Romániai Magyar Szó, 1999. augusztus (11. évfolyam, 3140-3169. szám)

1999-08-02 / 3140. szám

Új sorozat 3140. szám 1999. augusztus 2., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz polya Sándor hazatért Felemelő, méreteiben lenyűgöző és minden bizonnyal hosszú időkre emlékezetes volt az idei Petőfi ünnep­ségsorozat, mely a költő halálának 151­. évfordulóján július 31-én Fehéregyházán a Múzeum kertben teljes alakú Petőfi szobor leleple­zésével teljesedett ki. Ezt megelőzően Maros megye szerte rangos rendezvényeken idézték fel a költőóriás alakját, életművét, költészete utóéletét. Július 27-én Marosvásárhelyen - ahonnan a végze­tes csatába elindult - a Könyvtári délutánok megnyilvánulás-sorozat keretében a Kultúrpalota kistermében a Szabadság, szerelem című megemlé­kezésen Petőfiről Bölöni Domokos író és Nagy Miklós Kund lapszerkesztő beszélt, majd Hern János színművész mondott verseket. Július 29-én szintén Marosvásárhelyen, a Bernády téren az 1848-as forradalomra és szabadság­­harcra, valamint Petőfire emlékezve a költő arcképével domborművet avattak fel, melyet a budapesti Puskás Jenő szobrászművész készített, s mely Tókai Imre Márton magyar állam­úr ajándéka Marosvásárhelynek. Segesváron a háromnapos ünnepi program július 30-án a Petőfi Emlék­helyek 15. Találkozójával kezdődött, ami tulajdonképpen rangos, egész délelőttöt kitöltő szimpóziumot jelentett. Dr. Oláh Pál a kiskun­félegyházi Petőfi Múzeum igazgatója, a magyarországi Petőfi Sándor Társaság elnöke elmondotta, hogy ez alkalommal első ízben került sor az anyaország határain kívül Petőfi­­emlékhely találkozóra, s ezzel a rend­szeressé váló emlékhelyi találkozókba be kívánják kapcsolni azokat a határon túli településeket is, melyeknek valamilyen formában közük van Petőfi Sándorhoz. Kerényi Ferenc budapesti egyetemi tanár a költő erdélyi bolyongásainak tükrében a szabadság­­harc erdélyi vonatkozásait tekintette át, s a Segesvár környéki hadmozdula­­tokról kiválóan dokumentáltan és ugyanakkor akár egy „kései szemtanú” alaposságával Herman Róbert­ hadtörr­­ténész, a” Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Petőfi és a magyar szabadságharc emlékbizottságának elnöke beszélt. Hazai vonatkozásban dr. Mircea Popa, a kolozsvári Babes- Bolyai Egyetem tanára vette számba a Petőfi örökség román vonatkozásait, Kozma Dezső bölcsészkari professzor­ a költő kultuszáról értekezett, Dávid Gyula író, egyetemi tanár pedig sajnálkozva állapította meg: tapasz­talata szerint Petőfi költészetének mondanivalója eléggé kiesett a köztudatból, s éppen ezért az ünnepség jelentősége, hogy újra kezünkbe adja Petőfit, hogy verseiben megtaláljuk azt ami számunkra időszerű üzenet. A pénteki segesvári program délután a várba való f elvonulással folytatódott ahol térzenét hallgathattak az érkezők, majd koszorúzás következett a várbeli Petőfi szobornál, az est pedig gálamű­sorral zárult. Szombaton kora reggeltől egymást ­ Nagy­körút Egy magyar Londontól Valószínűleg, Németh Mik­lós sem hitte volna el, ha 1990- ben, amikor a kormányfői széket átadta Antall Józsefnek, azt mondják neki, hogy kilenc év múlva is Magyarország egyik legnépszerűbb politi­kusa lesz. Úgy általában nem ez a pálya ígérkezett akkori­ban a rendszerváltások előtti utolsó pártállami vezetőknek. Tény, az ő, illetve Magyar­­ország esete is más volt, mint máshol. Itt nem hogy egy fegyver, de egy léggömb sem pukkant el, az egész átmenetet tárgyalóasztalnál intézték el, azután az ország választott, s elzavarta a baloldalt. Mindenki azt hitte, Németh politikai karrierje ezzel véget ért. Ő elfogadta az EBRD, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöki posztját, s elköltözött Londonba. Olykor hivatalos ügyben tárgyalt Magyar­­országon, néha készítettek vele egy-egy interjút, de va­lószínűnek tűnt, hogy idővel ez is lecseng. Most azonban itt állunk, csaknem tíz eszten­dővel később, s mind gyak­rabban jelennek meg hírek arról, hogy feladja nemrég meghosszabbított bankalel­nöki állását, hazatér és ismét belép a szocialisták frontcsa­pataiba. Merthogy esélye van, a pártnak pedig szüksége rá. A történet az MSZP hely­zetéről és a magyar közhan­gulatról egyaránt sok mindent elárul. A szocialisták esete az egyszerűbb: elveszítették a tavalyi választásokat, pártel­nököt cseréltek, Kovács László népszerű is, de a jelek szerint a kiváló diplomata saját párt­jával nem igazán boldogul. Az MSZP-t nem sikerült meg­újítani, a népszerűségi listákon ugyan fej-fej mellett hialadnak a Fidesszel, de ez első­sorban a kormányzók hibáinak köszön­hető, ami nem biztos, hogy elegendő egy 2002-es sikerhez. Ki kellett találni tehát valami újat, s ekkor röppent fel ismét a Németh Miklós neve. Érdekesebb azonban ennél az, hogy miért oly nagy az egykori kormányfő össztár­sadalmi népszerűsége. A ma­gyarok 85 százaléka ismeri a nevét - ez még rendben is volna -, 67, százaléka, viszont kedveli is, így Göncz Árpád és Demszky Gábor mögött dobogós a rokonszenv-tábláza­­ton. Ez pedig akkor is elgondolkodtató, ha figye­lembe vesszük, hogy az 1990- ben Londonba távozó ex­­kormányfő e lépésével lénye­gében kimenekítette magát a hazai politikai sárdobálásból. Azaz míg itthon a politikusok NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) A lap 1., 3., 6. oldalán VARGA BÉLA / Bárót Egy veder meséje c. képsorát közöljük Európa gyorsan öregszik Az Európai Unió legtöbb térségében a következő h­arminc év során megkettőződik a 60 évesek és annál idősebbek száma - állapította meg az Iturostat, az európai közösségek luxemburgi központú statisztái hivatala. , , , Az adatok szerint a 60 éves és afölötti személyek aránya az EU-országok összlakosságában a m­ostani 21 százalékról 2050-re mintegy 34 százalékra n­ő. A nagyon öregek (80 évesek és afölöttiek) számaránya 4 százalékról körülbelül 1,5 százalékra emelkedik, s az Európai Unióban ily módon a nyolcvanas éveikben járók száma 2050-ben közel 37 millió lesz. Az Eurostat szerint e növekedésnek mélyreható következm­ényei losznak a szociális állataira, főként a nyugdíjellátásra nézve. A nyugdíjakat többnyire a munkaadók és a perből élők befizetései táplálják. Problémát jelentenek az egészségügyi kiadások is, amelyeknél az európai statisztikai hivatal szerint fennáll az erőteljes növekedés Bizonyos területeket a többinél jobban érint majd a lakosság öregedése. A szigetek (Azori, t­anári stb.) és a­­ fővárosok (például Párizs és London) bizonyára az első tíz „fiatal térség között lesznek, Olaszországban viszont öt térség található a legelöregedettebbek közül. A lakosság öregedésének okai között az első helyen a születé­ss­zámnak ,az utóbbi 20-30 évben tapasztalható csökkenése pír Fontolt tényező ugyanakkor az idős emberek halandósági arányának csökkenése is, ami összefügg az­­­­ orvostudomány fejlődésével . „ „ A munkaadók a következő években mind nehezebben találnak majd korszerű műszaki ismeretekkel rendelkező fiatalok­at vicznnvlan alursnnv hi^rprt ’ Petőfi halálának 150. évfordulója követő hullámokban érkezett Fehé­regyházára az ünnepi sokadalom. Kilenc órai kezdettel ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen történelmi egyházaink elöljárói hirdették az igét. Valamivel déli 12 óra után kezdődött a Múzeum Kertben az ünnepi megemlékezés, melyen részt vettek Martonyi József, a magyar kormány külügyminisztere, Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság buka­resti nagykövete, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője­’, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Eckstein- Kovács Péter, kisebbségügyi miniszter, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, RMDSZ-es államtitkárok, szenátorok, képviselők, prefektusok, PEN-klu­­bosok, jelen volt továbbá Sütő András író, Kányádi Sándor költő, Ana Blan­­diana költőnő, egyházaink püspökei, Hazai meg az anyaországi közéletünk számos jeles képviselője. A több ezres ünneplő, tisztelgő, emlékező, Erdély minden részéből meg a határainkon túlról érkezett résztvevők előtt Viola -Gábor, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze elszavalta Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című verset ,majd Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület vezetője, a segesvári és fehéregyházi ünnepségek egyik fő mozgatója, nyitotta meg az ünnepséget mondván: talán furcsán hangzik, hogy Petőfi halála napján nem is a haláláról beszélünk, de ezen a napon is, mint annyi másszor, nem a halott, hanem az élő Petőfire emlékezünk. A 102 éves turulmadaras emlékmű előtt csak olyanok lehetünk, mint amilyen Petőfi volt: bátrak és szókimondóak. Ez az emlékezés az önvizsgálás alkalma is, s ennek jegyében mondotta el ünnepi beszédét Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is, beszédének szövege e számunkban olvasható. Petőfi szülőhelyének üzenetét­­ és a teljes alakú Petőfi szobrot, melyet Petőfi és Móra városa adományozott Fehéregyházának - Kiskunfélegyháza polgármestere, Ficsur József hozta el Fehéregyházára, aki a szervező­­bizottság nevében tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy felkérték Göncz Árpád­ köztársasági elnököt, vállalja el a rendezvény fővédnökségét, amit az államfő el is vállalat, de személyesen, sajnos, nem tudott eljönni a szobora­vatásra. Elmondotta: amikor a szobrot július 20-án Kiskunfélegyházáról elindulva kihoztuk ide Erdélybe, este érkeztünk meg , a Múzeum kert elé. Rövid ünnepség keretében nagyon sok ember fogadott bennünket. És akkor éreztem azt, hogy itt, Fehéregyházán, méltón ápolják és őrzik az emlékeket. Nagyon megható volt, hogy nagyon sok fiatal jött el. Látni kellett volna azokat a csillogó szemeket ahogy A szarajevói csúcs nem csak a nagyhatalmaknak, hanem a balkáni térség országainak is példaértékű tanulsággal zárult. Balra fent: Orbán Viktor városnézésen • Jobbra fent: amerikai-orosz ölelkezés • Alatta: a csúcs családi tablója • Jobbra lent: Emil Constantinescu Orbán Viktor társaságában (MTI-képszolgálat) • Beszámolóink a 2. oldalon nézték Petőfi Sándort az autóban... Hámori József, a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériumának tárcavezetője ünnepi beszédében azt hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ez a BÖGÖZI ATTILA (Folytatása a 8. oldalon) M­artonyi János külügyminisztertől megkérdezték: mi a véleménye az amerikai Szenátus legújabb törvény­­javaslatáról, amelyik elismeri a vajdasági magyar közösség, jogait? Ez volt az első kérdés, amit feltettek neki a bukaresti tárgyalások befejezésekor tartott sajtóértekezleten. Martonyi­ János rendkívül pozitív fejleménynek tartotta az amerikai szenátorok kezdeményezését. Miről is van szó tulajdonképpen? Az amerikai Szenátus külügyi bizottsága a beérkezett jelentések alapján szükségesnek vélte, hogy közbelépjen, még mielőtt egy újabb nemzetiségi konfliktus robbanna ki Jugoszláviában. A szenátorok véleménye szerint: „a­ 300 000 főt számláló magyar közösség évszázadok óta lakik a Vajdaságban, ami Szerbia része. Ez a közösség 1990-től napjainkig nem keveredett bele egyetlen balkáni konfliktusba sem, következetesen erőszakmentes magatartást tanúsított; létét a jugoszláviai politikai rendszer által előírt, korlátozott eszközökkel próbálta védelmezni.” ... „Ez a lakosság állandó zaklatásnak, megfélelmlítésnek és nyomásnak van kitéve azért, hogy hagyja ott szülőföldjét. Az etnikai tisztogatásnak ez a formája az utóbbi tíz évben arra kényszerített 50 000 magyart, hogy eltávozzék a tartományból.” A szenátorok ezt a fázist „az erőszakos etnikai tisztogatás előkészítő formájának” tartják, és azt javasolják a Kongresszusnak, hogy szólítsa fel az elnököt, ítéljen el minden Jugoszláviában folyó zaklatást, fenyegetést és megfélelmlítést, bármelyik etnikai csoport ellen történjék az”; továbbá: „fejezze ki aggodalmát a vajdasági magyarok elleni jelenlegi fenyegetések, megfélelmlítés és erőszakos incidensek miatt, amelyekről a beérkezett jelentések szólnak”; „kérje fel a külügyminisztériumot, hogy tartsa megfigyelés alatt (monitorizálja) a vajdasági magyar etnikai csoportok helyzetét”; „hasson oda, hogy a NATO és az Egyesült Államok valamennyi tár­gyaláson, amely Koszovó jövőjéve kpcsolatos, fordítson különlege figyelmet azokra a garanciákra amelyek a vajdasági magyar közösség valamint a tartományban élő több etnikai kisebbség jogait szavatolják, „ konzultáljanak azok megválasztott vezetőivel az autonómiára vonatkozó javaslataikat illetően”. Tiszta beszéd! Világosan kitűnik belőle, hogy léteznek kö­zösségi jogok, s mi több, a kisebbségek számára, továbbá az etnikai csoportok számára is léteznek! Nastase úr és párthívei, valamint a szélsőséges román nacionalisták ezzel kapcsolatban hazugságokkal tömik nemzettársaik fejét. Igazi náci propagandát folytatnak... A másik foszladozó hazugság pedig: az autonómiához való jog tagadása. Lám, Amerika nem hogy tagadná, hanem arra szólít fel, hogy szenteljenek neki fokozott figyelmet. Nyugodtan megteheti, mert ahol demokrácia van, ott nemcsak személyekre, hanem közösségekre is értendő a szabadság. S Amerikát ez a szabadság tette­­naggyá, viszonylag rövid idő alatt gyarmatból világhatalommá. És nyugodtan megteheti azért is, mert a nemzeti kisebbségi jogok elismerése és alkalmazása nem rendíti meg, hanem erőssé teszi az államot, kiküszöböli az etnikai ellentéteket s a belőlük származó pusztító konfliktusokat. Persze, ezt hiába magyarázzuk a nemzetállamban gondolkodóknak. Beléjük rögződött ugyanis még egy hazugság, nevezetesen az, hogy a kisebbségek a területi integritás megszüntetésére, a határok megváltoztatására törekednek. És ehhez segítséget kapnak az anyaországtól, továbbá a térségben érdekelt Hatalmaktól. Constantinescu elnök azzal jött haza Sarajevóból: nem volt az értekezletnek egyetlen olyan résztvevője sem - kezdve a világ legnagyobb hatalmainak államfőivel, miniszterelnökeivel egészen a térség legparányibb országának vezetőjéig -, aki kétségbe vonta volna a jelenlegi országhatárokat. Ezért Constantinescu elnök maga sietett kijelenteni, hogy hazudik az, aki a határok megváltoztatásának, a területi integritás megsértésének veszélyéről beszél. Jó, hogy rájött. S még jobb lenne, ha rájönne arra is, hogy az ezen a hazugságon alapuló szélsőséges nacionalista, soviniszta propaganda bűncselekmény még a román nemzetállami alkotmány szerint is. Tehát törvény elé kellene idézni művelőit, ha tisz­teletben kívánják tartani a romániai törvényeket. De ezeket a törvényes előírásokat eddig csak a nemzeti kisebbségek tagjai ellen alkalmazták Romániában... ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN NEHEZEN FOSZLK A HAZUGSÁGOK nmm mm ! .i •­­. i i * ■■■ mm Si ■MR ■M wmmm mm m m »er f *» Petőfi-utca, Petőfi-tér... Biztos vagyok benne, hogy ha valaki összeszámolná, rögtön kide­rülne, Magyarországon és más, ma­gyarok által lakott vidékeken a legtöbb utcát vagy teret a magyar történelem nagy alakjai közül Petőfi Sándorról nevezték el, és a legtöbb szobrot neki állították itt a Kárpát-medencében, így van ez jól. Petőfi-utca. Petőfi-tér minden városban, sőt, akár minden faluban kellene hogy legyen, mint ahogy Petőfi-szoborral­ kellene megjelölni minden helységet, ahol magyarok is élnek. Olyan ez, mint egy embléma, mint egy márkajegy a ma­gyar nemzet számára, erről ismernek reánk, erről a védjegyről, amely egyszerű, érthető és egyúttal tökéletes. Ez a huszonhat esztendős korában kozák dsidók által elpusztított fiatalem­ber halálában sokkal több lett,mint a nemzet legnagyobb költője. Ő maga lett mindaz, ami a legjobb a magyar­nemzetben, ő a mi jobbik énünk, ő a mi bátrabbik testvérünk, ő a mi meg nem alkuvó harcostársunk. Róla nem vitázunk, tetteit nem értelmezgetjük, nevének hallatán nem csapnak össze indulatok, róla mindannyian egyet gon­dolunk. Akár a nemzeti lobogóról vagy a nemzeti himnuszról. Mi több, ez a nemzeti márka­jegy, ez a magyar szimbólum ugyanazt mondja más nemzeteknek is. A szabadságot üzeni mindenkinek. Az ő zseniális szó­ leleményével: a világ­­szabadságot, amely nem osztható fel a népek között, mert vagy mindenki szabad lesz, vagy mindenki rab marad valamilyen formában. Másfélszáz esztendő múltán, ezredfordulóra várva, mondhatja-e valaki is tiszta lelkiis­­merettel, hogy ma szabadság dolgában előbbre vagyunk, és hogy végre meg­értettük ezt a nyughatatlan fiatalem­bert, ezt a kortársainak is sokszor kényelmetlen, mert kérlelhetetlen ifjú költőt? Döbbenten olvastam a minap egy könyvet, egy dokmentum-gyűjteményt, amely az 1849-es erdélyi csaták orosz dokumentumait tartalmazza. Orosz tisztek leírását ezekről a csatákról, köztük a segesváriról is, hogy mikép­pen semmisítették meg az ellenséget, a magyarokat, hogy hány száz magyar halott és hány száz­­magyar sebesült maradt a csata után. Íme, minden attól függ, honnan közelítjük meg az ese­ményeket, más a győztesek és más a vesztesek krónikája. Hiába kerestem volna a szá­madatok között Petőfi Sándort, tudtam, hogy ott van valamelyik számjegyben, de többé már nem fogjuk megtalálni. Testi valójában nem, de szelle­mében ismét meg kell találnunk! Ko­­szovó után, e véres százötven esztendő annyi meg annyi Koszovója után, nyelvük, vallásuk különbözősége miatt egymást öldöklő nemzetek annyi osto­basága után végre hajlandók leszünk-e tanulni ettől a" huszonhat esztendős költőtől? Európa végre hajlandó-e felébredni a hol itt, hol ott fellobbanó MARKÓ BÉLA (Folytatása a 6. oldalon)

Next