Romániai Magyar Szó, 2000. január (12. évfolyam, 3287-3314. szám)

2000-01-04 / 3287. szám

3287. szám 2000. január 4., KEDD Ára: előfizetőknek 692, darabonként 1500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 Új sorozat E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere 1 . INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz Az első munkahét híreiből, lapzártakor Orgia a ramadán közepén, 37 letartóztatott A kuvaiti rendőrség letartóztatott 37 embert, akik orgiát rendeztek a ramadán szent ideje alatt. A letartóztatott személyeket prostitúcióval, kábítószer-fogyasztással és-birtoklással, valamint a muzulmán szent hónap idején elkövetett táncos mulatság szervezésével és erkölcstelen viselkedéssel vádolják. Izraelnek nincs jövője a Közel-Keleten - állítja Kadhafi Moamer el-Kadhafi líbiai vezető vasárnap este kijelentette, hogy „Izraelnek nincs jövője arab környezetben”, ezért a zsidók jobban tennék, ha az Egyesült Államokhoz tartozó „Alaszkában alapítanának államot”. „Palesztina a zsidók temetője lesz” - mondta Kadhafi. A líbiai vezető az izraelieket olyan néphez hasonlította, amely az arab népek viharos tengerén próbál vályogházat építeni. Mi vár ránk a következő évszázadban? A kérdést az MTI január 3-án tette fel Szalai Sándor magyar klimatológusnak, aki így jellemezte a közeljövő várható időjárási eseményeit. ..A vélemények megoszlanak. A világ végét jósló sarlatánok azonban a békés ezredfordulóval ismét látványosan megbuktak. Az általános vélemény az, hogy 2000-2050 között folytatódik az elmúlt húsz évben megfigyelt melegedés. Egyes modellek szerint egyúttal nedvesebb időszak köszönt be. A szén-dioxid kibocsátást mindenképpen mérsékelnie kell a termelésnek, hogy ne legyen túlzott mértékű a felmelegedés, ne erősödjék a sokat emlegetett üvegház­hatás. Minimum öt magyar aranyérmet az olimpián! Ekként fogalmazta meg vasárnap igényét a szeptember 15-én kezdődő sydney-i olimpiával kapcsolatban Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Magyar Televízió Három kívánság c. műsorában, s ez már hétfőn serkentőre fogta a magyar sportélet képviselőit. Hát majd elválik... Évváltás Dél-afrikában. Összeállításunk a Záróra rovatban A diplomata hölgy magányossága (Év végi beszélgetés őexcellenciája SMARANDA ENACHE-val, Románia finnországi nagykövetével) 2. Őexcellenciájával 1999 utolsó egyetlen napja,vagy a heti napjaiban, Marosvásárhelyen be­szélgettünk, ahol jól megérde­melt pihenőszabadságának né­hány napját töltötte. Beszélge­tésünk első részében, amelyet ta­valyi utolsó számunkban olvas­hattak, a helsinki EU-csúcsról és tanulságairól nyilatkozott. Most az interjú befejező részét kö­zöljük. - Mivel a téli ünnepek küszö­bén vagyunk, tehát oldottabb hangulatot is megengedhetünk magunknak, és elvégre mindket­ten szabadságon vagyunk, hadd tegyek fel néhány személyes kér­dést. A diplomaták, nagykövetek élete valóban olyan, mint ahogy a filmekben látjuk: kizárólag ele­gáns fogadásokra járnak, ahol koccintgatnak, beszélgetnek, módfelett jól érzik magukat...? Tehát hogy néz ki egy nagykövet Nagy­körút Koronázás „Uram, megérte! Megmutattuk az SZDSZ-es és az MSZP-s bandának!” E szavakkal jött ki vasárnap a parlamentből egy micisapkás, öntu­datos férfiú. Előzőleg már szom­baton órákat várakozott hiába az Országház előtt, vasárnap visszatért, ismét két és félórányit állt sorba, hogy végre ellolongja iparát.A parla­­m­ent kupolacsarnokában a január első napján átszállított korona előtt. Megmutatta... programja" - Az én ténykedésem legkeve­sebb három síkon zajlik. Egy­részt a nagykövetséget vezetem, mely egy kis intézmény, öt dip­lomatából és négytagú technikai személyzetből ál! Ez egy viszonylag kis követség, mely Finnországot és Észtországot is lefedi. Tehát nem unatkozunk. Ennek az intézménynek költség­­vetése, adminisztrálása van - menedzselni kell. Terveket kell készíteni, diplomáciai lépéseket kell kidolgozni. Ez is munkaidőm felét tölti ki. Folyamatban van egy diplomáciai reform. Ezt próbálom menet közben megva­lósítani. A nyugati reprezentá­ciós standardhoz kell igazod­nunk. A másik feladatköröm a diplomáciai kapcsolatépítés. Feltétlenül munkálkodni kell Amint azt várni lehetett, sajnos, ez lett a szomorú következménye a magyar korona millenniumi költöz­tetése körüli vitának. Magyarország viszonylag színtelenül ünnepelte meg 2000 beköszöntét. Az emberek ugyan itt is kötelezőnek érezték, hogy boldogoknak látszódjanak, de ehhez szervezetten alig-alig kaptak valamit. Volt ugyan tűzijáték a Lánchídnál, de semmi sem volt ez ahhoz képest, ami a világ más fővá­rosaiban történt. Talán nem volt rá elég pénz... Mert következett január elseje, és 2000. első igazán nagy költéges pillanata, a szent korona átköltöztetése. Páncélautó gördült a Nemzeti Múzeum elé... NAGY IVÁN ZSOLT tudósításának teljes szövege a lap holnapi számában Fotók: Curier webmagazin és MTV-1 azon, hogy az országot, melyet képviselsz, egyre közelebb vidd ahhoz az államhoz, melyben tevékenykedsz. Kitartóan, és behatóan kell tanulmányozni az országot, melybe kiküldtek. És keresni kell a hidakat a két állam között. Persze létezik a diplomá­cia igen elegáns és csiszolt vi­lága... A nemzeti ünnepek alkal­mából pazar fogadásokon ve­szünk részt. Finnország napján például az elnöki palotába invitálják a diplomatákat, úgy kétezren vesznek részt ezen. - Apropó... Mióta tölti be a nagyköveti tisztséget? - Egy éve és két hónapja. Tehát kétszer vettem már részt ezen a színpompás rendezvé­nyen. Ez valóban a dolgok szebbik, kellemesebb oldala. De mögötte a folyamatos, kemény munka áll. E találkozók az udva­riaskodáson túl a diplomáciai kommunikáció fontos helyszínei. Tehát kora reggeltől késő estig el kell játszanod a nagykövet szere­pét. Nagyon kevés időd, alkal­mad marad arra, hogy magán-kérdezett: MÁTHÉ ÉVA (Folytatása a 6. oldalon) „Meddig lesz még úz a betyárság?” Beszélgetés DUDÁS KÁROLY vajdasági íróval, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökével ■ Mikor „találkozott ” először Adyval? - Kosztolányi Dezső városá­ból jöttem. Szabadka környé­kén ugyanúgy ragaszkodnak az ott élő magyarok Kosztolányi­hoz, mint az erdélyi magyarok Tamási Áronhoz, Kányádi Sán­dorhoz vagy Sütő Andráshoz. A betűk ezer rejtelmű világából mégis Ady a kedvencem. Már kisiskolás koromban megismer­kedtem vele. Úgy tűnt fel ne­kem, mint a csodák rengete­gében mély döngésű vasajtók mögötti titkok lovasóriása, ahogy cseng körülötte az élet, jó Csönd-hercegek lépkednek mögötte, alvó Csók-paloták ébrednek, és vállán hordja az egész Azúr­ országot, azt a végtelen kék boldogságvágyat, melynek tiszta csengése szívé­ben élt, de partjait talán el nem érte sohasem, s ha meg is pil­lantotta, tovaszállt előle azon­nal, mint bűvös zsebkendő le­terítette álom. Jobb kezében a FÉNYT hozta, ahogy lépkedett felém dalok rímes hajnalán, s aztán később, ahogy egyre inkább megismertem, láttam, hogy ködbe bújva lápország­ban volt a láplakók csodája, sűrű, sötét, veszteglő, körülö­lelő, szemet eltapasztó nagy fekete éjszakában, Olümposz alatt gágogó ludak, sánták, bénák, vének közt az egyetlen tiszta hang­, új daloknak ifjú Apollója, kit ma is úgy látok, mint egy fehérszobrú, legszen- kérdezett: NAGY ÁGNES . (Folytatása a 6. oldalon) A szent korona útrakészen, a Nemzeti Múzeum lépcsőin Biztonsági gépkocsikkal övezve a korona elindult a Parlament felé Az öttagú korona-testület fogadja a relikviákat Válogatott tatomizmusok Mikor is van év vége? É­v végén mindenki törekszik adósságait/ számláit kiegyenlí­teni, nehogy az új esztendő tarto­zásokkal érje. De nemcsak ezért igyekeztem december 29-én esze­veszettül kifizetni maroktelefon­számlámat, hanem mert a papír szerint erre december 30-a az utolsó határidő, különben kelle­metlenségeim lehetnek a telefont illetően. Naivan azt gondoltam, a 30-ához képest 29-én még időben vagyok, csak akkor lepődtem meg, amikor a Kereskedelmi Bank szatmári fiókjának amúgy alkam is barátságtalan alkalmazottja tudatta velem félvállról: náluk már lejárt az év, és felsőbb uta­sításra telefonszámlám ellenérté­két nem inkasszálhatják. A taka­rékpénztárhoz irányítottak ezu­tán azzal, hogy ott is csak délu­tán 4-ig fogadnak majd. (Mindeze­ket természetesen nem munkai­dő alatt, hanem nyugati maradi mentalitás szerint a munkaidőm lejártával, 15 óra után próbáltam intézni...) Felnyargaltam a kor­zóra, a legközelebbi CEC-irodá­­ba, ahol nem voltak barátságtala­nok, csupán unottak, és közölték velem, hogy csak a központi pénztárnál fizethetek, a Petőfi utcai székházban. Újabb kocogás említett intézmény épületéig. Itt szinte kiröhögtek a hölgyek, hiszen nem tudtam, hogy ők már aznap délután 13-kor már zárták az esztendőt (29-én!s). Kérdem, mit tegyek, mert elnémul a tele­fonom, ha másnapig nem egyen­lítek. Válaszuk egyértelmű váll­rándítás volt, s visszafordultak egymás felé, hogy szilveszteri receptjeiket megvitassák. Idege­sen kutattam a Dialog cég közön­ségszolgálati telefonszáma után, miközben a Postabank felé lohol­tam a latyakos városközponton át. Kiizzadva, felcsapva és ziláltan estem be zárás előtt, ahol - két nyelven!!! - udvariasan a megfelelő ablakhoz irányították; kedves, mosolygós arc köszön­tött rám. Ellihegtem bajomat, a hölgy közben zavartalanul mo­solygott. Átvette a számlát és kiszólt: - Maga ugye, repülős? Látom az egyenruháján... Mindjárt megoldjuk a gondját... Szeretem a repülősöket, s magának amúgy is gyönyörű kék szeme van! így sikerült végül is megsza­badulnom tartozásomtól 1999. december 29-én, amikor a saját pénzemért szabályosan körbesza­ladhattam Szatmárnémetit. S lehet, hogy az érdem mégis csak a légitársaságé. DANCS ARTÚR ....“iff..........­..............1­­ ! "• szintén szólva nem szeretném, ha a lakásvárományosok lajstromán fölfedezném a nevem, még akkor sem, ha tényleg várományos és legalább harminc évvel fiatalabb lennék. Egyébként is ez a várományosság tárgytalan, annyira legalább vittem, hogy blokkban legyen az én kis tanyám... Meg aztán azok a várományosok nem is várományosok, várni-várni-várományozni rég lefutott divat. Amikor az embert hivatták a szakszervezeti irodába, és megsúgták, vigyél egy kupa bort is, mert amit ott mondanak neked, megéri! Építeni viszont minden további nélkül építenek, mégpedig jelzálogkölcsönös lakást. Ami azt jelenti, hogy az anyagokra, munkálatokra az állam meghitelezi a kérelmezőket, és a biztosíték pontosan az a lakás, amire a kölcsönt fölvették. Ezt nincs miért és nincs hogyan kifogásolni, a jelzálog él és dúl a világ más tájain is, sőt. Élénkebben és jobban bejáratva, mint nálunk. Változatlanul kérdés viszont, miért kell időről időre a sajtó nyilvánosságában közzétenni, hogy kik építenek közelebbről a hitelkonstrukció felhasználásával? A felvezető szöveg szerint „a Román Kereskedelmi Bank hivatott előzetesen vizsgálódni a fizetőképességi bizonylat kibocsátása érdekében”. Ahá, szóval ez akkor olyasmi, mint amikor a jegyespárt háromszor kihirdetik a templomban, és valakinek netán holmi bejelenteni valója van, amiért esetleg a házasság bizonytalan időre, talán örökre csúszik... Beszélgettem egy illetővel, aki érti a dörgést. Azt mondja: az Országos Lakásügynökség (meghittebb perceinkben: OLÜ) közli, hogy elfogadták a kérést. Nem sokkal utána a kereskedelmi banknak is akad közölnivalója: mehetsz, hogy megállapíthassák a bonitást. A fizetőképességet. Még tiszta szerencse, hogy nevezett bank nem közli (ugyancsak a sajtóban), hogy fizető­képes vagy, netán egy huncut fityinged sincsen. Van még banktitok a világon! A kérdés ezek után is változatlan: miért az újságból kell megtudnom (s még ki tudja,­­ hány ezer előfizető), hogy minden rendben az unokaöcsém, a nyolcadik szomszéd, egy abszolút idegen vagy jómagam jelzálogkölcsöne körül? A szépen fejlett közép-európai ismerősöknél a személyiségre vonatkozó információk titkossága terén már odáig jutottak, hogy a klasszikus személyazonossági adatokat is titkosítanák, és az ennél jóval lényegtelenebb adatokat is. Pl. a nyakbőséget vagy a cipő méretét, és nem másért: olykor keserűen tapasztalhatták, hogy mindennel vissza lehet élni! Manapság nem jó tudni másnak, hogy hány gyereked van, ki a kedvenc zeneszerződ, hányra érkezel haza, hol sétáltatod a kutyád, arról nem is beszélve, hogy kinek a hattyúfehér keblére hajtod le bús fejedet... E logika szerint a telefonkönyv, a személyi hívószám is egy sajnálatos törés a védelem zárt rendszerén, amit csakis egyetlen módon háríthatunk: számcserével, ráadásul titkosítjuk az új számot! A mobilkapcsolat nagy előnye minden korábbi rendszerrel szemben az, hogy nem teszi lehetővé azt az emberi beavatkozást, amely az előfizetőt kiszolgáltatottá, védtelenné teszi. A számom csak annál az ismerősömnél él, akinek odaadtam, senki másnál. Más. Egymilliót nyertek legutóbb, dollárban az év végi teleeurobingón. Ha ugyanez nem fejes helyszíneinken történik, és még csak nem is a méregerős dollárban, a nyertes legalább egy tucat lehetőséget számbavesz, hogy minél kisebb zajjal, és feltűnésmentesen, a jótékony névtelenség-arctalanság­­reklámtalanság védelmező félhomályában átvegye a nyereséget, és jogos tulajdonával eltűnjön a zaklatók meg a mindenre képes rosszfiúk elől. Itt? A legpontosabb lakcím (a nem elhanyagolható részlettel, hogy garzonban lakik, hányadmagával), a legpontosabb név, a legpontosabb arc. Kamera az utcát, a lakótömböt, a lépcsőházat, az ajtót tokostul, a lakásbelsőt, a nagy fogás minden lehetséges és lehetetlen szereplőjét bemutatja; a helyszínt, ami az események kiszámíthatatlansága folytán egy bármilyen műfajú történet színhelye lehet azontúl. Ehhez képest a lakásvárományosok a mérsékelt rizikóövezetben foglalnak helyet, és ugyanbira­mit csinálnak, amellett, hogy várnak? OLÁH ISTVÁN : Zálogos titkok

Next