Romániai Magyar Szó, 1996. május (8. évfolyam, 1995-2024. szám)

1996-05-01 / 1995. szám

AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1995. szám • 1996. május 1szerda • Ára: 400 lej Csíkszereda: Megvan az RMDSZ-polgármesterjelölt Többen előre megírt forgatókönyvet tételeznek fel Pénteken délután öt órától hajnali fél ötig, tehát közel tizenkét órát tartott a Csíki RMDSZ Csíkszeredái polgármes­terjelöltet és tanácsosjelölteket állító tanácskozása. Lévén, hogy a városban nincs önálló szervezet, a területi választ­mány előző határozatának értelmében a döntéshozó testület a területi választmány Csíkszeredái tagjaiból, valamint a város RMDSZ-körzeteinek elnökeiből vagy alelnökeiből állt. Amennyiben a körzeti vezetők egyben választmányi tagok is voltak, a körzetek még egy küldöttel képvi­seltethették magukat. E küldöttek között ott lehetett látni az egyáltalán nem mű­ködő RMDSZ-körzetekből olyan sze­mélyeket, akik négy esztendővel ezelőtt szintén csak szavazni jöttek el, utána pedig széles ívben elkerülték az RMDSZ- nek még a háza táját is. A városban nem titok, hogy az RMDSZ-körzetek több mint felében semmiféle tevékenység nincs, és alig lehet találni olyan személyt, aki nevét adja a körzeti vezetőségben való részvé­telre. A névsorolvasás szerint 41 jelenle­vőre hárult az a feladat, hogy eldöntse, kit ajánl a közel 50 000 lakosú városnak mint polgármesterjelölt, illetve tanácsosjelöltek. Borbély Ernő területi elnök bevezetőjében arról beszélt, hogy három nappal a pénteki ülés előtt még csak 7 taná­csosje­­lölt töltötte ki a szükséges kérdőíveket, számuk azonban péntekre 59-re emelke­dett. Ebben szerepe volt az előzetes tárgyalásoknak is. Az elnök szerint felke­reste az RMDSZ vezetőségét mind a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Csíki Területi Szervezete, mind a Tömörülés Csíkszeredáért elnevezésű csoportosulás, a vezetőség álláspontja azonban az volt, hogy minden jelöltet egyformán kezelnek, nem lesznek fenntar­tott helyei sem az RMKDP-nek, sem a TCS-nek, mint ahogyan a péntek esti sza­vazókra volt bízva az is, hogy a leendő tanácsosjelölteknél szakmai avagy város­­negyedi kritériumokat vegyenek figyelem­be. Az öttagú jelöltállító bizottság nem talált különösebb kifogásolnivalót a kérdőí­vek kitöltése nyomán, azt viszont megem­lítette, hogy a tanácsosjelöltek közül tíz nem RMDSZ-tag. A döntéshozó testület számára ez a tény nem jelentett kritériu­mot, talán az lehetett némileg meglepő, hogy a tíz nem RMDSZ-tag közül néhányan a területi RMDSZ-választ­­mányban is tevékenykednek. Ide viszont a tagok nagyobb része különböző többtagú vagy egy-két tagú civil szerveződésektől érkezett és mostanig soha senki meg nem kérdezte politikai hovatartozásukat. Az ülésen a két polgármesterjelölt, Búzás László és dr. Csedő Csaba előterjesztette akcióprogramját, majd a megengedett hat perc alatt mindketten próbálták meg is védeni. A Búzás­­program a jövőt vázolta, a Csedő-meglá­­tások pedig a jövőn kívül visszatekintettek a két és fél esztendős polgármesterség tapasztalataira. Néhány szerény és formális kérdés után került sor a titkos szavazásra, amely 20-20 végered­ménnyel zárult. Néhányan úgy vélekedtek, mindaddig folytatni kell a szavazást, amíg valaki javára eldől, de végül is a jelenlevők hajlottak arra a nézetre, hogy legalább még egy óráig intézzenek kérdéseket a jelöltekhez. A több mint tucatnyi kérdés a polgármesteri hivatal működtetésének, a polgármester személyes felelősségének, szaktudásának és erkölcsi arculatának, valamint a város életének számos vonat­kozását fogta át, a válaszok azonban SZÉKEDI FERENC (Folytatása a 3. oldalon) Kamarakórusok világtalálkozója (Műholdon)­­ Baranya megye székhelyén júliusban rendezik meg a 16. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Fesztivált. A Mundus Cantat elne­vezésű, immár világfesztiválnak számító találko­zóra nyolc országból: Brazíliából, Olaszországból, Oroszországból, Szlovákiából, Görögországból, Romániából, Lengyelországból és Finnországból 15 kórus kapott meghívást. • Az eddigi szokások­tól eltérően az idén négy nap helyett egy hétig tart a fesztivál, amely új helyszíneken várja a zenekedvelő közönséget. Több koncertet rendez­nek a Bazilikában, a Pécsi Nemzeti Színházban, a belváros műemléki negyedében, múzemok kertjeiben, udvarokban, templomokban és a felújítás alatt álló Dómmúzeumban. Több együttes közös éneklésére is sor kerül. A fesztiválprogram­ban gyorstanulási verseny is szerepel, amelynek során egy óra alatt kell egy adott művet színpadra állítaniuk a résztvevőknek. (MTI) Evita - befejeződött a magyarországi forgatás (Műholdon) - Hétfőn véget értek az Evita-film magyarországi munkálata. A stáb és a színészek egy része - így Madonna és Antonio Banderas is - a felvételek után azonnal elutazott, hogy Londonban folytassák a­ munkát. • Vasárnap Madonna, Jonathan Pryce és Antonio Banderas közreműködésével a Nemzeti Múzeum lépcsőin tömegjeleneteket vettek fel népes statisztériával. Bár az énekes-színésznő elfoglaltsága miatt most sem tudott hosszabb interjúra időt szakítani, annyit elárult: ha ideje engedi, magánemberként mindenképpen szeretne visszatérni Magyaror­szágra meg ezen a nyáron. Akkor, reméli, több időt szentelhet majd a magyar embereknek és turistaként eljuthat olyan helyekre is, amelyekre mostani szoros időbeosztása miatt még csak nem is gondolhatott (MTI) Funar népgyűlést tart (Telefaxon)­­ A szocialista hórukk-munka tem­pójában épül a május 9-én felavatandó Román Katona emlékműve a kolozsvári ortodox katedrális mögötti, egyben ukrán tankutánzatot rejtő par­kocskában. A szabadságot szimbolizáló nőalakot marcona katonák övezik, fegyverberű-bronzban. A Román Nemzeti Egységpárt alelnöke, Ioan Gavra máris haptákba vágta magát és bejelentette, hogy a hadsereg napján tartandó emlékműavatást összekötik pártja „legnagyobb" választási nép­gyűlésével, melynek főszereplője Gheorghe Funar pártelnök és polgármesterjelölt lesz.­­Miklós Giovanni Mióta tudom, hogy Toldi Miklós legyőzte az olasz vitézt, egy kis felsőbbrendűségi érzés vert gyökeret bennem a taljánokkal szemben. Mivel olasszal ritkán találkozom, szerencsére ki sem tudom mutatni ezt a csúnya érzést. Giovannival szemben pedig nincs mit hepciáskodnom, mert a múltkoriban egy kisebb társaság összejövetelén egyedül ő járta a székely legényest. Akkor derült ki, hogy sógorok lennénk, s az nem az a hibája, hogy nem én vettem el a húgát, hanem ő­ kötötte be a fejét az én Ildikó nevű unokahúgomnak. Több is veszett Mohácsnál, mint egy torinói bulletin, nyugszom bele a megváltoztathatatlanba, s hallgatom az újdonsült sógort, aki panaszolja, hogy Romániában 300 km-t annyi idő alatt tett meg, mint Magyarországon 600-at. Merthogy rosszak nálunk az utak... Mondom neki, ne gerjesszen ilyenféle kijelentésekkel feszültséget a két ország között éppen most, amikor olyan szépen elkezdtük a történelmi megbékélést. Basta! De Giovanninak Basta nem Basta, s azt mondja: - A tavaly a tengeren jártunk, és 6 gumidefektünk volt. A Fiat-IVECO kocsimhoz, ami nem is teher­, nem is kiskocsi, itt nem tudok külsőt vásárolni. S bár éjjeli bár van úton-útfélen, gumijavító az nincs egy sem! - Vásároljon Daciát, javasolom, de csak legyint. - A következő utamra két pótkereket hoztam magammal. Amikor a vámos meglátta, úgy méregetett, mintha autógumi­­csempészéssel keresném a líráimat. Már azt mondtam, hogy legközelebb ke­resztbe állok kocsimmal az úton, úgy tiltakozom az itteni utak állapota miatt... Erre Ildikó húgám, ismerve a honi mentalitást, kioktatja rebellis hajlamú férjecskéjét, hogy akkor álldogálhat keresztbe az úton 10 évig is, a többi járgányos ösvényt ver körülötte, úgy haladnak tovább, de út még akkor sem lesz... Szegény Giovanni nem cigarettázik, s így még azzal sem vezetheti le indulatát, hogy egy jóízű Carpati-ra reágyújtson. Azt sem érti, hogy miért kell 3 percet fizessen, ha csak egy percet beszél telefonon. Ez is csak itt van! - Süsd meg! Hiszen a te rokonaid hozták ezt a törvényt, nem én! - lesz elegem a szemrehányásból. De őt nem érdekli a rokonság: - Olaszországban 3 nap a terminus, hogy egy hivatal egy okmányt kibocsásson. Akkorra vagy adják, vagy nem vagy jogos rá, és kész. De olyan nincs, hogy aján­dékcigarettával kelljen sürgetni a hivatalnokokat... Amíg ez a helyzet, hiába várjátok az idegen befektetőket, vonja le tapasztalatai konklúzióját. Ersze, mégis kár volt Toldi Miklósnak azt az olaszt agyoncsapni... INCZEFI TIBOR Kegyetlen középkor!... Nem kevés azoknak a száma, akik minden este, nyolc óra előtt öt perccel a PRO TV csatornájára állítják készüléküket, hiszen akkor - ha csak öt percre is - George Pruteanu egyre, népszerűbb műsorát, a „Doar o vorbä sä -ti mai spun“ - Csak egy szót szólnék - c. adását sugározzák, mely a nyelvhelyességre vonatkozó frappáns és emlékezetes kommentárjai mellett a szélhámoskodó politikusokat is ráncba szedi, s levélíróinak is válaszol oly célirányossággal, tudósi nívót meghaladó hozzáértéssel és irigylésre méltó színészi teljesítménnyel, hogy az adásra, de főként annak szerkesztő­mindenesére mindenképpen érdemes odafigyelnünk, mint tette azt a Cotidianul c. lap egyik legutóbbi számában Carmen Dumitrescu, a volt tv-szerkesztő, aki majdnem féloldalas beszélgetést közölt George Pruteanuval. Alább ama interjú néhány fontosabb kérdését s az elhangzott válaszokat közöljük... f­.D.: — Annak a távolról sem didaktikai célzatú öt percnek politikai éle is van, ami az adás savát-borsát adja. Hogyan reagálnak azok, például Gavra, Väcaroiu, akiket ,tollhegyre’’ tűz adásában? G.P.: — Kedvezőtlen volt a visszhang Gavra részéről, Vácárd­yt valóban provokál­tam, de nem én, hanem egy tordai tv­néző. Általam a hölgy illedelmesen, de egyúttal megvetően is visszaküldte kuponját, felkérvén a kormányfőt, váltsa ő be részvényre, ahol óhajtja. Felolvastam a levelet s megkértem a miniszterelnököt, válaszoljon rá, amit máig sem méltóztatott megtenni. C.D.: — Komolyan gondolta, hogy válaszolni fog? G.P.: — Hát legalább sajtóirodája révén, de a füle botját sem mozgatta... C.D.: — A sajtó iránti nagyrabecsülés megnyilvánulása ez. G.P.: — Az állampolgárok iránti tisztelet jele lehetett volna, akiknek végül is a vezetője a kormányfő. C.D.: — Pár nappal előbb a közkönyvtárak romlásáról, a könyvtárosok alamizsnára emlékeztető ■fizetéséről szólt. 89 decembe­rében a Központi Egyetemi Könyvtár volt az első „áldozat“, melyet valósággal kilőttek. G.P.: — Az első „terrorista“, akit lelőttek egy ország szeme láttára, mert más te­rroristát senki sem látott. Aztán még lett vagy 150 áldozat. 1989 óta 150 könytárat szüntettek meg. Kegyetlen középkor! Átkos, piszkos középkor! A természetes az lett volna, hogy gyarapodjanak a könyvtárak, s ahelyett tönkreteszik azokat... C.D.: — Azt alatt az öt perc alatt valóságos lelki kapcsolatot teremt nézőivel. A beérkező levelek alapján, hogy ítéli meg: a szimpátia avagy az únszimpátia az uralkodó viszonyulás? G.P.: — A szimpátia, ami engem is meglep, hiszen fele-fele arányú megoszlásra számítottam. Elismerem, e műsorba teljes énemmel implikálódom, azaz nem pedagó­gus módjára, indifferensen készítem elő az adást... Véleményem szerint úgy 5000 néző közül egy ha tollat ragad, mert egy levelet elküldeni nem könnyű dolog. A tehetetlen­ségi erőt legyőzni nem könnyű... C.D.: — Lényegében kicsoda ön, George Pruteanu, aki szinte pillantásnyi idő alatt tévé­sztárrá lett? G.P.: — Tanár vagyok, erre hivatást érzek, de azt nem tudom, hogy a tehetség is adott. Szükségét érzem, hogy másoknak elmagyarázzak dolgokat, hogy hasogassam a szőrszálat, hogy annak negyedét is alaposan studírozzam. Az Újságíró Főiskola tanára is vagyok. Bukarestben születtem, gyermekkoromat és serdülőkorom egy részét itt töltöttem, aztán szüleimet laki­ba költöztették, ahol anyám úgy érezte magát, mintha száműzetésben lenne. Emlékszem, egyre azt kérdezte: mikor térünk haza? Szüleim kisebb vitáinak visszatérő motívuma volt ez a kérdés, ami valószínűleg annyira befolyásolta a tudatalattimat, hogy 89 december 23-án, amikor mások azzal voltak elfoglalva, hogy mindenáron hatalomra jussanak, én így szóltam magamhoz: Kész! Vége! Most, azonnal, vissza! És két hónap alatt Bukarestben voltam, egy meggondolat­lan lakáscserét végrehajtva. C.D.: — A csere meggondolatlan volt de munkahelyhez hogy jutott? G.P.: — Előbb az Expresnél dolgoztam főtitkárként, ama folyóiratnál, mely „nem nézett el semmit, nem hazudott, nem felejtett“... C.D.: — A politika ajánlatát elutasította. A képernyős „csatározást“ meghatározatlan időre vállalta? G.P.: — Egyelőre folytatom az ötpercest, amíg úgy látom, van vér... a vénájában. A PRO TV nagyfőnöke, Adrian Sârbu felaján­lotta, vállaljam el egy előbb fél, majd egyórás művelődési adás szerkesztését. Egyelőre hezitálok, nem könnyű engem táncba vinni, mert nem látom magam előtt a teljes egészet, s nem szeretnék holmi töltelékadást, lecsószerű valamit össze­(Folytatása a 3. oldalon) O Éremszerző „triók” □ Balesetet okozó aranyhalt Sydney hőse lehet a Károlyi-tanítvány □ Embernagy­ságú „krumpli” □ Remekelt­­ a Kercsó-legény­­ség □ Kígyót a sípmesterre C_! Lapunk következő száma pénteken jelenik meg Párbeszéd a jelennel Végre tavaszias verőfény: ruganyos léptekkel kerülgetem a járda bokacsikkan­­tó gödreit. Előttem piros szalaggal átkötött bozontos varkocs seperget a járás üte­mére egy tizenötéves­ forma srác hátán. Ráismerek: a síamzénok Lacikája."­­ Ültess már fel engem is a járgány«. Ira­­ kedélyeskedek, miközben a hosszú­ra méretezett fiatalember meglepődve forojt hátra. - Én fel, de csak a bingóig - feleli kelletlenül. - Az meg mi? - Itt nyílt a sarki vendéglőben a múlt héten. Azóta mindennap egyenest oda megyek a suliból. Bekapok egy kolbászkát mustárral, aztán éjfélig folyik a zsuka. Van, amikor 30-40 ezrest is zsebre sül­lyesztek egy este. Máskor pedig ... de még akkor is egészen jól lehet itt szóra­kozni. » - Nem értem az egészet - próbálok a szavába vágni. - Hiszen te még iskolás vagy, mikor tanulsz, mikor készülsz a következő napra? - Ó, a suliban minden O.K. Már ponto­san tizennyolcan vagyunk az osztályban, s ez a minimális létszám. Ha egyet is kidobnak vagy megbuktatnak, feloszlik az osztály. Ami persze nem stimmel a profok­nak. Úszna egy sereg órájuk, s ez ugye, pénzt jelent. Hirtelen megáll s a jólértesültek pimasz vigyorával tárja szét karjait: - This is the life! S már megy is fel a vendéglő lépcsőin. Pedig meg akartam mondani neki, hogy nem értek angolul. B. TOMOS HAJNAL V­alakik megint szívesen játszanak a tűzzel. Tehetik: a helyhatósági választások versenyfutása bein­dult, a táv meglehetősen rövid, a legjobb, ha a riválist ilyenkor már a legelején kiütjük. Az RMDSZ, a romániai magyarok helyhatósági esélye épp ilyen rivális. A diverzióval pedig sietni kell, amíg a politi­kában magára maradt kisebbség nem ta­lálja meg helyi szinten választási szövet­ségeseit. Ehhez pedig egyesek a Hargita-Ko­­vászna (újabban Marost is odasorolják) megyéből „elűzötteket” szólították csata­rendbe. Akik a társadalom demokratiz­musából kifolyólag pár éve civil szerveze­tet is alakítottak. Hogy milyen tényleges erőt jelentenek, nem tudni, mert múlt hét végi fellépésükkor nem azzal álltak elő: íme, ennyien vagyunk, ez a bánatunk, hanem bedobtak egy tízezres nagyság­­rendű számot, ezzel helyettesítve a min­denáron összetákolt szervezet vérsze­gény tömegalapját. Az elűzöttek erejét és hatékonyságát mindenképpen megsokszorozza az a megkülönböztetett figyelem, amivel a hatalmi csúcsszerv, az elnökség körül­veszi a tisztázatlanság ködébe burkolt viszálygócot, amit adandó alkalommal föl lehet mutatni a nyilvánosság előtt: ilyenek ezek a magyarok! Ahol többségben élnek, lám, űzik-kergetik a szegény, védtelen románt, akit a saját törvényhozása sem akar megóvni a felháborító meghur­­colástól, az elnemzetlenítési szándékoktól... Most, hogy magam is leírtam a fejünkre olvasott vádat, érzem, milyen üresen és képtelenül csengenek a szavak, az állítások, a mítosszá gyúrt jelenségek, és képtelen vagyok elhinni, hogy létezik ember, aki itt él velünk e hazában, és képes hitelt adni nekik... Nem hagyhatjuk szó nélkül Senki sem kívánja tagadni a tényt: a ’89 decembere utáni hetekben-hónapokban létezett egyfajta felgyorsult kiáramlás Hargita és Kovászna megyékből az ott élő, jobbára oda kihelyezett, jóformán meg sem gyökerezett románság (tanárok, jogászok, rendőrök stb.) részéről. Ezek között megeshetett az is, hogy valakit ténylegesen elkergettek. De a legtöbbjü­ket a rossz lelkiismerete kergette más hazai tájakra, nehogy székelyföldi ön­kényeskedései miatt majd számot kelljen adniuk. És sokan voltak, akik egy kény­szerhelyzetből - felülről erőszakolt káder­­politikából­­, menekültek. Annak idején, a Har-Kov jelentés vitája során minderre jól dokumentáltan rámutattak a helyi szervek. Azt se felejtsük: a Székelyföldről létez­nek másfajta elűzöttek is. Olyanok, akiket már ’89 előtt úgymond a határon túlra kergetett a nemzeti türelmetlenség, a gazdasági kilátástalanság. Akik száma százezrekkel mérhető, és ma is tovább gyarapszik. És akik történetesen zömmel magyarok. Akik egyelőre nem alakítottak szövetsé­get, pedig ugyanolyan erővé­ akár meg is tehették volna. De hová jutunk, ha vá­laszul a minket ért támadásra, a támadó eszközeit leképezve „visszadobjuk a labdát”? Hiszen akik most hadba szólí­tották az „elűzötteket”, éppen erre számítanak. Országos statisztikáink kérlelhetetle­nek: fogy a románság, fogy a magyarság. Aminek egyik oka az, hogy nem kevesen vannak, akik a határokon túl próbálnak szerencsét, feladva itthoni - hiúnak bizonyult? - reményeiket. Románok, magyarok, németek, vegyesen. Velük foglalkozik-e elnökség, kormány, hatalom, hivatal? Fáj-e valakinek a rokonokon, ismerősökön, kisközösségeken kívül? Az ő „elűzetésükért” kire lehet ujjal mutogat­ni? Ady Endre egyik ifjúkori versének (Elűzött a földem) súlyos komorsága figyelmeztet rá: nem mai keletű és nem egymásnak felhánytorgatható jelenségről van szó mifelénk? „A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen, / Nézem a várost és nincsen szemem,/ Sírnék: nincsen köny­­nyem, szólnék: nincs szavam,/ Csak szállok búsan, némán, magasan./ Elűzött a földem.” De mihez kezdjünk kortes­ időkben ezzel az árulkodó felismeréssel? Amikor is nem az igazság, hanem mások víz alá nyomása a cél - tehát az „erkölcs"? CSERE GÁBOR Elűzöttek csatarendje .....................................-ii. ■■■ ■ ................... w jm”1"....... Majális • SZÉKELY SÁNDOR fotója! ktgu IP '­SeF­ ***** •• 1: ***' W , ’ t mi fe t/ ' Solana-látogatás Romániának pótmegoldás? Javier Solana, az észak-atlanti szövetség főtitkára, aki hétfőn egynapos hivatalos látogatást tett Prágában,­ megerősítette, hogy Brüsszel a­ NATO tervezett kiszélesí­­­­tésével nem kívánja elszigetelni Oroszországot. „Semmi esetre sem célunk Oroszország elszigetelése. Azt szeretnénk, ha Oroszország fontos szerepet vállalna kontinensünk stabilitásának és biztonságának megterem­­tésében" - nyilatkozta Solana azt követően, hogy egy órán át tárgyalt Josef Zieleniec cseh külügyminiszterrel. „Megtégedéssel vettük tudomásul, hogy a főtitkár úr megerősítette: a NATO kibővítése már véglegesen eldöntött kérdés - jelentette ki Zieleniec. - A Cseh Köztársaság aktív szerepet kíván vállalni ebben a folyamatban." Solana egynapos prágai tartózkodása során tárgyalt Václav Klaus kormányfővel és fogadta őt Václav Havel cseh államfő is, aki a megbeszéléseket követően újságíróknak hangsúlyozta: Prága nagy jelentőséget tulajdonít Csehor­szág jövőbeni NATO-tagságának, ezért a hétfői megbeszé­léseket a szervezet főtitkárával a cseh politikusok igen fontosnak tartják. Hétfőn este Prágából Pozsonyba érkezett Javier Solana, a NATO főtitkára, aki a NATO-tagságra várakozó országokat .A szlovák­ hírügynök­ségnek adott interjújában­­ úgy vélekedett, hogy a NATO-tagságra várakozó országok „politikai stabilitásukkal és a tényleges demokrácia" megteremtésével tudnak a legjobban megfelelni a NATO végső döntésekor fontos szerepet játszó kritériumoknak. Juraj Schenk szlovák külügyminiszter Solana érkezése előtt nagy elismeréssel szólt arról, hogy a főtitkár elszánta magát a látogatásra. A szlovák diplomácia vezetője szerint Szlovákia „geopolitikai pozíciója, de az ország felkészült­ségének mértéke is összevethető a visegrádi csoport többi tagországáéval". Hozzátette: Solana Pozsonyban a Szlovákia felkészültségével kapcsolatos összes információt megkapja. Szlovákia pedig eleven érdeklődést tanúsít a főtitkár eddigi megbeszélései, kivált a NATO kiterjesztésével kapcsolatos orosz álláspont iránt. A Bulgáriát Albániát és Romániát is érintő körútja során Solana május 3-án érkezik Bukarestbe. A Rompres tudósítójának adott nyilatkozatában Javier Solana kijelentette: Románia haladást ért el politikai és gazdasági téren, de még „erőfeszítést kellene tennie a kisebbseg” jogainak biztosítását illetően, amelyek a belső stabilitás fontos elemét képezi.­­ * A főtitkár Romániát „komoly jelöltnek" nevezte mind a NATO, mind az Európai Unió tagságának elnyerésére. Megemlítette, hogy Bukarest elsőként csatlakozott a NATO békepartnerségi programjához, részt vett a jugoszláv térség­beli béke megteremtésére irányuló műveletben, és korábban komoly veszteségeket szenvedett a (Jugoszláviára kimon­dott) embargó következtében. Románia és a NATO között a kapcsolat igen mélyreható". A főtitkár a román tudósítónak nyilatkozva hangsúlyozta: a NATO-ba stabil, konszolidált demokráciájú országokat fognak meghívni. A NATO szempontjából elsőrendű fontosságú ugyanakkor a biztonsági, védelmi, katonai felké­szültségi tényező, és bukaresti látogatása során mindezeket a kérdéseket át fogja tekinteni román partnereivel. Solana elmondta, hogy a csatlakozni kívánó országokkal az év végéig tart az intenzív párbeszéd, ekkor hoz a szövetség elvi döntést a folyamat további állomásairól , mindazokáltal a főtitkár nem tartotta valószínűnek, hogy már idén meg i­s nevezik a felvételre alkalmasnak tekintett országokat. A döntésnél különben sem előnyt nem biztosí­tanak majd senkinek, sem megkülönböztetést nem alkalmaz­nak, minden országot saját érdemei alapján fognak értékelni – mondotta a Rompresnek adott interjúban a NATO-főtitkár. Az Adevarul hétfői, rövid információja szerint Javier Solana NATO-főtitkár „pótmegoldásokat” javasol majd Romániának. A lap szerint körútja során - mint azt a Reuter illetékes diplomáciai forrásokra hivatkozva írja - a főtitkár megerősíti majd Csehország felvételét Magyarország és Lengyelország mellett a NATO-bővítés első hullámában. Ezzel szemben, írja a lap, Romániában, Bulgáriában és Albániában „amelyeknek az elkövetkező években nincs esélyük a NATO-csatlakozásra", Solana olyan megoldásokat javasol majd, amelyek „lehetővé teszik, hogy ezek az államok ne kerünjenek veszélyes biztonsági vákuumba”. Az államelnök Zilahra látogat (Telefaxon)­­ Ion Iliescu államelnök zilahi látogatása előkészítésével foglalkoztak a prefektúra vezetői április utolsó hétfőjén. Szokatlan módon ezt az alprefektus nyilatkozta a megyei vezetéshez legközelebb álló napilap­nak. Korábban, még a télen is készültek Ion Iliescu látogatására, ám az elmaradt, akárcsak Kolozsvárt. Az államelnök először 1990 áprilisá­ban a májusi választások, másodjára 1992-ben nyáron az általános választások előtt látogatott Szilágy megyébe. Megjegyzendő, hogy a látogatással kapcsolatos alprefektusi bejelentés olyan interjúban hangzott el, melyet fizetett reklámanyagként között a lap, egyúttal ismertet­ve a PDSR 48 városi és községi polgármes­terjelöltjének listáját. (Fejér László) Meghalt Keresztury Dezső (Helyben)­­ Keresztury Dezső akadémikus, költő és műfordító kedden hajnali fél kettőkor elhunyt. A 92 esztendős irodalomtudós haláláról a család tájékoztatta az MTI-t. • Keresztury Dezső 1904-ben született Zalaegerszegen, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-né­met szakán végezte felsőfokú tanulmányait, 1928-ban szerzett diplomát, 1945-től az Eötvös­­kollégium igazgatója, egyetemi magántanár, a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere 1947-ig. 1950-től az Országos Szé­chényi Könyvtár címzetes főigazgatója, osztály­­vezetői fokozatban; innen vonult nyugdíjba 1970-ben. Munkásságáért 1968-ban József Attila-díjat, 1978-ban Állami Díjat kapott. Főként irodalomtörténészi munkássága jelentős, ezen belül Arany Jánosról írt tanulmánykötetei, mono­gráfiái alapvetőek. (Szonda Szabolcs) Ökumenikus világ (Telefaxon) - A Bukaresti Református Egyház (Str. Lutherana), a Kálvineum ökumeni­kus értelmiségi műhelye, a Koós Ferenc Kör, mely minden hónap első péntekén du. 6 órai kezdettel gyűl össze, sz év május 3-án tartja soron következő összejövetelét. Előadást tart Halász Anna újságíró, Ökumenikus világ és a zárt közösségek világa címmel, a rádióban elhangzott és a sajtóban megjelent eddigi írásai kifejtése szerint. (Zágoni Albu Zoltán lelki­­pásztor) Könyv és lapok (Postán) - A brassói Fulgur Kiadó legújabb kiadványát juttatta el hozzánk, Horváth Ágoston Az élet vasmarkában című visszaemlékezés­kötetét. A könyv anyaga ismerősnek tűnhet az RMSZ-olvasók számára, hiszen lapunk 1990- ben folytatásokban közölte. • „Kézdivásárhely lapja" - áll a fejlécén a Székely Hírmondónak, melynek 4. számát küldték el szerkesztői. Az idén indult, ízlésesen kivitelezett lap sokszínű tartalom felé céloz, felvállalva mind a közéleti, gazdasági, mind a művelődési, illetve szabadi­dő-szórakozás témaköröket. • Szerkesztősé­günkbe érkezett az Erdélyi Kárpát Egyesülés közlönyének, az Erdélyi Gyopárnak márciusi­áprilisi száma, illetve ugyanezen egyesület Ökobizottsága értesítőjének, a Mormotának áprilisi száma. Mindkettő hasznos információkat tartalmaz a túrázni óhajtóknak (és nem csak) arról is, hogy a természetet nem csupán (ki)használni, hanem védeni is tudni kell. (Szonda Szabolcs)

Next