Romániai Magyar Szó, 2000. május (12. évfolyam, 3402-3431. szám)
2000-05-02 / 3402. szám
Új sorozat 3402. szám 2000. május 2., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz Lapzártakor Nagy érdeklődés az FPÖ kongresszusa iránt A karintiai Klagenfurtban kedden megnyílt az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 25. szövetségi kongresszusa, amelyen Jörg Haider eddigi elnök átadja helyét Susanne Riess-Passernek, aki egyben Ausztria alkancellárja is. Az épületet a rendőrség biztonsági kordonnal vette körül, mert az FPÖ elleni tüntetéseket helyeztek kilátásba, ám a kongresszus kezdetekor mindössze 24 karintiai tüntetett a párt ellen. Az FPÖ kongresszusát igen nagy érdeklődéssel kíséri a média: mintegy 200 kül- és belföldi újságíró akkreditáltatta magát. A pártelnökség döntése értelmében az elnökhelyettesi tisztségekbe Herbert Scheibner védelmi miniszter, Peter Westenthaler, a párt parlamenti frakcióvezetője és eddigi főtitkára, valamint Hubert Gorbach, a vorarlbergi FPÖ vezetője kerül.Akárcsak Riess-Passer, az új tisztségviselők valamennyien Haider leghívebb követői közül valók. Riess-Passer beszámolóját főleg az Osztrák Szociáldemokrata Párt és az Európai Unió bírálatának szentelte. Visszautasította az FPÖ ellenfeleinek azon kívánságát, hogy az FPÖ váljon „szófogadó, beilleszkedő párttá”, elutasítva azt a követelést is, hogy pártelnökként függetlenítse magát Jörg Haidertől és változtassa meg a pártot. Hangsúlyozta Haider iránti lojalitását, azt, hogy a párt Haider nélkül nem lenne az, ami és a távozó elnökhöz fordulva megígérte, hogy Haider mindig számíthat rá. (Horváth Júlia, Bécs / MTI) Provincia Az elmúlt hét második felében sajtótájékoztatót tartottak Kolozsvárott az etnikumok közötti civil kultúra megteremtését szorgalmazó Provincia c. új kiadvány szerkesztői, úgymint Bakk Miklós, Marius Cosmeanu, Marius Lazar, Molnár Gusztáv és Szokoly Elek, ismertetve azokat az elveket, melyek e két nyelven megjelenő kiadvány létrehozását vezérelték. A kiadvány anyagai mind magyar, mind román nyelven azonosak, s két erdélyi lapban - a Ziua de Ardeal és a Krónika - terjesztik, hogy az olvasók, lapárban ingyenesen megkapván, előbb-utóbb belekóstolnak a szövegekbe. Marius Lazar úgy vélekedett, hogy a kiadványnak sem 89 előtt, sem utána nincsen előzménye. Hasábjain román és magyar értelmiségiek találkoznak, akik alapvetően fontos, közös problémákat beszélnek meg, a dialógus formájában. Szokoly Elek arra figyelmeztetett, hogy a két világháború között is történt próbálkozás a közös párbeszédre, s a Jakabffy Elemér munkásságát hozta fel példaként. Bakk Miklós rámutat: számos kísérlet létezett, melyek a párbeszéd különböző formáit célozták meg. Aminek nincs előzménye: a közös nyilvánosság megteremtése. Itt az ideje, hogy az erdélyiek felleltározzák közös gondjaikat. Molnár Gusztáv szerint a céljuk: Erdélyre vonatkozó kérdéseket európai szinten tárgyalni. Románia ugyanis olyan új történelmi helyzetben van, amelynek nincsenek történelmi hagyományai; nem értékátadásról, hanem új értékek közös létrehozásáról van szó. A Provincia elsősorban az értelmiségi réteget célozza meg - mondotta kérdésünkre válaszolva Molnár Gusztáv -, de a leendő olvasók körét bővíteni kívánják. A lap internetes kiadása (www.provincia.ro) is ezt szolgálja. CSOMAFÁY FERENC Ünnepi rezesek • Fotó: VARGA BÉLA / Barót Égig érő fák . Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Választ vár a csöndes város Részeg fiatalok csoportja támadott meg magyar húsvét hétfőjén tucatnyi IKE-tagot az Ifjúsági parkban. A fiatalok a városközpontban gyülekeztek, találkát beszéltek meg estére a szabadtéri színpad környékén. A fiúk és lányok, bár ünnep volt, szeszes italt nem fogyasztottak. Hirtelen támadt rájuk a galeri, az egyik tizenegyedikes lányt úgy ütötték le és rugdosták meg, hogy agyrázkódással kórházba került, sebészeti beavatkozásra is sor került. A csapatból még két fiú kapott ruhát, de könnyebb sérüléssel megúszták. A többiek nem mertek védekezni, inkább rendőrért szaladtak. Mire a rendészek megjelentek, a tucatnyinál több támadónak már hűlt helye volt a parkban. A fiatalok azóta feljelentést tettek ismeretlen tettesek ellen, s a rendőrség állítólag nyomoz. A közvélemény felháborodása ellenére máig nincs elfogadható válasz. Arra viszont kíváncsiak voltak a kihallgatást vezető rendőrök: románul avagy magyarul beszéltek-e a támadók. A városban széltében-hosszában beszélik, hogy egy galeri működik egy ideje, s az este leszálltával garázdálkodik. Az eddig csöndes szilágysági város várja a mihamarabbi választ, lehetőleg a rendőrségi „fogásról" szóló híreket. FEJÉR LÁSZLÓ Elnökkeringő Örömmel mondhatom: bár kicsit féltem, mégis az történt a múlt hét végén, amit reméltem. Magyarország megmenekült egy kezdetben elképzelhetetlennek tűnő, az utóbbi időszakban mindinkább fenyegető veszélytől - Torgyán József kisgazda pártvezető, az ország első számú földművelője nem fogadta el a párt által imádattal (s ez egyáltalán nem túlzás) felkínált lehetőséget, nem vállalja a jelölést a köztársasági elnöki posztra. És ettől, mint mondottam, mindenki nagyon-nagyon boldog. Tulajdonképpen abszurd már az is, hogy idáig eljuthattunk. Gondolják csak el, a magyarországi politikusok népszerűségi listáján a hátulról második Torgyán József neve egyáltalán felmerülhetett, mint a magyar köztársaság első számú közjogi méltósága, az évek óta ugyanazon rangsor élén álló Göncz Árpád lehetséges utóda! Azé a Göncz Árpádé, aki ugyancsak az elmúlt hét végén Székesfehérvárott látta vendégül Közép- Európa 10 államfőjét (azért csak ennyit, mert az olasz elnök nem tudott eljönni), akik nem győzték hangoztatni, mennyire sajnálják, hogy lejár a magyar vezető második mandátuma, így a továbbiakban kénytelenek lesznek NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) A város „faluháza”? Az a bizonyos „faluház" még csak álom. Azaz, szerencsére, valamivel már több, amely ha elkészül (és miért ne remélhetnénk, hogy a terv a valós igényekkel szembesülve is kiállja a próbát? - Szotyor központját díszíti. Tervezője (ötletgazdája?) Czimbalmos Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, maga is építészmérnök, mégsem „faludíszként” gondolt a HÁZRA. Ötletét is a sokszorosan megtapasztalt szükséglet élteti. Szotyor közigazgatásilag ugyan Sepsiszentgyörgy peremtelepülése - a közigazgatási központ tehát a VÁROSHÁZA -, tucatnyi kérdésben kell viszont saját döntést, saját felelősségre, faluközelben meghozni. És másvalamiért is szükség lenne a faluházra: a leendő építmény, függetlenül kivitelezése mikéntjétől, az emeletek számától, az emberi kitekintés, a települési kohézió színtere lehetne. Szotyor, bár méreteiben kis település, még nem sorolható - szerencsére! - a szerepkört vesztett falvak közé. S bár hajításnyira a város, a földművelés nélküli falu státusa sem fenyegeti, legalábbis rövid távon. Bármennyire foltozatlanok is Sepsiszentgyörgy utcái, a szotyori járdák tanúsítják: urbánus ellátottságban a város még nem ért oda. Ezért is kellene ama faluház, amely akár a Teleház-mozgalom építőeleme is lehetne. Konkrét p.ptbm a város és a vidékfejlesztés, kisrégióképzés műhelye. Nyilván, nem tudjuk, miként fogadják majd az ötletet" azok, akik majd a Shapardprogramhoz benyújtott projektet elbírálják. Sok más és igen fontos célra kell, kellene a pénz. Bármiként is döntenek - a jelek szerint legkorábban az ősszel - a kistérségi törekvések támogatása felől, a kisfalu kiszolgáltatottságának mérséklése, még ha városközelben fekszik is, nem kerülhető meg. Az érdemi mikrostruktúrai elemzés viszont bántóan késik. Ezért is figyelemreméltó a város földfejlesztő törekvése. Atekintetben lehetnek ugyan véleménykülönbségek, hogy a földutak felszámolása, a vízvezeték bevezetése a sürgetőbb (egyáltalán, mi a lokális érdek). Konkrét esetben miért ne remélnénk, hogy a támogatás a tájékozódásban is urbánus szintre emeli a falut. Egyebek között így képzelhető csak el az agrárlehetőségek kiaknázása is, amely a remélt jövedelem révén a településfejlesztés előfeltétele is. Szotyor reménykedhet, hiszen még nem fenyegeti a delokalizáció, a városellátás is piacot ígér az agrártermelőknek, ám a mellőzöttség teremtette feszültség fokozatos feloldása új erőket szabadíthat fel. Vajon, segíthet ebben a faluháza? A válasszal még várnunk kell. FLÓRA GÁBOR Egy kicsit még hideg • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely i •[gs Kapnp alán sokan emlékszünk még rá, mit mondott Bárki Éva egyik erdélyi útja alkalmával az RMDSZ programjáról! Azt, hogy rosszul fogalmazta meg legfőbb céljait! Mert a politika olyan huncut játék, hogy mindig többet kell kérni, mint amennyit megadnak, megadhatnak! Ha az RMDSZ legfonntosabb törekvése a magyar egyetem, akkor soha nem lesz Erdélyben magyar egyetem. Szerinte az autonómiával kellett volna kezdeni. Az idő távlatából úgy tűnik, a bécsi nemzetközi jogásznak lett igaza. Ezt látszik megerősíteni egy másik ismert személyiség, dr. Hódi Sándor vajdasági társadalomkutató és közíró véleménye. A magyar közszolgálati televízió, az M 1 Panoráma műsorában a napokban részletesen kifejtette véleményét az ottani állapotokról. Beszélt arról, hogy mind több szerb íratja magyar iskolába gyermekét, Magyarországon próbál munkát vállalni, valamilyen kapcsolatot kialakítani, s mind gyakrabban vásárolnak ott ingatlant. Amire méginkább oda kellett figyelnünk: a vajdasági szerbek már-már sürgetik az ottani magyarokat, hogy kérjék minden fórumon azt az autonómiát, mert ha nem kérik, akkor ők kérik helyettük, sőt cselekszenek is érette. A kérdést Hódi Sándor kiterjesztette az egész régióra: „Most már látszik, milyen nagy hiba volt, hogy a 90-es évek elején a vajdasági, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarok nem hangolták össze politikai törekvéseiket és nem kérték, sőt meg sem fogalmazták az autonómiát! Ha akkor egységesen és következetesen fellépnek érte, -------------------------------------------------ma más volna a helyzetük!”. Hogy miért nőtt meg hirtelen a szerbek rokonszenve és bizalma a magyarok iránt, ezt aligha kell magyarázni. A NATO-ernyő, a közelségben lévő EU-tagság, s az ezzel járó nagyobb anyagi jólét és biztonság okán. A magyarokat immár nem lehet lekezelni, a NATO védelme miatt még kevésbé ellenségnek tekinteni, s immár rajtuk keresztül és velük érhető el legkönnyebben a vajdasági szerbek által óhajtott Nyugat. Ebben a felismerésben alkalmasint döntő volt számukra a Milosevickorszak dühödt nacionalizmusának egyértelmű kudarca. A közvélemény-kutatások nálunk is azt mutatják: a románok mind nagyobb része tekint reánk bizalommal, közeledik hozzánk, kíván együttműködni. Egy, a lapunkban is ismertetett felmérés szerint a románok 46 százaléka Magyarországot tekinti a legkorrektebb szomszédnak, s a hozzá való közeledést tartja a legkívánatosabbnak. Úgy vélem, sokan hétköznapi életünkben is érezzük az utóbbi években e változó magatartást. Környezetemben mindinkább tapasztalom, hogy több román szólal meg magyarul, román gyermekek magyarul köszönnek a magyar szomszédnak, ismerősnek, s nemrég az is tudomásomra jutott, hogy román vállalkozók magyarul tanulnak. Nyilván, ez üzleti érdek a magyarországi partnerekkel való mind gyümölcsözőbb kapcsolat ösztönzi őket erre. Ha a határon túli magyarságot felkaroló (sokat emlegetett) státustörvény olyan előírásokat is tartalmaz, melyek a magyar nyelv ismeretét alapvetően fontosnak veszik és nemcsak az okmányokkal igazolható származást, úgy minden bizonnyal érezhetően megnő a magyar nyelvet tanulók száma. Különösen a vegyes településeken és a szórványban, ahol legjobban erodálódott nyelvünk, vagy a helyi érdekek kényszerítő hatására visszahúzódott. Mind többen állnának vissza a kétnyelvűségre, kívánják a nyelv által is megkapni azokat az előnyöket, amiket a státustörvény ad. Mindezek nem csak a kultúra, a művelődés területén nyújtanak kedvezményt, hanem az orvosi ellátásban és a munkavállalásban is. Legalábbis reméljük, hogy így lesz. Csak tudja érdekvédelmi szervezetünk kiaknázni a magyarság iránt növekvő (remélhetőleg a közelgő választásokon is egyre nyilvánvalóbbá váló) bizalmat. Higgadt, okos, de nem lapuló és meghunyászkodó, hanem világos és céltudatos politizálással, és nagyobb következetességgel legfontosabb céljaink elérésében! Jobban figyelembe kell vennie, hogy egészen más Európa, mint a 90- es évek elején, Bosznia, Koszovó és a többi tanulságával ma már a nyugati politikusok számára is más jelentése van az autonómiának, mint néhány esztendeje. SIKE LAJOS Mire megyünk a nagyobb bizalommal? IA Rákócziakra emlékezve: Ismét messze szól a tárogató! Ismét az élő Rákóczira emlékezett- ezúttal VI. alkalommal - Szatmárnémeti, Majtény, Nagykároly, Kaplony magyarsága, s vele több neves vendég a régióból, Kolozsvártól Nyíregyházáig, Nagyváradtól Eperjesig, sőt még a távolabbi Székelyföldről is, hisz a Rákócziak és velük a nagy kultúrapártoló fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna példája olyan forrás (pláne most, születésének 400. évfordulóján), amelyből nem lehet eleget meríteni, hogy erőt és hitet kapjunk mai dolgainkat jól végezni. A kétnapos ünnepségsorozat, melynek Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a szatmári Kölcsey Kör elnöke volt a főszervezője, ezúttal is tömegeket vonzott. Már péntek délelőtt megtelt a Láncos templom, ahol Tőkés László püspök hirdetett igét („Ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is”). Az ünnepi istentisztelet után került sor a Lórántffy Zsuzsanna nevét viselő nőszövetségek találkozójára. Sipos Miklós esperes köszöntője után Csetriné Lingvay Klára kolozsvári tanárnő tekintette át Erdély nagyasszonyának életét, majd Kanizsay Lászlóné (Szatmárnémeti), Romfeld Edit (Gyergyószentmiklós) és Szász Rózsa (Marosvásárhely) tartott tájékoztatót. Fellépett a Láncos templom kórusa Orosz Márta vezetésével. Délután a Scheffler János Lelkipásztori Központban Kárpát-medencei történelmi találkozóval folytatódott az ünnepség. Muzsnay Árpád megnyitója ■ után Reizer Pál szatmári megyéspüspök köszöntötte a nagyszámút----közönséget és a vendégeket, küvöölön kitért az itteni katolikusok és reformátusok példaadó együtt- SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon)