Romániai Magyar Szó, 1997. május (9. évfolyam, 2343-2371. szám)
1997-05-01 / 2343. szám
Milan Kucan szlovén államfő budapesti látogatásán fölkereste Göncz Árpád magyarországi elnököt. A két elnök a baráti, jószomszédi kapcsolatok jegyében kölcsönösen kitüntette egyik a másikat . Fotó: KOVÁCS ATTILA / MTI Tehát a Cserehát • E pillanatban még mindig le nem zárt ügy — mondta ASZTALOS FERENC parlamenti képviselő . A sajtó rálátása nem egyértelmű az úgynevezett Cserehát-kérdéskörre. Ami nem baj, sőt még az se, ha ez a rálátás történetesen végletes. A rózsaszínű optikán át nézve minden megoldódik. Illetve máris megoldódott, a mérleg a mi javunkra billent, a labda a mi térfelünkön pattog, de mi visszaütjük. A fekete üvegen átpillantva: semmi nem oldódott meg, ha pedig mégis, akkor csakis kárunkra. Minden ragozás helyett: hogyan látja a képviselő úr? Van-e az RMDSZ-nek konfliktuskezelő javaslata a székelyudvarhelyi Csereházat illetően? A sajtóban megjelent írásokat és főleg a legutóbbi táblabírósági döntést értelmezve egyértelmű a helyzet. Hadd tegyem hozzá: távolról sem biztos, hogy a végkifejlet megfelel a helyi közösség érdekeinek. A kérdés elsősorban jogi. Akkor pedig kezelése is a jog szférájában marad, és nem csúszik át a politikába. A Cserehát-konglomerátumnak azáltal lett politikai vonzata, hogy egyáltalán megszülethetett a hírhedt Vacaroiu-kormányrendelet. Minden valamirevaló jogállamban, minden demokráciát építő társadalomban abszurdum a jogi kérdések politikai úton kikényszerített megoldása. Nem tehettünk mást, amikor a vásárhelyi tábla döntésének értelmében a városi önkormányzat szinte kilátástalan helyzetbe került, bekopogtunk és szót kértünk. - A közbelépés, értelmében és hangulatában eléggé elítélhető kifejezés. Amikor tehát a városvezetés nem jó lapot húzott (a részint csak sejtett, illetve a még csak nem is sejtett következményekkel), akkor nézett körül, ki van a páston, aki még segíthetne is... - A régi polgármester, és az új akkor kezdte eremdéeszesíteni a kérdést, amikor felismerte, hogy a szervezet politikai és érdekképviseleti súlyát mellőzve, lehetetlenné válik a helyzet. Akkor végre fölfedezték, hogy létezik RMDSZ. Igaz, hogy nem kérték ki a véleményünket a szerződés pillanatában. Ez számunkra nem hiúsági (finomabban: önérzeti) kérdés. De pontosan a közösség érdekeit szem előtt tartva, és azt a potenciális veszélyt, amit hosszú távon a közösség egészére nézve jelenthet egy ilyen intézmény működése abban a formában, amerre torzul, nos, így avatkozott bele a kérdés kezelésébe az RMDSZ. A csúcs, a parlamenti képviselet. Milyen operatív eredménnyel? A heti parlamenti koalíciós egyezmások, az RMDSZ-es miniszteri tárgyt ezeknek a kormányüléseken kifejtett vagy csak jelzett állásfoglalása eredményeképpen a kérdés e pillanatban még nincsig nincs lezárva.És a kérdés most... - Múlt hét szerdáján - április 23-án - a kormányülésen újból vita tárgya volt, hogy megjelenjen-e a Közlönyben a Ciorbea-kormány határozata vagy sem. Ez a határozat szükséges ellenpontja a Vácárosy-féle korábbi álláspontnak. - Ki, mi akadályozhatja meg egy kormányhatározat megjelenését? Egy kormánydöntést csak úgy el lehet szabotálni? - Amikor már tény volt a miniszterelnök döntése, csak utána szereztek tudomást arról, hogy a marosvásárhelyi táblának is van ítélete az ügyben! Ami a kormányfőtitkár, Remus Opris olvasatában új elem. És akkor addig nincs jelenés a Közlönyben, amíg újabb, az udvarhelyi álláspontot igazoló érveket nem mutat be a helyi tanács, amihez bekérik az igazságügyminisztérium véleményét is! Miután tehát tudomást szereztünk csütörtökön arról, hogy az egy nappal korábbi kormányülésén elnapolták (újból!) a Közlönyben történő publikálás vitáját, a közös ülésen, ahol Markó mellett ott volt Takács Csaba, és a két parlamenti frakció, valamint a kormányban minket képviselő két miniszter is, az államtitkárok, ott fogalmazódott meg a gondolat: ha ilyen, a megoldhatóság szempontjából viszonylag egyszerű kérdést ily nehézkesen, ennyi huzavonával hajlandó a koalíció kezelni, mi lesz a nagyobb horderejű, a súlyosabb egyeztető vitákban (lásd: oktatási törvény)? Kapaszkodjunk mi is e procedurális mozzanatba, kérdezzük nagyban az illendőség kedvéért és az ilyenkor bájos hangsúllyal: megjelenik-e végre a kormányfői döntés vagy nem jelenik meg? - Másnap, csütörtök este tárgyalt Markó Béla a koalíciós pártok elnökeivel, a miniszterelnök úrral. A tárgyalások egyik konkrét eredménye: a hét elején - április egyik utolsó napján -jelenik az új kormányhatározat, amely semmissé teszi a Vácárdyék korábbi verdiktumát. Ez számunkra a pozitív továbblépés lehetősége. Foglaljuk össze ezt a több szempontból tanulságos történetet! Tehát a Csereház: 1. A polgármester saját ügyeként kezelte a szerződést, még a kilencvenes évek elején. („Ha befut, az én érdemem!"). Utólag kiderült, hogy jogilag támadható, illetve maximálisan kihasználható, az udvarhelyi kommunitás kárára. 2. A városlakók felismerték, hogy az ügy kezelése teljesen kilátástalan, akkor pedig jöjjön az RMDSZ. 3. Levettünk valamennyit a lépéshátrányból. Pillanatnyilag kezeltük a belátható múltban még kezelhetetlennek tűnő ügyet. S hogy megjelenik a kormányrendelet a Közlönyben, reméljük, lehetőség nyílik arra, hogy jogi úton végleg kezelni lehessen a csereháti kérdéskört. Kérdezett: OLÁH ISTVÁN Szabédi-napok ‘97 Kolozsvári ünnepségek Határon túliak szinte többen tisztelték meg jelenlétükkel a Szabédi-napok kolozsvári rendezvényeit, mint helybéliek. Pénteken délelőtt az Unitárius Püspökség imatermében Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, a védnökséget vállaló Anyanyelvi Konferencia társelnöke nyitotta meg a költő születése 90. évfordulójának szentelt, a Műfordítás -korok, kultúrák párbeszéde témájú ülésszakot, melynek keretében Göncz László (Szlovénia), Gáli Ernő, Szilágyi Júlia, Horváth Andor, Láng Gusztáv és Selyem Zsuzsa olvasták fel tanulmányaikat. Szombaton délelőtt a rendezvény részvevői az Anyanyelvi Konferencia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, valamint a Magyar Írók Szövetsége részéről koszorút helyeztek el a költő házsongárdi sírjára, majd megkoszorúzták a Lazár utcai Szabédi-ház emléktábláját. Itt Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Kötő József és Kántor Lajos méltatták Szabédi László munkásságát, a gyarapodó emlékház műhely-szerepét, s reményüket fejezték ki, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása lesz a végső elégtétele Szabédi Lászlónak, akinek a halála köztudottan a kolozsvári magyar egyetem 1959-es felszámolásával kapcsolódott össze. A Szabédi-napok hagyományosan, a délutáni órákban Szabadon tartott ünnepséggel fejeződtek be. NEM HAGYHATJUK SZÓ HEUCUI Magureanu szerdán eloszlatott minden kételyt: jelentése parlamenti megvitatásával egyúttal meg is válik a hírszerző szolgálat vezetésétől. Rövidre fogott parlamenti magyarázkodásában sóhajtozva közölte, hogy hét év nagy idő, ez túl sok egyetlen embernek, mert a változások maguk is változást kívánnak meg. Hét év alatt Románia lakossága valóságos politikai leckezuhatagon rágta át magát, próbálgatva a demokrácia másutt megszokott, könnyedén használt munkaeszközeit. Legfőbb bánata: azok, akiknek a hírszerzők dolgoztak, akik számára a tájékoztatók készültek, számos esetben - s olykor igenis, kapitális kérdésekben! - nem vették tekintetbe a világos jelzéseket, a figyelmeztetést. Így például, nem egy évi hírszerzői jelentésben elhangzott, hogy Romániát maffia típusú, külföldi nyúlványokkal rendelkező hatalmi háló befolyása fenyegeti (lásd, az albán példa által beigazolódva!), de a vezetés végrehajtói nem tették meg a szükséges lépéseket. Virgil Magureanu rendkívül ügyesen csomagolja hagyatékát: egyrészt, amikor valakinek a múlt hibáiért el kellene vinnie a balhét, elegánsan másra mutogat: mi megmondtuk, de nem vettek bennünket komolyan... Másrészt azzal próbálja megpuhítani a hozzászólásnak gyűrkőző honatyák lelkét, hogy ijesztegeti őket: a hírszerző szolgálat olyan, amilyennek a parlament engedi őt tenni. A SRI hivatal, szakértőkkel, csupa figyelmeztető mutatóujjal, akik se jobbra, se balra, se középre, se szélsőségek felé nem hajlanak, teli csupa jóindulattal és látnoki képességekkel, amelyek gyümölcseiből ugyanis igazán egyik sem ért be, de azért nem árt sakkban tartani az embereket egy kis „őszinte” helyzetelemzéssel. Például azzal, hogy az új vezetők kinevezése körüli huzavonák, hozzá nem értők avanzsálása tovább mélyítheti az amúgy sem enyhe társadalmi feszültségeket. Sőt, az új hatalmat még sarokba is szorítja, mondván: a szolgálat emberei tudják, érzékelik, hogy a lakosság lelkében nagy ellentmondások dúlnak. Egyrészt, a választások után közvetlenül nagy lelkesedéssel kapaszkodott az új kormány ígéreteibe és szándékaiba, kívánta a mindenáron való változást, de néhány hónap elég volt ahhoz, hogy az új hatalom kemény intézkedései, a köznapi ember bőrén csattanó átmeneti lemondások, veszteségek elkeserítsék és rezignálttá tegyék. Küszöbön a teljes kiábrándulás. Vigyázat, Hatalom! Ha nem lavírozik a liberális sokkterápia és az emberek szociális érzékenysége, csökkent tűrőképessége között, ha nem próbál meg békíteni a pólusok között, akkorjön ám az albán mumus, s kő kövön nem marad! Csak sajnálhatjuk, hogy lapzárta Mutatóujj, búcsúzóban miatt nem állt módunkban azon melegében reflektálni a Virgil Magureanut és az őt nyeregbe segítő és ott fenntartó leköszönt hatalom esetleges parlamenti kritikájára, de úgy hiszem, az megér majd egy külön misét is. Mert minden állásfoglalás, vélemény, akár a tükör, elsősorban nem annak a képe, aki felé fordítják; éppen úgy benne van az is, aki a tükör mögé bújva azt hiszi, hogy észrevétlen marad a roncsor vakító csillogása mellett. Azon túl tehát, hogy Magureanu úr, aki immár lemondása nyomán félig-meddig immunissá vált a politikusi jobb- és balegyenesekre és gúnyos mosollyal fogadhatja a kihullott fogú oroszlánnak szóló „bátor” odamondásokat, mai politikai életünk egész spektruma vizsgázott ezen a közös parlamenti élveboncoláson. Természetesen, előbb - bátorításul - meghallgatták Klaus Kinkel német külügyminiszter figyelmeztető, udvarias szavait, amelyek mélyén a többszöri sikeres társadalmi talpraállásból leckét adható, szorgalmas nép üzenetét hozták Bukarestbe, mondván: Németország támogatni fogja Románia európai integrációs szándékait. Reméljük, azok visszhangja, európai csomagolása nem marad hatástalan a várhatóan késő délutánba nyúló titkosszolgálati vitára sem. Amelynek az volna a célja, hogy a mutatóujjak lehetőleg a megfelelő irányba forduljanak. CSEKE GÁBOR Hatályba lépett a vegyi fegyvereket betiltó egyezmény (Washington • Ma Rácz Péter) Hatályba lépett a vegyi fegyverek általános és teljes tilalmáról szóló nemzetközi egyezmény, amelyet összesen százhatvanöt ország írt alá. A részes államok közül nyolcvanhétnek a parlamentje egyúttal ratifikálta is a megállapodást. Magyarország sorrendben a hatvanötödik államként csatlakozott a szerződéshez: lépésével beindította azt folyamatot, amelynek eredményeként kedden - három hónap elteltével - önműködően érvénybe lépett az egyezmény. A korszakos jelentőségű, tízévi tárgyalássorozat után kidolgozott megállapodást 1993- ban Párizsban nyitották meg aláírásra. Az egyezmény kimondja a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának teljes tilalmát, és kötelezi a részes államokat a meglévő készletek tíz éven belüli megsemmisítésére. Jellegénél fogva a megállapodás az első olyan nemzetközi egyezmény, amely a tömegpusztító fegyverek egy bizonyos fajtájának teljes felszámolásáról szól A szerződést ratifikáló országok között van az Egyesült Államok is. Az orosz törvényhozás, a duma viszont úgy döntött, hogy anyagi okok miatt később fog határozni a megállapodásról, ígérete ellenére nem helyezte időben letétbe a ratifikációs okmányokat Kuba sem. Varabimius hatodszor A nagyváradi római-katolikus bazilikában április 27-én celebrált ■szentmisével és az azt követő körmenettel kezdetét vette az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő Varadinum rendezvénysorozat. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Birtalan Ákos turisztikai és Tokay György tárcanélküli miniszterek, Kelemen Hunor, a Művelődési Minisztérium államtitkára, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, valamint Dan Bala prefektus, Mihai Sturdza polgármester, Kapy István alpolgármester. A zsúfolásig megtelt bazilikában Tempfli József megyéspüspök mint házigazda üdvözölte a megjelenteket, majd Gyulai Endre szeged-csanádi római katolikus és Tőkés László református püspök celebrált misét, illetve hirdetett igét. Végezetül az ünneplő sokaság körmenetben hordozta végig a bazilika és az előtte álló Szent László szobor körül a lovagkirálytól származó ereklyét tartalmazó becses hermát. Délután a Szövetség Teleki utcai székházában polgári fórum keretében találkoztak az RMDSZ országos vezetői, valamint a fentnevezett kormánytagok a váradi polgárokkal. A műsorvezető szerepét betöltő Wagner István, a Bihari Napló újságírója bevezető kérdésére „Hogyan értékeli a kormány eddigi, öt hónapos munkáját?’’, Markó Béla a következőképpen válaszolt: „Abban a reményben vállaltuk fel a kormányzás felelősségét, hogy javítani tudunk mind a saját helyzetünkön, mind az ország állapotán. A sorrendet akár fel is lehet cserélni, hiszen e kettő szorosan összefügg. Nem tápláltunk illúziókat, tudtuk, nem egyszerű végrehajtani egy rendszerváltást, alkalmazni a sokkterápiát. Nem vagyunk teljes mértékben elégedettek a kormány eddigi munkájával, nehezen indult a változás, de végül is elkezdődött a gazdasági reform.” Ezt követően a szép számú közönség kezdte kérdésekkel bombázni a színpadon ülőket. Szóba került a határátlépési illeték, Félix-fürdő jövője, a turisztikai cégek privatizációja, a vidéki kultúrotthonok felújítása, a nyugdíjasok életszínvonala, stb. A teremben ülők közül többen is felvetették az anyanyelvű oktatás, a kolozsvári magyar egyetem megnyitásának ügyét. Válaszaikban mind Markó Béla, mind Tokay György hangsúlyozták, az anyanyelvű oktatás minden szinten való biztosítása az RMDSZ alapvető célkitűzése, melynek megvalósításáról a Szövetség semmilyen körülmények között, még a koalíció fenntartása érdekében sem fog lemondani. Az idő múlásával a kezdetben kissé feszélyezett légkör felengedett, kevésbé sablonos, személyesebb jellegű kérdések is elhangzottak. A jól sikerült találkozót a helyi kábeltelevízió magyar csatornája egyenes adásban közvetítette. PENGŐ ZOLTÁN Hétszázhúszezer forint * és a Bolyai Egyetem Az RMSZ vezércikkei a Nem hagyhatjuk szó nélkül cím alatt jelennek meg. Amiről most írni szeretnék, arra a Nem hagyhatom szó nélkül cím lenne a legtalálóbb." Mert az elkövetkezőkben személyes véleményem szeretném rögzíteni egy olyan rövid jegyzet kapcsán, amely a nem mindenki számára nyilvánvaló sajtómanipuláció durva bizonyítéka. Olvassuk el közösen a Hargita Népe 1997. április 22. számában megjelent jegyzetet. Az írás a lap legolvasottabb oldalán, a nyolcadikon jelent meg, újságírónyelven úgynevezett hírfej, amely a híreket, a tévéműsorokat és a más, rövid tájékoztató anyagokat vezeti be. A húszsoros, dőlt betűs, két hasábot átfogó, keretbe ágyazott — tehát többszörösen is kiemelt — rövid eszmefuttatást a főszerkesztő, Borbély László jegyzi a következőképpen: Pontosít az ÉS Az Élet és Irodalom egyik utóbbi számában pontosítás jelent meg a Soros Alapítvány kuratóriumi döntésével kapcsolatban: „A múlt heti listába sajnos hiba is csúszott, az Alkotói díjazottak és a Folytatódó alkotói díjak cím felcserélődött.” Ezután az 1996-os alkotói díjazottak helyes névjegyzéke következik, majd egy felsorolás az 1995-től folytatódó alkotói díjakról, illetve díjazottakról: „Géher István 720 000 Ft; Cs. Gyimesi Éva 720 000 Ft; Lengyel Péter 720 000 Ft; Radnóti Sándor 720 000 Ft; Tamás Gáspár Miklós 720 000 Ft; Thomka Beáta 720 000 Ft.” Ismerős név, ismert nevek szerepelnek a felsorolásban. Kicsi, világ végi hadállásunkból tudós kuratóriumi tagok döntésének helytállóságát nem illik megkérdőjelezni. Nem is tesszük. Töprengeni azért lehet, bár a nálunk felé ismertebbek Szerencséjén. Annyi biztos, mentesülve az anyagi gondoktól, könnyebb lesz számukra az alkotói munka, elmélyülhetnek tudományukban, sorskérdéseink tanulmányozásában. Véleményt nyilváníthatnak például a Bolyai Egyetem újraindításáról. Hogy nem kell elsietni. Az 1995-től folytatódó alkotói díj és a ráérős, kiváró magatartás között természetesen nincs összefüggés. Minden ezzel kapcsolatos gondo- SZÉKEDI FERENC (Folytatása a 3. oldalon) • Fotó: PENOVÁC KÁROLY / MTI 18 magyar hőlégballon versenyzik a Japánban megrendezendő hőlégballon világbajnokságra jutásért Emlékmű a hősöknek, bétel az élőknek A Mezőség egyik csücske Szentmáté. Egy olyan település, ahol évtizedekre visszamenően, ha nem is gyarapodott, de nem is apadt a magyar lakosság. A faluban négy felekezet él együtt: 600-650 református, tucatnyi római katolikus, 150-200 ortodox és félszáz görög katolikus. Csupán az utóbbiaknak nincs templomuk, vagyis volna, de azt fél évszázada az ortodoxok birtokolják. Mint ahogy a reformátusok egykori felekezeti iskolájának épülete is állami tulajdon, az óvoda működik benne. S ha ezelőtt 20 évvel nem áll a sarkára az akkori lelkész, Gudor Lajos, (aki jelenleg a dési egyházmegye esperese) és az akkori presbitérium, most nem építhettek volna gyülekezeti házat a parókia mellé, mert ez a telek is állami tulajdonba került volna. Április utolsó vasárnapján kettős ünnepet ültek a szentmátéi reformátusok, gyülekezeti házat szenteltek és második világháborús emlékművet avattak. Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű D. dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. A református gyerekkórus Móriczi Rubinka hitoktató vezényletével egyházi dalokat adott elő. Együtt ünnepeltek a magyarokkal román falustársaik is, kik papjaikkal az éren szép számban jelen voltak a falu életének e jelentős eseményén. Ott volt a község elöljárósága, Cráciun Ioan polgármester, Bíró Dénes alpolgármester. S ott volt a rendőrőrs parancsnoka, de nem rendfenntartóként, hanem civilben, vendégként. S öröm volt látni a környékről összesereglett szép szál, fiatal református lelkészeket: Cegőtelkéről, Veresegyházáról, Kékesről, Újősből, Tacsról... A templomkertbe felállított emlékmű költségeit a hősi halottak hozzátartozói állták. Leleplezésekor Szakács János helybeli lelkész felolvasta Török Lajos egykori szentmátéi lelkész, tanító üzenetét, kinek kezdeményezésére állítottak emléket tizennégy magyar és két román szentmátéi férfinak, második világháborús hősi halottaiknak. Török Lajos lelkipásztornak 1944 őszén menekülnie kellett a faluból. Házát elkobozták, jelenleg a rendőrség használja. Az emlékműavatásra kisebbik fia, Török Csaba vegyészmérnök jött el, hogy videoszalagra rögzítve elvigyen 86 éves édesapjának Budapestre egy darabka otthont, fényeit, hangulatát, az itt élő emberek arcát, mert mint mondotta: „...édesapám a mai napig is siratja a gyülekezetét, nagyon sokat gondol haza. Emlékei állandóan itt járnak. Bár Magyarországon születtem, édesapám annyit mesélt nekünk Erdélyről, hogy átörökítette belénk is ezt az érzést, mindig szívesen jövök ide, amikor csak módom van rá. Egy segélyszervezetben is tevékenykedem, így különféle anyagi támogatást is hozhatok az erdélyieknek. Különösen Kisfülpösre és Szentmátéba jövünk el mindig nagy nosztalgiával. A régebbi szálak egyre lazulnak, de keresztyén testvéreinken keresztül ezt a kapcsolatot hosszú távon éltetni tudjuk.” A svájci segítséggel felépített gyülekezeti háznak a BETEL nevet adták. Igis Landquart ev. ref. gyülekezetének követe, Margret Thöny asszony 1994 tavaszán vette fel a kapcsolatot az akkori lelkipásztorral, Márton Csabával. A következő évben neki is fogtak az építkezésnek, egy svájci postaépület áttelepítéséhez. Az utolsó simításokat ez év tavaszán végezték el, az új lelkipásztor, Szakács János közreműködésével. „Ezentúl nem csomagok és levelek, hanem emberek jönnek ide - mondotta Szakács János lelkipásztor a gyülekezeti ház szentelésekor. - Adja az Úr, hogy az itt eltöltött rövidebb vagy hosszabb idő után az emberek is irányt változtassanak és egy jobb útra térjenek.” GUTHER M. ILONA Új sorozat 2343. szájp 1997. május 1., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 310, darabonként 700 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 11 Bucuresti, Piaa Presei Libere 1 Az RMDSZ nyugati tekintélye (Telefaxon) Balogh Csaba, a bukaresti magyar nagykövetség titkára április 28-án nemhivatalos látogatáson járt Nagybányán, felkeresve jópár RMDSZ- vezetőt. A vendég számos, külföldi diplomatával folytatott beszélgetéséből azt a tanulságot szűrte le, hogy Nyugaton nagyot nőtt az RMDSZ tekintélye azóta, hogy kormányzati tényezőként bebizonyította: nem csak sajátos kisebbségügyekre, hanem az ország általános gondjaira is odafigyel. (Farkas E. Zoltán) Barométer ezúttal csak szombat- vasárnap ! (Helyben) Május elseje munkaszüneti nappá nyilvánításával pénteken nem jelenik meg a Romániai Magyar Szó, ezért műsormellékletünkkel csak a szombati-vasárnapi számunkkal együtt kaphatják meg az érdeklődők, míg a Szabad szombat elmarad őszinte sajnálatunkra. (RMSZ) Napkeltére keresztelt albán csecsemő (Műholdon) A felkelők kezén lévő dél-albániai Vlorában egy rendőr a segélyszállítmányok célba jutását biztosító nemzetközi hadművelet fedőneve után, Napkelte (Alba) névre kereszteltette újszülött kislányát. Giovanni Bernardi alezredes, a nemzetközi védelmi erők tiranai szóvivője jó jelnek nevezte az eseményt. • A február 10. és április 14. közötti zavargások idején Vlorában különben 423 gyermek született, és 70 embert öltek meg. (AFP / MTI) Baracs Dénes fotókiállítása Moldovában (Műholdon) Baracs Dénes, az MTI bukaresti tudósítójának Magyarországon és több romániai városban bemutatott fotókiállítása - a chisinaui magyar nagykövetség szervezésében - eljutott a Moldovai Köztársaság fővárosába is. A közel 80 darab válogatott fotóból álló kiállításnak az ország Nemzeti Múzeumában biztosítottak helyet. Az ünnepélyes megnyitón, amelyre április 29-én került sor, népes közönség tette tiszteletét. Megjelent és rövid üdvözlő beszédet mondott a júniusban hivatalos magyarországi látogatásra készülő Ion Ciubuc miniszterelnök. Ott volt a kulturális tárca vezetése, több más országos szerv, intézmény vezető munkatársai, újságírók, a diplomáciai, a társadalmi és a művészi élet szépszámú képviselője. (MTI) Kitört a Popocatépetl (Műholdon) Mexikóban kedden a kora reggeli órákban négyszer tört ki a Popocatepetl vulkán, olvadt lávát lövellt ki magából, amely több helyen lángba borította a hegyoldal legelőit. A helyi hatóságok értesítették a tűzhányó közelében lakókat, hogy szükség esetén ki kell majd őket telepíteni. • A Popocatépetl Mexikó egyik legaktívabb vulkánja, amely időnként füstöt és hamut lövell, kitörésre azonban viszonylag ritkán kerül sor. (Reuter/MTI) Átadták a Hevesi Endre-díjakat (Műholdon) A Hevesi Endre díjakat idén Ágoston Hugónak, A Hét című Bukarestben megjelenő magyar nyelvű lap főszerkesztő-helyettesének, N. Sándor Lászlónak, a Magyar Hírlap tudományos rovata szerkesztőjének és Sárkány Verának, a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztősége angol szekciója főmunkatársának, a Kossuth Rádió Tudományos főszerkesztősége Bioritmus című orvosi műsora szerkesztőjének ítélte a kuratórium. Az elismerést - amelyet immár 10. alkalommal adtak át - a kitüntetettek kedden Budapesten, a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen vehették át. A Hevesi Endre-díjat azok az újságírók - indokolt esetben újságírói munkát végző szakemberek - kaphatják meg, akik az előző évben a legtöbbet tettek a tudomány és a technika új lehetőségeinek, eredményeinek népszerű ismertetése érdekében. (MTI) Merénylet a tádzsik elnök ellen (Műholdon) Robbantásos merényletet követtek el szerdán Emomali Rahmonov tádzsik elnök ellen. A politikusra a Dusanbétől mintegy 350 kilométerre északra fekvő Hoazsent városában kézigránátot dobtak. Rahmonov megsérült a lábán. Szóvivője, Zafar Szaidov szerint azonban élete nincs veszélyben. Kíséretéből többen szintén megsérültek. Rahmonov a helyi egyetem alapításának 65. évfordulóján tartott ünnepségre érkezett. Kíséretével éppen a helyi színház felé tartott, amikor az épülettől néhány lépésre a merénylő kézigánátot hajított a lába elé. A tettest, a 20 éves Firdasz Dusztrobojevet letatartóztatták. Rahmonov szóvivője szerint a merénylet hátterében politikai indítékok húzódnak meg. A tettes volt az egyik szervezője a tavalyi helyi kormányellenes tüntetéseknek. (MTI) .