Romániai Magyar Szó, 1999. szeptember (11. évfolyam, 3170-3199. szám)

1999-09-01 / 3170. szám

Új sorozat 3170. szám 1999. szeptember 1., SZERDA Ára: előfizetőknek 692, darabonként 1500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucure?ti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz „A rendeltetést még tisztázni kell" MARKÓ BÉLA szövetségi elnök a hazai magyar egyetemi oktatás anyagi támogatásáról Amint már rövid híreket tartalmazó rovatunkban is jeleztük: „a magyar kormány 9 millió dollárt (csaknem két­milliárd forint, azaz kb. 144 milliárd lej) irányzott elő egy erdélyi magyar egyetem meg­teremtése céljából". Több sajtó­termék, elektronikus média, így többek között a Kossuth Rádió is úgy magyarázta a hírt, hogy mivel a jövő évi magyar költség­­vetés egyik tételéről van szó, és kétezerben sajnos nincs esély arra, hogy mifelénk zöld utat kapjon egy romániai magyar állami egyetem létrehozása, az összeget a magyar kormány esetleg annak a nagyváradi keresztény magánegyetemnek a létrehozására, fejlesztésére fordítja, melyről nemrég Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke tájékoztatta a közvé­leményt. A hír hátterének felderí­tésére MARKÓ BÉLÁHOZ, az RMDSZ szövetségi elnökéhez fordultunk. Elnök úr mit tud arról, hogy a jövő évi magyar állami költségvetésből az erdélyi egyetemi oktatás támogatá­sára szánt körülbelül kétmilliárd forintot a Nagyváradon létesítendő magánegyetem létrehozására utalja majd át az adományozó? Történt az RMDSZ vezetőségével ilyen téren egyeztetés?­­ Ezt a támogatási összeget nyilvánvalóan a magyar kormány illesztette be a költségvetésbe, és mindenképpen a magyar Ország­­gyűlésnek kell megszavaznia, és én nagyon remélem, hogy meg is fogja szavazni. Nekünk igen jelentős segítség lenne. Orbán Viktor miniszt(Folytatása a 4. oldalon) MÁTHÉ ÉVA Lapzártakor: Újabb erős földrengés Törökországban Ismét erős, a Richter-skála szerinti 5,2 fokos földrengés rázta meg kedd délelőtt Törökország északnyugati részét. A földmozgás központja Izmit iparváros környékén volt. Izmitben, ahol a földrengés és a 4,6 erősségű utórengés mintegy 20 percen át tartott, az emberek a már megrongálódott épületekből a szabadba rohantak. A városban működő válságközpont munkatársai szintén elhagyták irodáikat, és az utcákon felállított sátrakban folytatták munkájukat. A romokban heverő Adapazariban betondarabok hulltak a földre, amint megremegtek a félig lerombolt épületek. Megijedt emberek nyüzsgő tömege töltötte meg az utcákat, a tartományi kormányzati hivatal hangosbeszélőkön nyugalma megőrzésére szólította fel a lakosságot. Gölcükben, ahol az előző földrengés a legnagyobb pusztítást okozta, ugyancsak pánik tört ki, az emberek fejvesztve az utcákra rohantak. A térséget, mint tudjuk, augusztus 11-én rázta meg először egy pusztító ■ a Richter-skála szerinti 7,4-es erősségű ■ földrengés, amelyben a legfrissebb hivatalos adatok szerint 14 202 ember vesztette életét.______ é­rtékben talán nem túlsá­gosan jelentős - bár­­nem lebecsülendő — gazdabiztató lehetett volna az a támogatási forma, amely tucat­nyi sürgősségi kormányrendelet csatornáin - igen gyakran közve­tett formában - Háromszéken is az agrárium kátyúba vergődő szekerét indíthatná el jó irányba. Azaz tulajdonképpen az e szek­torba is begyűrűző ármozgások termelésdrágító hatását enyhíte­né, amelyek megbízható források szerint az őszi búzavetéskor elérhetik a 20-22 százalékot. A jelek szerint viszont nem lesz „festett” (az agrártermelésre szánt olcsóbb) gázolaj - lega­lábbis rövid távon semmiképpen sem a növekvő üzemanyagár, az emelkedő gépi munkadíj, a műtrágya és vegyszerköltség a leendő kenyérárat érinti! Avagy már a mostanit is? Az egyszer már megadott és most - enyhén fogalmazva - megkérdőjelezett díjmentes közraktári tárolás a még mindig lábadozó búzapiacot állítja új helyzet elé. Háromszék ugyan nem szá­mottevő kenyérgabonatermelő övezet, s lám a betakarított 42 ezer tonnából is - megsejtve a holnapot, - alig ötezer tonnányi készletet helyeztek el különböző raktárakba, a bizonytalan kor­­mány-agrárszemlélet a gazdákat óvatosságra ítéli. Amint a közel­múlt felmérései is bizonyítják: a megyében az ősszel vélhetően csökken a búzával bevetett terület, s a vetőmag kicserélé­sének „megspórlása” további hozammérséklést sejtett. Még érzékenyebben érinti a gazdákat a már beígért, a burgonyánál és a cukorrépánál alkalmazandó ÁFA- mérséklés esetleges újra­gondolása, amely végső soron úgy sérti a gazdaérdekeket (ter­melői kedvet), hogy a fogyasztót is számottevően károsítja! Elle­hetetlenítve a kölcsönösen előnyös krumplipiac létrejöttét... Kátyúból kátyúba süllyed az agrárium szekere, s íme most már rövid távon is lehetetlen az agrártervezés. Talán éppen ez az elbizonytalanodás az, amely a kiesett kedvezmények értékénél is rombolóbban hat a minden­képpen prioritást érdemlő agrá­rium lábadozására, annak min­den belátható következményével. Ne legyünk mégse pesszimis­ták! Talán a világbanki hatósá­gokkal való leendő tárgyalások során sikerül a legelkerülhe­tetlenebb gazdatámogatási for­mákat kimunkálni. És sikerülni fog a legalapvetőbb gazdabiz­tonságot jelentő kérdésekben törvényes kereteken nyugvó s a piacgazdaság adott keretein belül kiszámítható koncepciókat elfo­gadtatni. Olyan szubvencionálási formákat is beleértve, amelyek a valóban versenyképes gazdákat és üzemméreteket kialakító erő­feszítéseket alkalmassá teszi - ha nem is máról hónapra - a hatá­­ron túli megmérettetésre. Nagy „szavak”, elpufogtatott szóla­mokként hathatnak e kijelen­tések, ám kátyúban vergődve pénzt lehet pocsékolni, haladni viszont semmiképpen sem! FLÓRA GÁBOR Nehezen adták - gyorsan visszavették Az odalakó • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Madáretető . Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Nemzetközi Vásár Brassóban Továbbépíteni a meglevő kapcsolatokat A brassói Sportcsarnokban augusztus 26-29 között idén is megszervezte az Expo Center Kft., a Mac-Line Szeged Kft., valamint a Brassói Kereske­delmi és Iparkamara, a hagyo­mányos Nemzetközi Vásárt. A rendezvény keretében került sor pénteken a brassói Aro Palace szálloda Kék termében arra az üzletember-találkozóra­­ Magyar-Román Élelmiszeri­­pari Kontakt Napra melyet a Csongrád, valamint, a Brassó megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara szervezett a Magyar Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium és a bu­dapesti Agrármarketing Cent­rum támogatásával. A brassói kamara elnöke, Mircea Florescu a következő­ket nyilatkozta: „A sikeres és hagyományos nemzetközi vá­sáron idén 130 cég vett részt. Az egész rendezvény azt is bizonyítja, hogy lehet olyan regionális üzleti kapcsolatokat kiépíteni, amelyek mindkét fél számára előnyösek. Van igény ilyen kapcsolatokra.” Lapunknak nyilatkozva a Szegedi Konzervgyár marke­ting és kereskedelmi igazga­tója, Novákné Halász Anna elmondotta: - A román üzletfe­leinkkel való kapcsolataink na­gyon jók. Nekem régóta vannak üzleti kapcsolataim itteni kereskedőkkel. Lényegesnek tartom az ilyen konkrét találko-­­ zásokat, mint ez a Kontakt Nap, ahol az üzletfelek szemtől szemben tárgyalhatnak, ugyan­is meg kell találnunk azokat a közös érdekeket, amelyek alapján együtt tudunk működni. Komoly féléves előkészítő munka eredménye ez a ren­dezvény. Szeretnénk továbbé­píteni a már most meglévő kapcsolatainkat. - A húsipari termékekre 45%-os lett a behozatali vám. Hogyan érinti Önöket ez az intézkedés? - A 45 %-os behozatali vám jelen pillanatban akadályozza az együttműködést, de mi bí­zunk abban, hogy ez a magas vám valamikor megváltozik. Mi bármilyen elképzelésre kapha­tók vagyunk, de sok minden múlik a román cégeken. A román ügyfeleknek kell „behaj­TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) Mentőangyal hollandok A Nagykárolyi Öregek Otthonának havonta 40 millió lejre volna szüksége, hogy az intézmény fenntartásának kérdése ne lógjon a leve­gőben még mindig, hisz már hírt adtunk arról, hogy április 1-től se a polgármesteri hiva­talhoz, se a Szatmár Megyei Tanácshoz nem tartozik, s idáig is csak Kala Sándor igazgató zsonglőrködései, kitűnő szervezőkészsége, „pénzvarázsoló” képességei révén húzták ki, s húzzák most is, s emellett minden érdem a külföldi szponzoroké. Még csak őszig kéne kihúz­niuk valahogy, mert október 1-től a PHARE-program - melyet a szatmári Caritas képviselőjének, Laczi Tündé­nek a közbenjárásával nyer­tek meg most augusztusban - 6 hónapra felvállalta az intéz­mény teljes, eltartását. Csak­hogy októberig még sok víz folyik le a Krasznán, és addig - magyarán mondva - éhen is lehet halni. Az ún. „tartalék­hoz” már alaposan hozzá­nyúltak: az intézmény micro­­farmjáról rendre le-levágtak egy-egy disznót. A kenyeret hitelbe vásárolják a károlyi Slachten privát cégtől, a tejet pedig a szatmári Some? Rt­­től, s a kontó ezeknél a cé­geknél külön-külön már 80 millió lejre szökött fel. De várják, hogy a többi adóssá­got is, összesen 890 millió lejt, az SSPH minisztérium kifizesse, mely előirányozta ugyan ezt az összeget, de ebből még egy krajcárt se juttatott le hozzájuk. A sze­mélyzetet is - akik már 6 hó­napja nem láttak fizetést - eb­ből az összegből kell kárpó­tolniuk, de ez egyre inkább kutyavacsorájának tűnik. - Hogy nem szöktek el eddig az alkalmazottak? - kérdeztem Kala Sándor igazgatótól. - Hová? Ebben a munka­­nélküliségben! - tárta szét a karjait. Augusztus 20-án a hollan­dok, mint a mentőangyal, úgy érkeztek, hisz az egész intéz­ményben már annyi élelem sem volt, mint a mesebeli ha­muban sült pogácsa. A Zwolle városi Református Nőegylet azonnal 200 kg. konyhára­­valót pakolt le - a személy­zetnek ruhaneműket is hozott (az igazgató úrnak egy gyö­nyörű mexikói szalmakalapot) -, és nekik köszönhetően még akkor délben bevásá­rolhattak 5 millió lej értékben az egyik helyi élelmiszer­­üzletben. Igaz, az adakozó hollandok sem távoztak meglepetés nélkül a városból: részt vettek a Károlyi kastély kertjében a Nagykárolyi Na­pok záróünnepélyén, s mire gyanútlanul visszatértek, Kala Sándor háza előtt (Mihai Viteazul utca 2 szám) hagyott kocsijukat alaposan feltörve találták, 1400 márka értékben egy fényképezőgépet, rádió­magnót és fontos szerszámo­kat ugrasztottak el tőlük az ismeretlenek. NAGY ÁGNES — —i ■ MM — — mmmmi n pr — ■ m — ■MB­­ysm­ m ... és van, ahol nem! Máris biztos ugyanis, hogy hat moldvai megyében a továbbra is vígan terjedő járványos agyhártyagyulladás miatt legalább két hetet késik a tanévnyitó, s immár azt is tudni (az utolsó percben hozták meg a döntést), hogy a fővárosban a közoktatási minisztérium által adott felhatalmazás alapján hasonlóképpen döntött a tanfelügyelőség. Bukarest ugyanis egy újabb járvány, a kötőhártyagyulladás országos fészke lett (máris ezrek­­ könnyeznek, panaszkodnak látászavarokra). Amiből csakis arra lehet következtetni minden elvi és nem elvi vitán túl, hogy az általános nyomor, s annak majdnem kötelező velejárója, a szenny keresztülhúz­­ mindenféle nemes elképzelést, reformintézkedést. Talán ezért is oly ideges, néha egyenesen agresszív Andrei Marga miniszter, akit valósággal össztűz alá vettek, s aki, szerintem sajnálatos módon, abba a helyzetbe jutott, hogy... fogytán a lőszer, jönnek az arabok. A jól ismert okok miatt nagy nehezen megszületett tanügyi törvény előírásai alapján, ráadásul a nálunk megszokottnál két héttel korábban kellene­­ egyes helyeken kellett volna­­ kezdődnie az új tanévnek, de ennek sokan és különböző okokból gáncsot vetettek, mi több, a közoktatási minisztérium maga sem tudott előállni egy olyan programmal, mely mindezt megelőzhette volna. Mert a tárca maga is szegény, nem vállalhat fel olyasmit, amit egyszerűen nem tud­­ kivitelezni, az iskolákban­­ pedig nincs fegyelem. Vall, aitól lényegében képtelenek,­­ vagy egyszerűen nem haj­landók végrehajtani az uta­sításokat. Mert kérdeznénk azt például, hogy hol van nagyobb veszélyben a gyermek? Az utcán? A mocskosabbnál mocskosabb fürdőzőhelyeken? A spontánul kialakult és létező közösségekben? Valószínű, hogy egy járványt könnyebben lehetne ellenőrizni ott, ahol jelen van az iskolai (létezik-e még?!) orvos, ahol becsengetés előtt fertőtlenítőszerben kezet mosatnak a gyermekkel stb. Csakhogy a jelen pillanatban, amikor a tanügy pénzhiány miatt még a csapvizet sem biztosíthatja az iskolák jelentős hányadában, hogy a „megkönnyebbülési helyek” tisztaságáról, egyáltalán létéről ne is beszéljünk, mit lehet mondani? Csak azt, hogy szép a reform, szép minden, amit el akar érni Andrei Marga, de nem ő... a helyzet ura! Úgy csengetünk be tehát az idén, hogy nem tudjuk, hol és mikor kezdődik a tanév, s azt sem, hogy a továbbiakban hogyan folytatódik. Ki garantálja ugyanis azt, hogy a már két terjedő járvány mikor és pontosan hány hét után „adja meg magát”, de azt sem, hogy újabbak nem ütik-e (járványos sárgaság például) fel a fejüket? Az egészségügyi minisztérium ilyen prognózisra csak félig „illetékes”, de a közoktatási sem többre. Hiába tehát a kettőjük közötti zűr, még akkor is, ha pillanatnyilag egymásban látják az ellenséget, egymást rángatják a közvélemény elé. Mondhat bármelyik, amit akar. Mindeniknek igaza van a maga módján. Addig ugyanis, amíg nem teremtünk rendet úgy általában, nem tisztítjuk meg, illetve legalább nem fertőzzük környezetünket, amíg a higiéné nem válik közüggyé, sokra nem mennek. A járvány persze elmúlik, majd újabb járvány jön. S ha jön, akkor zárjuk be az iskolát, függesszük fel a tanévet? Ahe­lyett, hogy reális, kézzel fogható intézkedéseket foganatosítanánk? Új tanügyi törvény előírásai szerint, de mérhetetlen szegénység közepette rajtol tehát az új tanév, amely azért szolgálhatna néhány újdonsággal. Többek között azzal is, hogyha élni tudnánk, mi nemzetiségiek, mindenekelőtt magyarok azzal, amit kiharcolt az RMDSZ a parlamentben, akkor bővülhetne, ha nem egyéb, a középiskolai oktatás skálája. E tekintetben pedig vannak jó híreink, de rosszak is... A jó az, hogy imitt-amott túljelentkezés volt a líceu­mokban (főleg szórványban), a rossz viszont az, hogy a szülők­­tanulók nem mindenütt éltek a törvényadta lehetőséggel. Lehet azért sem, mert továbbra sem biztosak abban, mi lesz a sorsa a magyar egyetemnek. Amit ígér Bukarest is, meg Budapest is. De a kanyar miatt mindmáig nem igazán látszik... GYARMATH JÁNOS becsengetnek... TT

Next