Romániai Magyar Szó, 2003. június (15. évfolyam, 4496-4524. szám)

2003-06-02 / 4496. szám

4496. SZÁM 2003. JÚNIUS 2., HÉTFŐ ÁRA 4000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ A Szövetségi Egyeztető Tanács alakuló ülése, Új Erdélyre, új magyarságra van szükség (Kolozsvár) • A Bethlen Kata Diakóniai Központban ült össze az RMDSZ- nek a belső választások után megalakuló Szövetségi Egyeztető Tanácsa. Az ülésen újabb mandátumra kapott bizalmat a SZET elnökeként Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő. Mellette 27-en voksoltak, ketten ellene és egy érvénytelen. A két alelnök Kötő József és Korodi Attila. A titkári teendőket Pethő Csilla és Páll Tibor látják el. Az eseményen jelen levő szövetségi elnök, Markó Béla beszámolt a múlt héten megtartott MÁÉRT döntésekről. Véleménye szerint a romániai ma­gyarság sorsdöntő évek elé néz. Bukarest, Budapest és Európa hármas szempont rendszerében találja magát. Az itt élő kisebbségi közösségen is múlik, hogy az (Folytatása a 8. oldalon) RMDSZ-tanácskozás Erdőszentgyörgyön A vidéki értelmiség konkrét eredményeket vár (Erdőszentgyörgy) • Múlt pén­teken délután a Maros megyei városia­sodó nagyközségben, Erdőszentgyör­gyön az RMDSZ néhány jeles képvi­selője a térségben élő, tevékenykedő értelmiségiekkel találkozott. (Erdő­­szentgyörgyről tudni kell: az lesz a második hazai község, ahol hamaro­san bíróság fog működni.) Jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Asztalos Ferenc oktatási ügyekkel foglalkozó képviselő, Kerekes Károly szociális ügyekért felelős képviselő, Makkai Gergely főként környezetvédelmi ügyekért felelős képviselő, nem utolsó­sorban Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke és sokan mások. A házigazda szerepét Osváth József, helyi RMDSZ-vezető töltötte be. Markó Béla vitaindító bevezetőjé­ben arról beszélt, hogy az új európai trendek révén az erdélyi magyarság soha nem tapasztalt esélyhez jutott, amivel élnie kell. Ahhoz, hogy az esélyből valóság legyen, az erdélyi magyarság érdekképviseletének a lehető legjobb kapcsolatot kell kiépí­tenie mind a magyar, mind a román kormánnyal. Ennek eredménye lehet az Erdélyen is áthaladó autópálya, a magyar kedvezmény törvény. Ugyanak­kor a hazai magyar értelmiségnek is rengeteget kell tennie ahhoz, hogy a Trianon óta tartó „se itt,­ se ott“ állapot­ból kivergődve az „itt is, ott is“ álla­potot alakítsuk ki az EU-n belül, él­jünk azzal a lehetőséggel, hogy itthon is és az anyaországban is érvényesül­hetünk majd. „Ehhez egységes, erős politikai képviselet kell, fölöslegesek a burkolt viták“ - üzent Erdőszent­­györgyről a belső ellenzéknek a szövetségi elnök. Asztalos Ferenc elsősorban az ok­tatás terén várható újdonságokról szólt. Arról, hogy elkészült a tanügyi törvény módosítása. Elismételte: a szülőknek nem muszáj iskolába külde­niük hatéves gyereküket, illetve kér­vényezni lehet azt is, hogy iskolát kezd­jen a hatodik életévét be nem töltött kisgyerek. Szólt az új típusú szakok­tatásról, amely végződhet érettségivel, de ez nem lesz kötelező, csak a tíz osztály elvégzése, és megszűnik a képességvizsga. A felekezeti oktatás is terítékre került, e téren még nagyon sokat kell harcolnia az RMDSZ-nek. Kerekes Károly arról biztosította Erdőszentgyörgyöt, hogy ugyan most az a tendencia érvényesül, miszerint több vidéki bíróságot megszüntet az igazságügyi minisztérium, a szent­­györgyi bíróság hamarosan elkezdi ténykedését, viszont el kell majd érni az évi 2000 dossziés forgalmat ahhoz, hogy ne kerüljön majd veszélybe annak léte. A helyi értelmiségiek hozzászólá­sai igen változatosak voltak, több témát érintettek. A lelkészek sürgették az egy­­(Folytatása a 16. oldalon) MTI Fotó: Illyés Tibor Romániában és Magyarországon is látható volt a részleges napfo­gyatkozás szombaton hajnalban több mint egy órán át, amíg a holdko­rong elvonult a Nap elől. A kelő napsarló volt a fogyatkozás legszebb mozzanata, majd fokozatosan csökkent a kitakarás. A képen: a kelő napsarló a Budai vár kupolája mellett. Fotó: Daczó Dénes / RMSZ A titokzatos Csíkszeredái falfestő cipőfestékes mozgálásaiba az Ade­­varul két aggódó munkatársa mindenáron szeretne etnikai töltetet lehelni. A köznapi garázdaság, mely a kimondott „román objektumok” mellett nem kímélt másokat sem, mindenképpen elítélendő­­ rabló­meséken innen és túl MIQUO HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Etnocentrizmus Kezdetben, amikor még végtelen mennyiségű tér állt rendelkezésünkre, könnyen megtehettük, hogy tetűtojásnak vagy körömpiszoknak nevezzük azokat, akik nem olyanok voltak, mint mi, és kegyetlenül elüldözzük őket a világ másik végére vagy legalább a folyón túlra. Tragikus időszakokban, amelyekből azóta is erőt merítünk, minket irtottak, üldöztek, szorítottak a hegyen túlra. Amikor kicsit többen lettünk, és a másmilyenek kiirtása éppen túlságos veszteséggel járt volna a mi sorainkban, s kicsi haladékot adtunk magunknak, akkor is barbárnak, kegyetlennek, kutyafejűnek neveztük őket. Aztán még többen és többen lettünk, kísérleteink az idegenek kiirtására, bár sosem adtuk fel, rendre kudarcba fulladtak. Kénytelen-kelletlen meg kel­lett tanulni együttélni. Közel egymáshoz, mégis elkülönülten, szenvedve a más szokástól, irtózva zsigerből attól, ami kívülmarad a mi fogalmán, soha el nem fogadva az idegeneket. Az etnikum egy mivelünk. Akár a bőrünk, nem vethetjük le, mint egy kabátot, de sokat könnyít, ha tudunk a természetéről. Hogy van a világon egy nyelv, amelynek zenéjét kihalljuk a pályaudvar nemzetközi zsivajából, hogy mi keressük a pénzt, és nem csináljuk, hogy mind tudjuk, minek a fele ötven, hogy megbűnhődte már, és Töhötömöt mondjuk utoljára... Tanították nekünk, és tudjuk, negatív, atavisztikus, divatjamúlt vonása ez emberi természetünknek. Nem tehetünk róla. Az a másik elviselhetetlen, lusta, hangos, piszkos, erkölcstelen, vagy éppen abból csinál ügyet, hogy ő sosem hangoskodik, túlzásba viszi a tisztálkodást, folyton csak kapar, és nem ismeri a pihenést, olyan szi­gorú elveket követ, hogy megnyomorítja a természetes életörömet magában. Ismerjük meg a másságot, értsük meg a miénktől eltérő kultúrát, tanítanak évezredek óta a bölcsek, de hiába. Igazán jól a magunk fajtája között érezzük magunkat. Szép, szép a világ tarkasága, de ehhez a mi színfoltunkhoz több közünk van, mint az összes többi­hez, ebben otthon vagyunk, ez mi vagyunk. A történelmünk is ilyen. Fölnagyítjuk hőseinkben a közösségi vonásainkat, ellen­ségeinket pedig sötétnek, elvetemültnek ábrázoljuk, és emlékezünk dicsőséges időkre, amikor mi nagyok és erősek voltunk, azok m­eg éppen nem voltak sehol (a folyón túli terület nem tartozott akkoriban a civilizált világhoz). Szóval, az európai egységesülés kapcsán nem hiszem, hogy arrafelé haladunk, amikor is az emberek egyfolytában a másik kultúráját fogják csodálni, s ünnepelni az övéktől eltérő szokásokat. Sokszínűségünk érték, egyben ütközési pontok sokaságát ígéri a jövőben is. Euró­pa mesterségesen kiagyalt határai folyamatos üzemanyag-ellátást biztosítottak az etnocentrizmuson alapuló nacionalizmusoknak, nemzetálmoknak. Ha fel akarunk készülni arra, hogy túléljük a változásokat, számolnunk kell ezeknek az ideológiáknak a túlélőképességével. A másokéval és a magunkéval is. BARANYAI PÉTER (a szerző egyetemi oktató) Lapzártakor: Bush és Putyin elítélték Észak-Korea és Irán politikáját (Moszkva) • Az amerikai,és az orosz elnök vasárnap felszólította Iránt és Észak-Koreát, hogy hagyjanak fel atomfegyver kifejlesztését célzó erőfeszítéseikkel. Ez volt Vlagyimir Putyin és George Bush első személyes megbeszélése az iraki válság óta. Szentpéterváron kölcsönösen barátoknak nevezték egymást. Putyin megfogal­mazása szerint az orosz-amerikai kapcsolatok alapjai szilárdabbaknak bizonyultak a nézetel­téréseknél. A csúcs legfontosabb eseménye a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről tavaly május­ban, Moszkvában aláírt szerződés ratifikációs dokumentumainak kicserélése volt. Putyin és Bush nagy jelentőséget tulajdonított az Irak elleni (Folytatása a 8. oldalon) Tizenkét művészt támogat a Communitas (Bukarest) • Tizenkét erdélyi ma­gyar alkotóművész (esetenként cso­port) számára ítélt oda egy évre szóló ösztöndíjat a Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottsága. A művészekből álló testület pénteki, marosvásárhelyi ülésén irodalom, képzőművészet, szín­házművészet, illetve zene témakörben 3-3 alkotónak ítélte meg az ösztöndí­jat. A nyertesek egyéves időtartamra havonta 3 millió lejes támogatásban részesülnek. Az okleveleket ünnepi rendezvény keretén belül június 13-án, Kolozsváron nyújtják át a nyerte­seknek. A bizottság a következő művészeknek ítélte meg a támogatást: Irodalom: Papp Sándor Zsig­­mond újságíró, Vallasek Júlia Réka­­ egyetemi hallgató, Vida Gábor író. Képzőművészet: Ferenc­ S. Apor kép- Reugrtse­zőművész, Nemes-Kovács Ernő szob­­rász, Vilhelem József Hunor egyete­mi hallgató • Színházművészet: Dimény Áron színész, Keresztes Attila - Bodó A. Ottó, Sebestyén Aba színész • Zene: Amaryllis Együttes, Jankó Zsolt karmester, Vox Turtu­­ris kamarakórus - Flórián Gergely karvezető. A Communitas Alapítvány ösztön­­(Folytatása a 8. oldalon) .........JVk ........ Segélykiáltás Vegyék figyelembe a tényt: nincs tv-nk (Marosvásárhely) • Annyi min­dent írtak az utóbbi időben a tv- rádió díjjal kapcsolatosan, olyan sűrűn vál­toztak a rendeletek, hogy már nem is lehetett követni őket. Utoljára talán arról volt szó, hogy nem kötelező a tv díjat a villannyal fizetni. Legutóbb a helyi újságban olvasom a kedvez­ményezettek névsorát, de akármilyen figyelmesen olvastam, nem találtam rá arra a kategóriára, akinek NINCS tv készüléke. Mintegy három éve a szük­ség, a kábeltévé társaságok packázá­­sai, meg egyéb körülmények arra az elhatározásra juttattak, hogy lemon­dok a tv áldásairól. Akkor egyszerű volt: írtam egy kérvényt, beadtam a postára és már el is volt intézve. Most pedig nem fogadják el az elfogyasztott villanyáram értékét, csak a tv-díjjal együtt. Ilyen alapon fizettethetnek egyéb nemlétező dolgokért is illetéket, nem sorolom, miért, mert nem akarok senkinek tippeket adni. Kérdezzük mi, akiknek nem jut a kétmillió körüli (Folytatása a 8. oldalon)

Next