Romániai Magyar Szó, 1995. április (7. évfolyam, 1620-1646. szám)
1995-04-01 / 1620-1621. szám
ORSZÁGOS BUKAREST 1620-1621. szám • 1995. DEMOKRATIKUS NAPILAP • ÚJ SOROZAT április 1 -2., szombat-vasárnap • Ára: 2so lej Február 23 óta a bethleniek is nézhetik a Duna-tévé műsorát. Ez ügyben a bethleni RMDSZ vezetősége a múlt év júliusa óta házalt a COAX kábel-tévétársaságnál. Erről beszámoltunk lapunk egyik korábbi januári számában, Ki bogozza össze a drótokat? címmel. (A COAX kábel-tévétársaság igazgatója számukra sértőnek találta a drót szót, kijelentvén, hogy ők nem drótosok, hanem profik.) A cikk megjelenése után a bethleni RMDSZ vezetősége személyes találkozót kért a COAX kábeltévétársaság igazgatójától. Ennek eredményeként rekordidő alatt beindult Bethlenben a Duna tévé műsorának a sugárzása. A bethleni RMDSZ vezetősége a következő beszámolót juttatta el lapunknak, tanulságképpen másoknak ,A technika csodái közül a kábeltelevízió ma már senkinek sem jelent különösebb újdonságot, habár néhány éve még csak hírből ismertük. A tény, hogy aránylag számunkra gyorsan megvalósult hazánk területén ez a hálózat, az az érzésünk, hogy mégis csoda. A magyar közösségek számára méginkább jelentős volt, hiszen hallgattuk a magyar rádióban, hogy megindult a Dunatelevízió műholdas műsorsugárzása. Bethlenben nagy reményt fűzött mindenki az olcsóbb lehetőséghez, mert a parabola antenna beszerzése anyagilag igen nagy költség lett volna legtöbbünk számára, így hát a kábelsugárzás kezdeti örömeinek csitulása után mindenki kérdezgetni kezdte, először halkabban, majd egyre hangosabban és gyakrabban, hogy miért nem lehet Bethlenben a Dunát is fogni? így vált egyre türelmetlenebbé a bethleni kábeltelevízió magyar előfizető csoportja. Nem hagyhatjuk szó nélkül Ha valaki arra gondol, hogy a cél megvalósítása érdekében hegyeket kellett megmozgatni, az nagyon téved. Sőt még csak kilincselni vagy protekciót szerezni sem kellett. A kezdeti érdeklődés és ígérgetések ingoványos időszaka után, egy jó tanácsra hallgatva, a helyi RMDSZ vezetősége a lehető legegyszerűbb, de leghatásosabb megoldásra talált. 1995 februárjában találkozót kért a helyi kábelrendszer tulajdonosától, MUREŠAN úrtól. Már a telefonbeszélgetés nagy sikert hozott, hiszen másnapra már meg is volt a találkozó pontos helye és időpontja. A kedves fogadtatást és őszinte beszélgetést elsősorban a konkrét és magabiztos ígéret tetézte: ez év március elsejéig teljesítik a magyarajkúak kérését. És nem úgy lett. Már február 23-án délután az éber tévénézők láthatták és hallhatták a saját készülékükön: „Jó estét kívánunk, kedves nézőink! A Duna Televízió esti hírmagazinját láthatják:" így, igen, ha hiszik, ha nem, hamarabb, mint ígérték! Mert a szemtől szembe őszinte beszélgetés és közös akarat megtette, amit talán határozatok és írásbeli kérések, telefonbeszélgetések és más bármilyen eszközök hónapok, évek folyamán nem érnek el. A vállalkozók jóindulatú hozzáállását bizonyítja a gyors és professzionista módon vállalt és megoldott feladat kivitelezése. Nem vagyunk mi hozzáértő szakik, de azt azért látjuk, hogy a képernyőn éles a kép vagy halljuk, hogy tiszta a hang, vagy sem. Gondoljuk, a köszönet sértené a vállalkozó profi beállítottságát. De egy annyit hírül szeretnénk adni e néhány sorral, hogy szerintünk le a kalappal előttük! És még valami: ha valaki erre azt mondja, hogy igen ám, de néha csillagos a képernyő, néha hullámzik a hang tisztasága, a régi készülékek nem fogják ezt a csatornát, hát erre azt felelnénk, hogy a kezdet mindenben nehezebb és abban nem kételkedünk hogy ez a nagyon közeli jövőben mind megoldódik. Bízzunk benne, mert megéri! Közzétette: GUTHER M. ILONA Drámai helyzet az anyanyelvű szórványoktatásban Valamikor szebb időket látott falusi iskola, valahol az isten háta mögött. Joó napot kívánok! - köszönti az ajtón belépőt a hatalmas tanteremben lézengő kilenc nebuló. Ők a keresztúri (Nagyszentmiklós környékén) iskola magyar tagozatának összevont»I-IV. osztálya. Színmagyar falu. A román osztályban 12 gyerkőc, közülük egy román anyanyelvű. Senki sem kényszerítette a magyar gyermekeket román osztályba. A legközelebbi V-VIII. osztályos iskola Óbébán román nyelvű... Ha legalább lenne rendszeres buszjárat Szentmiklósra - kesereg Sika József fiatal tanító -, ott van magyar nyelvű ötödik osztály. Még van. A keresztúri iskola helyzete nem egyedülálló a Bánságban. Szapáryfalván 26 tanuló jár a magyar nyelvű I-IV-be, ötödiktől csak románban folytathatják. Egykét gyereket bevisznek Lugosra a szülei. Kisszentpéteren a magyar I—IV. is megszűnt, Gátalján egyik évben elindítják a magyar nyelvű első osztályt, jövőre nincs kivel folytatni a másodikat. Keresztesen heten járnak az összevont magyar I-IV-be, de nincs magyar tanító. Hogyan lehetne megállítani a sorvadást? Megmaradunk-e egyáltalán? E kérdésre keresett választ a helyi RMDSZ által szervezett ANYANYELVŰ OKTATÁS A SZÓRVÁNYBAN című vitafórum. Bevezetőül Kiss Ferenc tanfelügyelő ismertette a csupasz tényeket: az 1990-91-es tanévhez képest 1993 tanulóról 1701-re csökkent a magyar nyelven tanulók száma Temes megyében. A Bánságban továbbra is csak minden harmadik magát magyarnak valló szülő gyermeke jár magyar tannyelvű iskolába. Kevés a szakképzett tanerő, ez főleg a kisvárosi és falusi iskolákra jellemző. A magyarul tanító kilenc biológiatanár közül csak ketten részesültek megfelelő képzésben! Se gyerek, se tanár... Az egyetlen pozitívum: az óvodások száma mintegy 150-nel nőtt a '89 utáni időszakban, 600-ról 750-re. A legnagyobb visszaesés az V-VIII. osztályok esetében mutatkozik. Az egyetlen magyar nyelvű líceum sokkal nehezebb helyzetben van, mint a látszat mutatja. Ez derül ki Halász Ferenc iskolaigazgató beszámolójából. Három párhuzamos líceumi osztály működik (informatika, közgazdasági és humán profil), de ezeket évről évre alig sikerült megtölteni. 1993-ban például a 90 helyre alig volt 71 jelentkező. A forradalom után tíz tapasztalt tanár nyugdíjba ment, nyoc fiatal külföldre távozott. Azóta állandósult a tanerőhiány az iskolákban, minden évben kicserélődik a tanári kar egy része. Ami még fájóbb, sok a román és idegennyelv-oktató, aki egyáltalán nem tud magyarul! Az iskola önállósága álom csupán, a pénzügyi források szűkösek. A Bartók Béla Alapítvány révén összekéregetett PATAKI ZOLTÁN (Folytatása a 8. oldalon) Döntés csak hétfőn - addig koplalhat tovább (Bukarest • Rompres/MTI) Több órás, a televízió által egyenesben közvetített csütörtöki vita után, amelynek során a kormánytöbbség, illetve az ellenzék kölcsönösen egymást vádolta a demokratikus elvek megsértésével, a román parlament hétfőre halasztotta a döntést a televízió igazgatótanácsának kijelölésével kapcsolatban. A halasztás közvetlen oka az volt, hogy az ülés határozatképtelenné vált, számos honatya eltávozott ugyanis, hogy elérje a választókörzetébe induló vonatokat. A parlament általában hétfőtől csütörtökig ülésezik. Miután Dumitru Juga, akinek 29 napja tartó éhségsztrájkjára való tekintettel a két ház közös ülését csütörtökre soron kívül összehívták, bejelentette, hogy akcióját az igazgatótanács kijelöléséig folytatja, a parlamenti ülés elnapolása egyben azt jelenti, hogy még legalább négy napot kell éheznie a következő ülésig. A kormánytöbbség semmiféle hajlandóságot nem mutatott az ellenzék érveinek elfogadására, vitatta a tévében lezajlott választás szabályosságát, arra hivatkozva, hogy azon nemcsak az alkotók, hanem a műszaki személyzet is részt vett, és általában is igyekezett az ellenzéket felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Lezuhant egy román katonai gép (Bukarest • Rompres) • A román nemzetvédelmi minisztérium csütörtök délutáni közleménye szerint a nap folyamán lezuhant a Galati környéki repülőegység egyik IAR-99 típusú repülőgépe. A kétfőnyi legénység sikerrel katapultált, a gép viszont megsemmisült. A légierő vezérkari főnöke vizsgálóbizottságot jelölt ki, amely a helyszínre érkezett a szerencsétlenség okának felderítésére. □ Nagykároly bemutatkozik! □ Új kisebbségpolitikai szemlélet kialakulására van szükség □ Tevetúrára indultak Q Tulipánt ültetni tilos Q Mindent ellopnak* eladnak □ Kerékpáron elmenekült □ A buddhista templomok elbájolják az arra járót LJ Harmadik típusú találkozások Q Gagauz Iván Ioan János □ a sajtóig&Mitolí 0 A Sajtó Ereje akciócsoport, amelyet a romániai írott és elektronikus média felhatalmazott arra, hogy keresse a sajtó égető gazdasági gondjaira a megoldás módozatait, 1995. március 28-i ülésén a következő határozatokat hozta: A. A Sajtó Ereje akciócsoport a gazdasági gondok közül a következőket tartja elsődlegeseknek: a helyi illeték eltörlése; a sajtóban működő vállalkozások termelői jellegének elismerése; a kormányfő ígéretének és az európai gyakorlatnak megfelelően a reklámtevékenységre kivetett ÉNA (TVA) 9 százalékra való mérséklése; a hazai papírgyártás kérdéseinek megoldása, addig pedig a papírra, az írott és elektronikus sajtó, a könyvkiadás szükségleteit kielégítő felszerelésekre, készülékekre kivetett vám törlése; a kereskedelmi társaságoknak reklámcélokra megengedett profithányados emelése; a lakbérek; a terjesztéssel kapcsolatos ügyek. Ami az első pontot illeti, az akciócsoport várja, hogy létrejöjjön az a találkozás, amelyet a kormányfőtől kért. Ugyanakkor döntött arról, hogy jogi és pénzügyi szaktanácsadókat von be a munkába. B. Meghív egy, a politikai pártokat képviselő parlamenti csoportot, hogy azzal együtt megvitassa az 506/1994-es kormányhatározat alkalmazását és azokat a metodológiai számítási normákat, amelyek szerint a helyi adókat és illetékeket kivetik (VII. fejezet, 2. szakasz, 2. bekezdés). Ez a csoport a következő szenátorokból és képviselőkből áll: Vasile Vacaru (SZDP), Adrian Paunescu (SZMP), Neculai Grigora? (SZDP), Gabriel Tepelea (KDNPP), Ioan Gavra (RNEP), Viorel Salagean (RNEP), Calin Nistor (RSZDP), Radu Vasile (KDNPP), Corneliu Vadim Tudor (NRP), Ion Rafiu (KDNPP), Ioan Coja (DAP), Cristian Dumitrescu (DP), Frunda György (RMDSZ), Niculae Cerveni (NLP-DK), Nicolae Manolescu (PSZP). Az összejövetelen részt vesznek a Sajtó Ereje akciócsoport tagjai, illetve annak tanácsadói. A találkozóra a Nemzetközi Sajtóközpont bukaresti székházában (str. Batis tei 14) csütörtökön este 7-től kerül(t) sor. * Kérnénk a magyar nyelvű média képviselőit (kiadókat, főszerkesztőket), hogy a fentiekkel való egyetértésüket, illetve további javaslataikat juttassák el a MŰRE marosvásárhelyi irodájához, illetve az RMSZ szerkesztőségéhez, lehetőleg faxon. Fontos lenne tudni, milyen kiadványok, lapok, lap- és könyvkiadók támogatására, részvételére számíthatunk. A nj únlító USA nyvl&v<n B.N. már közel járt a 90-hez, amikor a fiához költözött a fővárosba, mert egyedül lakni már félt, ugyanis feledékennyé vált: mikor a gázt nem zárta el, mikor a villanyt felejtette el kikapcsolni vagy elzárni a vízcsapot, még sohasem volt biztos abban, ha sétálni ment vagy bevásárolni, bezárta-e az ajtót. Egyébként jól bírta magát, nem volt otthon ülő ember, szeretett gyalogolni (valamikor kocogott is, mint Bill Clinton, az USA elnöke), így egy szép napon elindult szétnézni a fővárosban. Addig sétált, míg eltévedt. Hiába erőltette az agyát, a fia címe nem jutott eszébe - mintha egy európai főváros, mintha egy megyeszékhely nevét viseli az utca, de hogy melyik az, elfelejtette. Örömére az egyik kapun cégtáblára esett a tekintete: P.G. asztrológus és tenyérjós. Betért a váteszhez, megmondta, mi a baj, és kinyújtotta a tenyerét. A jós szeme végigfutott a vonalakon-ráncokon, s néhány másodperc elteltével máris mondta az öreg fiának címét és telefonszámát; tárcsázott - közölte, hol van a tata. A fiú így bonyadalmak és nyugtalanság nélkül hazaszállíthatta autóján az apját - miután lefizette a taksát (mert ugyebár a jós is ebből él,nem abból, amit a lottón nyerhetne)... E történet nem hazugság, nem tréfa: a tenyérjós a címet és a telefonszámot az öreg tenyeréből olvasta ki, aki mielőtt sétálni indult, minden eshetőségre tintaceruzával ezeket beírta a tenyerébe, de közben erről is megfeledkezett... VERES JÓZSEF Iliescu az 1201-es ajánlásról A román-magyar alapszerződés minden kérdésében megegyezés született már a két fél között, egyedül az Európa Tanács 1201-es ajánlása ügyében nincs egyetértés. Románia elfogadhatatlannak tartja, hogy ez az ajánlás bekerüljön a szerződésbe - jelentette ki Ion Iliescu román elnök az olasz fővárosban. Iliescu, aki hivatalos látogatáson tartózkodott Olaszországban, szerdán este tartott római sajtóértekezletének jelentős részét - kérdésekre válaszolva - a magyar-román alapszerződés körüli vitának és a magyar-román kapcsolatoknak szentelte. A román elnök szerint az 1201-es ajánlás szerződésbe foglalása alapvetően két ok miatt elfogadhatatlan Bukarest számára. Egyrészt mert csak ajánlásról van szó, s Románia ellenzi, hogy szerződésbe foglaljanak „olyan, mindenekelőtt a kisebbségekkel foglalkozó elveket, amelyek nem bírnak nemzetközi jogi erővel ". Iliescu hangsúlyozta, hogy Románia a kisebbségi jogok ügyében csak a Strasbourgban aláírt keretegyezményt fogadja el. Bukarest számára az Európa Tanács ajánlása azért is elfogadhatatlan, mert „az etnikai-területi autonómia szeparatista víziójának koncepcóját” fogalmazza meg. Iliescu azt hangsúlyozta, hogy Románia és Magyarország kapcsolatai jók, gazdasági és katonai téren az együttműködés kiváló. A román elnök úgy vélte, hogy a jelenlegi magyar kormány jóval realistább a két ország közti kapcsolatokat illetően, mint elődje volt. „Tudjuk azt is, hogy a volt kormánypártok milyen álláspontot foglaltak el a magyar-szlovák alapszerződés kérdésében” - tette hozzá. A mostani magyar vezetés nagyobb realizmusának példájaként említette, hogy Horn Gyula miniszterelnök a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) tavaly Triesztben tartott csúcsértekezlete óta támogatja Románia csatlakozását ehhez a regionális szervezethez, míg korábban Magyarország fenntartásokkal kezelte a román KeK-tagság kérdését. „Tudjuk, milyen nyomás nehezedik a nacionalista, szélsőséges körök részéről a magyar kormányra. A helyzet hasonló Romániában" - mondta Iliescu, aki szerint politikai akaratra van szükség a kölcsönös bizalmatlanság leküzdéséhez. Lezuhant a brüsszeli járat (Telexen) Pénteken délelőtt Bukarest mellett felszállás után a Tarom brüsszeli járata (Airbus) robbanás következtében a földre zuhant. Nem hivatalos, de megbízható információk szerint a járaton 21 tranzitutas mellett 7 román, 20 belga és másik 3 idegen állampolgár tartózkodott. A jelek szerint nincsenek túlélők. A gép a balotești-i állomás közelében zuhant a földre. A részletekre hétfői számunkban visszatérünk. (A Rompres nyomán) Könyv- és lapújdonságok érkeztek. (Helyben) A szerkesztőségi könyvtárba megérkezett a romániai magyar gyermeklap-trió, a Napsugár, a Szivárvány és a Barangoló áprilisi száma, egyik színesebb a másiknál s ötletességben is békésen versenyeznek egymással. • Új könyvsorozatát hozta ki a Kriterion - Kriterion Kincses Könyvtár címmel, s benne mindjárt Vörösmarty Mihály és Dsida Jenő válogatott költeményeit (Költemények; Zarándokút). • Romániai magyar költők szerelmes verseiből jelentetett meg komoly antológiát (Arany és kék szavakkal) a sepsiszentgyörgyi Castrum Könyvkiadó az istenes és a hazáról szóló versek gyűjteményei után. (Cseke Gábor) Renault repceolajjal (Műholdon) Repceolaj alapú diészter üzemanyaggal működő környezetkímélő autót mutattak be Franciaországban. José Rossi iparügyi miniszter jelenlétében a Renault autógyár és az Elf üzemanyaggyártó vállalat ismertette, hogy az egyszemélyes autó teljes mértékben megfelel a mérsékelt zajszint iránt támasztott követelményeknek. A diészter üzemanyag akár tisztán, akár gázolajjal keverten alkalmazható minden arányban. Kénmentes és égésekor kevesebb széndioxid szabadul fel, mint a dízelmotorok meghajtására alkalmazott hagyományos gázolaj esetében. (MTI) Ufó-nagykövetség kellene (Műholdon) Nagykövetséget kellene építeni Jeruzsálem közelében a földönkívülieknek - javasolták csütörtökön a johannesburgi nemzetközi ufológiai találkozón. - A földönkívülieknek szükségük lesz egy biztonságos területre, ahová leszállhatnak, így kérték, hogy nagykövetség létesüljön számukra - jelentette ki a dél-afrikai kongresszuson Francois Pishon svájci szemsebész. Az orvos egyébként elmondta, hogy az általa vezetett nemzetközi mozgalom gyakorta kommunikál különféle bolygókon élő földönkívüliekkel. Pithon szerint a földönkívüliek képviselőjök számára érthetően választották Jeruzsálemet, az ősi város zsidó és keresztény történelmi kapcsolódásai miatt. (Reuter) Meghalt a legöregebb kínai (Műholdon) Meghalt Kína legöregebb embere, a kolao nemzetiséghez tartozó Kung laj-fa. Állítólag 147 éves volt. A matuzsálemi kort megért írástudatlan parasztember világéletében csak földművesmunkát végzett. Hosszú életének titkát senki sem tudta még megfejteni. Mindenesetre a kínai hírügynökség jelentése utal egy-két olyan tényezőre, amelynek része lehetett a dologban. Kujcsou tartománynak azt a részét, ahol Kung élt, nem érte még környezetszennyezés, tiszta levegőjű, erdős vidék maradt. A hosszú éltű férfi naponta kétszer étkezett, nem dohányzott, ellenben minden nap megivott egy kis rizsbort. Egészen 133 éves koráig aktív maradt paraszti munkájában, akkor is csak kényszerűségből (egy rosszul gyógyuló lábtörés miatt) vált tétlenné. - Sohasem volt nős - említi még meg róla a hírügynökség, de nem világos, hogy ezt is a hosszú élet titkai között tartja-e számon.(MTI) BM MM MBS W9) MSI UHU A nulladik típusú találkozás. Hazavittem a megvert cigányt és magyar kísérőjét a városból. - A nevem nem fontos - mondja a magyar -, én csak azért jöttem vele, mert biza szegények azt se tudják, hova kell menni, ha baj van. Előzőleg a sürgősségin jártunk, törvényszéki orvos nincs Székelyudvarhelyen. Illetve úgy van, hogy hetente egyszer megjön Csíkszeredából, és akkor lássuk azokat a tompa vagy hegyes tárggyal okozott sérüléseket, a zúzódásokat, a véraláfutásokat. A monoklit. A sürgősségin fölleltározták a kárvallottat, konstatálták, mi látszik az arcon, a mellen, a vállon. - De feltétlenül bejöjjön hétfőn is, hogy a megyei tisztiorvos állandós papírra tegye a látleletet. Megyünk Malomfalva felé, épp csak ide, a Szejke túlsó oldalára. A szentléleki eltérőnél két rendőr posztol. - Az a bajuszos volt az egyik, aki a siménfalvi Gyerkókkal elbánt. - Akkor én leteszem magukat az első háznál, és visszafordulok, nézzünk szembe egymással. Ők akartak szembenézni velem. Jóformán be se értem a kereszteződésbe, a rend bajusztalan őre megálljt int. - Sunt sergentul major cutare, actele várog! - Hogyne, tessék. Meg aztán amúgy is lenne egy kis beszélgetnivalónk. - Kivel, velem? - Nem, a kollégájával. - Na jó, akkor lássuk a fényeket. Kanyarjelző. Hosszú fázis. Pozíció. Fékfény. Nincs rövid fázisa a balban, és nem ég a hátsó rendszámot megvilágító körte. - Tudomásul vettem. Mennyibe kerül? - Mit akar a kollégámtól? - Megmondom, de csak miután végeztünk a kocsival. Nos, mennyi? - Tizenötezer helyben, vagy jegyzőkönyvet csinálok. Van valami panasz a kollégára? - Tessék a tizenötezer. Elteszem a marék büntetőcédulát, utána. Látta, amikor megjöttünk, ugye? - Hogyne, innen kétszáz méterre fordult, miután letette az utasokat. Az egyik cigány volt. - Valóban. Miért verik a cigányokat? - Mi nem vertünk meg senkit, mi csak megbüntettünk két siménfalvit, elvettük a kést tőlük. Buletin persze egyiknél sem volt, de kés az igen. Különben sem a kolléga foglalkozott velük, hanem az őrsparancsnok és én. - Megbilincselték őket, bevitték egy udvarra, és szabjad! - Se bilincs, se verés - mondja az altiszt. - Hogy hívják magát? - Bemutatkoztam, nem? Ott az aláírásom a büntetőcédulán. S mint általában: semnatura ss indescifrabilá. Bárgáoanu tiszthelyettes vagyok. - S az őrsparancsnok? - kérdezze meg tőle. Terroristák a cigánysoron Jakab Lajos malomfalvi cigányember, akit hazafuvaroztam, 38 éves. Felesége van, három kislánya. Nem ő mondja, hanem a magyar uram, a falut felháborították a cigányverések. Én azért vállaltam Lajossal a törvényjárást, mert ismerem. A falu kicsi, mindenki tudja, mit ér a másik... Négy cigánycsalád él a falu szélén. Seprűkötők, kosárfonók, napszámba kaszálnak, van egy kis földjük. Senki kárára nem élnek. Ezt a négy házat (vagy öt családot, összesen húsz embert) regulázzák a polícok. Jakab elmondja, hogy s mint történt: - Nekünk az antiterroristák tartottak falugyűlést. Délelőtt megjelentek házainknál a község vezetői, a helyi rendőrök, és egy brigád, kékestarka ruha volt rajtuk, fekete maszka a fejükön. Kihívtak minket, hogy a kolonel gyűlést akar tartani. A néptanácselnök meg volt elégedve a kerttel, nem kapott hibát. Kérdezte, mindenkinek van vécéje? Tessék megnézni. A kolonel azt mondta: rend legyen, mert ha nem, visszajövünk, és akkor majd meglátjátok, mit tudnak a legényeim. falvától Bögözig. - Az nem a mi területünk - dől hátra a farkaslaki őrmester ahhoz nekünk semmi közünk. Valóban. A kommandósok viszont ugyanazok, mint azon a nevezetes falugyűlésen. - Eladtam egy hűtőt a sógoromnak - mondja Jakab Lajos. - Megfogadtam Boldizsárt, a fuvarost, szegény félárva, ínségesen él. Botfalván a kapu előtt megálltunk a rokonságnál, bevittük a hűtőt, melegedtünk. Egyszer csak halljuk a kiát „Ezek ártatlan embereken tanulják, hogy kell verni” Civilek és kommandósok És most jön a verés Hogy, hogy nem, a következő napon, miután hazavittem a két malomfalvit, Farkaslakán, a községközpontban épp a helyi karhatalom és a lakosság kapcsolatait értékelték. Oprea Mihai őrsparancsnok pontosan tíz község polgármestereinek és jegyzőinek, illetve a székelyudvarhelyi városparancsnokságnak és a Megyei Rendőrfelügyelőség egyik megbízottjának rövid, de velős jelentést mutatott be: nagyobb bűntény nem történt... Kihágás ennyi... Büntetés ennyi... Tévedtem, amikor azt mondtam, hogy Jakab Lajost és Boldizsár Leventét, ugyancsak malomfalvi fuvarost március 15-én verték meg. Valójában nem akkor, amikor teljes volt a készültség, hanem huszonegyedikén, és a kommandósok. A rabomobilban, a Keresztúr-közeli Bettást: kié a szekér? Kimegyünk. A fiú azt mondja: az enyém. Erre a koron el: üssétek! A nyílt utcán, fényes nappal jól megvertek minket. Kérdeztük, miért ütnek, mi nem hibáztunk. Miért nem tudtok románul? Milyen kenyeret esztek, hol éltek? A fuvaros leesett a földre. Botozták tovább, rúgták. A kolonet még azt is mondta, hogy ha egyik faluból a másikba megyek, akkor először a rendőrőrsön kell jelentkezni. Kérdezték a sógornőmet, hány éves. Azt mondja, tizenhárom. Az anyja pedig, hogy tizenhat. - Ahá, akkor valamelyik hazudik! - s nyúlkáltak az ifjú asszony lába közé a gumibottal. Minket beültettek a kocsiba, és Bögözig egyfolytában vertek. Erősen ittas volt mindenik. Boldizsárnak lerajzoltak valami billentyűket a padra a gumibottal, hogy ez egy zongora, játsszon rajta. Amikor azt mondta, nem tud zongorázni, kapott a kezére. Meg hogy énekelje. Az a szép, az az szép. Nem énekelt, megint kapott. Ha valakinek azt meritek mondani, hogy megvertünk, agyonütünk titeket. A bögözi őrsparancsnokságon már nem üttek minket, csak a kocsiban. A kolonel a bögözi rendőrt is elküldte az anyjába, azt mondta, téged is megbüntetlek. Ötezer lejre. Mert a rendőr azt találta mondani, hogy ezek folyton azt keresik, hogy valakit megverjenek. Engem elengedtek, kérjek kölcsön tízezer lejt, ez volt a Boldizsárra meg reám kirótt büntetés. Aztán abban a hitvány időben tizenhárom kilométert gyalogoltunk Betfalváig, hogy felhozzuk a szekeret. Miután szabadultunk, Hadnagy Árpád falufelelőssel Farkaslakán találkoztam, fejcsóválva hallgatta, milyen szép kerek az őrsparancsnok, Oprea őrmester jelentése. Aztán a szünetben: uram, sajnálom, hogy egy idegen mondja el az egyenruhások viselt dolgait, és nem valaki falubeli... A polgármester úr utalt ugyan arra, hogy általában jó a kapcsolat a falvak és a helyi karhatalom között, de az utóbbi napokban bogzódtak a szálak. Nos, ezek a bogok: a malomfalviak meghurcolása (ez a kommandós eset), és a két siménfalvi vesszővágó elverése (ami a helyiek műve). Kés volt náluk... Csak nem gondolja az őrsparancsnok, hogy fogukkal tépdesik le a vesszőt! Különben is, a siménfalviak kifizették a társasnak az ilyenkor szokásos illetéket, a mérnök mondta, mehetnek vesszőért. Erre puff, százhatvanezer lejes büntetés, meg egy kiadós verés a két testvérnek, aztán irány haza. Látja, Hadnagy úr, én is ezt kérdeztem a jelen levő főtisztektől: miért gyakorlóterepe a kommandósoknak a cigányfertály, és miért próbabábuk a cigányok? Ők megígérték, utánanéznek a konfliktusnak. „Mert itt az egyenruha becsületéről van szó.” Már ott, a szünetben megindult a találgatás: kik azok a kommandósok. Amire az egyik sóvidéki elöljáró: nem lenne jó megvárni, míg nálunk is bemutatkoznak. Ezek élő anyagon gyakorolják a veréstechnikát... - Lehet, hogy naiv vagyok, de én azt hittem, jogállamban élek, amint mondani szokás az európai és a világfórumokon - mondja egy jegyző bácsika -, erre kiderül, hogy Románia: demokratikus rendőrállam - De hogy békül a demokrácia a rendőrséggel? - Fordítva: a rendőrség így békül a demokráciával. Amint a mellékelt ábra is mutatja. - De ma a főtiszt maga mondta, a kárvallottak ne álljanak le! Jelentsék a megyeieknek, mi történt, adják be a papírokat, az orvosi látleletet, mert vizsgálatot indítanak. Hacsak nem kapnak egy baráti üzenetet a kárvallottak, ez csak a kezdet volt, jön a java, ha nem állnak el panaszukkal. Egyébként is a verőlegény azért ver, mert megengedik, vagy megparancsolják neki, hogy verjen. Gondolja, hogy ez a nagyon is kötelességre idomított népség csak úgy minden utasítás híján nekiugrik a népnek? Szóval nem lettünk okosabbak. Kérdés: leszünk-e valaha is? OLÁH ISTVÁN