Romániai Magyar Szó, 1996. január (8. évfolyam, 1882-1909. szám)

1996-01-04 / 1882. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1882. szám • 1996. január 4., csütörtök •Ára: 300 lej flan­uált üzenet „Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utakban" (Zsolt.91,11) Új év küszöbén, már át is lépve azt, reménykedjünk abban, testvéreim, hogy körülményeink minden kényszerűségein felülemelkedve, zárt kis világunkban, közösségünkben jobban fogunk majd vigyázni egymásra. Növeljük hát a szeretetet, bátorító erőnket szíveinkben. Hallgassuk meg és fogadjuk meg január reggelén Atyánk áldott üzenetét, ami ebben az egyetlen szóban kerül közel a szívünkhöz: ,Felőled". Mert Isten szeretetének nagy anyakönyvében nyilván vagy tartva Te is, testvérem, „Felőled” rendelkezett az Ő angyalainak. És most, amikor esztendők mezsgyéjén gondjaid-örömeid nehéz batyuját emeled válladra, ne feledd, miként rendelkezett az Ő angyalainak: „Hogy őrizzenek Téged mincsen utadban ". Útrakeltél Te is, testvérem, de hogy milyen lesz számodra ez az út, nem tudhatod, nem tudhatjuk. Gyász lesz-e, könnyhullatás ez út, avagy tiszta reménységed valóra váltása? Nem tudhatod és nem tudhatjuk, hogy a békesség avagy a zaklatottság útját járod, járjuk majd. Egyet tudunk: Isten rajtunk tartja szemét, őriz és őriztet bennünket az új esztendő minden pillanatában. És ezért nem nézhetünk félelemmel az út, az új év elé. Igaz, minden okunk megvan az aggodalomra. Hiszen az eltelt esztendőnkben sokszor volt úgy, hogy a szeretet megszűnt körülöttünk, és lépten-nyomon a gyűlölet falába ütköztünk. Olykor testvér a testvér sem értette meg, olykor semmit, értékeinket sem fogadták el tőlünk és belőlünk. Iskoláinkban sem az egymás mellett élés teremtő idejét éltük, hanem az irigység kövei pattogtak - igen, okunk van az aggodalomra. Mégis, tudnod kell, Isten Felőled rendelkezett, hogy megőriztessél az úton. S az új év üzenetét a mi Atyánk nem a bűneinkre vagy akár jó cselekedeteinkre irányítja, mert Ő már tudja, az indulásnál legfőképpen arra van szükségünk, hogy érezzük: Ő gondoskodott felőlünk. És minél inkább szükségünk lesz rá, annál inkább velünk lesz, veled lesz testvérem, az Ő szeretete. A mi Urunk előttünk jár az úton, feltartja a veszedelmet vagy visszafog, ha oktalan módon, bölcsesség nélkül akarnánk végezni dolgainkat. Csendre, békességre int, és megtanít azok helyett is dolgozni, akik elmentek. Igen, megtanít arra, hogy még többet tanuljunk s műveljük magunkat annak ellenére is, hogy sokan máshol igyekeznek kamatoztatni tehetségüket. Előttünk jár az úton és őriz az Isten, testvérem, de Te is vigyázz magadra: „Hogy meg ne üssed lábadat kőbe" (Zsolt, 91,12) Isten legyen velünk és adjon nekünk az Új Esztendőben felfele néző reménykedő szívet. CSIHA KÁLMÁNNÉ Politikusi újév-köszöntőkből Kohl­ kancellár év végi tévébeszédében elismerte: 1995-ben a német gazdaság fej­lődésnek indult ugyan, Bonn azonban nem tudott haladást elérni a súlyos szociális gondot okozó munkanélküliség terén. A kancellár bejelentette, a jövő év elején kormánya akciótervet dolgoz a munkahelyteremtés érdekében. - Németország célja Európa egye­sítése. Olyan Európára van szükségünk, hogy a következő évszázadban megőrizhessük a föld­rész békéjét és szabadságát - idézte az ITAR­­TASZSZ a politikust. Klaus Kinkel német külügyminiszter az Európai Uniónak kívánt boldog új esztendőt, amikor - az európai politika számára kulcsfon­tosságú pillanatában - Olaszország veszi át az EU soros elnökségét. Ion Iliescu román államfő szerint 1995 több dolgot is megerősített a román állampolgárok számára: a változások útja, amely mellett elkötelezték magukat, visszafordíthatatlan, útvonalát és időtartamát pedig az ország erőtartalékainak valóra váltása határozza meg. Az Óév legfontosabbb politikai eredményének Iliescu az Európai Unióhoz való csatlakozással, annak előkészületeivel kapcsolatos bukaresti elképzelések kidolgozását nevezte. Jelcin elnök vasárnapi tévébeszédében, amelyet az ország távol-keleti részén közép­európai idő szerint már délután sugároztak, ünnepélyesen ígéretet tett: az orosz állampol­gárok életszínvonala jövőre javul, s szigorúan fellépnek azokkal szemben, akik rossz célokra használják fel a szociális kiadásokat fedező pénzalapokat, a minisztereknek pedig, ha nem fizettetik ki hamarosan a bérhátralékokat, távozniuk kell posztjukról. Aleksander Kwasniewski, a nemrégiben hivatalába lépett lengyel államfő ebbéli minőségében első alkalommal mondott beszédében kifejtette: csak egy stabil és virágzó Lengyelország válhat az Európai Unió és a NATO tagjává, az ország gazdasági fejlődése és politikai szilárdsága ugyanakkor hiteles alapot teremt a csatlakozásra. Az Újév feladatairól szólva Kwasniewski kiemelte: több­szörös a tét, mivel új alkotmányt kell elfogadni, fenn kell tartani a gazdasági növekedés ütemét, s reformra szorul a nyugdíj- és társadalom­­biztosítási rendszer is. ■ ” 1­­1 .Timo­r Alija Izetbegovic bosnyák elnök újévi üzenetében az ország újjáépítésére hívta fel az állampolgárokat, miután sikerült megőrizniük szabadságukat. - A szabadságért folytatott harcunk után, az ország újjáépítésének és a menekültek hazatelepítésének feladata áll előttünk - idézte az AFP Izetbegovicsot. Göncz Árpád magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében, egyebek mellett bevallotta: „magam is alig mertem hinni, hogy a goromba - oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több, a családi létet­­ mellékhatásként károsító gyógy­szer életmentőnek bizonyul. De annak bizo­nyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiá­­ya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás - hála a helyreállt bizalomnak - folytatódik. A magánosításból több folyt be - az utolsó évnegyedben­ - mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság - egyetlen eszközünk, amely előbb­­utóbb pótolni képes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas kieséseket - nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján - a kényszerű alkalmazko­dás megrázkódtatásán - talán már túlvagyunk. Ha a magunk bőrén még nem is érezzük, európai létünk ezerszázadik, újkeletű világgaz­dasági honfoglalásunk első megalapozott és szerényen emelkedő esztendeje, semmi kétség, kínkeserves év lesz, ha remélhetőleg nem rosszabb is a tavalyinál. Épp a tavalyi év jóvol­tából, Ezért az ország tavaly jelesre vizsgázott. Türelemből, szívósságból, és bölcsességből." Be nem végzett esztendő em emlékszem rá, hogy valaha is ennyit ünnepeltünk volna, mint az utóbbi hetekben. Négy napot karácsonykor, újabb négyet esztendőforduló­kor - ráadásul hivatalosan. Voltak munka­helyek, ahol úgy döntöttek: a két sorozatot egybekötik, amolyan téli vakációt vesznek ki. Abból a meggondolásból is, hogy „olcsóbb" otthon ülni, ünnepelni, mint Karácsony és Szilveszter között „begyújtani”, gépeket beindítani, fűteni, áramot fogyasztani stb. Azt mondhatjuk tehát, hogy „agyonünnepeltük" magunkat. Nagyjából úgy, mint akik dolgukat jól végezték, maguk mögött tudhatnak egy eredményekben gazdag évet. Ami lehet igaz is, hisz badarság lenne azt állítani, hogy sehol sem ment jól, hogy senki sem lehetett elégedett, itt vagy amott nem volt mitől búcsúzni, mi több, fokozott reményekkel az újat várni. Nekem viszont az volt az érzésem, s gondolom, nem tévedek, hogy igazából nem is volt mitől búcsúznunk, az 1995-ös év véget sem ért, tovább kísér bennünket az újban, az 1996-os­ban is. És ez mindenekelőtt azért, mert nem sok valósult meg abból, amit még a múlt év elején ígért a kormány, főleg gazda­sági téren, így nem lett semmi a tízszázalékos életszínvonal-növekedésből, a stabil lejből, a nagyprivatizációból, a retechnológizálásból, általában a gazdasági stabilitásból. Sőt... Azt mondhatnánk tehát, és joggal, hogy az 1995-ös év, amelytől oly hosszasan vettünk most búcsút, ha egyáltalán távozott, úgy azt dolgavégezetlenül tette, hiszen a Vácárd­y­­csapat ígérete ellenére az árak tovább és gyors ütemben növekedtek, a bérek látványo­s sabb, nagyobb mérvű indexelése, ki- vagy inkább az árakhoz­ való igazítása elmaradt, a lej növekvő sebességgel csúszott tovább a lejtőn (ma már 3000 kell belőle, hogy egy zöldhasút kapjon érte az ember), a munkanél­küliségi mutató is csak azért stabil, mert elmaradt az ipar szerkezetváltása, moderni­zálása, s mindez nyilván a hatalom választási érdekei miatt. A múlt esztendő leglátványo­sabb adóssága, mondhatni csődje azonban a nagyprivatizáció terén mutatkozott meg; abban, hogy a lakosság zöme (mintegy 90 Nem hagyhatj­uk szó nélkül százaléka!) „nem kért belőle”. Nem, mert érezte, tudta, hogy ócska szemfényvesztés az egész, hiszen az újkeletű „milliomos" a forgalomból rég kikopott lejnyi összeghez sem jut, s ha véletlenül mégis, akkor legfeljebb majd 1998-ban! A nagy garral beharangozott akció lényegi mozzanata így maradt 1996-ra, mint sok más egyéb, amin rég túl kellene hogy legyünk, és 1995-tel együtt rég el kellett volna felednünk... Úgy kezdődött tehát az új esztendő, hogy nem saját dolgaival, hanem régi adósságai törlesztésével kénytelen foglalkoznia. A kérdés: képes lesz-e rá?! Sajnos, ha továbbra is így mennek a dolgok, aligha. A be nem tartott ígéretek, az el nem végzett munka mindenképpen megbosszulják magukat. Hogy mily mértékben, az majd zárszámadáskor derül ki. Akkor, amikor a gazdasági egységek, maga a kormány megvonja a mérleget, s amikor nem csak a makrostabilitásról szól, meg egyéb, nehezen érthető és még nehezeb-­ ben érzékelhető fogalmakról, hanem a konk­rétumokról. Függetlenül mindentől, naptárilag új eszten­dőbe léptünk, méghozzá legújabbkori történel­münk igen fontos évébe. Két választásnak is elébe néz az ország, talán áprilisban a helyhatóságiaknak, ősszel valamikor pedig a parlamentinek és elnökinek. Azaz, 1996 lehe­tőséget kínál fel arra, hogy ismét kezünkbe vegyük a sorsunkat, döntsünk, merre és főleg arról, hogy kivel, kikkel. Továbbra is azokkal, akik megcsúfolták az 1995-öst, akik hosszú „ünnepekre" küldtek bennünket? Vagy más, szavahihetőbb erőkkel? Tudom, sokan fásultak, most csak legyintenek, mert úgy érzik, minden hiábavaló, s úgy gondolják, el sem érdemes menni szavazni, hiszen az felesleges időtöltés. Szeretném arról meg­győzni őket, hogy ez nem egészen így van. Nekünk, romániai magyaroknak pedig bizto­san nem. Még akkor sem, ha nem raj­tunk múlik, kik veszik kezükbe az ország sorsának irányítását. Az viszont nem mindegy számunk­­­ra, hányan és kik képviselik majd érdekeinket­ a szenátusban, a képviselőházban. Előfordul­hat ugyanis az, hogy mi képezzük majd a mérleg nyelvét, tőlünk függ majd, merre billen az. Éppen ezért, politikai súlyunkat meg kell őriznünk, mi több, ha lehet, növelnünk kell.­­ Tényezők kell hogy maradjunk. S ez csak úgy megy, ha nem fordítunk hátat az urnáknak, ha félretesszük esetleges fenntartásainkat, lerázzuk közönyünket, s tudatában vagyunk annak, hogy a demokrácia sorsa az egyének kezében van. Nekünk tehát, függetlenül a köz­hangulattól, tennünk kell a magunkét. Bizonyí­tanunk kell, hogy vagyunk, hogy itt vagyunk, akármilyennek néz is ki, akárhogyan is alakul az 1996-os esztendő. Hátha egyszer lesz mit ünnepelnünk! GYAR­MATH JÁNOS 8 J­1 FKEz S • 3 '11 KELLER EMESE: MEGLEPETÉS Isten áldja meg magyart □ Román-magyar búfelejtők ,0...‘6.k­ilás­ biírki^'^ Üt Szabó az ukrán válogatott élén □ Kiesett (?) az 5. emeletről □ -'S* Jelenlét és megmaradás Az új esztendőben ünnepeljük a magyarság letelepedésének 1100. évfordulóját. 1100 év alatt ez a nemzet európai nemzetté vált. Államot alapított. Saját kultúrát és civilizációt hozott létre. És ezt a nemzetet nem sikerült elpusztíta­nia sem a tatárjárásnak, sem a török dúlásnak; nem sikerült felszámolniuk sem az osztrákok­nak, sem az oroszoknak, sem a németeknek, senkinek. Messzi idegenből jöttünk és képesek voltunk átvészelni itt, Európában ezt az 1100 esztendőt. Egy ilyen nemzetnek optimistának kell lennie. Történelmünk végkonk­lúziója, az 1100 esztendő vég­konklúziója az, hogy igenis, megmaradunk!­­Ez a megmaradás számunkra, erdélyi magyarok számára csak úgy képzelhető el, ha minden rendelkezésünkre álló alkotmá­nyos és jogi eszközt, minden parlamentáris eszközt, és nem erőszakos módot, felhasználunk ahhoz, hogy jogos követeléseinket érvényre juttassuk. Ennek a küzdelemnek, ha nem is egyedüli, de egyik legfontosabb színtere a törvényalkotás. Jelen kell lennünk ezen a küzdőtéren! És én úgy tudom, úgy érzem, hogy­­ jelen vagyunk. TOKAY GYÖRGY képviselő, az RMDSZ képviselőházi csoportjának elnöke □ szégyentelen Iulianus-díjakat osztottak „menekült” □ ki Csíkszeredában □ is időről időre a legkörmönfontabb módszerekkel próbálják meg lejáratni, a gyimesbükki magyar közösség és magyar iskola sorsa nemegyszer ke­rült már a parlamenti nagypolitika asztalára is. Amint elmondta, Deákyt nem annyira a főtanfelügyelő meg­megújuló támadásai izgatják, hanem az a tény, hogy az utóbbi időben a magyar iskolások körében érződik egyfajta lemorzsolódás. A gyermekek jövőjéért aggódó szülők egy része különösképpen az új tanügyi törvény hallatán lemondott vagy lemondani készül az anyanyelvű iskoláztatásról. Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános cselekvő részt vállalt a község, mindennapi életének megszer­vezésében, a különböző oktatási for­mák létrehozatalában, olyan kisebb­­nagyobb magyar szellemi centrumok kialakításában, amelyek a helyi civil társadalom jövőjét alapozhatják meg. Amint a díjazott elmondta, a közösségi munkában számított és számít, nem csupán Zernyest magyarjainak, hanem románjainak a részvételére is. Kövesdi Kiss Ferenc még valami­kor a negyvenes években kezdte el feltérképezni a nyárádmenti falvak magyar lakosságát és több erdélyi térségen, valamint rendszerváltáso­kon átívelő pályája során soha nem hagyta abba ezt a foglalatosságot, így több évtizedes szívós munkával közel másfélszáz falumonográfiát készített el elsősorban a Nyárádmentéről, a Mezőségről, de más vidékekről is. Balogh Júlia, a Duna TV szerkesz­tőnője a különböző magyar nemzeti közösségek sorsának alakulásáról ad rendszeresen hírt és igen nagy nézett­ségnek örvendő műsorai (Közép­európai Magazin, Magunkról magunk­nak stb.) valóban összekötő hidat jelentenek a különböző magyar nemzetrészek között. Beke György a munkásságát mél­tányoló Julianus-díj átvételére beteg­sége miatt nem tudott Budapestről Csíkszeredába utazni. Beder Tibor, a Julianus alapítvány elnöke elmondta, hogy a kuratórium folyamatosan figyeli a szórványma­gyarság érdekében kifejtett tevékeny­séget és rendszerint nem egy évi munkát, hanem több éves következe­tes feladatvállalást és -végzést, olykor pedig egész életművet díjaz. Csoóri Sándor, a Magyarok Világ­­szövetségének elnöke, amint hang­súlyozta, magánszemélyként vett részt a díjátadó ünnepségen, ám az el­nökségi asztal mellől néhány szót intézett az egybegyűltekhez. Csoóri Sándor úgy vélekedett, hogy a ma­gyarországi többpártrendszer vésze­sen megbontotta az anyaországi ma­gyarság egységét, véleménye szerint ez a parlamentarizmus diktálta erő­szakos modell idegen a magyarság szellemétől, amelynek nemzeti érdekei érvényesítéséért jobban össze kellene tartania. Csoóri a politikum visszavo­nulásától és az egyre kezdeményezőbb polgári társadalomtól várja a harma­dik évezredre is életképes magyar­ságtudat kialakítását, illetve megerő­södését. E tekintetben - mutatott rá a vendég - az anyaországi magyar­ságnak jó példával szolgál az erdélyi és főleg a székelyföldi magyarság. A Julianus barátot ábrázoló kerá­miaszobrokat, a Csíkszeredái Pálffy Árpád ihletett alkotásait 1995 decem­ber végén harmadízben osztották ki. SZÉKE­DI FERENC December végén adta át immár hagyományos évi díjait a Csíkszeredai székhelyű Julianus alapítvány, amely a szórványmagyarság megőrzését, a tömbmagyarsággal való kapcsolatai­nak erősítését tekinti legfontosabb céljának. Az alapítvány idei kitünte­tettjei: Deáky András gyimesbükki tanár, a helyi magyar általános iskola igazgatója, Sebestyén Ottó zernyesti katolikus pap, Kövesdi Kiss Ferenc marosvásárhelyi nyugdíjas tanár, Balogh Júlia, a Duna TV szerkesztője és Beke György publicista. Deáky András a 89-es változások után magyar általános iskolát hozott létre a Bákó megyei Gyimesbükkön és a helyi tanfelügyelőség sorozatos támadásai, valamint helyi ellenfelei provokációinak ellenére mindvégig sikerült megőriznie azt. A tanárt most Szilveszteri mazsolák (Szatmárnémeti­ sike) • Nagy élményem az esztendőfordulós vígságról, hogy a pénz, ha úgy tetszik, a piacgazdaság lassan mégis áttöri a nemzeti érzelmeket! Negyedik emeleti blokklakásunkban román nemzeti színekkel díszített, maskurás kolindálók csöngettek be, s még mielőtt rábólintottam volna, folyt belőlük az „utálás”. Itt egy ötszázas - mondtam, majd hirtelen ötlettel - még egy ezrest kaptak fiúk, ha magyarul is énekeltek valamit. Rossz hangsúllyal, de énekeltek. Mikor az ezrest egy kucsmás legényke markába nyomtam, már-már a Himnusz első sorával köszönte meg: Isten áldja meg magyart nagy-nagy békességgel... Szerintem megy ez még neki jobban is! • Szilveszter éjszakáján szokatlan kihágást követett el Elek György bökversíró. Mivel a szatmári Friss Újság a felkínált ötszáz közül csak három „antikommunista, antiklerikális és antikonformista” bökversét közölte szilveszteri számában, szokása szerint végigjárta a kocsmákat, majd elkezdte falra mázolni kiadatlan verseit. A járőr akkor csapott le rá, amikor az egyik elegáns kirakathoz pingálta legújabb remekét: „Jó vagy nekem, drága Böske/ de még jobb a csöcsed csücske”. Csak azért úszta meg kisebb bírsággal, mert egy járókelő igazolta, hogy ő Gúzs Imre fegyverhordozója. • A magyar szecesszió egyik remekeként számontartott Dacia szállóban szilveszterező kormánypártiak táborában hajnali ötkor elterjedt, hogy az RMDSZ a város egyetlen albán vállalkozóját, a fagylaltos Ali Mehmedet jelöli polgármesternek, arra számítva, hogy a helybeli magyarok, németek, törökök, tatárok, ukránok és gagauzok mellett a Balkánról felszivárgó arománok is mind rá szavaznak! Égő gyertyák - égő remény (Kolozsvár/csomaság) • A Kolozs megyei RMDSZ is támogatta a Magyarok Világszövetsége kezdeményezését: január elsején, helyi idő szerint este 20 órakor 1 percre oltsák le a villanyt és gyújtsanak meg egy szál gyertyát a magyar szolidaritás kifejezéséért, a magyar nyelv és iskolák védelmében. Az este nyolc óra Kolozsvár egyik legszebb belvárosi utcáján talált. Kiváncsi voltam: lesz-e valami látszata ennek az akciónak? És éppen ebben az intoleráns városban? Amikor megláttam a leoltott villanyokat, s az ablakokban megjelentek az égő gyertyák,­­ a tények meggyőztek arról: ha nem is minden magyar család, de sokan kitették a gyertyát a párkányra. Akárcsak Erdély-szerte,­­ sokfelé - ahogy azt a híradásokban hallhattuk. Külföldiek bűnözése Magyarországon (Budapest/MTI) • A Legfőbb Ügyészség 1995 végén összeállított kiadványa szerint 1994-ben Magyarországon 5.643 külföldi állampolgárságú bűnelkövető vált ismertté. A legtöbb tettes évek óta Romániából érkezik. 1994-ben számuk 2.131 volt. Jugoszláviából és utódállamaiból 1.088, Ukrajnából és Oroszországból összesen 510, Németországból 307, Bulgáriából 207, Lengyelországból 185, Ausztriából 157, Szlovákiából pedig 115 olyan személy érkezett hazánkba, aki bűncselekményt követett el. A románok és a lengyelek leggyakrabban vagyon elleni bűncselekményt, ezen belül lopást és tsetöréses lopást, az ukránok pedig legnagyobb számban gazdasági bűncselekmé­nyeket követtek el. Az utóbbiak közül került ki a legtöbb rablás és szándékos emberölés tettese. A jugoszlávok és az utódállamok állampolgárainak számláját főleg közrend elleni bűncselek­mények elkövetése, a szlovákokét pedig embercsempészés terheli. A külföldiek bűnözésének területi megoszlására jellemző, hogy a románok 31,1 és a németek 21,5 százaléka Budapesten, a horvátok 27,2 százaléka Baranya megyében, az osztrákok 28.6 százaléka Győr-Moson-Sopron megyében, az ukránok 62.0 százaléka és az oroszok 28.5 százaléka Szabolcs-Szat­­már-Bereg megyében követtek el bűncselekményeket. Európa különböző országaiban egyébként rendkívül változatos arányban szerepelnek a külföldi bűnelkövetők. Az Interpol 1993. évi adatai szerint például Luxemburgban a bűnözők 61,8, Svájcban 40,9, Németországban pedig 33,6 százaléka volt idegen állampolgár. -------------------------------------------------------------------­ Olvasom az RMSZ-ben (Üzenetrögzítőn • 222 58 02) - Olvasom az RMSZ december 28-i számában, hogy az RMDSZ sajtóértekezletén elhangzott az: a parlamenti csoport hivatalosan kérte a kormányt, utasítsa a határnál ténykedő hatósági szerveket, hogy 1996. január 1-től­ többé ne kérjék a határátlépési illetéket. Sajnos, ez nem felel meg a valóságnak, mert az RMDSZ részéről semmilyen hivatalos megkeresés nem történt. De az ilyesmire egyálta­lán nincs is szükség. Elégséges az, hogy felhívjuk az állampolgárok figyelmét - nem kell fizetni az illetéket. # Vigyázzunk, mit írunk le, mert ha­ nem felel meg a valóságnak,­ kompromittáló lehet. (Kerekes Károly képviselő) Utolsó avagy első fecskék (Postán) - A óév utolsó postai munkanapján több diáklap is befutott szerkesztőségünkbe, nyomdafestéktől frissen illatozva. A székelyud­­varhelyi képződmény december számát juttatta el, több példányban, mikroszkopikus betűkkel (de mi még el tudtuk olvasni!)! • A dévai Güzü az iskolai év első számával (sorrendben a 7.) készült el, gazdag tartalommal. • A besztercei diáklap, a Suli-Press októberi, novemberi és decemberi számait csomagolta egy borítékba, a főszerkesz­tői kísérőlevéllel, amelyben bocsánatot kérnek a számítógép­ helyesírása miatt. Megértjük! • Hamarosan válogatunk a­ mutatványszámok anyagából a Barométer mellékletbe! (BMSZ) Vásároljunk valutát! (Telefaxon)­­ Mindazok számára, akik 1995 folyamán nem éltek azzal a jogukkal, hogy útlevelük alapján kemény valutát vásároljanak az engedélyezett 500 000 lejes határértékig, a Nemzeti Bank meghosszabbította ezt a lehető­séget 1996. február 20-ig. Tehát e dátumig lehet még valutát vásárolni az 1995-ös év terhére. (Czédly József) Tanácskozó ifjúság (Telefaxon) - A Magyar Ifjúsági Tanács Alapszabályzatának értelmében 1996. január 5-én 10 órára összehívom a MIT küldöttgyűlését a székelyudvarhelyi Tamási Áron Kollégium Dísztermébe. A kétnapos ülésre a következő napirendet javasolom: 1. Az elnökség beszá­molója; 2. Az ifjúság a helyhatósági választá­sokon; 3. Oktatási kérdések; 4. 1996-os progra­mok; 5. Képviselet az RMDSZ SZKT-ban; 6. Egyebek. (Ráduly Róbert, a MIT Elnöke) Bill Clinton - boszniai látogatás (Műholdon).­ Lehet, hogy Bill Clinton még az unió helyzetéről szóló hagyományos elnöki beszéd ideiglenesen január 23-ra beütemezett elhangzása előtt felkeresi Boszniát. Mike McCurry fehér házi szóvivő kedden megerősítette, hogy a látogatásról valóban szó van, és folynak az előkészületek. • Az elnök a boszniai békemeg­állapodás végrehajtásában részt vevő amerikai csapatokat tekintené meg. Az út lehetőségéről már korábban is napvilágot láttak kiszivárog­tatások, azzal a megszorítással, hogy a katonai vezetők nem szeretnék, ha a látogatás megza­varná a húszezer fősre tervezett amerikai kötelék telepítési menetrendjét. (MTI) Ungvári magyar főkonzul interjúja (Műholdon) Nagyon jónak minősítette­ a magyar-ukrán viszonyt Németh János, Magyar­­ország ungvári főkonzulja a Novini Zakarpattya megyei napilap újévi számának adott interjújában. A diplomata azonban rámutatott, hogy a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatai közel sem felelnek meg a politikai együttműködés szintjének. A főkonzul ezért elsőrendű feladatának tekinti, hogy javuljon és erősödjön a magyar-ukrán gazdasági és kulturális kooperáció, mert jelenleg megoldatlan a két ország közötti sajtótermék­csere, nincs közös könyvkiadás és színházi együttműködés. Biztató jelek azonban már vannak, leginkább gazdasági téren, hiszen jelenleg mintegy 360 magyar-ukrán vegyesvállalat működik Ukrajnában. (MTI) •/ : -Argentina Malvint akarja­­ (Műholdon) - Az argentin kormány kedden­ újfent leszögezte, hogy igényt tart az 1833-ban Nagy-Bitannia fennhatósága alá került Falkland­­(argentin nevén Malvin-­szigetekre. A Buenos Aires-i külügyminisztérum „az argentin lakosság Malvin-szigetekről való elüldözésének” 163. évfordulója kapcsán adta ki a vonatkozó nyilat­kozatát. A nyilatkozat leszögezi, hogy Argentina .,,folytatni kívánja az Egyesült Királysággal megkezdett tárgyalásait, annak érdekében, hogy új megálapodás szülessék az Atlanti-óceán délnyugati térségéről". 1982-ben közel ezer, nagyobb részt argentin katona halt meg a Falkland-szigetek visszaszerzéséért Argentina­­által indított háborúban. Az argentin-brit kapcsolatok csak nyolc év múlva, 1990-ben álltak helyre, anélkül azonban, hogy sikerült volna rendezni a Falkland-szigetek hovatartozásának kérdését. (AP) Egy volt KGB-kém cáfol (Műholdon)­­ Az orosz hírszerzés egykoron a varsói nagykövetségen diplomataként tevékeny­kedett munkatársa határozottan cáfolta azokat a lengyel lapjelentéseket, amelyek szerint ő szervezte volna be a KGB-vel való együttműkö­déssel vádolt Józef Oleksy lengyel kormányfőt. Vlagyimir Alganov, aki 1981-1992 között tevé­kenykedett Varsóban, újságíróknak nyilatkozva Moszkvában azt állította, hogy a lengyel titkosszol­gálatok mesterkedése áll az Oleksy-ügy mögött. • Alganov szerint a lengyel titkosszolgálat embere tőle próbált meg Oleksy és a KGB állítólagos együttműködésére vonatkozó közvetett bizonyí­tékokat szerezni. Elismerte, hogy varsói diploma­taként baráti viszonyban volt Oleksyvel, és a két család is összejárt, de a leghatározottabban cá­folta, hogy beszervezte volna a későbbi kormány­főt. Abszolút igazság, hogy nem verbuváltunk lengyeleket - idézte az Interfax Alganovot. (MTI) • Szaddám Huszein tankönyveket küld kurd gyerekeknek (Műholdon)­­ Szaddám Huszein iraki elnök kétmillió tankönyvet küldött Kurdisztánba, az iraki kormány ajándékaként az északi területek számára, ahová az iraki közigazgatás fennható­sága 1991 óta gyakorlatilag nem ér el. A küldeményt szállító 18 teherautón nagy feliratok hirdetik arab, angol és kurd nyelven, hogy a szállítmány ,,Szaddám Huszein ajándéka az autonóm területeken élő fiainak". (AFP)

Next