Romániai Magyar Szó, 2000. augusztus (12. évfolyam, 3493-3523. szám)
2000-08-01 / 3493. szám
Új sorozat 3493. szám 2000. augusztus 1., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.ora/rmsz Lapzártakor Móse Kacav lett Izrael új elnöke Móse Kacavot választotta meg az izraeli parlament az ország elnökének, aki a hétfői szavazás második fordulójában legyőzte Simon Pereszt. Olasz szemrehányások Törökországnak és Görögországnak Az olasz kormány tagjai szemrehányásokat tettek hétfőn Törökországnak és Görögországnak, mert „nem tartják tiszteletben az illegális bevándorlás elleni közös fellépésről kötött megállapodásokat”.. Az olasz tiltakozás előzménye: egy török hajó megfeneklett vasárnap Crotone dél-olaszországi kikötő közelében, fedélzetén 418 bevándorolni szándékozó ázsiaival és afrikaival. Az olasz kormány azért hibáztatja e két országot, mert a hajó Isztambulból indult el illegális útjára, és Görögországban is kikötött Olaszország felé menet. „Megengedhetetlen, hogy a török és a görög hatóságok egy ilyen méretű hajót hagyjanak ellenőrizetlenül kifutni bármelyik kikötőjükből” - mondta Umberto Ranieri külügyi államtitkár a Corriere della Sera című milánói napilapnak adott interjúban. Enzo Bianchi belügyminiszter kilátásba helyezte egy nyilatkozatában, hogy kormánya diplomáciai lépéseket is tesz , Ankarában és Athénban. Főleg az EU-tag Görögországot korholta az illegális bevándorlás akadályozásáról kötött európai uniós egyezmény „megsértéséért”. Vendégek, nyaralás Utoljára két évvel ezelőtt nyaraltam. Fogalmaim szerint a nyaralás utazást, a családi, házi, munkahelyi gondok teljes kikapcsolását jelenti. A két évvel ezelőtti nyaram felejthetetlen volt és maradt. Azóta azonban nem sikerült annyi pénzt megtakarítanom, hogy nyaralásra is jusson. Azaz úgy nézett ki, hogy ezen a nyáron talán el tudok menni valahová. Nem külföldre, hisz a hosszas és megalázó utánajárás, no meg a vízumköltségek túl sok pénzt jelentenek egy sima tanári fizetésből élő román állampolgárnak. Csak itthon, Erdélyben szerettem volna egy-két hetet úgy eltölteni, hogy valóban üdülést jelentsen az a kis idő. Az inflációnak hála, két év alatt lehetetlen volt egyetlen banit is félretenni. Az energiaárak állandó növekedése, a rezsiköltségek elviszik a havi jövedelem felét, a többiből pedig éppen csak fedezni lehet a napi létszükségleteket. Mert mindent a dollár árához igazítanak, csak a fizetéseket nem. Alig fejeződött be az érettségi, alig szabadultam a munkahelyi kötelezettségektől, máris benne voltunk a júliusban. Nosza, igyekezni kell, mert telnek a hetek, a nyári szabadságpénzünk pedig, ha nem vigyázunk, észrevétlenül elmegy. Igyekeztem is bevásárolni, hogy legalább az alapvető élelmiszerekkel ne legyen bajom a nyár során. Szerencsére kis konyhakertem, a gondos kertészkedésnek köszönhetően, bőven ellát friss zöldségekkel, gyümölcsökkel. Július közepén bejelentkezett egy régi ismerősünk. Amerikai állampolgár, amolyan életművész, akit tökéletes amerikai szellemben neveltek. Magyarországon él, mert ott olcsóbb az élet - legalábbis neki, meg sok más nyugatinak. Nálunk még olcsóbb megélni, mondja, de nincsenek olyan életfeltételek, amelyek Magyarországon még CS. KOVÁCS KATALIN (Folytatása a 4. oldalon) ■ "S* 5. t" Zsögödből a világ Happening Hotel Drakula, így nevezte a Csíkszeredai Hargita szállót a magyarországi Index nevű internetes magazin egyik újságírónője, majd úgymond helyszíni tudósításában egész sor gúnyos megjegyzéssel illetett egy olyan csíksomlyói lakodalmat és annak résztvevőit, amelyben a menyasszony magyarországi, a vőlegény pedig székelyföldi volt. A cikket átvette - valószínű egyenesen áttördelte kolozsvári fogantatású színes napilapunk, megfelcímezte és kiemelte a következő mondatot, amelyben a világjárt újságírónő végre rájött a székelyföldi köményes pálinka titkára: „a köményes pálinka színében Fantára emlékeztet, ízében karamellával ízesített uzóra hasonlít”. A cikk szerzője szerint ráadásul az italt „likőr gyengeségűre hígították”, de ennek ellenére „a lelkész a segédlelkésszel együtt ivott, cigarettázott, és disznó vicceket meséltek”. Történt, hogy ama bizonyos lakodalmon, amelynek néhány hagyományos mozzanatát „happeningként” értékelte a buzgó, számítógép-billentyűzetet ütögető, jelen volt a megyei napilap újságírója is, aki természetesen nem hagyta szó nélkül a cikket, és a hagyományos székely vendégszeretet jelszavát átfogalmazva „Ördög hozott, kedves vendég!” címmel közölt egy első és második oldalas tárcát, levonva a következtetést: „Erdély nagyobbacska, mint Magyarország, közepén az öntelt Budapesttel. A pesti nagyképűség, Vagányság Magyarország határain belül is anakronisztikus, de a határokon túlterjedve undorító”. És itt következne az a napirendi pont, amelyről a nemzet természetes és határok fölötti egységét oly előszeretettel hangoztató magyar-magyar csúcstalálkozókon csak kevés szó esik. Mármint arról, hogy a hétköznapi magyar-magyar találkozások stílusa, nyelvezete és körülményei nem mindig azonosak a politikusi és értelmiségi megbeszélések udvarias és emelkedett légkörével. Hogy a magyarországiak és a kisebbségben élő magyarok hétköznapi kapcsolatán még igen gyakran érződik valamiféle anyaországi, amolyan gyarmatosító jellegű gőgös felsőbbrendűség. Nem újdonság, és csak bízni lehet benne, hogy a magyarországi székelyföldi vendégmunkások feketén való dolgoztatása előbbutóbb megfelelő jogi szabályozással végződik. A magyar SZÉKEDI FERENC (Folytatása a 4. oldalon) Amerikai kapcsolat Július 23-31. között a Life baptista csoport húsz tagú küldöttsége látogatott Amerikából, Dél- és Észak-Karolinából Gyergyószentmiklósra, Gergő Ferenc gyergyói baptista lelkész meghívására. A nyolcnapos látogatás célja, elsősorban segítségnyújtás a gyermekeknek, és ezen túl kapcsolatok kiépítése gazdasági és kulturális szinten, el egészen egy testvérvárosi kapcsolat létrehozataláig. A vendégek naponta ingyenes kulturális programokat szerveztek a gyermekeknek, gyermekklubot, ahol amerikai dalokat és táncokat tanulhattak, filmvetítést, ahol megtekinthették a Názáreti Jézusról készült filmet, valamint kulturális esteket, ahol amerikai zenészek, előadók léptek fel. A programokat tombolasorsolással kötötték egybe, ajándékokat osztva szét a gyermekek között. Az induló kapcsolatot elmélyítendő, rövidesen amerikai üzletemberek fognak Gyergyószentmiklósra látogatni. GÁL ÉVA EMESE Bonviván és kulisszák A decemberi események után a kolozsvári magyarság az elsők között lépett. Majd a lelkesedés lanyhultával Kolozsvár magyar lakossága elég kritikusan viszonyul az RMDSZ tevékenységéhez. 1999 februárjától a Kolozs megyei RMDSZ élén Kónya- Hamar Sándor parlamenti képviselő áll, akinek munkássága gyökeresen megváltoztatta azt a lagymatag hangulatot, amely a Kolozs megyei RMDSZ háza táján a 90-es évektől csendesen elhatalmasodott. Új emberek, új koncepció, új szellem, új módszerek éreztették hatásukat. A kolozsvári RMDSZ stabilitási tényezővé vált az utóbbi időben. Erről a periódusról a kolozsvári kánikulában Kónya-Hamar Sándor megyei elnökkel beszélgetünk. • Mi volt az első lépés? - Három prioritást neveztünk meg. Fölleltározni, milyen a viszonyunk a tagsággal. Nemcsak a megye székhelyén, hanem az egész megyében? Milyen a viszonyunk a koalíciós partnerekkel? Milyen a viszonyunk az RMDSZ csúcsvezetőségével? • Sorjázzuk a dolgokat. Újra szerveztük a megyei szervezetet. A 94 megyei szervezetből 67-et szerveztünk újjá, végeztünk tisztújítást. Sikerült fiatal értelmiségieket, főleg egyháziakat, tehát papokat bevonni az RMDSZ tevékenységébe. Ez azonnal éreztette hatását. Nagyon sok munka a kulisszák mögött folyik, nem látványos, viszont szerintem meglesz a sikere. Mindaz, ami történt a helyhatósági választásokon, az már ide sorolható. Egyedül az egész országban a Kolozs megyei tanácsot két plusz RMDSZ-es tanácsossal növeltük. Tehát nyolcról tízre növekedett megyei tanácsosaink száma. Ez a városi tanács esetében is megtörtént. Hatról nyolcra növekedett. Megye szinten a legtöbb szavazatot az RMDSZ kapta. Függetlenül attól, hogy a polgármesteri széket immár harmadszorra Funar kerítette meg. De az a tény, hogy kialakult egy alkuhelyzet, az annak köszönhető, hogy a politikai vezetésre, melyről szó volt '99 februárjától, felfigyeltek és honorálták azt. Egy ilyen helyzetet nem lehet egy hónapos kampánnyal helyrehozni, folyamatos, kitartó, akár megszállottságot és következetességet kérő munkáról van szó. Ez 1999 februárjában elkezdődött és folytatódik. Kérdezett: CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) Kibédiek és Mátyások Marosvásárhely két korszakát szívesen és gyakran emlegetik. Az egyik a Bernády-féle századelő, illetve a huszadik század első három évtizede, amikor a Városházától az 1557-ben alapított kollégiumig, új épületéig, a turbinától a kereskedelmi iskoláig nagyjából minden felépült, amit újabbkori dátumozással szokás mondani. A második időszak több mint egy évszázaddal korábbi az elsőnél: a XVIII. század vége, amikor Európában a francia felvilágosodás, Marosvásárhelyen pedig az erdélyi felvilágosodás okos divatja élt és hatott. A nagy francia enciklopédia elkészült, az erdélyi enciklopédia nem; ha tehát a szabadság, testvériség, egyenlőség helyi enciklopédiáját nem sikerült összehozni Marosvásárhelyen, Kapronczai Nyerges Ádám nyomdájában csak napvilágot látott még 1786-ban a Temetési Oszlop. A gyászbeszéd, amit gróf Toldalaghy Ferencné született Bánffy Kata temetésén prédikált a pap. A tizennyolcadik század végén élt Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalapítója, akinek kortársa volt Kibedi Mátyás István. E röpke előzetes után egyik múlt hétvégén szakadó esőben igyekeztem Kibédre, ahol Marosszék első orvos-fizikusának évfordulóját ünnepelték éppen. 275 éve született Mátyus István, és az alkalomból két napra való tudományos ülésszakot, emléktábla-avatást, egyszóval ünnepet rendeztek az utódok. Az ötszáz éves Kibéd lakói, és a zömben Székelyudvarhelyre húzódott Mátyás-utódok: András, aki maga is orvos, illetve most már nyugdíjas. Több mint négy évtizeden át szolgálta az egészségügyet, polgártársait, ebből tizenöt évet kórházigazgatóként. Testvéröccse, Gyula is orvos, fogorvos. Most megint az ősről, a templomépítő Mátyus Istvánról prédikált a falu lelkésze, Falka Zoltán tiszteletes műveltségérőlkönyveiről előadott Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész, akinek édesapja, Spielmann József orvostörténész még a hatvanas évek végén egy egészen jó életrajzi regényt írt a kibédi orvos-fizikusról. (A könyv második kiadása nem késett, a 275. évforduló kiváló alkalom az újraközlésre.) A kistanulmányok-dolgozatok szerint Mátyás több mint sokoldalú szakember és személyiség volt: a magyar testnevelés első orvosi megfogalmazója, a gyógytorna első leírója, a gyerekgyógyászat és geriatria első képviselője, ezen kívül felismerte a tánc, a muzsika szerepét a testmozgásban és a gyógyító medicinában. Sőt, egy, a sorrendben utolsó dolgozat szerint Kibédi Mátyás István káposztaenciklopédiája befolyásolja, ha nem is meghatározza a magyaros konyhát. Másnap a falu református templomában, a szószék magasságában leleplezik a fekete márvány emléktáblát, K. M. I. bronz plakettjével. A plakettet Székely József udvarhelyi szobrászművész készítette. Az emléktábla szövege: KIBEDI MÁTYUS ISTVÁN ORVOSDOKTOR - 1725-1802. Élt a közjó szolgálatában, másoknak világítva. Születésének 275. évfordulóján állíttatták Dr. Mátyus András és Dr. Mátyus Gyula 2000. Ami eddig szaktörténet volt és irodalomtörténet, lévén hogy Mátyus István művei Kolozsváron jelentek meg 1762-ben, az most kibédi múlt lett. Természetes és visszavonhatatlan. OLÁH ISTVÁN Egy pici mosolyt! Ha a mostani dolgok határoznák meg életszemléletemet, nagyon szomorú, sőt búval bélelt lennék. Szerencsére abban a sokgyermekes falusi családban, amelybe belepottyantam, a mostaninál jóval nehezebb helyzetben iseleg gyakori vendég volt a szívből jövő kacagás, miként . Móricz Zsigmond irodalomtörténeti jelentőségű novellája, a Hét krajcár földhözragadt szereplőinél. A lapok, a tv- és a rádióadások egyaránt tele vannak szomorú hírekkel és történetekkel, tisztelet a kivételnek. Divat lett a negatív életszemlélet, a közélet és a közéleti emberek állandó szapulása, a fanyalgás, a lekezelés, a bunkózás. Mintha jó dolgok már nem is történnének, becsületes és tisztességes emberek alig volnának. A szerkesztők többsége úgy véli, hogy ez kell az olvasónak, a nézőnek, a rádióhallgatónak. Sok riport, helyszíni beszámoló sztoryt csinál még a macska nyávogásából is. Fröccsen a vér, záporoznak a szitkok, a trágárságok. De főleg mindenki sír, kisajnáltatja magát, másokat hibáztat az őt ért szeren-, esetlenségért, a mély nyomorért, amiben leledzik, eszébe sem jut, hogy maga is tehet róla, esténként csakis ő tehet, mert elitta, elkártyázta, elcaritasozta vagyonát, elhitte, hogy „pénzforgatással” könynyebben meg lehet gazdagodni, mint kitartó munkával. Munkám révén is elég sok konferencián veszek részt. Persze, ezeken más a hangnem, de a negatív —^^**■““““■ szemlélet ide is begyűrűzik. Jóllehet tudva tudjuk: nem igaz az, hogy nálunk és körülöttünk minden rossz, máshol - azaz tőlünk nyugatabbra - minden jó. Ezért aztán onnan minden kacatot, giccset is kritikátlanul átveszünk, nemegyszer saját értékeink feladásával. Az ember templomba többek között azért megy, hogy az igehirdetés által lelki nyugalmat, megbékélést és a hétköznon durvasága után egy kis emelkedettséget kapjon. Ezzel szemben sok esetben lehajtott fejjel, nehéz bűntudattal, szomorúan jön ki onnan. Nem szeretnék általánosítani de papjaink jelentős részére ráragadt a negatív életszemlélet, prédikációikban túl nagy teret adnak a hibák és bűnök ostorozásának. Kapunk a fejünkre, amiért kivándorolnak gyermekeink, amiért azélvezetek rabjai vagyunk, amiért nem törődünk öregeinkkel, amiért nem fizetjük rendesen az eyházi adót, amiért nem járunk rendszeresen templomba...indez igaz vagy az lehet. De akit sokszor ostoroznak, akit mindig csak szapulnak, az hozzáedződik. Vagy legyint, ha ő úgyis ilyen rossz, akkor nincs miért templomba mennie. A pedagógusok tudják: negatív példákkal nem lehet nevelni! A rossz tanulónál semmit sem érünk el, ha állandóan a fejéhez vágjuk, milyen buta. A kevés igyekezetért is meg kell dicsérnünk, hogy kellő önbizalma legyen, nagyobb teljesítményre ösztönözzük. Igen, a valóság lehangoló és szomorú mostanában mifelénk. De a bajokat nem orvosolhatjuk, ha állandóan ezeket ismételjük, mindenből csak a negatívumot emeljük ki. Ismét személyes hangra váltva: szomorú lehetnék, hogy az idén sem jutunk el a Kanári-szigetekre, de még Mamaiára sem nyaralni, nem festhetjük ki a lakást, ifjú tanárfiamat nem ajándékozhatom meg igazán korszerű számítógéppel, hároméves ünneplőcipőm helyett nem vehetek újat, még mindig nincs önálló magyar egyetem, nem adták vissza egyházaink vagyonát, városomnak, Szatmárnémetinek ma sincs kétnyelvű településjelző táblája, Mugur Isarescu mégsem ment el Tusnádra Orbán Viktorral találkozni,... és még sorolhatnám. Talán nem hiszi mindenki, de az én alaphangulatomat mégsem ez határozza meg! Hanem az, hogy a család jól van, gyermekeim igyekvőek, mindent elkövetnek, hogy megkapaszkodjanak, kétéves Katinka unokám - a világ legszebb és legértelmesebb babája -, máris versikéket mond, s nagyon szereti, ha én viszem a Kossuthkertbe hintázni, hogy szülőfalumban is, kertünkben is jó a szilvatermés, s a Nagyhegyen olyan a szóló, mint hosszú esztendők óta nem volt. A zsendülő szőlőszemeket, a színesedő gerezdeket szemlélni önmagában is kész gyönyörűség. Hát tessék már egy kicsit mosolyogni, egy piciny oka biztosan mindenkinek van rá. Még azoknak is, akik el akarják velünk hitetni, hogy a világ csak rossz. , SIKE LAJOS