Romániai Magyar Szó, 1999. február (11. évfolyam, 2961-2988. szám)
1999-02-01 / 2961. szám
Új sorozat 2961. szám 1999. február 1., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz Igazán játszanak Ritkán látni ilyesmit. És különösképpen ritkán a gyermekeknek szánt előadásokon. Ott általában csak mímelik, vagy színlelik a játékot. És óriási energiát ölnek bele a hamis produkcióba, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Az akarnokság energiáit... Holott csak kezdeményezni kell, meg kell adni az alaphangot, s a gyermeksereg máris partner, máris játszótárs. Önfeledten teszi, amit életkora, nyitottsága, őszinte cselekvésvágya, élénk - romlatlan - fantáziája és hullámzó figyelme diktál. S amit tennie kell: játszik és gerjeszti a játékot. A jó gyermekelőadás diszkrét: időnként rávezet az újabb játéklehetőségre, s hagyja, hogy a néző szárnyra keljen. Ennek van alárendelve, s mindössze eddig tart a színész szárnyalása. Különben érdektelen. Ezt a módszert próbálták ki a szatmáriak A mesélő kertben. S állíthatjuk, hogy bevált. Mert az általunk látott bukaresti előadáson - a magyar kulturális központ tenyérnyi termében - még a felnőttek is énekeltek, zümmögtek, gyakorolták a jóga-kéztartást, hívták Sívát stb. - benne voltak minden játékban, mint a legbuzgóbb kisiskolás. Mert pillanatok alatt rájöttek, hogy részvevőként jobban élvezik az előadást mint szemlélőként, mint passzív, mindentudó felnőttként. És ez már előrevetítette a csata kimenetelét. A gyermekek tényleges feladatot kaptak, nem valami mondvacsinált bárgyúságot. Például azt, hogy őrizzék meg a mesélő kert virágait - azokat, amelyeket útközben, az előadást alkotó próbatételek során gyűjtöttek, együtt a színészekkel -, s a gyermekek állandóan versengtek e kis munkáért, hibátlanul elvégezték, sőt néhányan meg is unták, és kertelés nélkül megkérdezték: “meddig tartsam a kezemben ezt a makkot, ... ezt a lótuszt?” - mintegy jelezvén, hogy dramaturgiailag nincs elvarrva a szál. Rá lehetne fűzni újabb játékokat... A nézőtér néha érdekesebb mint a színpad, mert az előadás létrehozói nem tudtak még megszabadulni minden gyermekelőadáson használatos kölönctől. Például az elnagyolt, vagy az epikus színházban is unalmas, magyarázó drámai érték nélküli jelenetektől. Még van tehát mit tanulni, fonni... Iskolapélda lehetne a bagdadi szín: egy nagy csalás leleplezése. Olyan csalásé, amelyet a gyermek is átélhet és megítélhet. Jozefát szép új verssel érkezik a költői versenyre. A kalifa viszont előre eldöntötte, hogy nem adja oda senkinek a kiírt díjat, az aranypálmát. Mert jó lesz neki is... Az ítészcsoport egy jó memóriájú írnokból áll, aki első hallásra megjegyez mindent; egy ugyancsak jófejű poroszlóból, aki második hallásra jegyzi meg a dolgokat; valamint a kalifából, akinek legalább háromszor kell hallania valamit, hogy memorizálja. Ez a háromfejű, de egytestű lehallgató együttes - az előadás legszebb képi, rendezői, mozgásművészi megoldása kisemmizi Jozefátot, sőt meg is bélyegzi őt, mondván, hogy régi, lopott verssel jelentkezett, mert: lám, a három ítész kívülről tudja azt. Ekkor a világcsavargó Tengerecki versenydalként olyan halandzsát mond, hogy senki sem tudja azt megjegyezni és kisajátítani, s a nézők kitörő lelkesedése közepette elveszi a kalifától az aranypálmát. Megtörténik, amiért mindenki izgul, amit mindenki vár, s csodálatosan működik a színházi kommunikáció! A gyermekelőadás jól elkülöníthető, érdekes figurákat kíván. Tudja ezt Barta Enikő, Tövi bohóc alakítója - s a produkció mozgásmestere. Maszkja rikít, őmaga pedig egyfolytában izegmozog, fontoskodik, nyüzsög, intéz - megkönnyítve a másik bohóc, a Nagy Orbán által elővezetett Hegyi dolgát, akinek az ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) • I 1 Mindjárt kész van „Noé bárkája” a marosvásárhelyi víkendtelepen • Fotó: TRIF JÓZSEF / Marosvásárhely Kénos, Lókod A lókodi öregotthont emlegeti valaki, nekem pedig hirtelen eszembe jut egy kénosi délelőtt még múlt esztendő végéről. Gál Áron magasított verandájáról a néptelen utcára pillantva ez a homoródmenti kis település is szóba jött, már csak azért is, mert a házigazda építkezési vállalkozó. A megyei cég székelyudvarhelyi munkatelepén volt mester, 93-tól magánutas. Az én cégem ától 7éig vállal. Kulcsrakészen. Fontosabb megbízatásaink? A ferences zárda épülete, a városi villanytelep felújítása, a Forrás utcai plébánia, az időközben tönkrefutott Credit Bank törzshelye. Száznegyven szakemberem van, s ha a helyzet úgy kívánja, rokonprofilú céggel vállaljuk ki a Magyarországon vasárnap, január 31-én nemzeti gyásznap volt. Elhalasztott mulatságok, farsangolások és szalagavatók helyett az emberek csöndben róták le lélekben kegyeletüket tizennyolc gyermek, fiatal sírja előtt. Mint minden halál, az övék is abszurd. Ráadásul - mint megannyi tragédia - ez is elkerülhető lett volna. Egy kőszegi s egy szombathelyi iskola szervezett közmunkát. Kisgalambfalván a református egyház megrendelésére ifjúsági egyletnek építettünk házat. A lókodi öregotthon háromszintes hajlék, húsz méter hosszú, tizenkettő széles. Gál Áronnal akkor beszélgettük el mindezt, amikor az öregotthon néhány éve már megvan Lókodban, lakói a papilakban húzódtak meg. A padló, a bútorzat, a festés van még hátra. Jövő őszire, meglesz. Az is kiderül, hogy bár főleg a városban, a környéken vállalnak munkát Gálék (s a jelek szerint van mit kivállalni, még ha sokan vannak is a szakmában), azért el-elmennek a hegyen túl. Predeálon építenek szállodát, magánrendelésre. Ha pedig magyarok, franciák kopognak be a kénosi házba, azért mert nagyon szép festett bútorral rendezte be gazdája és felesége, Erzsébet. A bútorokat Simon Anna székelyudvarhelyi népi festő (most: nyugdíjas tanítónő) festette, aki a téli vakációban megyei művésztábor vendégelőadója-oktatója volt, az iskolások első festőtáborában Székelyudvarhelyen. OLÁH ISTVÁN Gyász Közép-Európa fölemelése nélkül, amely csak a gazdagabb Nyugat segítségével lehetséges,, kárt" szenvedne a nyugati világ fejlődése is - figyelmeztetett vasárnap Aachenban mondott beszédében Göncz Árpád. A Magyar Köztársaság elnöke - több közép-európai államfő társaságában - az Aacheni Dómért Európai Alapítvány alakuló ülésén vett részt"a Frank Birodalom kiemelkedő királya, Nagy Károly egykori székvárosában. A magyarság és Európa kapcsolatai megvilágítva Göncz Árpád kiemelte: az ezer évvel ezelőtt bekövetkezett „rendszer-1, váltás" - a nomád törzsszövetséget felváltó feudális keresztény királyság létrejötte - a kor modern európai államainak sorába emelte Magyarországot. A magyarok voltak azok, akik - az előttük járó hunok és avarok rövid életű államai után - tartósan meg tudták vetni a lábukat a Kárpát-medenccében. Magyarország ezeréves történelme igazolta ama feltevés helyességét, miszerint a Kárpátok térségében élő magyarság a kelet felől fenyegető veszéllyel szemben csak a nyugattal szövetségben maradhat fenn. Egyúttal azonban figyelnie kell kelet felé is, mert az onnan kisugárzó hatások elől sem tud elzárkózni. Magyarország külpolitikája egyrészt arra irányul, hogy tagja legyünk az összenövő Európának. Másrészt kész baráti és egyenrangú gazdasági-politikai viszonyt kiépítenii a keletre élő népekkel, hogy ezáltal a keleti határrégió, mindenekelőtt Románia is az egyesült Európa biztonsági és gazdasági szervezetének tagja lehessen. sen sítábort Ausztriában, autóbuszt béreltek, s elmúlt vasárnap meg is érkeztek Stájerországba. A diákok és a velük tartó rokonok, tanárok nyilvánvalóan már aznap szerettek volna síelni, így buszra szálltak, elmentek a pályákhoz. Minden a legnagyobb rendben volt. Délután öt óra tájt azonban már tragikus gyorshír futott ki az MTI szerkesztőségéből: a szállodájukba tartó fiatalok autóbusza lezuhant egy közeli domboldalon. Akkor még nem lehetett tudni, hányan haltak meg. Ma már igen: tizennyolcan voltak, köztük 8, 11, 12, 14, 15, 17, 19, 22 és 40 évesek. A diákok szállására tartó autóbusz kanyargós, 12 fokos lejtőn haladt Deutschlandsberg közelében, amikor a sofőr észrevette: a jármű kezelhetetlenné vált. A fék nem fogott, a busz egyre gyorsult, már óránkénti 90 kilométerrel robogott. A vezető megpróbált visszaváltani, de túl nagy volt a fordulatszám, a váltókart két kézzel sem sikerült kisebb sebességbe tenni. Kéthárom autót még kikerültek, végül elszabadult a pokol, a busz átcsapódott az út másik oldalára, megpördült, majd hátrafelé haladva áttörte a korlátot és lezuhant. „Fejre” érkezett, ismét átfordult, s a tetején landolt. Annak, aki hátul ült, esélye sem volt a túlélésre, a jármű szinte teljesen összelapult, beszorítva halottakat és sérülteket. A mentés hosszú órákig tartott, közben befutottak a helyszínre a magyar orvosok, és a már a szálláshelyen lévő, gyermeküket a kirándulásra elkísérő szülők. A mentők rohanva szállították kórházakba a túlélőket. De foglalkozniuk kellett azon helyi lakosokkal is, akiknek az udvarába zuhant az autóbusz. Ausztria történetében ez volt az eddigi legsúlyosabb autóbuszbaleset. Hogy ki volt a hibás? A még mindig kórházban lévő, egyelőre ki nem hallgatható sofőr ellen letartóztatási parancsot adtak ki. Feltételezhető ugyanis, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, túl nagy fokozatban haladt, nem mérte föl a veszélyt. De biztosnak tűnik, hogy műszaki hiba is közrejátszott. A katasztrófa nyomán Magyarországon a külföldre járó autóbuszok műszaki állapotára vonatkozó előírások módosítását NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) Nagykörút Göncz Árpád aacheni üzenete Január 28-án a temesvári Adam Müller Gullenbrunn házban bemutatkozott a Temesvári Ökumenikus Alapítvány. Az alapító tagok - Cosma Julián ortodox teológus (elnök), Kovács Zsombor lutheránus lelkipásztor (alelnök), Csordai Mária orvosnő (ügyvezető igazgató) stb. - szándékait bemutató nyomtatvány szerint az Ökumenikus Alapítvány alapvető célkitűzése az etnikumközi és felekezetközi megbékélés, a keresztény erkölcsi értékek közvetítésével. A kezdeményezők hangsúlyozták, hogy az ökumenizmus alatt egymás elfogadását értik, miközben minden vallásfelekezet és nemzetiség megőrzi hagyományait, identitását. A kezdeményezők, akik az AID-ROM (Romániai Egyházak Ökumenikus Egyesülete) tanfolyamain készültek fel erre a tevékenységre, egy ökumenikus központot akarnak létrehozni Temesváron, amelynek három fő működési területe lesz: a keresztény erkölcs értékeinek terjesztése a nevelés útján, az etnikumközi és felekezetközi párbeszédhez szükséges feltételek biztosítása, a helyi nemzeti és vallási közösségek fejlesztését elősegítő tervek (projektek) támogatása. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel: Nicolae Corneanu ortodox metropolita, Kräuter Sebestyén róm. kat. megyéspüspök, Neumann Ernő nemes A felekezet- és etnikumközi megbékélésért vált főrabbi, Nicolae Teodorescu görög katolikus vikárius, Bányai Ferencreformátus esperes és más egyházi, illetve a helyi közigazgatásban dolgozó személyiségek. Nicolae Corneanu ortodox püspök arról beszélt Temesváron az ökumenizmusnak, a felekezetközi jó viszonyoknál erős hagyományai vannak, ezt igazolja Neumann Ernő főrabbi jelenléte is, ami a világ egy másik pontján talán szokatlan lenne egy ökumenikus találkozón. Szükség van az Ökumenikus Alapítványhoz hasonló kezdeményezésekre, mondta a metropolita, mert lám, az országot szinte polgárháborúba sodró bányászjárásnak véget vető „Coziai békét” is egy szent helyen és egyházi személyiségek jelenlétében kötötték meg, ami csodálatos dolog. Kräuter Sebestyén, akinek „nyája”, a bánsági katolikusok, nem kevesebb, mint nyolc nyelven imádkoznak (!), három nyelven - románul, magyarul és németül - üdvözölte a kezdeményezést (érdekes, hogy mindegyik nyelven más-más szöveget mondott). Neumann Ernő, Temesvár főrabbija arról beszélt, hogy az ökumenizmus a keresztény egyházak közeledését szolgálja, de valamennyi egy közös törzsön, a zsidó valláson sarjadt új hajtás. Ezzel kapcsolatban a pápa szavait idézte, de nem maradtak el a héber nyelvű bibliaidézetek sem. A három egyházi személyiség bölcs szavait tapssal jutalmazták a jelenlevők, akár Nicolae Teodorescu gör. kat. vikárius, Bányai Ferenc ref. esperes, Neculai Enache, az AID-ROM képviselője üdvözlő hozzászólásait. A rendezvényt a helyi zenelíceum és ortodox teológia tanítványai által előadott klasszikus zeneszámok tették emelkedetté. Lehet, sokan gyanakodva kérdik: egy olyan alapítvány, amelyben románok, magyarok, németek és más bánsági nemzetiséghez és vallásfelekezetekhez tartozó alapító tagok vannak, vajon nem a beolvasztás, az asszimiláció eszköze? Nem hiszem, hogy okunk lenne a kezdeményezők jóhiszeműségében kételkedni, akik valóban egymás elfogadását, a közeledést akarják elősegíteni - Kräuter püspök szavaival a hídépítés nehéz feladatára vállalkozva - a keresztény értékek felmutatásával. Azt hiszem, nekünk magyaroknak is el kellene fogadnunk az Ökumenikus Alapítvány és a hozzá hasonló kezdeményezések által kinyújtott kezet, tárgyalóasztalhoz ülnünk a nem magyar többséggel, és a párbeszéd útján rendeznünk közös dolgainkat. Erre sajnos, nem sok példa akadt az 1989 óta eltelt kilenc évben... PATAKI ZOLTÁN . A tanárok fizetése csak szeptemberig biztosított Az alábbiakban dr. Garda Dezső parlamenti képviselő a parlamenti vakációban tartott találkozókon és közérdekű gyűléseken tapasztaltakról számol be az RMSZ olvasóinak, majd kommentálja azt a tanügyi bizottsági ülésszakot, amely az idei költségvetést tárgyalta. Január 7-én a zetelaki erdőtársulás közgyűlést tartott, amelyre engem is meghívtak; a kialakult vita bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a mezőgazdasági társulások alapján létrejött erdőtársulásnak mennyire nehéz beinkadrálódnia egy neki nem megfelelő szervezeti forma szabályzatába, s hogy menynyire szükséges lenne a közbirtokossági törvény megszavazása és érvényesítése, amely jogi keretet biztosíthatna egy jobb működéshez. Az erdőtársulás Zetelakán 1994-ben alakult 396 bejegyzett taggal, és a hagyományokhoz visszatérve a Közbirtokosság nevet viseli. A helyi erdészet volt vezetője, Szakács mérnök úr a lakosság másik felének annak idején nem adta vissza az egy hektár erdőket, így ők még nem tudtak csatlakozni a társuláshoz, de az új erdészeti vezetés a helyi polgármester, valamint az erdőtársulás vezetője segítségével hamarosan ők is visszakapják az egyhektáros területeket. Az ülésen sok kérdés merült fel, többek között az, hogy a volt erdészeti vezetés akadályokat gördített az erdőtársulás elé, nem bélyegzett fát a lakosságnak, de Fodor mérnök úr, az új erdészeti igazgató segítségével ez a gond megoldódott, és 98-tól már 10 köbmétert bélyegeztek személyenként a tagoknak. Kételyek merültek fel a társulás vezetője ellen is, 228 kivágott fával vádolták, de ő jelezte, hogy a csutakok sokkal régebbi bélyegzések, Fodor mérnök úr pedig vállalta, hogy a kétkedőkkel együtt a helyszínen ellenőrizze .Jegyezte: GÁL ÉVA EMESE (Folytatása a 7. oldalon)