Romániai Magyar Szó, 1995. január (7. évfolyam, 1533-1560. szám)

1995-01-04 / 1533. szám

s Ceaușescu bukása, végső soron az isteni kegyelem mentett meg;­­ környezetem, családtagjaim, bará­taim, valamint a dési és temesvári presbi­térium és e gyülekezetek számos tagja a Securitate mienkhez hasonló zaklatását és üldözését szenvedte el. Boldog em­lékezetű Újvárossy Ernő, temesvári egy­házi építészünk a Securitate áldozataként hunyt el 1989 szeptemberében. Egy bizonyos: soha az életben nem mentem a Securitatéra magamtól és mint informátor, hanem kivétel nélkül csupán akkor, ha vittek vagy rákényszerítettek. Ennek megfelelően, a kihallgatásokon minden esetben pszichológiai vagy testi fenyegetettség kényszere alatt írtam „deklarációkat" - valamennyi esetben az igazság és lelkiismeretem parancsa szerint, határozottan visszautasítva a mások rovására történő bárminemű együttműködést,illetve terhelő vallomást. Az elmondottakból - legalábbis - há­rom dolog következik: a. Áldozat voltam és nem cinkos. A vá­daskodó sajtópropaganda a „hóhérral” akarja kompromittálni az áldozatot - illet­ve ezt teszik a lejárató hadjárat hátte­rében meghúzódó Securitate és a befe­­ketítésemben érdekelt nacionál-kom­­munista politikai erők. b. Egy demokratikus jogállamban - aminek magát Románia nevezi - nem a Securitate üldözöttjeit, hanem magát a Securitatét kell múltjával elszámoltatni és érette felelősségre vonni. Ugyanez vonatkozik az 1989. decemberi véreng­zések elkövetőire. Ameddig a Securitate volt személyzetét és módszereit átöröklött Román Hírszerző Szolgálat gátlástalanul tovább manipulálhat a hajdani titkos dossziékkal, és ameddig nem kerül sor a történelmi-társadalmi igazságtételre - Románia népe továbbra is ki van szolgál­tatva volt elnyomóinak. c. Véget kell vetni a szekus-dossziék tetszőleges, szelektív és részleges fel­­használásának - hiszen akié az informá­ció, azé ,a hatalom. Meg kell szüntetni a Hírszerző Szolgálat és a médiák aljas összefonódását, mely a legfőbb forrását képezi a közvélemény és a politikusok manipulálásának és a társadalom stabili­tását veszélyeztető folyamatos diver­­ziónak - végső soron pedig jelentős tá­maszul szolgál a demokratikus átalaku­lást akadályozó kommunista visszarende­ződésnek. Végre ténylegesen demok­ratikus testületi ellenőrzés alá kell vonni a volt Securitatét és jogutódját, a tőle alig, csupán külsőségeiben és egyes módsze­reiben különböző Román Hírszerző Szol­gálatot.­­ Jelen esetben követelem egész sze­­kus-dossziém kiadatását, illetve - ellen­kező esetben - az ezen dossziékra vo­natkozó nyilvánossági tilalom maradék­talan betartását, hogy ezáltal elkerülhető legyen bármely, rovásomra és az általam képviselt Református Egyház vagy a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség ro­vására történő hatalmi, politikai és sajtó­manipuláció. Követelem egyben mindazon Secu­­ritate-tisztek felelősségre vonását, akik az 1975-1989-es időszakban zaklattak, üldöztek, a magam és családom életét tönkretették, vagy éppen életemre törtek. Néhányuk nevét ismerem: Onac Ion (Ko­lozsvár), Ungvári Iosif (Dés, Kolozsvár), Pop Emil és Oarga Vasile (Dés), Radu Tinu (Temesvár). Külön kivizsgálás tár­gyát képezhetnék a Securitatéval együtt­működött állami egyházügyi inspektorok, úgymint: Hoinarescu Jepe, Horia Kolozs megyei és Jeperdel Mihai Temes megyei főinspektorok, továbbá lonifa bukaresti inspektor és maga az egykori kultu­szállamtitkár, nem kevésbé a­ Papp László néhai püspökhöz és Higyed István lugosi lelkészhez hasonló egyházi kollaboránsok. Felderítésre vár még az 1989. december 17-22 között bennünket - engem és feleségemet - Szilágyszegen (Salan­g) vallató Securitate-főtisztek személye és esete. Végül, de nem utolsósorban a Tisztelt Médiák és a Közvélemény figyelmébe ajánlom a következőket: 1. Egészen bizonyos, hogy egyetlen titkosszolgálat sem adja ki saját ügynökeit. Amint tapasztalok, ez alól a Securitate, illetve a Román Hírszerző Szolgálat sem képez kivételt. A Secu­ritate továbbélésének a legbeszédesebb bizonyítéka éppen az, hogy 1989 után a volt szekusoknak a hajuk szála sem görbült, Radu Tinu például, akit tömeg­gyilkosság vádjával tartottak fogva, ma A sokéves gyakorlatnak megfelelően, a romániai román nyelvű sajtó egy része az 1989-es forradalmi események ez évi - ötéves - évfordulóján is ellenséges propagandahadjáratot indított ellenem. Az első kerek évfordulóra időzített­­támadá­sok minden eddigin túltettek. A lejárató-befeketítő kampány közép­pontjában azon - állítólagos - beismerő nyilatkozatom állott, melyet egy decem­ber 15-i sajtókonferencián tettem volna, s mely szerint a múltban együttműködtem volna a Securitatéval. A Renasterea Banateanu, a Cronica Romana, a Ziua, a szatmári Informatia Zilei - hogy másokat ne említsek és legvégül a témát no­tóriusan menedzselő Tinerama című la­pok, egyik a másik után, azzal a szen­zációs híreszteléssel állottak elő, hogy: „Tőkés László pásztor beismerte, a Secu­­­ritate ügynöke volt" (lásd a felsorolt lapok december 16-21-i számait). Az érdekelt sajtóorgánumok és szenzá­­cióhajhászok, valamint a propa­gandaakció irányítóinak a legnagyobb sajnálatára, ezennel kénytelen vagyok megcáfolni az aljas szándékból elindított hamis híresztelést, melyet a nagyobb hitelesség meggyőző látszata céljából an­nak kiagyalói éppen az én számba adtak. Mellékelten szó szerinti szöveghűséggel közreadom a nevezett sajtóértekezleten ezen tárgyban általam mondottakat. A szövegből kitűnik, hogy a nyilvános­ság előtt megjelent állítások nem egye­bek mint rágalmazások. Rágalmazások azon egyszerű oknál fogva is, mivel én soha nem kollaboráltam a román tit­kosszolgálattal, nem írtam alá semmiféle együttműködési kötelezvényt (angaja­­ment), s nem voltam informátor - követ­kezésképpen nem volt mit „bevallanom”. Ami egyes, a Tinerama által nyilvános­ságra hozott nyilatkozatok (declaratii) hitelességét illeti, soha nem is tagadtam, hogy ilyeneket életem folyamán nagy számban voltam kénytelen írni - éppen a Securitate általi állandó zaklattatásom miatt. Ki ne tudná, akinek valaha is baja volt a Securitatéval, hogy egy-egy kény­szerű kihallgatás soha nem múlhatott el „deklaráció"-írás nélkül. Ennek meg­felelően a Securitate hírhedt dossziéi minden valószínűség szerint száz- meg százezer román állampolgár nyilat­kozatait tartalmazzák, s minden bizonnyal az élvonalbeli romániai értelmiség szinte teljes írásminta-gyűjteményét össze lehetne állítani belőlük. Én magam 1975-ben, kezdő brassói lelkipásztorként kerültem először köz­vetlen kapcsolatba a Securitatéval. Azóta soha nem szálltak le rólam - s íme, 1989 óta is kivételes gondjuk van rám. Az 1975-1989-es időszakban - ha jól össze­számolnánk - együttvéve mintegy más­fél-két hónapot töltöttem kihallgató­ iro­­dáikban Brassóban, Désen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron és Menyében, illetve Szilágyszegen (Sálá­éig), és az elkerülhetetlen bekísérések vagy elhurcolások nyomán parancsszóra írt „deklarációim" feltehetően több száz oldalra rúgnak. Ebben állott tehát az én „kollaborálásom”­­ folytonos lefigyelés­­ben, zaklatásban, meghurcolásban és ül­dözésben, melyeknek egyenes következ­ményeként,­­ 14 éves koromtól fogva, 1966-1990 között egyetlenegyszer sem engedélyez­ték külföldi utazásomat: - 1979-ben, majd 1984-ben szerzett két külföldi ösztöndíjmeghívásomnak (Princeton, Montreal) hatósági tilalom miatt sohasem tehettem eleget; - 1984-ben a dési gyülekezetbe történt lelkésszé választásom ellenére, a Securitate közreműködésével kidobtak a papságból, és 1984-1986 között munka­nélküli voltam; - 1987-1989 között, miként előzőleg Désen, Temesváron történt állandó lel­késszé való megválasztásomat sem is­merték el; - 1988 őszén, a Ceaușescu-féle falu­­rombolás elleni Temesvár-egyházmegyei kollektív tiltakozás megszervezésében való részvételem miatt életveszélyes ha­tósági és püspöki hajsza indult ellenem, mely 1989 decemberében, a forradalom­nak indult temesvári eseményekben tetőzött. "­­ 1989. december 17-én feleségemmel együtt a Szilágy megyei Menyőbe depor­táltak. December 17-22 között nap­hosszat tartó, folyamatos Securitate-ki­­hallgatások tortúrájának vetették alá mindkettőnket, melyeknek tragikus vég­­kimenetelétől az országos felkelés, illetve Távirati stílusban . DECEMBER 29-31 . A Rompres tavalyi esemény­összefoglalója nyomán (folytatás utolsó decemberi számunkból). B Július 5-én új elnöke lesz a Polgári Szövetségnek (Petre Mihai Ba­­canu). B Július 7-én ötórás kimerítő vita után elesik a Ion Iliescu elnök felfüggesz­tésére vonatkozó parlamenti kezdeményezés. B Augusztus 1-jétől kezd működni a bankközi valutapiac. B Augusztus 11-én Mircea Cocea reformügyi államminiszter bejelenti: elkészült a privatizációs program terve. B Augusztus 12-én a kormányfő megkezdi a privatizációs program megvitatását a főbb parlamenti pártokkal. b Augusztus 16-án kettészakadt,a Frájia szakszervezeti konföderáció, s egyik része az ellenzékhez csatlakozik. B Augusztus 18-án újabb két tárca élén történik őrség­váltás (mezőgazdasági, távközlési), s az új miniszterekkel váratlanul 4-re emelkedik a KNEP-es kormánytagok száma. B Szeptember 13-án Iliescu elnök a parlament előtt beszédet mond a nemzet helyzetéről. B Szeptember 19-én a parlament RMDSZ-csoportja leteszi a kisebbségi oktatás félmillió aláírással megtámogatott tör­vénytervezetét. f­ Szeptember 25-én beiktatják Csíkszeredában a har­kov­i ortodox püspököt. B Október 7-én Brassóban zajlik a II. Román-Magyar Polgárfórum. B Október 17-én életbe lép az adócsalás törvénye. B November 16-17-én ro­­mánn-magyar szakértői tárgyalások folynak Bukarestben a kétoldalú egyezmény megkötése végett. B November 23-án a Román Hírszerző Szolgálat főnöke beszá­mol a parlamentnek egyéves munkájukról. B December 6-án megszületik a csőd­törvény. B Ugyanaznap megkezdődik a resicai tüntetéssorozat. B December 23-án a kormány ismét megúszott egy bizalmatlansági szavazást. Temes megye egyik legsikeresebb vállal­kozója, Magureanu Virgil is csupán csak „160 volt Secu-tiszt azonosításáról beszél, akik 1948-1964 között követtek el törvénytelenségeket." (lásd az RHSZ 1994. évi Jelentését). És hol vannak még a hivatalos tiszti állományon kívüli egykori informátorok? 1989 óta is mély homály fedi kilétüket. . Ez a körülmény komoly, aggodalomra ad okot, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy a volt szekusok és informátorok jelenleg is tovább folytatják működésüket - akár érdekből, akár zsarolás hatása alatt. Aligha hihető, hogy ebben az országban csak és éppen Tőkés és Coposu Corneliu lettek volna „ügynökök". Következésképpen a Securitate, alias RHSZ ma is teljhatalmú ura a helyzetnek s az aljas vagy megfélemlített lelkeknek. 2. Az ellenem folytatott Securitate­­kampánynak közvetlenül két célja feltételezhető: a­ mondvacsinált „leleplezésem" révén meg akarnak fosztani valós forradalmi érdemeimtől, diszkreditálni akarják 1989- es ellenzéki, ellenálló szerepemet. Erre vallanak az évről évre ismétlődő és erősödő decemberi­ évfordulót rágalmazó támadások, fokozatos­,,kitagadásom" a temesvári események szereplői köréből. Mindez azért történik, mert a nacionalista forradalmi ideológia még az 1989­-es felkelés történetében is „etnikai tisztogatást” végez, ugyanis a „mélysé­gesen nemzeti jellegű román forradalom" („revolutia româna cu caracter profund national") képébe sehogyan sem illik bele egy magyar református lelkipásztor személye. Ez magyarázza tudatosan véghezvitt lejáratásomat, melyre nézve Corneanu Nicolae metropolita találóan állapítja meg, hogy „Omul care a repre­­zentat scânteia ce a aprins focul ráspandit paná la urmá ín tara íntreaga, pastorul László Tőkés, a ajuns sa fie prezentat ca unul din dusmanii cei mai primejdiosi ai Romániei” (Au trecut cinci ani, Invierea, Anul V, Nr. 24-15 decembrie 1994). b. Erkölcsi-politikai megsemmisítésem ugyanakkor a romániai­ magyar népkö­zösség, közelebbről pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellen irányul, melynek tiszteletbeli elnöke vagyok. Erre nézve sokatmondó egyik elvakult nacionalista román újságíró kér­désfelvetése: „Intrebarea... nu este ce fel de om e Tőkés", cáci ráspunsul la ea se cunoa$te, ci „ce fel de partid e ála care-iji tine in frunte un asemenea om?" (M. Groza: Eroul cu inima de frisca, Adevárul Harghitei, 15 dec. 1994). Erről van szó. Folyik a jól ismert magyarellenes diveteió, mely az RMDSZ vezető képviselőinek dehonesztálása és befeketítése révén tulajdonképpen szövetségünket akarja megosztani és felbomlasztani, hogy ezáltal útját állja a kisebbségi jogok érvényesülésének, az RMDSZ autonó­miapolitikájának és a tényleges és méltá­nyos román-magyar megbékélésnek. Amennyiben igaznak bizonyul az oszt­rák titkosszolgálat azon híradása, mely szerint Tőkés László és társai ellen az RHSZ merényletet készített elő - nos, ebben az esetben megállapítható, hogy egyes román hatalmi körök mind erkölcsi­politikai, mind fizikai megsemmisítésére törekszenek egyidőben. Mindezeket szem előtt tartva, minden okom megvan arra, hogy öt évvel a „di­csőséges román forradalom" után, a ha­zai és nemzetközi közvélemény és az ille­tékes fórumok hathatós védelmét kérjem, miként tettem ezt 1989 keserves esz­tendejében. 3. Legvégül arra az RMDSZ parlamenti frakciójának körében terjesztett magyar­­kodó-populista szennyiratra kívánom felhívni a figyelmet (lásd: mellékelve), mely minden további nélkül készpénznek veszi a Securitatéval való állítólagos együttműködésem rágalmát,­és mint „árulót", „a Gonosz rabját" és „az Ördög szolgáját" kitagad „a legkevesebb másfél milliónyi nem kollaboráns erdélyi magyar” közösségéből. Ennél még Hajdú Victor, alias Győző sem gyalázkodik ékesebben Adrian Paunescu lapjában, a Totusi iu­­bireában (Sä vä fie rubiné, domnule epis­­cop Tőkés, 7-14 decembrie 1994.) íme, hogyan jut érvényre egy uralkodó országos politikai irányzat még azon a Magyar Demokrata Szövetségen belül is, amely ellen éppen irányul. Ehhez még csupán Higyed István lugosi lelkész Tine­­rama-akciója hasonlítható (László Tőkés n­ . un episcop real, Tinerama 13-19. mai 1994), azon emberé, akit a Ceauses­­cu-diktatúra 1989 decemberéberihelyem­­be temesvári papnak neveztetett ki, és aki utóbb a Romániai Református Egy­házban folytatja­­ belső - bomlasztó tevékenységét. Max Bonus és Ioan Itu elégedettek le­hetnek: szenzációs „leleplezéseik" meg­érdemlik Ceausescu Nicolae diktátor „Post Mortem’ -nagydíját. TŐKÉS LÁSZLÓ püspök RIPORTOK• VITÁK • KÖZLEMENTEKRomániai Ma Szó Január 4. szerda Az évből eltelt 4 nap Hátra van még 361 nap Ma Titusz és Leona nevű olvasóinkat köszöntjük. Ma 1 USA dollár « 1778 lej (tegnap még 1776 lej volt) ...........­....................­................................J Részlet a Kelet- és Közép-Európa 1989 után című nemzetközi értekezlet után tartott sajtóértekezleten elhangzottakból Temesvár, 1994. december 15. Brandula Armanca:­­ Kérdés Tőkés László úrhoz az Ex­­pres nevében, hogy Önt az idén nem hívták meg a forra­dalom ötödik évfordulója kapcsán tartott ünnepségekre és megemlékezésekre, nyilvánvaló, a Temesvár és Tő­kés László között előállott elhidegülés. Az eltelt időszak­ban kétfajta kép körvonalazódott: az egyik szerint kül­földi hatalmak ügynöke, titkosügynök, és a másik, fris­sebb keletű kép, 1994 novemberéből, mely szerint a Se­curitate besúgója lett volna. Nem tévesztjük szem elől, hogy a két kép egymással szöges ellentétben van. A Tineramában közölt eme második anyag kapcsán kérde­zem, hogy Ön, Tőkés úr, válaszolt-e a lapnak valamely kiadványban, ami esetleg nem jutott a tudomásunkra? Tőkés László:­­ A temesváriak­ és Tőkés László közötti elhidegülés nem előállott, hanem létrehozták, kitervezték. Egy teljes gépezet, propagandagépezet és -hálózat működik öt éve azon, hogy engem Temesvártól elszakítsanak. A kérdésnek a második része pedig a Tineramában megjelenő cikkek sorozatáról szól, mert nem csak egyről van szó. Négyes sorozatban közölték egyházi és Securitate-anyagok egyvelegét. A Tineramában egy olyan diverziósorozat kezdődött, amely főleg püspöki mivoltomban való megbuktatásomat célozta, hiszen most volt a négyéves ciklus során a választás. Rengeteg párhuzamos diverzió volt, és ez volt az egyik legvaskosabb, amely a Securitate ügynökeként akart bemutatni. A közölt anyagokban van hamisítvány és van ténylegesen az én kezemből származó deklaráció. Tudni kell azt - és Önök ne tudnák, akik romániaiak és itt voltak -, hogy száz- és százezernyi ember írt száz- és százezer számra deklarációkat, mert bevittek, és azt mondták:­­ la serie! („Nosza írjad!") És akkor vitatkoz­tunk egy-egy mondaton... Nem is tagadtam soha, hogy írtam deklarációkat, mint ahogy minden kollégám írt deklarációkat. Olyan deklarációkat nem hoznak elő, amiket nyilvánosságra kellene hozni. Amit tőlem nyilvánosságra hoztak, az önmagában nevetséges. Kérem a tisztelt újságírókat, mint ahogy megkértem az egyházkerületi közgyűlést és az RMDSZ parlamenti frakcióját is, hogy kérjék elő Valentin Gabrielescu úrék azokat a deklarációkat, amelyeket Szilágyszegen, Menyőben, a deportálásomkor írtam, amit ’84 és ’86 között írtam, amikor kidobtak a papságból. Előhúz­nak valami ’75-ös, tehát húsz évvel ezelőtti deklarációt, amikor mint csóró segédlelkészt vagy teológust citáltak vagy cipeltek autóval a Securitatéra és diktáltak, s az ember igyekezett minél kevesebbet mondani és minél ügyesebben kivágni magát a szorításból. Az egész dossziémat kérjék el, kérem. Milyen furcsa, hogy a Tinerama mélyen eltitkolja annak a szekusnak a nevét, aki íratta velem ezt a deklarációt. Látható, hogy a Tinerama szolidarizál a szekussal, aki vette a deklarációt, de az én nevemet meg bemocskolja. Számomra egyértelmű, hogy a hitelesség kedvéért ellenzéki színezetű Tinerama lap adta magát a Securitate diverziójához. Egy újságírónő a múltkor egy egész dossziémat adta ide, amit a kultusz-államtitkárságtól kaptak. Egész Bukarest tele van azzal a dosszárral, mindenki másolja és adja tovább. Kérdem én, a Securitate kinek a dossziéját adja ki? A Coposuét és az enyémet. Nem az egész dossziét, hanem csak azt adja ki belőle, ami esetleg árthat. Tehát nem kérdéses, hogy a Tinerama kinek az oldalán áll, és miért publikál ilyen disznóságokat, megtoldva Joan K­u szemtelen kommentárjaival. A szekus egyébként Onac Ion volt. Ez miután kihelyeztek Brassóba, rögtön egy hónapra rá, 75 szeptemberében leutazott, és egy napig zaklattak ott a brassói szekusokkal, hogy beszervezzenek.­­ A cikkben az áll, hogy az illető nyilatkozatban megemlített személyek mégiscsak megszenvedték azt. Igaz ez? Történtek kiutasítások vagy valamilyen egyéb módon kellett megszenvedjék? T.L.: - Nevetséges ez az állítás. Az Eldering házaspárról van szó, akik 75-ben jártak a teológiára, ’73-’74-ben, valami ilyesmi, és ’89-ben utasították ki őket, miután engem ’89 márciusában meglátogatták Temesváron, hogy segítsenek. Azon kívül minden héten egyszer telefonáltak egész ’89 alatt, amíg aztán a telefonunkat le nem vágták. Azóta is a legszorosabb baráti kapcsolatban vagyok Elderingékkel. A kiutasítás valamikor ’89 márciusában-áprilisában történt, s ezt mossák össze egy ’74-es vagy ’75-ös nyilatkozattal. Ez is mutatja, hogy milyen boszorkánykonyha működik, hogy hogyan kavarják a dolgokat. Kedves László! Már nem is döbbenünk meg, amikor a román sajtóban újabb és újabb cikkek jelennek meg, melyek közreadásával egyértelmű a szándék: személyed lejáratása, a Temesváron vállalt kiállásod és további harcaid elrablása és érdekszervezetünk, az RMDSZ bemocskolása és bomlasztása. Ismert módszerek ezek. Gyakorolták ezt a múltban és nagyon jól lehet alkalmazni a jelenben is. Azok módszere ez, akik csak egyoldalúan és csak a saját maguk szemszögéből tájékoztatják olvasóközönségüket - ily módon vezetve félre őket. Minél jobban mocskolnak be valakit a tömegek előtt, annál nagyobb gyűlöletet képesek éleszteni. Felháborít viszont az, hogy újabban a mi nevünk is belekerült abba a rágalomhadjáratba, amelyet ellened indítottak, és amelyet ki tudja meddig folytatnak. Arról a nyilatkozatodról van szó, amelyben 1975 szeptemberében „feljelentettél” a román állambiztonságnál minket, volt diáktársaidat a Juhász István professzor úr bibliaóráin, illetve az Eldering házaspár teológiai szobájában tartott csendes óráin való részvétel miatt. Őszintén sajnáljuk, hogy vádolóid nem ismerik, vagy nem akarnak emlékezni arra, hogy a romániai egyházak ellen­őrzésében és megfélemlítésében milyen erőszakos és fondorlatos eszközökkel működött a román állambiztonság. Kolozsvári Protestáns Teológiánk a kommunista hatalomátvételtől kezdődően sajátos szerepet töltött be a hazai magyar protestáns egyházak hitéletének szervezésében és alakításában. Emiatt igen nagy nyomás nehezedett közös intézményünkre, kezdve a régi jeles professzori kar kényszer-nyugdíjaztatásával, folytatva az 50-es­­évek végén tanárok és diákok koncepciós perekben való meghurcolásával és a 70-es 80-as években általunk is átélt átfogó megfélemlítési hadjáratokkal. Ezek nyilvánvaló célja az volt, hogy bomlasszák egyházainkat, bizalmatlanságot, keltsenek a diáktársak között, szolgálati és munkakedvünket csökkentsék, és megfélemlítsenek eljövendő küldetésünkben. Mi már akkor éreztük és tudtuk, hogy sokkal inkább a Securitate célpontjává váltunk, mint más,, hasonló jellegű intézmények. A hatóságok mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy minél több teológiai hallgatót beszervezzenek, az egyházi élet egészét ellenőrzésük alatt tartsák, és ezáltal szolgálatunkat lehetetlenné tegyék. Ezek között a léleknyomorító viszonyok között rendkívül fontosak voltak e bibliaórai közösségek, amelyek keretén belül, professzoraink vezetésével megoszthattuk egymással gondjainkat, és nemcsak tudományos képzésünk számára jelentettek sokat, hanem a kölcsönös bizalom is erősödhetett közöttünk olyannyira, hogy még a vallatószobákban történteket is elmondhattuk egymásnak. Ezért volt rendkívüli szerepe különösen a Juhász István professzor által vezetett bibliakörnek, amelyről mi már akkor is tudtuk, hogy szálka a hatóság szemében, és annyira ellenőrzésük alatt tartották, hogy nevünk és ténykedésünk nem volt titok előttük. Ma is úgy érezzük, hogy amit a mi nemzedékünk akkor és ott útravalóul szerzett, meghatározóvá vált egyházi életünk 89 előtti és utáni időszakában. : " A Securitate módszere az volt, hogy a diákévek alatt össze­gyűjtött személyi dossziét az első szolgálati helyre való ki­nevezés után átadta a szolgálati helyének megfelelő szekuritátés tisztnek. Ilyenkor került sor a benne levő információk, terhelő adatok átbeszélgetésére, esetleges kiegészítésére és lezárására. A fenyegetésektől, lelki kényszer gyakorlásától, zsarolástól és ígérgetésektől nem mentes vallatás egy-két sablonos diktálás utáni nyilatkozattal, eddigi „bűnöket” megbánt fogadalommal zárult.­ Valószínű, hogy sokakból megpróbáltak egy „Együttmű­ködési kötelezvényt” (Angajament de colaborare) kicsikarni, amelyekkel kapcsolatosan gyakran előfordult,, hogy az illető ugyan leírta a diktálás utáni szöveget, de amikor rájött annak tartalmára, megtagadta aláírását. " Mindezek összefüggésében nevetségesnek tűnik, hogy a Tineramában egy olyan nyilatkozatodat közült, mely sem­miképpen sem tartalmazhatott feljelentésszerű adatokat, mivel­hogy kb. két évvel korábbi eseményekről szól, és tartalma szerint is a Teológiai Intézet hallgatói és tanárai előtt is teljesen közis­mert tényeket ismertet. Nyilatkozatod megszületésének időpontja is egybeesett a brassói segédlelkészi szolgálatod kezdetével és minden bizonnyal az előbbiekben felidézett dossziélezárási helyzettel, pszichológiai terrorral és diktálással is. A valósághoz hozzátartozik az is, hogy mély barátságunk, közös harcaink és bibliaórai szeretetközösségünk íratlan szabálya szerint te erről a nyilatkozatodról bizalmasan tájékoztattál is nem sokkal annak megtétele után. Mi már akkor is éreztük, hogy ez a jelentés ránk nézve semmiféle terhelő adatot nem tartalmaz, nem is használták fel soha egyikünk ellen sem, sem akkor, sem pedig később - csak most: ellened. Ez a sors szomorú iróniája és játéka! Mi továbbra is a régi barátsággal és szeretettel követjük munkádat és ezért tartottuk fontosnak felidézni azt a kort, mely­ben együtt indultunk és egyben helyére kívánjuk tenni a tényeket, melyeket csak egészében nézve és megélve lehet megérteni. Ehhez kívánjuk nyújtani e levéllel is baráti kezünket. Kolozsváron, karácsony nagyhetében Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk szeretettel FERENCZ LÁSZLÓ JENEI TAMÁS VETÉSI LÁSZLÓ 3 Az MTI írta Tőkés László 1994. december 15-i sajtóértekezletéről (részlet) (...) A püspök kifejtette: hamis az a beállítás, miszerint "elhidegült” a viszony Temesvár és közte. Ez a dolog nem magától következett be, hanem különböző mesterkedésekkel idézték elő. Ezen mesterkedések közé sorolta a Tinerama című, ellenzéki hetilapban megjelent négyrészes sorozatot, amely­- mint mondta - a saját egy­házán belüli ellenfelek felhasználásá­val, illetve a Securitate által tőle 20 évvel korábban kicsikart nyilatkozatok, jegyzőkönyvek közzétételével próbálja lejáratni őt. Tőkés László elmondta: a Tinerama részben általa valóban tett nyilatkoza­tokat közölt, amelyeket egy Ion Onac nevezetű Securitate-tiszt diktált, és neki legfeljebb egy-egy mondaton volt lehetősége vitatkozni. Mint hangsú­lyozta, ő nem is tagadta, hogy írt ilyen nyilatkozatot, „mint mindenki más”... A Tinerama Tőkés László szerint eladta magát a Securitate „diverziójá­­nak”. Megjegyezte, hogy a titkosszol­gálat, jellemző módon, csak az ő és Corneliu Coposu, a Keresztényde­mokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke dossziéját adja ki - pontosabban e dossziékból csak olyan iratokat, amelyekről azt reméli, hogy fel lehet használni az ellenzéki politikusok ellen. Cáfolta viszont a püspök a Tine­­ramának azt az állítását, hogy az ál­tala tett nyilatkozatok ártottak volna a bennük szereplő személyeknek. (...) ROMÁNIÁI MAGYAR SZÓ - kiadja a Transil Rt. Postacím: 79776 Bucure§ti 33, Piata Préséi Libere 1. Bankszámla: 40724751 (lej); 47724751 (valuta) - Banca Agricola.­­Sucursala Municipiului Bucuresti (B.A.-S.M.B.) Szerkeszti az RMSZ szerkesztőbizottsága: • CSEKE GÁBOR (szerkesztőségi főtitkár, igazgatótanácsi tag) • DEÁK LEVENTE (igazgatótanácsi tag) • FERENCZ L. IMRE (főszerkesztő helyettes, igazgatótanácsi tag) • GYARMATH JÁNOS (főszerkesztő, az igazgatótanács elnöke) • SIKE LAJOS • SZÉKELY LÁSZLÓ • Gazdasági igazgató, igazgatótanácsi tag: FARKAS E. ZOLTÁN.­ Telefon: 617 64 05 (főszerkesztő, Transil Rt) Telefax: 618 15 62 és 618 03 02 Üzenetrögzítős telefon: 312 98 02 és 617 60 10/2330-as mellék. Telex: 10315-Trans-R • Reklámokat, apróhirdetéseket személyesen a Transil Rt. titkárságán, illetve a fenti telefon-, telefax- vagy telex-számok egyikén, továbbá vidéki tudósítóink révén lehet feladni. Tarifáink: a napi árfolyamon 0,8 USA-dollárnak megfelelő lej, négyzetcentiméterenként (kiemelt helyen, illetve első oldalon: 1 dollár), illetve apróhirdetések esetében 150 lej szavanként (intézmények). Magánszemélyek 50 lejt fizetnek szavanként (az a és az az nem szá­mítanak külön szónak). • Tarifáink magukba foglalják az értéknövekedési adót is! Szedés: Transit S.A. • Nyomda: Regia Autonoma a Imprimeriilor - Imprimeria „Coresi", Bucuresti • 40342

Next