Romániai Magyar Szó, 2003. július (15. évfolyam, 4525-4555. szám)

2003-07-01 / 4525. szám

4525. SZÁM Lapzártakor: Magyar-román vegyesbizottság miniszteri szintű ülése július 18-án (Budapest) • Magyarország kész kétoldalú tárgyalásokat folytatni a szomszédos orszá­gokkal a kedvezménytörvény alkalmazásáról, ezért javasolja, hogy külügyminiszteri szintű tárgyalásokat rendezzenek e kérdésben - mondta Kovács László külügyminiszter hétfőn Budapesten, miután találkozott Rolf Ekeus­­szal, az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezet nemzeti kisebbségekkel foglal­kozó főmegbízottjával, s bejelentette: a román­magyar vegyes bizottság miniszteri szintű ülése július 18-án Bukarestben lesz. (MTI) _ Kisvárdai Fesztivál XV. Díjfürdő, langymeleg... Kisvárdán az idén 17 díjat osztottak ki. A nyertesek száma: 24. A résztvevő társulatok száma: Erdélyből 9, Vajda­ságból 4, Felvidékről 3, Kárpátaljáról 1; összesen 17. A díjak és a társulatok szá­ma egálban van. Utóbbiak javára dön­tené a mérleget a három színi tanoda - a marosvásárhelyi, a kolozsvári és az újvidéki. Sajnos, csak ez utóbbi produ­kált jegyezhetőt. És több lehetett volna a társulat, mint a díj, ha a temesvári Csiky Gergely, Színház is eljött volna a fesz­tiválra, így viszont, potenciálisan, min­denki kaphatott díjat. Jó versenyezni Kisvárdán. És most lássuk a zsűri bűvészmu­tatványát! (1.) „A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának fődíját meg­osztva kapja két, a klasszikusok mai színpadra állítását eltérő alkotói mód­szerekkel, kiemelkedő szakmai szín­vonalon megvalósító előadás:­­ Marlowe drámájának erőteljes színházi nyelvet teremt,ő megfogalma­zásáért a Kolozsvári Állami Magyar Színház Doktor Faustus tragikus históriája című előadása (rendező: Mihai Maniutiu) és­­ a Csehov-mű napjainkra érvényes interpretációjáért, a dráma kapcso­latrendszerének árnyalt bemutatá­sáért a Komáromi Jókai Színház Sirály című előadása (rendező: Telihay Péter).” A Doktor Kaustus előadása méltán (Folytatása a 16. oldalon) M­VEk_____________ _____________cim_____________ Éradony ünnepe Kiáltó kövek intelme (Nagyvárad) • Apró érmelléki falu Éradony, megbújik az Ér-csatorna alatt, a körös-körül szaladó autók távolában. Egy őszinte ünnep erejéig mégis a világ közepe lett hétvégén... Piros szegfűszál lánykakézből a katolikus templom előtti emlékműre. Konduló lélekharang minden temetet­­lenért, akit elorozott szeretteitől a há­ború, a második, a gonoszabbik. Ráncos arcokon sűrűbbé szövődő barázdák, több évtizedes fájdalomkönnyek, ron­gyossá szorongatott zsebkendők, sötét kendők szemérmébe bugyolált apró nénik kezében csokor virág. Meg­nyugvás. Béke. Bradonyban június 29-én, a legelső falunapokon avatták s áldották meg a felújított első és második világháborús emlékművet, amely a faluba érkezőhöz azonnal szól: az első világégésben ele­settek mellett újabb 18 névvel. Péter-Pál napi templomozásból kivonulók gyű­rűjében egy pillanatra sűrűbb, torokszo­rítóbb lett a csend, nyomatékosabb a szólók üzenete, hiszen így, együtt, már nagyon rég ünnepeltek a településen. Hogy jövőnket építhessük, tisztában kell (Folytatása a 16. oldalon) 2003. JÚLIUS 1., KEDD ÁRA 5000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ Fotó: Jiri Dolezal / Prága Szellemes, színes csehországi útinapló indul a lapban megjelenő Kalan­dozó melléklet 7. számában, Zsidó Ferenc író tollából. A képen: látkép Prágáról, az „aranyvárosról” MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor Iparművész álmodta körhinta - gyerekeknek és szüleiknek. A nyár hatványozottan a közös játék időszaka. Ezt sugallja a júliusi Csodavár is, mely lapunk belsejében érdekes nyári olvasmányokat kínál Fodor Imre alpolgármester szerint:­­ Frunda György az egyetlen esélyes! (Marosvásárhely) • A legutóbbi önkormányzati választáskor az RMDSZ talán legkínosabb veresége az volt, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült megőrizni a polgármesteri tisztséget. Pedig akkor még többségben voltunk mi, magyarok. Azóta - bár nem számottevően - kisebbségbe kerültünk. A város mindeddig egyetlen demokratikusan megválasztott román polgármestere, Dorin Florea kétségtelenül sokat tett a település arculatának korszerűsödéséért, vi­szont­­szerény véleményem szerint nem annyira saját kezdeményezéséből, hanem inkább a román nemzeti körök kemény befolyása, határozott igénye miatt) igen gyakran borsot tör a magyar közösség, a helyi magyar vezetők orra alá. Egyál­talán nem mindegy tehát, ki lesz az RMDSZ jelöltje a soron levő helyhatósági választás idején. Annak, hogy a város első embere azután négy éven át ismét magyar nemzetiségű legyen, két igen fontos feltétele van: egyetlen magyar jelölt legyen, és az olyan karizmatikus, rátermett egyéniség legyen, aki rá tudja venni a város magyar polgárait arra, hogy azon a sorsfordító vasárnapon majd az urnák elé járuljanak. Félő, hogy a legutóbbi voksoláskor is „keresztbe tevő” (Folytatása a 4. oldalon) Kilenc évig folyósít havi járulékot Reiner és Héjjá számára a HHRF az amerikai magyarok adományaiból (New York) • Több mint tízezer dol­lárt adományoztak az igazságtalanul meghurcolt és jogtalanul elítélt, majd börtönbe zárt Reiner Antal és Héjjá Dezső megsegítésére az amerikai ma­gyarok. A New York-i székhelyű Ma­gyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF - Hungarian Human Rights Foundation) által március elején indított adomány­­gyűjtő akció célja, hogy anyagilag felkarolja Reiner Antalt és Héjjá Dezsőt, akiket az 1989-es kézdivásárhelyi ese­mények kapcsán a román ügyészség igazságtalanul Aurel Agache milicista „meglincselésével” vádol. Az amerikai magyarok szolidaritási akciója lehetővé teszi majd, hogy kilenc évig 1,5 millió lejes havi járulékhoz jusson benne.­­Antal és Héjjá Dezső, amit életkörül­ményeik javítására és orvosi kezelésük fedezésére fordíthatnak. A HHRF kolozsvári képviselője máris átutalta a két sokat szenvedett férfinak az első havi segélyt. Az amerikai magyaroknak kiküldött adományozásra felszólító le­vél szerint Reiner Antal és Héjjá Dezső egyetlen bűne az 1989-es forradalmi eseményekkor az volt, hogy magya­roknak születtek. „Mert a forradalmárok Bukarestben románok, Kézdivásárhe­­lyen pedig magyarok voltak. A románok (Folytatása a 16. oldalon) Roma nap Gyergyószentmiklóson (Gyergyószentmiklós) • Június 27-én hatodik alkalommal szervezett Roma Kulturális Napot Hargita megyé­ben a megyei roma szövetség, s idén helyszínéül Gyergyószentmiklóst vá­lasztotta, mert - mint Jóni Géza, a szö­vetség elnöke a déli szemináriumon elmondotta - Gyergyószentmiklóson eredményeket ért el a roma szövetség. A szemináriumon részt vett Demeter Anna tanfelügyelő, Kereső Attila al­polgármester, a Roma Szövetség me­gyei és helyi vezetői, valamint Tusnád, Lázárfalva, Csíkkozmás és más te­lepülések küldöttségei. Sinka Tibor, a megyei szervezet alelnöke ismer­tetőjében elmondotta, hogy a Roma Nap fő célja megismertetni a térség­ben élő többségi lakossággal a gazdag hagyományokkal rendelkező roma kultúrát, hogy erről az oldaláról is megismerhesse a roma közösséget a lakosság. Felemlítette azt is, hogy bár a Hargita Megyei Napok keretében tartják a Roma Napot, a megyei tanács rendezvényüket egy bánival sem tá­mogatta, s ha Csíkszereda és Gyergyó­szentmiklós önkormányzataitól nem kapnak támogatást, nem tudták volna (Folytatása a 16. oldalon) MEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Kökösi szalonna A kökösi hídon eljártunk néhányszor, '89 decemberének végén a brassói állomáson kellett várnunk valakit, aki Budapestről érkezett, elég az hozzá, hogy áthajtottunk a kökösi hídon, s abban a pillanatban egy terepjáró futott fel Brassó felől, fehér sisakos katonák ültek a két hosszanti padon. Mint egy-egy szobor. Lehet, hogy a visszanézés hozta be a hasonlatot („mint egy szobor”), akkoriban az elnöki kommandó mindennapi horrortéma volt a román tévében, a rettegett USLA, akik épp azon a december végi úton a kökösi hídon... - Rosszul emlékszel - mondja erre az, aki még jól is emlékezhet, mert ott ült a (rosszul emlékező) jobb oldalán a kiskocsiban, amely farát jobbra-balra vetve ha­ladt a különben nem rossz, csak az új hótól éppen megrekkent úton. Rosszul emlékszel, mert igaz, hogy átfutottunk a kökösi hídon, és mint mindig, most is Kányádit idézted, a rád eléggé nem jellemző népnemzeti pátosszal: hogy dörögtek a hídon a székely harangok, s előtte hogy Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott... Csakhogy az a találkozó az USLÁ-val vagy a fene tudja mivel, a kimúlt éra utolsó, taktikai felszívódásra kiképzett egységeivel - ez volt a rendszer legvégső pillanata - nem a kökösi hídon, hanem Hermányban volt. Ott, ahol az út Bodzafordulónak tér, mert oda mentek a fehérsisakosok, aznap este bemondta a tévé. Hogy mit mondott be és mit nem az akkori nagy bolydultságban, nincs is mit tudni. Volt, s ha igaz, elmúlt. De miért ne lenne igaz, az eltelt tizenhárom esz­tendőben, ha valamitől, akkor ettől megszabadultak az emberek. A diktatúra nyomásától. Amit sokan a pártállami reflex újbóli megjelenésének mondanak, vaskos túlzás, illetve a közélet és politika még csak nem is legfelsőbb szintjein megjelenő pac­­kázás. Olyasmi, amit már ötszáz évvel ezelőtt elemlegetett az angol dráma rangidőse, a hivatalnok packázásait a Hamletben. S hogy nem sokat változtak az idők, ebben legalábbis: a párt- és egyéb funkcionáriusok packázásai is benne van­nak e középkorban összerakott, és máig leosztható pakliban. Mindezt az egyébként nem sors-, sem perdöntő, e minden szempontból banális és esetleges emléket a sepsiszentgyörgyi piac hozta fel bennem. Az egyik kisbolt ablakán benézve finom paprikás szalonnát láttam. Puha, jól füstölt szalon­nát, tán pácolták is valamiben, de ez nem biztos. Ráadásul olcsóbb is volt, mint a többi a piaci soron. - Honnan hozták? - Ez a kökösi szalonna - mondja az asz­­szonyság, s ez mindenképpen jó leckéje annak, mint keveredik a magasztos, pátoszos, fenséges - mondjuk ahogy jól esik - a köznapival. A napi koszt, a zaba a történelemmel és az önfeláldozással. Gábor Áron a kökösi hídnál halt meg, a székely harangok dörgésének közepette. OLÁH ISTVÁN (a szerző újságíró)

Next