Romániai Magyar Szó, 1998. augusztus (10. évfolyam, 2786-2815. szám)

1998-08-01 / 2785-2786. szám

V­ icsora a Markó-házban dÚRE-hírcsere)­­ A Szatmári Friss ág pénteki számában Kereskényi dór arról cikkezik, mily kényés­zetben volt a fiatal magyar miniszter­­­, Orbán Viktor romániai látogatása , amikor is mindenki úgy hitte: mivel és László püspök komolyan támogatta an választási kampányát, a Markó és tiszteletbeli elnök közötti konflik­­uu a maga részéről a Tőkés-vonalat­­ támogatni. Mint ismeretes, a román ■ (Adevarul) egyenesen Orbán-Tőkés is paktumot emlegetett. „Az ifjú­tikus azonban az intrikák gordiuszi nótát egyetlen - valóban Nagy dórra emlékeztető - határozott dulattal szelte ketté - így Kereskényi acsoravendég volt annál a Markó­nál, akivel éppen egy évvel ezelőtt tehetősen feszült viszonyba került. Bár a szövetségi elnöknek joggal nem ínyére az, hogy a Fidesz vezetője pártacélokra akarja felhasználni a m­ai magyar kapcsolatait...) A kórházban lezajlott „békevacsora” on jó benyomást keltett az RMDSZ­­tőiben, és hidegzuhany volt azon­­n szélsőségesek számára, akik abban ínykedtek, hogy a Markó és Tőkés­­ rivalizálás fokozódni fog. Miután a n ő az RMDSZ helyi képviselőit idézi Ibán-féle eljárás mesteri voltáról, így igez: „A két RMDSZ-vezető közötti etítés reális súllyal bír az egyetemes cárság viszonylatában is. A korszerű ikai kultúrát sejtető gesztus mögött­­ ott van a tények tiszteletben jónak a szándéka is, hiszen, valljuk , RMDSZ-nek az egységre, a roma­­magyarságnak az összefogásra na­­iv szüksége van most, mint valaha.S­zatmári Friss Újság nyomán m­agyar zászlót is kitűztek elefaxon­ - Zilah várossá nyilvá­­n 525. évfordulójának napja előtt a gysági prefektúra székházának hom­­rzán a román trikolór mellé több nem­­mint a norvég, francia, német s ma­nemzeti színeket is kitűztek az Euró- Unió zászlaja köré. Ez az első alka­­hogy zilahi köztéren a magyar szim­­m is megjelenik, bár a város egyötöde gar nemzetiségű. A városalapítási indulóra nem csupán több állam éstelepülései hivatalosságai érkeztek, alföldre szakadt hazánkfiait is várják ombat reggeltől éjfélig tartó ünnep­­­. (Fejér László) ?gszülték az importvámot helyben)­­ A csütörtöki kormánya­­i elfogadták az év végéig tartó, búzára %-os, lisztre 45 %-os kivetett ortvámot, ami Adrian Dobrescu 5 gazdasági államtitkár szerint csupán igyar termékekre vonatkozik, hisz a TA-országok közül gyakorlatilag­­ Magyarország exportál búzát és át hozzánk. A döntéssel kapcsolatban ász János, a bukaresti magyar skedelmi iroda vezetője az MTI-nek öntette: több okból is barátságtalan­­nek értékelte azt. Először is, a román lány egyoldalúan lépett, másodszor,­­ az intézkedést csak Magyarországgal nben vezette be, diszkriminatív­­an. Szerinte ilyen döntés akkor­­volt, amikor az adott cikkből az­ért a szóbanforgó ország belföldi isználásának 5-10 %-át teszi ki, ám a dniai búzafelhasználás 1 %-át sem­­­ri az ide behozott búzamennyiség, éjtette: magyar válaszlépésre nem vült terv, de például a román élőjuh­art a tavaly nagyobb ütemben nőtt Uyarországra, mint a magyar gabonaki-­s Románia felé. A megtorpanásnak a­án exportőrök látnák kárát. (Cseke tér) Nem akarnak magyarul esketni? Telefaxon)­­ Sokan panaszolják Imárnémetiben, hogy házasságkötés­­hiába kérik a magyar igen­t, ami még előtt is lehetséges volt, az illetékes­­ államnyelven hajlandó esketni. Ilyés fia, a város alpolgármestere szerint a atkotó törvény alkalmat ad a többféle imezésre, így a román mellett a más ívet, a más nyelven való esketés szőségét a tisztviselő csak a külföldi mpolgárokra értelmezi. Ilyés Gyula az érintetteket, akik magyarul igény­­ű házasságkötést, előre keressék meg akár telefonon is és személyesen esketi ii őket magyarul. Az ügyben Riedl­­olf prefektus is megígérte: utánanéz a­zoknak. (Sike Lajos) . ávirati stílusban ■ Július 30-31 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán. A kormány két tagja, Radu Vasile és Radu Berceanu nemet mer mondani a köztörvényes bűnöző Cosmának. A kormányfő azzal utasítja el a bányászvezér találkozási szándékát, hogy annak jogi A ciolpani-i súlyos balesetet vizsgáló ügyész szerint a vétkes rendőrök a törvény megszegésével hagyták A parasztpárt szívesen látná Daniel Daianu helyett Mugur Isarescut, az RNB kormányzóját a pénzügyi­ ­zető tisztázatlan (Adevárul). A tett színhelyét (Adevárul), s a élén (Mediafax). ■ Nicolae Noica miniszter adatai szerint az államosított házakban lakó családok száma 106 656, azaz 212 455 mély. Szó sincs tehát milliókról, mindössze egy kis, de igen zajos csapatról (Adevarul). ■ Nicolae Manolescu egyetemi tanár, életi személyiség szerint a magyar egyetem nem a románoknak, hanem elsősorban a magyarok számára kockázat (Adevarul). ■ 28 éve rendőrei ellenőrzik a Funar pártalapító listáján szereplő 26 ezer aláírás eredetiségét (Románia libera).­­ Andrei Marga elutasítja magyar egyetem megalapításának aláírását. Szerinte azok a személyek, akik kiállnak a gondolat mellett, nem szakemberei a tanügynek is).­­ A szállítási szakszervezetek képviselői kedden Eforián találkoznak, hogy döntsenek a sztrájk sorsáról (Ziua). ■ A ament képviselőháza tanügyi bizottságának nagy-románias elnöke levélben kéri fel az elnököt, tisztázza álláspontját a magyar egyetem­­ben (Jurnalul national). ■ A fegyvergyárak rövidesen ötezer munkást tesznek ki az utcára (Jurnalul nafional). ■ Ion Tiriac tagadja azt ímet sajtóból átvágott hírt, mely szerint meggyűlt volna a baja a német pénzügyi hatóságokkal (Cronica rontana). ■ Ion Iliescu hezni akarja az ország minden állampolgárát, hogy románul beszéljen. Szerinte a románt nemzeti nyelvvé kell nyilvánítani onica romana). ■ Magyar határőrruhába öltözve próbált átsétálni a túloldalra Alexandru Todorovici 31 éves román határőr diafax). ■ A Román Nemzeti Egységpárt ellenzi azt, hogy Románia békefenntartó erőket küldjön Koszovóba (Curierul national). ■ Jel Duianu után még egy miniszter mer szembeszállni az elnöki hivatallal, mégpedig Andrei Marga, aki végleg elutasítja a magyar sem gondolatát (Cotidianul). ■ Augusztus 10-én a mezőgazdasági termelők eltorlaszolják Magyarország felé a határátkelőket idinaul). ■ Trutulescu ezredes a Nationalnak adott oldalas interjújában úgy véli, túl korai még arról beszélni, kinek csempészte be a ettákat. ■ A rendőrség cáfolja azt a Funar által terjesztett hírt, mely szerint bemázolták volna a Kolozsvárra bevezető úton a táblát lónál­. ■ ­­ Kezdjük el az önálló magyar nyelvű egyetem felépítését Mivel a Népújság az MTI-Press alapján közölte a marosvásárhelyi­ önálló magya­r nyelvű egyetem létesítésének hírét, a rofuiáft-nyelen-k­regjelenő újsá­gok pedig erre hivatkozva tudósítottak a tervezett egyetem létesítéséről, az a tévhit alakult ki, hogy a HOLLANDA Alapít­vány egy magánegyetem létrehozását tervezi. Ezért szükségesnek tartom a közvélemény tudomására hozni az ala­pító pontos elképzelését az egyetem felépítésével kapcsolatban. Az alapítvány egy önálló magyar nyelvű állami egye­tem létrehozását akarja segíteni (meg­valósítani) Marosvásárhelyen, a műszaki oktatás számára. Amennyiben a kormánybizottság javaslata alapján létrehozható lesz az önálló magyar nyelvű állami egyetem, és erre a kormány pénzalapot is biztosít, az alapítvány bankszámláján lévő pénz az állami egyetem építési költségeit biztosító pénzalapba utalható át. Sőt, ha az egyetem felépítésére az alapítónál alkalmasabb személy kerül, az alapító kuratóriuma szívesen átengedi az irányí­tást a rátermettebbnek, mert nem az a fontos, hogy ki építi fel az önálló magyar nyelvű egyetemet, hanem az, hogy a jövő nemzedékének legyen lehetősége anyanyelvén tanulni. Ha a kormánybizottság döntése vagy a parlament által elfogadandó tanügyi törvény nem tenné lehetővé az önálló magyar nyelvű állami egyetem létesítésé­nek engedélyezését, akkor kerül sor a magánegyetem létrehozására. (Ez az MTI­ Press által közölt cikkben benne van, de valamilyen oknál fogva elkerülte e tudósításból informálódók figyelmét, ugyanakkor a Romániai Magyar Szó május 13-án megjelent újságcikkében ez világosan le van írva.) Elképzelésünk a legkevésbé sem a kolozsvári magyar egyetem létesítését kívánja gátolni; ellenkezőleg, azzal párhuzamosan a műszaki képzés egy részét akarja megvalósítani Marosvásár­helyen, előzetes egyeztetés alapján. A magánegyetem felépítésére is megvan a kidolgozott elképzelés, mely lehetővé teszi az egyetem önfenntartását, ami a diákok tandíjmentes oktatását biztosítja. Helyszűke miatt ezt lehetetlen részletesen kifejteni; lényege abból áll, hogy minden diák 4-6 órát dolgozna hetente a termelésben, kutatásban, és a termelt javak értékesítéséből, a szolgálta­tásokból, valamint a kutatási szerződések megvalósításából származó bevételekből, melyekre nem fizetünk adót (mivel nonprofit vállalkozás vagyunk), biztosít­juk az egyetem működéséhez szükséges pénzalapot. Ezeken a munkahelyeken a hangsúly a­­diákok megfelelő gyakorlati képzésén és nem az anyagiak meg­szerzésén van. Dr. HOLLANDA DÉNES egyetemi tanár (Folytatása a 7. oldalon) Széntermelésünk „teljes kapacitással” dolgozik • Fotó: KAKAS ZOLTÁN / Sepsiszentgyörgy - ismerte el Andrei Dimitriu, a Privati­zációs Minisztérium államtitkára július 29-én Temesváron tartott sajtótájé­koztatóján. Ennek ellenére „a közvet­len külföldi befektetések jelentik Románia számára az egyetlen esélyt a gazdasági fejlődésre” - jelentette ki az államtitkár, aki két jelentős nyugati befektető, a német SOLECTRON szórakoztató elektronikai, illetve a DAEWOO-Mecatim autógyár ügyét egyengetni érkezett Temesvárra. A SOLECTRON jelenleg az UTT textilipari vállalattól bérelt csarnokot, ahol televíziókat fognak összeszerelni, de a jövőben teljesen új gyárat szeretne felépíteni Temesváron 500 millió dollár értékben, amely 2000 munkást foglalkoztatna. A német befektető feltételei, egy 20 hektáros területre van szükségük, továbbá adómentességet szeretnének élvezni, amit a jelenlegi román törvénykezés nem tesz lehetővé. Andrei Dimitriu kifejtette, hogy a külföldi befektetések terén Románia Európa sereghajtói közé tartozik a maga 3,78 milliárd dollárjával. Összehasonlításképpen Lengyelor­szág 20 milliárd felett, Magyarország 17 milliárd, Csehország 9 milliárd dollár külföldi tőkét vonzott az 1989-es rendszerváltás óta. A lemaradás fő oka, hogy Románia nem vonzó a külföldi befektetők számára: profitadó­mentességet nem tud ajánlani, mint Magyarország és újabban Ukrajna (10-10 évre), infrastruktúrája nincsen, a törvények zavarosak és ellent­mondóak, a munkavállalók mentalitá­sa több mint kétes, ráadásul fél éve húzódik a kormányválság, ami komoly ok a külföldi befektetők távolma­radására. Andrei Dimitriu nem mulasz­totta el az előző hétévi stagnálásért (mindössze 2,1 milliárd dollár külföldi tőke 1996 végéig) az előző hatalmat megvádolni, ehhez képest a jelenlegi kormány másfél év alatt 1,7 milliárd dolláros tőkét hozott az országba. Ha a nyugati tőke 54 %-a Bukarest­ben koncentrálódik, Temesvár és Konstanca a 2.-3. helyen állnak, mindössze 3-3 %-kal. A legrosszabb a helyzet Moldvában, amelytől egyene­sen „menekülnek” a külföldi befekte­tők, ráadásul a „nem adjuk el az országot” mentalitás tábora is ott a legszélesebb. Az államtitkár a 92-es kormányrendelet módosítását kérte, abban az értelemben, hogy egyes - a Solectronhoz hasonló - jelentős külföldi befektetők élvezhessenek adómentességet, és azt ígérte, ha ezt sikerül elfogadtatnia, azonnal további 700 millió dollár értékben tud értékesíteni három vállalatot. Arra a kérdésre, hogy miért halad nálunk csigalassúsággal a privati­záció, az volt a válasz, hogy a reform ellenségei­­ a privatizálási folyamat „vesztesei" (külföldi befektetők elvittek az orruk elől néhány jól menő vállalatot) - pártok feletti szövetséget kötöttek, és politikai, illetve mediatikus eszközökkel akadályozzák a reform­­folyamatot és a privatizálást. „Egyesek szerint politikai elitünk elbukott a vizsgán. Én remélem, hogy az utolsó pillanatban összeszedi magát és megpróbál átmenő jegyet szerzeni” - mondta Andrei Dimitriu. Az eladásra felajánlott 1600 vállalat közül egyéb­ként 300-ra van potenciális vevő. A privatizálási folyamat két éven belül befejeződik, és megtörténhet, hogy nagyon sok „szocialista vívmány” nem talál gazdára. Magyarországon a magánosítási folyamat végén a Vállalatok mintegy 30 %-a mar állt állami tulajdonban, ezekkel nincs mit kezdeni. „Lehet, hogy nálunk is az lesz a megoldás, mint a volt NDK területén, ahol az eladhatatlan gyára­kat felrobbantották” - nyilatkozta az államtitkár. Amikor az újságírók felrótták neki, hogy igencsak sötét képet fest Románia jövőjéről, Andrei Dimitriu hangsúlyozta, hogy ő azért optimista... PATAKI ZOLTÁN „Románia nem a külföldi befektetők paradicsoma” I­sten Főzöm, vagyis sütöm az ebédet, szeletelem a krumplit, kikészítem a panírozott csirkefalatokat, belenézek a fritőzbe, hogy forr-e már az olaj. A hátam mögött a tévé. Megy mindig. Tegnap mondogatták, hogy ez már egy iparág. Esélyt adok, hogy a termékeit elsózza. Bejön a gyerek, hogy mikor lesz már ebéd, de aztán meg se várja a választ, meredten nézi a tévét, közelebb megy. Azt mondja, “Úristen”. Én is közelebb megyek, a szöveg nélküli filmen szudáni csontvázlények láthatók. Nem mondok csontvázembert, mert ki veszi emberszámba őket? Ezek csak valami haldokló négerek. Afrikában. Hol van Afrika? Hol van az a Szudán? A gyerek azt kérdezi, hogy az a másik gyerek ott a képen miért nem hessegeti el a legyeket a szájáról. Lassan pislog, csak abból látszik, hogy él. Ha nem lenne fekete, vagyis inkább szürke, akkor bármelyik náci haláltáborban levehették volna. Tanulságul. Neme sincs már. A legyek bemásznak a szájába. Meg az orrába." Aztán kijönnek, mert ugyan mit találnak egy ilyen üregben? Főzöm, sütöm az ebédet. Az olaj fölforrt, belévetem a krumplit. A szudáni kölyökre gondolok, akit már hiába etetnék meg. Holnap vagy holnapután meghal. Jön a gyerekem és megint megkérdezi, hogy miért nem hessegette el a legyeket. Mert az éhezés utolsó idején az ember már nem törődik semmivel. Terítek. Kés, villa, tányér... Úristen, savanyút már megint elfelejtettünk venni! Nem baj, mondja a gyerekem, már nem vagyok éhes. (Népszava)­­ JJ ANDRASSEW IVÁN s­üketek párbeszéde címmel jelent meg az egyik bukaresti napilap­ban az alábbi szópárbaj, amit nem más, mint a börtönből alig kikerült, de ma­gát továbbra is a bányászok egyetlen vezérének valló Miron Cosma és a demok­rata párti Radu Berceanu iparügyi minisz­ter vívott meg. A bárhol a nagyvilágban groteszknek, de legalábbis hihetetlennek tűnő jelenet nem érdemelne szót sem, ha nem jellemezné minden sorával, mondatá­val eredetien felfogott és működő demok­ráciánkat, nem figyelmeztetne arra, hogy közelmúltunk tisztázatlansága miatt bármikor és bárki, akár egy börtönviselt akarnok is beleszólhat sorsunkba, nyomást gyakorolhat a hatalomra, megpróbálhatja - és soha nem tudni, milyen sikerrel! - átvin­ni akaratát, de ha nem is, legalább sakkban tarthatja a kormányzati tényezőket. Mert figyeljünk csak oda! Radu Berceanu: Sajnálom, nem szeret­nék semmiféle nézeteltérést, de azért jöt­tem ide, hogy az ipar gondjairól tárgyaljak az adminisztráció és a szakszervezetek képviselőivel. Miron Cosma: Mi a gond?! Mi vagyunk a szakszervezetek, miniszter úr. R.B.: Ön, nem mi. Amikor én azt mondom, hogy miniszter vagyok, nem azt mondom, hogy mi miniszterek vagyunk... Nem szeretném a hangulatot rontani. M.C.: Én vagyok a zsílvölgyi bányász­szakszervezetek ligájának elnöke... R.B.: A helyzet nem egészen tiszta előttem... M.C.: Az ön számára nem, ami az ön gondja. R.B.: Igen, az én gondom. Ha pedig az én, gondom, akkor jogom van azzal szóba­­állni, akivel úgy vélem, hogy szóba kell állnom. A teremben levő szakszervezeti tagok (körülbelül harmincan): Nem normális az, hogy ne álljon szóba egy emberrel, akiről azt sem tudja, mit akar mondani. R.B.: Én önöket a lehető legszívesebben hallgatom. Önöket Miron Cosma úr szervezte meg és képviseli? A szakszervezeti vezetők: Igen. R.B.: Ez számomra nagy újság. Miron Cosma úrral a párbeszédet azzal kellene kEZvonam ' kngji aozÁba juttatonm azok­al Az. ökölcsapásokat és rúgásokat, amelyeket személyesen kellett elviselnem 1990 júniusában csak azért, mert szakállt viseltem. M.C.: Miniszter úr, arra gondolt, hogy belém rúgjon? R.B.: Nem! M.C.: Pedig ezt teszi! R.B.: Ha az ittlévő embereket képviseli, kérem, szóljon. M.C.: Miniszter úr, szerettem volna, ha a realitás talaján, őszintén állunk szóba. Ön visszautasítja, hogy Miron Cosmával, a személlyel beszéljen, és csak a szakszerve­zeti vezetővel állna szóba. Úgy vélem, ilyen körülmények között teljesen felesle­ges szóba állnunk. A Romániai Bányászok Szakszervezeti Konföderációja, a Zsíl völgyi Szakszervezetek Ligája és a Szent Borbála Kereszténydemokrata Bányász­szakszervezetek Konföderációja (amely magába foglalja az összes romániai bányá­szokat) elnökeként, a romániai bányászok vezéreként... (a szakszervezetiesek % ctílus ', Új sorozat 2785-2786. szám 1998. augusztus 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 471, darabonként 950 lej Tel.: Fax: 222 33 08 222 94 41 222 58 02 022 32 11 222 33 24 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Prései sikere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RlVfSz Műszaki­­felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro VJ Rettegett házak borzalmai Mostanában mind nagyobb­ és na­gyobb „öröm” fog el, amikor kolozsvá­riakkal beszélgetek a szekuritátéról. Most tudom meg, milyen talpig becsü­letes, karakán, jellemes, feddhetetlen, egyenes derekú emberek közt éltem le életem nagy részét. Most tudom meg, hogy nem volt közöttünk egyetlenegy gyáva, meghunyászkodó, megalkuvó, félénk lélek sem, mert mindenki olyan határozottan, keményen, semmitől sem félve megmondta véleményét a volt szekusoknak, hogy az szinte bámulatba ejti az embert. Nem volt itt félelem, nem volt itt rettegés, itt mindenki nyílt tekintettel és felemelt fővel ment az utcán. A hajdani Kolozsvár lakói nyugodtan, senkitől sem félve élték életüket. Nem ismerték a fekete kocsik fogalmát, nem tudták , mi a hajdani Majális utca rettegett házának borzalma, nem tudták, hogy emberek tűntek el, akikről nem lehetett megtudni semmit. Az éjjel elhurcolt családját megfenyegették, hogy senkinek se szóljanak, mert akkor... Nem ismerte senki azt a sokszorosan kellemetlen érzést, amikor az embert beidézték a szekuritáté új, a réginél jóval nagyobb Traian utcai székházába (és nem volt olyan, hogy nem mentél, mert akkor megfogtak és erőszakkal bevittek), és a kapunál való jelentkezés után a várószobába invitáltak, ahol sokszor szándékosan órákig várakoz­tatták. Jött a kihallgató tiszt, aki elvitte a kihallgatószobába. A tiszt aláírása nélkül nem hagyhatta el az épületet senki, mert a személyazonossági a kapusnál maradt. Senki nem emlékszik a kihallgató tiszt rendkívül lebilincselő mosolyára, amelyet a kötelezően megalázó mondat követett: „Érezzük jól magunk”. És bizony, az ember sokszor érezte oly jól magát, hogy a hátgerincén csörgött le az izzadság, mert a kihallgató tiszt olyanokat tudott róla, hogy önkéntelenül is feltette magában a kérdést: vajon melyik volt a négy személy közül az, aki tájékoztatta a belügyet arról a kijelen­tésről, amit most előtte nagyon ponto­san idéznek; emlékszik, hogy az idézett mondat a Korunk szerkesztőségében hangzott el, és négyen voltak jelen. De ne vegyünk ilyen konkrét esetet, mert százezrével lehetne sorolni hasonlókat. Az idő múlásával, a körülmények meg­változásával az emberek is feledé­kenyebbek lesznek, és elfelejtik azokat a perceket, amikor közeledtek a nagy szürke épület felé, és nem tudták, kijön­­nek-e onnan, vagy mi lesz a sorsuk, hisz oly kiszolgáltatott volt az ember ab­ban az időben, mert a szekuritáténak nem kellett bizonyíték ahhoz, hogy vádoljon. CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 7. oldalon) Lesre futottak?... tapsolnak) engedje meg, miniszter úr, hogy ne fogadjam el a párbeszédet, és felkérem az összes szakszervezeti vezetőket, kollé­gáimat, hogy hagyják el a termet. Olvasóink eldönthetik, hogy a fenti jelenet a süketek párbeszéde volt, esetleg azoké, akik „süketeknek” teszik magukat. A jobb megértés érdekében azonban még hozzátennénk, hogy a Miron Cosma vezette szakszervezet azonnal sajtóértekezletet tartott és közleményt is kiadott. A minisz­tert hirtelenjében „északi pályaudvari szipósnak” nevezték, s kérték a Fennvalót, adjon neki egészséget, mert eszet már úgysem adhat! De ez a kevésbé érdekes, hiszen ez még mindig jobb, mint a verés, a rúgás, az ökölcsapás. Inkább arra érdemes felfigyelni, amit M.C. csak úgy, félszájjal odavetett. Ha (Radu Berceanu) az 1990-es eseményekben bűnösök után kutat, akkor Petre Románhoz kellene fordulnia, aki az Egyetem téri megtorlásokat vezette. És lehet, hogy éppen pártbeli kollégái vették el... Ami egyébként egyáltalán nem lehetet­len. Elvégre Petre Roman csak az 1991-es bányászjárás „titkainak” feltárásában volt és maradt érdekelt. Az 1990 júniusi botozás főszereplőinek kiderítésében már kevésbé. Így ma pártja, megrugdosott minisztere, ha egyebütt nem is, de a Zsil völgyében s­rinnyen lesre futhat. Főleg akkor,­­ha Miron Cosmát ma olyan erők próbálják ismét a magasba emelni, mint a Nagy-Ro­­mánia Párt vagy a régi Caritas-szövetséges Funar, netán azok is, akik annak idején... köszönetet mondtak neki Bukarest „megtisztításáért”. GYARMATH JÁNOS NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Román-magyar határ menti találkozó Dobozon Amit egy napon intézni lehet (Doboz / MTI)­­ A határ menti régiók szerepe a természetvédelem, a­ körn­ye­­zetvédelem, határvizek, turizmus és idegenforgalom terén, a határ menti települések feladatai és lehetőségei az EU elvárásokhoz igazodva címmel egész napos konferenciát tartottak a Békés megyei Dobozon. A tanácskozáson részt­­vettek Sarkad és Nagyszalonta polgár­­mesterei, valamint a két térség számos településének vezetői, illetve érintett román és magyar területi szervezetek képviselői. Az említettek - élve a javuló ma­gyar-román politikai és gazdasági kap­csolatok kínálta lehetőséggel - még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek. Úgy határoztak: egy olyan operatív bizottságot is­ létrehoznak, amelyik konkrét tartalommal tölti ki a frissen elhatározott határ menti együttműködési szándékot. Tóth Imre, Sarkad város polgármeste­re, a térség kisgazda országgyűlési kép­viselője köszöntő szavaiban elmondta: a környezetvédelem, a turisztika és a vízügyi kérdések megoldása nem ismer határokat, ezért a találkozó megszervezé­sével azt kívánják a résztvevők bizonyí­tani, hogy szemléletük nem ér véget a település, a térség és az államhatárnál. A román és a magyar szakértők szavai­ból kiderült, hogy számos területen már ma is élő a kapcsolat a települések és térségek között, hiszen időközben több „testvértelepülési” megállapodás is született. A környezetvédelmi előadásokból kiderült: a szakma mindkét oldalon ko­moly forráshiányokkal küszködik. Dr. Fórján Mihály, a Körös Vidéki Környe­zetvédelmi Felügyelőség igazgatója a feladat nagyságát jellemezve utalt azokra a számításokra, amelyek szerint ahhoz, hogy Magyarország környezetvédelmi szempontból elérje az EU-szintet, a jogharmonizáció mellett 12-14 milliárd dollárra van szükség. Addig kisebb lépéseknek is komoly szerepe lehet egy­­egy térség ökológiájának védelmében, így például román partnere, Pacala (Folytatása a 7. oldalon)

Next