Romániai Magyar Szó, 1994. július (6. évfolyam, 1375-1401. szám)
1994-07-01 / 1375. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Ki szerkeszti a lapot? A kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz, hiszen szerte a nagyvilágban a lapot a szerkesztő, a szerkesztőség szerkeszti, így aztán a szerkesztő, s ha az nem tud, akkor a szerkesztőség dönti el azt, hogy mi, mikor, milyen nagyságban kerüljön nyilvánosságra , minek ad és minek nem szabad utat, hogy mit vállal és mit nem. Egy független, tehát senki által nem pénzelt lapot ezek szerint senki sem kényszeríthet arra és semmilyen módszerrel, hogy meggyőződése ellenére bármilyen cikket közöljön. Főleg akkor, ha úgy érzi, hogy azzal nem használ, nem tisztáz, nem visz előbbre egy ügyet, ha kételyei támadnak aziránt, hogy az írás önös érdeke két rejt, mögöttes szándékokkal született. Ez hát a gyakorlat szerte a világban kisebb vagy nagybb, szerényebb vagy nevesebb lapok esetében. Elképzelhetetlen ugyanis az, hogy a párizsi Le Monde, a New York Times, a Neue Zürcher Zeitung, de akár azok kistestvérei is „csak úgy“ helyet szorítsanak, netán hasábokat szenteljenek egy-egy írásnak csupán azért, mert... annak szerzője kinyomtatva szeretné azt látni. Mifelénk, az eredeti demokráciával sújtott tájainkon, legalábbis egyesek véleménye szerint, ez a szabály nem érvényes. A lapot amolyan faliújságnak képzelik el, amire egy rajzszeggel mindent ki lehet biggyeszteni, függetlenül attól, hogy ahhoz mások mit szólnak. S hogy ez így van, annak egyre több a jele, aggasztó nyomását mind jobban és gyakrabban érezzük. Mind többen lépnek fel azzal az igénnyel, követeléssel hogy az RMSZ-nek úgymond válogatás nélkül kötelessége, ráadásul nem is akárhol, hanem a meghatározott helyen ilyen vagy amolyan cikket, véleményt közreadni, illetve... mások véleménye, replikája előtt leereszteni a sorompót. És az ultimátumszerű megfogalmazás, a parancs hagyján, azt még valahogy le lehet nyelni. Amit viszont már nehezebb: amikor meg is fenyegetik a szerkesztőt, az egész szerkesztőséget, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor vele ez vagy az történik. És mindez az eredetien értelmezett demokrácia, szólás- és sajtószabadság nevében, ami szerző szerint abban merül ki, hogy írását a lapnak kutya kötelessége lehozni, még akkor is , ha azzal nem ért egyet, illetve úgy véli, hogy közlésével többet árt, mint hasznai. Jellemző példa erre dr. Kapcza Imre kolozsvári ügyvéd esete, aki kb. 250 soros cikket juttatott el az RMSZ-hez, amelyben magyarán mondva kifekteti a megye csaknem egész RMPSZ-tisztségviselő gárdáját, mindenekelőtt képviselőit és szenátorait. Nyilván joga van hozzá és véleményéhez. De nekünk is jogunk van cikket vállalni vagy sem. Nem is vállaltuk, méghozzá két okból. Egy: mert nem tartottuk időszerűnek éppen most „lefejezni“ a kolozsvári szervezetet, és kettő: mert önmaga politikusi, netán szenátori képességeinek előtérbe helyezése elvi síkról... más pályára terelte volna a vitát. Cikke azonban, amelynek tartalmával nincs szándékunk vitatkozni, tehát annak igazát sem tagadni, sem megerősíteni, azt az ötletet adta nekünk, szólítsuk fel az RMDSZ megyei szervezeteit, számoltassák el szenátoraikat, képviselőiket, elemezzék munkájukat, egész tevékenységüket. Mis ezzel mi lezártnak tekintettük az ügyet. Nem így dr. Kapcza, aki a néhány sorért, de főleg azért, hogy nem tettünk eleget óhajának, „feljelentett“ bennünket a MORE etikai bizottságánál, mi több, azt követeli, hogy első oldalon, ugyanazon a helyen közöljük feljelentése szövegét, amely legalább tízszer akkora, mint az inkriminált néhány sor. Márpedig az tudnivaló, hogy a „replika“ nem haladhatja meg a kifogásolt írás méretét, arról nem is beszélve, hogy, ha már egyszer a MORE etikai bizottságához fordult kivizsgálás végett, akkor, ha az úgy dönt esetleg, hogy a panaszosnak igaza van, még leközölhetjük replikáját, ha nem, akkor ... nem. Egyezzünk meg tehát annyiban: szerkesztő szerkeszt, a szerkesztő az, aki dönt a kéziratok sorsa fölött. S ha úgy dönt, hogy nem ad annak szabad utat, azzal még „nem tagadta meg szabad véleménynyilvánítás lehetőségét“ és „nem sértette meg a szerzőt személyi jogaiban“ — amint azt különben dr. Kapcza állítja. Hová jutna ugyanis a sajtó, ha minden beérkezett cikket, levelet, közleményt stb. közzétenné?! Szerkesztés és válogatás nélkül? Megszűnne sajtónak lenni. Különben is a szabad véleménynyivánításnak és a személyi jogokkal való élésnek nem a sajtó és nem egy nap az egyetlen tere. De ezt oly neves jogászznak, mint dr. Kapcza, nem nekünk kell magyaráznunk. GYARMATH JÁNOS \i?a«é\VcaL • Még nem jött el az aranyláz, de ha mégis... • SOTI volt, SOTI nincs, SOTI lesz • Állítsátok meg dr. Halált ! Ez már a hetedik Törvénytár • Indokolatlan vádaskodás 3 magyar képviselő ellen Pozsonyban • Nem kampány, de aggasztó Bár valamennyien sejtettük, mi lesz az RMDSZ szerdai sajtóértekezletének napirendje, a Markó Béla, Szabó Károly, Sinkó István, Buchwald Péter és Székely Ervin által elmondottak új megvilágításba helyezték a Kolozsváron kialakított feszültséget, a tanügyi törvénytervezet képviselőházi vitáját, elfogadását. A kormánykoalíció oktatásügyünk iránti viszonyulása, a Mátyás-szobor és a főtér körüli provokatív próbálkozások, az Erdély más helységeiből érkezett jelek, bár egyelőre nem utalnak összehangolt magyarellenes kampányra, de a véletlen egybeesések foglalkoztatják érdekvédelmi szervezetünket, az erdélyi/ romániai magyarságot. Aggasztó mindaz, ami ellenünk történik, feszült a helyzet Kolozsváron, ahol mesterségesen tették azzá, a polgármester közvetlen vagy közvetett kezdeményezésére. A szobor, a főtér ügyében , az RMDSZ álláspontja világos, határozott: semmilyen körülmények között nem érthetünk egyet a bármilyen indokkal kitervelt módosítással. Közterületről lévén szó, a döntést hétfőn hozza meg a városi tanács, kétharmados többséggel. Addig is megszívlelendő az, amit Sinkó István mondott. A hat próbafúrásból kettő az egyház területén történne, maga a főtér történelmi rezervátum, tehát senkinek sincs joga hozzányúlni. A városban különben évek óta feltártak mára Karolina tér közelében egy római-kori maradványt, ám, azt félbe-szerbe hagyták, hogy a Memorandisták emlékművének alapozásakor újabb lelet kerüljön felszínre, amit gyorsan ismét betemettek, hogy most a főtér, a szobor alatt keressék Napoca nyomait. A kolozsvári provokáció célja nyíltan politikai jellegű, nem tudományos, régészeti kérdésről van szó, nem maga az ásatás a lényeg, hanem a cél, amelynek nyomán módosítható, pontosabban felszámolható mindaz, ami a városban több kultúrára, többféle hagyomány együttélésére, továbbélésére emlékeztetne. Veszélyes szociopszichológiai kísérlettel állunk szemben, mely majdnem kétmillió FERENCZ L. IMRE (Bukarest • RMSZ / 1 J.i.) — A hét közepén a Képviselőház is elfogadta a parlamenti nyári szabadság idejére a kormánynak adandó felhatalmazás törvényét, miáltal ismét szabadkezet kap a Vácárdycsapat, hogy kénye-kedve szerint döntsön országos kérdésekben is. A továbbra is titkolózó, arrogáns, a törvényhozást semmibevevő kormányzat tervezetével nyilván nem árt tett rügyet az ellenzék, az RMDSZ. Hiszen — mint Székely Ervin képviselő elmondotta — a kormányzat rendeleti úton ismét határátlépési illetéket akar bevezetni, akárcsak a télen, amelyet úgymond a fűtési pénz begyűjtésére hozott. A nyári taksát szociális támogatásra fordítanák, de azt senki sem árulta el, mekkora összegről lenne szó, kinek juttatnak abból, vagy tán úgy járnak el, bánt a fűtési pénzzel, melyből a falusi rászorulók végül is egy bánit sem lárnak .. És módosítaná ugyancsak rendelettel a profitadót is a kormány,ám a mikéntre, a miértre adandó kötelező válasz ezúttal is elmaradt. Az előbbi elképzelés, akárcsak a téli társa, nyilván alkotmányellenes, mert a szabad utazási jogot korlátozza. Éppen ezért azt az RMDSZ az Alkotmánybíróságon megóvja. Addig viszont — ha a rendelet megjelenik — óriási összegeket zsebelhet be az államba’■sza, melyek felhasználási módjáról viszont semmi érdemlegeset nem tudhatunk meg. (Folytatása a 8. oldalon) Ez is alkotmányellenes rendelet lesz Ha majd a rab sajtóértekezletet tart (Szatmárnémeti • RMSZ/s.1.) — Szökött rab tartotta izgalomban a múlt napokban Szatmár megye lakosságát, de még inkább a rendőrséget. Mátéi Florin elítélt, a mezei munkán — állítólag némi italozás után — lépett olajra. Nagy erőkkel próbálták kézrekeríteni, mert veszélyes bűnözőként tartották nyilván. Még az olyan kicsi falvakat is átfésülték, mint Muzsdaly vagy Rózsapallag. Végül Florin a közlekedésrendészet hálóján akadt fönn, méghozzá azzal, hogy a tilosban ment át Szatmár belvárosában — nem kocsival, hanem gyalog. Az őt igazoló őrmesternek mindjárt megmondta, kicsoda, s kérte, hogy kísérje be. Ezt így megírták a helyi lapok, méghozzá némi iróniával fűszerezve a rab „őrzésével“ és „kézrekerítésével“ kapcsolatos részeket. Nosza megharagudott a rendőrség, amelynek szóvivője külön közleményt adott a sajtónak, kizárva a véletlent, dicsérve a rendőrség szakmai hozzáértését és gyorsaságát. Ám az igazságot alighanem akkor tudjuk meg, ha Mátéi Flórin pár év múlva kiszabadul és sajtóértekezletet tart nevezett szökése és kézrekerítése körülményeiről! Mi történt a városházi vitán? (Kolozsvár • RMSZ/cs.f.) Mint már zárórás hírben jelentettük, a kolozsvári alpolgármester szerdán városi tanácsosokkal tárgyalt a főtéri ásatások ügyében. Azóta ismeretesek a tanácsosok is, illetve a megbeszélésen résztvevő személyek. Az RMDSZ helyi képviselőihez csatlakozott Hosszú Zoltán aradi szenátor. Jelen volt Gheorghe Lazarovici archeológus is. Két ellentétes vélemény csapott ezúttal is össze: egyik fél a felettes hatóságok engedélyét elegendőnek tartotta, a másik a helyi autonómia fontosságát és sérthetetlenségét hangsúlyozta. A három és fél órás iszapbirkózás során sok minden elhangzott, de a lényegre most sem sikerült választ kapni: mr miért pont most olyan sürgős ez az ásatás? Végül megegyeztek abban: tanácsi hozzájárulás nélkül közterületen ásni nem szabad. A 69-es helyhatósági törvény alapján ehhez kétharmados tanácsi hozzájárulás kell. Az ügyben hétfőn rendkívüli városi tanácsülést hívnak össze. A múzeumigazgató megfogadta: az ásatás ügyét addig befagyasztja. Panaszkodhatnak a Caritas-károsultak (Bukarest • RMSZ/I.I.) A Legfőbb Ügyészség június végi határozata értelmében a pilótajátékok károsultjai bűnvádi panasszal fordulhatnak azokhoz az ügyészségekhez, melyek hatáskörében az említett játékok működtek, így például a kolozsvári Caritas átejtettjei a kolozsvári bíróság mellett működő ügyészséghez intézhetik írásos panaszukat (Cluj, Calea Dorobantilor nr. 2, Parchetul de pe langa Judecatoria Cluj), a brassóiak a brassóihoz stb. Nincs formanyomtatvány, tehát minden károsultnak magának kell megfogalmaznia panaszát, melyben feltüntetendők: vezeték- és keresztnév, minősége (panaszos, károsult), címe, a panasz tárgyát képező tett, az elkövető (a játék gazdájának) neve, a panaszos (felperes) bizonyítékai (nyugták, melyekre a befizetett összegeket tüntették fel). A panasz postázható, az ügyészséghez személyesen fordulók fél nyolctól fél négyig kereshetik fel az intézményt. A hír kapcsán még csak annyit: eddig majdnem 700 000 károsult fordult panaszszal az igazságszolgáltatási szervekhez, melyek a Legfelső Ügyészség utóbbi határozata után is érvényesek. Élni kell a lehetőséggel, hiszen így talán lehetőség nyílhat arra, hogy legalább a befizetett összegeket visszaszerezzék a károsultak, s a szélhámos pilótajáték-gazdák elnyerjék méltó büntetésüket. Döcög a holland gépezet (Arad • BMSZ/b.s.) — Hollandia láb saját tengelye körül, Roy és Taument pedarúgó-válogatottja csoportbeli mérkőzéseinek láttán világosabbá válhatott, hogy miért hagyta ott Ruud Gullit még a vb előtt hirtelenjében a társakat. A népszerű középpályásnak igaza van abban, hogy Dick Advocaat szövetségi kapitány jelenlegi csapatában nincs vezéregyéniség, és hogy az együttes egészében sem oly értékes, mint Cruyffék, netán mint az ő fiatalabb korában volt. Egy másik dolog is igazolódni látszik: nem véletlenül küldte haza tavaly ilyenkor az AC Milan Rijkaardot, illetve a Bayern München Wouters-t, holott mindketten szerződésük meghosszabbítására számítottak. Mindkettőjük játéka erősen megkopott, nemhogy irányítani, de még magukat is alig-alig tudják 90 percen át pályán tartani. A többiek sem igen remekelnek. Ronald Koeman egyre nehezebben fordul meg míg még mindig a grundon érzi magát, játékukból hiányzik a felelősségérzetből eredő összpontosítás. Egyedül Dennis Bergkamp, a legutóbbi Európa-bajnokság nagy felfedezettje az, aki nagyon igyekszik, labdáinak szeme van, védtelenül talál a játékostársak elé. Megkockáztatom: az ő érdeme elsősorban, hogy Hollandia válogatottja kiizadta Szaúd-Arábia, majd szerdán pedig Marokkó ellen a minimális győzelmet. Különösen az afrikai csapat elleni legutóbbi sík tekinthető vékonynak, az ellenfél értékét, illetve a hollandok teljesítményét állítva arányba. Az ír—norvég találkozó utáni pezsgőzéskor Jackie Charlton nagyon „kívánta“ a hollandokat a következő ellenfélnek. Tudja a Zsiráf,hogy a tulipánosoknak nem fekszik a szoros emberfogás, na meg az időtöléses gurigázásból indított kontrák. Hát, megkapta!... Külügyminisztériumi figyelmeztetés A legutóbbi külügyi sajtótájékoztató legvégén megtudtuk, hogy — minden szárnyra kapott híresztelés ellenére — Mircea Geoana megmarad legalábbis egyelőre, amíg nem kap más diplomáciai megbízatást külügyi szóvivőnek. A hazai külpolitikai hírmagyarázók, akárcsak a Bukarestben akkreditált külföldi újságírók tehát továbbra is tőle fogják (adagolva) kapni a román diplomáciai tevékenységre vonatkozó információkat. A román külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé azzal kapcsolatosan, hogy július elsejétől Németország képviselője tölti be az Európai Unió elnöki tisztségét. A nyilatkozat értelmében Románia azt reméli, hogy ez a változás előmozdítja majd a román—német gazdasági cserék jelentős mértékű bővítését. Románia gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlődését más EU-tagállamokkal. A külügyminisztérium egyben kifejezi azzal kapcsolatos reményét is, hogy Németország hathatósan fogja támogatni Románia EU integrálódási folyamatának felgyorsítását. Egy másik, a sajtóértekezleten ismertetett külügyminisztériumi nyilatkozat üdvözli a Korea-közi dialógus beindulását. Következett egy sor külügyminisztériumi figyelm-veztetés A bagdadi román nagykövetség tájékoztatása szerint a Forradalmi Parancsnokság Tanácsa ismét bevezetett egy régi büntetést, nevezetesen a kézfej levágását lopásért. Ilyen bűncselekménynek minősül az illegális valutabeváltás is. A külügyminisztérium nyomatékosan felhívta az Irakba utazó vagy ott tartózkodó román állampolgárok figyelmét, milyen veszélynek tehetik ki magukat. Más forrásokból tudjuk, hogy az utóbbi időben rengeteg panasz érkezett izraeli építőtelepeken dolgozó és mezőgazdasági munkákat végző román állampolgárok részéről a munkaadók, illetve a közvetítők visszaélései miatt, akik nagyon gyakran nem tartják be szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Ezzel összefüggésben Mircea Geoana rámutatott, hogy Románia és Izrael között nem létezik még olyan megállapodás, amely rögzítené az Izrael- SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) VÁLASZTANAK, MÍG BELEUNNAK (Telefaxon) . Polgármestert fognak választani Haraklány községben augusztus 28-án. Az ismételt választásra azért kerül sor, mert a korábban felfüggesztett Hendea Joan Eugen polgármestert hosszú hónapok után a 297. sz. kormányrendelettel leváltották, de hogy miért, azt a prefektúra szóvivője sem tudta megmagyarázni. • Talán nem csak Szilágy megyét érintik hasonló leváltást közlő rendeletek, mert a szintén június 17-én kelt documentummal Zsibón egy nagyobb sorszámmal (315) Purghel Mircea Tudor városi tanácsosnak kötöttek Útilaput a talpára. (Fejér László) VASÚTI KEDVEZMÉNY (Telefaxon) — Árleszállítást hirdetett meg a vasúti társaság folyó év július elsejével kezdődően a csomagok szállítására vonatkozóan, így az utasszállító személyvonatokon a poggyászkocsiba a csomagot 1—100 km távolságon a korábbi 300 helyett 120 lejért. 101—200 km-en 270, 201—300 km távon 450, illetve 301—400 km-en 670 lejért és 400 km fölött 700 lejért szállítják. Eddig megszoktuk, hogy a vasút állandóan drágított. Ez az első alkalom, hogy a helyi lapokban kedvezményt, azaz árleszállítást jelentett be fizetett hirdetésként. A szolgáltatások és más díjszabások drágításának ellenszere, hogy az ember nem él vele, s valakinek egyszer engednie kell. (Fejér László) AZ „OLASZ“ETE VOLNA MEG MIRCU KANDÚRT? (Telefaxon) — Nagy családi gyász van az ismert szatmári jogásznál, ... nyi ___tánnál: pár napja eltűnt a ház kedvence, a Mircu nevű sziámi kandúr, mely hűséges dorombolásával mindenki szívébe belopta magát. Ugyanezidőben valaki eltörte a lábát a szomszéd macskájának is. A gyanú egy olasz származású férfira terelődött, aki több évi európai bolyongás után nemrég visszaköltözött Szatmárnémetibe. A macskabarát ügyész ugyanis váltig állítja: évtizedekkel előbb, mikor az olasz szülei ide költöztek, sok macska tűnt el nyomtalanul a környéken. Neki ezt a nagyanyja mesélte! Innen is őszinte részvétünk! (Sike Lajos) • Új sorozat 1375. szám 1994. . július 1. péntek (4 + 4) 8 oldal • 1 Édestestvérek... „Esik eső, bugyborékol...“ „Ha egy nyári harmatos reggelen jártál vadvirágos réten, érezted a mező hódító illatát, s ha hatására feloldódtak benned a feszültségek, megértheted, mit jelentenek számunkra a népdalok. Nyugalmat, biztonságot, mindazt, amire az embernek szüksége van, s belőle erőt meríthet újabb küzdelmekre.“ — írja Nagy Ferenc karnagy, a Nyárádmenti Kórusszövetség elnöke. Hát igen, mindenképpen ünnep ez nekünk, mindennapi gondokat kitermelő szürke hétköznapok között. Népdalok, balladák födjén-forrásvidékén, Erdélyben, annak is regényes pontján, Szovátán száll a dal jókedvben, hitben, egészségben, s újraújra rátalálunk önmagunkra, őseink dalba öntött örök és tiszta csengésű szavaira a népdalok által. Mert ha dalolunk, vagyunk, — ebben a századvégi nagy „bujdosásban“. De vissza kell téríteni népünk bujdosó dalos erejét. Úgy tűnik, sikerül, úgy tűnik, megtérül a dal, megtéríti részbe vezető útjáról a nemes akarat, és megtérül a „danoló“ fáradság, megmaradásunkban megtartó erő, akár az anyanyelv, dalban csengve szálló, fenségesen megtartó. Testvértelepülések Nemzetközi Találkozója. Ennél több. Édestestvérek találkozója a Bucsintető, Bekecstető között/alatt. Édestestvérek találkozója hát, egybecsengő, egy anyanyelv(ezet)ü. Hiszen Kis-Küküllő partján „fodrozik“ a Tisza tája, s belezúg a Szovátai zöld erdő ... Szováta 1994. június 20. Népdalkórusok találkozója. 1. „Szeredában megkondul egy nagy harang ...“ Vagyis már 125 évvel ezelőtt m megspólalt az,_első dalárda. Az 1992 országos dalostalálkozón a Nyárádmente legnagyobb településének női kara figyelemreméltó eredménnyel szerepelt, most, a szovátai találkozón a község középiskolájának Bocskai István leánykára énekelt Ferenc Csaba vezényletével. 2. A vésztői (Magyarország) Menyecskekórus 1972-ben alakult a település legügyesebb asszonyaiból. A Testvértelepülések Nemzetközi Találkozóján Bartók Béla és Kodály Zoltán vésztői, dunántúli és székely gyűjtéseiből mutattak be színes dalcsokrot, Csüllög Sándorné irányításával. 3. „Tisza mellé van egy karó leásva...“ A törökszentmiklósiak (Magyarország) helyi gyűjtésű és Szolnok megyei népdalok mellett a Kárpát-medence magyarságának legszebb népdalaiból válogattak és adták elő nagy sikerrel Bisek László tanár vezetésével. 4. A nyárádszeredai ..járásban“, dombok közé rejtőzve van egy kicsi falu, Vadad nevezetű, sokat nem hallat magáról, de testvértelepülése vagyon neki. A vadadiak testvértelepüléseként lépett fel a Hévízgyörki (Magyarország) Asszonykórus, nevüket ismeri egész Magyarország (most már hála Istennek, mi is), munkájukról két filmet is készített a Magyar Televízió, minden országos népdalköri minősítésen aranyfokozatot értek el. Palóc népviseletben palóc népdalokat mutattak be nagy-nagy sikerrel a közönség gyönyörűségére dr. Balázs Józsefné vezetésével. 5. „Róza a kendőt keresi..de megkereste az elismerést a szeghalomi (Magyarország) Sárrét Népdalkor és Citerazenekar is. Sárréti, szatmári és tiszamenti népdalokat adtak elő magas színvonalon Nagy Szabódér tanár vezetésével. A nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején az érmek „lépcsőzete“ (bronz, ezüst, arany) igazol- LOKODI IMRE — Ezek volnátok ti, magyarok? — kérdezte nemrég egy román barátom, aki most hallott a sajtóban dúló sokhónapos Tőkés-vitáról. Megütközve, csalódottan tekintett rám, s kifejtette, a legtöbb román szemében mi, erdélyi magyarok úgy jelenünk meg, mint jól szervezett, egységes, harcolni képes nemzetiség, most viszont mit kell hallania? Kelletlenül, akadozón tudtam holmi választ kinyögni, s ma sem tudok sok mindent megérteni, sem elfogadni. Csak fájdalmam, keserűségem tudom megfogalmazni. Mert az hosszú ideje gyötör és — merem állítani — nem csupán engem. Több mint két évvel ezelőtt, a marosvásárhelyi kongresszusunkon mondotta Szabó György Pál matematikatanár, pedagógiai szakíró, jeles közéleti ember, hogy Hunyadi János óta nem volt olyan erdélyi magyar, akit annyira ismerjen és becsüljön a nagyvilág, mint Tőkés Lászlót. Lehet, hogy a vita hevében túlzott, de a lényegre tapintott: a váradi püspök világszerte ismert ember mint a romániai forradalom kezdeményezője, a temesvári események vezetője. E történelmi személyiséget azonban kezdettől fogva támadták. Előbb csak románok, Ceaușescu hajdani pribékjei, amiért oroszlánrészt vállalt a szocialista rend megdöntésében, majd firkászok, rádióriporterek, tévé manipulátorok, akik sovén gőgjükben nem tudják „lenyelni“, hogy a román forradalom vezető egyénisége egy magyar kispap volt. Háborgásuknak adtak kifejezést azok is, akik dühösek rá, mert következetes forradalmár maradt s kíméletlenül leleplezi a visszarendeződést, a kirakatdemokrácia álarcát, a hazugságokat. Némely románok azért mérgesek rá, mert úgymond rágalmazza Romániát, amikor külföldön is azt állítja, hogy a régi diktatúra erői uralkodnak a háttérben, s a demokratizálódás vontatottan halad. Felróják Tőkés Lászlónak ezt is, nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy a magyarság itt súlyos helyzetben van, mert a jelenlegi hatalom nem szándékszik a nemzetiségi kérdést az európai előírások szerint megoldani. Ezekkel a vádakkal nem vitatkozom, hiszen Tőkésnek igaza van, a bőrünkön érezzük mindazt, amit itthon vagy a nagyvilágban szóvá tett a hazai demokrácia felemásságától kezdve a nemzetiségi helyzetig. Akik ezek miatt támadják a fajta emberek, akik a román diplomácia hagyományai szerint emberöltőkön át megszokták, hogy hazudjanak, csupa szépet mondjanak az országról, nem képesek elviselni, hogy most egy világhírű személyiség másként viselkedik s esze ágában sincs porhintéssel etetni a külföldet. Mindehhez hozzáfűzném, hogy a demokratikus román ellenzék vezetői ugyanazt hirdetik, amit a királyhágómelléki református egyházfő. De miért támadják-bírálják őt a magyarok? Némelyek pontosan azért, amiért a románok — persze finomabban fogalmazva. Úgy vélik, hogy Tőkés „kérlelhetetlen“ forradalmisága, radikális vonala már nem időszerű, elmúltak a forradalmi napok, rugalmasabbaknak kell lennünk, értsük meg, ennek az országnak gyengécske demokratikus erői vannak, nem nézhetjük őket a mi közép-európai szemünkkel, fékeznünk kell hát követeléseinket, több megértést kell tanúsítanunk, különben magunkra haragítjuk a románokat, s e tekintetben Tőkés nem keveset ártott. Ám legyen. De kérdem én, mennyi megértést tanúsítanak irányunkban azok a románok, akik Tőkés püspököt oly hevesen támadják? Vagy meddig terjed és mit ér a legfelsőbb állami szervek engedékenysége és bölcsessége reánk vonatkozóan? Láthattuk, milyen nemzetiségellenes tanügyi törvényt szavaztak meg, s mennyire kizártak bennünket az államhatalomból minden vonalon. Hány magyar prefektusunk van? Hány megyei ügyészünk, diplomatánk vagy államtitkárunk? Ilyen vonatkozásban rosszabbul állunk, mint a diktatúra idején. Tőkés néha túlfeszíti a húrt — állítják többen is, tanárok és egyházi tisztségviselők, alkalmi és hivatásos tollforgatók, politikusok. S vallják, hogy így járt el a PER-ügyben, a neptuni titkos tárgyalások esetében vagy a református zsinaton fölvetett kérdések tárgyalása, egyes lelkészek múltjának firtatása terén. Hajlok arra, hogy részben igazat adjak ennek az állításnak. A püspök úr ritkán hajlandó engedni a negyvennyolcból s megérteni, hogy egy pártnak, nemzetiségi szervezetnek egyszerre több vasat is kell tartania a tűzben, hogy az alkalomnak megfelelően ezt vagy azt lehessen elővenni, így a titkos tárgyalások módszerét is. Ami pedig a múltat illeti, köztudott , meg kellett adni (Folytatása a 8. oldalon) Ezek volnánk mi, magyarok? Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 ára 150 lej Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R NEZŐP a császárnak, ami a császáré azért, hogy közben — nem kevés megalkuvás, kitérő révén,— szolgálni lehessen népünket, kultúránkat, egyházainkat. Itt azonban a mértékről van szó, ki meddig ment el, mára vonatkozóan pedig arról, ki mennyire tudott elszakadni a régi felfogástól, beállítottságtól (vagy éppen kötöttségeitől). Az a szomorú (s talán az egész ügyben a legkiábrándítóbb) tény azonban, hogy a váradi egyházvezető ellen vívott harcokban nem kevés magyar ember román soviniszta szennylapokkal működött együtt, vagy a gyűlölt hajdani kultusz-államtitkárság mai maradványához fordult — nagyon sokat mond mind jellemükről, mind mai napig is erős felső kapcsolataikról. Többen is szemére vetik a partiumi püspöknek, hogy már fiatal korában, kispap létére is szembeszállt az egyházi vezetőkkel; ez ügyben főleg dési viselkedésére hivatkoznak, s arra, hogy nem ment ki a mezőségi Uzdiszentpéterre, amikor oda helyezték. Ebben az ügyben koronatanú vagyok. De azok lehetnek a dési magyarok sokasága, a Korunk és az Igazság akkori szerkesztői is. Másokkal együtt — a két lap megbízatásából — én szerveztem a dési szabadegyetemet, de a műkedvelés különféle csoportjait is. Szép sikereket értek el, egyik lelkesítőjük, támogatójuk És Tőkés SERÉDI GUSZTÁV (Folytatása a 8. oldalon)