanulmányi idő átlagosan három és fél év ____ Ilik -JMMMVI!XVW AMI(_///ZZL. V ov»x v\\« ( Scheffer bukaresti tárgyalásai De Hoop Scheffer nagykövet, az EBEÉ kisebbségi főbiztosának Romániában tartózkodó képviselője kedden találkozott a Szenátus emberi jogi bizottságának tagjaival, valamint az alsóház kisebbségi csoportjának képviselőivel. A megbeszéléseken főként a kisebbségi és az oktatási törvény tervezetéről, ezek kidolgozási stádiumáról esett szó. De Hoop Scheffer előzőleg Nagyszebenben, Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassóban találkozott a helyi hatóságok, illetve a kisebbségek és a kisebbségi egyházak képviselőivel- Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól a nagykövet beszámolt a Teodor Melescanu külügyminiszterrel folytatott keddi megbeszélésen. Ezenkívül Scheffer úr érdeklődött Romániának az Európai Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatos álláspontjáról. Ugyancsak kedden a kisebbségi főbiztos képviselője talákozott Viorel Hrebenciuckal, a kormány főtitkárával, a Nemzeti Kisebbségi Tanács koordinátorával. A megbeszélésen felvetődött annak lehetősége, hogy Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi főbiztosa a hónap végén el, látogasson Romániába. lesz. • Sajnos, a hírből nem derül ki a legfontosabb: mi a feltétele a beiratkozásnak és kinél hol kell jelentkezni bővebb felvilágosításért. Kérem, valamilyen módon értesítsenek ezekről a részletekről. (Balázs László, Máramarossziget) NE BÁNTSÁK A DOKTOR URAT! (Postán — Dr. Bárányi Ferenc urat ne sértegesse se nagy, se kicsi, mert egyetlen ember az országban, aki a mozgássérültekkel foglalkozik. Még Rómába is elvitt és gyógyszert ad, és küld, akinek szüksége (Folytatása a 4. oldalon) Új sorozat Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, 1350. szám Piata Presei Libere 1., sector 1. 1994. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége június 2., 79776 Bukarest 33, csütörtök Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 ára 150 lej Telefax: 618 15 62 1 Telex: 10315-TRANS-R Az SDK nem tesz szuperpárt (Bukarest • RMSZ / gy. j.) Az RDK-ba tömörült pártok képviselői kedd délután vitatták meg az LP ’93 szombaton elhangzott és nagy visszhangot keltő indítványát, hogy a konvenció alakuljon át politikai párttá. Kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy politikailag csak egységesen lehet fellépni a baloldal uralma ellen. Az RDK pártjai a javaslatot életképtelennek, mi több károsnak tartották, kedden heves vita, kölcsönös vádaskodások után döntést is hoztak, mely szerint a konvenció nem alakul át amolyan szuperpárttá. Napocai ferde... szobor '(Bukarest • Evenimentul zilei / f.i.) — Nagy az aggodalom a „fura úr“ — Gheorghe Funar — hivatalában, hiszen az alig fél éve jobb ügyhöz méltó sietséggel felavatott Avram láncú szobor 6 fokkal ferdült el eredeti tengelyéhez képest, s ha a dőlést nem sikerül leállítani — állítják a szakértők —akkor a mócok királyának havasi kürtös leányzókkal övezett szobra a Nemzeti Színházra bukik. Eredeti elképzelés szerint a szobor talapzatát 18 méteres betonoszlopokra kellett volna állítani, ám a mindenáron való ünneplés, avatás miatt, úgy tűnik, az alap mélysége nem haladja meg az 5 métert. Talán ezzel is magyarázható, hogy a szoboregyüttes dél felé billent, egyelőre az említett hat fokkal. Most, hogy immár nincs Caritas, vajon honnan kerül pénz a szobor újraalapozására? Antimmá kommandó Crnióvón (Bukarest • RMSZ / gy.j.) — 38 craiovai fiatal, többségükben volt sportoló titkos cigányellenes szervezetet, amolyan kommandót alakított. Vezetőjük, aki nevét nem árulta el, az Er. zilei-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a romák terrorja ellen szándékoznak fellépni. Harci jelszavuk: Vagy meghalunk, vagy győzünk! A szervezet tagjai már több mint hat hónapja „edzenek.. .Közben felvették a kapcsolatot a romák helyi vezetőivel és a rendőrséggel is, de semmilyen eredményt nem értek el, mi több,a hatóságok nem velük, hanem a romákkal működnek együtt Úgy érzik, a kommandó tagjait mind a cigányok, mind a rendőrség üldözi. „Ha bárkit letartóztatnak közülünk, a szervezet tagjai a rendőrség és a prefektúra előtt, tömeges harakirit hajtanak végre magunkon “ — állítja a névtelen vezér. Égő házak Ráksán (Bukarest • BBC/cs.g.) A Szatmár megyei Ráksán (a világtól rossz és nehéz útjai miatt elzárt hegyi település) vasárnap este felgyújtották a falu szélén épült, meglehetősen jómódú cigányházakat. A zömmel román lakosságú faluban a negyvenes évek közepén telepedett meg néhány cigánycsalád, s a telepről való volt az a két fiatalember is, akik a juhoknál bojtárkodtak, a 69 éves Toma Cráciun pásztorkodása mellett. A romalegények megpróbáltak az öreg román ember háta mögött bárányokkal kereskedni, de rajtavesztettek, s ezért bosszúból a pásztort eltették láb alá. A rendőrség hamar átlátott a szitán, letartóztatta a gyilkosokat, de a megkeseredett rokonságnak ez nem volt elég: a tér éjszakáján, ösztönös kezdeményezésre a cigányfertály felé indultak, s mire a tűzoltóság és a rendőrség a tengelytörő utakon felkapaszkodott Ráksába, a cigányházak jócskán leégtek. Az ügyben folyik a nyomozás, a gyújtogatásban és a bújtogatásban közvetlenül gyanúsítottakat kihallgatják, a ráksaiak pedig fogadkoznak: felépítik az ügyben ártatlan cigánylakosság otthonait. Ennek ellenére, a romaközösség vezetője keserűen nyilatkozott: úgy látszik, innen is vehetjük a vándorbotot... Megkerült A (Máramarossziget • RMSZ / mazalik alfréd) Pár éve bűnügyi történetbe illő körülmények között a Joan Mihályi de Apja emlékházból több értékes tárgy tűnt el, többek között Hollósy Simon A huszti vár c. festménye. A képnek igen kalandos története volt Máramaros megye az ezredéves jubileumra rendelte meg a festőtől, s holmi monumentális, történelmi képre gondoltak az előkelőségek. 1896-ra a kép elkészült anélkül, hogy a főispán tetszését elnyerte volna: a festő ugyanis inkább a vár alatti polgárházakat hozta előtérbe a romok helyett. A kép eltűnése és a körülötte lefolyt nyomozás nem derített fényt az eltűnés körülményeire, annak ellenére, hogy a lopás fényes nappal történt, a 92 éves Mihályi Lucia szeme láttára, fekit egy karosszékhez kötöztek. A tolvajok ismerhették a helyszínt és az elvinni érdemes értékeket. Budapestről érkezett a hír, hogy a Magyar Nemzeti Galériának megvételre ajánlották föl a szóban forgó festményt Sziget reménykedik, hogy a kép ismét visszakerül a városba, hiszen egyszer már lába kelt a II. világháború idején, amikor is egy szovjet művészetkedvelő tiszt tulajdonította el s csak nagy nehézségek árán sikerült hazahozni. Reméljük, a kép ezúttal eredeti redeltetési helyére, a város tanácstermébe fog kerülni. Nedves évek gyüm (Arad , RMSZ/p. i.) — Tegnap a Banán a szilvafán c. hírünkben furcsa jelenségről számoltunk be, ami a tornyai és pécskai szilvafák termésével kapcsolatban e napokban tapasztalható. A találgatások után Gönczi Gyula ny. arádi agrármérnökhöz fordultunk, aki elmondotta: „A bábaszilva vagy táskaszilva (Taphrina pruni) elnevezésű betegségről van szó, amely szilvafáink elterjedt betegsége és általában csapadékos években okoz nagyobb károkat a szilva és ringlóféléken. Nyár elején a mogyoró nagyságú szilvák között gyakran láthatók megnyúlt, hat cm hosszúságot is elérő, 1—2 cm széles, lapos gyümölcsök. Ezek gyakran görbültek vagy kissé csavarodottak, fakó zöldessárga színűek. Az ilyen gyümölcsöket nevezzük bába vagy táskaszilvának. A bábaszilva húsa zöld, kemény, leve nincs, belseje üres, magja hiányzik és míg az egészséges szilva ilyenkor még igen savanyú, ez ízetlen. Felületét bársonyos, szürkés bevonat borítja. Június vége felé a bábaszilván barna, penészes foltok keletkeznek, végül teljesen megbámul és összezsugorodik. Néha egyes hajtások és levelek is megvastagodnak és eltorzulnak. A bábaszilva felületén látható bársonyos bevonatot a gomba szaporító szervei, az aszkuszok alkotják. A kórokozó micéliuma a fertőzött gyümölcsből behatol a galylyakba, ahol áttelel és tavasszal innen kerül be a fiatal gyümölcsök magházába. Itt rendellenes sejtszaporodást idéz elő, s ennek következménye a gyümölcsnagyobbodás és eltorzulás. Néhány szót a védekezésről: a bábaszilvás csomókat hernyózóollóval úgy távolítjuk el, hogy az ágból is hozzávágunk egy jó araszos darabot. A levágott bábaszilvás ágakat el kell égetni. A fertőzött fától ne vegyünk oltóvesszőt. Ezt a munkát minél hamarább kell végezni, hogy meggátoljuk a további fertőzést. Javallott rügyfakadás vagy sziromhullás után a fák permetezése 1%-os bordói lével, ez megelőző permetezés. Az újabb szakirodalomban előfordul, hogy a szilvafélék tafrinás betegségeként emlegetik, elhagyva a másik két régi nevet.“ HIRDESSEN POSTAFIÓK A ROMÁNIAI a 3. oldalon MAGYAR Sióban