Romániai Magyar Szó, 1995. november (7. évfolyam, 1830-1859. szám)

1995-11-01 / 1830. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1830. szám • 1995. november 1., szerda •Ára: 300 lej Puma-gate gi mamnaként hullott a vidombáki W* helikoptergyártók ölébe az a közép- Irak keletről, mint később megtudtuk, az­­ Egyesült Arab Emírségekből befutott rendelés,­­amely tíz felújított PUMA harcigépre szólt ,azonnali kifizetéssel, igen jó árfekvésben, s nyilván záros határidővel. Az IAR, amely külön­ben Románia egyik legkorszerűbben felszerelt ipari egysége. 1989 óta ugyanis mély válságba került, állítólag mindössze öt francia licenc alapján előállított Pumát szerelt össze, így életét nagyjából felújítások révén tengette. Hogyne kapott volna az alkalmon, hiszen több millió dolláros üzletről, biztos és nagy nyereségről volt szó, ami kétségtelenül biztosította a túlélést, azt, hogy a vállalat meg tudta tartani az egyébként magas szinten képzett személyzetét. Nem lépni, netán visszautasítani az „égi mannát" bűn lett ■volna, s a vidombákiak tudták ezt, léptek is fazonnal. Előbb körülnéztek a piacon, ajánlatokat kértek használt, felújításra megérett helikopte­rekre. Be is érkezett néhány, amelyek közül fejtörés nélkül a dél-afrikai ARMSCOR (a román Romtechnica testvérvállalatának tekinthető) cégé volt magasan a legkedvezőbb, 700 ezer dollár darabjáért, szemben egy francia ajánlat 1,7 milliójával. Eddig tehát minden rendben, minden érthető és logikus, minden egyes lépés elfogad­ható, hiszen senki sem kötelezhet egy vállalatot arra, hogy egyrészt ne próbáljon olcsón vásárolni és másrészt a megfelelő munka elvégzése után termékéért a legjobb árat kicsikarni. Bárkit kérdeznénk is meg, azt mondaná: ezt az üzletet tető alá kell hozni! És tető alá is hozták. De hogyan? A vidom­bákiak szakértői csapatot küldtek Dél-Afrikába, amelyhez csatlakozott a Román Külkereskedelmi Bank képviselője és a távoli országba akkreditált HWWMailW'llllXMIIII kereskedelmi tanácsos, hogy nyélbe üssék az üzletet, ami meg is történt annak „rendje és módja’' szerint. A felajánlott helikopterekből 12 útra is kelt Románia, Vidombák felé, az ellenérték, a 8,4 millió dollár pedig Pretoriába, az ARMSCOR számlájára, s mindez még 1994 első felében. Úgy nézett tehát­­ki, hogy mindenki jó üzletet kötött. A dél-afrikaiak azzal, hogy megszabadultak néhány, már forgalomból kivont harci géptől, a vidombákiak, hiszen munkához és tekintélyes dollárnyereséghez jutottak, és az arabok is, elvégre azt kapták, amit megrendeltek.. Nem hagyhatj­uk szó nélkül ■ ugyanis egy felújított Puma majdnem új Puma, csak éppen olcsóbb... Máig már-már feledésbe ment voln­a­ az üzlet, ha a dél-afrikai OSEO, a súlyos, a nemzeti érdekeket sértő gazdasági visszaéléseket kivizsgáló iroda nem üti bele az orrát, az ügyletbe, talán azért is, mert az ARMSCOR már régebben feketelistára került gyanús fegyverüzleteivel, így idén augusztusra kiderült, hogy a Pumák némi közvetítési díj ellenében cseréltek gazdát. A 8,4 millió dollár mellett tehát további, közel négymilliót fizettek ki... közvetítési illetékként, ráadásul dugiban, szerződésen felül. De kinek? Az OLEO nem csapott zajt, előbb Romániába, Vidombákra utazott... Nyomozni, mert felté­telezte, hogy a közvetítők, egy részük legalábbis, román állampolgár, de nem ám a sarki pék, hanem a kormány bizalmasa. Látogatásukról, annak eredményeiről idehaza nem szűrődött ki semmi, de igen a déli féltekén, ahol októberben már cikkeztek a Puma­gate-ről az újságok. S talán még most is teljes lenne az ügy körül a­ csend, ha a nagy hírügynökségek nem hozzák el s tájainkra is a sztorit, s a bukaresti lapok nem­ veszik át a pretoriai lapok cikkeit. Az első reakció­­ két közlemény volt. Az egyiket a kormány, a­ másikat pedig a Nemzetvédelmi Minisztérium) adta ki, amelyekben hangsúlyozták: semmi közük­­ az ügyhöz. Már hogyne lenne? - kapta fel fejét -­ végre! - a parlament, amelynek szakbizottsága is leszögezte: a vidombákiak megfelelő kormányen-­­gedélyek, számos magas rangú hivatalnok tudta­­ nélkül nem hozhattak be 12 helikoptert... Ki adott? hát engedélyt az importra, majd az exportra... egyáltalán hogyan jött létre az üzlet? Hét sem telt bele, és nálunk szokatlan? gyorsasággal nemcsak beindult a nyomozás... hanem porba hullt az első fej is. Az első­: mondanánk, mert nem valószínű, hogy az utolsó , is. Péntek este az ügyészség őrizetbe vette­­ Benone­ Ghineát, hazánk volt johannesburgi kereskedelmi tanácsosát, aki azonnal beismerte,­­ hogy 400 ezer dollárt csípett fel, ami ugyebár a­­ feltételezett közel négymilliónak mindössze 101 százaléka. Hová csörgött a különbözet? Ez most­­ a nagy kérdés, s erre kell választ adni az­­ ügyészségnek, a rendőrségnek és a parlamenti­­ bizottságnak. Megadják-e? Lesz-e erő és akarati­ hozzá? Tudunk-e úgy viselkedni, mint például a­­ belgák? Akik saját maguk „fúrták meg” a sorukból­­ kikerült NATO-főtitkárt! Pedig Willy Claest a? hírhedt Agusta-ügyben nem vágott zsebre egy? centet sem, „csak” szemet hunyt afölött, hogy­­ 300 ezer dollár csurran pártja kasszájába. Ha Belgiumban az Agusta-affért a demokrácia? próbakövének tekintették, mi miért ne látnánk­­ ugyanannak a Puma­ gate-et, amely egyébként­­ máris sokba került Romániának, ártott hírné­­­vének, de gátat vet újabb kecsegtető üzleteknek­­ is. GYARMATH JÁNOS Politikum kontra etnikum? Etnikai alapon szerveződött politikai pártok a két világháború között is léteztek Romániában. Ma viszont nincsenek, hiszen amit mostanság annak nevezünk, azok inkább szövetségek, mint amilyen például az RMDSZ, melyben azonban különféle irányzatok érvényesülnek - mondotta az Új Románia Párt tiszteletbeli elnöke, Ovidiu Trasnea egyetemi tanár a formáció legutóbbi sajtóértekezletén, amikor is az ÚRP jelen levő képviselői a parlamentben vitára bocsátott, a politikai pártok tevékenységét szabályozó törvény tervezetéről, az egyetemisták sztrájkjának jogosságáról fejtették ki véleményüket. A párt­törvény kapcsán - melynek szüksé­gességét nem vitatják - hangsúlyozták, hogy jelenlegi formájában az az uralkodó párt rendszerének veszélyét hordozza magában, a finanszírozási forma pedig a parlamenti pártoknak, mindenekelőtt a hatalmon lévőknek teremtene óriási előnyöket. Az ÚRP szerint a választások során nem a pártokat, hanem a jelölteket kellene „pénzelni” költségvetési sum­mákból... A politikum nem tévesztendő össze az etnikummal. A kisebbségi jogok érdekkép­viseletét (hiszen ilyen céllal hozták létre a kormány mellett működő Kisebbségi Tanácsot is) csak pontos politikai programmal rendelkező pártok láthatják el. Az identitás kérdéseinek nem lehet érvényt szerezni egy politikai-etnikai identitás hangoztatása révén. Mert ha a politikum és az etnikum közé egyenlőség­­jelet teszünk, előfordulhat, hogy vészesen megközelítjük a hitleri álláspontot. Ne kavarja hát a dolgokat egyetlen kisebbség sem, s ne feledje: a politikai párt elsősor­ban politikai eszközökkel politikai célokért küzd, melyek nem tévesztendők össze az etnikum fennmaradását szolgáló célokkal... S mert a főiskolások sztrájkja, tüntetése az ÚRP szerint a felelősen lebonyolított akció iskolapéldája, a párt bukaresti szervezetének vezetője, Ion Balánescu — a megmozdulástól függetlenül nyilván­­ benyújtotta lemondását a logisztikai szakbizottság éléről, s­ a pártnak csak egyszerű tagja maradt.(F. L. I.) Québeci népszavazás Marad Fellélegezhetett Kanada s a nagyvilág, ha hajszállal is, de a hétfőn megrendezett québeci népszavazáson azok kerültek többségbe, akik a zömében francia ajkú tartomány különválása ellen adták le a voksukat. A referendumon a szavazásra jogosul­taknak arra a kérdésre kellett választ adniuk: helyeslik-e a tartomány kiszakadá­sát úgy, hogy a szuverenitás kinyilvání­tásával párhuzamosan új politikai és gazdasági viszonyra lépnek a szövetség többi részével. Az ottawai kormány azon­ban előre nyilvánvalóvá tette: alkura nincs lehetőség, a kiválás egyirányú utcát jelent majd a québeciek számára. A szavazók 50,43 százaléka megfogadta a figyelmeztetést, és úgy vélte, hogy a csaknem százharminc éves szövetség felbontása túl nagy kockázatokkal járna. Az eredmény mindazonáltal sokkal szorosabb volt, mint tizenhat éve, amikor is a szavazók 60 százaléka mondott nemet a legnagyobb kanadai tartomány elszakadási törekvésére. Québec önállóvá válásának, legalábbis rövid távon, beláthatatlan gazdasági és politikai következményei lettek volna. A veszélyeket mi sem jelezte jobban, mint az, hogy a népszavazás előtti napok bizony­talanságában vészesen zuhanni kezdtek a részvények a torontói tőzsdén és esett a kanadai dollár árfolyama is. A különválást kísérő káosz nemcsak Québec gazdasági-pénzügyi alapjait rendíthette volna meg­, hanem valószínűleg darabjaira szakította volna Kanada többi részét is, elszigetelve egymástól a keleti és nyugati tartományokat: a világtörténelem során első ízben egy fejlett, demokratikus berendezkedésű állam hullott volna szét. A rendkívül szoros eredmény - a vereség ellenére is - erkölcsi győzelemmel ér fel a szeparatisták számára, előrevetítve annak árnyékát, hogy az ,,angol nyelvű tengerből kiemelkedő francia sziget” védelmében indított politikai küzdelem a népszavazással nem ért véget, a­­kölcsönös gyanú táplálta bizonytalanság továbbra is ott lebeg majd a hatalmas ország feje fölött. - Ezzel még egyáltalán nincs vége. Eljön majd az a nap, amikor lesz saját orszá­gunk, és bevonhatjuk a juharfaleveles zászlót! - mondta az eredmények közzé­tétele után Louise Beaudoin, a québeci tartományi kormány szövetségi ügyekért felelős minisztere. Lucien Bouchard, a szeparatisták vezetője pedig - elismerve az elszenvedett kudarcot - szenvedélyes hangon kijelentette, hogy a harcot nem adják fel. Az érzelemmentes pénzvilág - ugyancsak érhető módon - pont ellenté­tesen reagált a népszavazás kimenetelére, a kanadai dollár árfolyama azonnal emelkedni kezdett. Jegyzetek a napról Kár a benzinért Bizony minden cseppjéért kár, mert 25 százalékkal felment az ára. Nyugtatnak bennünket: ennek semmi következménye nem lesz. Bajosan lehet elképzelni, ki tud majd 1900 lejnél többet fizetni egy kiló cukorért, 200 lejnél többet egy tojásért, 2600 lejnél többet egy liter étolajért? A bérkiigazítás (indexelés) és a nyugdíjemelés kis hányadát fedezi az árrobbanásnak. Most aztán olajat öntöttek a tűzre. Annak is felment az ára. A húsárakról ne is beszéljünk. Olcsó húsnak pedig legalább volt leve, ha híg is. A vezetékes víz ára is fölment. Már azok számára, akiknek csapjából folyik a víz. Mert a csapokból is csak szó folyik, ígérgetés. Annak árát is mi fizetjük meg. Az is sokba kerül nekünk. SZÁSZ JÁNOS VÉRTANÚK • SZÉKELY SÁNDOR képriportja (1. Csángó vértanúk sírverse • 2. Az obeliszk • 3. 51 csángó vértanú emlékére emelte az EMKE brassói fiókja, 1891) Sírkövek a nag­yenyedi református­ temetőben Verőfényes októberi napon bandu­koltam ki az Őrhegy oldalán elterülő református temetőbe. Lépten-nyomon elegáns, hatalmas, fekete márványból készült s aranyozott felirattal ellátott sírkövek, amott pedig díszes, faragott kopjafák, odébb pedig egyszerű, szerény kivitelezésű emlékoszlopok hirdetik a halhatatlanságot, az örökkévalóságot. Egyesek régiek, nagyon régiek, mások ,kevésbé azok, majd ismét mások egészen új keletűek. A temető kezdetei régi évszázadokra nyúlnak vissza. Amikor még kevés számú református élt ■Enyeden. A temető is igen kis területet foglalt magába. Számuk gyarapodásával egyenes arányban növekszik a temető területe is. Az 1760-as években báró Jó­­-­zsinczi Józseftől vásárolnak másfél hold­­­területet temető gyanánt az enyedi reformátusok. 1848 januárjában igen sok enyedi itt kapott menedéket magának a pusztulás és rombolás elől. Időközben a vásárolt területet is újabbal kellett bővíteni. 1854-ben a református egyház a kollégiummal kezd alkudozni, mely alkalommal a kollégiumnak a temető mellett elhúzódó kertjéből igényel bizonyos részt. A megkötött egyezség szerint a kollégium 440 öt területet (836 m­) enged át a temető javára, s cserébe az Őrhegy oldalán elterülő szőlős területet kapja örök használatra. A múlt század 80-as éveiben Váradi Sámuel enyedi orvos 100 db eperfacse­metét ajándékozott a temető befásítá­­sára. 1891-ben Dezső Zsigmond erdő­mester temetőrendezési tervet terjeszt az egyházi tanács elé, melynek - sajnálatos módon - negatív eredménye is lett, tudniillik a régi feliratokkal s címerekkel ellátott sírkövekből lépcsők lettek a meredek oldalon. 1898-ban a főbejárat­hoz díszes, vasrácsos kaput készítettek, mely ma is áll. 1904-ben temető­szabályzatot állapít meg és fogad el a tanács. 1907-ben temetőpásztori lakást építenek, majd alig pár évtizede, i.e. Jakab Zsigmond lelkipásztor buzgalma által. Asztalos Kálmán mérnök díjmentesen elkészített terve alapján új ravatalozó építtetett. Napjainkban pedig Elekes Zoltán ny. tisztviselő végzi hűséggel a sírok felleltározását, a temető térképét, indexét, átfogó nyilvántartását. Most pedig vessünk egy pillantást e sírkövekre... Ott van mindenekelőtte a, sok vihart, viszontagságot kiállott, immár két évszázados múlttal rendelkező emlékkő, s rajta a név: I. Kovács József. Született Zabolán 1732-ben, meghalt 1795. május 18-án Enyeden. 1767-ben került a kollégiumba a bölcsészet és matematikai tudományok katedrájára. Vagyonának felét - 15 000 magyar form Tol - hágyatékozz a kollégiumra jutalomkönyvek vásárlására s a szegény tanulók megsegítésére. Ekkora összeget Bethlen Gábor óta még senki sem ajándékozott az iskolának. És aki búcsúztatja mentorát, példaképét, Herepei Ádám is ott pihen a közelben az Őrhegy oldalán. 1790-ben lesz enyedi tanár, hol 24 éven át tanítja magyarsá­gunk történelmét a nemzedékek hosszú sorának. Sírkövén ez áll: „Itt Herepei Ádám nyugszik. Maradéki becsüld emlé­kezetét, tanítása az eltelt időt ismértette; a jelenvaló állása okait magyarázta. Ékesen szólása beszédét foganatossá, a papi katedrát kedvessé tette. A nagy­­enyedi főoskolában XXIV esztendők alatt nevelvén fiakat a hazának. Az élet LVIII- ikába elnyugodott MDCCCXIV-ben. Emlékezetét barátai és tanítványai tisztelik". Ott van a közelben a kollégium jeles filozófusa is: Köteles Sámuel (1770- 1831), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kinek halálakor hálás tanítványai tekintélyes emlékoszlopot emeltek, melyről azonban az 1848-as forradalom napjaiban eltűnt a feliratos fekete márványlap, viszont a csend helyreálltával tisztelői újabb lapot helyeztek el az eredeti szöveggel ellátva: „Emlékezetére, hogy szívből tisztelték, Hálás tanítványi könnyek közt emelték”. Ott van a temetőben Vájna Antal (1804- 1876) síremléke is, akinek - mondhatni - döntő szerepe volt a kollégium újjászü­letésében a forradalom utáni nehéz években. Közelében nyugszik közvetlen küzdőtársa: Mihályi Károly (1808-1880), a bölcsész és a lelkész, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja. Ott pihen egyszerű síremlék tövében a kollégium jeles tudósprofesszora, ifj. Zeyk Miklós (1810-1854), az 1849-es pusztulás után a kollégium természettu­dományi múzeumának újjászervezője. Tanári módszerének és felfogásának alapelve: „Nem szabad soha a tantárgy nevét mondani, például «kémiát, fizikát, földrajzot stb. tanulunk», sőt azt sem kell mondani soha, hogy «tanulunk», hanem GYŐRFI DÉNES (Folytatása a 3. oldalon) □I A számlát majd itthon fizetik □ Még nincsen semmi biztosíték □ Vándorharang □ A merénylet 300 áldozatot követelt □ Heroin a Marosban □ Szlovákia okozza a legtöbb fejfájást □ Az elnök állapotáról valamit elhallgatnak !-1 Féligazságok és túlzott Félelmek A nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyó oktatásról nyilatkozva Besztercg- S Naszód megye főtanfelügyelője kifej­­­tette, hogy a megyében nincsenek­­ különösebb gondok.­­ Hangsúlyozta, hogy a magyar tan­nyelvű iskolák, tagozatok bővítése nem rajtuk múlik. A tanfelügyelőség nem te­het arról, hogy a kb. 4000 magyar nem­zetiségű iskolás korú gyerek fele román iskolába iratkozik. Ez úgy hangzott, mintha ezek a gyerekek, illetve szüleik szabad akaratukból választanák a román iskolát. Kijelentése féligazság. Ha őszinte akart volna lenni, akkor azt is­­hozzáteszi, hogy a kb. 2000, román­­’iskolában tanuló magyar gyerek túlnyo­mó többsége kényszerítő körülmények hatására iratkozik vagy felvételizik román iskolába, mert a szórványban élő, osztályonként 1 —2—3 gyerekért nem indítanak magyar tagozatot, s a legjobb akarat mellett sem tudják biztosítani állami iskolabuszokkal az ingáztatá­­sukat, mert erre Romániában nincs anyagi lehetőség. Német tannyelvű oktatás a megyében csak Besztercén van. Az egykori szász gimnáziumban, mely most a Liviu Rebreanu Középiskola nevet viseli, 1990-re csak az I-IV. osztály maradt meg. Az általános és a középiskolai oktatást az 1980-as évek elején szün­tették meg, 1990 után újraindították a szülők kérésére az V-VIII. osztályokat.­ Jelenleg a német tagozat 283 tanulóval­ működik, kik között csak elvétve, találunk szász nemzetiségű gyereket, s A német tannyelvű oktatásról)­ nyilatkozva meglepő kijelentéseket tett a­­ főtanfelügyelő. „A gond az, hogy a­ közeljövőben a német tagozat túlnőhet­­ a Liviu Rebreanu Középiskola­ román­­ tagozatán, mert egyre több román szülő­­ ragaszkodik ahhoz, hogy csemetéje­ német tannyelvű iskolát végezzen. Nem­ értem, milyen meggondolás alapján, hisz iskoláinkban adva van a lehetőség két idegen nyelv elsajátítására, és kellemetlen lenne, ha egy adott pillanat­ban olyan helyzetbe kerülnénk, hogy minden román gyerek német iskolába járjon. Fokozott erőfeszítéseket teszünk az idegen nyelvek intenzív oktatására. De a szakképzett nyelvtanárok hiánya - ebben a tanévben megyeszinten 136, idegen nyelvet oktató szakképzett tanárra lenne még szükség, ebből Besztercén 15-re - nem teszi lehetővé, hogy ezen osztályok számát az igényekhez mérten növeljük. Kívánatos volna, ha megszűnne az ilyen irányú nyomás, mert ez oktatási rendszerünk egyensúlyának a felborulásához vezethet.” GUTHER M. ILONA Ketten kétfelé harangoznak Van egy kisváros, lakja vagy hétezer magyar is. Nem is oly régen megyeközpont volt, és élt ott egy író is - temetőjében nyugszik—, aki azt hagyta városára és népére, hogy ne engedelmeskedjen, csak a szeretetnek. A magyarság szervezete, az egyik, a kulturális, épp ennek az­­írónak a nevét vette föl. A másik, az a magyarság érdekkép­viseleti szerve. Van még ezek mellett egy ifjúsági szervezet is és a félprofi műkedvelő színjátszók társasága. Na és újabban a nőbizottság is. Meg a kórus. Ezek mind jól megférnek, a népfőiskolával együtt, egy tágas szép teremben, melyhez kis könyvtár és irodák is tartoznak, és azt az egész együttest, a népszínházasok próbatermével, kelléktárával együtt úgy hívják, hogy Magyar Ház. Nemsokára rendszeresen - kéthavonként - képzőművészek tárlata teszi még kellemesebbé az ott-tartózkodást. A rendezvények egyébként egymást érik. És egyik érdekesebb, mint a másik. Általában ami a megyeszékhelyen kiemelkedően értékes - legyen az színielőadás, táncegyüttes bemutatója, irodalmi műhely estje, előadóművész pódiumműsora, tudomá­nyos előadás -, az eljut a kisvárosba is. Igencsak el van kényeztetve ennek művelődéskedvelő magyar közönsége tehát. Ez pedig bizony így is van jól. Megérdemelték. Tettek is érte. Adományoztak, segítettek, dolgoztak, segédkeztek, szerveztek, kérvényeztek, sürögtek-forogtak, tették a dolgukat, jobban, mint sok más hasonló helységben. De az ördög elvtárs­ úr ide is bepofátlankodott, mert ha valami jól megy, az zsenáns. Mert létezik ugyan egy közös rend, egy műsortervezet, a ház programja - de ezt vagy az események alakulása, vagy egyéb okok miatt időnként meg kell változtatni. De hát istenem, mondhatná bárki: ez mindenütt előfordulhat. És akkor mi van? Semmi. De mi van akkor, ha a különböző csoportok szervezői nem­­egyeztetik a programjaikat? Hm? Akkor zűr van. Például a ház legnagyobb embere meghívja a területi rádió riportereit véleménytudakoló találkozásra a hallgatókkal. Eddig rendben. Igen ám, de a művelődési egyesület elnöke, a ház második embere pedig - ugyanarra az időpontra, s mi más lehet az, ha nem a szombati délután?! - meghív egy folyóiratot, annak szerkesztőit író-olvasó találkozóra. Szerencsére az utóbbiak, mintha ösztönösen, nem jöttek az elképzelt számban, csak a főszerkesztő - civilben tanár és­ költő - jelent meg, és az egyik munkatárs, aki épp a folyóirat bemutatását vállalta magára, s azt, hogy levezeti az est műsorát. BÖLÖNI DOMOKOS (Folytatása a 3. oldalon) Wesselényit Zsibóra költöztetik? (Telefaxon)­­ Zilahon október 30-án tartotta meg megyei konferenciáját a románok egységpártja (PUNR), a pártvezető, Funar Gheorghe kolozsvári polgármester jelenlété­ben. Nagy felhajtással és rendőri kísérettel vonultak végig a városon a pártvezetők, s a városháza előtt várakozó gékocsik többsége drága, idegen gyártmányú luxusautó volt. A nagy nemzeti egység gondolata ellenére sem pártolják a vezetők a hazai gépkocsiipart, ARO nem volt, sem Oltcit, egy-két Dacia mindössze, melyekkel a vátros szenátor és parlamenti képviselő utazott. • A konferencián résztvevők egyike nem a drága kenyér ügyét tette szóvá, hanem azt javasolta, hogy a zilahi Wesselényi­­szobrot költöztessék Zsibóra, amit a fanarióták tapssal fogadtak. Bár a szélsőséges etnikai párt tagjai, főleg annak vezetője egyre többet foglalkozik a szobrokkal, a művelődés és a művészet anyagi támogatásának gondolatáig sem jutottak el. (Fejér László: Szabadelvű támogatás (Telefaxon. - A Szabadelvű Kör egyet­értéséről biztosítja mindazokat a polgárokat, főiskolai hallgatókat, pedagógusokat és diákokat, akik tevőlegesen kifejezték tiltakozá­sukat a Tanügyi Törvény jogkorlátozó ren­delkezéseivel szemben. • Támogatunk min­den további,olyan tiltakozóm­egmozdulást, így az EMK-p­latform éhségsztrájk-láncát is,"­­melynek célja a Tanügyi Törvény nemzeti kisebbségek igényeit is kielégítő megváltoz-­ tatásának elérése. (A Szabadelvű Kör elnöksége nevében: Eckstein-Kovács Péter elnök) Főiskolaalapító Gyergyószentmiklós (Műholdon)­­ Az erdélyi magyarság felsőok­tatási hálózatának visszaállítsa érdekében a kolozsvári egyetem földrajzkaraként főiskolai évfolyam beindítását tervezik Gyergyószent­­miklóson. Az intézményalapítás feltételeinek megteremtéséhez a város, a magyar önkor­mányzatok és intézmények támogatását kérte Dézsi Zoltán, a­ székelyföldi település polgár­­mestere azon a hétfői Egerben tartott sajtótájékoztatón, amelyen bemutatták a Gyergyószentmiklósról és környékéről készült új idegenforgalmi kiadványt. • A polgármester, elmondta: a kolozsvári egyetem szenátusának döntése után még a román kormány enge­délyére is szükség van a felsőoktatás beindí­tásához. A pozitív döntéshez viszont teljesíteni kell a feltételeket, amelyek között egy könyvtár működése is szerepel. Ezért szívesen vesznek minden alapítványi és egyéb támogatást, amely a könyvek számát gyarapítja. (MTI) A Dacia ázsiai korteskörútra indul (Műholdon)­­ A Dacia román autógyár kisebb expedíciót indít ázsiai körútra. A ,,Dacia Ázsia Túra” névre keresztelt vállalkozás ■keretében a román autógyár két túraautót indít útnak ötfős személyzettel. Mint az expedíció vezetője elmondta, közel ötezer kilométert kell megtenniük. Moldován, Ukrajnán, Oroszorszá­gon és Kazahsztánon keresztül érkeznek Kínába, ahonnan az Indokínai-félszigetet útba ejtve Indiába utaznak tovább, majd az Arab­félszigeten, Törökországon és Bulgárián keresztül érkeznek vissza Romániába. (Rompres/MTI) Osztravai városháza - megrongált kábelek (Műholdon) - Nem sikerült szombaton este eltüntetnie az osztravai városháza 42 méter magas tornyát Raphael Richard magyar illuzionistának. Sőt: a bűvész és a főrendező - attól való félelmében, hogy az észak-morvaor­­szági város központjában a környékről összegyűlt több mint 30 ezer csalódott és feldühödött ember esetleg meglincselt - még a produkció végét sem merte bejelenteni, inkább csapot-papot hátrahagyva meglépett a helyszínről. • Miután lecsillapodtak az első indulatok, a főrendező - Jirina Deklevova, egy jól menő divatház tulajdonosa -, valamint a 31 éves magyar illuzionista meghívott magához néhány újságírót. A prágai lapok tájékoztatása szerint Raphael - akinek, mint ő maga el­mondta, ez csupán a művészneve - sajnálatát fejezte ki a félresikerült produkció miatt. Hangsúlyozta azonban, hogy a tervezett mutatvány meghiúsulásáért a tömeg a felelős. A nézők egy része ugyanis „a mögöttük álló tömeg nyomására a műsor alatt annyira közel került a produkció színhelyéhez, hogy meg­rongálták a kihúzott vezetéket, megszakadtak az összeköttetések, s ezzel a megfelelő időben nem lépett működésbe a korábban már kipróbált hang- és fényeffektusokat produkáló készülékrendszer, amely a városházi torony eltüntetésének illúzióját keltette volna”. (MTI)

Next