Romániai Magyar Szó, 1999. december (11. évfolyam, 3261-3286. szám)

1999-12-03 / 3261. szám

1999. december 3.honi valóság , honi valóság Követve a hagyományt új utakat keres az EMKE (Folytatás az 1. oldalról) Kötő József ügyvezető alelnök beszédében felvázolta azt az utat, amit az EMKE-nek meg kell tennie annak érdekében, hogy tevékenysége megfeleljen a mo­dern kor követelményeinek. El­mondta, mennyire fontos öna­zonosságunk megtartása szem­pontjából a civil szervezetek tevékenysége, melyek azok a pontok, amelyekre kulturális tevékenységünkben még jobban oda kell figyelnünk. A talpon maradás attól függ, hogyan tudja újrateremteni az erdélyi magyar­ság saját kultúráját. Takács Csaba köszöntő be­szédében arról szólt, mit jelent a Trianon után kialakult helyzetben az EMKE tevékenysége: a több­ségi nemzet mellett kitartóan érvényesíteni a kisebbség érde­keit; nagyon fontos, hogy mi tör­ténik Kolozsváron, és az eszközöket kell megtalálni; az EMKE az egyik legönállóbb partnere az RMDSZ-nek. Elhangzott Katona Réka és Bartha Margit pénzügyi beszá­molója. Kelemen Hunor államtitkár arról beszélt, milyen Románia kultúrája az ezredfordulón. A legfontosabb tevékenység az építkezés, hogy a romániai ma­gyarság intézményei önállóan működjenek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális életben váltani kell. Felvetette azt a kérdést is, hogy vajon el akar­ják-e tartani az önkormányzatok a kulturális intézményeket? Szo­morúan beszélt arról, hogy van­nak helyek, ahol a polgármester, alpolgármester magyar, és mégsem érdeklik őket az ilyen jellegű kulturális,­intézmények,, nem támogatják őket, és ennek következtében azok leépülnek. Beszélt a kulturális egyezmények aláírásáról, de a bejegyzett alapítványok több mint fele nem működik. Példaértékű a Heltai Alapítvány. Ki kell használni mindazon összegeket, amelyeket a román kormány ad. A nemzeti kulturális alapot kell létrehozni. Jövőre várható a kegytárgyak visszaadása. A műemlékvédelem decentralizálása fog megtörténni. A hozzászólók mindegyike - sorrendben Szabó Pál, Gábor Dezső, Seprődi József, Gutt­­mann Mihály, Zahoránszky Ibolya, Kovács­ László, Simonffy Irén, Muzsnai Árpád, Matekovics Mária, Pilich László, Kalmár Zoltán, Tófalvi Zoltán, Varga Rozália, Beder Tibor, Zseh­­ránszky István, Németh Júlia - közérdekű kérdéseket taglalt a saját szempontjából, figyelembe véve, mit is kellene javítson a tevékenységén az EMKE. A sok jó ötletből azt fogadták el, amely az újraindulás 10. éve alkalmából egy emlékkönyv kiadását javasolta (Tófalvi Zoltán). Megkezdődött a tisztújítás, melynek eredményeként alap­szabály-módosítás történt. Létre­hozták a tiszteletbeli elnöki funk­­­­ciót. A tiszteletbeli elnök és a tiszteletbeli tagok csak felkérés­re, egyedi esetenként képvisel­hetik az EMKÉ-t. Nincs önálló jogkörük! Tiszteletbeli elnöknek a­­ leköszönő Dávid Gyulát válasz­totta meg a közgyűlés. Az EMKE elnöki funkciójába Kötő József került, az ügyvezető elnöki funkcióba Sebesi Karen Attila. Alelnökök szintjén bánsági alelnöknek Matekovics Máriát választották Matekovics György helyett, Szatmárnémetiben meg­maradt továbbra is Muzsnai Árpád, Marosvásárhelyen Tófalvi Zoltán, a székely régióban Syl­vester Lajos helyett Ördög Gyár­fás Lajos lett megválasztva. Tit­kár Dáné Tibor Kálmán. Az el­hunyt Laskai Sándor helyett Né­meth Ildikó került be a vezető­ségbe. A pénzügyi kezelés to­vábbra is Katona Réka feladata. A pénzügyeket felügyelő bizott­ságba benne maradt Bartha Margit és Bódi Sándor. A megválasztott elnök, Kötő József kérésünkre a követke­zőket nyilatkozta: Fokozottabb feladat és felelősség hárul rám az eljövendőkben, lényegében csapatmunkát kell folytatni, melyet ezelőtt néhány évvel kezdtünk újra. Ez a változás a folyamatosságot jelenti. Az EMKE mindenkor meg tud felelni annak a feladatnak, amit felvál­lalt, minden társadalmi fejlődési szakasznak megfelelően, a feladatokat fel tudja vállalni, és megtalálja azokat a megoldási módokat, melyek versenyképes­sé tudnak tenni egy közösséget. Sebesi Karen Attila elmondta, hogy szeretné erősíteni a területi szervezetek szerepét, olyan nyitást szeretne az EMKE-ben, ami az utóbbi időben történt ugyan, de nagyon kis lépésekkel. A Kisebbségi Tanácsban kép­viselt többi kisebbséggel együtt­működve közös programokat hoznak létre. Erre az első konk­rét lépések meg is történtek: a jövő évi Hannover 2000 világ­­kiállításon a romániai kisebb­ségek külön standon fognak jelentkezni. A más országokban is föllelhető civil szervezetekkel sokkal hatékonyabban szeretné­nek együttműködni. A kárpát­medencei régióban külön straté­giára van szükség, mind pályá­zati rendszerek újraértékelésé­ben, mind pedig közös progra­mok szervezésében. Délután 3 órakor megtelt a terem, s elkezdődött a díjak kiosztása. Kötő József a diktatúrától megszabadult magyar közösség közművelődési intézményrend­szerének kiépítésében végzett fáradhatatlan munkájáért az EMKE-szobrot életműdíjként vehette át. Laudátiót Dávid Gyula mondott. Farkas Árpád­­ több évtizedes publicisztikai munkássága és a Háromszék című napilap főszer­kesztőjeként az elmúlt évtized­ben nyújtott teljesítménye elisme­réseként - Kacsó Sándor-díj (szobor). L. Horváth Andor. Sebesi Imre (post mortem) - az emberközeli közszolgálatiság érdekében kifejtett több évtize­des tevékenységéért - Janovics Jenő-díj (szobor). L. Csép Sándor. Fodor Csaba - identitástuda­tunk szilárdításáért, hagyomá­nyaink felgyűjtéséért, megőrzé­séért, a több mint ezer felnevelt folklórszerető magyar emberért kifejtett munkásságáért - Kacsó András-díj (plakett). L. Füleki Zoltá­n. Antal Mária - az állandó gyi­­mesbükki néprajzi kiállítás létrehozataláért - Bányai János­­díj (plakett). L. Gazda Klára. Biró István (post mortem) - a romániai magyar pedagógustár­sadalmat szolgáló közösség- és intézményteremtő munkájáért - Kun Kocsárd-díj (plakett). L. Lászlófy Pál. Matekovics Mihály - Arad és vidéke magyar kulturális életét fellendítő munkásságáért - Kun Kocsárd-díj (plakett). L. Dáné Tibor Kálmán. Benkő András - kiváló erdélyi zenetörténet-kutató és tanári munkásságáért - Nagy István-díj (szobor). L. Guttmann Mihály. Tarr László - több évtizedes színészi teljesítményéért - Bánffy Miklós-díj (plakett). L. Tófalvi Zoltán. Gaál András - a 25 éves gyer­­gyószárhegyi tábor szervezé­séért, türelmes, kitartó munkájá­ért - Szolnay Sándor-díj (pla­kett). L. Zolcsák Sándor. Bogdán Zsolt - alkotó jellegű szerepformálásaiért - Kovács György-díj (szobor). L. Visky András Borbáth Júlia - színészetének élményszerű megújuló készsé­géért - Poór Lili-díj (szobor). L. Kötő József, Demeter András - a színház­fejlesztés korszerű módszereinek kimunkálása terén szerzett érdemeiért - Kemény János-díj (plakett). L. Kötő József. Barabás Olga - a korszerű er­délyi magyar színházat szolgáló rendezői munkájáért- Kádár Imre-díj (plakett). L Bodor Ottó. Mészáros József - könyvtárosi és könyvtárszervezői munkássá­gáért - Monoki István-díj (plakett). L. Kiss Jenő. Szabó Éva - több évtizedes néptánctanításért és a Gyöngy­koszorú Fesztivál rendezéséért - Vámszer Géza-díj (plakett). L. Kelemen Ferenc írását Sebesi Karen Attila olvasta fel. Simori Sándor - az amatőr színjátszó mozgalomban kifejtett eredményes tevékenységéért - Szentgyörgyi István-díj (plakett). L. Jancsó Árpád írását Sebesi Karen Attila olvasta fel. A 80 éves Bandi Dezső Euró­pában is páratlan, több évtizedes művészetszervező munkássá­gáért oklevelet kapott. Ennek a páratlan útnak a stációit taglalta figyelemreméltó alapossággal Tófalvi Zoltán. Az elismerés, a méltatás mindenki számára öröm volt. Öregek otthonát építenek a szatmári reformátusok• Névadó ünnepség holland vendégekkel Három éve ismerkedett meg - egy magyaror­szági kapcsolat révén - Korda Zoltán nagytisz­teletű, a szatmárnémeti Láncos-templom lelkésze a hollandiai Franeker város református gyülekezeté­nek prezsbitériumával. A személyes kapcsolatból mára a két közösség gyümölcsöző együttműködése alakult ki. Korda Zoltán az őszön azzal a szándék­kal utazott ki a frízek földjén lévő Franekerbe, ahol valamikor sok erdélyi református tanult (híres egyetemét Napóleon szüntette meg), hogy az ottani barátokat tájékoztassa egy szatmári református öregek otthona építésének lehetőségéről, mivel a megfelelő telek adva van, méghozzá a helybeliek egyik kedvelt parkja, az egykori Kossuth-kert köz­vetlen közelében. A többit aztán csak összehozzák valahogy... Sok a hozzátartozók nélkül élő, magányos öreg, közülük nem kevesen filléres napi gondokkal küzdenek. Az angolul és németül is beszélő lelkipásztor már a tervvázlatot is magával vitte: erről volna szó és ennyibe kerülne! (Közis­mert, hogy a nyugatiak nagyon gyakorlatiasak, látni akarják azt, ami mellé állnak, az úgynevezett szép álmokra és elképzelésekre nem vevők!) Mivel a franekeriek Korda Zoltánt már előbb megis­merték, tudták, hogy szavának fedezete van, nagy érdeklődéssel hallgatták előterjesztését, nézegették a bemutatott dokumentumokat, aztán rábólintottak. Legyen, de minél előbb, mi mellettetek állunk és segítünk benneteket, amivel csak tudunk! S már akkor úgy döntöttek, hogy jelentős (több tízmillió lejes) összeggel segítik a végleges tervek elkészí­tését és az alapozás megkezdését, aztán közben jönnek Szatmárnémetibe máskor is... de, amit már most ígérhetnek: vállalják az otthon berendezését! Ami megint csak nem fillérekbe fog kerülni. Múlt vasárnap már névadó ünnepséget tarthatott az említett református közösség. Több meghívott vendég volt a délelőtti istentiszteleten a Láncos­templomban, a legelső sorban ott ült a franekeri reformátusok kis küldöttsége; arcukról könnyű volt leolvasni - különösen, mikor felzúgtak az általuk is ismert zsoltárok -, hogy testvérek közt érzik magukat. Tőkés püspök nevében ifjú Csűri István generális direktor hirdetett igét, Pál apostol­t idézve: „Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek!” Majd Tjibola Midema úr, a holland (fríz) küldött­ség vezetője köszöntötte a több száz főnyi közön­séget, ünneplő gyülekezetét. Egyebek mellett az újra egymásra találás öröméről beszélt, felidézve a közös múltat, azt az időt, amikor Franeker utcáin elég gyakran lehetett magyar szót hallani, hisz száz meg száz erdélyi magyar tanult ott. A reformáció üldöztetése idején többeket közülük gályarabságra hurcoltak. Másokéval együtt emléküket őrzi az egyetem épületének falán az a tábla, amelyet három nyelven (hollandul, frízül és magyarul) feliratoztak. Korda Zoltán válaszolt a meleg szavakra, kiemelve: mennyire döntő az öregek háza építésében a hollandok testvéri segítsége, s önmagában is az a tény, hogy Franeker és Harlingen (egy másik holland város) és a szatmári láncos református közösség egymásra talált. A templomi ünnepséget a gyülekezet vegyes karának, ifjúsági kórusának és a kolozsvári Református Teológia II. évfolyama egy csoportjának műsora tette emlékezetesebbé, változatosabbá. Aztán a sokadalom kivonult a Teleki (Avram Iattcu) utca 27. szám alá a névadó tábla leleplezé­sére. Sipos Miklós, az egyházmegye esperese köszöntötte a megjelenteket, kihangsúlyozva: mennyire fontos egy ilyen intézmény létrehozása egy olyan társadalomban, amely hosszú idő óta értékváltsággal küzd, ahol nem kívánatos a gyermek megszületése és ahol teher az öreg! Majd egy másik holland vendég, Misne Tolsma szólt, tolmácsolva a franekeri és harlingeni reformátusok üdvözletét, megköszönve azt az élményt, amit a szatmári reformátusok nyújtottak. Ifjabb Csűri István püspöki generális direktor lehúzta a fehér leplet a márványtábláról, melyen ez áll: „KÁLVIN ÖREGEK OTTHONA - «Megőszüléstekig én visellek» - Ésaiás 46/4”. Ezt követően Ilyés Gyula, a város alpolgármestere, a megyei RMDSZ elnöke és Riedl Rudolf prefektus beszélt. Mindketten az összefogást, a közös dolgaink iránti felelősséget hangsúlyozták, kiemelve, hogy nagy szükségünk van az olyan kezdeményezésekre, mint ami az itteni együttlétre alkalmat adott. S az olyan kezdeményezőkre, mint a még fiatal papok sorába tartozó Korda Zoltán - tesszük hozzá. Végül még annyit: persze, a névadó tábla még egy régi ház falára került, de amint az idő is engedi, megindul itt az építkezés. Ha elkészül a Kálvin Öregek Háza, kezdetben 28, majd a tetőtér beépítésével további 24 idős embernek nyújt otthont s minden bizonnyal kellő szeretetet. SIKE LAJOS ltb ! Még nem elég! Egy RMDSZ-emlékrendezvény margójára November 26-án tartotta meg a Nagybánya-Központú Területi RMDSZ jubileumi küldöttgyűlését. A megyeháza nagy gyűlésterme színültig megtelt, amikor (Stoica miniszter láto­gatása miatt jó félórás késéssel) a helyiségben felcsendült a Szózat dal­lama, majd Égly Lehel XI­-es tanuló elszavalta Váczy Mihálynak a címben jelölt versét. A rendezvény első része teljes egészében a helyi szervezet 10 éves fennállásának és tevékenységének megemlékezését idézte. Ámbár e rendezvény pontosan egy nappal és egy hónappal előzte meg az 1989-es megalakulási időpontot, a szervezők tekintettel a decemberi zsúfolt ese­ménynaptárra, vállalták az előrehozott megemlékezés kockázatát. A területi küldötteken és a helybeli RMDSZ- tagokon,­­szimpati­zánsokon kívül a szervezők meghívták az RMDSZ országos vezetőségét (Nagy Zsolt alel­nök és csapata, a területi szervezete­kért felelős főosztály tagjai vállalták a részvételt), a helyi civil szerveződések képviselőit (a Teleki Blanka Nyugdíjas Klub tagjai virágkosárral járultak hozzá a terem díszítéséhez, s az ünnepi hangulat fokozásához, míg a baptista nőegylet az állófogadást készítette elő), a helyi egyházak vezetőit, a koalíciós pártok küldötteit, a törté­nelmi Máramaros RMDSZ vezetőit, valamint a helyi média embereit. Lu­­descher István­ elnök köszöntője után Cristian Anghel, a város polgármestere a liberális párt nevében, míg Carpov Dan a szociáldemokrata párt nevében üdvözölték a jelenlévőket. Volt alapítótagok, a szervezet volt és jelen elnökei, parlamenti képviselői emlé­keztek a tíz év főbb tevékenységeiről, eredményeiről és kudarcairól. Dr. Már­ton Árpád, néhány ideiglenes elnök utáni első vezetője a helyi szervezet­nek nyitotta meg az emlékezést, egy történelminek nevezhető összefoglaló­val, majd Szilágyi Adalbert­ Béla szí­­nérváraljai elnök és Hitter Ferenc­­felsőbányai alpolgármester elevenítet­ték fel szervezeteik indulását, küzdel­meit. Csiha Tamás, az­ első helyi RMDSZ-szenátor majd szervezeti elnök a Váczi Mihály-vers alapgon­dolatát kötötte egybe az ünnepelt szervezet eddigi útjával és jövőbeli feladataival. (Ő emlékeztetett a helyi szervezet két halottjára, akiknek munkája nélkül ma szegényebb lenne e megemlékezés: Zonda Attila képvise­lőre és Olajos Pál ügyvezető alelnökre, illetve kis ideig RMDSZ-elnökre­. Böndi Gyöngyike­­ hosszú éveken át ügyvezető alelnöke és lelkes minde­nese, majd 1996. óta az országos RMDSZ egyetlen hölgy képviselője a román parlamentben - a szervezetnek az országos törvényhozásban és a kor­mányzásban való jelentős részvételét, e tevékenységeknek immár bizonyított létjogosultságát és gyakorlati hasznát emelte ki. Ludescher István azzal a gondolattal játszott el, hogy mi lett volna, ha az RMDSZ nincsen a törvényhozásban, a kormányzásban. Nagy Zsolt, az országos RMDSZ-nek a Nagybánya Központú Területi Szervezetről kiala­kult véleményét, elismerését hangsú­lyozta. Az RMDSZ-tagok többsége elismeréssel vélekedett az elmúlt tíz év felelősségteljes szervezeti munkájáról, ám mindegyik felhívta a figyelmet az összefogás szükségességére, az átlag­ember mindennapi gondjai orvoslá­sának a felkarolására, a gazdasági helyzet, a MÁÉRT-határozatok kocká­zatainak veszélyeire (különös tekintet­tel a magyarországi munkavállalások­ra, tanulmányokra­, s az RMDSZ­ tevé­­kenységének legfőbb alapgondolatára, a szülőföldön való megmaradás felté­teleinek, európai normák keretei közötti biztosítására. A rendezvény második felében, az új alapszabályzat szellemében összeállt területi küldöttgyűlés első ülésére került sor, ahol az alapszabályzatnak ezen új fórum általi legitimizálása volt az első feladat, aztán megválasztották a­­megyében két területi, a Nagy­bánya-központú és a történelmi Mára­­marosi szervezet egymás mellett élése következtében a megye közös gondjai­nak összehangolásához szükséges) egyeztető tanács tagjait. A helyi területi szervezet cselekvési priori­tásainak egyéves programja és az SZKT utolsó határozatánk értelmében a szervezet belső választásainak jóváhagyott módszere (ti. az elektoros választás, a nehezen kivitelezhető és drágább közvetlen­ választás ellenében) zárta a rendezvényt. FARKAS E. ZOLTÁN Az Állami Vagyonalap (Fondul Proprietatii de Stat) a 99/1999-es törvény I. fejezete, 4. cikkelye, (2) bekezdése B betűje b) pontja alapján módosított és Hirdetési kiegészített 88/1997-es Sürgősségi kormányrendelet előírásainak megfelelően privatizációra bocsát egy Szeben megyei kereskedelmi társaságot, amely szerepel az r . r. ,, ÁVA által privatizálásra felkínált kereskedelmi társaságok 15. sz. Listáján, amit az országos írott sajtóban és az INTERNET-en tettek közzé. © rXSSN­O Az alább bemutatott kereskedelmi társaság iránt érdeklődő potenciális befektetők - román vagy külföldi természetes és jogi személyek - azon ÁVA-székhelyhez fordulhatnak, ahol a privatizációra sor kerül. F.sz. A társaság neve Helység Cím Cégbírósági iktatószám Adóügyi szám Tevékenységi terület Társasági tőke (ezer lej) Részvényesi struktúra (a jelen lista közlési dátumakor) % Összes részvények A társasági tőke eladandó részaránya % Az eladandó részvények száma A PRIVATIZÁCIÓ HELYSZÍNE IDEAL SIBIU MÉDIÁS STR. LAURENTIUS TOPPELTINIUS, NR. 1 J32/126/1991 Egyéb szállítóeszközök gyártása 804412 1368200 FPS 10,001 SIF PPM 32,144 Mások 57,855 54728 10,001 5473 FPS-SIBIU STR. SAMUEL BRUKENTHAL NR. 2-4, SIBIU, COD 2400

Next