Romániai Magyar Szó, 1997. szeptember (9. évfolyam, 2465-2494. szám)

1997-09-01 / 2465. szám

Felvételi vizsgák célegyenesében • Fotó:Hm CSOMAFAY FERENC / RMSZ®* Komáromban az Erdély utca 17 szám alatt lakik Éltes Lajos, a szé­kelyföld szülöttje. Tusnádon szü­letett, Brassóban élt, amikor 1942- ben behívták. Akkor átszökött az akkori magyar-román határon, és Sepsiszentgyörgyön bevonult a honvédség kémelhárításához. A háború szele a távoli Komáromba sodorta, ahol családot alapított és olyan munkahelyet választott, ahol fával dolgozhatott. De a fa szabad idejében is vonzotta: a gyerekkorá­ban látott székelykapuk felidézé­sével faragott magának saját terve­zésű kaput (képünkön), csillárt, sa­rokszekrényt. Komáromi sétámon figyeltem föl e kapura, s ismertem meg a mögötte élő ember sorsát • Kép és szöveg: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Távirati stílusban: AUGUSZTUS 29-30 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyo­mán: A művelődésügyi miniszter elrendelte, hogy valamennyi filmszínház és televíziós állomás évi műsoridejének legalább 5 %- át kötelezően a román filmalkotásoknak szentelje (Jurnalul national). ■ Az elvesztett útleveleket ezután csak akkor cserélik be, ha az illető előbb meghirdette a Hivatalos Közlönyben, így elkerülhető lesz, hogy valaki két vagy több­ útlevélhez is hozzájusson, törvénytelen úton (Jurnalul national).­­ A Ciorbea-kormány könnyen bejuthat a Rekordok Könyvébe azon az alapon, hogy két nap alatt, szerdán és csütörtökön nem kev­­­ebb mint 31 sürgősségi kormányrendeletet fogadott el (Jurnalul national). ■ Az új főügyész, Sorin­escu beiktatásakor megígérte: az államosított házak pereinek befagyasztását azonnal feloldja, nekilát a terroristák és a bányászjárások aktáinak a vizsgálatához (National). ■ C.V. Tudor hét sajtótájékoztatóján előadta, hogy kormányzati tervet készített, amit a „vaskéz" politikája diktálna, :­ militarizálná a piacokat is (Ziua). ■ Igen sok bolgár rándul át mostanában Calarasi-ra, hogy az ottani b­acon régi ruháitól megszabaduljon (Cronica romana). m Románia a nyugdíjasok országa lett, a nyug­­ok száma meghaladta az alkalmazottakét­ (Ev. zilei). ■ A bukaresti rendőrség szeretné megtisztít­i kormány környékét az örömlányoktól (Ev. zilei). ■ A hús ára szeptemberben 15-20 %-kal fog cedni (Curierul national). ■ Amennyiben nem jutnak megoldásra, a kormány kénytelen lesz visszaadni a úti telket a Szeplőtlen Szíveknek - idézi a gyakori kormányülések egyik szünetében lerohant kormányfőtit­­minden lében kanál és mindenfélét szívesen kavargató Adevárul. ■ A kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen ív vasárnap kezdődik, két nappal október elseje előtt; a rektor azzal indokolta rendeletét: „azért, egyetlen perc se vesszen kárba, nem érdemes hétköznap kezdeni az évet" (Románia libera). ■ I­or­r rTI-rK. M­iért volt szükség Valerian Stan menesztésére ?­­ A szerdai kormányülésen Victor Ciorbea kormányfő felmentette tisztségéből Valerian Stant, a kor­mány ellenőrzési főigazgatóságának vezetőjét. A nyár folyamán ország­szerte feltűnést keltett, hogy Valeri­an Stan államtitkár, mint később ki­derült, minden előzetes engedély nélkül, nyilvánosságra hozta ma­g­ánvéleményét, olyan állításokat­ockáztatott meg, mégpedig a kor­mánykoalíció egyik pártja tagjaival kapcsolatban, pontosabban a De­mokrata Párt magas beosztású tiszt­ségviselőivel kapcsolatban, amelye­ket nem tudott alátámasztani. Vá­lasszuk el most a kérdés két oldalát. Az egyik: a kérdés jogi-erkölcsi vetü­­lete, a másik pedig: az adminisztra­tív­ fegyelmi vetülete. Ami a jogi ve­­tületet illeti, azok a vádak, amelye­ket Valerian Stan Petre Románnal, Adrian Severinnel és Traian Bases­­cu miniszterrel kapcsolatban megfo­galmazott, jogilag nem állják meg a helyüket. Két szempontból! Elsősor­ban mert az ügyészség, amely eljárt az ügyben, elemezvén a rendelkezé­sére álló adatokat, megállapította, hogy nincs szó bűncselekményről. Tehát az érintettek nem követtek el bűncselekményt.­­ Zárójelben megjegyezném, hogy az ügyészség ezt a tényt még a múlt rendszer, Iliescu elnöksége idején ál­lapította meg. - így van. - Amikor a PDSR volt uralmon, amely a PD-t és annak vezetőit poli­tikai ellenségként kezelte. A Demokrata Párt, Petre Roman vezényletével megtörte a jeget: az 1996-os novemberi választá­sok után első a koalíciós partnerek közül, aki pártkongresszuson elemzés tárgyává teszi a koalíció értelmét és hasznát, illet­ve annak a kisebb-nagyobb buktatóit. Mindenki arra várt, hogy ez a vizsgálat kemény lesz, kritikai felhangokkal meg­tűzdelve, s amikor pár nappal a múlt hét végi iasi-i esemény előtt Valerian Stan kormány­főellenőr oly mesterien „bein­tett” a PD néhány vezetőjének, sokan a látványos szakítás lehetőségét is megjó­solták. Szerencsére, nem így lett. Petre Roman és társai bölcs előrelátással temperálták a szenvedélyeket, anélkül, hogy teljesen el­ásnák a csatabárdot. Egyes helyzetelem­zők ezt azzal magyarázzák, hogy a DP túlzottan ragaszkodik a hatalomhoz, és inkább eltűri a mostoha bánásmódot, mintsem hogy vállalja az ellenzékiség ezernyi ódiumát. Tény, hogy a DP és az azt összetartó emberek egyszer már bele­kóstoltak a hatalomba, 1990-91-ben vol­tak már miniszterek, felelős kormányté­nyezők, s akkor - a bányászjárás miatt? vagy másért? - belebuktak a reformba, még mielőtt nekiláthattak volna. Most pedig nem tartják elég gyorsnak a refor­mok ütemét, aggasztja őket dominálni szerető koalíciós társuk mind nyilvánva­lóbb törekvése aziránt, hogy visszaállít­sanak egy sor jogtalanul megszüntetett korábbi társadalmi és birtokviszonyt, visszalépni a történelem egy mestersége­sen megszakított szakaszába, jóvátételt követelni azoktól, akik talán már nem is felelősek a közel ötven esztendeje történ­tekért. A restauráció hajtóereje helyett a jövőbe nézést, a hatékonyabb szociálpoli­tikát helyeznék előtérbe, de nem csele­kedhetnek kedvük szerint, mert a koalíció megköti a kezüket, fékezi szándékaikat. Ezért a kongresszus mintegy figyelmez­tető jelzést adott le a koalíciós partnerek felé: a véghez nem vitt reformok érdeké­ben, az euroatlanti integráció betetőzése végett mi nem bontjuk meg a szövetsé­get, de kérjük, tartsák tiszteletben elvein­ket; amennyiben érdekeink csorbát szen­vednek, megszakítjuk az együttműkö­dést. A romániai hatalomnak bizalmat sza­vazott tehát az első koalíciós kongresz­­szus. Ami ennél most sokkal jobban foglal­koztat, az a következő partner országos kormányzási mérlege: az RMDSZ-kong­­resszus. Igaz, hogy majd csak októberben esedékes, de addig alig maradt néhány hét, s ahogy az nálunk lenni szokott, már a következő napokban könnyen felforró­sodhat a levegő a romániai magyarság politikai porondján. Emlékszünk, hogy kormányzási rész­vételünk bár elsöprő többségű támogatást kapott az SZKT részéről, az ellenző, a kétkedő, a fanyalgó hangok sem marad­tak el és meglehetősen messzire hangzot­tak. A koalícióba való elszegődés óta az RMDSZ-ben meglévő kétfajta „tábor” - az igenlők és az ellenzők­­ egyforma buz­galommal leltározzák a nézetüket támo­gató érveket, tényeket, jelenségeket. Mindkettőnek van ám a tarsolyában mu­níció, s már csak az alkalomra várnak, hogy fellődözzék egünkre. A koalíciós részvétel elemzése elől nem lehet és nem is szabad kitérni. Egyetlen hatalmon lévő párt sem enged­heti meg magának, hogy a harmónia, az együttmaradás oltárán feláldozzon min­dent, ami e szövetséget létrehozta: az egyéni érdekek minimális érvényesítését. Az RMDSZ nem azért lépett be a kor­mányzásba - s ezt a szervezet vezetői nem egyszer világosan kinyilvánították­­, hogy engedelmesen asszisztáljon a több­ségi partnerek szeszélyeinek. Mert a többség olykor elfelejti: nem csak az ő A KORMÁNY ÚJ RUHÁJA Beszélgetés TOKAY GYÖRGY miniszterrel­ ­ Valóban. A másik, szerintem, még súlyosabb dolog, hogy az ellen­őrzési feladatkörrel, ténymegállapító feladatkörrel megbízott államtitkár anélkül, hogy értesítette volna a kormányfőt, akinek közvetlenül be­számolással tartozik, saját kezdemé­nyezéséből megtámadta ezt az ügyészségi határozatot, és újra kérte az eljárás megindítását. Erről senkit sem tájékoztatott, dacára annak, hogy ez hivatali kötelessége volt. Az ügyészség másodszor is, a közel­múltban, tehát július elején, ismé­telten megvizsgálta az ügyet és is­mételten arra a következtetésre ju­tott, hogy az illetők, akiket Valerian Stan megvádolt, nem követtek el bűncselekményt. Erről a második határozatról, amelyet kikézbesítet­tek Valerian Stannak, úgyszintén nem értesítette közvetlen felettesét, tehát a kormányfőt, ott tegnapelőtt sajtóértekezletet hívott össze. Ezút­tal sem tájékoztatta a miniszterelnö­köt, s ezúttal sem kért senkitől en­gedélyt. Ezen a sajtóértekezleten ar­ra való hivatkozással, hogy most új főügyészt neveznek ki, bejelentette, hogy ő, saját kezdeményezésére, új­ra, immár harmadszor eljuttatja fel­jelentését a főügyészséghez. Egybe­vetve a tényeket: a két egymást kö­vető visszautasító ügyészségi vég­zést, valamint azt, hogy a feljelentés alapját képező jelentést annak ide­jén Honcescu, a Vácároiu-kormány embere állította össze, nyilvánvaló p­­olitikai célzattal, a politikai ellen­ért akarta vele kellemetlen helyzet­be hozni; és most Valerian Stan erre a nyilvánvaló politikai célzatosság­gal megírt jelentésre hivatkozva két­szer egymás után megvádolta a kor­mány két tagját, illetve a szenátus elnökét, alaptalanul, mindez most­­már nem csupán azt jelenti, hogy az ártatlanság vélelmét felrúgta, ha­nem azt is, hogy erkölcsileg meg nem engedhető módon járt el. Mert tulajdonképpen visszaélt a helyzeté­vel, ugyanis nem magánemberként, hanem a közhivatalnok pozíciójából cselekedett. S itt rátérünk a dolog fegyelmi részére. Nincs a világon egy olyan kormány, amelyik tisztán szempontból megimgenítel­­né azt, hogy a hierarchikus sorren­det valaki sorozatosan­ felrúgja; el­nézné azt, hogy a közvetlenül a kor­mányfőnek alárendelt hivatalnok fe­lettese tudta és beleegyezése nélkül ilyen eljárást kezdeményezzen, és ilyen eljárást konzekvensen folytat- Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) Hogy ízlik a koalíció? érdekei vannak a világon. Ha jól megnézzük, az eltelt idő nem volt elégséges ahhoz, hogy felmérhes­sünk: mit nyertünk és mit vesztettünk. A helyzet mindenképpen jobb, mint kívül­álló, ellenzéki korunkban. De a várako­zás, az ígéret még mindig több, mint a tényszerű eredmény és ez nagyon sok ro­mániai magyart türelmetlenségre hangol. Elegendő garanciák a kormányzatban résztvevő RMDSZ-tisztségviselők? A miniszterek, államtitkárok, prefektusok, alprefektusok, igazgatók, polgármeste­rek, alpolgármesterek, tanácsosok? Érvé­­nyesítik-e minden szinten a romániai ma­gyar kisebbség érdekeit, amelyek semmi­vel sem keresztezik a románság érdekeit, nem rövidítik meg semmiben? Fel tud­­ják-e venni a harcot az időről időre fel­lángoló nacionalista diverzióval, a sora­inkból is felbukkanó provokációkkal? A számunkra kedvező sürgősségi kor­mányrendeletek - a helyhatósági és az oktatási - sorsa, mint ismeretes, elsősor­ban nem az életben, hanem a parlament­ben fog eldőlni. Amennyiben ott sikerül keresztülvinni a törvénybe foglalt és igazán minimális változásokat, úgy mindjárt kézzelfogható eredményről be­szélhetünk. Könnyen meglehet, hogy az RMDSZ-kongresszusig még minden bi­zonytalan, képlékeny lesz. Hogy az elemzés inkább civakod­ás lesz, mint té­nyek és érvek ütköztetése. De az e esély még nincsen veszve, csak türelemből kell több, jóval több, mint amennyi e szá­zadvégen e sokat próbált és sokszor átej­tett emberiségnek egyáltalán maradt. CSERE GÁBOR Szavazások a szavazatokért Azon töprengek olykor, milyen is valójában a magyar politikai élet: na­gyon bonyolult és ezért nem lehet pontosan követni, vagy éppenséggel rém egyszerű, s nem merjük elhinni, hogy ilyen. Egy biztos, résztvevői még akkor is kerülik az egyetértés látsza­tát, ha már úgy tűnik, nagyrészt azo­nos nézeteket vallanak egy-egy kér­désben. Ha X „át"-t mond, biztos, hogy Y a „b" mellett kardoskodik, ha pedig X esetleg enged, elfogadja a „b"-t, akkor Y kijelenti: ez csak csel, az igazi a „c". Valami hasonlónak lehettünk tanúi az elmúlt héten is. Kezdődött az egész a NATO-népszavazással: mind a hét parlamenti párt elfogadta, hogy le­gyen véleménynyilvánító referendum e kérdésben, a polgár mondhassa el mit szeretne, aztán a politikusok dön­tenek saját belátásuk szerint. Az atlan­ti tagság elkötelezett ellenzőit leszá­mítva, a társadalom is elfogadni lát­szott e nézetet, mígnem a Fidesz beje­lentette: nem jó ez így, a népszavazás, ha már lesz, legyen ügydöntő. A kor­mány érvelt: nem erről volt szó, és egyébként is, minek ez. Tévévitában is szembeszálltak Orbánék véleményé­vel, aztán mintha mi sem történt vol­na, a múlt héten bejelentették: ügy­döntő népszavazást írnak ki a NATO- tagságról. A vita lezárult, legfeljebb az okokat lehet találgatni. Lehet szó belá­tásról, a polgárok „felnőttként való kezeléséről", ellentámadásról, vagy például egyik ismerősöm hirtelen fel­indulásban elkövetett kommentárjá­ról: „mi van, a szocik ennyire össze akarnak jönni jövőre a Fidesszel?". De a kormány egyúttal bejelentette azt is, hogy - ugyancsak ügydöntő - népszavazást ír ki a külföldiek termő­földvásárlása ügyében, is. Itt aztán végképp elszabadultak az indulatok. A kabinet még a nyári szünet kezdete előtt javaslatot nyújtott be a parla­mentnek, miszerint lehetővé tennék a Magyarországon bejegyzett szövetke­zeteknek, hogy ne csak béreljenek, de vásároljanak is termőföldet. Az ellen­zék azonban kétségbeesett: ezzel a szövetkezetekben társtulajdonos kül­földiek is földtulajdonhoz jutnak, azaz „kiárusítják a magyar földet". Az el­lenzék négy pártja aláírási akciót indí­tott, mondván: erről is népszavazáson kell dönteni. A lépés tulajdonképpen nem is burkolt választási kampányfo­gásnak tekinthető, az MDF-ben példá­ul kiadták az ukázt: minden leendő képviselőjelöltnek kétezer népszava­zást támogató aláírást kell szállítania. Gyűltek is a szignók látványosan, mi­re a kormány meghúzta ellenlépését, bejelentette: ő kezdeményezi a nép­szavazást. Pillanatnyi zavar támadt el­Prefektusok találkozója (Zilah­fejér) • Nyolc megye - Te­rm­es, Bihar, Szatmár, Arad, Márama­­ros, Kolozs, Maros és Szilágy — pre­fektusai és alprefektusai konzultatív időszaki tanácskozását tartották meg Zilahon augusztus 27-28-án. A me­gyevezetők közös problémákat illető­en cserélték ki tapasztalataikat, ám a rendezvény zártkörű maradt a sajtó előtt, érdemben nem tudósíthatunk ró­la, ugyanis sajtótájékoztató sem kö­vette. Bizalmas forrásból megtudtuk, hogy a prefektusok a polgármesteri hivatalok titkárai (a jegyzők) kettős függőségét óhajtják: nemcsak az ön­­kormányzatnak, de a prefektúrának is alárendeltségébe kerüljenek. A ta­nácskozás második napján programon kívül az RMDSZ frakcióhoz tartozó szatmári prefektus és az alprefektusok ellátogattak a megyei szervezet szék­házába, ahol Kozma Sándor megyei elnökkel és Seres Dénes szenátorral találkoztak e­lenzéki oldalon, egy ideig a kormány visszakozásáról beszéltek, majd észbe­kaptak, s közölték, ettől ők még foly­tatják a gyűjtést, mivel a kabinet kér­dését nem zárják ki egyértelműen a külföldi tulajdonszerzés lehetőségét. Ők tehát szeretnék kizárni a földvá­sárlásból az összes külföldit, még ak­­kor is, ha az magyar szövetkezet tagja. Úgy vélik ugyanis, hogy a magyar föld egyelőre nagyon olcsó, a külföldi jönne, megvenné azt, ezzel felvenné az árakat, a magyar gazda nem tudna vá­sárolni, és bérparaszttá válna. „Akkor vehessen svájci paraszt földet Ma­gyarországon, amikor a magyar pa­raszt is tud földet vásárolni Svájcban" - mondta egy ellenzéki honatya - ami jól hangzik, csak irreális. A magyar mezőgazdaságban ugyanis nincs elég pénz, a fejlődéshez tőke kéne, akkor el lehet érni az európai, ha úgy tetszik, a svájci szintet. Ez megintcsak jól hang­zik, csak még azt nem fejtette ki senki, hogy ha a befektetőket kizárják, hon­nan jön majd a pénz? Persze az is lehet, hogy idővel min­den rendeződik. Például, a jövői vá­lasztások után, amikor a kampány­kényszer kissé elül. Akkor talán már nem kell majd minden lépés szavazat­szerző képességét elemezgetni, nem kell túllicitálni egymást. A népnek pe­dig nem kell folyton népszavaznia, rá­adásul olyan kérdésekről, amelyek so­kakat valójában nem, vagy csak na­gyon közvetve érintenek. Mert őszin­tén, miért kell döntenie a földvásárlás sorsáról például annak, aki jóformán fel sem teszi a lábát­­ a Nagykörútról? NAGY IVÁN ZSOLT Budapest, 1997. augusztusa í ar s k Magyarország - a románok turisztikai célpontja (Bukarest/Rompres/MTI)­­ Az év első felében 0,7 százalékkal nőtt a ro­mánok külföldi útjainak száma. Az uta­zások 88,8 százalékát turisztikai láto­gatás teszi ki. A kiutazó román állam­polgároknak csaknem fele, 44,8 szá­zaléka Magyarországot választja úti­céljául, 22,3 százalékuk a volt Jugosz­láviát, 9,2 százalékuk Bulgáriát, 8,7 százalékuk Törökországot, 2,6 száza­lékuk Németországot, 1,8 százalékuk pedig Moldovát. A turisták 73,1 száza­léka gépkocsival kel útra. Gyerekvasutasok a Hűvösvölgyben • Fotó: SOÓS LAJOS / MTI Új sorozat 2465. szám 1997. szeptember 1., HE7TF0 Ára: előfizetőknek 310, darabonként 700 lej Tel.: Fax’ 222 33 08 M2­­V 41 222 58 02 111 222 33 24 222 32 11 Bucuresti, Piața Presei Libere 1 ­Meghalt Diana hercegnő (Műholdon)­­ Szombaton, kevéssel éj­­j­fél után Diana hercegnő Párizsban súlyos­­ autóbalesetet szenvedett, egy alagútban, a­­Place de l’Alma térnél. Lady Di­a Ritz­­ szállodában vacsorázott, s amikor távozott , onnan, motoros fotóriporterek vették üldöz­­zőbe autóját, a balesetért minden valószí­­­­nűség szerint főként őket terheli felelős­­­­ség. Diana hercegnőt a párizsi Salpetriere­­ kórház intenzív osztályára szállították, a­­ Radio Info France szerint agyrázkódással,­­ kéztöréssel és lábszársérüléssel. Vasárnap­­ hajnalban Jean-Pierre Chevenement fran­­­­cia belügyminiszter közölte a megrendítő I hírt, hogy a hercegnő belehalt sérüléseibe .A korban orvosai szerint elhunyténak köz­­­vetlen oka szívroham és mellkasi vérzés­­ volt. A Sky televízió úgy tudja, hogy­ a I hercegnő autója 160 kilométeres sebesség- s gél száguldott a rendkívül szűk közúti ala­­p­gútban, a betonfalnak ütközött és felbo­­­rult. A baleset tragikumát fokozza, hogy­­ következtében életét vesztette Diana ba­rl­­átja, a dúsgazdag Dodi al-Fayed, a Har I­rods áruház örököse, illetve az autó sofőre­­ is. A francia rendőrség ismertette: a tragé-­­­dia után számos fotóriportert őrizetbe vet­­­­tek, hogy kihallgassák őket, de közülük az­­ érintettek nevét egyelőre nem közölték. • I Erzsébet királynőt és Károly herceget­­ megrázta és mélyen megrendítette a hirte­len haláleset - jelentette be a Buckingham palota szóvivője. Diana hercegnő két kis­­korú fiát, Vilmos és Henrik hercegeket ér­­­­tesítették édesanyjuk elhunytáról. • Dia­­­­na hercegnő menekülése a lesipuskás fotó-­­ riporterek elől Olaszországban,­ Szardínia­­ szigetén kezdődött. A hercegnő a terve­­­­zettnél korábban, szombaton hagyta el a­­ szigetet, ahol Dodi al-Fayeddel együtt­­ nyaralt. A vasárnapi olasz lapok beszámo­l­­­ói szerint két fotós közelítette meg az­­ egyiptomi milliárdos hajóját a Cala di­­ Volpe öbölben, s mindenáron azt akarták P. 1 elérni, hogy tengeri fürdőzés közben fény I­képezhessék le a hercegnőt és barátját, s I fotósok szóváltásba keveredtek a hajó sze­li­­élyzetével, majd magát a hercegnőt is I sértegetni kezdték, amikor a hajó kapitán­­­nya felszedette a horgonyt és parancsot I adott az indulásra. (MTI / RMSZ) Markó Béla Háromszéken (Telefaxon) - Háromszék vendége volt­­ szombaton Markó Béla, az RMDSZ szö­­­­vetségi elnöke, aki, Birtalan Ákos turiszti­kai miniszter és az RMDSZ területi képvi­s­fórumokon vett­ résztt ételenírt,szarvasító­­s helyen és Kovásznán, késő délután Sepsi­­­­szentgyörgyön folytatva dialógust a vá­ll­­asztókkal. Miután megvonta a kormány-­­­zásban való részvétel eddigi mérlegé­t Markó felé záporoztak a kérdések, a támo­­­­gató-biztató, olykor aggodalmat rejtő ja­vaslatok. A vendéget este 8-ra Barótra­­ várták, ott zárult a találkozósorozat, ám az­­ eszmecsere remélhetően különböző szín­ű­eken, helyszíneken folytatódni fog. (Fló­ra Gábor) Robbanás a román nagykövetségen (Műholdon) - Robbanás következtében­­ tűz ütött ki szombat este a moszkvai ro­­­­mán nagykövetségen. Az orosz főváros­­ tűzoltóságának közlése szerint a Moszfil­­­­movszkaja utcai - ebben az utcában talál­­­­ható a magyar nagykövetség is - követségi­­ épület egyik fürdőszobájában robbant fel­­ az ott tárolt benzin. Egy ember súlyos égé­­­­si sérüléseket szenvedett. Moszkvában­­ egyébként már egy hete hiánycikk a ma­­­­gasabb oktánszámú benzin, ezért az autó­­­­sok - ha hozzájuthatnak - tartalékba is­­ vesznek belőle. (MTI / Tamássy Sándor) Gelbard: tiszta vizet a pohárba! (Műholdon)­­ Robert Gelbard amerikai­­ megbízott szombaton Pólában mintegy há­­­romnegyed órás megbeszélést folytatott­­ Momcilo Krajisnikkal, a boszniai elnök­­s­ség szerb tagjával. A találkozó után rámu­­­­tatott: a palái vezetők semmi érdeklődést­­ nem tanúsítanak a daytoni békemegállapo­­­­dás teljesítése iránt, magatartásuk „ön­­kényuralmi beállítottságról” tanúskodik.­­ „A Banja Lukén és Brckóban történt legu­­­­tóbbi események terrorista taktikára valla- I nak. A legkeményebben figyelmeztettem­­ őket, hogy mostantól változtatniuk kell | magatartásukon, különben az elképzelhető | legsúlyosabb következményekre számít-­­ hatnak” - hangsúlyozta Gelbard. Momcilo­­ Krajisnik a találkozó után kijelentette: a­­ brekói események azt tükrözik, hogy a la­ti­kosság elégedetlen az SFOR mandátumá­­­nak megváltozása miatt. Véleménye sze­­­­rint a szerbek semmiféle nyomásnak nem­­ fognak engedni, és „az elmúlt napok káoszár­a ért” kizárólag Biljana Plavsic, a SFOR-csa­ I­patok és az ENSZ-rendőrség a felelős. (MTI) VMSZ - régi-új elnök (Műholdon)­­ A Vajdasági Magyar­­ Szövetség (VMSZ) szombati szabadkai­­ közgyűlésének résztvevői újabb négy évre is elnökké választották Kasza Józsefet, a­­ párt eddigi vezetőjét. A tanácskozás több­­ mint 200 résztvevője elfogadta a párt alap­­­­szabályának megváltoztatására vonatkozó­­ javaslatokat, melyek értelmében a VMSZ­­ Tanácsa a jövőben 25 helyett 31 személy­iből áll­­majd. A résztvevők ugyancsak­­ megszavazták azt az indítványt, hogy | szűnjön meg a párton belüli kollektív tag­­­­ság, így a jövőben a többi szervezet, illet­ I­ve párt tagjai csak egyéni tagként lehetnek­­ jelen a VMSZ-ben. A pártelnök megerősí­­­­tette, hogy a VMSZ egyedül vesz részt a­­ szeptemberben megrendezésre kerülő­­ szerbiai parlamenti választásokon, majd­­ közölte: azokban a körzetekben, ahol a­­ VMSZ nem indít jelöltet, a párt a Vajdasá­­­­gi Koalíció jelöltjeit támogatja. (MTI /­­ Németh András)

Next