Romániai Magyar Szó, 2000. augusztus (12. évfolyam, 3493-3523. szám)

2000-08-01 / 3493. szám

Új sorozat 3493. szám 2000. augusztus 1., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.ora/rmsz Lapzártakor Móse Kacav lett Izrael új elnöke Móse Kacavot választotta meg az izraeli parlament az ország elnökének, aki a hétfői szavazás második fordulójában legyőzte Simon Pereszt. Olasz szemrehányások Törökországnak és Görögországnak Az olasz kormány tagjai szemrehányásokat tettek hétfőn Törökországnak és Görögországnak, mert „nem tartják tiszteletben az illegális bevándorlás elleni közös fellépésről kötött megállapodásokat”.. Az olasz tiltakozás előzménye: egy török hajó megfeneklett vasárnap Crotone dél-olaszországi­ kikötő közelében, fedélzetén 418 bevándorolni szándékozó ázsiaival és afrikaival. Az olasz kormány­­ azért hibáztatja e két országot, mert a hajó Isztambulból indult el illegális útjára, és Görögországban is kikötött Olaszország felé menet. „Megengedhetetlen, hogy a török és a görög hatóságok egy ilyen méretű hajót hagyjanak ellenőrizetlenül kifutni bármelyik kikötőjükből” - mondta Umberto Ranieri­­ külügyi államtitkár a Corriere della Sera című milánói napilapnak adott interjúban. Enzo Bianchi­­ belügyminiszter kilátásba helyezte egy nyilatkozatában, hogy kormánya diplomáciai lépéseket is tesz , Ankarában és Athénban. Főleg az EU-tag Görögországot korholta az illegális bevándorlás­­ akadályozásáról kötött európai uniós egyezmény „megsértéséért”. Vendégek, nyaralás Utoljára két évvel ezelőtt nyaraltam. Fogalmaim szerint a nyaralás utazást, a családi, házi, munkahelyi gondok teljes ki­kapcsolását jelenti. A két évvel ezelőtti nyaram felejthetetlen volt és maradt. Azóta azonban nem sikerült annyi pénzt meg­takarítanom, hogy nyaralásra is jusson. Azaz úgy nézett ki, hogy ezen a nyáron talán el tudok menni valahová. Nem külföldre, hisz a hosszas és megalázó utánajárás, no meg a vízumkölt­­ségek túl sok pénzt jelentenek egy sima tanári fizetésből élő román állampolgárnak. Csak itthon, Erdélyben szerettem volna egy-két hetet úgy eltöl­teni, hogy valóban üdülést je­lentsen az a kis idő. Az inflációnak hála, két év alatt lehetetlen volt egyetlen banit is félretenni. Az energia­árak állandó növekedése, a rezsiköltségek elviszik a havi jövedelem felét, a többiből pedig éppen csak fedezni lehet a napi létszükségleteket. Mert mindent a dollár árához igazí­tanak, csak a fizetéseket nem. Alig fejeződött be az érettségi, alig szabadultam a munkahelyi kötelezettségektől, máris benne voltunk a júliusban. Nosza, igyekezni kell, mert telnek a hetek, a nyári szabadságpén­zünk pedig, ha nem vigyázunk, észrevétlenül elmegy. Igyekez­tem is bevásárolni, hogy lega­lább az alapvető élelmiszerekkel ne legyen bajom a nyár során. Szerencsére kis konyhakertem, a gondos kertészkedésnek kö­szönhetően, bőven ellát friss zöldségekkel, gyümölcsökkel. Július közepén bejelentkezett egy régi ismerősünk. Amerikai állampolgár, amolyan élet­művész, akit tökéletes amerikai szellemben neveltek. Magyar­­országon él, mert ott olcsóbb az élet - legalábbis neki, meg sok más nyugatinak. Nálunk még olcsóbb megélni, mondja, de nincsenek olyan életfeltételek, amelyek Magyarországon még CS. KOVÁCS KATALIN (Folytatása a 4. oldalon) ■ "S* 5. t" Zsögödből a világ Happening Hotel Drakula, így nevezte a Csíkszeredai Hargita szállót a magyarországi Index nevű internetes magazin egyik újságírónője, majd úgy­mond helyszíni tudósításában egész sor gúnyos megjegyzéssel illetett egy olyan csíksomlyói lakodalmat és annak résztvevőit, amelyben a menyasszony ma­gyarországi, a vőlegény pedig székelyföldi volt. A cikket átvette - valószínű egyenesen áttördelte kolozsvári fogantatású színes napilapunk, megfelcí­­mezte és kiemelte a következő mondatot, amelyben a világjárt újságírónő végre rájött a szé­kelyföldi köményes pálinka titkára: „a köményes pálinka színében Fantára emlékeztet, ízében karamellával ízesített uzóra hasonlít”. A cikk szerzője szerint ráadásul az italt „likőr gyengeségűre hígították”, de ennek ellenére „a lelkész a segédlelkésszel együtt ivott, cigarettázott, és disznó vicceket meséltek”. Történt, hogy ama bizonyos lakodalmon, amelynek néhány hagyományos mozzanatát „hap­­peningként” értékelte a buzgó, számítógép-bil­lenty­űzetet ütögető, jelen volt a megyei napilap újságírója is, aki ter­mészetesen nem hagyta szó nélkül a cikket, és a hagyo­mányos székely vendégszeretet jelszavát átfogalmazva „Ördög hozott, kedves vendég!” címmel közölt egy első és második oldalas tárcát, levonva a kö­vetkeztetést: „Erdély nagyob­bacska, mint Magyarország, közepén az öntelt Budapesttel. A pesti nagyképűség, Vagányság Magyarország határain belül is anakronisztikus, de a határokon túlterjedve undorító”. És itt következne az a napiren­di pont, amelyről a nemzet ter­mészetes és határok fölötti egységét oly előszeretettel han­goztató magyar-magyar csúcsta­lálkozókon csak kevés szó esik. Mármint arról, hogy a hétköz­napi magyar-magyar találkozá­sok stílusa, nyelvezete és körül­ményei nem mindig azonosak a politikusi és értelmiségi meg­beszélések udvarias és emel­kedett légkörével. Hogy a ma­gyarországiak és a kisebbségben élő magyarok hétköznapi kap­csolatán még igen gyakran érződik valamiféle anyaországi, amolyan gyarmatosító jellegű gőgös felsőbbrendűség. Nem újdonság, és csak bízni lehet benne, hogy a magyarországi székelyföldi vendégmunkások feketén való dolgoztatása előbb­­utóbb megfelelő jogi szabályo­zással végződik. A magyar­ SZÉKEDI FERENC (Folytatása a 4. oldalon) Amerikai kapcsolat Július 23-31. között a Life baptista csoport húsz tagú kül­döttsége látogatott Amerikából, Dél- és Észak-Karolinából Gyergyószentmiklósra, Gergő Ferenc gyergyói baptista lelkész meghívására. A nyolcnapos látogatás célja, első­sorban segítségnyújtás a gyermekeknek, és ezen túl kapcsolatok kiépítése gazdasági és kulturális szinten, el egészen egy testvérvárosi kapcsolat létrehozataláig. A vendégek naponta ingyenes kulturális programokat szerveztek a gyermekeknek, gyermekklubot, ahol amerikai dalokat és táncokat tanulhattak, filmvetítést, ahol megtekinthették a Názáreti Jézusról készült filmet, valamint kulturális esteket, ahol amerikai zenészek, előadók léptek fel. A programokat tombolasorsolással kötötték egybe, ajándékokat osztva szét a gyermekek között. Az induló kapcsolatot elmélyítendő, rövidesen amerikai üzletemberek fognak Gyergyószentmiklósra látogatni. GÁL ÉVA EMESE Bonviván és kulisszák A decemberi események után a kolozsvári magyarság az elsők között lépett. Majd a lelkesedés lanyhultával Kolozs­vár magyar lakossága elég kritikusan viszonyul az RMDSZ tevékenységéhez. 1999 februárjától a Kolozs megyei RMDSZ élén Kónya- Hamar Sándor parlamenti kép­viselő áll, akinek munkássága gyökeresen megváltoztatta azt a lagymatag hangulatot, amely a Kolozs megyei RMDSZ háza táján a 90-es évektől csen­desen elhatalmasodott. Új em­berek, új koncepció, új szellem, új módszerek éreztették hatá­sukat. A kolozsvári RMDSZ stabilitási tényezővé vált az utóbbi időben. Erről a perió­dusról a kolozsvári kánikulában Kónya-Hamar Sándor megyei elnökkel beszélgetünk. • Mi volt az első lépés? - Három prioritást neveztünk meg. Fölleltározni, milyen a vi­szonyunk a tagsággal. Nem­csak a megye székhelyén, ha­nem az egész megyében? Milyen a viszonyunk a koalíciós partnerekkel? Milyen a viszo­nyunk az RMDSZ csúcsve­zetőségével? • Sorjázzuk a dolgokat.­­ Újra szerveztük a megyei szervezetet. A 94 megyei szer­vezetből 67-et szerveztünk újjá, végeztünk tisztújítást. Sikerült fiatal értelmiségieket, főleg egyháziakat, tehát papokat bevonni az RMDSZ tevékeny­ségébe. Ez azonnal éreztette hatását. Nagyon sok munka a kulisszák mögött folyik, nem látványos, viszont szerintem meglesz a sikere. Mindaz, ami történt a helyhatósági válasz­tásokon, az már ide sorolható. Egyedül az egész országban a Kolozs megyei tanácsot két plusz RMDSZ-es tanácsossal növeltük. Tehát nyolcról tízre növekedett megyei tanácso­saink száma. Ez a városi ta­nács esetében is megtörtént. Hatról nyolcra növekedett. Megye szinten a legtöbb szava­zatot az RMDSZ kapta. Függet­lenül attól, hogy a polgármesteri széket immár harmadszorra Funar kerítette meg. De az a tény, hogy kialakult egy alku­helyzet, az annak köszönhető, hogy a politikai vezetésre, melyről szó volt '99 februárjától, felfigyeltek és honorálták azt. Egy ilyen helyzetet nem lehet egy hónapos kampánnyal hely­rehozni, folyamatos, kitartó, akár megszállottságot és követ­kezetességet kérő munkáról van szó. Ez 1999 februárjában elkezdődött és folytatódik. Kérdezett: CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) Kibédiek és Mátyások Marosvásárhely két korszakát szívesen és gyakran emlegetik. Az egyik a Bernády-féle szá­zadelő, illetve a huszadik század első három évtizede, amikor a Városházától az 1557-ben ala­pított kollégiumig, új épületéig, a turbinától a kereskedelmi iskoláig nagyjából minden felépült, amit újabbkori dátumozással szokás mondani. A második időszak több mint egy évszázaddal korábbi az elsőnél: a XVIII. század vége, amikor Európában a francia felvi­lágosodás, Marosvásárhelyen pedig az erdélyi felvilágosodás okos divatja élt és hatott. A nagy francia enciklopédia elkészült, az erdélyi enciklopédia nem; ha tehát a szabadság, testvériség, egyenlőség helyi enciklopédiáját nem sikerült összehozni Maros­­vásárhelyen, Kapronczai Nyer­ges Ádám nyomdájában csak napvilágot látott még 1786-ban a Temetési Oszlop. A gyászbeszéd, amit gróf Toldalaghy Ferenc­­né született Bánffy Kata teme­tésén prédikált a pap. A tizennyol­cadik század végén élt Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelv­­mívelő Társaság megalapítója, akinek kortársa volt Kibedi Mátyás István. E röpke előzetes után egyik múlt hétvégén szaka­dó esőben igyekeztem Kibédre, ahol Marosszék első orvos-fizi­kusának évfordulóját ünnepelték éppen. 275 éve született Mátyus István, és az alkalomból két napra való tudományos üléssza­kot, emléktábla-avatást, egyszó­val ünnepet rendeztek az utódok. Az ötszáz éves Kibéd lakói, és a zömben Székelyudvarhelyre húzódott Mátyás-utódok: András, aki maga is orvos, illetve most már nyugdíjas. Több mint négy évtizeden át szolgálta az egész­ségügyet, polgártársait, ebből tizenöt évet kórházigazgatóként. Testvéröccse, Gyula is orvos, fogorvos. Most megint az ősről, a templomépítő Mátyus Istvánról prédikált a falu lelkésze, Falka Zoltán tiszteletes­ műveltségéről­­könyveiről előadott Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész, akinek édesapja, Spielmann József orvostörténész még a hatvanas évek végén egy egészen jó életrajzi regényt írt a kibédi orvos-fizikusról. (A könyv második kiadása nem késett, a 275. évforduló kiváló alkalom az újraközlésre.) A kistanulmányok-dolgozatok szerint Mátyás több mint sokol­dalú szakember és személyiség volt: a magyar testnevelés első orvosi megfogalmazója, a gyógy­torna első leírója, a gyerek­­gyógyászat és geriatria első kép­viselője, ezen kívül felismerte a tánc, a muzsika szerepét a test­mozgásban és a gyógyító medi­cinában. Sőt, egy, a sorrendben utolsó dolgozat szerint Kibédi Mátyás István káposztaencik­lopédiája befolyásolja, ha nem is meghatározza a magyaros konyhát.­­ Másnap a falu református temp­lomában, a szószék magas­ságában leleplezik a fekete már­vány emléktáblát, K. M. I. bronz plakettjével. A plakettet Székely József udvarhelyi szobrászmű­vész készítette. Az emléktábla szövege: KIBEDI MÁTYUS ISTVÁN ORVOSDOKTOR - 1725-1802. Élt a közjó szolgálatában, másoknak világítva. Születésének 275. évfordulóján állíttatták Dr. Mátyus András és Dr. Mátyus Gyula­­ 2000. Ami eddig szaktörténet volt és irodalomtörténet, lévén hogy Mátyus István művei Kolozsváron jelentek meg 1762-ben, az most kibédi múlt lett. Természetes és visszavonhatatlan. OLÁH ISTVÁN Egy pici mosolyt! H­a a mostani dolgok határoznák meg életszemléletemet, nagyon szomorú, sőt búval bélelt lennék. Szerencsére abban a sokgyermekes falusi családban, amelybe­­ belepottyantam, a mostaninál jóval nehezebb helyzetben is­­eleg gyakori vendég volt a szívből jövő kacagás, miként . Móricz Zsigmond irodalomtörténeti jelentőségű novellája, a Hét krajcár földhözragadt szereplőinél. A lapok, a tv- és a rádióadások egyaránt tele vannak szomorú hírekkel és történetekkel, tisztelet a kivételnek. Divat lett a negatív életszemlélet, a közélet és a közéleti­­ emberek állandó szapulása, a fanyalgás, a lekezelés, a­ bunkózás. Mintha jó dolgok már nem is történnének, becsületes és tisztességes emberek alig volnának. A szerkesztők többsége úgy véli, hogy ez kell az olvasónak, a­­ nézőnek, a rádióhallgatónak. Sok riport, helyszíni beszámoló sztoryt csinál még a macska nyávogásából is. Fröccsen a vér,­­ záporoznak a szitkok, a trágárságok. De főleg mindenki sír, k­isajnáltatja magát, másokat hibáztat az őt ért szeren-,­­ esetlenségért, a mély nyomorért, amiben leledzik, eszébe se­m jut, hogy maga is tehet róla, esténként csakis ő tehet, mert elitta, elkártyázta, elcaritasozta vagyonát, elhitte, hogy­­ „pénzforgatással” köny­­nyebben meg lehet gaz­dagodni, mint kitartó munkával. Munkám révén is elég sok konferencián veszek részt. Persze, ezeken más a hangnem, de a negatív —^^**■““““■ szemlélet ide is begyűrűzik. Jóllehet tudva tudjuk: nem igaz az, hogy nálunk és körülöttünk minden rossz, máshol - azaz tőlünk nyugatabbra - minden jó. Ezért aztán onnan minden kacatot, giccset is kritikátlanul átveszünk, nemegyszer saját értékeink feladásával. Az ember templomba többek között azért megy, hogy az igehirdetés által lelki nyugalmat, megbékélést és a hétköz­­non durvasága után egy kis emelkedettséget kapjon. Ezzel szemben sok esetben lehajtott fejjel, nehéz bűntudattal, szomorúan jön ki onnan. Nem szeretnék általánosítani de papjaink jelentős részére ráragadt a negatív életszemlélet, prédikációikban túl nagy teret adnak a hibák és bűnök ostorozásának. Kapunk a fejünkre, amiért kivándorolnak gyermekeink, amiért az­­élvezetek rabjai vagyunk, amiért nem törődünk öregeinkkel, amiért nem fizetjük rendesen az eyházi adót, amiért nem járunk rendszeresen templomba...­indez igaz vagy az lehet. De akit sokszor ostoroznak, akit mindig csak szapulnak, az hozzáedződik. Vagy legyint, ha ő úgyis ilyen rossz, akkor nincs miért templomba mennie. A pedagógusok tudják: negatív példákkal nem lehet nevelni! A rossz tanulónál semmit sem érünk el, ha állandóan a fejéhez vágjuk, milyen buta. A kevés igyekezetért is meg kell dicsérnünk, hogy kellő önbizalma legyen, nagyobb teljesítményre ösztönözzük. Igen, a valóság lehangoló és szomorú mostanában mife­lénk. De a bajokat nem orvosolhatjuk, ha állandóan ezeket ismételjük, mindenből csak a negatívumot emeljük ki. Ismét személyes hangra váltva: szomorú lehetnék, hogy az idén sem jutunk el a Kanári-szigetekre, de még Mamaiára sem nyaralni, nem festhetjük ki a lakást, ifjú tanárfiamat nem ajándékozhatom meg igazán korszerű számítógéppel, hároméves ünneplőcipőm helyett nem vehetek újat, még mindig nincs önálló magyar egyetem, nem adták vissza egyházaink vagyonát, városomnak, Szatmárnémetinek ma sincs kétnyelvű településjelző táblája, Mugur Isarescu mégsem ment el Tusnádra Orbán Viktorral találkozni,... és még sorolhatnám. Talán nem hiszi mindenki, de az én alaphangulatomat mégsem ez határozza meg! Hanem az, hogy a család jól van, gyermekeim igyekvőek, mindent elkövetnek, hogy megkapaszkodjanak, kétéves Katinka unokám - a világ legszebb és legértelmesebb babája -, máris versikéket mond, s nagyon szereti, ha én viszem a Kossuth­­kertbe hintázni, hogy szülőfalumban is, kertünkben is jó a szilvatermés, s a Nagyhegyen olyan a szóló, mint hosszú esztendők óta nem volt. A zsendülő szőlőszemeket, a szí­nesedő gerezdeket szemlélni önmagában is kész gyönyö­rűség. Hát tessék már egy kicsit mosolyogni, egy piciny oka biztosan mindenkinek van rá. Még azoknak is, akik el akarják velünk hitetni, hogy a világ csak rossz. , SIKE LAJOS

Next