Romániai Magyar Szó, 2000. május (12. évfolyam, 3402-3431. szám)

2000-05-02 / 3402. szám

Új sorozat 3402. szám 2000. május 2., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://w­ww.hhrf.org/rm­sz Lapzártakor Nagy érdeklődés az FPÖ kongresszusa iránt A karintiai Klagenfurtban kedden megnyílt az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 25. szö­vetségi kongresszusa, amelyen Jörg Haider­ eddigi elnök átadja helyét Susanne Riess-Passer­­nek, aki egyben Ausztria al­­kancellárja is. Az épületet a rendőrség biztonsági kordonnal vette körül, mert az FPÖ elleni tüntetéseket helyeztek kilátás­ba, ám a kongresszus kezde­tekor mindössze 24 karintiai tüntetett a párt ellen. Az FPÖ kongresszusát igen nagy érdek­lődéssel kíséri a média: mint­egy 200 kül- és belföldi újságíró akkreditáltatta magát. A pártelnökség döntése értel­mében az elnökhelyettesi tiszt­ségekbe Herbert Scheibner vé­delmi miniszter, Peter Westent­­haler, a párt parlamenti frakció­vezetője és eddigi főtitkára, valamint Hubert Gorbach, a vorarlbergi FPÖ vezetője kerül.­­Akárcsak Riess-Passer, az új tisztségviselők valamennyien Haider leghívebb követői közül valók. Riess-Passer beszámoló­ját főleg az Osztrák Szociálde­mokrata Párt és az Európai Unió bírálatának szentelte. Visszautasította az FPÖ ellen­feleinek azon kívánságát, hogy az FPÖ­ váljon „szófogadó,­­ beillesz­kedő párttá”, elutasítva azt a követelést is, hogy párt­elnökként függetlenítse magát Jörg Haidertől és változtassa meg a pártot. Hangsúlyozta Haider iránti lojalitását, azt, hogy a párt Haider nélkül nem lenne az, ami és a távozó el­nökhöz fordulva megígérte, hogy Haider mindig számíthat rá. (Horváth Júlia, Bécs / MTI) Provincia Az elmúlt hét második felé­ben sajtótájékoztatót tartottak Kolozsvárott az etnikumok közötti civil kultúra meg­teremtését szorgalmazó Pro­vincia c. új kiadvány szer­kesztői, úgymint Bakk Mik­lós, Marius Cosmeanu, Ma­rius Lazar, Molnár Gusztáv és Szokoly Elek, ismertetve azokat az elveket, melyek e két nyelven megjelenő kiad­vány létrehozását vezérelték. A kiadvány anyagai mind magyar, mind román nyelven azonosak, s két erdélyi lapban - a Ziua de Ardeal és a Krónika - terjesztik, hogy az olvasók, lapárban ingyenesen meg­kapván, előbb-utóbb bele­kóstolnak a szövegekbe. Marius Lazar úgy véleke­dett, hogy a kiadványnak sem 89 előtt, sem utána nincsen előzménye. Hasábjain román és magyar értelmiségiek talál­koznak, akik alapvetően fontos, közös problémákat beszélnek meg, a dialógus formájában. Szokoly Elek arra figyelmeztetett, hogy a két világháború között is történt próbálkozás a közös párbe­szédre, s a Jakabffy Elemér munkásságát hozta fel pél­daként. Bakk Miklós rámutat: számos kísérlet létezett, melyek a párbeszéd külön­böző formáit célozták meg. Aminek nincs előzménye: a közös nyilvánosság meg­teremtése. Itt az ideje, hogy az erdélyiek felleltározzák közös gondjaikat. Molnár Gusztáv szerint a céljuk: Erdélyre vonatkozó kérdéseket európai szinten tárgyalni. Románia ugyanis olyan új történelmi helyzetben van, amelynek nincsenek történelmi hagyo­mányai; nem értékátadásról, hanem új értékek közös lét­rehozásáról van szó. A Provincia elsősorban az értelmiségi réteget célozza meg - mondotta kérdésünkre válaszolva Molnár Gusztáv -, de a leendő olvasók körét bővíteni kívánják. A lap internetes kiadása (www.pro­­vincia.ro) is ezt szolgálja. CSOMAFÁY FERENC Ünnepi rezesek • Fotó: VARGA BÉLA / Barót Égig érő fák . Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Választ vár a csöndes város Részeg fiatalok csoportja támadott meg magyar húsvét hétfőjén tucatnyi IKE-tagot az Ifjúsági parkban. A fiatalok a városközpontban gyülekez­tek, találkát beszéltek meg estére a szabadtéri színpad környékén. A fiúk és lányok, bár ünnep volt, szeszes italt nem fogyasztottak. Hirtelen támadt rájuk a galeri, az egyik tizenegyedikes lányt úgy ütötték le és rugdosták meg, hogy agyrázkódással kórház­ba került, sebészeti beavat­kozásra is sor került. A csa­patból még két fiú kapott ru­hát, de könnyebb sérüléssel megúszták. A többiek nem mertek védekezni, inkább rendőrért szaladtak. Mire a rendészek megjelentek, a tucatnyinál több támadónak már hűlt helye volt a parkban. A fiatalok azóta feljelentést tettek ismeretlen tettesek ellen, s a rendőrség állítólag nyomoz. A közvélemény fel­háborodása ellenére máig nincs elfogadható válasz. Arra viszont kíváncsiak voltak a kihallgatást vezető rendő­rök: románul avagy magyarul beszéltek-e a támadók. A városban széltében-hosszá­­ban beszélik, hogy egy galeri működik egy ideje, s az este leszálltával garázdálkodik. Az eddig csöndes szilágysági város várja a mihamarabbi választ, lehetőleg a rendőr­ségi „fogásról" szóló híreket. FEJÉR LÁSZLÓ Elnökkeringő Örömmel mondhatom: bár kicsit féltem, mégis az történt a múlt hét végén, amit reméltem. Magyarország megmenekült egy kezdetben elképzelhetetlennek tűnő, az utóbbi időszakban mind­inkább fenyegető veszélytől - Torgyán József kisgazda pártve­­zető, az ország első számú föld­művelője nem fogadta el a párt által imádattal (s ez egyáltalán nem túlzás) felkínált lehetőséget, nem vállalja a jelölést a­ köztár­sasági elnöki posztra. És ettől, mint mondottam, mindenki na­­gyon-nagyon boldog. Tulajdonképpen abszurd már az is, hogy idáig eljuthattunk. Gondolják csak el, a magyar­­országi politikusok népszerűségi listáján a hátulról második Torgyán József neve egyáltalán felmerülhetett, mint a magyar köztársaság első számú közjogi méltósága, az évek óta ugyan­azon rangsor élén álló Göncz Árpád lehetséges utóda! Azé a Göncz Árpádé, aki ugyancsak az elmúlt hét végén Székesfe­hérvárott látta vendégül Közép- Európa 10 államfőjét (azért csak ennyit, mert az olasz elnök nem tudott eljönni), akik nem győzték hangoztatni, mennyire sajnálják, hogy lejár a magyar vezető má­sodik mandátuma, így a továb­biakban kénytelenek lesznek NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) A város „faluháza”? Az a bizonyos „faluház" még csak álom. Azaz, szerencsére, valamivel már több, amely ha elkészül (és miért ne remél­hetnénk, hogy a terv a valós igényekkel szembesülve is kiállja a próbát? - Szotyor köz­pontját díszíti. Tervezője (ötlet­gazdája?) Czimbalmos Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgár­mestere, maga is építész­mérnök, mégsem „faludíszként” gondolt a HÁZRA. Ötletét is a sokszorosan megtapasztalt szükséglet élteti. Szotyor közi­gazgatásilag ugyan Sepsiszent­­györgy peremtelepülése - a közigazgatási központ tehát a VÁROSHÁZA -, tucatnyi kér­désben kell viszont saját dön­tést, saját felelősségre, falukö­zelben meghozni. És másvala­miért is szükség lenne a falu­házra: a leendő építmény, füg­getlenül kivitelezése miként­jétől, az emeletek számától, az emberi kitekintés, a települési kohézió színtere lehetne. Szotyor, bár méreteiben kis település, még nem sorolható - szerencsére! - a szerepkört vesztett falvak közé. S bár hajításnyira a város, a földmű­velés nélküli falu státusa sem fenyegeti, legalábbis rövid távon. Bármennyire foltozatla­­nok is Sepsiszentgyörgy utcái, a szotyori járdák tanúsítják: urbánus ellátottságban a város még nem ért oda. Ezért is kellene ama faluház, amely akár a Teleház-mozgalom épí­tőeleme is lehetne. Konkrét p.­ptbm­ a város és a vidékfej­lesztés, kisrégióképzés mű­helye. Nyilván, nem tudjuk, miként fogadják majd az ötletet" azok, akik majd a Shapard­­programhoz benyújtott projektet elbírálják. Sok más és igen fontos célra kell, kellene a pénz. Bármiként is döntenek - a jelek szerint legkorábban az ősszel - a kistérségi törekvések támogatása felől, a kisfalu kiszolgáltatottságának mérsék­lése, még ha városközelben fekszik is, nem kerülhető meg. Az érdemi mikrostruktúrai elem­zés viszont bántóan késik. Ezért is figyelemreméltó a város földfejlesztő törekvése. Atekintetben lehetnek ugyan véleménykülönbségek, hogy a földutak felszámolása, a víz­vezeték bevezetése a sür­getőbb (egyáltalán, mi a lokális érdek). Konkrét esetben miért ne remélnénk, hogy a támo­gatás a tájékozódásban is ur­bánus szintre emeli a falut. Egyebek között így képzelhető csak el az agrárlehetőségek kiaknázása is, amely a remélt jövedelem révén a település­­fejlesztés előfeltétele is. Szotyor reménykedhet, hiszen még nem fenyegeti a delokali­záció, a városellátás is piacot ígér az agrártermelőknek, ám a mellőzöttség teremtette feszült­ség fokozatos feloldása új erő­ket szabadíthat fel. Vajon, segíthet ebben a falu­háza? A válasszal még várnunk kell. FLÓRA GÁBOR Egy kicsit még hideg • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely i •[gs Kapn­p alán sokan emlékszünk még rá, mit mondott Bárki Éva egyik erdélyi útja alkalmával az RMDSZ programjáról! Azt, hogy rosszul fogalmazta meg legfőbb céljait! Mert a politika olyan huncut játék, hogy mindig többet kell kérni, mint amennyit megadnak, megadhatnak! Ha az RMDSZ legfonntosabb törekvése a magyar egyetem, akkor soh­a nem lesz Erdélyben magyar egyetem. Szerinte az autonómiával kellett volna kezdeni. Az idő távlatából úgy tűnik, a bécsi nemzetközi jogásznak lett igaza. Ezt látsz­ik megerősíteni egy másik ismert sze­mélyiség, dr. Hódi Sándor vajdasági társadalomkutató és közíró véleménye. A magyar közszolgálati televízió, az M­ 1 Pa­noráma műsorában a napokban részletesen kifejtette véleményét az ottani állapotokról. Beszélt arról, hogy mind több szerb íratja magyar iskolába gyermekét, Magyar­­országon próbál munkát vállalni, valamilyen kapcsolatot kialakítani, s mind gyakrabban vásárolnak ott ingatlant. Amire méginkább oda kellett figyelnünk: a vajdasági szerbek már-már sürgetik az ottani magyarokat, hogy kérjék minden fórumon azt az autonómiát, mert ha nem kérik, akkor ők kérik helyettük, sőt cselekszenek is érette. A kérdést Hódi Sándor kiterjesztette az egész régióra: „Most már látszik, milyen nagy hiba volt, hogy a 90-es évek elején a vajdasági, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarok nem hangolták össze politikai törekvéseiket és nem kérték, sőt meg sem fogalmazták az autonómiát! Ha akkor egységesen és kö­vetkezetesen fellépnek érte, -------------------------------------------------­ma más volna a helyzetük!”. Hogy miért nőtt meg hir­telen a szerbek rokonszenve és bizalma a magyarok iránt, ezt aligha kell magyarázni. A NATO-ernyő, a közelség­ben lévő EU-tagság, s az ezzel járó nagyobb anyagi jólét és biztonság okán. A magyarokat immár nem lehet lekezelni, a NATO védelme miatt még kevésbé ellenségnek tekinteni, s immár rajtuk keresztül és velük érhető el legkönnyebben a vajdasági szerbek által óhajtott Nyugat. Ebben a felis­merésben alkalmasint döntő volt számukra a Milosevic­­korszak dühödt nacionalizmusának egyértelmű kudarca. A közvélemény-kutatások nálunk is azt mutatják: a románok mind nagyobb része tekint reánk bizalommal, közeledik hozzánk, kíván együttműködni. Egy, a lapunkban is ismertetett felmérés szerint a románok 46 százaléka Magyarországot tekinti a legkorrektebb szomszédnak, s a hozzá való közeledést tartja a legkívánatosabbnak. Úgy vé­lem, sokan hétköznapi életünkben is érezzük az utóbbi években e változó magatartást. Környezetemben mindinkább tapasztalom, hogy több román szólal meg magyarul, román gyermekek magyarul köszönnek a magyar szomszédnak, ismerősnek, s nemrég az is tudomásomra jutott, hogy román vállalkozók magyarul tanulnak. Nyilván, ez üzleti érdek a magyarországi partnerekkel való mind gyümölcsözőbb kapcsolat ösztönzi őket erre. Ha a határon túli magyarságot felkaroló (sokat emlegetett) státustörvény olyan előírásokat is tartalmaz, melyek a magyar nyelv ismeretét alapvetően fontosnak veszik és nemcsak az okmányokkal igazolható származást, úgy minden bizonnyal érezhetően megnő a magyar nyelvet tanulók száma. Különösen a vegyes tele­püléseken és a szórványban, ahol legjobban erodálódott nyel­vünk, vagy a helyi érdekek kényszerítő hatására vissza­húzódott. Mind többen állnának vissza a kétnyelvűségre, kívánják a nyelv által is megkapni azokat az előnyöket, amiket a státustörvény ad. Mindezek nem csak a kultúra, a művelődés területén nyújtanak kedvezményt, hanem az orvosi ellátásban és a munkavállalásban is. Legalábbis reméljük, hogy így lesz. Csak tudja érdekvédelmi szervezetünk kiaknázni a magyarság iránt növekvő (remélhetőleg a közelgő választásokon is egyre nyilvánvalóbbá váló) bizalmat. Higgadt, okos, de nem lapuló és meghunyászkodó, hanem világos és céltudatos politizálással, és nagyobb követ­kezetességgel legfontosabb céljaink elérésében! Jobban figyelembe kell vennie, hogy egészen más Európa, mint a 90- es évek elején, Bosznia, Koszovó és a többi tanulságával ma már a nyugati politikusok számára is más jelentése van az autonómiának, mint néhány esztendeje. SIKE LAJOS Mire megyünk a nagyobb bizalommal? ­­ IA Rákócziakra emlékezve: Ismét messze szól a tárogató! Ismét az élő Rákóczira emlé­kezett- ezúttal VI. alkalommal - Szatmárnémeti, Majtény, Nagy­károly, Kaplony magyarsága, s vele több neves vendég a régióból, Kolozsvártól Nyíregy­házáig, Nagyváradtól Eperjesig, sőt még a távolabbi Székely­földről is, hisz a Rákócziak és velük a nagy kultúrapártoló fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna példája olyan forrás (pláne most, születésének 400. évfordulóján), amelyből nem le­het eleget meríteni, hogy erőt és hitet kapjunk mai dolgainkat jól végezni. A kétnapos ünnepség­sorozat, melynek Muzsnay Ár­pád, az EMKE alelnöke, a szat­mári Kölcsey Kör elnöke volt a főszervezője, ezúttal is töme­geket vonzott. Már péntek dé­lelőtt megtelt a Láncos templom, ahol Tőkés László püspök hir­detett igét („Ahol van a ti kin­csetek, ott van a szívetek is”). Az­ ­ ünnepi istentisztelet után került sor a Lórántffy Zsuzsanna nevét viselő nőszövetségek találkozó­jára. Sipos Miklós esperes kö­szöntője után Csetriné Lingvay Klára kolozsvári tanárnő tekin­tette át Erdély nagyasszonyának életét, majd Kanizsay Lászlóné (Szatmárnémeti), Romfeld Edit (Gyergyószentmiklós) és Szász Rózsa (Marosvásárhely) tartott tájékoztatót. Fellépett a Láncos templom kórusa Orosz Márta vezetésével. Délután a Scheffler János Lelkipásztori Központban Kár­pát-medencei történelmi talál­kozóval folytatódott az ünnep­ség. Muzsnay Árpád megnyitója ■ után Reizer Pál szatmári megyés­püspök köszöntötte a nagyszámút----­közönséget és a vendégeket, kü­vö­ö­lön kitért az itteni katolikusok és reformátusok példaadó együtt- SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon)

Next