Romániai Magyar Szó, 2000. október (12. évfolyam, 3555-3584. szám)

2000-10-02 / 3555. szám

­ Izraeli-palesztin incidensek (Jeruzsálem / MTI)­­ Jichak Eitan, az izraeli hadsereg központi parancsnokságának főnöke a hét végén Rámalláhban a palesztin biztonsági szol­gálatok vezetőivel találkozott, hogy megpróbálja helyreállítani a nyugalmat a palesztin terü­leteken. Eitan tábornokot Ehud Barak miniszterelnök küldte a palesztin önkormányzat alatti c ciszjordániai városba - mondta egy izraeli katonai tisztség­­viselő, aki névtelenségbe bur­kolózott. Ehud Barak felszólí­totta Jasszer Arafatot, hogy segítse elő a nyugalom helyreál­lítását. Mind a palesztin vezető­vel, mind Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel közölte, hogy az hadsereg igyekezett a legnagyobbb önmérsékletet tanúsítani. Kijelentette, hogy az állampolgárok védelme érdeké­ben a hadseregnek cselekednie kellett. Mubarakkal folytatott telefonbeszélgetése során úgy vélekedett, hogy a Palesztin­­esztin Hatóság kérte Kofi Annan ENSZ-főtitkárt és a Biztonsági Tanácsot, hogy alakít­sanak nemzetközi bizottságot a palesztin tüntetők és az izraeli katonák közötti véres össze­csapások kivizsgálására. Kofi Annan telefonált Ehud Barak izraeli miniszterelnöknek és Jasszer Arafat palesztin veze­tőnek, kérve őket a Jeruzsálem körüli feszültség csillapítására. A Fehér Ház elítélte az erősz­akot izraeli és palesztin oldalon egyaránt. A washingtoni külügy­minisztérium is mindkét felet önmérsékletre intette, de szo­kásától eltérően ezúttal célzott a feszültség kiváltására. Szóvi­vője, Richard Boucher ugyanis megjegyezte, hogy Ariel Saron Likud-vezér templomhegyi vizitje feszültséget szított - írta a Reuters. • A Hezbollah a köl­csönösen elfogadott tűzszünet ellenére nyílt háborúra szólította fel a palesztinokat Izrael ellen. Nabil Kauk, a Hezbollah liba­noni szárnyának vezetője fel­hívásában hangoztatta: a liba­noni nép példája is bizonyítja, hogy egyedül az Izrael ellene nyílt fegyveres harc a legjobb eszköz Jeruzsálem felsza­badítására. Az arab világ tünte­tésekkel, nyilatkozatokkal tilta­kozik az izraeli hadsereg fellé­pése ellen. A jeruzsálemi Me­csetek terén történteket való­ságos mészárlásnak nevezte az Iszlám Konferencia Szervezete dzsiddai nyilatkozatában. Jasszer Arafat palesztin elnök azzzal vádolta az izraeli hadsereget, hogy keresik az alkalmat pa­lesztinok gyilkolására. . 1L 1ll 2000. október 2. hírek , hírek , hírek, hírek Tiltakozó megmozdulások kezdődtek a hét végén Szerbia több városában, Vojislav Kostunica választási győzelmének hivatalos elismerését követelve. Szerbia-szerte több vállalat, közép- és általános iskola lépett sztrájkba a DOS követelését támogatva. Néhány gyárból és bankfiókból szintén sztrájkot jelentettek, az ibari főutat pedig egy helyütt tüntetők zárták le A szavazatszámlálással kapcsolatos tiltakozások (Washington / Belgrád / MTI) - Bill Clinton amerikai elnök telefonmegbeszélés során igyekezett arra ösztönözni Vlagyimir Putyin orosz államfőt, hogy Oroszország közvetítőként próbáljon meg segíteni a jugoszláviai politikai válság megoldásában - közölte a Fehér Ház. Putyin egyetértett Clinton azon kijelentésével, hogy „a szerb nép akaratát tiszteletben kell tartani".­A belgrádi hivatalos választási bizottság elismeri, hogy a szeptember 24-i választáson Slobodan Milosevic jugoszláv elnök alulmaradt Vojislav Kostunica ellenzéki elnökjelölttel szemben, de azt állítja, hogy Kostunica nem szerzett abszolút többséget, ezért szükségesnek tartja a második forduló megtartását. Az ellenzék adatai szerint azonban a Kostunicára adott szavazatok száma jóval túllépte az 50 százalékot. Nem csupán a nyugati hatalmak kormányzatai, hanem ENSZ- illetékesek (így Bernard Kouchner koszovói megbízott) is azt mondják, hogy Milosevic csal. • Slobodan Milosevic jugoszláv elnök elutasította, hogy Igor Ivanov orosz külügyminiszter közvetítsen a múlt hét végi jugoszláv elnökválasztás eredménye körül Belgrádban folyó vitában - jelentette ki a hét végén Jiri Dinstbier, az ENSZ jugoszláviai emberi jogi megbízottja Podgoricában. Milosevic meggyőződését fejezte ki, hogy országa sikeresen ellenállhat azon „lélektani, média- és politikai nyomásnak" is, amelyet - szerinte - a tavalyi háború­s a NATO­Hatóságnak meg kellene szi­gorítania az ellenőrzést. • A palesztin tüntetők és az izraeli katonák összecsapásaiban 16 palesztin vesztette életét (köztük egy két tűz közé került 12 éves fiú) és több mint ötszáz megse­besült. A palesztin tüntetők harmadnapja hajigálják kövek­kel az izraeli katonákat, akik nem tudják elfojtani lázongá­sukat. A Reuters szerint Arafat tanácsadója, Nabil Abu Rudeina azt mondta, hogy a palesztin vezető nem egyezett bele erőinek megfékezésébe. • A Pad­csapások­ után most Jugoszlávia elpusztítását szolgáló eszközként vetnek be. Milosevic kijelentette: „nekünk magunk­nak kell döntenünk saját sorsunkról". • A jugoszláv ellenzék hétfőtől az összes intézmény blokádjára szólította föl a lakosságot, hogy rábírja Slobodan Milosevic elnököt választási vereségének elismerésére. A blokádot Vuk Obradovic, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt elnöke hirdette meg a Belgrád központjában zajló gyűlésen. Az ellenzék biztosra veszi, hogy elnökjelöltje, Vojislav Kostunica egyfordulós győzelmet aratott a múlt vasárnapi szavazáson. Szakértői döntőbíráskodásra lenne szükség a jugoszláviai elnökválasztás vitatott eredményeinek értékelésére - közölte Zoran Djindjic szerb ellenzéki vezető reagálva az orosz elnök bejelentésére, miszerint kész Belgrádba küldeni külügyminiszterét, hogy tárgyaljon a válságban érintett felekkel. „A Szövetségi Választási Bizottság tagjai félnek egy ilyen kezdeményezéstől, mert még csak fel sem tudják nekünk mutatni bizonyítékaikat, amelyek szerint az általuk beharan­gozott választási eredmény hiteles" - tette hozzá Djindjic. • Belgrádi elemzők szerint Milosevic sarokba szorította az ellenzéket azzal a taktikájával, hogy elismerte Kostunicától elszenvedett vereségét, és csak ahhoz ragaszkodik, hogy ellenfele nem aratott egyfordulós győzelmet. Djindjic kifejtette: az ellenzék feltételezi, hogy második forduló esetén Milosevic még súlyosabb csaláshoz folyamodik vagy valamilyen ürüggyel szabálytalannak nyilvánítja a választást, és az egészet határozatlan időre elnapolja. Nem kell az euró, (Brüsszel / Koppenhága / MTI)­­ Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az Európai Parlament is sajnálattal fogadta az euró bevezetéséről tartott dán népszavazás elutasító eredményét. Romano Prodi bizottsági elnök nyilatkozatával egybehangzóan a parlament illetékesei is leszögezték azonban, hogy a döntést tiszteletben kell tartani. A népszavazás eredménye szerencsére nem gyakorolhat hatást a pénzügyi unióra, illetve nem árthat az eurónak, amint azt a világ legnagyobb központi bankjainak egy héttel ezelőtti intervenciója is bizonyította — állapította meg nyilatkozatában Christa Randzio-Plath, az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke. A dánok döntésétől függetlenül az euró bevezetése sikeres vállalkozás, és ezt a valuta belső stabilitása, az alacsony kamat és a kívülről érkező sokkhatások ellen általa nyújtott védelem igazolja. A gazdasági növekedésnek és a foglalkoztatásnak hosszabb távon is kedveznek a gyorsuló ütemben megvalósuló szerkezeti reformok - mutatott rá a parlamenti bizottsági elnök, példaként a francia és a német adóreformokat említve. Randzio-Path reményét fejezte ki, hogy a maastrichti szerződésről tartott népszavazásaikhoz hasonlóan a dánok előbb-utóbb - talán az euró­­készpénz 2002. januári megjelenése után - felismerik nemzeti érdekeiket, és mégis csatlakoznak a pénzügyi unióhoz. Rudolf Scharping, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke és Enrique Baron, parlamenti csoportjának vezetője közös nyilatkozatában megállapította, hogy kizárólag a dán népre tartozik annak eldöntése, mi szolgálja a legjobban Dánia érdekeit - ettől függetlenül azonban az ország a jövőben bármikor szabadon csatlakozhat az eurózónához. • A dán lapok csaknem egyhangúan elítélték a dán népet, amiért többsége ismét nemet mondott az euróra. A konzervatív Berlingske Tidende szerint a népszavazás miatt Dániának ezentúl sem lesz befolyása arra a pénzügypolitikára, amelynek folytatását maga választotta­ (az euróhoz kötött árfolyampolitikával), és, a népszavazási eredmény „a nemzeti érdek szempontjából fontos több más területen­ is korlátozza szuverenitásunkat”. A szociáldemokrata Aktuelt cí­mű lap azt rótta fel, hogy a dán „nem” föllelkesíti a nacionalista és a reakciós erőket egész Európában. Az Extra Bladet című bulvárlap üdvözölte a népszavazás eredményét, mert szerinte ezzel a nép hatalmas pofont adott a hatalomnak. Magyarok Háza (Folytatás az 1. oldalról) Bencsik András, aki a továbbiakban arról tett tanúbizonyságot, hogy igenis kedveli és támogatni szándékszik az új elnököt. Nos, hogy Bencsik és körének támogatása mennyire segíti majd Patrubány Miklóst a Magyarok Világszövet­ségének vezéri karosszékében maradni, azt még nem tudjuk, de az biztos, hogy ellensége akad bőségesen. Ez annyira tipikusan magyar, hogy csodálkoztam volna, ha Patrubányt szó nélkül mindenki elfogadta volna. Nem is szeretnék erről sokat írni, mert valahogy szégyellem is magam, néha-néha meg dühroham környéket, mert józan ésszel nem fogom fel, hogy a mai válságos helyzetben, amikor sorsdöntő változások előtt áll a nemzet, még mindig nem hagytunk fel a torzsalkodással, egymás rágalmazásával és a sok felesleges vitával, melyben mindenki a másik állításait és elképzeléseit cáfolja anélkül, hogy a sajátját igazolni tudná. A Magyarok Világszövetsége már évek óta, p­ontosabban 1992 óta, válságban van. Ezt a lehetetlen helyzetet már sokan analizálták, vélemények tömege hangzott el és persze ígéretek is születtek a szövetség megújulására vonat­kozólag. A fő problémákat a három nagy régiónak: az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati régió érdekellentéteivel magyarázták legtöbben. Kétségtelen, hogy a Nyugatra szakadt magyarság politikai, szociális gondolkodásmódja az emigráció éveiben gyökeresen megváltozott és nem mindenben egyeztethető az anyaországi véleményekkel. A Nyugatról érkező bírálatok tehát logikusnak tűnhettek, még ha nem is használtak mindig a Szövetség egységének. A Kárpát-medence magyarsága nem gondolkodhat úgy, ahogy azt Budapest elvárná, hiszen az ő helyetük a legnehezebb, és talán ők várnak legtöbbet a Világszövetségtől. A Nyugatiak nem igen tűrnek el semmit és senkit, aminek vagy akinek a kommunista múlthoz valami köze van. (Ilyen alapon viszont egy teljesen fiatal generációra kellene bízni a Szövetség átszer­vezését.) A szomszédos országok Trianon által elszakított magyarsága talán túl sokat remél a Világszövetségtől, ezért a hozzáállás egészen más, mint Nyugaton vagy akár az anyaországban. Ha saját szerény véleményemet is hozzáfűzhetném a Magyarok Világszövetsége eddigi és jövőbeli tevékenységéről, azt mondanám röviden: amíg csak a vezetőség, a küldöttek és egy-két érdek­szövetség „berkeiben” zajlik a Szövetség mun­kája, nem nevezhető Világszövetségnek, mert nincs elegendő kapcsolata a valójában szétszó­ródott magyarsággal, az átlag magyarral. Kérdez­zünk meg egy Nyugaton született fiatal magyart, egy székely faluban anyagi problémákkal küzdő fiatalt vagy a magyar vidék szegény megyéiben élő állásnélküli fiatalt, mit tud és mit tart a Magyarok Világszövetségének munkájáról? Semmit! Az átalakításra, átszervezésre tehát nagy szükség van. A májusi választásokat találgatások, titkos viták előzték meg, de alapjában véve az új elnök megválasztása demokratikusan, igazságosan történt. Az anyaországiak egy anyaországi jelöltet reméltek győztesnek, azzal az érvvel, hogy a nyugati vagy keleti régiókkal szemben, egy magyarországi vezérkar kevesebb elfogultsággal és nagyobb tárgyilagossággal tudja a dolgokat kezelni. Patrubányt a választások után erősen kezdték támadni, Budapesten talán a féltékenység miatt, Erdélyben pedig azért, mert az új elnök nem tartozik az erdélyi politikai elit baloldali szárnyához. Ilyenformán vagy tovább acsar­­kodunk, áskálódunk és lassan, de biztosan megássuk a Világszövetség sírját vagy pedig belenyugszunk abba, hogy ha nem is az lett a vezér, akit elképzeltünk, de segíteni kell munkájában, mert más megoldás nincs. A Semmelweis utcai Magyarok Házában még sok érdekes előadást és vitaestet fognak rendezni. Jó lenne, ha egy Nagy Magyar Ház fedele alatt a magyarság végre közös nevezőre jutna, mert igazi magyar egység soha nem volt, és egyelőre nincs remény arra, hogy ez megváltozzon. Ha négy-öt magyar összehajol, ott legalább négy különböző vélemény születik. Ez viszont nem turáni átok, ahogy azt egyesek állítják, hanem rossz szokás, buta beidegződés. Jó lenne már változtatni a dolgokon. A másiknak is lehet igaza! Még akkor is, ha én történetesen „jobboldali” vagyok és a másik „szemét alak” baloldali. Vagy fordítva. Gondoljunk át mindent egyszerűen, a józan ész segítségével. És az se baj, ha magyarságunk sorskérdéseinél, eszünk mellett néha egy picit szívünkre is hallgatunk. V NÉHÁNY SORBAN (Az MTI nyomán)­­ Made­leine Albright amerikai külügy­miniszter kijelentette, hogy - amennyiben a körülmények engedik - hivatali idejének ja­nuári lejárta előtt Észak-Koreába látogat, de mindez az Észak- és Dél-Korea között jelenleg folyó tárgyalások kimenetelétől függ. • Újabb halálos fenyegetést kapott a horvát elnök, akit ezút­tal egy eddig ismeretlen horvát szervezet ítélt halálra „árulá­sért" , valamint „horvátellenes tevékenységért" . • Anatolij Zlenko, Ukrajna jelenlegi fran­ciaországi nagykövete lesz az új külügyminiszter - közölte hét végén a Rivne megyei Oszt­­rohban Leonyid Kucsma ukrán elnök. • Alberto Fujimori perui elnök, Madeleine Albright amerikai külügyminiszterrel foly­tatott washingtoni megbeszélése során arról igyekezett meggyőzni tárgyalópartnerét, hogy Peruban szavatolt a stabilitás és a demokrácia megőrzése. • Egy tekintélyes ungvári hetilap szerint kritikussá vált a kár­pátaljai Bereg-vidék népesedési helyzete, mivel az ukrajnai ma­gyarság zömét átfogó Bereg­szászi járásban nyolc éve egyfolytában többen halnak meg, mint ahányan születnek. Szerbia és Dánia - Európa két arca (Róma / MTI)­­ Két nép járult az urnákhoz, hogy Európával kapcsolatban hozzon döntést: az egyik úgy határozott, hogy a földrész margóján akar maradni, a másik pedig úgy, hogy szeretne bejutni a kapukon - állapítja meg az Il Sole-24 Ore. Az olasz napilap érdekes tükörben hasonlítja össze a dánoknak az eurózónába való belépéséről szóló népszavazását és a szerbiai választásokat. Mint­­írja, a rendkívül civilizált, már-már az unalomig békés dánok demokratikus formában s­zavaztak arról, hogy inkább Európa pályájának szélén kívánnak maradni. A szerbek ezzel ellentétben roppant szenvedély­ességgel, trombiták és dobok zaja közepette adták tudtára a világnak, hogy szeretnének visszatérni a nagy Európába.. A kommentár szerint Koppenhága és Belgrád mégsem ellenpontjai egymásnak: mindkét jelenség ugyanannak az éremnek a két oldalát, ugyanannak az Európának a két arcát alkotja. A dánok azért lökik el maguktól a földrész egyesítésének lehetőségét, mert az csak közös valutát volt képes kínálni számukra, nem pedig valamiféle következetes, nagy lélegzetű európai politikát. Furcsa módon éppen az egységes európai politika hiánya miatt kell a szerbeknek még mindig olyasmiért küzdeniük, ami a kontinens nagy részén már megvalósult. A problémák gyökere abban keresendő - folytatja a lap -, hogy a Balkánon az európai politikát lényegében az amerikai politika helyettesítette. Ha nem lettek volna az amerikaiak, Európa a kisujját sem mozdította volna a boszniai muzulmánok lemészárlása ellen. Ugyanígy, Európa amerikai irányítás alatt vett részt a légitámadásban anélkül, hogy mind a mai napig tudnánk ennek a lépésnek a célját és értelmét. SS­ S ■iS'MjfsJi S M­"6 N c/5 3 »e­sr S3 Sss « £» 2 £ E'17-% jtfjui e­sr

Next