Romániai Magyar Szó, 1995. június (7. évfolyam, 1677-1706. szám)

1995-06-01 / 1677. szám

AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1677. szám • 1995. június 1csütörtök •Ára: 300 lej 1995. május 26-28. között a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség Kolozsváron megtartotta IV. Kongresszusát. A Kong­resszus meghallgatta és elfogadta a Szövetségi elnök, a Szö­vetségi Képviselők Tanácsa, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnö­ke, majd az Ellenőrző, a Szabályzat-felügyelő és az Etikai Bizott­ság beszámolóját. Megvitatták és elfogadták az RMDSZ új Prog­ramját, Alapszabályzatát és ezen belül a belső választások egyes alapelveit. Az ügyvezető elnök beszámolt az Ügyvezető Elnökség tevékenységéről. A Kongresszus újraválasztotta Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe, valamint megválasztotta a Kongresszus után megújuló Szövetségi Képviselők Tanácsának 21 tagját. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség TV. Kongresszusának határozatai 1. A Szövetségi Képviselők Ta­nácsa két éven belül összehívja az RMDSZ Rendkívüli Kongresszusát. 2. A Kongresszus megerősíti az RMDSZ parlamenti csoportjának tiltakozó nyilatkozatát az oktatási törvénytervezetnek a szenátusi szakbizottságban elfogadott változa­ta ellen. 3. A romániai magyar nemzeti közösség érdekképviseleti szerve­zete, az RMDSZ több mint 8 hónap­ja nyújtotta be a Szenátushoz okta­tási törvénytervezetét, közel félmillió aláírással alátámasztva. A törvény­­tervezetet az Alkotmánybíróság és a Kormány bürokráciájának késleltető mechanizmusai miatt a román par­lamentbe a mai napig sem terjesz­tették be. A Kongresszus az eljárást a kétmilliós magyar nemzeti közös­séggel szembeni diszkriminációnak, jogos elvárásai figyelmen kívül hagyásának tartja, és tiltakozását fejezi ki ellene. 4. A Kongresszus javasolja, hogy a programban megfogalmazott auto­nómiakoncepció támogatására az RMDSZ egy éven belül népszavazást indítványozzon. A népszavazási in­dítványra vonatkozó javaslatot meg­vitatás végett a Szövetségi Képvise­lők Tanácsához utalják. 5. Tekintettel arra, hogy a leg­nagyobb kereskedelmi kedvezmény legutóbbi megítélése óta eltelt két évben a román kormány távolról sem tett eleget az Egyesült Államok által támasztott feltételeknek, a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövet­ség Kongresszusa kéri az Amerikai Egyesült Államok kormányát, a diplomácia eszközeivel hasson oda, hogy a román kormány tartsa tisz­teletben a fokozott stert­v demokra­tizálódás követelményeit, valamint az emberi és kisebbségi jogokat. 1995. május 29. A szövetségi elnök sajtóirodája IV. Impreitiúfáji Zenei fgál (Budapest/MTI)­ A csütörtökön kezdődő IV. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak Budapest és Magyarország 120 települése ad otthont. A programban 36 ország több mint 300 zenekara, kórusa, hangszeres együttese, mintegy tizenegyezer - 6 és 26 év közötti - fiatal vesz részt. A nemzetközi eseményt 1985-ben az Európa Tanács és az Európai Unió kezdeményezésére hozták létre, az eddigi fesztiválok helyszíne München, Strasburg és Eindhoven volt. A magyarországi rendezvényen csaknem kétezer nemzetközi zenei szakember, zenepedagógus is jelen lesz. A fővárosi programot a Budapest Sportcsarnokban június 2-án tartandó hangverseny nyitja meg. Ezen mintegy ezerötszáz magyar fiatal lép fel, akik Bartók, Liszt, Vajda János és Orbán György műveket adnak elő. Másnap a Városliget intézményeiben lesznek műsorok. A Vajdahunyadvárban régi zenei koncertek, a Petőfi Csarnokban bigband, fúvós és népzenei együt­tesek, a Szépművészeti, a Mezőgazdasági és a Közlekedési Múzeumban kórusok és kamaraegyüttesek lépnek fel. A Zeneakadémián a Budapesti Fesztiválzenekar ad koncertet. A Budapest Bábszínházban a Fából faragott királyfit és a Csodálatos mandarint mutatják be. Június 4-én a budai Várban a zenészek felvonulása és térzene szórakoztaja a nagyközönséget. A zárókoncerten - amit szintén a Budapest Sportcsarnokban tartanak - Hidas Frigyes új darabját és Carl Orff Carmina Burana-ját adják elő a fesztivál résztvevői. Össztűz alatt az RMDSZ elnyugtató volt az az aránylag nyugodt légkör, amely megelőzte, majd a munkálatok ideje alatt övezte az RMDSZ IV. kongresszusát. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a küldöttek, maga a testület többnyire a lényegre összpontosíthatott, s olyan munkát végzett el, amelyet számtalan SZKT szerbe-félbe hagyott. Így hosszú és kimerítő, de megfon­tolt vita után sikeresen véglegesítette a szövetség programját és alapszabályzatát, felvázolta a követendő utat, ,a következő lépéseket, méghozzá oly módon, hogy messzemenően figyelembe vette mind a hazai, mind pedig a nemzetközi környezetet, adottságokat és lehetőségeket. Kimondatott az, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarság gondjait, óhajait nem mások, a többségi nemzet rovására akarja megoldani, hanem azzal együttműködve, mégpediglen tisztelet­ben tartva az ország területi egységét, szu­verenitását. A fővárosi lapok jelen levő képviselői, tudósítói általában éppen a kiegyensúlyozottságot, a moderált hang­nemet pontozták le, az ő fogalmazásukban, a mérsékeltek győzelmét. Igaz, elhangzott néhány szerencsétlen megfogalmazás, néhány túlfűtött, szenvedélyes fordulat, egy­két disszonáns mondat, amit ugyebár álta­lában „csíp” a sajtó, de mindezek inkább múló epizódok voltak, a megfogalmazott és közzétett dokumentumokba nem kerültek be. Az volt tehát az érzésünk, hogy a IV. kongresszus egész hangvételével, az ed­diginél egyértelműbb kinyilatkoztatásaival megnyitja az utat a párbeszéd felé, folytat­hatja a megkezdett dialógust mind az ellen­zéki pártokkal, mind a fő kormánypárttal, s ha ezeken többet nem is, de annyit időben elér, amit Románia különböző nemzetközi fórumokon már aláírásával is vállalt. Mindezek után megdöbbentő az, ahogy a román politikai élet, a román parlamenti pártok, lényegében kivétel nélkül, nekimen­tek az RMDSZ-nek, eljutva addig a szélősé­ hagyhatjuk szó nélkül­ ies gondolatig, hogy a szövetséget alkot­mányellenesnek nyilvánítsák, és betiltásá­nak ötletét hangoztassák. Mert arra ugyan számítottunk, hogy Funar, Paunescu, C.V. Tudor meg néhány „független” csatlósuk megrendezik a maguk kis cirkuszát, arra viszont kevésbé, hogy hétfőn és kedden a szenátusban, illetve a képviselőházban ne elszigetelt dalosokat, hanem egy jól begya­korolt kórust fogunk meghallgatni, amelyből nem maradt ki senki, sem egykori ellenfél, ellenség, sem egykori barát, szövetséges... Mi történik tehát a színfalak előtt, de mindenekelőtt mögött? Mire ez a nagy vehemencia? Csupán a választási érdekek tolultak volna ennyire előtérbe? Mindössze populista versenyfutás kezdődött,­ amelyben mindenki megpróbál rálicitálni a másikra? Vagy pedig a néhai farkasok most dobták le magukról a báránybőrt? Személyesen valami ilyesmit feltételezek, mert nemigen tudok már különbséget tenni Funar, C.V. Tudor vagy a parasztpárti Dejeu retorikája között, hiszen ugyanazt hangoztatják: az RMDSZ megszüntetéséről, irredentizmusról, alkotmányellenességről, kitoloncolásról, a parlamenti immunitás megszüntetéséről és hasonló képtelenségekről szónokolnak csaknem kivétel nélkül. Össztűz alá vették tehát az RMDSZ-t, amely 19­89. decemberi megalakulása óta ismét válságos pillanatokat él át, ráadásul éppen akkor, amikor maga is felkészült az átfogó, a mindent tisztázó dialógusra. Mind­ebből az derül ki, hogy Romániában nincs politikai akarat a nemzetiségi kérdés ren­dezésére, mi több, még a tessék-lássék jogokat is, visszaszippantanák. De az is, hogy a romániai, magyarságot vissza szeret­nék szorítani abba a helyzetbe,, vagy még rosszabbá, mint amilyenben a diktatúra éveiben került, vergődött. S hogy ezt elérjék, ahhoz az első lépés a szövetség megszün­tetése lenne, a markók, frunciák, tőkések stb -k fúrókkal, hajdúkkal való behelyette­sítése,mint arra már voltak és vannak példák. Van-e kiút ebből az áldatlan, minden­képpen mesterségesen teremtett verem­helyzetből? Én nem látok mást, mint az egységet és a kitartást, a belső nézetelté­rések elvarrását, a következetes politizálást. Az RMDSZ letisztulva, megerősödve került ki a kongresszusból, remélhetőleg vezetői ennek tudatában vannak. Amint annak is, hogy a politikai porondról európai visel­kedési normák szerint nem lehet letaszítani egy olyan szervezetet, amely mintegy két­millió embert képvisel. Ha pedig ez megtör­ténik, akkor ebben az országban a demok­rácia már, nem csak eredeti, de egyáltalán nincs is. GYARMATH JÁNOS : importált gyógyszerek iránti vakhit­­­i Száz Hektár a csendőrségnek □ Infó-áru a Lefülelték a vonatrablókat ! i „Fiatalabb és öreg öregek” □ Vasrúd, dorong, kalapács volt a „munkaeszköz" a Mérgesen a Gombás­könyvről □ «« ! !Foglalja örökségzette­­ ezt az álmot I - Lili, Lala, Lulu, elő a papírt és a színes ceruzát, rajzol- I­játok le, ki mit szeretne gyermeknapra! - mondja az óvó néni­­ a napiban, és a társaság máris rajzol. Egy kutyát. Egy­­ macskát. Egy oroszlánt. Egy vízilovat. Egy körömlakkot és­­ púderesdobozt. Egy rendes, és mindig józan apukát. Anyut,­­ amint a tésztát gyúrja. A kishíján ötéves Ingrid házat rajzol,­­ falai üvegből. A földszinten két nagy szék, apunak és­­ anyunak. Fönt három kisebb - holott ő egyedül van, mindi­g máig s tán még jó ideig egyszem leányka a családban. A­­ család albérletben lakik, itt-ott-amott, s ha a háziúr elsejét­­ mond,akkor nincs apelláta. Új szállás után kell nézni. Ezért­­ van egyedül, vágyát, a két kistestvért jelzi a rajzon. Húgát- s öccsét, ők a behúzott függönyök mögött alusznak, egyedül ő­­ van ébren e világon, és nyelvét öltögetve rajzol.­­ Akárhol élne is, mindenütt ezt rajzolná. A kislány történet­­­tesen székelyudvarhelyi. Két hónappal korábban végigültem­­ egy tanácsülést, hatalmas volt a tét: kétezer lakásigénylő­­ pályázott tizenkét vagy tizenhárom lakásra. S mindenkinek­­ megvan ilyenkor a maga szempontjaiból legfontosabb érve.­­ Én ezért, más másért kéri, könyörgi vagy kiabálja a kulcsot.­­ de hogy lehet egy kétezres tömegben meglelni a tizenkét vagy­­ tizenhárom legesleges-leginkább rászorulót, hisz mondjuk , már, mindenkinek igaza van. * Akkor csakis Salamonnak nincs igaza, márpedig a sala- i­moni bölcsesség: kikezdhetetlen, meg nem támadható...­­ Ház gyermeknapra. Ajándék apunak és anyunak. A tető­­ cserepe vidáman virít a papírlapon, a napocska is az öröm s aranysárga sugarait szórja szét a boldog világban.­­ Foglalja örök keretbe ezt az álmot egy piros és egy lila virág. OLÁH ISTVÁN : , MW W, Mm MM MM Mn MM MM MMl MM MM MM MM, FMM MM, MM MM MM MM MM« «M» MMM MM MM Kovászna megye „rangra” aspiráló települései között nem szerepel Bálványos. Pedig „villanegyedek" láttán furának tűnik a községstátus. Igaz, ha várossá nyilvánítanák, az itt élő lakosokból talán a polgármesteri hivatalt sem lehetne „feltölteni”. E sem nem falu - sem nem város urbánus jellegű település, immár nemzetközi megmérettetésben is jól vizsgázott környezetével, pihenési lehetőségeivel, tiszta levegőjével, hagyományos fesztiváljaival, fórumaival, gyógyhatású ásványvizeivel. Fürdőhely és nyaralóközpont - írhatnánk -, ám Bálványos - ki tudja miért? - hivatalosan még nem kapta meg ezt az elismerést, miközben kiskapukon, avagy éppen „árverezéseken” távoli cégek vetik meg lábukat a formailag még nem „nyaralóközpontnak” tekintett övezetben, e státus minden előnyével. Lépni kellene tehát, a holnapi fejlesztés körülhatárolása is azt kívánja, hogy Kovászna, Málnásfürdő és Előpatak mellett Bálványos is megkapja az őt joggal meg­illető címet. A zónát is adminisztráló torjai tanács következetes fáradozása, hogy Bálványos az átmeneti állapotban is megőrizze jellegét. A megyei önkormányzat a rendelkezésére álló kevéske pénzt a „világot” Bálványossal összekötő úthálózat javítására fordítja. Nem vitás ugyanis, hogy a Tusnád-Szentanna-tó-Bálványos háromszög turisztikai adottsá­gainak értékesítése, sőt védelme az összefogás lehetőségeit érleli, e fejlesztés nem nélkülözheti a már kivívott rang jogi szentesítését sem... ,­­ FLÓRA GÁBOR A két „szerencsétlen” szó... riportomat is sanyargatja... Ha minden rendben (de tudhatnám: van valahol ilyen?) és nincs kitérő, furcsa válasz hogy s mint kérdésemre, talán le sem száll­tam volna az autóbuszról, de lévén, hogy volt furcsa és kitérő válasz itt,a Nyárad középfolyásánál, következik, hogy leléptem az autóbuszról. Zsebemben kutatván papír, toll után, hiába! - írószert egy sajtóüzletben vásároltam, s ha ott voltam, lapunk­­ szabadárusított sorsáról érdeklődtem, mert volt ott Kiskegyed... Nagykegyed (kegyelmed ha megveszed...) dehát ilyen a posta, a terjesztés, ugye, érthető, meg a mindennapi háromszáz lejre se igen futná az esedékes olvasónak, az egy fél korsó sör ára, tán fél kenyéré, is, nahát így vagyunk, nem futja, nem futja, szabad­árusított magyar szóra mondván mondókámat, s hogy sértődött­ségemet jéghidegen áldott májusi esővel feloldjam, átléptem a polgármesteri hivatalba. Mindez, hogy el ne felejtsem, történik Nyárádszeredában. Nagy a forgalom, esős időkben van idejük bácsikáknak kalapot szorongatni a hivatali irodák előtt. A polgár­­mester úr éppen telefonált, villogtak a számok a tárcsázón, így igaz, nem volt rám érkezése. Megértést - elnézést adva-kapva telepedtem félre. Közben megtudom: Obersburgba (Németország) készül testvérkapcsolatok kiszélesítésére, rendezésére. (Ha jól fogalmazok.) Bíró Csongor alpolgármester rendelkezésemre áll, mellém telepszik, rágyújtunk, beszélgetünk. - Nincs pénz! - hangzott el a mostanában igen gyakori és lesújtó kijelentés. (Őszin­tén szólva, ez a két szerencsétlen szó már eleve riportomat sa­nyargatja.) Azt szinte magam is tapasztaltam, amit Bíró Csongor mond. ^■ Elsősorban a tönkrement utakat kell megjavítanunk... köz­ponti alapból. A piac is rendezésre vár, ugyanis minden hónap első szerdáján a hagyományos vásárok mellett nagyvásárokat tar­tunk. (Itt megszakad kis időre beszélgetésünk, egy középkorú asszony lépett be az irodába. Polgármester úr, X Y újabban kibo­­ro­nálta elvetett krumplimat, feljebb jött a határral. Az alpolgár­mester úr a határtérképét kéri, rászól gazdasági szakember kollé­gájára, ide muszáj lesz kimenni...­ Folytatjuk a beszélgetést. Mezőgazdasági síkokra, melyeknek 95 százaléka megművelve, tereljük a szót. És a legelőkre. Ha nem lennének rendezetlenek, Úgyszólván „problémásak” a legelőtaksák... Mintegy 50 erőgép van a nyárátiszeredai gazdák birtokában. Ha a gépiesítést viszo­nyítom tájaink más mezőgazdasági „iparkodásához”, ez a szám nagyközségi viszonylatban sem elhanyagolható. A Nyárád mente eme vidéke fokozott állattenyésztésre lenne alkalmas. Vissza­térve: vannak jó szakik errefele, a vegyszerező gépeket házilag is előállítják. A polgármester úr németországi meghívásnak tesz eleget, gazdasági kapcsolatok, valljuk be, némi anyagi meg­segítés céljából. - Van mit tennünk - mondja Bíró Csongor. A főtér is rendbeté­telre vár, ahová nemsokára - ha minden igaz - visszahelyezzük (eredeti helyére) Bocskai István Szobrát. - Újra egy szoboravatás... - Július 15-re terveztük, az ügy menete biztató, készülőben vannak az engedélyek... Ami fontosba kórház,újra működik, betegeket fogad Nyárádszereda vonzásköréből. Állami segítség nélkül. Nemrég volt fennállásának első évfordulója. Kilátásban a gyermekgyógyászat, szülészet visszaállítása. Természetesen ehhez a környező falvak, községek hozzáállása is szükséges. Az­zal kezdtem ugye, nem elég a pénz. Kórház, bentlakás, iskola, óvoda... egyéb kiadások mellett. Az egészségügy nem is kapott a költségvetésből. Még sorolhatnám tovább... - A kényes kérdést utoljára hagytam. A polgármesterek az RMDSZ színeiben választottak. Milyen a tanács, a polgármes­terek és a választópolgárok közötti kapcsolat?­­ A háttértámogatás (RMDSZ-tagság) elmaradt. Enyhe, talán túl laza a kapcsolat. Noha meglátogattak az RMDSZ legmaga­sabb „szféráiból”, de a helyi szervezet idáig (!) még egyetlen gyűlést sem tartott. Persze hogy kiábrándultak a választópol­gárok, hátat fordítottak nekünk. Utam Bíró Jánoshoz, az érdekvédelmi szervezet helyi elnö­kéhez vezet. A BANKCOOP nyárádszeredai kirendeltségének alkalmazottja. Kisasztal mellett halkan beszélgetünk. - Mi újság az RMDSZ háza táján? " 1 - 22-23 ezer tagot számlál a Nyárádszereda vonzásköréhez tartozó vidék. Hat község (Havad, Hodos, Csíkfalva, Gálfalva, Magyaros, és Nyárádszereda) 34 falujában helyi szervezetek mű­ködnek. Hogy hogyan, az más kérdés, igaz. Jelen gazdasági ne­hézségek, ifjak kivándorlása, magyarországi munkakeresés negatív visszahatással van a szervezeti életre. Annak idején nagy LOKODI IMRE (Folytatása a 3. oldalon) Magyar és román honatyák budapesti megbeszélései Magyarország és Románia egymásra vannak utalva, a két országot évszáza­dok óta sok szál köti össze, erre alapoz­va kell egymást segíteniük az európai integrációban. A jó katonai és honvé­delmi kapcsolatok mellett javítani kell a két ország viszonyát gazdasági és poli­tikai téren is - erre a kölcsönös megálla­pításra jutottak a magyar és román hon­atyák keddi budapesti megbeszélésén. A Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bi­zottságának elnöke, Mécs Imre az Észak-atlanti Közgyűlés ülésszakán részt vett román küldöttség tagjaival találkozott. A román küldöttséget Ion Ratiu, a Szenátus külügyi bizottságának elnöke vezette. A delegációban helyet kapott a védelmi bizottság elnöke is. Az Országgyűlés Sajtóirodájának tájékoztatása szerint Mécs Imre a viszony javításában különösen fontos­nak ítélte a meglévő bizalmatlanságok oldását. Az időnként felröppenő rém­híreket pontos információkkal kell elke­rülni. A találkozó résztvevői a meg­beszélést a magyar-jordán parlamenti kapcsolatok bővítése kezdetének tekintik. Ion Rafiu romániai látogatásra hívta meg az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságát, amit Mécs Imre hasonló meghívással viszonzott. (MTI) Szent-Iváim István magyarázata Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője az Országgyűlés keddi munkanapján napi­rend előtti felszólalásában az RMDSZ hétvégi kongresszusával kapcsolatosan leszögezte: nagy hiba volt, hogy a NATO közgyűlésén Horn Gyula miniszterelnök deklarálta a plénum előtt, a magyar­román alapszerződést még a nyáron alá fogják írni. Szent-Iványi István külügyi államtitkár az elhangzottakra reagálva helyreigazította Szabó Ivánt, mert szavai szerint szó sem volt arról, hogy Horn Gyula bármit is deklarált volna. Elmondta: a miniszterelnök azt hangsúlyozta a NATO közgyűlésén, hogy ha a vitás kérdések rendeződnek a román kor­mánnyal, és belátják, sok esetben a ma­gyar álláspont helyes az alapszerződés tekintetében, akkor aláírható a dokumen­tum még ezen a nyáron. Nyitott Égbolt A magyar-román Nyitott Égbolt megállapodás alapján kedden megfigyelő repülésre magyar csoport érkezett Romániába. A magyar Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályán elmondták, hogy az ellenőrző repülésben dán kezdeményezésre - Románia egyetértésével - egy dán megfigyelő is részt vesz. (MTI) Köszönet kongresszus után _ (Telefaxon)­­ Őszintén köszönöm az Ügyvezető Elnökség munkatársainak és az RMDSZ Kolozs megyei Szervezete vezetőségének, a szervezet sok lelkes kolozsvári tagjának azt a fáradságos mun­kát, amellyel IV. Kongresszusunkat elő­készítették és­ zavartalan lebonyolítását biztosították. Összefogásuk, áldozatvál­lalásuk, vendégszeretetük nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Kongresszus eredményes munkát végezhessen. • Úgy vélem, programunkba foglalt céljaink meg­valósításához továbbra is nagy szüksé­günk van erre az elkötelezettségre, egy­séges akaratra. • Kérem az Ügyvezető Elnökséget és a Kolozs megyei szervezet vezetőségét, hogy közvetítsék köszöne­­tünket - mert úgy vélem, nemcsak a magam, hanem a kongresszusi küldöttek nevében is mondhatom ezt - minden munkatársuknak, szervezőknek, szállás­adóknak, Kolozsvár magyarságának. (Markó Béla, szövetségi elnök) Kihajtott egy ezeréves rózsatő (Műholdon)­­ Hétfő óta újra virágzik egy ezeréves rózsatő a németországi Hildesheim dómjának tövében - jelentette a dpa. Johannes Gassman, a székesegy­ház sekrestyése pünkösd vasárnapra várja a fő hajtás virágba borulását, amely várhatóan egy hétig tart majd. • Az ötle­velű, rózsaszín virágot hozó vadrózsaféle­ség (rosa canina) legendája összefonódik a hildesheimi püspökség 815. évi alapítá­sával. írásos bizonyíték tanúskodik arról, hogy a virágtő legalább 700 éve létezik. A dóm 1945 márciusi bombázásakor a rózsabokor leégett, két hónap elteltével azonban 25 új hajtás nőtt ki a romok alól, a gyökerekből.(DPA) Zaire-i járvány: 153 halott (Műholdon) — A Zaire-ban tomboló Ebola járvány halálos áldozatainak száma elérte a 153-at. Összesen 205-en bete­gedtek meg eddig a halálos kórban - közölte kedden az Egészségügyi Világ­­szervezet (WHO). • Korábbi­ adatok sze­rint 121 volt a halálos áldozatok száma. David Heymann, a Kikwitben működő nemzetközi szakértői csoport vezetője a Reuternak elmondta: a számok nem a járvány terjedését jelzik, hanem az év elején megfertőződött és azóta meghalt betegeket mostanra sikerült összeszá­molni. Mindazonáltal Heymann szerint a halottak száma még emelkedhet. Hozzá­tette: a zaire-i hatóságok ellenőrzésük alatt tartják a járványt, és az újabb meg­­fertőződések esélye minimális. (Reuter) Júniusi csütörtök esték (Helyben) - A bukaresti Petőfi Társaság szervezésében júniusban leszögezett Csütörtök esti programok a következőképpen alakulnak: június 1-jén Katona László beszél a magfúzió állá­sáról, 8-án az RMSZ néhány szerkesztője találkozik az olvasókkal, 15-én dr. Tövissi Lajos a közvéleménykutatási módszerek­ről értekezik, 22-én Zsigmond Győző A gomba a népi kultúrában összefüggései­ről, 29-én pedig dr. Fazakas Antal Béla Rend és káosz c. előadását hallhatják. • A találkozók a Petőfi Sándor művelődési házban, este 18 órakor kezdődnek. • A nyár folyamán (július, augusztus) a „csü­törtök esték” szünetelnek. (Cseke Gábor) Paradox állapot (Üzenetrögzítőn • 222-58-02)­­ Május 30-án délelőtt 11 óra körül a borsai kato­naság megtalálta a március 29-én a Radnai-havasok Nagypietrosz csúcsa körül a lavina által eltemetett Nemes Rodrig holttestét. 13 óra körül találkoztam az ifjú édesapjával, aki nagy tragédiá­jában is örömteli arccal adta tudtunkra, hogy megkerült fia holtteste. (Farkas­­ Zoltán)

Next