Romániai Magyar Szó, 2001. augusztus (13. évfolyam, 3849-3878. szám)

2001-08-02 / 3849. szám

Új sorozat 3849. szám 2001. augusztus 2., CSÜTÖRTÖK Ara: előfizetőknek 1538, darabonként 2500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 224 28 48, 222 94 41 E-mail: rmsz@pcnet.ro București, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://ww.hhrf.org/rmsz Lapzártakor megtudtuk: A világnépesség szaporodása 2070-ben tetőzik (London) • Meglehet, hogy a világ népességének növekedése­­ 2070-ben tetőzik, majd pedig hanyatlani kezd, legalábbis ezt feltételezik a Nature brit tudo­mányos folyóirat csütörtökön megjelenő számában publikáló­­ demográfusok, akik 85 száza­lékosra becsülik annak valószí-­­ nűségét, hogy a világ népessége 2010­) előtt megszűnik növe­kedni, és 15 százaléknyi esélyt még annak is adnak, hogy az évszázad végére a teljes népes- s­­ég létszáma kisebb legyen, mint a mai. A Föld lakossága­­ valószínűsíti a három szerző - 9 milliárddal tetőzik 2070-ben, majd csökkenésnek indul, és 21­10-ban már csak 8,4 milliárd lesz. Ez 1 milliárddal kevesebb, mint amennyit az ENSZ demog­ráfiai jóslata tartalmaz. A cikk kutató-szerzői - Wolfgang Lutz (Ausztria),­­Warren Sanderson (Egyesült Államok) és Sergei Senerbov (Németország) - a déli félteke népei által mind­inkább uralt világot vetítenek a jövőbe, s úgy számolják, hogy a 60 év fölöttiek számaránya 10- ről 34 százalékra növekszik. Ez magasabb arány, mint a nap­­­­jainkban Nyugat-Európában mutatkozó. A kutatók abból indulnak ki, hogy addigra az elöregedés a világ minden ré­giójának lakosságára jellemző jelenség lesz. Kína és Délkelet- Ázsia - amelyek most hasonló népességgel rendelkeznek - egymástól eltérő fejlődésnek néznek elébe a tanulmány jövő­képe szerint. A termékenység Kínában előbb mutatkozó ha­nyatlása következtében az év­század közepére az országban 700 millióval kevesebben lesz­nek, mint Délkelet-Ázsiában. (Nature) Üresen maradnak a vidéki katedrák (Nagyvárad)­­Július közepén 592 üres pedagógusi állásra szervezett versenyvizsgát a Bihar megyei­ tanfelügyelőség. Habár 826-an jelentkeztek katedráért, 291 állás mégis szakképzetlen tanerőre vár. Utólagos elemzések szerint ennek két oka is van; egyik, hogy igen rosszul sikerült az idei versenyvizsga, 1-es és 2- es osztályzatokat is kaptak a tanárok. A 87 matematikából versenyző közül 13-an értek el 5- ösnél jobb jegyet - a legjobb dolgozat 7,75. A 39 biológiából vizsgázó közül 19-nek sikerült a vizsga, s ezzel jogot nyertek, hogy válogassanak a szabad ka­tedrák között. Jobbak az ered­mények a magyar tagozatos ta­nítónők és óvónők esetében: 19 tanítóból 3-nak, 12 óvónőből pe­dig 4-nek nem sikerült a meg­­mérettetés. Szerencsésen levizs­gázott mind a 7 magyar tanári állásra jelentkező. A helyettes főtanfelügyelő, Ioan Cheremen szerint a román tanári katedrákon a legrosszabb a helyzet: 41 állást kell helyettesítőre bízni. Amíg a pedagógusok a tételek nehézsé­géről panaszkodnak a rossz je­gyek láttán, addig a tanfelügye­­lőség az oktatás minőségéért ag­gódik. Vidéken, ahol a legrosz­­szabb a helyzet, valahogyan ott­­maradásra kellene bírni a képzett tanerőket - fejtette ki sajtónyilat­kozatában Joan Chelemen. A polgármesteri hivataloknak akár szolgálati lakásokkal kellene oda csábítania a képzett oktatókat, mert a tanár legalább olyan fon­tos, mint az orvos vagy a rendőr a községben. A sok üresen ma­radt állás legfőbb oka ugyanis, hogy az apró, elzárt települé­sekről elmenekülnek a tanárok, tanítók. Minden nagyváradi pe­dagógusi állás betelt, a vidé­kieket viszont nem szívesen fog­lalták el. • A reprezentatív ok­tatási intézményeknek augusztus 25-éig kell lebonyolítaniuk a versenyvizsgákat: 127 állásra várnak pedagógusokat. (Balla Tünde) Itt és most „Esély­egyenlőség Bevallottam! Azt is be­vallom, hogy nagyon de na­gyon szégyellem magamat. Éspedig nem azért, mert­­a dolgok jelenlegi állása sze­rint­ az utolsó napon tettem töredelmes vallomást mellé­kes jövedelmeimről, hanem annak számszerűsége, nagy­sága a szégyellni való. Azóta is reszketve várom, hogy betoppan hozzám kézen­fogva a pénzügyőrség, a gazdasági rendőrség, hogy kiburkássza, miként sike­rült szert tennem az egész évi 385 ezer lejes extra­keresetre... Várakozásom ellenére az adóbevallási kisablaknál egyáltalán nem tolongtak a derék marosvásárhelyiek. De azért volt egy kis időm a nézelődésre. S mit lát­nak szemeim? A várakozóban csinos, számítógéppel nyom­tatott listát függesztettek ki arról, hogy kik a maros­vásárhelyi pénzügyi admi­nisztráció munkatársai. Szám szerint - kisebb-nagyobb főnököstül - 52-en vannak, akár az esztendő hetei. A névsorban egyetlenegy ma­gyar nevet találtam, a Nagy Mihályét. No és még létezik egy „gyanús” munkatárs, aki az Oláh névre hallgat. Feltételezem, hogy ő el­­magyarosodott román, de inkább ne menjünk bele a névetimológiába. Gondola­taim menete ekkor tett egy jókora kitérőt. Eszembe jutott snájdig miniszterel­nökünk (no nem az, akiről Toró T. Tibor Tusnádon azt mondta, hogy az egész nemzeté, tehát virtuálisan az enyém is, hanem a ha­zai, a hivatalos­, aki éppen a napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire meg vagyunk oldva, ki vagy­unk pipálva. Olyan egy­­enlőek vagyunk mindenki­vel, hogy firtatni sem érde­mes jogainkat. Csak éppen ha pénzügy, ha gázszolgáltató, ha vil­lamos művek, ha bankok, ha rendfenntartó hatósá­gok, ha igazságügyi magas beosztások, ha..., ha... - akkor álljunk félre. Hogy miért? Csak! Mert kell a hely a nálunk egyen­lőbbeknek! MÁTHÉ ÉVA ORSZÁGOS­ DEMOKRATESTA­IVAPLAP M­ég egy csatát vívott meg - most már talán leírhatjuk - „győzedelmesen” Kovászna megye prefektúrája az önkormányzattal szemben. A brassói táblabíróság ugyan még úgy döntött, Árkos álomszép kastélya, parkja, üvegháza a választott testületet illeti meg, a bukaresti fellebbviteli tárgyaláson viszont már „országos érdekeltségű” intézménynek minősítették Árkost. Úgy, ahogyan azt a kormánymegbízott (és a kulturális tárca) kérte! S mert e döntés fölött nincs további apelláta, a megyei tanács minapi ülésén — mi mást is tehetett volna - közvagyonjegyzékéből törölte Árkost. Nem szó nélkül, Egyed Csaba, az agrárszakbizottság elnöke, bár alapfoglalkozását tekintve erdészmérnök, talán agronómustársaira is gondolva keresett kapaszkodót a jogigénylés fenntartására, ám a kocka - rövid távon - min­denképpen el van vetve... Menteni, ami menthető és ami még remélhető: az önkormányzat a szűk értelemben vett kastélyon kívül eső épülethálózatot kívánja megtartani. A konferen­ciaterem, szálloda és étkezde a megyei tanács reprezentatív központja lehet. Talán az is lesz, hiszen az erre vonatkozó kormányhatározat-tervezeten már szépen gyarapodnak a rábólintó jóváhagyások. Ha megszületik a kedvező döntés, a megyei tanács minden bizonnyal nem zárkózik majd el az itt már hagyományos agrártanácskozásoktól. Mondjuk el­ ugyanis, hogy a ma megkapó kas­télyt raktárrá züllesztett állapo­tából egy képzeletdús agronómus varázsolta újból palotává a megyé­­sítést követő években, ahonnan a­­túl szépre sikeredett helyreállítás okán kellett kiköltözni, a pártvezér nyaralójává minősítve a kastélyt. Akkor emelkedtek, alakultak át a „körzeten kívül”, de még mindig a park bűvöletében tető alá került falak, túlélve a változások utáni perlekedéseket is. Ha tehát rábólint a kormány (a létesítményt adminisztráló agrárszaktárca) a tulajdonosváltásra, az itt tevékenykedő Agronómus Ház újból fedél nélkül marad. Avagy,az új szervezési keretben is agrárfórumok színhelye lehet Árkos? Az önkormányzat jóindulatú támogatását nincs okunk kétségbe vonni. Átalakulóban az agrárium, struktúrák szűnnek meg, újak alakulnak, e változásban a helyét kereső szakembergárda a talpon maradásért küzd. Az „otthon” is akkor lesz igazán fontos, ha tisztázódnak az új szakirányítási, tanácsadói, vidékfejlesztési erővonalak. Az sem biztos, hogy egy egész megyét átölelő továbbképzési struktúra felel meg majd a holnapi elvárásoknak. Sok rugalmas információs központra viszont minden bizonnyal szükség lesz holnap is, beleértve olyan eligazítást nyújtó centrumot is, ahova hazajárnak az agrárvállalkozók, a farmerek. E találkahely lehet az új hajtásként pászmát vállaló agrár-szaktanácsadó hivatal is vagy Illyefalva gazdaiskolája, a mező megannyi bemuta­tótelepe vagy akár a legalább kistájszinten létrehozandó teleházak. Okos dolgokról lehet tanácskozni települési fórumokon is. A nagy amfiteátrum, lám, egyre inkább a mező! Mégis remélni kellene, hogy újraszületik az az árkosi gondolat­­ - nem föltétlenül Árkoson -, amely a látványos park varázsán, a gyönyörű kastély látványán túl felvállalja, hogy kisugárzó központja, biztos vára legyen a szakmának, segítsen eligazodni az agrárvilágban. FLÓRA GÁBOR Otthon is legyen! Székelyudvarhelyi „fülemüle-pör”? (Bukarest) • A tét pedig minden bizonnyal óriási, nem is azt kisebbítenénk a címmel, csupán a helyzet emlékeztet arra, hogy hajdanában, danában... • Az RMDSZ-tájékoztató kedd dé­lután kerek perec közölte velünk: „A Legfelsőbb Törvényszék 2001. június 27-i 3232 számú döntése végleges és visszavonha­tatlan. Ennek értelmében meg­szűnik az UPE jogi személyi­sége, amelyet a Hargita Megyei Törvényszék 2000.04.21/324 számú ítélete alapján szabály­talan körülmények között szer­zett. A törvényszéki döntés értel­mében az UPE nem jogszerűen vett részt a választásokon, ezért elveszíti azon tanácsosi helyeket, melyeket Székely­udvarhely Vá­rosi tanácsában szerzett”. A további következményekről szól a 3. oldalon közölt hír. Igen ám, de a törvénytelennek minősített UPE is hallatja magát: kedd esti közleményét ekként indítja: „Az RMDSZ ismételten félretájékoz­tatja a közvéleményt, ugyanis a bukaresti Legfelőbb Bíróság csupán megerősítette a Maros­vásárhelyi Táblabíróság dön­tését, mely szerint az Udvar­helyért Polgári Egyesület bejegy­zéséről szóló megyei törvény­­széki határozatot visszavonja, és az alapfokú bírósághoz vissza­küldi újratárgyalásra”. Az UPB- féle verzió a lap utolsó oldalán lelhető föl. És elolvasásuk után kérnénk töprengeni! (RMSZ) Kovács Ágnes, többszörös magyar olimpiai bajnok úszónő kedden hazaérkezett a „vizes világbajnokságról”, Fukuokából. Egyik kezében érmes, másikban a vb zöld­­kabalababája • MTI-fotó NEM CSAK A KISEBBSÉGEKNEK - A ROMÁNOKNAK IS ROSSZ A MAI ALKOTMÁNY (Szatmárnémieti) • Napiren­den az alkotmány módosítása. Arról, hogy mit, mennyit és milyen módon kellene módosí­tani, már több véleményt idéz­tünk. Ezúttal Varga Attila par­lamenti képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke által a mó­dosítási javaslatok kidolgozá­sára kijelölt jogászbizottsági tag véleményét kértük ki.­­ Az a tény, hogy az alkot­mány módosítása napirendre került, önmagában is bizonyítja az RMDSZ korábbi álláspont­jának helyességét, amikor nem szavazta meg elfogadását. Akkor elsősorban a kisebbsé­geket hátrányosan érintő, túlzottan nemzetegységesítő ki­tételei miatt nem értettünk vele egyet. Ma már egyértelműen kimondható, hogy az alig tíz­éves új román alkotmány nem csak a magyarok és más ki­sebbségek, de a többségi la­kosság, vagyis a románok szá­mára is hátrányos! Paradox módon azokat is sújtja, akiket (Folytatása a 12. oldalon)

Next