Romániai Magyar Szó, 1994. augusztus (6. évfolyam, 1402-1427. szám)

1994-08-02 / 1402. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI « Milosevics a béketerv mellett A nemzetközi összekötőcsoport — Egye­sült Államok, Oroszország, Nagy-Britan­­nia, Franciaország, Németország — kül­ügyminiszterei szombaton Genfben meg­állapodtak abban, hogy megszigorítják a Jugoszlávia ellen 1992-ben bevezetett szankciókat. A döntésre annak nyomán ke­rült sor, hogy a boszniai szerbek ismét el­utasították a csoport béketervét. A külügy­miniszterek abban is megállapodtak, hogy erélyesen fellépnek a büntetőintézkedések érvényesítéséért, a szankciók megsértése el­len. A szerbek elleni azonnali katonai ak­ciókat nem határoztak el, de figyelmeztet­ték őket, hogy ha továbbra is akadályozzák a béketervet, elkerülhetetlenné válik a muzulmánokat sújtó fegyverembargó fel­oldása. A genfi találkozóról kiadott nyilat­kozat a béketervvel kapcsolatos álláspont­juk felülvizsgálására szólítja fel a boszniai szerbeket, és óva inti őket attól, hogy kí­sérletet tegyenek Szarajevó körülzárására. A nagyhatalmak egyben elkötelezték ma­gukat a biztonsági és tilalmi övezetek meg­erősítésére. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter vasárnap Belgrádban tájékoztatta Szlobo­­dan Milosevics szerb elnököt a szombati genfi külügyminiszteri találkozóról. Ugyan­ott orosz újságíróknak elmondta, hogy két orosz határozati javaslatot vitattak meg a külügyminiszterek, s ezek egyikét a szerb döntéstől függően a Biztonsági Tanács elé terjesztik. Az egyik dokumentum a szerb elutasítás esetére előirányozza a szankciók szigorítását, a másik pedig azok fokozatos feloldásáról intézkedik, amennyiben a boszniai szerbek válasza igenlő lesz. Kozi­rev hozzátette: a paléi döntéstől függ nem­csak a szerbek sorsa, hanem mindenkié, aki a volt Jugoszlávia területén él. Szlobodan Milosevics energikusan állást foglalt a béke mellett. A Politika vasárna­pi számában közölt interjújának fő mon­danivalója: „Senkinek sincs joga arra, hogy a szerb nép nevében visszautasítsa a békét“. Milosevics szerint a terv minden szerb érdekét szolgálja, ezért el kell fogad­ni. Igaz, hogy nem teljesen igazságos, de kompromisszumra van szükség. A lényeg az, hogy jogérvényesen elismeri a boszni­ai Szerb Köztársaságot, és szavatolja ha­tárait, valamint lehetővé teszi a Jugosz­lávia elleni szankciók feloldását. A java­solt határok ráadásul nem véglegesek, a szemben álló feleknek meghagyják a lehe­tőséget, hogy tárgyalásokat folytassanak esetleges kiigazításukról. Milosevics igen kategorikusan azt mondta: a jugoszláv ál­lampolgárok elvárják a boszniai szerb ve­zetőktől, hogy megteremtsék a szankciók feloldásának feltételeit. Alija Izetbegovics boszniai elnök és Ha­­risz Szilajdzsics miniszterelnök vasárnapi szarajevói sajtóértekezletén bírálta ugyan az összekötő csoport genfi állásfoglalását, és hiányolta a katonai lépések kilátásba he­lyezését, de kijelentette: a genfi nyilatko­zat negatív elemei ellenére továbbra is tá­mogatja a rendezési tervet. Tegnapra összehívták a Biztonsági Ta­nácsot Bosznia kérdésében. Ennek kapcsán Madeleine Albright amerikai ENSZ-nagy­­követ annak a reményének adott hangot, hogy a genfi külügyminiszteri döntés rá­bírhatja a boszniai szerbeket álláspontjuk megváltoztatására. (MTI/sz.0.) BT-határozat Haitiről Az ENSZ, Biztonsági Tanácsa vasárnap megszavazta az Egyesült Államok, Argen­tína, Kanada és Franciaország által támo­gatott határozattervezetet, amelyben felha­talmazást ad a Clinton-kormánynak, hogy minden lehetséges eszközt igénybe vegyen a katonai rezsim vezetőinek eltávolítására, s a demokrácia helyreállítására Haitin. A határozat értelmében Clinton amerikai elnök választja meg a katonai beavatkozás időpontját, amennyiben Washington az erő alkalmazása mellett dönt a haiti katonai junta eltávolítására. A határozat ennek érdekében felhatalmazza a tagállamokat, „hozzanak létre nemzetközi erőt — egyesí­tett parancsnokság és irányítás alatt, a­­mely minden lehetséges eszközt felhasznál­hat, hogy elérje a katonai vezetés távozá­sát.“ A nemzetközi erők beavatkozása, a biztonságos feltételek megteremtése után, a határozat értelmében hat­ezer főnyi ENSZ-békefennntartó erő váltja fel a nem­zetközi megszálló alakulatokat a karibi szi­getországban. Kolera után vérhas Az Egyesült Államok elismerte Ruanda új kormányát, s a jövőben együttműködik vele a segélyezési erőfeszítésekben. Kigali­­ban már az amerikai nagykövetség meg­nyitásának lehetőségeit mérlegeli egykori ottani nagykövete. Vasárnap látogatást tett Kigaliban Willi­am Perry, az Egyesült Államok védelmi minisztere. A ruandai vezetők biztosítot­ták Perryt, hogy a hazatérő menekülteknek nem kell tartaniuk a megtorlástól. Méltat­­ták-e ugyanakkor az arm­erikai humanitáris erőfeszítéseket. A megbeszélés után Perry bejelentette: rövidesen Uganda helyett Ki­­galiból irányítják a segélyakciókat. A kigali repülőtér — miután üzembe helyezték az irányító központot — a nap 24 órájában képes fogadni a segélyszállítmányokat. Az amerikai védelmi miniszter ellátoga­tott a kelet-zaire-i Gomába is, ahol mene­külttáborokat tekintett meg, a Kivu-tó partján pedig vízszűrő berendezést működ­tető amerikai katonákat látogatott meg. Ötórás villámlátogatást tett a térségben Eduard Balladur francia miniszterelnök. A látogatását záró vasárnapi sajtóértekezle­ten sejteni engedte, hogy adott esetben Pá­rizs mégis hajlandó lenne meghosszabbíta­ni katonai alakulatainak ruandai jelenlé­tét. A kelet-zaire-i menekülttáborokban­ nö-'­vekszik a kolerás megbetegedések száma, de csökken az elhalálozási arány, egyre jobban terjed viszont a vérhas, és öt agy­­hártyagyulladásos esetet is jeleztek. A me­nekültek tragikus helyzete miatt a zaire-i kormány két tartományt katasztrófa súj­totta területnek nyilvánított. Poljakov, a Dmitrij Poljakov, a szovjet hadsereg hír­szerzésének néhai tábornoka felbecsülhetet­len értékű dokumentumokat juttatott el a CIA-nak, és ezzel nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a hidegháborúból a Nyugat ke­rült ki győztesen — jelentette ki a Time Című amerikai hetilapnak James Woolsey, a CIA igazgatója. Woolsey elmondta, hogy a szovjet szu­perkémet a februárban életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélt Aldrich Ames adta fel szuperkém a moszkvai titkosszolgálatnak. Poljakovot hazaárulás vádjával kivégezték. Woolsey szavai szerint a szovjet kém ál­tal küldött dokumentumhalmaz 25 asztal­fiókot tölt meg. A CIA főnöke úgy tartja, hogy az amerikai hírszerzés sok tehetséges szovjet kémmel dolgozott, de Dmitrij Pol­jakov mindegyikük fölé nőtt. Mint ahogy Woolsey fogalmazott: ő volt az ékszer a koronán. Gorbacsov visszapereli szülőházát Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első és egyetlen elnöke nemcsak beteg édesanyjá­ért, de a család szülőháza miatt is komo­lyan aggódik. 1991 nyarán, amikor Gorbacsovot a kom­munisták puccsal próbálták hatalmából el­távolítani, édesanyja életében is nagy vál­tozások történtek. A Szovjetunió felbomlá­sával az állam már nem gondoskodott olyan nagylelkűen az asszonyról, mint ko­rábban. A támasz nélkül maradt Marija Pantye­­lejevna, kisebbik fia közreműködésével el­adta gyermekei privolnojei szülőházát Andrej Razinnak, az orosz popcsillagnak, aki cserébe bizonyos életjáradékot fizet az asszonynak. Gorbacsovot az esemény teljesen várat­lanul érte, már megakadályozni sem tud­ta. Most azonban, hogy anyja Moszkvába költözött, az ex-elnök pert indított a csa­ládi tulajdon visszaszerzéséért. Razin azonban eddig már háromszor nem jelent meg az ingatlannal foglalkozó per tárgyalásán — derült ki a dpa tudósí­tásából. Mint arról hírt adtunk, a magyar kormány csütörtöki ülésén elvetette a budapesti világkiállítás 1996-os meg­rendezését. Az alábbiakban az MTI-től származó adatok alapján időrendi sor­rendben áttekintjük az Expo történeté­vel kapcsolatos föbb eseményeket. A magyarországi Expo gondolata 1981- ben merült fel először. A kiállítást — a mezőgazdaság, az élelmezés és az erdészet témában — eredetileg 1990-re tervezték. A megvalósítás és az üzemeltetés tervét Körösvölgyi László, a Hungexpo akkori megbízott igazgatója készítette. 1982-ben a világkiállítás tervezett időpontja 1995- re módosult, a honfoglalás 1100. évfordu­lójára, új címe pedig Élelem az életért lett volna. 1984-ben a kormány nem engedte meg a javaslat előterjesztését de a BIE ennek ellenére is lefoglalta Budapest ré­szére az 1995-ös évet. 1985-ben a bécsiek­ben is felmerült egy 1995. évi világkiállí­tás gondolata, de mivel ez az év már a magyar fővárosé volt, így az osztrákok — minden előzetes megbeszélés nélkül — be­jelentették az Expo közös megrendezését Ezután Bruno Kreisky nyugalmazott oszt­rák kancellár, a bécsi világkiállítás elnö­ke találkozott ez ügyben Kádár Jánossal és Marjai József miniszterelnök-helyettes­sel. 1986. április 25. — Helmut Zilk, Bécs polgármestere Budapesten már arról tár­gyalt, hogy a két főváros rendezzen közös világkiállítást 1995-ben. 1987. szeptember 29—30. — Franz Vra­nitzky osztrák kancellár magyarországi kormányszintű tárgyalásain megerősítet­ték a szándékot, hogy Bécs és Budapest együttesen pályázza meg az 1995. évi vi­lágkiállítás megrendezését. 1988. május 18. — Az osztrák és a magyar kormány levélben nyújtotta be közös szán­dékát a világkiállítás megrendezésére a Párizsban székelő Kiállítások Nemzetközi Irodájának (BIE). 1989. március 23. — A magyar és az osztrák kormány benyújtotta hivatalos expo-kérelmi szándéknyilatkozatát is a BIE-hez. 1989. december 14 — Párizsban a Kiál­lítások Nemzetközi Irodája hivatalosan Bécsnek és Budapestnek ítélte az 1995. évi világkiállítás rendezési jogát. 1990. április 19. — A Németh-kormány utolsó ülésén határozatot hozott a kor­mánybiztos és a Világkiállítási Program­­iroda feladatairól, a világkiállítási pénz­alap létesítéséről. 1990. június 18. — Franz Vranitzky oszt­rák kancellár és Antall József kormányfő első találkozóján Sopronban megerősítet­ték, hogy Magyarország az ismert feltéte­lek mellett vállalkozik a Bécs—Budapest világkiállítás megrendezésére. 1990. december 6. — A Fővárosi Köz­gyűlés úgy határozott, hogy nem támo­gatja a világkiállítás 1995-ös megrendezé­sét. 1990. december 12. — Párizsban Baráth Etele kormánybiztos és Wolfgang Schüssel osztrák gazdasági miniszter benyújtotta a BIE-hez a világkiállítás feltételes bejegy­zési kérelmét. Ausztria ugyanitt bejelen­tette: ha kell, egyedül is megrendezi az Expót. 1991. április 18. — A kormány állást foglalt a világkiállítás 1996. évi megren­dezése mellett. Az 1992—96 közötti költ­ségvetési hozzájárulás összegét — folyó áron számítva — 30 milliárd forintban ál­lapította meg. 1991. május 9. — A Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy nem támogatja a világ­kiállítás megrendezését sem 1995-ben, sem pedig egy évvel később. 1991. május 14—16. — Bécsben az Oszt­rák Szabadságpárt kezdeményezésére nép­szavazást rendeztek a világkiállításról. En­nek eredményeként május 17-én Ausztria visszalépett a rendezvénytől. 1991. május 18. — Antall József minisz­terelnök (rendkívüli kormányülés után) bejelentette, hogy Budapest — Bécs visz­szalépése ellenére is — megrendezi a vi­lágkiállítást, de csak 1996-ban, a magyar államiság 1100 éves évfordulóján. 1991. június 5. — Párizsban a BIE köz­gyűlése úgy döntött, hogy Budapest 1996- ban egyedül is megrendezheti a világki­állítást, amennyiben megfelel a feltételek­nek. Hozzájárultak ahhoz is, hogy a ma­gyar kormány októberig terjessze elő a világkiállítás megrendezésére vonatkozó koncepciót. 1991. július 19. — Baráth Etele kormány­­biztos bejelentette, hogy az Expo új meg­valósítási koncepciója szerint az 50 hektá­ros lágymányosi terület 25 hektárra, ezen belül a 105 ezer négyzetméteres kiállítási rész 80 ezerre csökkent. 1991. október 10. — A Fővárosi Közgyű­lés 33 igen, 26 nem szavazattal és 6 tartóz­kodás mellett az Expo megrendezése ellen foglalt állást. 1991. október 17. — A kormány a világ­­kiállítás megrendezésével kapcsolatban várakozó álláspontra helyezkedett, mert a miniszterek véleménye szerint a Fővá­rosi Önkormányzatnak az Expót elutasító döntése nem alapult a téma alapos isme­retén, s nem tükrözte az ország vélemé­nyét. 1991. december 3. — Az Országgyűlés 190 igen szavazattal, 89 ellenében, 7 tartóz­kodással elfogadta az 1996. évben Buda­pesten rendezendő világkiállítási törvényt. 1991. december 4. — Demszky Gábor fő­polgármester bejelentette, hogy a főváros tudomásul veszi a képviselők döntését és az Expo megvalósítása elé sem elvi, sem gyakorlati akadályokat nem gördít. 1992. február 27. — A Kiállítások Nem­zetközi Irodája (BIE) Párizsban tartott rendkívüli közgyűlésén véglegesen Buda­pestnek ítélte oda az 1996. évi világkiállí­tás megrendezésének jogát. 1992. március 23. — A kormány Barsi­­né Pataky Etelkát — címzetes államtit­kári rangban — megbízta a világkiállítás főbiztosi teendőinek, valamint a Világki­állítási Tanács elnöki és a programiroda vezetői tisztének ellátásával. 1992. június 23. — Párizsban a BIE köz­­­gyűlésen elfogadták, hogy a budapesti világ­kiállítás témája a kommunikáció legyen. Ugyancsak véglegessé vált az Expo helye és területe, valamint a szabályterve­­et és a részvételi szerződés tervezete. 1992. november 26. — A Világkiállítási Tanács rendkívüli ülésén létrehozta az Expo szervezését végző egyszemélyes gaz­dasági társaságot, a néven 400 millió fo­rintos alaptőkével rendelkező Expo ’96 Kft-t. 1992. december 22. — Az Országgyűlés 159 szavazattal elfogadta a Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alapról szóló törvényt. Az 1993. január 1-jén ha­tályba lépett jogszabály az 1996-os Expo előkészítéséhez, megvalósításához, a hozzá kapcsolódó, valamint környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő infrastruk­turális fejlesztések finanszírozásához, ké­sőbb pedig a terület utóhasznosításához biztosít elkülönített állami pénzösszeget. 1993. április 20. — Megkezdődött az Ex­po területének rendezése a budai oldalon, a Petőfi-híd és a Déli összekötő Vasúti­­híd között fekvő területen. Májusra befe­jeződött az expoterület, tisztítása és az ott lévő ideiglenes épületek lebontása. 1993. július 20. — Lezárult a Világki­állítási Programiroda kabalafigura-pályá­­zatának második — zárt körű — fordu­lója. A Rubik Ernő vezette nemzetközi zsűri a tizenegy meghívott alkotó közül egyhangúlag a Los Angelesben élő, ma­gyar állampolgárságú Bányai Istvánnak ítélte oda csibefigurájáért az egymillió forintos fődíjat. 1993. szeptember 15. — Szponzori szer­ződést írt alá Budapesten a Világkiállítási Programiroda és a Coca-Cola Company (CCC). Ezzel az amerikai cég lett az 1996. évi budapesti Expo első főszponzora. 1993. augusztus—szeptember — Befeje­ződtek a világkiállítás területén folyó földmunkák, és megkezdődött az egy éven át tartó közművesítés és útépítés. 1993 október 6. — A Világkiállítási Programiroda megállapodást írt alá öt magyar kereskedelmi bankkal az expo­­beruházások hitelgaranciájáról. A magyar bankok e megállapodással támogatni kí­vánják magyar partnervállalataikat a vi­lágkiállítási beruházásokban való részvé­telben. 1993. december 6. — A Világkiállítási Programiroda és a főváros aláírta azt a megállapodást, amely értelmében a prog­ramiroda a Világkiállítási Alapból hat­­milliárd forintot ad a fővárosnak, amelyet az még kilencmilliárddal egészíti ki a fej­lesztések végrehajtására. 1994. április 16. — A világkiállítás ma­gyar pavilonjára kiírt pályázatot Turányi Gábor építész és munkatársai nyerték meg. A tervek szerint a pavilon öt to­ronyból, középen pedig egy Zsolnay majo­likával gazdagon díszített boglya formájú kupolából áll majd. 1994. április 22. — A pályázatot nyert csibefigurával szemben az Eszes Hajnal­ka által tervezett pulikutya lett a világ­kiállítás kabalafigurája. 1994. július 14. — Augusztus 5-i hatály­­lyal felmentették Barsiné Pataky Etelka expo-főbiztost. 1994. július — Az MSZP—SZDSZ koalí­ció kormányprogramja szerint felül kell vizsgálni az expo előkészítésével kapcso­latos munkálatokat. 1994. július 22. — Az MSZP és az SZDSZ által felkért expobizottság jelentése sze­rint a világkiállítás megrendezése járha­tóbb út, mint annak elvetése. EXPO-TÖRTÉNET Szlovák tiltakozás Hetedszer találkoztak vasárnap az Ér­sekújvár melletti Nagysurányban azok a dél-szlovákai szlovákok, akik bírálják a je­lenlegi szlovák kormány és a törvényho­zás „szlovákiai magyaroknak kedvező könnyelműségét“. A résztvevők emlékira­tot intéztek Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövethez, mert a szlovák—magyar a­­lapszerződés ellen is kifogásaik vannak. A Matica Szlovenská szervezésében létre­jött találkozó résztvevői viharosan kifo­gásolták a szlovák parlament magyar anya­könyvi bejegyzést és magyar nyelvű hely­ a kiegyezés ellen­ ségnév-jelölést engedélyező törvényét és kifogásokat emeltek a tervezett magyar— szlovák alapszerződés előkészítésére irá­nyuló kétoldali szándék ellen. A nagysurányi gyűlésen részt vett Ivan Gasparovic, a szlovák parlament Vladimír Meciar mozgalmához tartozó elnöke is. Gasparovic a szlovák hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy „nagyon oda kell figyelni“ a körülmények alakulására, „nehogy Szlovákia elveszítse a független­ségét“. (MTI) Keleti-Tinea találkozó Gyulán (Folytatás az 1. oldalról) kémiáin, a felszerelések terén való együtt­működés és a katonaorvosok tapasztalat­­cseréje. A román fél konkrétan felajánlot­ta, hogy a román és a magyar légvédelem közös lövészeti gyakorlatot tartson román területen, ám ehhez mindkét ország parla­mentjének hozzájárulása szükséges. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón a miniszterek kölcsönösen kifejtették véle­ményüket Tinea hangsúlyozta, hogy az európai integráció kérdésében is hasonló gondokkal küszködik a két ország; mind­ezek megoldása érdekében elsősorban a bizalom megerősödésére van szükség. Remé­li — mondotta —, hogy a két minisztérium között jó személyi kapcsolatok jönnek lét­re. Keleti szerint a katonai kapcsolatok a politika más területére is hatással lehet­nek, ezért fontos, hogy az együttműködést továbbfejlesszék. Hangsúlyozta, hogy a ro­mán fél által a békepartnerség keretében ajánlott programok segítenék a Magyar Honvédség kiképzését. Végezetül megerő­sítette román kollégájának az ősszel esedé­kes budapesti meghívását, melyre a román védelmi miniszter azzal válaszolt, hogy Keleti bukaresti látogatása is aktuális len­ne. A magyar—román alapszerződésről Keleti katonásan úgy fogalmazott, hogy megvitatták a szerződést érintő esetleges kérdéseket és elöljáróiknak továbbítani fogják a megbeszéléseken kialakult véle­ményeket, de a tárgyalás témája elsősorban a két hadsereg kapcsolata volt. Tinca sze­rint a román kormány semminemű akadá­lyát nem látja a szerződés aláírásának. (MTI). Berlusconi menteni próbálja a menthetőt Az elmúlt hét végén újabb fordulat állt be a Berlusconi-ügyben. Pénteken feladta magát a hatóságoknak Paolo Berlusconi, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök öcs­­cse, akit megvesztegetés vádjával kedd óta köröztek. Az ellene felhozott vád: a 12 holdingot tömörítő Fininvest egyik vezető­jeként utasítást adott a pénzügyőrség meg­vesztegetésére. Paolo Berlusconit csaknem kilenc órán keresztül hallgatták ki, majd hazaengedték, de házi őrizetben tartják. Az ily módon méginkább a támadá­sok kereszttüzébe került olasz kormányfő Rómában tartott sajtóértekezletén bejelen­tette, hogy lemond valamennyi vállalatá­nak tulajdonosi jogáról, cégeit teljes körű felhatalmazással egy vagyonkezelői bizott­ság fogja irányítani. Miután tavaly decem­berben politikai pályára lépett, idén febru­árban lemondott vállalatainak közvetlen irányításáról, de a tulajdonos jogairól nem, s emiatt folyamatosan az a vád érte, hogy személyében a köz érdekeit szolgálni hiva­tott miniszterelnöki funkció összekevere­dik a nagyvállalkozó magánérdekeivel. (MTI/SzX.) Bomba-ügy. Alig ültek el a Kim Ir Szen váratlan halála, valamint a temetési szertartásra vonatkozó hírek (tömeghisztéria, össz­népi zokogás) keltette hullámok, s lám Észak-Korea ismét a világlapok címol­dalán szerepelt egy nyilatkozat és az­­azt követő­ állásfoglalások, kommentárok kapcsán. A múlt héten szerdán Szöul­ban elhangzott nyilatkozatában Kang Mjong Do, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányfőjének ez év má­jusában Dél-Koreába disszidált veje szenzációs bejelentést tett: Észak-Korea máris öt atombombával rendelkezik. Amint az várható volt, a kijelentésre a világ különböző sarkaiban felelős poli­tikusok, sok csillagos katonatisztek, akárcsak a nemzetközi élet eseményeit figyelemmel kísérő magamfajta egysze­rű tollforgatók egy csapásra felkapták a fejüket. Nocsak! Amit már hosszú ideje elég sok helyen elég sokan feltételeztek, íme, most beigazolódottnak látszott. Így lett a bomba­ügyből bomba­hír. Kang Mjong Do szavait ugyanis komolyan kellett venni, utóvégre feltételezhető, hogy nem annyira egy kereskedelmi vál­lalat vezetőjeként, mint inkább a kor­mányfő vejeként számos fontos észak­koreai személyiséggel került kapcsolat­ba, számtalan hétpecsétes titokról érte­sülhetett. Szóban forgó kijelentése el­hangzásakor ő maga hozzáfűzte mint­egy nagyobb nyomatékot adva állítá­sának: magától a jongbjoni atomerőmű vezetőjétől tud az öt atombomba léte­zéséről, akárcsak arról, hogy észak-ko­reai szakemberek teljes erővel mun­kálkodnak újabb öt előállításán. Néhány nap elteltével viszont az igv értékelése, kommentálása szempontjá­ból a három legilletékesebb fővárosban, Washingtonban, Szöulban és Tokióban csendesíteni próbálták a kijelentés hal­latán világszerte felborzolódott kedé­lyeket. Mike McCurry amerikai külügyi szóvivő azon nyomban kételyének adott hangot, túlzottnak minősítve az állítást összevetve azt az amerikai hírszerzés bomba­hír adataival. Később nyilatkozott William Perry amerikai védelmi miniszter is, aki hangoztatta: sokkal valószínűbb, hogy Észak-Koreának egy, maximum két atombombája van, az ilyen fegyve­rek, előállításához ugyanis nem rendel­kezik­­ a, szükséges fejlett technológiá­val. Japánban is fokozott mértéktartással reagáltak a hírre. A japán védelmi mi­nisztérium információi szerint Phenjan nem vont ki annyi plutóniumot atom­erőművéből, ami öt nukleáris fegyver előállításához elegendő lenne. Persze elvben a hasadóanyagot be is szerezhet­te valahonnan. A dél-koreai hatóságok ugyancsak kételyeiket fejezték ki. A szöuli kor­mánynak semmiféle bizonyítéka nincs, hogy az elhangzott állítás igaz lenne a HANGSÚLY hangsúlyozta újságírók előtt a dél-kore­ai elnökség egyik magas rangú tisztség­­viselője. Abban viszont semmi meglepő nincs: Phenjan erőteljesen cáfolta, hogy öt atomtöltettel rendelkezne. Talán csak az keltett meglepetést, hogy még azt is tagadták, Kang Mjong Do — akiről az észak-koreai hírügynökség azt állította, erkölcsileg züllött ember, naplopó, álla­mi pénzeket elsikkasztó közönséges bű­nöző — a kormányfő veje lenne. Pedig Kang Mjong Do említett szöuli sajtóér­tekezletén családi fotókkal igazolta ro­koni kapcsolatait a miniszterelnökkel. A rokoni­ szálakkal kapcsolatban továb­bi találgatásokra adott okot, hogy az el­múlt hét szerdáján veje szóban forgó nyilatkozatának elhangzása után Kan Szong Szan, a KNDK kormányfője nem jelent meg a koreai háború 41. évfor­dulójával kapcsolatos, Észak-Koreában minden esztendőben nagy felhajtással megrendezett ünnepségeken. Kegyvesz­tetté vált volna vejének nyilatkozata miatt? Avagy azzal volt elfoglalva, hogy elvágja vejéhez fűződő rokoni kapcso­latait? Phenjan azzal vádolta Szöult, hogy „bűnözőt használ fel politikai célokra“ és hogy „agymosásnak“ vetette alá Kangot. Nem lévén megbízható, komoly támo"­pontunk, az üggyel kapcsolatban csak találgatásokba bocsátkozhatunk.­­ Nem lehet kizárni a feltételezést, mely sze­rint a vő disszidálása az észak-koreai titkosszolgálat terve szerint történt, akárcsak most világgá röppentett kije­lentése. Aligha lehet ugyanis már meg­torpedózni a beindulni látszó észak- dél-koreai párbeszédet. Nos, ilyen kö­rülmények között Phenjan talán úgy vélheti: javíthatja a tárgyalóasztal mel­letti pozícióit, ha valakivel, méghozzá egy szavahihető emberrel elmondatja, hány atomfegyverrel rendelkezik már. Persze az sem kizárt, hogy a nyilat­kozat felröppentésével a phenjani kor­mányzat az országegyesítés előmozdítá­sát hivatott párbeszédet próbálja meg­akadályozni vagy legalább ideig-óráig elnapolni. Az a verzió sem teljesen alaptalan, hogy Észak-Korea saját lakosságának megnyugtatására, illetve nemzetközi te­kintélyének növelésére terjesztette el, hogy már nukleáris fegyver birtokába jutott. S ha mégis igaz a hír? Megtörténhet, hogy ez esetben a hatalomra jutott Kim Dzsong Ilnek, Kim Ir Szen fiának az a terve, hogy az atombombák birto­kában csökkentse a hagyományos fegy­verekre szánt kiadásokat és az ily mó­don megtakarított pénzösszegeket a ha­lódó észak-koreai gazdaság aládúcolásá­­ra használja. Ezt a nézetet egyébként Kang Mjong Do fejtette ki. Függetlenül attól, mi áll az egész ügy háta mögött, tény: újabb ütőkártya ke­rült a phenjani diplomaták kezébe. SZÉKELY LÁSZLÓ 1994. augusztus 2. Csökken Clinton népszerűsége Folytatódik Clinton elnök népszerűsé­gének csökkenése az amerikaiak körében. A vasárnap este Washingtonban közreadott legújabb közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a felnőtt lakosság 40 százaléka elégedett az elnök tevékenységé­vel, míg 59 százalékuk csupán megfelelő­nek vagy rossznak minősíti azt. A Harris közvéleménykutató csoport ál­tal kiadott jelentés rámutat arra: történik ez annak ellenére, hogy az amerikai gaz­daság javulást mutat. „A múltban, a gaz­daság állapota volt az egyetlen legfonto­sabb tényező, amely előre lendítette, vagy lehúzta az elnök népszerűségi muta­tóját“. Az eredmények azt mutatják, hogy a szegényebb réteg elégedett leginkább az elnök munkájával, főként azok, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a 7500 dollárt. A feketék is jobban értékelik ál­talában Clinton tevékenységét mint a nemzet általában — közülük 64 százalék ítéli jónak az elnök lépéseit. Ez az arány a spanyol ajkú lakosságnál 42 százalék, a fehéreknél 37 százalék. A jelentés szerint főként február óta csökkent drasztikusan az elnök népszerűsége, akkor a megkérde­zettek 50 százaléka volt elégedett, s 48 százalékuk értékelte negatívan Clinton munkáját. (MTI) RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Bettino Craxi volt olasz kormányfő — akit egy bíróság pénteken nyolc és fél évi szabadságvesztésre ítélt kenőpénz el­fogadása miatt — koncepciós per áldoza­tának tüntette fel magát tunéziai rejtek­helyéről az olasz sajtóhoz szombaton el­juttatott telefax-üzenetében. • A kínai polgárháború vége — 1949 — óta először kerül sor augusztus közepén hivatalos tárgyalásokra a kínai és a taj­vani kormányzat képviselői között. Pe­king azért szorgalmazza a kapcsolatokat, hogy tárgyalások kezdődhessenek Tajvan Kínával való egyesítéséről. • Hoszni Mubarak egyiptomi elnök be­jelentése szerint augusztus 8-tól újabb látogatást tesz a Közel-Keleten — többek között Szaúd-Arábiában — Warren Chris­topher amerikai külügyminiszter. Tárgya­lásai középpontjában a szír—izraeli meg­beszélések folytatásának előmozdítása áll majd. • Horn Gyula kormányfőhöz intézett levelében a Lipták Béla vezette amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap javaslato­­kat fogalmaz meg arról, hogyan lehet sza­bályozni a bősi vízelosztást és megmente­ni a Szigetköz pusztuló állat- és növény­világát. • Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kucs­ma ukrán elnök közös táviratban üdvözöl­ték a Fereke-tengeri Flottában szolgáló tengerészeket a haditengerészet napja al­kalmából. Ebben megerősítették elhatáro­zásukat, hogy a lehető legrövidebb időn belül aláírják a flottáról szóló szerződést. • Gyilkosság áldozata lett az algíri fun­damentalista Iszlám Fegyveres Csoport egyik vezére, Abdelkader Hattab, alias Mulud kilenc alvezérével és feleségével együtt tette el őt láb alól a Szaid Muhlufi vezette rivális iszlám csoport. A 11 holt­testre egy Algír közeli barlangban buk­kantak rá. • Ostromállapotot vezetett be hétfőn Haitin a szigetország ideiglenes államfője, Emile Jonassaint. A lépés válasz az ENSZ Biztonsági Tanácsának vasárnapi határo­zatára, amely felhatalmazást adott a nem­zetközi beavatkozásra a haiti katonai rendszer ellen. TAKARÉK ÉS LETETT PÉNZTÁR Az 1994. július 29-i, havi sorsoláson nyertes CEC-kötvények hivatalos listája. Teljes nyereményeket a 200 lejes kötvé­nyekre folyósítanak. A nyereményérték magába foglalja a nyertes kötvény névér­tékét is. A 000001—099999 szorzatszámú, 81—250 közötti folyószámú CF­G-kötvényeknél a hivatalos listával való egybevetéskor a so­rozatszám első nulláját nem kell figye­lembe venni. (R. 334) Nyere­mények száma A kötvény sorozat­száma A kötvény folyó­száma Nyere­mény­érték 1 79477 127 500.000 1 77346 28 400.000 1 04500 124 400.000 1 87938 78 300.000 1 03013 108 300.000 1 57274 167 300.000 1 48331 206 200.000 X 20318 132 200.000 1 34844 247 200.000 1 93541 82 200.000 1 13703 53 100.000 1 08358 175­­ 100.000 1 14474 44 100.000 1 88037 78 100.000 1 33675 243 100.000 r, j„-i.H 49244 » 192 100.000 1 619321 .X34, 50.000 . 1 21522 69 50.000 ;1 25403 135 30.000 1 15612 169 50.0001 22580 91 . 50.000 1 75130 •v’S'S­i ne +* ** 50­­0 C1 n ■*§.? « 124 50.000 100 172 181 35.000 100 600 122 30.000 100 381 148 25.000 100 458 87 20.000 100 374 156 15.000 1000 21 23 10.000 1000 08 181 10.000 1000 74 53 10.000 1000 85 193 10.000 1000 53 232 10.000 1000 53 159 10.000 1000 15 226 10.000 1000 02 198 lo.ono 1000 05 37 10.000 1000 17 243 lo.ono 1000 57 119 10.000 11.522 ÖSSZESEN LEJ: 126400000

Next