Romániai Magyar Szó, 2001. március (13. évfolyam, 3698-3727. szám)
2001-03-01 / 3698. szám
Új sorozat 3698. szám 2001. március 1., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 1385, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 224 28 48, 222 94 41 E-mail: rmsz@pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hlrf.org/rmsz Nocsak! Mondom, mondogatom: egyetlen vonatozás hazai tájakon felér egy tartulmányúttal. Legutóbb, Bukarestbe mentemben elnéztem kimérten tök- és napraforgómagozó polgártársaimat, amint gyakorlott (majdnem azt írtam: ösztönös) mozdulattal, oda se figyelve tüntetik el szájuk sarkában az „ínyencséget” a maga egészében, hogy aztán szájuk másik csücskében pár pillanat múltán megjelenjen a rövidesen a padlón landoló maghéj. Hogyan lehetséges: egyfajta nemzeti szimbólum ez az ártatlan mezőgazdasági „produktum”, egyaránt jelképezi az ország egyes tájain kifejezetten megnyilvánuló alkati hajlamot a szemetelésre, illetve az öntudatlan pazarlásra (végül is, a napraforgó-mag étolaj alapanyaga - no de, ne feszítsük a húrt!), valamint - még inkább - a rágási, majszolási folyamat tükrözte elemi türelmet, elmélázást, ami kivetítve kollektív lelkiállapotot is minősíthet. Szóval, ha kisebbségiként készpénznek akarnám venni a lépten-nyomon elhangzó „románok” általánosító megnevezést, amelyet Románia állampolgárainak összességére alkalmaz mostanában az írott és hangos médiatermékek zöme, akkor sürgősen „magozó”tanfolyamot kellene elvégeznem... • Még mondja azt valaki: a Vadim-vonal nincs növekvő hatással széles társadalmi rétegekre, az általa feladott lecke nem talál hallgatókra egyre különösebb módon! A vagon folyosóján egy csapat roma kiskatona, bukaresti alakulatukhoz utazva, bakamélabú, bőven meglocsolva vodkával, egyéb szeszekkel. Egyikük hevesen, helyzetszülte pátosszal hangjában magyarázza mellette álldogáló társának, de úgy, hogy egy vagon hallja italfűtötte, de annál őszintébb szavait: Testvér, tudjad, hogy Antonescu azokat nyírta ki, akik semmilyen hasznot nem hoztak az országnak, de minket nem tud megsemmisíteni, mert mi szolgáljuk a hazát, adót fizetünk a lakásunk és az autónk után, dolgozunk, jövedelmet hozunk! Ne félj, testvér, Antonescu minket nem bánthat! Hogy is mondjam? Összeszorult a szívem. Most tapsikolhat, Funar Gheorghe kortárs! SZONDA SZABOLCS üzenet Miközben a bukaresti román lapok egy része a hét elején arról cikkezett, hogy lám-lám, a magyar diplomácia újabb „offenzívát” indított Romániában, Erdélyben, a keddi moszkvai újságok már nem titkolt elégedettséggel számoltak be a moldovai kommunisták elsöprő vasárnapi választási sikeréről. Az Izvesztyija szerint azonban a voks eredménye inkább azt igazolja, hogy a „románpárti erők” szenvedtek csúfos vereséget, s az országnak így nincs sok esélye a függetlenség megőrzésére. Románia szerepét könnyen Oroszország veheti át, hiszen a „testvérország” Moldova gazdasága romokban hever. Lakosságának harmada nem román, de a kommunistákra nemcsak az oroszok voksoltak, hanem azok is, akik félnek a moldovai nacionalizmustól, nem kívánják a túlzott közeledést Romániához... Jó egy hete a romániai nacionalisták a parlamenti indítványtól sem riadtak vissza, hogy megakadályozzák a helyhatósági törvény megszavazását, mert annak révén szerintük a magyar nyelv az ország „második hivatalos” nyelvévé lesz. Vajon mit szólnak most Vadimék meg Funarék, amikor Voronyin már ki is je ________________ lentette: az orosz állami nyelv . . /■ « lesz Moldovában? Sőt, az orostorrszág az orosz-fehérorosz unióhoz is csatlakozik! Bár számítottak a kommunisták győzelmmére, a romániai politikusokat, elemzőket is meglepte (döbbentette) a látványos, majdnem 50 százalékos siker. Igaz, Iliescu államfő örökös derűlátóként, az eddigi kapcsolatok fenntartásának reményében kommentálta a Pruton túli eredményt... A kilencvenes évek közepén, a „prutkisjenői” - így neveztük el magunk között Moldova fővárosát, s talán nem alaptalanul - magyar nagykövetség felavatásakor a város tisztasága mellett főleg az lepett meg, hogy ott nem román, hanem főleg orosz szót hallott mindenfelé az ember. Utóbb azon morfondírozhattunk, hogy a román kormány - nyilván adófizetői pénzeken - különféle tartozásokat engedett el a különleges státust élvező, de egyre komolyabb gondokkal szembesülő Moldovának, mely aztán a választást követően szinte hátat fordít Romániának. Nincs irigylésre méltó helyzetben a román diplomácia, az ország vezetése. Ám ami Moldovában történt, az számunkra is tanulságos lehet. Hisz a tavaly novemberi romániai választásokon kevesen múlott, hogy a moldovai kommunistákhoz hasonló, csak nem oroszbarát, hanem magyargyűlölő párt jusson hatalomra. Szerencsére nem így történt, és Románia oly sokat emlegetett geostratégiai pozíciója éppen a közelmúlt történései függvényében értékelődött fel. Iliescu korábbi országlása idején mondotta, hogy Romániának egyetlen barátja van a térségben, s az a Fekete-tenger. Csakhogy arra sokat nem alapozhat. S ha most körülnézünk, bizony - akarva, akaratlanul - Magyarország lett az egyetlen szomszéd, mely a legtöbbet tehet Romániáért, ha valóban az euroatlanti integrációt akarja. Moldova, Ukrajnával együtt immár nyíltan Moszkva felé igazodóban, Jugoszláviában továbbra is képlékeny a helyzet, Bulgária pedig mostanság vetélytársat és szennyezőforrást lát Romániában. Ilyen megközelítésben nem hogy morgolódni kellene a magyar „offenzíva” miatt, hanem örvendeni annak, hogy Németh Zsolttal szinte egyidejűleg Dávid Ibolya igazságügyminiszter is felkereste Romániát, s Aradon a Vértanúk szobrának elhelyezéséről tárgyalt, amit megértéssel nyugtázott ugyan Iliescu, viszont Debrecenben is elképzelne egy megbékélési parkot. „Tragédia, Moszkva keze” emlegetése helyett tehát arra kellene összpontosítaniuk a felelős romániai politikusoknak, hogy az immár országhatár közelségbe érkezett orosz befolyás ellensúlyozására minél inkább felgyorsítsa a csatlakozási felkészülést, mindenekelőtt a magyar-román viszony jobbításával, a kapcsolatok elmélyítésével, a kisebbségi jogok maradéktalan biztosításával, de leginkább azzal, hogy tettekkel, konkrét intézkedésekkel oszlatja az EU és a NATO kételyeit, s betartja a túl sokszor megfogalmazott, ám gyakran elodázott vállalásait. FERENCZ L. IMRE Nyugati szemmel Közel-Keleten a helyzet változatlan (1.) Sok gyerekkori barátom él (még) Izraelben, bár a hatvanas évek nagy kivándorlási (menekülési) hulláma sokakat mint érett férfiakat vagy hölgyeket ragadott magával, s ezek közül már sokan nem élnek. A baráti kört azóta szinte teljes mértékben az emigráció ölelte magához, csak telefonon érintkezünk, néha-néha Pesten egy párnapos találkozáson. A napokba ei hívtam telefonon egy ilyen régi barátnőt, aki Tel-Aviv egyik külvárosában él, érdeklődtem, hogy van, mit csinál mint nyugdíjas. - Egyetemre járok, filozófiát és francia irodalmat hallgatok, így talán friss marad az agyműködésem - kaptam a választ. - Politikailag a helyzet eléggé zavaros most nálatok, hogy bírjátok ezt ki? - kérdezem Liát. - Az évek hosszú során már szinte minden rosszat megszoktunk, de igyekszünk az életet napi gondjaival és örömeivel továbbgördíteni, a politikai eseményeket úgysem tudjuk befolyásolni. - De hiszen jól működő demokratikus rendszeretek van, az új kormányfőt is nagy többségű népakarat választotta - jegyeztem meg. Kis szünet után kaptam a választ. - Tudod, az emberek már torkig vannak a terrorral, a bombákkal az autóbuszokban, az arabokkal és az izraeli politikával is. Saront szerin- Mikor? 10 Ha farsang van, akkor ihaj-tyuhaj, sose halunk meg! Legalábbis régebben, falun. Ahol megtörtént, hogy asztalra, lócára, létrára fektették az ál-halottat, és amikor éppen búcsúbeszédet mondott fölötte a beöltözött álpap, és ott sírtak körülötte az álárvák, ráborulva pedig az álözvegy (ezt is férfiak játszották), akkor megérkezett az álcsodadoktor, kukorica-szárból készített ál-injekciós tűjéből álcsodaport, azaz valódi lisztet fújt rá, amitől az ál-halott rögvest prüszkölve-köhögve feltámadt. Az élet annyi komoly dolgát kell játékká átfordítani, hogy elviselhető legyen - miért lenne kivétel éppen a legelviselhetetlenebb, legabszurdabb része az életnek: a halál? Régebb, falun (különböző falvakban, különböző vidékeken, különböző távlataiban a régnek) játszották a halottas játékot farsangkor, pünkösdkor, lakodalomkor, de van feljegyzés arról is, hogy valódi halott mellett, virrasztóban vagy temetéskor. Élet és halál, kétségbeesés és remény, örök nyugodalom és kisszerű, nevetséges, de nem végső kétségbeesésükben választották meg, talán nem is gondolva a következményekre. Mondd, megvan még a pesti garzonod? Oda menekülök, ha itt balhé lesz. Búcsúzóul megnyugtattam, hogy a kis lakás még megvan, aztán elgondolkoztam, hány menedékhely kellene, hogy minden menekülő zsidót befogadjon, de milyen csodának kell történnie, hogy az elüldözött palesztinaiak is végre nyugodalmat leljenek. Közel-Keleten évtizedek óta változatlan a helyzet, arabok és zsidók még mindig nem szeretik egymást, és egyszerűen nem tudnak megegyezni. Az ember nem tudja, kit vagy kiket okoljon a történtekért. Mindenkinek igaza van és senkinek, attól függően, hogy melyik felet hallgatjuk meg, és persze elfogultnak sem szabad lenni. A probléma gyökereit az 1947- 48-as évek eseményeiben találjuk, amikor sok százezer, a holokausztot túlélő zsidó az arabok lakta, de angol fennhatóság alatti Palesztinába menekült. Az arabok első perctől kezdve elutasították egy cionista elképzelés szerinti önálló zsidó állam létrehozását. A britek visszavonulását követően, de nem utolsósorban az arabok ellenállásának megtörését célzó (még az 1920-ban új zsidó HOLLAI HEHL OTTÓ (Folytatása a 2. oldalon) megnyugtató feltámadás egy időben, egy közösség előtt, egy közösségben küzdött egymással. 2*g A halál fenyegetését kivédeni nem, csak átformálni lehetett. A fenyegetést kifejezhetővé kellett tenni, hogy a kifejezés révén megfoghatóvá, s ha már megfoghatóvá, akkor kigúnyolhatóvá váljon, és így felül lehessen emelkedni az elviselhetetlenen. Alapvetően nem is az a baj, hogy bekövetkezik. Ha magyarázatra van szükség, akkor azt Kolozsvár városának mindig is voltak kóbor kutyái. A mindenkori városvezetők rendeletben foglalkoztak az elbitangolt, elkódorgott kutyákkal. Nem véletlenül alakult ki a sintérek intézménye. Kolozsváron a XX. század közepén is virágzó, hasznot hajtó vállalkozás volt a sintérmesterség. Ha az utcán befogott kutyákért három napon belül kiváltási szándékkal nem jelentkezett a tulajdonos, és nem fizette ki azt a pénzösszeget, amit a város vezetősége a sintérekkel közösen állapított meg, a kutyákat leölték, bőrüket kellő szakértelemmel feldolgozták, igen keresett árut nyervén ezáltal. A sintérek mitéppen lehet találni. A kérdés igazából nem a törvényszerűt firtatja, hanem a legkezelhetetlenebbet, legabszurdabbat: a véletlent. Miért éppen most? Miért éppen ő? A statisztika a mérhető idő és a mérhető mennyiségek közös, racionális (racionalizált?) rendszere. Ami nincs a rendszerben, az a véletlen: éppen az, ami semmilyen ismerettel, rendszerezéssel teljességgel előre nem látható. Csak részben, csak nagyvonalakban, csak becslésekben. Például Romániában 1970-ben három olyan korcsoport volt, amelyben igen magas halálozási arányt jegyezhettek fel. A 70-74 évesek közül került ki az összes elhunytak 13,5, a 75-79 évesek közül 13,2, és a 0-4 évesek közül 12,9 százaléka. A 85 év fölötti korosztály ekkor még nem volt olyan számos, hogy innen kerüljön ki a legtöbb, evilági pályáját befejező földi teremtmény. Ugyanebben az évben az 5-29 év közöttiek voltak azok, akik közül a legkevesebben haltak meg, vagy ennél kevesebb százalék volt az ide sorolható öt korosztály vesztesége. A 30-34 közötti korosztályban már 1,4, a ködésének kettős haszna volt, a várost megtisztították a kóbor kutyáktól, és pénzt is hoztak a városnak, hisz a város alkalmazottjai voltak. Jómagam május elsejei kivonulásukat - mily büszkén mentek a ló vontatta kocsi után, kezükben a dróthurkú bottal - még fényképeztem is. Az utcaseprők és sintérek emberállományukból kifolyólag közel álltak egymáshoz. A város ragyogott a tisztaságtól, és kódorgó kutyák nem tartották rettegésben a polgárokat. Az 1960-as években határozták el, hogy a város tisztaságát modernebb eszközökkel fogják megoldani. Úttisztító gépeket vásárolnak. Ennek következtében nem keltett annyi utcaseprő. A leépítések érintették a sintéreket is. Az át nem gondolt városfejlesztés rengeteg magánház lebontását eredményezte. Sok családi házban megfizethetetlen értéket jelentett a házőrző kutya. A bontások következtében az emberek tömbházakba kerültek, a kutyák az utcára. A gazda nélkül maradt kutyák most már ellenőrzés nélkül élték a maguk természetes életét és szaporodtak. Falkába verődtek, és úgy kódorogtak az utcákon. Számuk Kolozsváron 5-6000 körülire tehető. Csak az 1999-es évben mintegy 4000 kolozsvári lakost haraptak meg a gazdátlan ebek, minden 8. kolozsvárit. A kezelés rendkívül fájdalmas és költséges is. Megjelentek a színen az állatvédő egyesületek, melyek hangoztatják: CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) 35-40 közöttiben 1,8 százalék volt a veszteség. 1998-ban, több mint egy negyedszázad elteltével ami a legfontosabb, több mint ötödére csökkent, és stabilnak mondható a 0-4 év között elhalálozók száma (a teljes elhalálozók 2,2 százaléka). Míg 1970-ben 1000 egy éven alatti (statisztikai) GAGYI JÓZSEF (Folytatása a 4. oldalon) Kolozsvár kóbor kutyái Első szatmárnémeti farsangi felvonulás: A „békeharcos”• Fotó: SCHUPLER ARNOLD/SZFO A szatmárnémeti ftf BLODY'lgk collection jóvoltából ismét NEVETHETÜNK - DE MÁR 200 000-ért! A humoros keresztrejtvények (lásd a Csütörtöki mozaik oldalon a sorrendben a 11 -et) továbbra is Debreczeni Éva munkáját dicsérik. A megfejtéseket egyszerre kérjük beküldeni (a 9., 10., 11. és 12. rejtvényeket) március 25-éig (a postabélyegző dátuma) a szerkesztőség címére. A borítékra írják rá: Nevessünk 200 ezerért. A helyes megfejtést beküldők között négy, egyenként 200 ezer lejes pénzjutalmat sorsolunk ki. Szerencse fel! Lapzártakor: Súlyos vasúti baleset York közelében (London) Legkevesebb 15 személy életét vesztette, több mint száz megsérült egy vasúti szerencsétlenségben az északkelet-angliai York közelében. 30 sérült állapota súlyos. Az első jelentések szerint Selby település közelében futó vasútvonal fölött átvezető közúti hídon kora reggel megcsúszott egy terepjáró, és áttörve a korlátot, a vasúti pályára zuhant. Egy arra haladó szénszállító tehervonat belerohant a személygépkocsiba. A Newcastle-ból Londonba tartó gyorsvonat a vágányokon fekvő szerelvénybe ütközött, és kilenc vasúti kocsija kisiklott. Több mint százharminc mentő és tűzoltóautó, a légierő helikopterei vettek részt a mentésben. A gyorsvonaton körülbelül 150 utas tartózkodott. A közlekedésrendészet közlése szerint legkevesebb 15 személy életét vesztette, több mint száz megsérült. Az áldozatok száma még több lehet, mivel legalább ötvenen bennrekedtek a kisiklott vasúti kocsikban. A terepjáró vezetőjének nem esett baja, még az ütközés előtt ki tudott menekülni az autóból. A mentőegységek nagyon lassan fértek hozzá az összetorlódott roncsokhoz, a mentési munkálatok lapzárta utánig is elhúzódhatnak. Az eset újólag felveti a brit vasút magánosításának fiaskóját. (Újvári Margit / MTI) A Progressz kikötött a Nemzetközi Űrállomáson (Moszkva) 9 Automatikus üzemmódban simán kikötött a Progress M-44-es típusú orosz teherűrhajó szerda délelőtt a Nemzetközi Űrállomás Zvezda nevű orosz moduljának dokkolószerkezetéhez: két és fél tonna rakományt, egyebek között üzemanyagot, vizet, élelmiszert, valamint amerikai és orosz tudományos berendezéseket szállított az űrállomáson november űrbázisra.