Romániai Magyar Szó, 1996. április (8. évfolyam, 1969-1994. szám)

1996-04-01 / 1969. szám

Elindult a magyar Mount Everest-expedíció (Műholdon)­­ A magyar Mount Everest­­expedíció első csoportja szombaton este indult el repülővel Budapestről azzal a céllal, hogy meg­hódítsa a Föld legmagasabb pontját, a 8848 méte­res Csomolungma csúcsot. A tíz tagú csapat elő­ször Delhibe érkezik, ahol átveszi a korábban ha­jóval útnak indított 22 tonnányi felszerelést, majd tovább mennek Katmanduba. A nepáli fővárosban csatlakozik hozzájuk az expedíció további négy magyar, egy erdélyi (a marosvásárhelyi dr. Szeke­­res B. Gero) és két osztrák tagja. A következő két és fél hét alatt 6500 méterre kapaszkodnak fel, ott rendezik be az alaptábort. A tervek szerint május második felében a kínai oldalról vágnak neki a csúcsnak, több csoportban. (MTI) Ilyen még nem volt (Telefaxon)­­ Mármint olyan nagyszabású nemzetközi üzletember-találkozó, mint amilyen péntek délelőtt kezdődött a magyar szecesszió­ban épült Dacia szállóban. Több mint 200 üzlet­ember jelent meg, legtöbben Romániából és Magyarországról, de többen eljöttek Szlovákiából, Ukrajnából és Kis-Jugoszláviából is. Számos bukaresti nagykövetség kereskedelmi tanácsosa megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, köztük Kónya László, a Magyar Köztársaság bukaresti követségének kereskedelmi tanácsosa. A találko­zót a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Élénkítő Központja és a helyi Vállalkozók Fóruma szervezte. Megnyitót Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Forum elnöke mondott. A nagysza­bású találkozóra visszatérünk egyik közeli lapszá­munkban. (Sike Lajos) Drágul a magyar vízum (Műholdon) - A magyar kormány és Belügy­minisztérium úgy döntött, hogy felemeli a külföl­diek számára kiadott magyar vízumot. Magyaror­szágnak jelenleg mindössze két európai ország­gal, Albániával és Törökországgal nincs vízum­­mentességi egyezménye. Albánia és Magyaror­szág 1991 augusztusában jegyzékváltással állapodott meg arról, hogy a két ország állam­polgárai számára díjmentesen adják ki a vízumot, így egyedül a törököknek kell fizetniük a magyar vízumért. A múlt évben azonban döntés született arról, hogy megkönnyítik számukra a vízum beszerzését. Bagi László, a Belügyminisztérium vízumosztályának vezetője jóslásokba nem kívánt­ bocsátkozni a török átutazó­ forgalmat illetően, azt azonban elmondta: a tranzitvízum díja 30 dollárról 38 dollárra emelkedett. Szerinte ez a növekedés nem riasztja el a török vendégmunkásokat attól, hogyy Magyarországon keresztül utazzanak haza. A Phare rábólintott (Telefaxon) - A Phare-program a demokrá­ciáért elnevezésű kezdeményezés keretében újabb pályázatok nyertek anyagi támogatást, összesen 188 444 ECU értékben. A 27 tervezet közül, amelyeket az elbíráló bizottság jóváhagyott, megemlítünk egy párat, kiemelve a magyar vonatkozásúakat: a Municípiumok Szövetsége és a Megyei Tanácsok Egyesülete által kiadott Helyi Autonómia című lap megjelenése, amely a különböző helyi sajtótermékek kitekintését szolgálja, jelen esetben a Fehér, Szeben és Vâlcea megyeiekét • a kézdivásárhelyi Kaláka elnevezésű Mezőgazdasági Szabadegyetem Alapítvány működése, amely a különböző társa­dalmi és kulturális rétegek közti párbeszédet célzó előadásokban nyilvánul meg ; az UNITER kezde­ményezése, amely a börtönre ítéltek színház általi terápiáját szándékszik megvalósítani, a foghá­zakban tartott előadások, felkészítők keretében • az Academia Cațavencu című folyóirat sajtófel­mérési tervezete, amely a mass media választási kampányban kifejtett szerepét méri fel • a buka­resti Civil Társadalomért Alapítvány hasonló célú tervezete • az Erdélyi és Bánsági Történészek Egyesületének tervezete, amely többek között a történelemtanítási módszerek európai gyakorlatát szándékszik tanulmányozni, a hazai történelem­tanítás új alapokra való helyezése érdekében • a Civil Társadalomért Alapítvány másik kezdemé­nyezése, az interetnikkai feszültségek és konfliktu­sok elkerüléséért • a kolozsvári Vár (Ceta­uia) Kulturális Alapítványnak a többség-kisebbség párbeszédet elősegíteni óhajtó tervezete, amelynek keretében a kolozsvári rádió hullám­hosszán 12 kétnyelvű (román és magyar) műsort fognak sugározni, ennek érdekében­­ a bukaresti Romák Központja kezdeményezése, amely a roma etnikai csoportok minőségibb képviseletét célozza. (Az Európai Unió Romániai Küldöttsé­ge, RMSZ) Interregionális kortárs művészeti konferencia (Műholdon) - Találkozások Közép-Európá­ban címmel a kortárs művészet és művészetkri­tika eszméiről, témáiról módszereiről és problé­máiról rendeznek tanácskozást kedden Budapes­ten, a Francia Intézetben. A Művészetkritikusok Nemzetközi Társasága (AICA) védnökségével szervezett eszmecsere meghívottai között cseh, francia, bolgár, zimbabwei, lengyel, román, spa­nyol és szlovák szakemberek is szerepelnek. Az eseménysorozat elnöke Néray Katalin, az AICA magyar nemzeti szekciójának vezetője. • A plenáris konferencián hangzik el többek között A művészet stratégiája: jobb időkre várva címmel Achille Bonito Oliva előadása. Az Európán kívüli kultúráknak a modern művészetre gyakorolt hatásáról váltanak szót a zene- és művészetkriti­­kusok, a történészek közös megbeszélésén. Lup­­wishi F. Mbuyamba, az afrikai költészet és zene világművészetre gyakorolt ihlető hatásáról értekezik. Gellér Katalin a japán művészeteknek a magyarországi kultúrát egyedülálló módon gazdagító - 1890-től 1920-ig tartó - évtizedeit te­kinti át. A konferenciához budapesti és vidéki helyszínű kiállítások is kapcsolódnak. (MTI) hétfői A GYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1969. szám • 1­996. április 1.­­ Ára: 400 lej □ Pályázat főiskolai hálózatért □ Csatornázás­­ sírkövekkel □ Magyar aranyak a légfegyveres Eb-en □ Kína kontra FINA (Fair-play ügyben) □ A „fekete doboz” és a kormánymű □ Ég az olimpiai láng □ Alvilági leszámolás focipályán I Q Menesztették Mészöly Kálmánt Qi Ilii in—iiwwiiwiim mi —ihi—— mi inwiMii ni TiwiríffiiiriiniwíWOTwrrríBwriiiOTrf iirioOTrwirftorrnwrinrOTfinrwTrnrr'rrrwrir Parlamenti ügyelet Kirakatban, üres zsebbel... VIDA GYULA képviselővel, az RMDSZ képviselőházi csoportjának elnökével beszélgetünk.­­ Miben különbözik a most vitára bo­csátott költségvetés-tervezet attól, amelyiket decemberben kellett volna megvitatni? - Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány gyakorlatilag semmi alapvető módosítást sem eszközölt az ősszel benyújtott költségvetési terven. Annak ellenére, hogy 2-3 hónappal ezelőtt olyan hírek jelentek meg a sajtóban, hogy a kormánykoalíció pártjai, nevezetesen az RNEP, az 1996-os költségvetés-tervezet átdolgozását igényelték, és ígéretet is kaptak rá. A tervezet szinte ugyanabban a formában, ugyanazzal a számszerű felveze­téssel került most parlamenti vitára, ahogy eredetileg benyújtották. ■ Akkor mi indokolja a három hónapos késést? Miért halasztották el a vitát december közepéről március közepére? - Külföldi pénzforrásokat próbáltak felkutatni, mert belső pénzforrások nincsenek az 1996-os költségvetési hiány finanszírozására. A deficit 3000 milliárd lejre emelkedik, ami meglehetősen nagy összeg. December végéig nem tudták megoldani­ ezt­ a­ kérdést. A Nemzetközi Valutaalap és a külföldi pénzintézetek tavaly nyár óta gyakorlatilag leállították Románia finanszírozását, mert vállalásainak jelentős részét nem teljesítette. Amikor a kormány látta, hogy nem tudja nyélbe ütni az új pénzforrások biztosításáért folyó tárgyaláso­kat, akkor megpróbálta eltolni a költségve­tési tervezet vitáját. A parlament már december végén, január elején készen állt a vitára. A pénzügyi szakbizottság elkészítette véleményezését a tervezetről. A kormány viszont továbbra is a nemzetközi pénzin­tézetekkel volt elfoglalva... ■ És mit válaszol a nemzetközi pénz­világ a román kormány sziréndalára? - A Nemzetközi Valutaalap viszonyulása, Románia szempontjából, meglehetősen negatív. Most is befagyasztották egy esedékes, majdnem 100 millió dolláros részlet folyósítását, április végéig. Ez a határidő Románia számára, hogy­ teljesítsen egyes, általa vállalt feltételeket. ■ Melyek ezek a feltételek? - Egyik fontos feltétel az állami tőkével működő bankok privatizálása. A Nemzetközi Valutaalap azt igényli, hogy legalább az erre vonatkozó törvényes szabályozásokat fogadja el a parlament, ami bizonyos garan­ciát jelent arra, hogy mégiscsak sor kerül ezeknek a pénzügyi intézeteknek a privati­zációjára. A Nemzetközi Valutaalap nyomon követi a nagyprivatizáció mostani jelentős fázisát, a kuponok részvényre váltását, ami nagyon nehezen halad előre, és körülbelül a 60 százalékot ha megközelíti az előírt határidőre. Ezzel sincs megelégedve... Továbbá igényli a pénzügyi zárlat kezelését,'' csökkentését, és kategorikusan követeli, hogy a valuták árfolyamát a piaci mechaniz­mus és­ a piaci törvények szerint állapítsák meg. Éppen ma történt jelentős változás a dollár hivatalos árfolyamában... ■ Felugrott 2950 lejre... - Úgy látszik, a kormány körmére égett a gyertya, s megpróbálja komolyan venni a Nemzetközi Valutaalap és a külföldi pénzin­tézetek feltételeit. És itt szeretnék egy politi­kai megjegyzést tenni: a kormány az üllő és a kalapács közé került. Választási év van, s megpróbálják mindenáron visszaszorítani az inflációt. Szeretnék elnapolni egyes alapvető élelmiszerek, az energiahordozók, a villamos energia árának, a szállítási díjaknak az emelését, tehát a lakosság életszínvonalát érintő kiadások növekedését. Megpróbálják, de nincs miből finanszírozni. Románia valutatartalékai katasztrofálisan lecsökken­tek. Ezért próbálják meggyőzni a Nemzet­közi Valutaalapot a feltételek teljesítését jelző intézkedésekkel. Ilyen például az árfolyam említett kiigazítása. Ilyen a valutáris ügykezelésben a fegyelem erősítése, amire példa a­ Nemzeti Bank erélyesebb fellépése a pénzügyi maffiával szemben. Ugyanakkor lépéseket kell tegyenek az áraknak a világpiaci árakhoz való igazítására... ■ Ami mégiscsak elindítja az inflációs hullámot... Ezek nagyon súlyos feltételek. Előfordulhat az, hogy finanszírozás hiányában, a Tisztelt Ház egy fiktív költségvetésről vitatkozik? Egy fedezet nélküli költségvetést szavaz meg?­­ A pénzügyi szakbizottságban komoly­ságot érdemlő, meggyőző adatokkal, statisz­tikai adatokkal, gazdasági elemzők vélemé­nyét figyelembe véve mondtam, hogy ez a­­költségvetés egy megalapozatlan költség­­vetés. Ez a költségvetés kirakat jellegű, csak a Nemzetközi Valutaalapnak szól, az ő meggyőzésére szolgál. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatjuk) Horn Gyulát újraválasztották az MSZP elnökévé (Budapest/MTI) • Az MSZP V. kongresszusának küldöttei szombaton este 710 szavazattal ismét Horn Gyulát választották meg a szocialista párt elnökévé. A szavazás eredményét kevéssel 8 óra után Kovács László, a jelölőbizottság elnöke ismertette. A régi-új pártelnökkel szemben nem állt ellenjelölt. Hárman pályáztak viszont az ügyvezető alelnöki helyre. Kovács László közölte: a kongresszus 390 szavazattal Kósáné Kovács Magdát választotta meg e tisztségre. Az ellenjelöltek közül Katona Bélát 311-en, Csintalan Sándort pedig hatvanan támogatták. A párt országos választmányának elnöke Baja Ferenc lett 395 szavazattal, a 381 támogató voksot kapott Vitányi Ivánnal szemben. Jelentős fölénnyel, 576 szavazattal lett a központi pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke Kiss Péter. A kongresszus megerősítette eddig tisztségében Takács Lászlót, az országos egyeztető bizottság elnökét, valamint Boldvai László pénztárnokot. A kongresszus vasárnapra virradóra megválasztotta a párt 15 tagú elnökségét. Mint azt Kovács László, a jelölőbizottság elnöke elmondta, Horn Gyula pártelnök, Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök, illetve Katona Béla, Jánosi György és Szekeres Imre mellett az elnökség tagja lett Kovács László, Földes György, Gál Zoltán, Lendvai Ildikó, Kiss Gábor, Kovács Pál, Vargáné Kerékgyártó Ildikó, Csintalan Sándor, Keleti György és Kósa Ferenc. k,U­ kormány­közi értekezlet Menetrend az ezredfordulóig­ ­Kóris György és Gőzön István, az MTI tudósítói jelentik . Az EU-kormányközi értekezlet (IGC) megnyitásával kezdetét vette az az ezredfordulóig tartó menetrend, amelyet a tavaly decemberi madridi csúcstalálkozó hagyott jóvá - állapította bevezető­jében a konferencia számára pénteken elfogadott mandátum. Az elképzelt forgatókönyv - mint arra az értekezlet megnyitásán Magyarországot képviselő Somogyi Ferenc, a külügyminisztérium közigazgatási államtitkára is utalt - közvetlen kihatással van a felvételi folyamat alakulására is. Tavaly a menetrend első lépésként jelölte meg a kormányközi értekezlet mostani megnyitását, és felkérte az Európai Bizottságot, hogy a konferencia végére készítse el a tagságra váró társult országok hivatalos országértékelését. A tavalyi csúcson határozott reményként fogalmazódott meg, hogy a tárgyalások a társultak esetében Ciprussal és Máltával azonos időben - a konferencia után hat hónapon belül - megkezdődhetnek. Amennyiben sikerül megfelelni a most elfogadott mandátum felszólításának, és az IGC egy éven belül befejezi munkáját, úgy jövő nyárra elkészül az országértékelés is, és 1997 végén, 1998 elején megkezdődhetnek a tagfelvételi tárgyalások az erre érdemesnek ítéltekkel. Az Európai Bizottság az IGC után (tehát 1997 közepén) jelentést köteles készíteni arról is, hogy a bővítésnek milyen kihatásai lesznek a közösségi költségvetés alakulására. Mindezek alapján 1998-ban egyszerre három nagy jelentőségű folyamat veszi kezdetét: a tagfelvételi tárgyalások mellett az év első felében kell meghozni a döntést arról, hogy mely EU-tagországok vehetnek részt a közös valuta, az EURO útnak indításában. Ugyancsak ebben az évben kezdődik az újabb EU-büdzsé kidolgozása. Ez utóbbi formálásakor már az egyik szempont a bővítés költséghatásairól 1997-ben asztalra tett bizottsági jelentés lesz. A következő, év január 1-jén lép színre az érintett országok körében a közös valuta, és ennek az esztendőnek a végére kell készen lennie az új­ költségvetésnek. Az ezredforduló ennek megfelelően már az új költségvetés és az első újabb tagfelvételi megállapodások jegyében terhet. Két évvel később, 2002-ben pedig utcán is megjelenő fizetési eszközzé válik az EURO, és körülbelül ugyanekkor az első csatlakozási megegyezések esetében lezárulhat a ratifikációs folyamat, hivatalossá téve az érintett országok EU-tagságát. Ami a pénzt illeti, ők ekkor még a „EURO-n kívüli“ tagországok köréhez csatlakoznak majd. A Alamuszi bajkeverők gyan e sorok április elsején jelennek meg, s azokról szól, akik abban lelik kedvüket, hogy másokkal, néha az RMSZ-szel „a bolondot járassák”, a téma, amit érint, több mint komoly, mert - sajnos, mint az alábbiakban megállapíthatjuk - egy, az utóbbi időben egyre divatosabb, ennek ellenére mindenképpen elítélendő jelenséget érint, tár a nagy nyilvánosság elé. Azokról az alamuszi bajkeverőkről mondanék tehát néhány keresetlen szót, akik remekül kihasználva a sajtószabadság adta lehetőségeket, névtelenül, álnéven, néha - és ez a legsúlyosabb! - mások nevét „felhasz­nálva” kotnyeleskednek, rágalmaznak, szítják a kisebb-nagyobb közösségekben az ellentéteket, vélhetően elsősorban saját hasznukra, de meglehet „bizonyos”, erre szakosodott erők, körök javára is. Amint az történt a napokban is, amikor Szecselevárosból levelet kaptunk, méghozzá Miklósné Veres Melinda, az iskola aligazgatója és Papp Árpád tanár „aláírásával­". Boríték rend­ben, pecsét rendben, „aláírás” - legalábbis első látásra - rendben. Mindezek után jöhetett a dön­tés: mehet, a lapban a helye, annál is inkább, mert régebbről tudtuk, a líceumban nem túl nagy az egyetértés, többen is keresik vélt vagy valós igazukat. A levélben tálalt gondokról, konfliktusok­ról - főleg, ha azt az aligazgató is „megerősíti” - nem hallgathatunk. Mert, ha mégis azt tennénk, jönne a vád, hogy suba alá rejtjük a levelet, „cenzúrázzuk" az olvasói véleményeket. Arra még csak gondolni sem mertünk, hogy valaki bolondját járatja velünk, önös vagy egyéb érdekekből a hamisítástól sem riad vissza, ami ugyebár bűn, mint ahogy az is, hogy másnak adja ki magát! Pedig, amint azt az alábbiakban idézett levélből megtudhatjuk, pontosan ez történt. Íme: „Megdöbbenéssel és felháborodással olvastuk nevünket az RMSZ 1962. számú, 1996. m­árcius 25-i, hétfői Postafiók rovatban, A szerencse lovagja című gyalázatos levél aláíróiként. Ezennel határozottan tiltakozunk a nevünk jogtalan felhasználása ellen, lévén, hogy a levelet nem mi írtuk, sőt a tartalmával sem értünk egyet, hiszen az elmúlt évek során rendszeresen állást foglaltunk Nagy János történelemtanár pedagógushoz nem illő magatartása ellen, tantestületi gyűléseken és tanfelügyelőséghez intézett tájékoztatókban egyaránt. A levélben durván támadott sze­mélyekkel, úgymint: Nagy Bélával, Gyenge Andrással, Kovács Előddel, Farkas Attilával. Nem­ hagyhatj­uk szó nélkül Hochbauer Gyulával, Török Beával és az egyházzal együtt az iskola építésén és megmaradásán dolgozunk, ennek létrehozása óta. Ezért tűnik nagyon aljasnak a levél valódi szerzőjének (szerzőinek) azon próbálkozása, mellyel olyan emberekkel akar(nak) szembe­fordítani, akikkel együttműködünk és mellyel a közösség előtt akar(nak) becsületbevágóan lejáratni. Ez szerves része egy évek óta folyó kampánynak, mely a hétfalusi magyar iskola ellen irányul és melynek eddigi következ­ményei az eredeti és eredményeket felmutató vezetőség leváltása, az iskolában uralkodó, diákra és tanárra nézve egyformán káros, feszült légkör kialakítása és tudatos fenntar­tása, valamint a diáklétszám fokozatos csök­kenése. E kampány végcélja az iskola megszüntetése. Hasonlóképpen tiltakozunk az RMSZ azon meglepő eljárása ellen, hogy ilyen súlyos vádakat (anyagi javak eltulajdonítása, tanfe­­­lügyelőség megvesztegetése, stb.) tartalmazó levelet ellenőrzés nélkül közzétesz. Kérjük ennek a cáfolatnak a teljes leköz­­lését a lap legközelebbi számában.” A kérésnek, ami egyébként kötelesség is, nyilván eleget teszünk, tettünk, de ezzel elintézettnek tekinthetjük-e az ügyet? Aligha. Márcsak azért sem, mert napi gyakorlatunkban mind gyakrabban találkozunk ilyen és hasonló „báránybőrbe”, a jóakarót megjátszó, de névte­lenségbe vagy mások neve mögé bújt ordasok­kal, akiket rendkívül nehéz rendre utasítani, kiszűrni. Az RMSZ-hez naponta több tucatnyi levél érkezik, s arra aligha tud berendezkedni a szerkesztőség, hogy minden feladót leellenőriz­zen, azonosítson. S ennek nemcsak anyagi, lét­­számbeli okai vannak, hanem másfajta is. Mert kérdezem: hogyan érezné magát, mennyiben bízna meg még a lapban az a levelező, aki megtudja, hogy „kémkedünk” utána? Hogy nála vagy akár a szomszédnál, ne adj Isten, a hivatalos szerveknél érdeklődünk felőle? Éppen most, amikor oly érzékenyek vagyunk, amikor még mindig kísért a régi gyakorlat keltette félelem, mely szerint a panaszost, a reklamálót, a problémafelvetőt „rossz szemmel” nézték, néha még „elő is vették”. Hogyan tehát tovább? Csak azt ígérhetjük, hogy nyíltságunkat megőrizzük, közben sokkal nagyobb körültekintéssel kezeljük a „gyanúsnak” tűnő leveleket. Ez esetben pedig a Szecselevá­rosból érkezett durva hamisítást a becsületükben megsértettek rendelkezésére bocsátjuk, s ha kell, akkor akár a rendőrségi szervek segítsé­gével is a felelőtlen, aljasságra vetemedett rágal­mazót azonosítjuk. Úgy véljük ugyanis, hogy a hamisítással gyanúsíthatók köre szűk, a bajkeverő valahol ott „lapul” a közelben, a líceum háza táján. S ha ez így van, akkor előbb-utóbb kézre kerül, és vállalnia kell tettének ódiumát. GYARMATI­ JÁNOS Ukrán-román tárgyalások (Izmai­ MTI) • Nicolae Vacaroiu román és Jevhen I­­Marcsuk ukrán miniszterelnök pénteken több ú­j kereskedelmi megállapodást kötött, de a két ország­o­s alapszerződéset hátráltató területi viták ügyében kevés i­i előrehaladás történt - jelentette a Reuter. Ukrajna továbbra is elzárkózik attól, hogy elítélje a­ második világháború előtti Románia területét megcsonkító­­ 1939-es úgynevezett Molotov-Ribbentrop-paktumot. Vacaroiu azt mondta az Interfax Ukraina hírügynökség­ munkatársának a két ország határán fekvő Duna menti­ kikötővárosban, Izm­ailban, hogy a "nyitva maradt két-­ három kérdést" és az alapszerződés új változatát a két­ ország külügyminisztere fogja megvitatni a jövő­­ hónapban. Jevhen Marcsuk ukrán kormányfő kijelentette,­­ hogy országa úgy tekinti az 1939-es paktumot, mint­ ahogy általában a titkos jegyzőkönyveket szokták­ tekinteni, de a jelenlegi kapcsolatokban fennálló­ problémák megoldása a mai összefüggések figyelembe­­­vételével képzelhető csak el. Ukrajna ragaszkodik határai sérthetetlenségéhez, és­­ nem hajlandó hivatalosan elítélni a paktumot, mert attól­­ tart, hogy Románia ezt követően igényt jelent be Észak-­­ Bukovinára és Dél-Besszarábiára. Vita tárgyát képezi a­­ kis fekete-tengeri Kígyó-sziget is, melynek talapzatánál olaj- és földgázkincset sejtenek. Románia azt állítja, hogy­ az ország egykori kommunista vezetői szovjet nyomásra­ adták át a szigetet a Szovjetuniónak 1948-ban. A­ szigetvita legutóbb tavaly lángolt fel, amikor Teodor­­ Meregeanu román külügyminiszter azt javasolta, hogy­­ terjesszék a kérdést a hágai Nemzetközi Bíróság elé. Énekeljünk együtt! A hazai pártoknak van emblémájuk, alapsza­bályzatuk, programjuk és akarnokaik, populistáik, propagandistáik, és újabban még pártdalaik vagy párthimnuszaik­ is, melyekkel emelik a gyűlései hangulatát, a tagok magabiztosságát. Égves politikusok elhatározták, bizonyítandó, mennyire támogatják és tisztelik a kisebbségek kultúráját, megtanulnak egy-egy személyiségükre, pártjukra találó magyar nótát is. Néhány az MPE (Mókás Polgárok Egylete) ajánlataiból (a szöveget imitt amott lehet módosítani, mint Ceaușescu módosította az akkori himnuszét): Ion Iliescunak: „Rózsabokorban jöttem a világra...“ Petre Románnak: „Egy rózsaszál szebbet beszél..." C.V. Tudornak és pártjának:.... és elválunk csendben (?!/ Good by, good by, good by...“ Adrian Paunescunak: „Túrót ettem nem ordát,, Attól nőttem ekkorát...“ Traian Chebeleunak: „Belátom:/ Csak egy gomi vagyok a kabáton...“ Ilie Verdesnek és pártjának: „Piros, piros, piros,/ Háromszor is piros...“ Az ökológusok pártjának: „Mi füstölög ott­­ síkon/ Távolban. Szakszervezetek lídereinek: „Kell néha lazítani...“ Miron Cosmának: „Fekete szén éjszakája...“ Gh. Funarnak: „Olyan vagyok, mintha mindég Temetőben járnék,/ Mintha mindég a sírok közt. Dák leletet várnék...“ Mircea Copeanak: „Eladó az egész világ...“ Nyugdíjasok pártjának: „Ki tudja, holnap látsz-e még... .. vagy: „Öreg fiú, húszéves már sohsem lehetsz...“ Parasztpártiaknak: „Nem kaszálok, nem kapálok...“ Virgil Magureanunak és legényeinek: „Mindenkinek van egy árnya...“ Nicolae Vacaroiunak: „Mindenki másképp csinálja...“ A pénzügyminiszternek (a jelenleginek és...): „Pénztárcámnak üres a belseje...“ Mugur Isarescunak, más bankároknak és befektetőknek (nem az ágyba): „Kétszer kettő néha öt...“ Tanügyminiszternek (a jelenleginek és...): „A, bé­­cé, de,/ Rajtam kezde.. Az agrárpártiaknak: „Sárgarépát nem jó dombra ültetni...“ Koros szenátoroknak, képviselőknek (gyűlés előtt, vagy dúdolva gyűlés alatt): „Ringasd el magad...“ A jegyzék nyitott - a kínálat nagy: az érdeklődők forduljanak az MPE-hez. Nem hivatalos értesülés szerint a Román Nemzeti Egységpárt egyes tagjai javasolják a magyaroknak minél gyakrabban énekelni (autoszuggesztió céljából) azt, hogy „Elmegyek, elmegyek...“, és tiltsák be azt, hogy „Nem, nem, nem, nem, nem, nem,/ Nem megyünk mi innen el...“ Az MPE közreéneklésével: V.J. Cseke Gábor budapesti levele ÉDES ERDÉLY, KIÜRÜLT A ZSÁK... Az Erdélyi Magyarok Egyesülete a budapesti belvárosban, a Molnár utcában székel, s maroknyi aktív csapata, aki életet tart a meglehetősen mostohán kezelt és sokak által fölöslegesnek tekintett civil szervezetben, hétről hétre igyekszik a Magyarországra áttelepült erdélyieknek (már akik ezt igénylik) a szülőföld emlékét, üzenetét közvetítő rendezvényeket összehozni, otthoni könyveket, lapokat beszerezni, árusítani, erdélyi vendégeket hívni. Kiss Béla, az egyesület­ elnöke és egyik mindenese szerint ebben teljességgel az erdélyiekre, az otthon maradottakra támaszkodhatnak, mert Magyarországon - úgy tapasztalták - nem nézik jó szemmel az erdélyi magyarok kisebbségi szervezkedését, pedig az életben a társadalom ugyanúgy bánik velük, akár egy bármely más külön entitással, amely magyarul beszél ugyan, de másak a gyökerei. Szerinte az még a legenyhébb, hogy szinte mindenütt - még a rendőrségen is - makacsul „románoknak" nevezik őket, így utalván egykori hazájukra (ahová a korábbi, magukat jóindulatúnak és segítőkésznek tartók most a legszívesebben visszautalnák őket). Végül is, bármilyen rendezvényt hozzanak is össze a szűk, lerobbant székházba, a kitűzött vitatémától végül mindig csak saját magyarországi sorsuk megoldatlan­ságához és felemásságához kanyarodnak. Így történt ez ottjártam idején, március utolsó napjaiban is, amikor a kolozsvári Művelődés főszerkesztője, Szabó Zsolt mutatta be 11-es, szociálpolitikai súlypontú számukat, amelynek megszületése a magyar népjóléti minisztérium helyettes államtitkára és munkatársai cselekvő segítsége, támogatása nélkül elképzelhetetlen lett volna. Egy 1995-ben Torockón rendezett szociálpolitikai tábor indította el szervezetten e nagyon fontos kérdés iránt a romániai magyarok érzékenységét olyannyira, hogy a mozgalomból ma már az RMDSZ is profitál: április elsejétől szociális és egészségvédelmi irodája nyílik Kolozsvárott, amelynek vezetője a Budapestről nemrég hazatelepült fiatal szociológus, Várhegyi Ilona­­ teli tennivágyással és problémaérzékenységgel. A találkozón mind­­, mind Bíró Boldizsár helyettes államtitkár beszámoltak arról,­hogy a romániai magyarokat meg kell tanítani a saját sorsukon jobbítani, a szociális munka fontosságát fölismerni. Nem passzív segélyekre van szükség - hallhattuk a Molnár utcai lerobbant üzlethelyiségben hanem szakértők nevelésére, intézmény­teremtésre, a célra szánt szűkös összegek profi módon való felhasználására. A hallgatóság minderre természetesen egyetértően bólintott, hiszen tudja még, mi van „odaát", ahonnan néhány éve eljött, Magyarországon élni, de azóta fölötte is eltelt a „türelmi idő", a mai magyarországi hanyatlás pedig, a nadrágszíj meghúzása kétszeresen is sújtja az alapvető egzisztenciális gondokkal küszködő áttelepültek tíz­es tízezreit. Becsületes lakás, állás, legtöbbször álom maradtak, s ők ugyanott állnak, ahonnan elindultak - egy-egy szerencsésebb kivételt nem számítva. - Velünk mi lesz? - hangzott a jogos kérdés, illetve feltörtek az egyéni sorsjelzések, amire a minisztériumi vendég, jó diplomáciai érzékkel megjegyezte: elvi megoldásokon túl jelenleg célszerűbbnek látszik az, ha a legsúlyosabb esetekben megpróbálnak konkrét eredményeket elérni. Utalt rá, hogy az Erdélyből áttelepülők sorsának (Folytatása a 3. oldalon) 1ó politika Rágalmazás, gyalázkodás ellenzéki módra Bár még meg sem kezdődött a válasz­tási kampány, Biharban máris javában folyik a politikai sárdobálás, a pártok egymás lejáratását célzó, útszéli hang­nemben folytatott nyilatkozatháborúja. A dolognak külön pikantériát kölcsönöz az a tény, hogy a politikai harcnak álcázott gyalázkodás elsősorban nem a kormány és az ellenzék helyi hívei között folyik s még csak nem is a szélsőségesen nacio­nalista erők vették a megszokottnál is he­vesebb össztűz alá az RMDSZ-t: a siral­mas színjáték résztvevői az egymást gőz­erővel pocskondiázó román ellenzéki pártok. A szembenállás talán a Demokratikus Konvencióhoz tartozó Nemzeti Liberális Párt és a 93-as Liberális Párt között a legélesebb. E két alakulat megyei vezetőinek ellenségeskedése, miután hosszú hónapokon át sajtótájékoz­tatóikon és a helyi lapok hasábjain kölcsönösen a többrendbeli becsületsér­tés fogalmát messze kimerítő módon szidalmazták egymást, az elmúlt napok­ban, úgy tűnik, tetőpontjára hágott. A 93- as liberálisok bírósági keresetet nyújtot­tak be „az arcátlanság hurrikánja”, Octavian Bot parlamenti képviselő ellen, hétrendbeli törvénysértéssel - melyek közül három hatalommal való visszaélés - vádolva meg azt. Dorin Caba és Mircea Budan, Patriciu pártjának Bihar megyei elnöke, illetve alelnöke a mostani, végső leszámolás látszatát keltő akciót megelőzően sem kímélte a nemzeti liberális képviselőt, akit vádoltak már politikai elvtelenséggel, határtalan arro­ganciával és a választók szemébe port hintő képmutatással, amiért az Államosí­tott Házak Törvénye ellen ágál, miközben maga is államosított ház lakója, mi több, egykor polgármesterként, törvénytelen úton jutott annak birtokába. Octavian Bot, aki jelenleg a DK Bihar megyei elnöke is, nem marad adósa ellenfeleinek. Bejelentette, önként lemond mentelmi jogáról, ugyanakkor becsületsértésért perli -­­ lejes jelképes kártérítést követelve az őt ért erkölcsi károk fejében - a 93-as liberálisokat, akiket a hitelrontáson túl, egy, a Liberális Világ Alapítvány kárára elkövetett sikkasztás elkövetőinek is tart. A felperes-alperes honatya legutóbbi nyilatkozataiban „elvetemült módon politizáló alávalók"-nak nevezte az őt úgymond megrágalmazókat, s a szemé­lye ellen irányuló támadásokat egy „felnőttként is ágybavizelő" egyénhez méltó megnyilvánulásokként értékelte. Octavian Bot egyébként rövidesen egy másik becsületsértési pernek is fősze­replője lehet, de ott alperesi minőségben, mivel állítólag „pszichopata és alkoholista fiatalember”-nek nevezte képviselőtársát, a 93-as liberális Ludovic Orbánt. Dúl a nyilatkozatháború az NLP és a Demokrata Párt között is. Vasile Blaga, a DP megyei elnöke azzal vádolja a libe­­rálisok-konvenciósok helyi első emberét, hogy befolyásával visszaélve jogtalan előnyökhöz juttatta családtagjait, míg Octavian Bot válaszában a korrupció melegágyának nevezte Petre Roman pártjának Bihar megyei szervezetét. Miközben röpködnek a jelzők, s épp­hogy a felmenő ági nő­nemű hozzátarto­zók felemlegetésére nem kerül sor, óhatatlanul arra gondolhatunk: ha ilyen színvonalon áll, a politikai kultúra ily mérvű hiánya jellemzi a deklaráltan európai szellemiségű ellenzéket, akkor mit várhatunk C. V. Tudortól, Paunes­­cutól, Funartól s elvbarátaiktól? PENGŐ ZOLTÁN

Next