Romániai Magyar Szó, 2000. szeptember (12. évfolyam, 3524-3554. szám)
2000-09-01 / 3524. szám
Új sorozat 3524. szám 2000. szeptember 1., PÉNTEK Ára: előfizetőknek 1192, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.ore/rmsz Győzelem! • Fotó: VARGA BÉLA / Barót • A szeptember elsejével záruló (postabélyegző dátuma) fotópályázatunkra érkezett munka „EGY LÁNGOT ADOK, ÁPOLD, ADD TOVÁBB... Akik még emlékeznek az 1990-es Reményik Sándor emlékét megidéző századik születésnapi ünnepségre, azokban elsősorban az a felismerés maradt meg, hogy nehéz egy köztudatból kiesett költő emlékét méltón megidézni. Csak pár hónap választott el akkor a nyolcvankilences eseményektől, és sajgó fájdalomként ott munkált az ünneplőben a kilencvenes fekete március gyásza, a felismerés, hogy mégis „ahogy lehet” tudjuk csak megoldani sorskérdéseinket. Az azóta eltelt tíz év inkább rontott a költő megítélésén, mint amennyit segíthetett volna abban, hogy elnyerje végre méltó helyét a magyar irodalomban. Nem volt ünnepség, amelyen el ne mondta volna valaki a Templom és iskola, Erdély magyarjaihoz, Eredj, ha tudsz! című verseit, hogy csak a leggyakrabban idézett versekre hivatkozzam. Amolyan slágerszövegekké degradálódva, amikor felhangzott az utóbbi tíz év legégetőbb kérdésére megfelelő verseinek akármelyike, szánk sarkában megjelent a lefelé görbülő, rosszallást kifejező mozdulat, jelezve, hogy ebből a fajta megnyilvánulásból elég volt, idejét múlta az a pátosszal teli önigazolási igyekezet, amely sehova sem vezet. Akik azonban szerették és méltatlannak tartották arra a szerepre, amelyet a megfáradt század utolsó évtizede újabb csapásként mért a költőre, azok a születésének 110. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozaton olyan gonddal idézték meg szellemét, amely végre méltó helyére állította Reményik Sándort. A Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány közösen vállalta fel a kétnapos rendezvénysorozatot, amelyen az erdélyi és magyarországi tudományos, művészi élet legjelesebb egyéniségei méltatták, ünnepelték a méltatlanul elfelejtett Reményik Sándort. Az augusztus 26-27-i emlékünnepségen nagy adóságot törlesztettünk: a második világháború utáni évtizedek elnemzetlenítő, tudatrevíziót előirányzó gyűlölködései által megszégyenítő pusztulásra ítélt költő előtt tiszteleghettünk. Mert a halál csak a testet semmisíti meg, a rendszer, mely Reményiket elítélte, a szellemét gyalázta meg. Tíz évre volt szükségünk ahhoz, hogy ezt a szellemet megtisztítsuk az előítéletektől, felmutassuk belőle mindazt, ami a legnagyobbakhoz kapcsolja. A tudományos ülésszakon elhangzott előadások egy új Reményik-értékelés jegyében vizsgálták életművét. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke Az evangéliumtól az apokalipszisig című tanulmányában elsősorban azt emelte ki, hogy Reményik az evangéliumi kereszténység és az erdélyi hagyományok jegyében keresett választ az erdélyi ember létproblémáira, s a Ravasz László, Tavaszy Sándor, Makkai Sándor képviselte transzilván szellemiség jegyében az önvizsgálat és a megújulás igényével teljesítette ki a megbékélésre vágyó költői lélek harmóniakereső törekvését. CS. KOVÁCS KATALIN (Folytatása a 4. oldalon) S IEHI S zékelyföldi polgármesterek arra hívták fel Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium államtitkárának figyelmét idén februárban, Csíkszeredái látogatásakor, hogy a Székelyföldön magyarországi középiskolák diákokat toboroznak, így próbálva a gyerekhiányon segíteni. Németh Zsolt február 22-én, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az ilyen és,ehhez hasonló jelenségeket is meg kell vitatni a Magyar Állandó Értekezlet szakbizottságaiban. Azóta fél év eltelt, és ez idő alatt mind az erdélyi, ,mind a magyarországi sajtóban nemegyszer szó esett erről a témáról. A nyáron otthon voltam Erdélyben, s tapasztalnom kellett, hogy Besztercétől Kolozsvárig, Marosvásárhelyig, Máramarosig, ide értve a falvakat is, egyre többen érdeklődnek a magyarországi tanulási lehetőségek iránt. És ez nem a Székelyföld, nem a határmenti települések, ahol tömbben él a magyarság, hanem a szórvány, főleg Désen és Srégenen innen Besztercéig, Máramarosig, ahol sokszor egy diákon múlik a magyar osztály megléte. Nemcsak középiskolásokról van szó, hanem ötödik osztályosokkal kezdődően általános iskolásokról is. És nincs szó arról, hogy a szórványokban magyarországi iskolák toboroznának. Hanem egyszerűen arról, hogy az itteniek keresik a magyarországi tanulási lehetőségeket. Nem kell ide tevőleges toborozás, küldik a gyerekeket a szülők, kezdeményezik ezt a nagyobb gyerekek maguktól is, ha csak egy lehetőségük adódik erre. Az ok pedig egyszerű. Nincs benne sem politika, sem stratégia, csak a szülő, a gyerek aggodalma, reménysége. Mi lesz itthon a gyerekemmel, ebben a nagy szegénységben, munkanélküliségben? A nagy többségnek nincs erre megnyugtató válasza. Akkor státus és kedvezmények ide vagy odainkább menjen, ha tud! És ugyanezt a kérdést felteszi a nagyobb diák is, érdeklődvejobbra-balra, keresve az utat Magyarország felé. Még a kompromisszumra is hajlandó, hogy akár nagyon jó szakiskolába átjöjjön. És nemcsak a jövő bizonytalansága, kilátástalansága az, amiért batyut kötnek, és útnak indulnak. A szórványokban az is gond, hogy nincs választék az anyanyelvű oktatásban. Magyar tannyelvű szakiskola nincs, elméleti középiskola pedig jó, ha tagozatként legalább egy osztály működik valamelyik román tannyelvű városi iskolában, melyeket az utóbbi években elkereszteltek „nemzeti kollégiumoknak". Az általános iskolát végzett falusi gyereknek amúgy is útra kell kelnie, ha messzebb nem, a legközelebbi városig, ha tovább akar tanulni. És nincs megfelelő bentlakás a faluról jövőknek, s ha egyáltalán van, nem biztos, hogy hely is kerül. Számukra marad az ingázás vagy az albérlet. Vagy a román tannyelvű iskola. Az említett szórvány vidéken ilyen központ Beszterce vagy Dés. Az egy szál magyar tagozaton kívül egyik városban sincs más választék, így még a beszterceiek vagy désiek közül is vannak, akik elmennek Kolozsvárra, Nagyenyedre, Marosvásárhelyre vagy az utóbbi időben egyre többen Magyarországra. Hisz, ha jól belegondolunk, életem szempontjából Magyarország sem jelent nagyobb anyagi erőfeszítést, mint Románia. Politikusainknak számolniuk kell immár ezzel a jelenséggel is, hogy most már nemcsak az anyaországi egyetemekre, főiskolákra jelentkeznek határon túli magyar diákok, hanem - legalábbis Erdélyből egyre többen az általános és középfokú oktatási intézményekbe is. . Bár az RMDSZ és a magyar kormány elsődlegesen a szülőföldön maradást szorgalmazza, a társadalom szekere zörög a maga útján. GUTHER M. ILONA Hol leszek, ha nagy leszek? képességű tanulóként valamilyen Lapzártakor Fejtő Ferenc 91 éves kilencvenegy éves születésnapját ünnepelte csütörtökön a Párizsban élő író és gondolkodó, Fejtő Ferenc, Kelet- és Közép- Európa ma élő legrangosabb történésze. Most, túl a kilencvenedik évtizedén új műfaj, új megközelítés foglalkoztatja - mondta el az MTI-nek ebből az alkalomból - az ördög, a gonoszság eredetét akarja kinyomozni készülő filozófiai művében. A sátán zsidó és keresztény megfogalmazásában arra, az embereket az idők kezdete óta foglalkoztató kérdésre keresi a választ, miért döntenek szívesebben a rossz mellett. Távolabbi tervei között szerepel a szuveranizmus, hegemonizmus, kolonializmus problémájának kidolgozása is. Hatvan éve tartó alkotói tevékenységének terméséből most terveznek válogatást, és megkezdődött idén megjelent A század utasa (Le passager du siecle) című könyvének olaszra fordítása is. E könyvével ez év nyarán elnyerte a párizsi Nagykövetek díját, amelyet történészi munkásságának elismeréséül ítélt neki a diplomatákból álló zsűri. Az Osztrák-Magyar Monarchia történetének alapműveként számon tartott Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyvét jelenleg fordítják horvát nyelvre. A Nagykanizsán, soknemzetiségű, sokkultúrájú családban született Fejtő a budapesti bölcsészkaron hallgatott magyart, germanisztikát és történelmet, fiatal éveiben ismerkedett meg a marxizmussal, részt vett az illegális mozgalom tevékenységében is. A szektariánus irányítású kommunista mozgalomban - melyből hamarosan kiábrándult - került össze József Attilával is, akinek tehetségét elsők között ismerte fel... Csődös iskolakezdés • KELLER EMESE / RMSZ karikatúrája * HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Trianon és a két bécsi döntés Nemrég volt nyolcvanadik évfordulója a trianoni döntésnek, és máris újabb két döntés évfordulójára kell emlékeznünk. Igen, kell emlékeznünk, mert az a nép, amely múltjára nem emlékezik, jövőjére sem gondol reménységgel, kellő odafigyeléssel. Az első világháború, melynek kirobbantása egyáltalán nem állt érdekében Magyarországnak és a magyar népnek, teljesen más erők, gazdasági és politikai hátterű érdekek, törekvések, hatalmi összefonódások, célkitűzések álltak a hátterében, de földrajzi fekvése, valamint kötődése a Habsburg uralkodói házhoz, történelmi jelentőségű családok, egyes politikai, valamint katonai vezetők befolyásos tevékenysége folytán mégis belekeveredett a háborúba. A nyolcvannégy éves, már aggkorú császári és királyi felség, I. Ferencz József, „mindent meggondolt, mindent megfontolt” és döntött, mint legfelsőbb hadúr. Döntött egy szívéhez nem éppen közel álló ország és népe jelene és jövője felett. Csak azt nem sejtette, hogy a Habsburg dinasztia jövőjét is sírba döntötte, a monarchia sorsát végképp megpecsételte. Megfontolatlan, meggondolatlan döntés volt éppúgy, mint a háború végén hozott trianoni diktátum, mely Magyarország területének kétharmadát és lakosságának is mintegy felét szakította el az anyaországtól. Kétségtelen, hogy kellett végezni határmódosításokat a környező népek javára, de feldarabolni igazságtalanul egy ezeréves országot, mely azért javára is volt a nyugatnak több századon át, kárt jelentett a XX. század folyamán egész Európának. Ezt a századvég szomorú eseményei világosan igazolták. Nem árt, ha felújítjuk ismereteinket a veszteségekről, melyek sokkolták és sokkolják ma is a magukat magyarnak valló embereket országhatáron belül és kívül. Románia kapott 102 813 km2 területet 5 237 981 lakossal Szerbia kapott 20 Horvát-Szláv, Csehszlovákia 3 518 815“ Ausztria 4 020 km2 “ 292 031 “ Lengyelország 589 km2 “ 24 880 “ Olaszország 21 km2 “ 49 806 “ Összesen elszakított terület: 232 459 négyzetkilométer. Magyarországnak hagytak 92 952 négyzetkilométert. Természetesen a területtel együtt gondolni kell a rajta és benne található összes javakra, értékekre, melyek több évszázados munka termékei, eredményei, tartozékai, kellékei. Elképzelhetik, elvárhatják a Trianonban diktáló nagyhatalmak és a koncból (jogos, jogtalan területből) részesedő államok, hogy ez a csontvelőig vágott seb, ez a félkéz ésláb amputálás Dr. ÁGOSTON ALBERT (Folytatása a 4. oldalon) 20 829 km2 “ 1 527 886 “ 42 541 km2 “ 2 621 954 “ 61 646 km2 “ Rejtélyes (célú) feliratok a téglákon! Még Szatmárnémetibe sem ért a lap, az interneten olvasta Danku Pál helytörténész a Zsinagógából kereskedelemi központ című írásomat, mely egy csaknem teljesen tönkrement zsinagóga felújításáról és üzletházként való hasznosításáról szólt. Az elsősorban a megye nemzetiségeinek történelmét kutató Danku Pál arra hívta fel a figyelmemet, hogy a Láncostemplom szomszédságában, mindjárt a zeneiskola közelében van egy ház, melynek tégláira sok zsidó nevet írtak fel, tudomása szerint azokét, akiket Szatmárnémetiből deportáltak. Mentem is mindjárt a zeneiskolához, s a megjelölt ház díszítőelemként is használt tégláin valóban sok nevet találtam, többnyire hevenyészve,ceruzával felírva. Néhányat lejegyeztem és elmentem velük a helyi zsidó hitközséghez. Szerencsém volt, éppen ott találtam a szatmári zsidóság egyik leghitelesebb képviselőjét, a lágereket megjárt Klein Elüt. Sorra vettünk néhány nevet. Ungár Sándor (1904, ami valószínű a születés dátuma). Több Ungár élt Szatmárnémetiben, volt köztük órás és kereskedő. Legtöbben a lágerekben végezték. Glück József, 1919. június 2., Klein Ély szerint az általa ismert Glück, aki kereskedő volt, hazatért a lágerból. Gerő Endrét (1904) szintén elvitték. Ám Herkovits Pál, aki nem más, mint Hegedűs Pál, az ismert erdélyi újságíró, szintén túlélte a borzalmakat. Ély bácsi úgy tudja, hogy a ház egy Rácz nevű magyar ügyvédé volt, aki nagyon jó kapcsolatot tartott a zsidókkal. Ám azt nem tartja valószínűnek, hogy a nevek egyértelműen a deportáltakat jelölnék. Megkérdeztem Csirák Csabát is, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökét, aki most dolgozik a helyi zsidóság történelmének kötetén, szerinte sem valószínű, hogy a deportáltak „listája” állna azon a házon. Mint ahogy a Tompa utcai házon (az egykori gettó utcája) lévő nevek sem egyértelműen ilyesmire utalnak. Van még egy változat, nevesen az, hogy a cionista összejövetelek résztvevőit írták fel a falra, de ez sem bizonyítható. Talán ez a kis jegyzet is segíthet megfejteni a szatmári téglafeliratok titkát. Esetleg még azt is megtudhatjuk valahonnan, ki volt Gerő Endre, aki neve után azt is odafirkantotta hogy taligás és 1904-ben született! SIKE LAJOS .Mi, RMDSZ-politikusok, szerencsés helyzetben vagyunk ■ Azok az ördöngös paragrafusok ■ Anyanyelvi vagy multikulturális ! Honosított diplomák, hontalan fiatalok ! Európa szerint ez azért túlzás. Szerintünk természetes . Volt az ÉV EMBERE is ASZTALOS FERENC székelyudvarhelyi képviselő. ■ Az RMDSZ országgyűlési képviselője. 1992-től a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke. A Szövetségi Képviselők Tanácsa oktatási bizottságának elnöke. A Felsőoktatási Tanács tagja. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) oktatási szakértői bizottságának tagja. Az Iskola Alapítvány kuratóriumának tagja. A városi és udvarhelyszéki RMDSZ elnökségének tagja. E tisztségek meghatározzák és behatárolják azt a kört, amit most be kell járnunk... - Nemcsak nekem, de magának az RMDSZ-nek a fontossági listáján, valahol az első értékhelyek egyikén szerepelt az Oktatási Törvényt megváltoztató 36-os sürgősségi kormányrendelet célbajuttatása. A törvény, úgy, ahogy volt, elfogadhatatlannak bizonyult az első perctől kezdve. Az 1995-ben promulgált törvényről beszélünk? - Igen. A Ciorbea-kormányzás első hónapjaiban meg is született a kormányrendelet, tulajdonképpen 1999 júniusának végén, a parlamenti ülésszak utolsó hetében került sor a végső szavazásra. A tusakodás három évig tartott. A 95-ben elfogadott törvény egy sor olyan tiltó intézkedést tartalmazott, amelyek Lejegyezte: OLÁH ISTVÁN (Folytatása az 5. oldalon) V.